Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

1989. február 18., szombat 3 írásos előterjesztések az MSZMP Központi Bizottságának hétfői ülésére (Fúlytatas az 1. oldalról.) hadságjogotat, amelyek között elismeri minden ember jogút — egyebek melleit — a békés gyülekezéshez, a gondolat-, a lelkiismereti, a vallás- és a sajtószabadsághoz és « véleménynyilvánítás szabadságához. Jogokat biztosít a munkához, továbbá öregség, betegség, munkaképtelenség és munkanélküliség esetén az állami ellátáshoz, valamint az emberhez méltó környezethez, az oktatáshoz és a művelődéshez. Részletesen foglalkozik a koncepció a nemzetiségi jogokkal, majd az állampolgári kötelességekkel. Behatóan foglalkozik a szabályozási koncepció az országgyűlési választásokkal, az Országgyűlés hatáskörével és működésével, állást foglal a köztársasági elnöki intézmény bevezetése mellett, s ennek megfelelően tárgyalja annak feladatos hatáskörét, a képviselők jelölésének és megválasztásának elveit, felelősségüket. A következő fejezet az alkotmánybíróságról, mint új intézményről szól. Ugyancsak új intézményrendszernek Ígérkezik az állami számvevőszék. A koncepció útmutatást od a minisztereinők és az országos hatáskörű szervek feladatrendszerének alkotmányos kimunkálásához, majd ezt követően az igazságszolgáltatás szerkezetét taglalja. Ennek kapcsán megemlíti, hogy az új jogorvoslati rendszerben eggyel több bírósági szervezetre lenne szükség, ez kétfokú jogorvoslatot tenne lehetővé. A koncepcióban szerepel másik megoldásként a jelenlegi bírósági szervezet, amelynél azonban a legfelsőbb Bíróság törvényességi óvási jogát meg kellene szüntetni. A koncepció foglalkozik a bíráskodás alapelveivel és az ügyészi szervezettel is. Ez utóbbinál több megoldási módot kínál. A koncepcióban szerepel ama is javaslat, hogy hozzák létre az állampolgári jogok szószólójának tisztét. Az alkotmánykoncepció felvázolja u tanácsrendszert, a népképviseleti, valamint a kormányzati szervek és a tanácsok kapcsolatát, az önkormányzati jogok bírósági védelmét, továbbá a választójog, Illetve a választás alapelveit, Foglalkozik az ország nemzeti jelképeivel, az ország címerével, zászlajával, fővárosával, s mindazokkal, ami a nemzet magyarságtudatát fejezik ki. Az MSZMP agrárpolitikájának alapjait :iz 1957 júliusában elfogadott agrárpolitikai tézisek rakták le. Az eltelt húrom évtized legfőbb tapasztalatainak összegezése egyértelműen pozitív képet mutat. A magyar mezőgazdaság, amely a felsaabudulás előtt sok tekintetben Európa egyik legelmaradottabb mezőgazdasága volt, napjainkra nemzetközileg elismert, az európai középvonalba tartozó mezőgazdasággá vált. A magyar élelmiszer-gazdaságnak azonban u jövőben telített bel- és külföldi piaccal kell szembenéznie. Jövőjét alapvetően az befolyásolja, hogy mennyire tudja nemzetközi versenyképességét javítani. Ezért a következő évek agrárpolitikájának középpontjába a piachoz való alkalmazkodást kell állítani. Ehhez strukturális változtatásokra van szükség. Mindenekelőtt a föld forgalomképességét kell megteremteni, hogy az vagyonként működhessen, vásárolható, eladható és bérelhető legven A termelés ott növelhető, ahol azt a piac elismeri, megfizeti. Ez nz értékképző folyamatok bővítését, a feldolgozok tabb. értékesebb, választékosabb termékeket helyezi előtérbe, ami a jövedelmezőség javításának új lehetőségeit hozza magával. Egyes termékek termelésében ez stagnálással vagy visszaeséssel jár, másoknál pedig jelentősebb bővítésre ad lehetőiéget. Fontos. hogy a mezőgazdaság fejlesztése több szektorra támaszkodjék: a mevúiuló és változatos formáka* öltő szövetkezetekre, nz állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre és egyes területeken a családi gazdaságokra. Ezért támogatni kell e szocialista nagyüzemek olvan belső szervezeti és érdekeltségi megújulását. amellyel gyorsan és rugalmasan kéoesek alkalmazkodni a változó környezethez. A mezőgazdasági <ermeléshen P szövetkezésnek továbbra is meghatározó szerepe lesz. Ehhez azonban a szövetkezeli életben |s megúiulásra van szükség. Legven lehetőség a legcélszerűbb szövetkezet) forma megválasztására 0 más tíöusú szövetkezetté való átalakulásra, a t.seok vwgvoni kapcsolatinak. envag) érdekeltségének korszerűsítésére, szélesebb lehetőséget keli nvitel H szövetkezeten belüli vállalkozói jellegű befektetésednek, a tagok tulajdonosi Jogai gyakorlásának. Lehetőséget és esélyegyenlőséget kell adni újabb szervezeti ós műdodósi for. máknak, magán- és táreasvállalkozásoknak. amelyek be kívánnak -kapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe. A tartósan nem gazdaságosan működő nagyüz«mev esetében szorgalmazol i.„i« .-.< .rAiA»<i:,»KK szervezeti 'i-má"A történő átalakulásukat, vagy lehetővé kell tenni, hogv területükön hosszú távú bérleten egv^m tnlaldonon alaouló magángazdálkodást folytassanak. Továbbra is ösztönözni kell a gazdálkodást biztonságossá tevő, a foglalkoztatás és jövedelemszerzés lehetőségeit bővítő ipari, kereskedelmi es szolgáltató tevékenységek fejlesztését. Az élelmiszer-termelés versenyképessége mindinkább a feldolgozás során dől el, ezért az élelmiszer-ipari tevékenység kiemelt figyelmet igényel. Az élelmiszertermelésben részt vevők mindegyike számúra azono6 követelményeket kell meghatározni az élelmiszertörvény előírásainak megtartásában, és versenyegyenlőségét kell oiztusitani a működési íeltetelekben. Igen lényeges, hogy az agrártermékek kereskedelmében is bontakozzanak ki a piaci viszonyok. A külkereskedelmi tevokenysegre alanuljon ki oflenziv .külpiaci stratégia, és az ezt megvalósítani képes szervezeti, érdekeltségi rendszer. E területen a monopolisztikus pozíciókkal szemben célszerű erőteljesebben támogatni a többcsatornás értékesítési rendszerek kiépülését, ezért a külkereskedelmi tevékenységet az előállított termékek döntő részében a termelók alanyi jogává kell tenni. Az élelmiszer-termelés pénzügyi szabályozása legyen kiszámítható, illeszkedjék be az általános rendszerbe, de az adó mértékének, a hitelezés feltételeinek kialakításánál továbbra is vegye figyelembe a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés sajátosságait. Az árrendszer továbbfejlesztése során a hatósági árak szerepe csökkenjen. Az árak közvetítsék a piaci viszonyokat, és vegyék figyelembe a valós termelési költségeket, beleértve a támogatások lehetséges leépítését is. A kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatásával azonban hosszabb távon Is élni kell. Az eddig kialakult szövetkezeti-szakszervezeti-kamarai érdekképviselet megújulása illeszkedjen a politikai intézményrendszer korszerűsödéséhez. Célszerű támogatni egy mezőgazdasági kamara, továbbá olvan szakmai, térségi szövetségek, egyesülések önszerveződését, amelyek gazdagíthatták az intézményrendszert. A jelentés bevezető része a többi között megállapítja: az országos pártértekezletet követően a megyei és városi pártbizottságok nagy része nem tartotta indokoltnak pártértekezlet összehívását. Menet közben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy több városban és megyében a párttagság egy része nem osztja az irányító bizottságok önértékelését, s a bizottságok és tisztségviselők teljes körű megújítását tartja szükségesnek a párt iránti bizalom helyreállításához. A kibontakozó politikai küzdelem mind több pártbizottságot késztetett korábbi álláspontjának felülvizsgálására. 1909 januárjáig hét megyében, 49 városban, kerületben — köztük tíz megyeszékhelyen — hívtak össze pártértekezletet, s jelenleg is folyamatban van több városi és megyei pártértekezlet előkészítése. Több helyütt még nem zárult le az e körüli vita. A jelentés további része az eddigi pártértekezletek előkészítésének és megrendezésének legfőbb tapasztalatait összegezi. Megállapítja, hogy e folyamatokat a teljes nyíltság és új, demokratikus eljárási megoldások létrejötte jellemezte. A pártbizottségl ülések és a pártértekezletek politikui vitáiban helyenként élesen ütköztek egymással a megújulásért radikális lépéseket szorgalmazók, és azok, ukik a múlt értékeit részesítik előnyben, s inkább veszélyt látnak a politikui és gazdasági reformokban. A hozzászólások nagy többsége az előző időszak kritikáját tartalmazta, jóval kevesebben szóltak a teendőkről, s vázoltak érthető, áttekinthető helyi programokat. A küldöttek túlnyomó többsége az országban kialakult, válságos állapotokért elsősorban u párt korábbi országos és helyi vezető testületeit tette felelőssé. Hangsúlyozták: a párttagság mind nehezebben viseli el a rá nehezedő nyomást; a kialakult helyzetért felelősséget nem érez, mert a korábbi döntésekben nem volt érdemi szerepe. A vitákból kitetszett, hogy a gazdasági reformok szükségességét a döntő többség támogatja, a megvalósítást illetően azonban lényegesek a nézetkülönbségek. A politikai reformok szükségességének általános helyeslése is különböző elgondolásokat takar. A jelentés a továbbiakban megállapítja: a vezető testületek megújítása, a tisztségviselők megválasztása valamennyi fórumon az érdeklődés homlokterébe került. A párttagság személyi garanciákat kívánt teremteni a síükséges politikai változásokhoz, valamint ahhoz, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy a hatalmukat saját hasznukra fordító vezetők kompromittálják a pártot. Lényegesen megváltozott a testületek összetétele: a pártértekezleteken a régi vezető testületek tagjainak harmada került Csak be a pártbizottságokba, végrehajtó bizottságókba. A pártfórumok egyik lényeges politikai tapasztalata, hogy a pártértekezlet állásfoglalásában tükröződő, fontos kompromisszumok egy része nem alkalmas a párton belül a politikai egység megőrzésére. Több kérdésben — különösen a pártok és az új társadalmi-politikai szervezetek, a párt jellege, szervezeti felépítése és irányítása kérdésében — az álláspontok nem az akkori kompromisszumokhoz közeledtek, hanem attól távolodtak. Ez ma akadálya a politikai egységnek, és veszélyezteti a cselekvési egységet is. Ezért a lehetőség szerint gyorsítani kell a műhelymunkát és a vitát, az új álláspontok kimunkálását. Az utóbbi kilenc hónapban igazi demokratikus értékekkel gazdagodott a mozgalom — hangsúlyozza a jelentés, majd rámutat: tény, hogy ezzel párhuzamosan a szervezeti lazulás Jelei is jól érzékelhetők. Ennek célszerű gátat vetni oly módon, hogy a tagság által kialakított, széles körű egyetértést kiváltó szervezeti és eljárási megoldásokat mielőbb szabállyá emeljük, a szervezeti szabályzat — kongresszusig tartó — ideiglenes módosításával. Végezetül a jelentés megállapítja helyes volt a Központi Bizottság azon döntése, amely nem írta elő területi és helyi pártértekezletek összehívását, hanem ezt önálló mérlegelés tárgyává tette. Mindez pezsgést, új kezdeményezéseket, politizáló aktivitást szült. (MTI) Bizalmi válságból talpra állni... Az MSZMP Központi Uizottságának február 10 —11-ei ülésén meghívottként részt vett és felszólalt Vastagít Pál. a Csongrád Megyei Pártbizottság első titkára is. Felszólalását az alábbiakban ismertetjük. Tisztelt Központi Bizottság! Arról szeretnék szólni, hogy a jelenlegi politikai helyzet miképpen fejeződik ki a pártmozgalom középső szintjén, egy megyei pártbizottság politikai gyakorlatában, és ebből számunkra milyen követelmények adódnak. Ami Csongrád megyét illeti, helyzetében semmi specifikus nincsen, legfeljebb az, hogy egy mély bizalmi válságból próbálunk talpra állni. Ezen dolgozunk, miközben próbálunk egy új versenyhelyzetre felkészülni. Eleddig gondot jelentett, hogy ennek a versenyhelyzetnek sem a fő irányait, sem a szabályait nem lehetett látni és érzékelni. A dokumentum (ami most előttünk van), amit a Központi Bizottság vitat, megszünteti a sötétben tapogatózást, segít az eligazodásban. A párton belül kialakult közhangulat azt mutatja, hogy a párttagság egy jelentős része rendkívül lassan fogadja el azt a felismerést, hogy a korábbi politikai struktúra túlélt modelljével szakítani kell. Intézményekhez, korábbi megoldásokhoz és formákhoz kötődik a párttagság jelentős része. Ezt sokan differenciálatlanul, egyértelmű konzervativizmusnak tartják, holott véleményem szerint nem teljesen és nem pontosan erről van szó. Gondoljuk csak végig! A párt vezetése 1988ban a májusi pártértekezleten jelent meg először a politikai rendszer fő elemeinek átalakítására vonatkozó koncepcióval. Ennek szükségességét azonban a társadalomtudományokban már azt megelőzően jóval korábban, talán évtizedekkel előbb egyre inkább emlegették és hangsúlyozták. A társadalomtudományi eredmények nem kerültek át a közgondolkodásba megfelelően, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a párttagság tömegei számára szokatlan, nem világos és nem eléggé egyértelmű, mit is jelent az új politikai modell, s miként épül ki egy új politikai intézményrendszer. A régi intézményekhez történő ragaszkodás, a látszólagos konzervativizmus annyiban pozitív tartalmút is hordoz és nagy politikai erő, hogy tükrözi magához a szocialista társadalmi formációhoz történő vonzódást. Éppen ezért jóval árnyaltabb és differenciáltabb politika kidolgozására van szükség. A bizonytalansághoz hozzájárulnak az anyagi életviszonyok folyamatos roszszabbodásából származó hatások, amelyek bizalmatlanságot szülnek a párt és a kormány politikája iránt. Tehát nem arról van szó, hogy az úgynevezett alternatív csoportok vagy a sajtó Vastagh Pál fölsxólalása a KB február 10-11-ei ülésén munkája kelt nyugtalanságot és bizonytalanságot a párttagság körében. ugy érzékeljük, hogy a párt három fő rétege — a párt vezetése, az aktívagárda és a párttagság — között szakadás következett be. A közvélemény úgy látja, hogy a párt vezetésében az egység csak deklarált, a politika fő irányairól kialakított eddigi egység felbomlóban van, a vélemények pluralizmusa a vezetésen belüli hatalmi harc látszatát keltik. Ehhez kapcsolnak konkrét eseményeket és ügyeket. A párt aktivagárdájában, a középszintű vezetésben a magára hagyatottság érzése tapasztalható, amely bizonytalanságot es ösztönösséget, valamint a különböző politikai irányzatok és politikai vonalak közötti szubjektív szelektálási törekvéseket szül. A középszintű aktívagárda és vezetés érzi a változtatás kényszerét, de az irányokat és megoldásokat tekintve elbizonytalanodott. A párttagság soraiban azt tapasztaljuk, hogy szivesebben foglalkoznak a nagypolitika kérdéseivel, mint saját környezetük alakításának, formálásának gondjaival. Rendkívül nehezen tudják átültetni a maguk gyakorlatába és megoldani azokat a politikai törekvéseket, amelyek a párt- és a gazdasági vezetés szétválasztására irányulnak. Ezzel nehezítik a pártmozgalom aktivizálódását. A szakadás fordítottan is érvényes. A párttagság tömegei nehezen tudják mozgásba hozni az aktivagárdát, az aktívagárda hatása pedig a párt vezetésére korlátozott. Ugy gondolom, hogy ezt az elkülönülést a párt politikai programjának kidolgozása oldhatja fel. A jövendő versenyhelyzetben egyébként is a párt programja és a program alapján végzett tevékenysége lesz a döntő. Milyen dilemmái és buktatói lehetnek egy program kidolgozásának? Az egyik a történelemhez, a múlthoz való viszonyunk dilemmája, ezen belül is elsősorban a kontinuitás és diszkontinuitás kérdése. Nyomasztónak tartom, hogy sem a nemzetközi kommunista mozgalomban, sem a magyar párt gyakorlatában nem termelődött ki olyan politikai kultúra, amelynek keretei között tisztességesen, kulturáltan lehetne megoldani a politikai vezetésben bekövetkező szükségszerű személyi váltásokat, változásokat. A változások mindig végletek között mozognak, s ezek a végletek rendkívül megnehezítik azt az eszmei kontinuitást, aminek a mozgalomban léteznie kellene. Ugy gondolom, hogy a párt eszmeiségében a kontinuitást kell hangsúlyoznunk, működési módjában azonban most a diszkontinuitást. Ennek a megszakítottságnak nem elsősorban személyes konzekvenciákban és személyek éles elitélésében kell kifejeződésre jutnia, hanem a párt működési rendszerének átalakításában. Bennem az a gondolat erősödött meg, hogy a következő időszakban a pártnak a figyelmét a választási küzdelmekre kell fordítania. Ezért egyetértek mindazokkal, akik egy rövid politikai program kimunkálását igénylik, olyan programot, ami egy választási felhívás követelményének megfelel. Ezzel kellene a pártnak a Választási versengésben indulni. Természetesen egy hosszabb távú programra is szükség lenne, amely jövőképet vázol fel. Ennek kialakítására a pártkongresszus a hivatott. Szükségesnek tartom a Központi Bizottság figyelmét felhívni arra, hogy a többpártrendszerre történő átmenet megoldási módjait össze kell hangolni az alkotmányozási folyamattal. Tehát lehetőség szerint olyan intézményekre próbáljunk javaslatokat tenni, amelyek majd az új alkotmány keretei között is jól funkcionálnak és működnek. Végezetül szükségesnek tartanám, ha a Központi Bizottság mérlegelné, hogy a rövid távú választási programot egy munkajellegű országos pártértekezlet öntenú végső formába. Ez ugyanis a programnak, vagy választási felhívásnak sokkal nagyobb súlyt tudna adni a partban és a társadalomban. Február 20.: városi pb-ülés Az 1988 októberi városi pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően, az újjáválasztott Szeged városi pártbizottság első feladatai közé emelkedett az ifjúság koreben végzett politikai munka elemzése. Ennek megfelelően, a testület legközelebbi ülésén, amelyet február 20-án délután 1 órára hÍvtak össze, ez lesz a fő napirendi pont. A téma tanulmányozására a pártbizottság munkacsoportot szervezett saját somiból és szakértőkből. A napirend előadója e munkacsoport vezetője, Révész Mihály lesz A fontos tanácskozásra meghívást kapnak a KISZ városi bizottságának tagjai is. A pártbizottság sörös ülésén ezenkívül a testület e.s végrehajtó bizottsága idei, illetve első félévi munkatervet is beterjesztik.