Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 48. szám 1989. február 25., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 5,30 forint A szegedi városi pártértekezletről Az új gazdaságpolitikai titkár: Valastyán Pál Mint ismeretes, az MSZMP tavaly októberi városi értekezlete megtartotta mandátumát, így újabb küldóttválasztás nélkül, a megbízatás megerősítésével, a delegátusokat szükség esetén ismét össze lehet hívni. A városi pártértekezlet összehívása most azzal vált időszerűvé, hogy ez a fórum vonta magához a párt várasd tisztségviselőinek választási jogát, s az egyik titkári hely időközben megüresedett. Ám ez a kötelesség egyúttal alkalmat kínált arra is, hogy áttekintsék az újonnan megválasztott testületek eddigi munkáját és a párt helyzetét Ennek a szándéknak megfelelően, a pártbizottság a következő napi rendet javasolta, és a pártértekezlet így hagyta jóvá: döntés a megüresedett tisztség betöltéséről, több variációs jelölőbizottsági előterjesztés és többes jelölés alapján; Székely Sándor városi első titkár beszámolója a pártértekezlet óta végzett munkáról; a pártalapszervezetek szerepéről, feladatairól és a párt választási rendjéről szóló pártvita tapasztalatai Oláh Miklós előterjesztésében, illetve az e témák fölötti eszmecsere. A pártértekezlet tegnap- délutáni 3 órakor kezdődött, a megyei tanács székházában. Részt vett munkájában Vastagh Pál, a megyei pártbizottság első titkára is. A tanácskozás nyitott volt, nemcsak a küldöttek és a meghívottak, hanem érdeklődő párttagok is figyelemmel kísérhették. Nyilvánosan tárgvalták a küldöttek a választással összefüggő kérdéseket is. "A jelöléseket — melyet a bizottság a sajtó útján előzetesen nyilvánosságra hozott — Kristó Gyula, a jelölőbizottság el-, nöke terjesztette elő. Három lehetőséget ajánlattak a párttagoknak: 1. A gazdaságpolitikai titkári posztra társadalmi titkárt válasszanak; 2. a titkár főállású legyen; 3. ezt a tisztséget ne töltsék be (ezt a javaslatot a jelölőbizottság nem támogatta). Társadalmi állású titkári posztra a bizottság első helyen Valastyán Pált, második helyen Boda Sándort javasolta; főállású titkár választása esetére Bessenyei Zsoltot ós Gila Ferencet. Vita után a küldöttek úgy döntöttek: mindegyik jelöltről szavazással döntsenek fölkerüljön-e a szavazólapra, és a választás döntse el, hogy hivatásos titkár lesz, vagy társadalmi. ismerve, hogy a jelöltek közül kettőkettő ilyen párosításban fejezte ki készségét. így a négy jelöltet ábécésorrendben javasolták fölvenni a szavazólapra Ehhez Bessenyei Zsolt és Valastyán Pál megkapta a szükséges szavazatokat, Boda Sándor nem (minthogy egy felszólaló aszszeférhetefclennek is tartotta a neb-nél betöltött munkakörével), és kevés volt a szavazat Gila Ferenc esetében is. A két jelölt közül végül a pártértekezlet titkos szavazással Valastyán Pált választotta meg — ami annyit jelent, hogy társadalmi munkában dolgozó titkár mellett döntöttek. A két előadói beszéd után megkezdődött a vita, amely lapzártakor tartott Ennek összefoglalását hétfői lapunkban olvashatják. Októbertől februárig A két szegedi pártértekezlet között végzett munkáról Székely Sándor első titkár adott számot a városi pártértekezletnek. Beszámolóját kivonatosan ismertetjük. — Űj forma a hazai pártéletben, hogy egy pártértekezlet megtartja mandátumát, és folyamatosan élő jogosítvánnyal gyakorol hatást a pártmozgalomra. A pártdemokrácia egyik intézményes eszköze ez, a párttagság kívánsága szerint. Ennek jegyében van most rövid idő után ismét együtt a Szeged városi pártértekezlet, formailag abból az okból, hogy döntsön egy megüresedett titkári tisztségről. Az alkalom azonban önmagában is többre érdemes: lehetőséget kínál egyúttal arra is', hogy visszaigazolja előző tanácskozásának eredményét és következményeit, de arra is, hogy a belpolitikai események felgyorsult időszakában újabb áttekintésre vállalkozzék. — Most sajnálhatjuk igazán, hogy az országos pártértekezlet politikai lendülete lefékeződött, következményei felemásak maradtak, hatása időben és térben nem bontakozott ki kellően! Szeged kommunistáinak még csak megadatik az a politikai és erkölcsi elégtétel, hogy nyomban ráhangolódtak a párt megújulásának igényére, és ezt a városi pártértekezlet sürgős összehívásával igazolták, hozzájárulva ezzel a megyei pártértekezlet előkészítéséhez is — de kevés vigasztalás mindez azért, hogy országosan és megyénkben is a „legyen?" — „ne legyen?" körüli huzavona kötötte le a városi pártszervezeteket is tartósan és fárasztóan. — Az országos pártértekezlet megalapozta azt az ígéretet, hogy a gazdasági és társadalmi hanyatlás ideje lezárul vagy legalábbis csökken. Ügy értékelhettük: az a politikai erő és lendület, amelyet pártunk akkor képviselt, s az a társadalmi rokonszenv, amely a párt megújulási szándékát és készségét kísérte, elegendő lesz a társadalom, s benne a párt progresszív, demokratikus erőinek összefogására, az új nemzeti közmegegyezés bázisául, a stabilizáció, majd a kibontakozás programjának véghezvitelére. Am* azóta sajnos távolodtunk ettől a reménységtől. — Az elmúlt hónapokban, s különösen december óta a politikai közhangulat tovább romlott, a pártunk iránti bizalom gyorsuló ütemben apad. Mindez egyenes összefüggésben van azokkal a programban is vállalt gazdasági kényszerintézkedésekkel, amelyek újabb feszültségeket keltettek, s már-már a tűréshatárig jutottak — nevezetesen, hogy a gazdasági szférában lassúság mutatkozik, súlyos áremelések sorozata sokkolta a lakosságot, társadalmi rétegek egzisztenciális alapja vált kétségessé, megrendült a szociális biztonság, elszabadult az infláció, és a költségvetés szüntelenül elvonásokra spekulál. Ilyen tapasztalatok birtokában a közvéleményben terjed az a vélekedés, hogy a pártnak valójában nincsen reális programja a nemzeti sorsfordításra belátható távlaton. Ráadásul azt látja, hogy a párt belső ügyeivel van elfoglalva! — Megoszt bennünket a „hogyan jutottunk idáig?" nagy dilemmája és a felelősség megállapításának és vállalásának terhe. Már az októberi pártértekezleten fölfigyeltünk arra a tendenciára — s ki is mondtuk ezt —, hogy maga a párt is folyamatosan veszít szervezeti erejéből és tagságának létszámából. A következőkben ennek a témának a részletes elemzésével, majd a Központi Bizottság februári üléseivel foglalkozott az előadó, megállapítva: — Rendkívül nagy horderejű témákat tárgyalt: a február 20—21-i KB-ülés is az új alkotmány koncepcióját, az agrárpolitika megújítására vonatkozó javaslatot, valamint a városi és megyei pártértekezletek főbb politikai tapasztalatait. Egyben elhatározta, hogy mindezeket, továbbá a reformfolyamat során felmerülő más témákat is vitára bocsátja, kérvén a párttagság cselekvő véleménynyilvánítását. Feltétlenül bátorítanunk kell a szegedi pártszerveket és -szervezeteket a következő hónapokban folytatandó vitákra. A vitákat nem úgy kell felfognunk, mint választóvizet, hanem, mint a pártegység építő módszerét. Már az októberi pártértekezletet megelőző vitákban és magán a pártértekezleten is felmerült a párton belüli platformr.rnbadság kérdése. Határozat még nem született erről, de valójában gyakorlattá vált, hogy különböző platformok születnek. A városi pártszervek és -szervezetek tanúsitsanak az ilyen felelős gondolkodással szemben rokonszenvet, és ne zárkózzanak el a pártélet horizontális szerveződési kísérletei, akciói elöl se. Ellenkezőleg: ezeknek is biztosítsunk széles korú pártnyilvánosságot! — Az októberi városi pártértekezlet után kétféle vélekedés terjedt el a szegedi pártszervezetekben. Egyrészt, hogy nem történt igazi megújulás, mert a tisztségviselők köre nem változott; másrészt, hogy a pártértekezlet nem teljesítette a hozzáfűzött tartalmi reményeket. Hogy a pártértekezlet végül a korábbi tisztségviselőket megerősítette, ez valóban okot adhat olyan vélekedésre, hogy nem történt semmi... Demokratikus, befolyásmentes jelölés, titkos szavazás után erről nincs (Folytatás a 2. oldalon.) Az Elnöki Tanács ülése pénteken ülést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa tartott. A testület, megtárgyalva a Minisztertanács előterjesztését, határozatot hozott hazánk csatlakozásáról a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezményhez, valamint az ahhoz tartozó 1967. évi New York-i jegyzőkönyvhöz. Az utóbbi évek eseményei felvetették azt az igényt, hogy az átmenetileg hazánkban tartózkodó, hazájukba visszatérni nem kívánó, menekültnek tekintendő külföldiek jogi helyzete megoldást nyerjen. A csatlakozás egyben kifejezi a Magyar Népköztársaság emberi-jogi és humanitárius politikáját, és azt, hogy gyakorlatát az ENSZ által biztosított univerzális keretekhez kívánja 'kapcsolni. Az Elnöki Tanács, januári kezdeményezésének megfelelően, tájékoztatót hallgatott meg az igazságügy-miniszter előterjesztésében" a katonai szolgálat megtagadása miatt elítéltek ügyéről. A testüiet a tájékoztatóval egyetértett, ós tudomásul vette a nüntegy 70 személyt érintő szabadságvesztés-büntetés félbeszakítását, majd elengedését a később hozandó jogszabály alapján. Az Elnöki Tanács a továbbiakban államtitkári felmentésekről és kinevezésekről határozott, bírákat mentett fel és választott meg, majd kegyelmi kérelmek ügyében döntött. * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szikszay Béla államtitkárt 1989. február 28-i hatállyal — saját kérésére — tisztségéből felmentette. 1989. március 1-jei hatállyal Dunai Imrét és Gombocz Zoltánt kereskedelmi minisztériumi államtitkárrá, Baráth Etelét közlekedési, hírközlési és építésügyi minisztériumi államtitkárrá és Vissi Ferencet, mint az Országos Árhivatal elnökét államtitkárrá kinevezte. (MTI) A tsz-ek rendkívüli konferenciája Megoldást keresnek a gondokra Szabó István vitaindítója Pénteken az MSZMP budapesti bizottságának politikai, propaganda és művelődési központjában megkezdődött a termelőszövetkezetek kétnapos rendkívüli konferenciája. A tanácskozáson részt vesznek a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a tsz területi szövetségek és a tsz-ek meghívott vezetői, elnökei. Ott volt Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A tanácskozást Eleki János, a TOT főtitkára nyitotta meg. Emlékeztetett rá, hogy a termelőszövetkezeti közvélemény sürgetésére hívták Ö6sze a tanácskozást, amelyen megoldást keresnek a mozgalomban és a gazdaságban mutatkozó gondokra, és tárgyalnak az érdekképviseleti munka megújításáról. Vitaindító előadást Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke tartott. Bevezetőben szólt arról, hogy a tsz-ek helyzete több mint fél évtizede folyamatosan romlik. Több száz gazdaság válsággal küszködik, a bizonytalanság mindenütt fokozódik, és késnek a folyamat megállításához szükséges intézkedések. A tsz-ek legutóbbi, V. kongresszusa határozatának zöme nem valósult meg. Az okokat elemezve több évtizeddel korábbra tekintett viszsza, kifejtve: az 1968-as reformokig az MSZMP agrárpolitikája nagyrészt ideológikus töltésű volt, és korszerűtlen kolhozmintát követett. A továbbiakban megállapította: elvitathatatlan, hogy 1956-tól az agrápolitikára mindvégig jelentős hatást gyakoroltak a reformeszmék cs a pragmatikus gondolatok egyaránt. A legutóbbi 30 év agrárpolitikájának története — az eszmék szintjén — egyfelől a dogmatikus ideológia, másfelöl a reformeszmékre támaszkodó szakszerűség küzdelmeként fogható föl. Szabó István így folytatta: agrárgazdaságunk progresszív vonásai leginkább 1966—1973 között, a gazdasági mechanizmus reformfolyamatának menetében erősödtek meg. Az 1973-as esztendőt követő visszarendeződés sem tudta hatástalanítani ezt az erőgyűjtést. Mindezek után a TOT elnöke úgy ítélte meg, hogy a több évtizedes és kétségtelenül figyelemreméltó sikereket is fölmutató agrárpolitika betöltötte történelmi és gyakorlati szerepét. Az új követelmények súlya alatt minden amellett szól, hogy új, radikálisan megújított agrárpolitikát kell kialakítani. A koncepciók most formálódnak a tudományos, politikai és igazga(Folytatás a 3 oldalon.)