Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

1989. február 18., szombat 22 DM] mqffiMin / Uj magyar racionalizmus? KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL: A BETON VIRÁGAI Említette nekem egyszer — két kávé közt — Kolozsvári Grandpicrre Emil. hogy egyik vezető irodalomtudósunk oly könyvet is tulajdonított neki. ami egyáltalán nem létezik, mivel nem írta meg. Még csak nem is gondolt megírására, még csak a téma sem foglalkoztatta... A tudós irodalmárt ez azoban csöppet sem zavarta, pontos könyvészeti adatokat közölt az imaginárius műről, s még jő. hogy nem idézett belőle. — Ennyit az úgynevezett irodalomtörténet komolyságáról — tette hozzá akkor Kolozsvári Grandpierre Emil. bár végeredményben azt is mondhatta volna, ami A beton virágai című kötetének 242. oldalán, a lap alján olvasható: „Csak filosz képes ilyen félrefogásra!" A fönt említett, csak az irodalomtörténet számára létező, minden bizonnyal kiváló hivatkozási forrásul szolgáló művel szemben ugyanis A beton virágai nemrégiben megjelent, és a könyvesboltokban kapható. Műfaja rögvest kiderül, amennyiben tudjuk, hogy az Ereinek esszék című. egymás után két kiadást is megért, nagy sikerű kötet folytatásául szánja a szerző. Nagyon jó könyv, úgyszólván nem lehet letenni, s ez manapság, amidőn minden harmadik megjelent munka olvashatatlan — rendkívül nagy érdem és előny. Itt kell megjegyezni: tünetértékű, hogy egy könyvnek kénytelenek vagyunk érdemeként betudni azt a tulajdonságát, ami normális viszonyok közt magától értetődne — az olvashatóságot. Ijesztő, hogy ha egy könyvre föl kívánjuk a figyelmet hívni. így kell fogalmaznunk: ez bezzeg olvasható!... Olyan ez. mint az amerikai konzervipar, amely — a világszerte fokozódó vízszennyezések miatt — ekképp hirdeti termékeit: „a mi szardíniánkban garantáltan nincsen higany!" Normális viszonyok — írtuk néhány sorral följebb. Kolozsvári Grandpierre Emilt a normális viszonyok megteremtése foglalkoztatja jószerével azóta, amikor huszonhárom éves korában az Erdélyi Szépmíves Céh kiadta első kötetét, ami egyébként regény volt, s a címe pedig: A rosta. Igen. normális viszonyokat kell teremteni e hazában, ellenkező esetben ugyanis kirostálódunk — Európából. Európának európai gondolkozású („és nem gondulkodású" — tenné hozzá most K. G. E.) egyénekre van szüksége, mely gondolkodás világos ismertetőjegye, hogy nélkülöz minden, a magyar hétköznapokat keresztül-kasul szövő irracionalitást. Utóbbira pedig mi sem lehetne jellemzőbb példa, mint a kötet legelején helyet foglaló esszé címét adó szörnyszülött, a politikai növény. Hogy mi ez a kentaur, amely alul növény, felül — semmi? Kolozsvári Grandpierre Emil az úgynevezett szocialista realizmus jellemzésére használja e fogalmat, s a hasonlító nem más. mint az övenes években „politikailag" támogatott gyapotnövény, mely mindenkinek kizárólag ráfizetést hozott, mégis termesztették. Egyébként az ésszerűtlen kelet-európai gondolkozásmódra nagyon jó példa a szocrealizmus... Vajon mi lehet irracionálisabb. mint egy könyvtárakat megtöltő mennyiségű elméleti szakirodalommal rendelkező irányzat, amiről senki nem tudja, micsoda? Nem is lehet tudni, mert ez egy nagy semmi... Az ilyenek tömegével nyüzsögnek a hazai valóságban, s annyira beleivódtak az emberek lelkébe, a közgondolkodásba, hogy még csak véletlenül sem tűnnek föl senkinek. Evidenciaszámba mennek — s Kolozsvári könyve épp ezeket az evidenciákat akarja megszüntetni. Ne legyen evidencia semmi csupáncsak azért, mert megszokott! A látás élettanához hozzátartozik, hogy a külvilág képe az emberi szem retinájára, s onnan a látókéregre megfordítva vetül — a valóságnak tehát a fordított képe kerül az agykéregre. A megszokás azonban hozzásegít minket, hogy ne fejtetőre állítva lássuk a világot — az agykéreg tehát átértékel. Ugyanakkor, ha mától kezdve elkezdenénk fejtetőre állva élni — egy ideig ugyan fordítva látnánk, de a megszokás, a tapasztalás hatására rövidesen megfordulna a kép, s ismét egyenesen látnánk a világot.Azt hiszem, jelenleg nyugodtan vehetjük úgy, hogy a fejtetön állunk, mint a jancsibohóc. Csak hát annyira megszoktuk ezt a testhelyzetet, hogy — oda se neki — úgy látjuk a külvilágot, mintha minden rendben menne mivelünk. Kolozsvári Grandpierre Emil legújabb esszékötetére olyan látásmód jellemző — tehát olyan szemként működik —. amely a fordítot dolgokat a maguk fordítottságában mutatja be. (Sőt minket is — amennyiben mi állunk a fejünk tetején.) Es — valószínűleg — bízik abban, hogy agykérgünk alkalmazkodó s egyéb tehetségét nem arra pazaroljuk, hogy a fordított képet egyenesben lássuk: nem arra, hogy politikai növényeket kapálgassunk; de még arra sem. hogy nem létező müveket kezeljünk irodalomtörténeti tényként, valóságidegen dolgokból induljunk ki, s oda is térjünk vissza. A beton virágai (maga a cím is sokat mondó) az író hagyományainak jellegzetes folytatója; a talán kelctkezöfélben levő új magyar racionalizmusnak pedig egyik lehetséges kiinduló pontja. (Magvető) FARKAS CSABA EMIL NOLDE: FALUSI TAJ TAKACS TIBOR Mimóza-ág Mimóza-ág Taorminából mimóza-ág sárga parázsból mimóza-ág mely elvarázsol mimóza-ág kezemben lángol Mimóza-ág vert színaranyból mimóza-ág jaj csakis abból mimóza-ág e dalra hangol mimóza-ág sosem haragszol 3. Mimóza-ág múlandóságból mimóza-ág dal a halálról mimóza-ág lehetne bárhol mimóza-ág Taorminából Regi idők farsangja Milyenek voltak a régi farsangok? A választ a százéves hírlapok ódon illatú, sárgult lapjai sugallják: olyanok, amilyen az adott kor társadalmi helyzete. A mókázáss, vigasság is tartozéka a társadalom változásainak. A régi rómaiak — a farsang ősének tartott — szaturnáliákon. Szaturnusz — isten temploma előtt rendeztek ünnepséget, amelyen nagy áldozatokat mutattak be és lakomákát tartottak. A december 17-teI kezdődő és hét napon át tartó ünneo alatt mindennemű ügyintézés szünetelt és ilyenkor a rabszolgák közös asztalnál ültek uraikkal, sőt azok ki is szolgálták őket. Ezt a pogány ünnepet azután nem lehetett a nép tudatából kiirtani, ezért később keresztény színezettel ruházták fel. s látványossága folytán egész Európában elterjedt. Á régi magyar farsangok emlékét a hagyományok, népszokások őrizték meg számunkra. A mohácsi busók emléke nemzedékről nemzedékre száll. A dicső tavasz. 1848 farsangját a Pesti Divatlap így harangozta be: „Örömhír lelkesebb magyarok számára. A hosszú farsangot fővárosunkban részvények útján eszközlendó Nemzeti Táncz vigalom zárandja be. melyen nyelv MRÁZ JÁNOS RAJZA és öltözet kizárólag magyar leend s magyaron, lengyelen és franczián kívül semmi egyéb táncz nem fog lejtetni. — Csak hiába, végin csattan az ostor! — Él magyar. Áll Buda még!" Néhány évvel később. 1862ben a hazafias lapok felháborodással írnak Sopronról, ahol „ebben a nemzetre nézve szomorú esztendőben huszonhárom bálát rendeztek." Ugyanekkor az aradi álarcosbálon hatan jelentek meg. Kolozsvárott pedig csak két férfi és egy nő ment el a bálba. A nagybányai bálon egyetlen egy nő sem jelent meg. a férfiak maguk táncoltak. A farsang nemcsak a bálok, de a házasságkötések ideje is volt. Egy az 1700-as évekből fentmaradt „menyegzői szabályzatból" ezekről is megtudhatunk egyet s mást. így például: „a templomba menet illő zene megengedtetik ugyan, de a lövöldözés és a kiáltozás megtiltatik; eleje vétessék a költséges lakmározásnak és részegeskedésnek; csak rokonok, szomszédok, tisztességes barátok hívhatók meg, nem tisztességes és gyanús nőknek a táncban való részvétel tilos, másnap csak a vőfélyek, a segédek és családtagok mulatozhatnak mérsékelten, azok is legfeljebb este hét óráig." Ez idötájt volt szokás megrendezni a „házas emberek bálját" is, ahol csak házasok jelenhettek meg és közülük senkinek sem volt szabad saját feleségével táncolni. Vidám dolgokról olvashatunk az Új Idók c. hetilapban is. amely az 1930-as évek báli megnyitóiról tudósít. Megtudhatjuk belőle, hogy minden egyesület hagyományos csárdásával kezdte a bált, s hogy találékonyságban sem volt hiány. Idézzünk fel ezekből egy csokorra valót! Az egészségügyiek bálján: gyógyszerész- és patikusbál: ..Én vagyok a patikáros legény, és állok a patika közepén": a medikusok bálján: „Hallod rózsám. Katika, kell-e doktor. patika"; a drogistabálon: „Sárga, fehér a kamilla virága, drogistának a világon nincs párja"; az illatszerészbálon: „Szagos lesz az utca, merre, merre, járok"; az állatorvostan-hallgatók bálján: „Nagy a feje. búsuljon a ló." A mindig pazar jogászbálon: „Nem ütik a jogászt agyon"; a bírói (ügyészi) bálon: „A csongorádi bíró lánya Mariska"; az igazságügyi sportbálon: „Nem loptam én életemben, csak egy lovat Debrecenben". A pedagógusoknak is volt nagyon is találó nótájuk: a keresztény tanügyi bálon: „Tanár aram. csak egy a kérésem": a tanítók bálján: „Nincsen pénzem, de majd lesz". Ilyen „pénz nélküli" megnyitójuk volt még a pénzügyi tisztviselőknek: „Van erszényem, nincsen pénzem" és a bankaltiszteknek: „Százforintos bankóm nincsen". Mások is bizonyították ezirányú képességeiket. Például a postaműszaki tiszviselők nótája: ,.Á szegedi sürgönypózna jaj de magos", vagy a postásoké: „Nyisd ki babám az ajtót". Az iparosok bálján: asztalosok „vékony deszkakerítés"; bőrösök bálján: „Rámás csizmát visel a babám"; cipősbálon „de szeretnék rámás csizmát viselni"; cukrászbálon: „Olyan édes volt a csókja"; festékesbál: „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve": fodrászbál: „Göndör hajam rövidre, göndör hajam rövidre van levágva"; hentesbál: „Túr a disznó, túr a mocsár szélén": kalaposmesterek bálja: „Csárdás kis kalapot veszek, mellé rozmaringot teszek"; pékbálon: „Süt a mama, süt a pék"; suszterbál: „Végigmentem az utcán, besároztam a csizmám"; sütök bálja: „Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe": üvegesbál: „Pesten építettem házat, ablakot rá háromszázat"; vendéglősök bálja: „Jaj, de magas, jaj de magas ez a vendégfogadó". Megemlítendő még a villamosbál: „Nem mennek a villamosok, gyalog mennek az utasok, sötét van"; a mozdonyvezetők bálja: „A gőzösnek hat kereke de fényes": a vasutasbál: „Megy a gőzös, megy a gözös Kanizsára": népkonyhabál: „Befordultam a konyhára"; egyetemi menzabál: „Fakanál, favilla. fatányér"; egyetemi Luther-szövetség bálja: „Lányok a legényt jól megbecsüljétek" és az újpesti legényegylet bálja, ahol a „Nem vagy legény. Berci, nem vagy legény, Berci" csárdás csendül fel a cigányok vonóján. Ennyit a régi farsangokról. Shogy milyen lesz az idei? Remélhetően nemcsak a farsangi fánk fogja idézni a múltat. Kedvcsinálónak ajánlhatom mindenkinek (főleg nálam jobb táncosoknak) Berzsenyi tanácsát: „Járd a táncot, ne nézd!" HAJDÚ IMRE