Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-18 / 66. szám
1989. március 18., szombat 241 Ötsebességes Ladák A Ramovill Szolgáltató és Kereskedelmi Szövetkezeti Vállalat március 20-tól előjegyzést vesz fel a legkorszerűbb Lada és Szamara gépkocsikra. Azoktól a vásárlóktól fogadnak el megrendelést, akik devizával rendelkeznek. A gépkocsik a svéd Matreco cég közvetítésével érkeznek a Volga menti autógyárból. A magyarországi vevők a Külkereskedelmi Bank Rt. „Ramovill Lada" 411-6326-844-73 6zámú átutalási számlájára bármilyen konvertibilis valutában befizehetik az autók arát. A megrendeléseket a Ramovill autószalonjában, az V., Galamb u. 6. szám alatt veszik fel, g a gépkocsik a Könyves Kálmán krt. 27/A szám alatt vehetők majd át. A vásárlók OTP-devizaszámláról, BC-számláról, vagy rokonok, ismerősök által átutalt devizából vehetik meg a gépkocsikat. A Ramovill az árakat úgy állapította meg, hogy a vevő az összeg egy részét forintban fizethesse. Az ötajtós lada Szamara például 4650 dollárba és 31 ezer forintba kerül. Az árak a vám összegét is tartalmazzák. A Ramovill ós a Matreco megállapodása értelmében április végén érkezik az első 100 gépkocsi, s az idén összesen 3 ezer jön be az országba. Azokat a keresett típusokat importálja ezen az úton a Ramovill, amelyek a Merkúrnál nem kaphatók. Ilyen a Lada 2107-as 1500 köbcentis motorral, a Lada 21 053-as ugyancsak 1500 köbcentis motorral, a háromajtós 1500-as 21083 típusú és 1300-as 2109 típusú Szamara, valamint a 21 093 típusú 1500 köbcentis ötajtós Szamara változat. Valamennyi típust 5 fokozatú sebességváltóval szerelték, ami segíti a járművek üzemanyagtakarékosságát. A vevők kívánságára a gépkocsikat extra tartozékokkal is felszerelik, egyebek közt légterelő lemezekkel, rádióval, napfénytetóvel, dísztárcsákkal. A szervizellátásról a Ramovill szerződést köt a Merkúrral. A tervek szerint a javításhoz szükséges alkatrészekel a Merkúr szervizhálózata biztosítja, s ugyancsak a Merkúr vállalja a gépkocsik garanciális szervizeilátását. (MTI) Március 21-én Ünnepség és aktívaértekezlet A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából március 21-én, kedden délután, várhatóan 6 órai kezdettel, a sportcsarnokban megrendezett megyei pártaktíva után koszorúzási ünnepséget rendez a Tanácsköztársasági Emlékműnél az MSZMP Szeged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa, a Hazafias Népfront és a KISZ Szeged Városi Bizottsága. Mint e hírből is kiderül, az ünnephez kapcsolódva az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága ezen a napon délután 4 órai kezdettel megyei aktívaértekezletet tart az újszegedi Sportcsarnokban, amelyre Csongrád megye összes alapszervezetének és pártbizottságának titkárát meghívták. Az aktívaértekezleten a magyarországi reform és politikai kibontakozás helyzetéről a Csongrád megyei tennivalókról tart előadást Vastagh Pál, a megyei pártbizottság első titkára. Az utolsó lehetőség Tegnap. pénteken közgyűlésre hívták a Kisteleki Uj Élet Tsz tagságát. A jövőjükről kellett dönteni. Ugyanis a szövetkezet az 1988-as évet ötmillió forint veszteseggel zárta. s a pénzügyi hiány eléri a tízmilliót. A több mint kétszáz milliós éves bevételt ós 126 millió forintos közös vagyont tekintve ezt még nem mondhatnánk csődnek, ennek ellenére szanálásra kerül sor. Az ok: a felügyeleti szervek nem láttak garanciát, hogy támogatással, ihitelprolongálással a mostani vezetés eredményre jutna. Ahogy a szanáló szervezet képviselője elmondta, nz 1985-ös tizenegymilliós hiányt központilag rendezték, s 1986-ban átfogó felülvizsgálatra került sor. Ezek után a mai napig sem sikerült stabilizálódni. A tavalyi nullás zárszámadás sem túl sok jót sejtetett. A mostani szanálás célja, hogy segítséggel, de szigorú es kemény feltótelekkel úgy menthető meg a téesz a felszámolástól, ha a vezetést egy más gazdaságban bizonyított szakembergárda veszi át átmeneti, kétéves időtartamra. A most lemondott Gömöri Árpad elnök a sikertelenség okát a mostoha természeti tényezők és gazdasági szabályzók 'mellett ágazatonként csekély nyereséget, vagy épp veszteséget hozó alaptevékenységnek tulajdonítja A hitelképtelenség kialakulása plusz büntetőkamatokkal sújtott, a kapott hitelek magas kamata a jövedelmezőséget rontotta. Érdekes módon a tagság nem szólt hozzá az elnöki beszámolóhoz, a kisgyüléseken már tudatosodott bennük, hogy egy út áll előt. tük: a közös vezetés. Így a torzsalkodásnak, vitának nem látták értelmét. Az elnöki lemondás mellett a helyettes visszavonulását is elfogadták. Pap István, a kisteleki. városi pártbizottság első titkára elmondta, bebizonyosodott, hogy a kilábalásra három év alatt kapott 25 millió forint nem érte el célját. A vezetés megváltoztatására van szükség. A kialakult helyzeten különböző mértékben, de mindenki felelős. A kilátástalanság érzésének van alapja, de bizakodni kell. A siker garanciája csak a tagság szorgalmas munkája, s az erősebb tulajdonosi tudat lehet. A lecsúszás objektiv okai valósak, de belül is keresni illik a hibát, hisz a környéken mások túlélték ezt az időszakot. A szavazás eredményeiként a jelölt. Szamosvári Jenő, a Kisteleki Magyar— Szovjet Barátság Tsz elnöke lett itt is az első számú vezető. Elmondta, hogy a két kisteleki gazdaság összefogása megfelelő formában előnyös lehet, 0 az ide vezető dtat a vezetők egymás közötti és a tagsággal szemben is megbomlott bizalomra vezette vissza. Első lépésnek az emberi kapcsolatok helyreállítására törekszik. A tisztességgel dolgozóknak nem kell félteni a munkahelyüket. Április közepére elkészítik a kibontakozás középtávú tervét. Az mar most látszik, szükség lesz a munkafegyelem és a vagyonvédelem megszilárdítására, új érdekeltségi rendszer kiépítésére. A remélhetően sikerrel vett átmeneti időszak után a tagság fogja eldönteni, hogy keres-e magának megfelelő vezetőket, vagy esetleg az egyesülés mellett dönt. Jómagam az emberek egymás közötti megnyilatkozásaiból úgy vettem ki, nem estiek letargiába. A közös vagyon még megvan, s most itt a lehetőség, hogy életképességüket bizonyítsák A lemondott elnök emberileg jól vizsgázott utolsó i, fellépésén". Hisz másutt az a szokás járta eddig, hogy a kutyaszorítóba került vezető beteget jelentett, vagy más kibúvót talált. Gömöri Árpad végig jelen volt, s állta az emberek tekintetét. A feladat túl nagynak bizonyult számára, így szakmájának megfelelően egy másik szövetkezetben növényvédős szakmérnökként dolgozik tovább. Tóth Szeles István Mindig meghatódom, ha látom, nem veszett ki belőlünk az emberség, és képesek vagyunk segíteni. Ugyan mikor lesz ez természetes? Annak a nagymamának. aki immár sokadszor fordult hozzánk, magától értetődő, hogy mind az öt unokáját neveli. Egyedül. Megkapta a gyed-et. a családi pótlékot, a segélyeket sem tagadta meg tőle a tanács. Azt viszont kifogásolja, hogy nem jár neki rendszeres nevelési segély. Tisztelem a nagymamát, mert nem mondott le az unokáiról, nem járult hozzá az állami gondozásukhoz. Véleménye szerint, de szerintünk is, megilletné a rendszeres szociális segély. Gondoltam, már megint a hivatal a ludas. Megyek az illetékes osztályvezetőKét malomban? höz, aki azonnal maga mellé szólítja egyik munkatársát, a fenti ügy legjobb ismerőjét. Közösen citálják, hogy a nagymama a múlt év októberétől vette magához a gyerekeket. Azóta kétszer kapott — novemberben 3 ezer, decemberben 5 ezer forint — segélyt. Napközi-térítési díjat ls fizettek, ennek összege 1396 forint. A napokban üjra kap néhány ezer forintot a család. Miért tagadják meg a nagymamától a rendszeres nevelési segélyt? Erről szó sincs, csak még nincs jogerős bírósági ítélet a gyerekek elhelyezéséről. Március 22-én lesz a következő tárgyalás. Nem lényegtelen kérdésre kell majd választ adni: a szülők vagy a nagymama nevelje, a gyerekeket? A tanácsi* illetékesek számára ez nem kérdés, de a hivatalos utat végig kell járni. Addig is marad az egyszeri segélyezés. Tudjuk, ez nem végleges megoldás, de az ígéretek szerint u bírósági döntést követően — feltehetően már április végétől kapja a nagymama a rendszeres nevelési segélyt. Azt hiszem, a hivatal ezúttal korrektül intézkedett. Szerencsés vég, mindenki elégedett lehet. Elégedett? Hiszen naponta találkozunk a kiszolgáltatottsággal, a bizonytalansággal, a létbizonytalansággal. Ilyenkor ugye, a gyors intézkedés többet jelenthet önmagánál? B. E. Válságban a gépipar ? A gépipar éveken keresztül amolyan primus inter peres. azaz első az egyenlők között pozíciót foglalt el a gazdaságpolitikai közfelfogásban. Ennek az volt az alapja, hogy az ágazat a műszaki-technikai haladás hordozója, ez állítja elő a különböző termelőeszközöket, a kitermelés, a feldolgozás és a késztermékgyártás termelőberendezéseit. A gépipar iparon és népgazdaságon belüli szerepének további meghatározója: ez ez iparág régtől fogva aktív résztvevője a nemzetközi munkamegosztásnak, a nemzetközi árucsere-forgalomnak. Nem véletlen, hogy a gépipar nálunk is hosszú ideig a termelését, értékesítését és exportját legdinamikusabban bővítő iparágnak bizonyult. A töretlen fejlődés időszaka azonban az elmúlt évtizeddel lezárult: 1971— 1975 között még csaknem 8 százalékos volt a termelés évi átlagos növekedési üteme, 1976—1980 időszakában már csak évi 3,2 százalék, s ehhez hasonló mértékű 1981 —1985 időszakában. Az 1984—1988-as évek iközött 2 százalék alatt volt a növekedési ütem. A gépipar fejlődésének a lejtmenetében számos —korábban mindenfajta megbecsüléssel, kitüntetéssel övezett — nagyvállalat gazdasági, pénzügyi alapjai rendültek meg, a vállalati vagyon értékét felülmúló eladósodás, a szanálás és a csőd mind gyakoribb jelzései, jelenségei lettek a gépIpar nyolcvanas évtized ben i helyzetének, amely egyaránt minősíthető folyamatosan súlyosbodónak, de akár válságosnak ls. A gépipar problémáit, gondjait ' természetesen nem a minősítés, a jelző kiválasztása enyhíti vagy növeli. Az alapvető kérdés ugyanis ez: milyen ok-okozat láncon jutott el. egy sokáig virulens iparág olyan pozícióba, amelyben mar a teljesítményszint megőrzése — kevésbé diplomatikusan fogalmazva: stagnálása — is sikernek tekintendő. Az okok számosok — címszavakban: az iparág műszaki-technikai színvonalának drasztikus romlása, a termékek és a technológiák elmaradása a nemzetközi színvonaltól, a termékszerkezet átalakításának idestova két évtizedes késedelme. Közülük azt kívánjuk megragadni, s arra koncentrálni. amelynek szerepe döntő, s ahol a vizsgálódás, az elemzés szubjektivitása minimális. A gépipar általános — nemzetközi viszonylatban is érvényes Jellemzői között utaltunk a nemzetközi munka/megosztásban, árucsereforgalomban való intenzív részvételére. Nos, a magyar gépipar első számú piaca — évtizedek óta — a külpiac. A gépipar fogyasztási, export és beruházási célú végtermék-kibocsátásának aránya a teljes termelésben, mintegy 73-75 százalék. A végtermék-ki bocsátás öszszetevőinek aránya: export 55-57 százalék, fogyasztási cikkek a belkereskedelemnek 8-10 százalék, beruházási javak 5-Ő százalék. A végső felhasználás és értékesítés szempontjából domináló szerepe, részesedése van az exportnak; annak Volumene, értéke, mintegy négyszerese a fogyasztási cikk-kereskedelem és a hazai beruházások számára eladott, értékesített termékmennyiségnek és értéknek. A gépipari kivitel — 7076 százaléka — rubelért a KGST-országokban, 24,8 százaléka pedig konvertibilis devizákért jórészt a fejlődő országokban értékesül. A magyar gépipar termelésének a KGST-országokhoz —, s azon belül mindenekelőtt a Szovjetunióhoz — való kötődésének, bár mondhat-, nánk úgy is: függőségének voltak, vannak bizonyos előnyei, de hátrányai is. Az előnyök parciális jellegűek: az exportáló gépipari vállalatokat a KGST-partnerek nem állitotlák magas követelmények elé, középtávon — egy-egy ötéves tervidőszakban — előre meghatározott és fix piacokkal rendelkeztek a magyar vállalatok. Ezek a vállalati szinten konkretizálódó parciális előnyök iparági és népgazdasági vetületben viszont egy kényelmes pozícióban kevéssé innovatív gépipart fiadztak, egy olyan gépipart, amely nem volt ráutalva, késztetve, hogy lépést tartson a gépipar nemzetközi tendenciáival. Például az elektronizálással, a mikroelek Ironizálással, a robotizálással, az anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazásával stb. Paradox módon a gépipar haszonélvezője volt a magyar—szovjet relációban kb. 1985—96-ig tartó cserearányromlásnak. A cserearányromlás időszakában Magyarország gépipari kivitelének felfuttatásával igyekezett ellensúlyozni azt az árveszteséget, amelyet az energiaihordozók és anyagok árszintemelkedése okozott. Az évtized derekára azonban a cserearányromlás megállt, majd visszájára fordult. Az utóbbi években a csökkenő energiahordozó — és anyagárak következtében „leértékelődött" a Szovjetunióból származó import. Idén például mennyiségben 1,5 százalékkal nagyobb, értékben azonban 7 százalékkal kisebb lesz a tavalyinál. Ilyen körülmények között kiegyensúlyozott forgalom a korábbinál kevesebb magyar szállítást igényel, s a csökkentés kényszere, terhe a gépipari javakra koncentrálódik. A gépipar termelési-értékesítési gondjait belgazdasági tényezők is növelik. A gépek, berendezések, közlekedési szállítóeszközök fizetőképes keresletét a beruházások Visszafogása, a fogyasztási és műszaki termékek belkereskedelmi értékesítését pedig — eltekintve néhány keresett terméktől — a süllyedő életszínvonal, az újabb és újabb áremelkedések korlátozzák. Idén a fegyveres erők költségvetésének csökkentése a gépipar haditechnikai termelését mérsékli. Piacösszefüggésokben gondolkodva a konvertibilis elszámolású kivitel igen erőteljes növelése lehetne a kiút az évről évre súlyosbodó helyzetből. A KGST-dgényékre létrehozott termelő kapacitásokat, konstrukciókat azonban rövid idő alatt aligha lehet a konvertibilis elszámolású export magasabb követelményeihez igazítani, s a fejlett ipari országok piacain értékesíteni. Éppen ezért nagy a valószínűsége, hogy a hazai gépipar lesz a következő válságágazat. G. 1. Ingatlanközvetítési szekció alakult, de... Hol van még a lakáspiac ? A kör bővíthető — tudhattuk meg a szekció tegnapi, pénteki első ülésén, a kamara szegedi Marx téri épületében. Jó lenne, ha majd csatlakoznának a takarékszövetkezetek, továbbá mindazon cégek (gondolunk itt az ingatlanforgalmazásra szerveződő kft.-kre), amelyek érdekeltek a tevékenységek összehangolásában, a jogszabályok egységes értelmezésében, a szakmai együttműködésben. Ez a szekció különben az országban egyedülálló. Elképzelhető, hogy rövid időn belül országossá „növi ki" magát. A tegnapi ülésen két „referátum" hangzott el. Az egyik az állami bérlakások eladásával, a másik a lakásvásárlás új kamatfeltételeivel foglalkozott. Mindkettő azt bizonyította: ember legyen a talpán, aki a meglevő jogszabályok dzsungelében eligazodik. S mindegyik végső következtetésként kinyilvánította: a pénzügyi kormányzat, úgy látszik, a lakásépítésre helyezi a fő hangsúlyt, nem a lakásmobilitásra. Az állami bérlakások eladásával kapcsolatban elhangzott, hogy ellentmondás fedezhető fel az országos tendenciák, intézkedések, valamint a helyi tanácsi rendeletek között. Míg országosan azt szorgalmazzák, Az alapító tagok, akik még 1988 novemberében a Dél-alföldi Regionális Kamarán belül megalakították az ingatlanközvetítési szekciót. a következők: a Szegedi Inlak (Ingatlanközvetítő és Lakásgazdálkodási Szolgáltató Leányvállalat), az OTP Csongrád Megyei Igazgatósága, valamint a makói és a hódmezővásárhelyi vgv. hogy minél több bérlakás kerüljön magántulajdonba, az IKV-k tehermentesítése érdekében, addig a tanácsok „szűkítő" rendeleteket szavaztatnak meg. Ezek akadulvozzak a lakásmobilitást. Ahogy azt Baczkó István, az Inlak igazgatója megfogalmazta: u tanács olyan szatócs, aki a jó árut a felső polcra teszi, és nem adja el. Rengeteg a kérdőjel a bérlakások elidegenítése kapcsán született jogszabályok körül. Éppen ezért a legközelebbi ülésre meghívják az illetékhivatal képviselőjét is: nem tiszta, mire vonatkozik például az illetékmentesség. Óriási öngólt rúgtunk a lakásfinanszírozás új rendszerével. Erről szólt a második referátum. Részletezni azért nem kell különösebben ezt a témát, mert rengeteg újságcikk, panaszoslevél foglalkozott már vele. A rendszer arra ösztönöz, hogy mindenki maradjon a régi lakásában, ne áldozza fel pár négyzetméter kedvéért a kis összegű OTP-törlesztést. A szociálpolitikai kedvezményt ugyanis csak azok vehetik igénybe, akik új otthon építésébe fogtak, vagy újat szeretnének vásárolni a pénzintézettől. A régi, viszszavásárolt lakásokat nem „preferálják". A cserepartnerek egymás hitelelt nem vállalhatják át, leadott lakásban az új elkészültéig nem lehet lakni, és a többi. Piaci feltételek már vannak. csak éppen (lakás)piac nincs. Hiányoznak hozzá a jövedelmi viszonyok. Meglehetősen ellentmondásos ez a helyzet olyan gazdasági körülmények között, amikor sok ember kényszerűségből költözik (költözne) egyik városból a másikba, elhelyezkedési gondok, munkanélküliség miatt. Lesz tehát dolga az újonnan alakult ingatlanközvetítési szekciónak. Amely vállalatok, vállalkozók szövetsége — a kormány rossz döntéseivel szemben. F. K.