Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

40 / 1989. február 21., kedd Hz MSZMP Központi Bizottságának ülése (Fdly tatás az 1. oldalról.) szer, illetve a pártok alkotmányos definíciója. Álláspontunk szerint nem az alkotmánynak kell definiálnia a többpártrendszert, ugyanakkor a többpártrendszer irányába mutató fejlődéshez az alaptörvény keretet kell, hogy adjon. Ennek megfelelő szövegtervezetet terjesztettünk elő. Fontos eltérés az 1949-es alkotmánytól, hogy nem látjuk szükségét és értelmét az MSZMP vezető szerepéről szóló alkotmányos megfogalmazásnak — szögezte le a továbbiakban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az MSZMP lemond arról a politikai törekvésről és szándékról, hogy a társadalmi folyamatok meghatározó tényezője kíván maradni. Ezt programjával, politikai munkájával, a társadalom megnyerése révén és nem pedig jogi formulákkal kívánja biztosítani. Célszerű a társadalom védelmében rögzíteni azt, hogy csak olyan társadalmi szervezetek, közöttük pártok működhetnek hazánkban, amelyeknek a célja, a programja és a tevékenysége összhangban áll az alkotmányban megfogalmazott értékekkel és törekvésekkel. . . Feltehetően komoly vita lesz a tulajdonviszonyokkal kapcsolatos kérdések alkotmányos rögzítéséről — vetette fel. Azt ajánljuk, hogy az alkotmány egyenrangú tulajdonformaként ismerje el a közösségi és az egyéni tulajdont, úgy, ahogy ezt a társasági törvény lehetővé tesz. Az alkotmánynak az emberi és állampolgári jogokkal, valamint az alapvető kötelezettségekkel foglalkozó részével kapcsolatban leszögezte: az eddigi viták egyértelműen megerősítették, hogy a Magyarország által vállalt, a nemzetközi kötelezettségekkel teljes egészében összhangban levő fejezet modern felfogásban szól az emberi jogokról és az állampolgári szabadságjogokról. A legpontosabb cél- és feladatmeghatározásra kell törekedni a hatalmi ágak elválasztásával kapcsolatban. Első helyen áll a Parlament szerepének, funkciójának a meghatározása. Egyértelműen érdekünk: erős, tényleges hatalmat megtestesítő, ugyanakkor kormányzati feladatokat nem végző Országgyűlés jöjjön létre Magyarországon. A kidolgozó munka jelenlegi szakaszában nyitva maradt, hogy egy- vagy kétkamarás parlamenti gyakorlatra térjünk-e át. Az egykamarás parlament fenntartása mellett több érv szólt. Van viszont néhány olyan érv is, ami miatt érdemes továbbgondolkodni egy második kamara szerepén. Felfogásunk szerint a Parlament első házában a politikai képviseletek dominanciáját kellene biztosítani, és aztazössznemzeti érdekek megjelenítésének a minél teljesebb körű szinterévé téve. Érdemes ugyanakkor gondolkodni azon, hogy bizonyos érdekképviseleti szempontokat hogyan lehet egy második kamara keretei között érvényesíteni, és így az érdekképviseleteket bekapcsolni a döntéshozatalba. Nyitott kérdés ma még a képviselők megválasztásának a formája és technológiája. Ezért az alapkoncepció csak a legáltalánosabb elveit rögzíti. Külön napirend keretében kell áttekintenünk majd, hogy a pártok jelenlétét és a választásokon történő indulását lehetővé tevó új helyzetben milyen választási technológia szükséges a folyamatos, fokozatos és kiszámítható átmenethez, amellyel közeledhetünk a hatalomgyakorlás új formájához. Kizárólagosan versenyjellegű megoldás ma nem ajánlható, mint ahogy egy csupán előzetes megállapodásokon alapuló megoldás sem látszik célszerűnek. E két formának a kombinációját kell majd megtalálni. Nagyon fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy határozott, következetes, kiszámítható kormányzásra nyíljék lehetőség. Ezt szolgálja a kormány feladatainak a korábbiaknál részletesebb, világosabb rögzítése, a miniszterelnök státusának, személyes döntési illetékességének a megerősítése, és a miniszterek döntési és felelősségi viszonyrendszerének a korábbiaknál részletesebb szabályozása. Az a javaslatunk, hogy a kollektív államfői forma helyett a jövőben az elnöki rendszerre térjünk át. Két további új intézmény a koncepcióban: az alkotmánybíróság és az állami számvevőszék. Ez utóbbinak az lenne a funkciója, hogy a végrehajtó hatalomtól független intézmény ellenőrizze az állami költségvetés, ezen belül a kormány és a minisztériumok költségvetésének alakulását, a költségvetésből finanszírozott kommunális, szociális és egyéb célokra rendelkezésre bocsátott összegek felhasználását. Ezzel fel lehetne számolni azt az anomáliát, hogy költségvetési ügyekben a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium önmagát ellenőrizze. Javasoljuk az állami számvevőszéknek az új alaptörvény elfogadását követően létrehozását. Az alkotmánykoncepció részletesen foglalkozik az igazságszolgáltatással; alapvető ejvi jelentőségű kérdés a bitói függetlenség, amellyel kapcsolatban felvetődik összeférése a párthoz való tartozással. Sok országban ez nem összeegyeztethetetlen; mi is azt a felfogást képviseljük, hogy el kell választani az ítélkezési gyakorlatot a magánszférától. Az ítélkezési gyakorlatban a bíró kizárólag a törvényeknek van alárendelve. Ez azonban nem teszi lehetetlenné, hogy a magánéletében politizáljon. Az ügyészség jövőbeni szerepére vonatkozóan a jelenlegi koncepció több elgondolást tartalmaz. Ezek előnyeit, hátrányait az előterjesztés tárgyszerűen rögzíti — állapította meg FeHi György, majd felhívta a figyelmet: a biróir az ügyészi szervezetnek az átalakítását csak olyan menetrend szerint szabad megvalósítani, ami egy politikailag meglehetősen nehéz és destabilizáló elemekkei terhes időszakban nem zavarja az intézmények funkcionálását. — Az a szándékunk, hogy az alkotmány a maga teljességében rögzítse a jelképeket — jelentette ki a KB titkára. Várhatóan e kérdések körül különösen emocionális, érzelmi jellegű viták folynak majd, amelyek részben már el is kezdődtek, mint például a Magyar Népköztársaság hivatalos címeréről. E viták lezárása korai lenne; s az is nagy baj lenne, ha az állami jelképek, szimbólumok körüli vita uralná az alkotmányvitát. Célszerű lenne e kérdésekben is higgadtan kialakítani az álláspontot. Az állami címert illetően azt kell eldönteni, hogy megtartiuk-e a jelenlegi címert. ami ellen sok érvet mondtak már eddig is. Ha nem, abban kell állást foglalni. hogy új címerre teszünk-e javaslatot, vagy valamelyik korábbi hagyományoshoz térünk vissza — mondotta végezetül. A vitában tizenöten fejtették ki véleményüket (köztük Vastagh Pál, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára is), öten pedig írásban adták be hozzászólásukat A mintegy hatórás vitában elhangzottakat Fejti György összegezte. Hangsúlyozta, hogy a sokszínű polémiában .részt vevők rámutattak az alkotmányozás folyamatának bonyolultságára, összetettségére, sőt több buktatójára .is. Kijelentette: az alkotmányvitán^k a mostani KB-ülés csak a kezdete, s a testület várhatóan még többször foglalkozik ezzel a napirenddel. A vitában elhangzott javaslatokat, észrevételeket az alkotmány előkészítésével foglalkozó munkabizottság hasznosítja. Elmondta azt is, hogy az alkotmány kodifikált szövege már lényegesen rövidebb, áttekinthetőbb lesz, mint a mostani koncepció, ezért minden bizonnyal annak társadalmi vitájában is sokkal többen vesznek majd részt, mont a mostani fázisban. Kitért arra is; hogy sokan kifogásolták, miért nincs az előterjesztőknek világos állásfoglalása az alkotmány egyes fejezeteivel, alapelveivel kapcsolatban. Ezzel öszszefüggésben rámutatott: szándékosan nem álltak elő végleges állásfoglalással, mert még nem ismert a párttagok véleménye, s így a KB most azért nem dönti el az egyes vitakérdéseket, hogy az alapszervezetekben ne egy lezárt, megmásíthatatlannak tűnő anyag felett bontakozzék ki a polémia, mert ez visszafogná a véleménynyilvánítási kedvet. Közölte azt is — ugyancsak észrevételekre reagálva —, hogy még az idén új tanácstörvény-tervezetet dolgoznak ki a Jogalkotók, már a leendő alkotmány fényében vizsgálva a témakört. Ezután az elnöklő Grósz Károly javasolta, hogy az írásban kiküldött határozati javaslatot fogadják el. Eszerint a KB javasolja, hogy az alkotmányról rendezzenek népszavazást, a témáról a testület a viták menetében is kapjon tájékoztatást. Indítványozta továbbá, hogy a határozatot egészítsék ki azzal: a párttagság kapjon megfelelő érvanyagot a vitához, valamint, hogy a Központi Bizottság által kiküldött, az alkotmány kérdésével foglalkozó munkabizottság mandátumát hosszabbítsák meg az alaptörvény végleges jóváhagyásáig. A Központi Bizottság kérje fel a párttagságot, hogy az alkotmánykoncepció társadalmi vitájában aktívan vegyen részt. A Központi Bizottság a további vita alapjául egyhangúlag elfogadta az előterjesztést, illetve a főtitkárnak a határozati javaslatra vonatkozó kiegészítéseit. Ezt követően — a napirendnek megfelelően — a párt agrárpolitikájának megújításáról terjesztett elő javaslatot Iványi Pál, a Központi Bizottság titkára. Iványi Pál előadói — Mai napirendünk egy régebben folyó, de szándékaink és a felgyorsult világ követelményei miatt egyre intenzívebbé váló gazdasági megújulás, reformfolyamat része, s egy későbbi markáns gazdaságpolitikai fordulat megalapozásának egyik eleme — mondotta bevezetőben. — A Politikai Bizottság azért javasolta az elmúlt három évtized egyik sikeres területe, az agrárpolitika továbbfejlesztésének megtárgyalását, mert egyrészt gazdálkodásunk megújítása az élelmiszer-termelésben is új követelményeket támaszt, másrészt pedig az élelmiszer-termelés fejlődése — számos belső és külső ok hatására — az utóbbi években lefékeződött, és napjainkban sok mezőgazdasági és élelmiszer-ipari üzem napi gazdálkodási gondokkal küzd. Nemcsak gazdasági, hanem társadalmi érdek is, hogy egy eddig eredményes ágazatnak változó világunkban is perspektívát, az ott dolgozóknak megélhetési biztonságot, s mindannyiunknak továbbra is jó élelmiszer-ellátást tudjunk biztosítani. Ehhez elengedhetetlen agrárpolitikánknak a kor követelményeihez való igazítása. Az agrárpolitika felülvizsgálatára irányuló munka az MSZMP kezdeményezésére tudományos és társadalmi fórumokon már közel egy éve folyik. A Politikai Bizottság az elmúlt hónapban megtárgyalta e politika meg'újítására készített javaslattervezetét. Az ott kialakult állásfoglalás szerint javasolja a Központi Bizottságnak, hogy most első olvasatban tárgyalja meg a tézistervezetet, majd járuljon hozzá, hogy ezt követően szakmai, tudományos, érdekképviseleti fórumokon — és természetesen az érintett pártszervezetekben — minél szélesebb körben mondhassanak véleményt a javaslatokról. A vélemények öszszegezése után — még ebben a félévben — újra jelentkeznénk, akkor már az állásfoglalás végleges tervezetével. Ügy gondolom, a Központi Bizottságnak most a koncepciót, a politikai célrendszert kell meghatároznia. Azt követően pedig javasoljuk, hogy a kormány dolgozzon ki egy részletes nemzeti agrárprogramot, amit célszerű lesz az Országgyűlésnek is bemutatni. Az MSZMP agrárpolitikájának alapjait az 1957. évi „agrárpolitikai tézisek" rakták le. Ennek alapgondolata az volt, hogy a korábbi években sok méltánytalanságot átélt parasztság bizalmát helyreállítsa; a termelési biztonság megteremtésével a termelés fejlesztését az anyagi érdekeltség talajára helyezze; a parasztság felemelkedésének anyagi bázisát a nagyüzemi gazdálkodásra alapozza. Ezek az alapelvek mai ismereteink szerint is helyesnek bizonyultak, mert megvetették az alapját egy, a magyar mezőgazdaság történetében páratlan, és nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó fejlődésnek. Élelmiszer-gazdaságunk nemzetközi mércével mérve is elismerésre méltó eredményeket ért el ; 1960 és 1988 között a mezőgazdaság megduplázta, az élelmiszeripar pedig megháromszorozta termelését. Az egy főre jutó gabona- és hústermelésben a világ élmezőnyébe tartozunk. (Igaz, hogy más fontos termékek termelésével nem állunk ilyen előkelő helyen.) Eredményeinket a nemzetközi közvélemény is elismeri. Ezek tették lehetővé, hogy az 1960-as évek közepéig élelmiszer-importáló országból ismét jelentős exportőrré váljunk, miközben idehaza kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátást biztosítottunk döntő részben hazai termelésből. Ezzel azonos értékű változás a parasztság társadalmi, anyagi és szellemi felemelkedése, a falu arculatának lényeges megváltozása, amit joggal tartunk történelmi jelentőségűnek. Élelmiszergazdaságunk a magyar gazdaság és társadalom olyan biztos pontjává, stabilizáló tényezőjévé vált, amiről a jövőben sem mondhatunk le, és nem is akarunk lemondani. Elsőként a mennyiségi szemléletről a minőségire való áttérést emelte ki. Lényegi változást jelent, hogy a „feleslegek" értékesítésének gyakorlatáról a „piaci termelés" gyakorlatára kell áttérnünk. Ilyen típusú szemléleti, szervezeti és érdekeltségi korszerűsítés nélkül a mai pozícióink megőrzése is kétségessé válik. A piaci kilátások tehát azt sugallják, hogyha piacon akarunk maradni — és természetesen akarunk —, akkor jelentós és sokoldalú igazodásra, szerkezetváltásra kell felkészülni. Ügy gondolom, hogy az agrárpolitika megújítására tett javaslatainknak ez az egyik legfontosabb — ha nem a legfontosabb — üzenete. Az előadó ezután a termelői biztonság új, korszerűbb, piaci szempontokra figyelő értelmezéséről beszélt. A mezőgazdaság többszektorúságának fejlesztéséről szólva rámutatott, hogy a többszektorúság eddig is jellemzője volt az ágazatnak, hiszen az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek és ezek társulásai mellett jelentős súlya van a háztáji és kistermelésnek is. A jövőbeni változás lényege, hogy az esélyegyenlőséget mint rendező elvet érvényesítő jogi és közgazdasági szabályozás mellett lényegesen bővülhet a kistermelés, a magángazdaságok súlya is, ha az a gazdasági versenyben hatékonynak bizonyul. Minden bizonnyal a nagybani termelés marad a jellemző a jól gépesíthető ágazatokban, így a mezőgazdaság jövőjének meghatározói változatlanul a mezőgazdasági nagyüzemek maradnak. Ugyanakkor az esélyegyenlőség mellett nagyobb szerepet fog játszani — az esetek jelentős részében nagyüzemi integrációra támaszkodó — háztáji és kistermelés, valamint a főfoglalkozású magánvállalkozás. A kistermelés és magángazdaságok perspektívájához azonban az is hozzátartozik, hogy oldódjanak a mai földtulajdonszerzési és földhasználati kötöttségek, amelyek nem felelnek meg a piaci gazdasági modell követelményeinek, akadályozzák a verseny kibontakozását. Ennek legfőbb oka az, hogy a földek csak korlátozottan forgalomképesek, a termőföldnek, mint vagyonnak nincs sem forgalmi, sem nyilvántartási értéke. A földtörvény korszerűsítése során az egyéni földhasználat lehetőségeit célszerű bővíteni. Az egyéni földtulajdonszerzést a jelentkező igényekhez igazodóan, piaci mechanizmusok útján, a földforgalmazás adminisztratív korlátainak feloldásával lehet biztosítani. A nagyüzemi szervezeti keretek és autonómia korszerűsítése során ugyancsak meg kell haladni az eddigi lehetőségeket és gyakorlatot. A jelenlegi merev, rugalmatlan kereteket tovább kell fejleszteni, hogy alkalmasabbak legyenek a piachoz való rugalmas igazodásra és az emberi kezdeményezőkészség, vállalkozás kibontakoztatására. Ezt az igényt olyan típusú nagyüzemi formák és keretek elégítik ki, amelyek a nagyüzemen belül önállóan gazdálkodó, vállalkozási jellegű szervezeteket működtető központtá válnak. Ahol erre igény és lehetőség van — szigorúan az önkéntesség alapján — a nagyüzemek rugalmassan alakulhassanak át adottságaiknak jobban megfelelő, a piaci alkalmazkodást jobban szolgáló szervezeti formává: ideértve a szövetkezetek átalakulásának lehetőségét is különböző társaságokká, vagy akár ennek fordítottját is. A piac tényleges működése azt is igényli, hogy a nagyüzemek, mint piaci szereplők megfelelő önállósággal, autonómiával rendelkezzenek. Ehhez le kell építeni az aprólékos jogi és pénzügyi szabályozást, a gazdálkodásba való formális és informális beavatkozásokat. A tulajdonviszonyoknak a népgazdaság egészében indokolt továbbfejlesztése mellett az agrárpolitika megújítása is igényli a szövetkezetpolitika korszerűsítését. Az elmúlt időszakban a szövetkezeti sajátosságok kellő érvényesülését, s főleg a tagok tényleges tulajdonosi pozíciójának gyakorlását nem tette lehetővé a döntően szövetkezetekre 'is alkalmazott, az önállóságot nagymértékben korlátozó állami, jogi és pénzügyi szabályozás. Ezért a szövetkezeti törvény korszerűsítése keretében lehetővé kell tenni, hogy önkormányzati hatáskörben a vagyonnövekedés egy része felett a tagok meghatározott tulajdonosi jogokat gyakorolhassanak. Iványi Pál a továbbiakban elmondotta: az új agrárpolitikai koncepció egy korábbi változatát véleményezésre megküldték néhány alternatív szervezetnek is. Azóta az agrárpolitika megítéléséről más szervezetek is véleményt mondtak; néhány közülük önálló agrárpolitika kidolgozását kezdte meg. Az alternatív szervezetek véleménye ugyanakkor számos esetben egybeesik a miénkkel. Ezek megerősítették, vagy kiegészítették javaslatainkat és szerepelnek tervezetünkben. Ilyen például: a többszektorúság korábbinál tágabb értelmezése. A koncepció kiegészül a szövetkezetek sokszínűségével, a gazdasági társaságokkal, továbbá a már említett családi- és magángazdaságok körének bővülésével. Hangsúlyozták azt is, hogy a piaci versenyfutásban valamennyi szereplőnek meg kell adni az esélyegyenlőséget. — Az agrárpolitika megújítása kölcsönösen összefügg a politikai-gazdasági reformfolyamattal. Csak akkor lehet sikeres, ha a társadalom és a gazdaság egészében következetesen megvalósul a reform. Ugyanakkor a politikai, gazdasági reform sem bontakozhat ki az agrárpolitika megújítása nélkül. Tervünk az, hogy egy olyan — az élelmiszergazdaság egy új, sikeres korszakának kibontakoztatását célzó — tézistervezettel jelenjünk meg a társadalom széles nyilvánossága előtt, amely alkalmas alapot nyújt a széles körű társadalmi vitához és ennek tapasztalatai felhasználásával a végleges tézisek kidolgozásához, a párt agrárpolitikai koncepciójának megismertetéséhez, elfogadtatásához és az érdekeltek mozgósításához. Mindezek érdekében célszerű, ha párton belül és az érintettek széles körű bevonásával sor kerül a tézistervezetek vitájára — mondotta végezetül a KB titkára. Javasolta, hogy a KB járuljon ahhoz is hozzá, hogy a tézistervezetet az élelmiszergazdaság ügyeivel foglalkozó olyan szervezetek is kapják meg, mint az érdekképviseleti szervek, az Országgyűlés illetékes bizottságai és agrárszekciója, az MTA és az MTESZ testületei, bizottságai. Külön is fontosnak tartotta az agrárértelmiség véleményének kikérését és megismerését, tapasztalatainak hasznosítását. * A Központi Bizottság ma, kedden reggel 8 órakor az agrárpolitika megújítására vonatkozó előterjesztés vitájával folytatja ülését.