Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

Áv jp VILÁG PROLETÁR Alj EGYESÜLJETEK! DEIMA6VAR0RSZAÖ 79. évfolyam, 44. szám 1989. február 21., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Az MSZMP Központi Bizottságának ülése A tanácskozást ma folytatják Kádár János elnökletével hétfőn délelőtt 9 órakor — Jászai Mari téri székházában — összetilt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága. Az ülést megnyitó Kádár János sa­ját egészségi állapotával kapcsolat­ban elmondotta: orvosi ellenőrzés mellett fokozatosan bekapcsolódhat a munkába, bár kézműtétjét njég utó­kezelés követi. Igaz. egy ideig nem tudott részt venni a Központi Bizott­ság munkájában, de kijelenti: a má­jusi pártértekezlet határozataihoz tartja magát minden vonatkozásban, s a testület minden döntését kötelező érvényűnek tekinti magára nézve. A Központi Bizottság ezt követően döntött az ülés napirendjéről: 1. Tájékoztató az új alkotmány kon­cepciójáról — előadó: Fejti György; 2. A párt agrárpolitikájának meg­vitatása — előadó: Iványi Pál; 3. A városi és a megyei pártérte­kezlctek. illetve pártbizottsági ülések főbb tapasztalatairól készitett jelen­tés megvitatása — előadó: Lukács János; 4. Személyi kérdések. Ezután Fejti György, ez MSZMP KB titkára tartotta meg előadói be­szódét. Fejti György előadói beszéde Bevezetőben hangsúlyoz­ta: hosszas szakmai-tudo­mányos előkészítő munka után készült el az alkot­mány szabályozási koncep­ciója. Utalt az alkotmányo­zó munka egyik nagy di­lemmájára, az egésznek és a résznek a viszonyára, össz­hangjára, majd leszögezte: a munka további meneté­ben egy sor kérdésre, ön­álló napirendi formában még vissza kell térni. Felvetődött, hogy milyen legyen az alkotmány viszo­nya a magyar és a nemzet­közi, ezen belül is főleg az európai alkotmányfejlődés­hez. Az 1949-es alkotmány bizonyos értelemben szakí­tást jelentett az ezeréves magyar államiságnak — és főleg a magyar alkotmány­jogi fejlődésnek — a tradí­cióval, mind pedig a polgá­ri alkotmányjog egy sor, azóta is időtállónak bizo­nyult alapelvével és tételé­vel. Az a javaslatunk, hogy ezt a megszakítottságot meg kellene szüntetni. Ezért az alapkoncepció épít a ma­gyar jogtörténet és állam­szervezet értékeire, így pél­dául az államiság szerepére a nemzet fennmaradásában, valamint az önkormányzati alapelvre. De épít a polgári alkotmányjog progresszív vonulatára is. Például a ha­talmi ágak megosztásának nagyon fontos elvét követ­kezetesen végigvezeti, ami­kor az. államszervezet kon­cepcióját rögzíti. És ugyan­csak ezekből a hagyomá­nyokból építkezve, a koráb­binál lényegesen nagyobb teret szentel az emberi és állampolgári jogoknak, sza­badságjogoknak. Az ezeréves magyar ál­lamiság és a jogfolytonosság tükrözését mindenekelőtt a preambulumban szeretnénk megoldani. Ugyanakkor fel kell lépnünk egy újabbke­letú diszkontinuitás veszé­lyével izemben. Ma forga­lomban vannak olyan néze­tek, amelyek az 1948—49. utáni időszakkal kívánnak szakítani, és ennek a kiik­tatását szorgalmazzák. Ez mind politikailag, mind tör­ténetileg teljes mértékben elfogadhatatlan — hangsú­lyozta, s felhívta a figyel­met egy egyelőre csak szúk körben jelentkező, de fi­gyelemre méltó aggodalom­ra, hogy az alkotmány-elő­készítés során nem áll-e fenn egy csendes polgári restauráció veszélye. Ilyen veszélyektől én nem tartok — tette hozzá, bár kétségte­lenül léteznek olyan néze­tek, amelyek úgy fogalmaz­hatók meg, hogy a szocia­lizmusnak nincs jogi tartal­ma, ezért ezt a fo­galmat mellőzni kellene az alkotmányból. For­galomban vannak olyan né­zetek is, hogy a társadalmi, gazdasági, politikai beren­dezésről szóló tételrendszer valamiféle sztálini koncep­ció kövülete, amit szintén ki kellene hagyni az alkotmá­nyozási folyamatból. Ezek­kel a nézetekkel vitába kell és lehet szállni. Egyértelmű­vé kell tennünk, hogy az új alkotmánynak Magyaror­szágot minden kétséget ki­záróan szabad, demokrati­kus és szocialista állam­ként kell deffiniálnia. Az ezzel összefüggő elveket és alapértékeket pedig a tár­sadalmi, politikai gazdasági rendről szóló fejezetben le­het majd összefoglalni. Ennek a koncepció­nak jelenleg nem ez a fejezet a legerősebb része, de ezért talán nem annyira a jogalkotókat illeti a szem­rehányás, mind inkább a politikatudományt, vagy az ideológiát, hiszen ezeknek a — számunkra a szocializ­must jelentő — alapérté­keknek a teljes körű meg­fogalmazása várat még ma­gára. Ugyanakkor el kell kerülni egy másik, szin­tén végletesnek tekinthető igény követését, hogy az al­kotmány a szocializmus koncepciójának valamilyen normatív meghatározását adja. Csak olyan alapérté­keket kell és lehet rögzíte­ni majd, mint a közösségi tulajdon meghatározó sze­repe. a társadalmi igazsá­gossúg az elosztásban, az esélykülönbségek mérséklé­se, vagy a társadalmi szo­lidaritás. Arra kell töreked­nünk, hogy egy demokrati­kus, a közvetlen és a kép­viseleti demokrácián, illetve az önkormányzati elven alapuló intézményi struktú­rát rögzítsen az alaptörvény, s az emberi és állampolgári jogoknak, a teljes és kifej­tett katalógusát tartalmazza. Az alkotmány egészének kell tehát világossá tennie a szocialista fejlődés ka­rakterét, és nem egy megha­tározott blokkon belül kell a szocializmus definícióját adnia. A továbbiakban kifejtette: világossá kell tennünk, hogy az alkotmányozás a népszu­verenitás legfőbb letétemé­nyesének, az Országgyűlés­nek az illetékessége. El kell határolódnunk a Parlament­nek, illetve az illetékes kor­mányszerveknek a legitimi­tását és kompetenciáját két. ségbe vonó törekvésektől. Az alkotmánytervezetet a jelenlegi Parlamentnek kell megtárgyalnia és elfogadnia, amennyiben ez ebben a par­lamenti ciklusban elkészít­hető. Ugyanakkor fontos lenne — és ajánlja is a Központi Bizottság —, hogy az alkotmány végső szöve­gét népszavazás erősítse meg. Az 1985-ös parlamenti vá­lasztások óta egy sor olyan politikai mozgás indult meg az országban, amely ma nem rendelkezik teljes kö­rűen parlamenti képviselet­tel — emlékeztetett a KB­titkára. Baj lenne az alkot­mány-előkészítésből bármi­féle, a társadalomban meg­lévő és bázissal rendelkező csoportot kihagyni. Ezért nagyon határozottan annak a törekvésnek kell érvényre jutnia, hogy szinte a szó szo­ros értelmében minden egyes állampolgár és az állampol­gárok különböző csoportjai számára is hozzáférhető le­gyen mind az alkotmány­koncepció jelenlegi szövege, mind a már kodifikált al­kotmányszöveg. Meg kell találni azokat a csa­tornákat is, amelyeken át a társadalomban megfogal­mazott vélemények eljuthat­nak az alkotmánnyal fog­lalkozó bizottságokhoz és szervezetekhez. Az alkot­mány-előkészítő munkát te­hát a lehető legnagyobb nyitottság és a legszélesebb nyilvánosság mellett java­soljuk végezni. Az az elképzelés, hogy a szabályozási koncepciót még az Országgyűlés előtt hozza nyilvánosságra teljes terje­delmében a Magyar Hírlap. Ezt követően elkezdődne a szabályozás koncepciójáról a széles körű vita. Egyetlen állampolgárt sem kell ki­zárni ebből a munkából, ugyanakkor vissza kell uta­sítani bármelyik csoportnak azt az igényét, hogy az egész társadalom nevében szóljon. Van tehát remény arra, hogy az alkotmányozás a közmegegyezésnek, a kon­szenzusteremtésnek a lehe­tőségét is magában foglalja. Nyilvánvaló azonban is is, hogy az előkészítés során nagyon kemény politikai vitákra is fel kell készül­nünk, s erre kondicionál­nunk kell a pártszervezete­ket. Fejti György ezt követően néhány alkotmányfejezethez mondott szóbeli kiegészítést. A társadalmi-politikai-gaz­dasági renddel összefüggő fejezettel kapcsolatban ki­jelentette: az államhatalom eredetéről alapelvként rögzíteni a népfelség elvét. •Vagyis azt, hogy minden ha­talom kizárólagos forrása és birtokosa a nép, amely ezt a hatalmat részben közvet­lenül, például a népszavazás vagy a népi kezdeményezés intézménye révén*, részben pedig az államszervezet út­ján gyakorolja. Az állam­hatalom gyakorlásának elve­ként indokolt rögzíteni a hatalmi ágak elválasztásá­nak az elvét. Ennek értel­mében a különböző hatalmi ágak — így az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Mi­nisztertanács, a közigazga­tási végrehajtó hatalom, az Alkotmánybíróság, a bírósá­gi szervezet, és a helyi ön­kormányzat — külön-külön önálló hatalmi ágat képez­nek, jól definiált és a ko­rábbiaknál lényegesen pon­tosabban meghatározott feladatokkal és egymás köl­csönös korlátaiként is mű­ködnek. Ennek az érvénye­süléséhez azonban ki kell mondani a különböző hatal­mi ágak közötti hatáskör­elvonás tilalmának az elvét. Az állam ós a társadalom kapcsolatáról szóló fejezet­részben célszerű alapvető elvként deklarálni, hogy a társadalom tagjainak az ön­kormányzat alakításához való joga nem korlátozható. Meghatározó jelentőségű té­tel a jogegyenlőség is, amely magában hordozza a törvény előtti egyenlőséget, az elő­nyös és a hátrányos meg. különböztetés tilalmát, va­lamint a tulajdonformák tekintetében a szektorsem­legesség elvét. Indokolt rög­zíteni. hogy a társadalom célja és az állam feladata az esélykülönbségek mér­séklése, és hogy ennek ér­dekében az államnak meg­különböztetett figyelmet kell fordítania a hátrányos hely­zetű csoportok, személyek támogatására, az elmaradott térségek fejlesztésére. Itt kell kimondani a ren­deltetésszerű joggyakorlás elvét: mind az államnak, mind az állampolgároknak tilos a joggal való visszaélés. A jogokat mindenki csak a társadalmi és az egyéni ér­dek összhangjának biztosítá­sa mellett gyakorolhatja. E fejezet fontos tétele lesz az államforma definiálása és meghatározása. Az előkészí­tő munka során arra a kö­vetkeztetésrejutottunk, hogy erre nincs jobb meghatáro­zás, mint a népköztársaság; Magyarországon nagyon fon­tos, valós értékeket jelent ez a kifejezés. Ezért olyan idő­szakban, amikor a népfelség elvét a maga rangjára kí­vánjuk emelni, ennek a jel­zőnek a kiiktatása különösen indokolatlan lenne, csakúgy, mint új jelzők elhelyezése a köztársaság fogalma elé. Az olyan jelzők, mint demokra­tikus köztársaság, népi de­mokratikus köztársaság, vagy szocialista köztársaság, nem fednék pontosan társa­dalmunk mai. valóságos ál­lapotát. Ezért az a javasla­tunk, hogy az 1949-es alkot­mányban rögzített államfor­mát — a népköztársaságot — vegyük át az új alkotmány­ba. Politikailag fontos és érzé­keny része lesz ennek a fe­jezetnek a politikai rend­(Folytatás a 2, oldalon.) Politika és ifjúság Tanácskozott a városi pártbizottság Tegnap, hétfőn délután a városi pártszékházban ülé­sezett az MSZMP Szeged Városi Bizottsága. A tanács­kozáson — amelyet Schmidt József titkár vezetett — a testület Révész Mihály mun­kacsoport-vezető előterjesz­tését követően megvitatta az ifjúság körében végzett poli­tikai munka feladatait ösz­szegző javaslatot. E napi­rendi pont megtárgyalásán a pártbizottsági tagok és állan­dó meghívottak mellett részt vettek a KISZ városi bizott­ságának tagjai is. Ezt köve­tően az MSZMP Szeged Vá­rosi Bizottságának 1989. évi és a végrehajtó bizottság idei első félévi üléstervét vitat­ták meg Oláh Miklós titkár előterjesztésében a testület tagjai, majd Bessenyei Zsolt tartott tájékoztatót Szeged város és környéke gazdasági egységeinek 1988. évi mun­kájáról. * Már az MSZMP 1988. ok­tóber 8-i szegedi városi párt­értekezletének vitájában is igen jelentős hangsúlyokat kaptak az ifjúság helyzetével kapcsolatos kérdések. Az ál­lásfoglalás akkor így fogal­mazott: a pártbizottság elem­zi az ifjúság körében végzett politikai munka helyzetét. Támogatja egy állandó ifjú­sági konzultációs testület működését. A részletek ki­dolgozására a pártbizottság azóta saját tagjaiból és kül­ső szakértőkből munkacso­portot jelölt ki azzal a cél­lal, hogy részleteiben is ha­tározza meg az ifjúság köré­ben végzett politikai munka feladatait. E javaslatot ter­jesztette a testület elé Révész Mihály. Mint ebben olvasha­tó, a jelenlegi válsághelyzet­ben igen nehéz, sőt csaknem lehetetlen átfogó ifjúságpoli­tikai koncepció kidolgozása. Az ifjúság nem homogén tö­meg, igen erős érdektagolt­ság jellemzi. Ezért a városi párttestület részéről egyedül elfogadható út a politikai feladatok kijelölésekor a szelektív önmérséklet. Figye­lembe kell venni, hogy az új nemzedékek gondolkodásá­ban a szocializmus nem ele­ve adott tényként jelenik meg, továbbá, hogy a mai fiatalok jelentős tömegei számára a szocializmus ha­zai és nemzetközi vonatko­zásokban is válságjelenségek sorozataként mutatkozott. A mai helyzetet elemezve így fogalmaz az anyag: az objektív körülmények mel­lett elsősorban a párt szub­jektív hibái vezettek odáig, hogy ma az ifjúság és a párt viszonyát Szegeden is a ki­ábrándultságban, az elfordu­lásban testet öltő válság jel­lemzi. Az egyre nehezülő életfeltételek motiválta szembenállást a gyakorlat­ban megkétszerezték az úgy­nevezett szegedi botrányok, egyes vezetők erkölcstelen és etikátlan magatartása, hará­csoló életszemlélete. Politi­kai tapasztalatokon nyugvó becslés alapján a párt a nem párttag fiataloknak csu­pán elenyésző százalékára gyakorol befolyást. Ezt érzé­keltetik a számok is. Amíg 1986-ban 372 harminc éven aluli kérte felvételét a párt­ba, addig 1988-ban mindösz­sze 90-en. 1986-ban mind­össze 15, '88-ban viszont már 127 fiatal került ki a pártból kilépés és törlés miatt. Az alternatív szervezetek befolyása számszerűségét ér­tékelve egyelőre csekély, de aktivitásuk jelentős és ten­denciájában növekvő. A KISZ, mint a párt ifjúsági szervezete, politikai és szer­vezeti válságban van. Hatá­sa a fiatalokra alig érzékel­hető. Ma erőteljes politikai versenyt kell vívni az ifjúsá­gért — olvasható az előter­jesztésben, amely így folyta­tódik: mindez megköveteli, hogy nagyon pontosan és ko­moly felelősséggel fogalmaz­zuk meg a hosszabb távú stratégiai célokat, de azokat a feladatokat is, amelyeket a jelenlegi körülmények közötl megvalósíthatunk. Az ifjúság helyzetének tényleges és va­lós felmérésére és javításá­ra az elkövetkező egy-két évben különösen az oktatás, a családalapítás, az önálló otthonteremtés, lakáshoz ju­tás, a munkába állás, a mun­kahelyhez jutás területeire kell koncentrált figyelmet és erőforrásokat fordítani, hangsúlyozva, hogy ezek a problémák kizárólag konkré­tan kezelhetők. E kérdéseket a párt nem oldhatja meg, de mint politikai pártnak nem is ez a feladata. Feladata vi­szont, hogy ösztönözze és kí­sérje figyelemmel új intéz­ményi struktúrák kiépítését és hatékony működését. Ezekre az elvekre támasz­kodva az ifjúság körében végzett politikai munka ak­tuális feladatait a követke­zőkben fogalmazták meg a javaslat előterjesztői: való­ságos politizálás kereteinek kialakítása, .ennek érdeké­ben az ifjúság különböző ré­tegeivel folytatott párbeszé­dek és viták, törekedve az emberek megnyerésére, ke­resve és támogatva a tehet­séges fiatalokat. A pártszer­vek munkájában a szemé­lyesség, az őszinteség, az adott szó hitele domináljon. Létre kell hozni a pártbizottság mellett működő ifjúsági konzultatív testületet, amely nyilvánosságot biztosít a fia­tal párt- és KISZ-tagoknak, hogy érdekeiket a pártbi­zottság munkájában meg­jelenítsék és érvényesítsék. Támogatni kell a KISZ ón­álló politikai platformon alapuló tevékenységét min­den szinten, s ehhez igény szerint segítséget kell nyúj­tani. A városi pártbizottság kezdeményezzen és folytas­son párbeszédet és vitát az alternatív ifjúsági szerveze­tekkel stratégiai, politikai kérdésekben, kezdeményez­ze és javasolja városi ér­dekegyeztető fórum létre­hozását tanácsi feladatkör­ben, kísérje figyelemmel a városban működő tudomá­nyos műhelyek társadalom­(Folytatás a 3 oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom