Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám

3 1989. február 16., csütörtök Szokványos a meghívó, a téma még inkább. Egy bizottság, az év elején, viszszapillanl tevékenységére, majd eldönti, milyen feladutokat vállal föl. Ugye nem különösebben izgalmas? Mát még, ha beágyazzuk gondolatmenetünkbe azokat az ellenérzésből joggal táplálkozó észérveket, melyek szerint nem ülésezésekre, bizottságokra és nemes célok kitűzésére van minekünk elsősorban szükségünk, hanem tényekkel bizonyítható munkára, méghozzá eredményesre, közhasznúra ... Kérem, ne ítéljenek most elhamarkodottan ... A Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottsága idén éppen második évtizede életre hivta, megalakította, befogadta — nem is tudom, hogyan lenne a leghelyesebb közölni — a honismereti bizottságot. Ez a szakemberekből álló testület tegnap, szerdán tartotta soros ülését, s mint föntebb jeleztük, számadást végzett, célokat adott volna az idei évre. Előbb azonban a népfrontmozgalom, pontosabban a népfrontbizottság aktuális problémáival volt kénytelen foglalkozni. A szép évfordulótól és a két évtizedes honismereti munkától függetlenül — lehet nem teljesen — reformra vár és ma még ismeretlen a „gazda sorsa". Javában zajlanak azok a társadalmi viták, amelyeken megújulásának lehetőségeit keresi a népfrontmozgalom, s mint hallottuk, elképzelhető egy olyan szervezeti változás, amelyben fölöslegessé válnak az egyébként szép számú bizottságok. Mi lesz akkor például a HNF megyei honismereti bizottságával? Történetesen egy olyan testülettel, amely épHonismeret penhogy nem fölöslegesen, hanem mindannyiunk hasznára ténykedett. 1909. március 20-án — ahogyan Juhász Antal elnök emlékeztetett — a mar létező helytörténeti csoportok lelkes hívei csatlakoztak a népfrontba. Céljuk megváltoztatása nélkül: a hon ismeretének gazdagítása nemes kötelességük. Ez a bizottság koordinálta — természetesen nem egyedül — a megyében azt a földrajzi névgyüjtő munkát, amely éppen befejeződött, közreműködött falukrónikák kimunkálásában, honismereti szakkörök fölött bábáskodott, diáktáborokat szervezett középiskolásoknak. Utóbbit már 14 éve. Tavaly, a szegediek a 48as évforduló alkalmából emlékülést, kiállítást, diákpályázatot rendeztek, aztán régi utcaneveket kutattak föl, méltón adóztak Szent István halála évfordulójának. Arról is hallhattunk, Kisteleken most kezd új életet a honismereti tevékenység, hogy Öpusztaszeren tavaly 30 diák tanulmányozta hazáját, táborban. Megyeszerte honismereti szakkörök működnek • iskolákban, művelődési házakban, azok Vezetőinek ismereteit továbbképzéseken gazdagították. Erre az évre Csongrádon és Kiszomboron honismereti napot szerveznek, Makó lesz illetékes az NPP megalakulásának 50., Szeged pedig az MNFF 45. évfordulója ügyében. Milyen szép is lenne, ha a szegedi diákok nemcsak a történelemkönyvekből tanulnák, hanem egy helytörténeti vetélkedőn bővebben is megismernék a függetlenségi frontról való tudnivalókat! Nemhogy való, de illő lenne... S az is, hogy a megyében otthonra találó menekült erdélyi magyarok eljutnának Pusztaszerre, egyáltalán megismernék a mi tájékunkat. Az éves periodikák — a. tavalyi napok múlva elkészül — kiadásának folytatása szintén terv. A honismeret népszerűsítésén fáradozó szakemberek utánpótlása pedig hovatovább kötelező — lenne. Kérdés csupán az, lesz-e mindezekre elég erő, öszszéfogás és pénz? Az idei honismereti diáktábor máris veszélybe került — a KISZ-nek nincs elég pénze, s csak a szervezésben tud segíteni. Lesz-e 09-es periodika? Miből fizetnek egyáltalán? A fenyegető veszélyek jóllehet éppoly „tervszintűek", mint az elképzelések, de jó lenne, ha az utóbbiak valóra válnának, szerencsére a negyedévente ülésező megyei honismereti bizottság tagjai bíznak, és föl sem merült bennük, hogy a 20 éves múlt egyszerre csak köddé válhat, s a jelenük, létük kétségbe vonható. „Eddig is nyitottak voltunk, ezután is azok leszünk" — mondta Juhász Antal. Ügy vélem, most már csak az szükségeltetik, mi is nyitottak legyünk feléjük. Nézzük, hallgassuk, olvassuk kiadványaikat, kiállításaikat, segítsük rendezvényeiket. A honismeret a mi ügyünk is, nemcsak a szakembereké. Akik közül Kováts Zoltán, a főiskola docense, Hazánk és megyénk demográfiai helyzete címmel tartott érdekes előadást tegnap az ülésen. Mag Edit Tulajdonos kerestetik Zárszámadás Szőregen Még tartják a színvonalat A Szőreg, Kübekháza, Tiszasziget és Üjszentiván területén működő Tisza-Maros Szög Tsz azon kevesek közé tartozik, ahol 1988-ban a gazdálkodás nyeresége nem csökkent számottevően. A tegnap, szerdán megtartott zárszámadó küldöttgyűlésen Molnár Imre elnök egyből ezzel kezdte beszámo.oját. Eszerint 14 millió forintot könyvelhettek el eredményként. így ez kevesebb mint a tavalyi, de a különbség leginkább az elszámolási rend változásából adódik. Mivel a mezőgazdaságban igen nagy úr az időjárás, éltek az utoljára adódó lehetőséggel, 5 millió forintot nyereségtartalékkénl vontak be a gazdaság vérkeringésébe. A növénytermesztésben ellentmondásos kép alakult ki, míg kalászosokból rekordtermést takaríthattak be, addig az aszály miatt a kukorica igen gyengén fizetett s veszteséget okozott. Emellett a lóbab és a kömény vett ki egy kisebb összeget a közös kasszából. A többi növény hozta az elvárhaló szintet. A kertészetben újabb beruházás nélkül nem sikerült jövedelmezővé tenni a termelést, egyedül az általa elszáfholható amortizációból származik előny a szövetkezetnek. A faiskola jó üzlet, de a novemberi fagy miatt jelentős tételek értékesítése átcsúszott a tavaszi hónapokra. Az állaltenyésztés a piaci árakon mért takarmányfelhasználással is versenyben maradt. A 6200 literes tejhozam jónak mondható, de mivel a telepek teljesítményei között jelentősek a különbségek, azt is jelzi, hogy itt még reális az esé. lye az előrelépésnek. A sertéstelep rekonstrukciója 1987-ben kezdődött, s jelenleg is folytatódik. A korszerűsítés mellett többlettermelésre is mód lesz. Az évközben lezuhant tojásárak miatt, időlegesen csökkentették a baromfiállományt. Emellett a korábbi beruházás pénzügyi terhei is rontották az egyenleget. Hoszszabb távon azonban ez az ágazat is bizonyíthatja életképességét. A lakatosüzem és a húsüzem a ráfordításhoz képest tavaly is a legtöbb hasznot hozta. A szövetkezetnek 21 millió forintnyi pénze van Letétben és egyéb befektetési formában, s ennek hozadéka a „pénzügyi" ágazatot is jelentős nyereségtermelővé léptette elő. Az árbevételt tavaly a költségnövekedést meghaladóan tudták növelni, s ez is hozzájárult a jó pozícióhoz. A beruházások értéke 39 millió forintot tett ki, s a tervezett költségeket a magas infláció ellenére sem lepték túl. Elsősorban a saját kivitelezésen és az észszerű változtatásokon tudtak pénzt fogni. Csikós Tamás közgazdasági elnökhelyettes az idei terveket önelszámoló egységekre bontva adla meg. Ezek nem előírások, hanem a gazdaságos működést feltételező kalkulációk. Lényege, hogy a felhasznált eszközök és alapanyagok drágulását, a kamat és a ímegnövekedett bérterhek hatását csak az ésszerű munkával és gazdálkodással, az önelszámolói jelleg erősítésével lehet ellensúlyozni. A fejlesztések sorából kiemelkedik a korszerű lineár öntözőberendezés üzembe helyezése. Csengeri József, a szövetkezet Marx téri húsboltjáhak vezetője elmondta, a teljesítendő mérce kidolgozásánál mindenképp figyelembe kellene venni, hogy a kisebb hasznot hozó olcsó áruk forgalma felé tolódik el a szerkezet, s az áremelést árréscsökkentéssel kötötték össze. Kiss István, a húsüzem vezetője szintén túlzottnak tartotta az elvárásokat. Szerinte mielőbb féjleszleni kellene az üzemet, hogy ennek realitása legyen. Más részterületről ugyan nem volt hozzászóló, de a pusmogásból kivehető volt, a nadrágszíj meghúzása sehol sem népszerű. S nehéz előre eldönteni, hogy tényleg van-e még több lyuk azon a nadrágszíjon. Bagi Ádám, a téeszszövetség titkárhelyettese az ágazatban tapasztalható ellentmondások tarthatatlanságáról szólt, s vázolta a jövő héten összeülő országos szövetkezeti konferencián szóba kerülő legfontosabb, életbevágó témákat. T. Sz. I. Az első számú vezető már csak azért sem igazi gazda, mert a tőkét úgy 'kezeli, működteti, -hogy a hasznát élvezi, a kárát, a kockázatát pedig a tulajdonos, a társadalom viseli. Nyerhet, de nem veszíthet. A nyugati menedzser vezetőre szintén csak a tőke kezelését, működtetését bízzák, de megbízói, elszámoltatói valós tulajdonosok. Nem vitás, hogy nálunk a kényekedvére utazgató, reprezentáló, nagy pénzért újító vezető kevesebbet kockáztat, esetenként a vállalat millióit átválthatja néhány száz dollár magánjövedelemre. És megtűrik az olyan vállalatokat, amelyek nem gyarapítják, hanem felélika vállalati vagyont, eladott ingatlanaikból fizetik tartozásaikat, emelik a béreket. Saját pénzét bertházhatja J A ezét György Spanyolországba utazott Aczél György, az MSZMF hívására szerdán SpanyolKB tagja, a Társadalomtu- ófszágba utazott, ahol részt dományi Intézet főigazgató- v&s/j a Malagában február ja a Spanyol Kommunista ... ,,, , Párt Elméleti Kutatóiníéze- lb-,!'' kM ™grendetének. a Marxista Kutatá- zendo nemzetközi koljokviusok Alapítványának meg mon (MTI) Kégi az a tapasztalat, hogy ami mindenkié, az 'senkié, de mindeddig úgy voltunk vele, mint valami elkerülhetetlen csapással. Némi egyszerűsítéssel arról az ellentmondásról van szó, hogy a gazdálkodó szervezetekben a dolgozók — az igazgatótól a munkásig nem a va gyon gyarapításában, hanem annak felosztásában, magánjövedelemmé való átalakításában érdekeltek. A következtetés egyértelmű. Tulajdonos, gondos gazda kerestetik, hogy a menedzser nálunk is egzisztenciáját, netán saját tőkéjét is kockáztatva vállalkozzék. Olyan tulajdonos kerestetik, aki a profit növelésében, a vagyon gyarapításában teszi érdekeltté vezetőit. S a vezetők a gazda gondosságával figyelnek a piac elmozdulására, a vevők igényeire, a cég presztízsére. Nemcsak a mának élnek, fellépnek a költekezés, a pazarlás, az egysíkú bérnyomás, a teljesítménytől eLszakadi. keresetnövelés ellen. Mindez nem' újkelelű felismerés. A szakirodalom régtől feszegeti a társadalmi tulajdon megújításának igényét, keresi a hatékony tulajdonlás formáit, megoldásait. Ha nem akarunk a perifériára sodródni, ebben sem maradhatunk le a tőkés versenytársaktól. De téved az, aki a tőkés modellben, a reprivatizálásban látja a megoldást. A másolás — legyen a minta keleti vagy nyugati — nem vezet eredményre. Számolni kell a gazdaság történelmi, társadalmi re-V"---' Egyebek között azzal, hogy ha akarránk, se lenne elég magántőke az állami vállalatok felvásárlásához, kiárusításához. A társadalmi tulajdon alapján megteremteni a gazda érdekeltségét — ez a fő feladat. Vannak ötletgazdag elképzelések. Az állampolgárokát lássuk el például egyenlő arányban induló alaptőkével az úgynevezett társadalmi örökségből, hogy ezzel az egyének, a dolgozócsoportok a közös tulajdonban levő eszközökre licitálva vállalkozhassanak. Üjabban javasolják az úgynevezett népi részvényék kiadását — az egykori földosztáshoz hasonlóan — az aktív keresők közt. De az eddigi hosszú „kaland" után nem túl bonyolult-e így a visszatérés a piacgazdaság l'őútjára? — kérdik a szakemberek. akik eleve ros«z hatásfokúnak tekintik a tőkék szétforgácsolását. Nem vált be a vállalati tanácsok rendszere A kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy egyelőre nem bizonyultak igazan sikeres kezdeményezésnek az új ' vállalatirányítási formák. A tulajdonosi jogok egy részének átruházása a vállalati kollektívákra, illetve képviselőikre, kétségtelenül csökkentette a gazdálkodók hierachikus függőségét, de egyben konzerválta a a túlméretezett szervezeteket, a belső függőséget. A vállalati .tanácsok nehezítik a decentralizálást, a meglevő gyárak, telephelyek kiválását, önállósodását. A tanácstagok jobbára nem tulajdonosként lépnek fel, hanem rövid távú munkavállalói érdekeiket érvényesítik. Az első számú vezető, az igazgató is mindenekelőtt munkavállaló. Nem várhatjuk tőle például, hogy kezdeményezze vállalatának külföldi többségi tulajdonba adását. Az új tulajdonos valószínűleg új igazgatót keresne, s ha netán mégis a régit erősítené meg beosztásában, az új, ismeretlen feladat- és kockázatvállalásra kényszerülne. A részvénytársasági átalakulásra viszont az igazgató is bátran tehet javaslatot, ettzel nem veszélyezteti állását, 1 jövedelmét. A külföldi tőkések piersze alig vásárolnak a felkínált részvényekből. Miért is tennék? Nagyobb biztonságra, több osztalékra aligha számíthatnak nálunk, mint másutt. A tőkés egyébként sem pénzt elhelyezni, hanem vállalkozni akar. Mint ahogy a magyar gazdaság sem püsztán tőkéhez kíván jutni a vegyes vállalatok révén, hanem termelési 'és vezetési kultúrához is. Az úgynevezett irányító vállalat, a társaságokká szervezett részlegek központja mit sem kockáztat, amíg egy szervezet talpon marad, addig ő megél. Esetleg még utána is, ha például kézben tartja a gyári ingatlanvagyont, ami után bérleti dijat Ikassíroz. A társasági törvény persze nemcsak a formális változást, hanem a tulajdonlás gyökeres átalakítását is lehetővé teszi. A tulajdonformák egyenjogúsításával, a cégtípusok gazdag választékával elhárulnak az akadályok a többszektorú gazdaság fejlődése, az állami, a szövetkezeti, a magántőke sokoldalú együttműködése útjából. Az új társasági formák korszerű, európtai színvonalú kereteket teremtenek az állami vállalatok, a szövetkezetek, a magánszemélyek vállalko zásaihoz Emóciók és rációk A működési formát választják, az igazgatót kinevezik, tulajdonossá pedig sajátos módon lesz az ember és a szervezet. Külső gazdasági piaci hatások a meghatározók, s nem automatikusan a pénz, az értékpapír, a töke lesz tulajdonossá. Vegyük például a hazai kistőkést, a maszekot. Nem éppen ideális tulajdonos. Üzleti haSznát a gazdaságból kivonja, elkölti, feléli, elutazza, vagyontárgyakba fekteti. Híradástechnikai cikkekben, kocsitípusokban, lakberendezésben, hétvégi házban, amennyiben teheti, a nyugati mintái követi, de a gazdaság felszereltsége meszsze elmarad a kor színvonalától. A piaci hatásokra maga is érzéketlen, a nagy szervezetekkel többnyire szimbiózisban él. Üzleti kapcsolataiban, mint vevő, leleményes, mint eladó, fölényes. Tanult a nagyoktól? Nem, a piaci hatások, a gazdasági feltételek, a bizalom hiánya hasonlóak. A magánvállalkozó — legyen iptaros, panziós, butikos vagy háztáji gazda — egy dologban vérbeli tulaj: fogja a forintot. Igaz, nála nincs is pántlikázva: a termelési pénz és a magánjövedelem egyre megy. A pénz tőkévé, a személy, a szervezet valós tulajdonossá csak megfelelő társadalmi, gazdasági, piaci feltételek között válik. Az átfogó reformok egyebek között a tulajdonlás kedvező feltételeinek megteremtését szolgálják. A piacgazdaság kiépítése, az import libériai izálása, a versenyfeltételek kialakítasa ebbe az irányba mutat. Így tulajdonos és gondos gazda nemcsak kerestetik, hanem a feltételek alakítása révén széles körben teremtetik is. A magánszemélyek, a vállalati, a szövetkezeti kollektívák, a bankok, a pénzintézetek, a biztosítótársaságok körében. K. J. Ki Beek Tamás kereskedői- vezte ki bukaresti kereskemi miniszter Kónya Lász- delmi tanácsossá. Kónya lót, a Kereskedelmi Minisz- László szerdán elutazott áltérium osztályvezetőjét ne- lomáshelyére. (MTI) A velőburgonya egészséges Mint az utóbbi napokban kiderült: az élelmezésre szánt burgonya egy része megromlott. Ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés: nem- érte-e kár a tavasszal ültetendő velőgumókat. Mint Csiszér János, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat vezérigazgatója elmondotta: az általuk készletezett és forgalmazott vetöburgonya egészséges, az egész télen át tartó vizsgá. latok, s a legújabb ellenőrzések is ezt mutatják. A vetőburgonyát ugyanis — bármilyen nagy tételben raktározzák is el — különleges módon tárolják. A vállalat a tavaszi ültetésig várhatóan mintegy 13 ezer ' tonna burgonyát értékesít. A nagyüzemeknek és a kistermelőknek a tavalyinál több, összesen 7 fajtát ajanl, ezek közül iden újdonságnak számit a Hollandiában nemesitett Kondor, Resy és Romano fajta, amelyekből idén a tavalyinál többet használhatnak fel. A Romanö bőtermö, fehér húsú burgonya, amely az elterjedt Desirenél sokkal inkább ellenáll a burgonya egyik betegségének, a sugárgombás varrasodásnak. Ez a fajta, a Kondorral együtt, az elmúlt években legnagyobb területen termelt Desire legjelentősebb vetélytársa lehet (MTI)