Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

1989, ianuár 21., szombat 3 Szürkék és messiások Beszélgetés Király Zoltánnal — Zoli, alighanem mind­kettőnk számára kellemetlen lenne, ha most egy hivatalos beszélgetés álcáját öltenénk Jel, elvégre kollégák va­gyunk, ugyanakkor mégis­csak „hivatalosnak" kell len­nem, hisz néhány dologban védened illene magad .,. — ...például miben? — A munkásőrség megité­lesének dolgában, hisz kije­lentéseid sokaknak fájnak. — Honnan tudod, hogy so­kaknak? — Ezt tapasztalom, hal­lom, még olyanoktól is, akik­nek nincs sok közük e fegy­veres testülethez. — És a másik oldal hangja is olyan erős? — Kétségkívül. De nem a hangerő mérése az érdekes, hanem az, hogy a nagy zaj­értékű nyugdíjak kiegyenlí­téséről van szó. — Erről a revolver ezé sről jut eszembe: hogyan éled át azt, hogy egyre erősödik né­hány közegben a Király-el­lenes hangulat? — A demokratikus átala­kulást ellenzők között nem csupán Király-ellenesség ta­pasztalható. A Parlamentben például, Pozsgayt hallgatva többen azt mondták; „Ha igy beszél egy PB-tag, akkor kilépek a pártból." Szóval van hangulat, és rengeteg értetlenség. Elsősorban azok között, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit is kel­lene csinálni. — Mit is kellene csinálni? — Jogállamot. — Tehát a politikát alá kell rendelni a jognak? Néhány területen igen. ban néhányan azt sem tud- hisz a parlamenti törvényal­ják, hogy mi ellen és miért tiltakoznak. Végül is mit ál­litasz? — Azt, hogyha a diktató­rikus szocializmusnak bú­csút akarunk inteni, akkor meg kell válnunk a munkás­őrségtől is. Azért, mert ez a diktatórikus eszközök legke­ményebbike, a párt fegyve­res testülete, mely nem szol­gál kifejezetten honvédelmi célokat. Egy jogállamban, egy jól kiépített igazságszol­gáltatási mechanizmusban cs egy értékén mért belbiz­tonsági szervezetben egysze­rűen nincs helye a munkás­őrségnek. — És az eltűnt emberek felkutatása, a közrend biz­tosítása ... — ... és a költségvetésből finanszírozott egyéb tevé­kenység. Azért azt is jó vol­na egyszer fölmérni, hogy a termelésből kieső munkásőr mennyi hiányt produkál a vállalatánál. Ezzel együtt azi is meg kellene vizsgálni, hogy a közrend védelmére valóságosan hány emberre van szükség. Ha kell húsz­ezer, akkor legyen ennyi hi­vatásos a munkásőrök közül, és dolgozzanak a közrendért — Ha a munkásőrök meg­hívnának egy eszmecserére, clmennél? — El, ha az nyilvános len­ne, ha azon részt vennének a párt, az alternatív szerve­zetek képviselői, a sajtó éa minden olyan szerv, amely érdekelt az ügyben. Nem va­gyok ugyanis híve a zárt­körű kerekasztal-beszélgeté­seknek, különösen nem ilyen kérdésben. Én a nézeteimet az országos nyilvánosság mérlegére lettem, tehát nem üzengettem és fenyegetőz­tem. Gondolataim megvitat­hatok, de csakis abban az esetben, ha visszacseréljük a fegyverek érveit az érvel: fegyverére. De az érvek sú­lyát is csak a nyilvánosság mérheti meg. — A lényeget elég sokan nem így élik meg, hanem azt mondják, hogy megtagadtad a múltadat, és ellene for­dultál a párt fegyveres tes­tületének. — Tisztán kell látni, hogy ez elvi kérdés. A demokra­tikus szocializmusban egyet­len politikai erőnek sem le­het fegyveres testülete, AZ, hogy a költségvetés terheit is csökkentené a munkásőr­ség felszámolása, lényegesen alacsonyabb szintű szempont ahhoz képest, hogy egy új társadalom önmaga jogbiz­tonságát hogyan képzeli el. — De te mégiscsak a költ­ségvetés parlamenti vitáján vetted elő a munkásőrséget. — Mert a kormányzat mindig ezzel az revolverez. Azt „Uraim, ha önök így szavaz­nak, akkor nyolcmilliárd ugrik a kasszánkból." Ez költségvetési érv, függetle­nül attól, hogy a gyermek­nevelés költségeinek állami átvállalásáról vagy a zuhanó kotás is a jog képzetkörébe tartozik, s jó néhány régi politikai gyakorlatot kellene a törvények szellemével föl­cserélni. — Az ideál ezek szerint az lenne, ha egyensúly alakul­na ki a törvény és a politika világa között? egyedül voltam, de ma mái amolyan akciófrakciók ala­kulnak, és keressük egy­mást, közösen kérünk föl szakértőket. . — Grúsz és Pozsgay mö­gött „Az év reformere" ver­senyben a harmadik lettél, holott nem vagy politikus, csak egy egyszeri vidéki képviselő, egy körzeti stúdió szerkesztő-riportere, aki rá­adásul fiatalember. Szerin­ted minek köszönhető ez? — A következetességnek. — Ennek hála szóba jött, hogy köztársasági elnök le­szel, sokan a városi tanács leendő elnökét látják ben­ned, mások számára egy jö­vőbeni kormány minisztere vagy, sőt olykor tárca nél­küli miniszternek monda­nak. Markó Ivánnak eszébe jutott, hogy a balettjében te mondhatnád az emberi jo­gok passzusait, mint hiteles ember; ma tudtad„meg, hogy az újságíró-szövetség vala­mely vezető posztjára jelöl­nek. Ez természetes? — Egyáltalán nem. Tipikus példája annak, hogy ez a zárt, egyneműségre beren­dezkedett társadalom vagy a szürkéket termelő kontra­— Annál is inkább, mert SZ€iekciót vagv a messiás­a politika eddig befolyása csinálást ismeri. alatt tartotta a jogot, a de­mokrácia viszont azt tételezi föl, hogy törvényes keretek között folyik a politizálás. — Ennek a beszélgetésnek az az apropója, hogy egyik olvasónk, aki részt vett hét­fői képviselői beszámolódon, levélben fordult a Délma­gyarországhoz. Freiburger László három kérdésre vár választ. Először: Király akarsz lenni vagy ösztöndí­jas? — Király Zoltán ösztöndí­jas szeretnék lenni, hogy egy néhány hónapos tanulmány­úton továbbképezzem ma­gam újságíróként és képvi­selőként. Már fél éve nyil­vánosságra hoztam, hogy So­ros-ösztöndíjra pályáztam, és sokáig úgy túnt, hogy le is mondok a képviselői man­dátumomról. Mivel az ösz­töndíj feltételei, illetve le­hetőségeim megváltoztak, maradok képviselő, de vár­hatóan két ülésszakon nem tudok részt venni. — Király akarsz lenni, vagy tanácselnök? — Király. — Király akarsz lenni, vagy köztársasági elnök? — Megint csak Király. — Gondolom eltűnődtél azon, hányféle értelmezése lesz angliai és amerikai utadnak: Király elmenekült, pihen a nehéz napokban, cserben hagyta hiveit, lené­zi alsóvárosi választóit. Ki­rályt elüldözték, megvásá­rolták ... — ... pedig csak arról van szó, hogy szeretnék tisztessé­gesen megtanulni angolul, és minél többet okulni a kultu­rált parlamenti életből. — Amelyben? — Amelyben például, ha megbírálják a nyilvánosság előtt a tisztelt Ház szabálya­it rosszul alkalmazó fizetett alkalmazottat, akkor az nem személyében érzi magát sértettnek, hanem funkció­jában megbíráltnak, s ennek megfelelően egy kiadós vita után nemhogy visszaköszön, hanem még együtt is ebédel a bírálójával. — Ha elmégy, legalább nyugalom lesz a Parlament­ben. — Ezt sokan mondják. — Meg azt is, hogy vezét eszközzel nélkül marad a párton kívii­mondják: li frakció. — Mindkettő túlzás. — De azért elég rendesen belekényszerültél ebbe a ve­zérszerepbe. Vagy nem? — Erre taksálnak, mert két és fél eve még valóban — A tömegtájékoztatás sem tud rajtad kívül mást kitalálni. — Mégha túlzás is ez, de a lényeget kifejezi, hisz a kol­légáink sem mondhatták el nagyon sokáig a magukét, ezért velem „adatták el" sokszor a nézeteiket. Amik ráadásul egyáltalán nem újak, de évtizedekig közöl­hetetlenek voltak. — Jövőre pártkongresszus lesz. Fellebbezhetsz. — Én már megtettem a ki­zárásomkor. — Tehát vissza akarsz ke­rülni az MSZMP-be? — Nem erről van szó, ha­nem arról, hogy egy új vizs­gálatnak ki kell derítenie: koncepciós eljárás áldozatai lettünk-e vagy sem? Ha igen, akkor azokat kell ki­zárni, akik a meghurcoltatá­sunkat végrehajtották. — Vagyis a KEB érinteti tagjait ki kell zárai? — Ez lenne a logikus. Hisz miért épp nekem kell velük egy fedél alatt lennem? Ez egy újabb elvi kérdés. — Amire azt fogják mon­dani, hogy Király feltétele­ket szab. — Ha ez feltétel, akkor vállalom. — Másfél éve a bölcsész­karon háromszáz egyetemis­'ta előtt azt kérdeztem tőled: kommunistának tartod-e magad? Akkor igennel vá­laszoltál. Es most? — Mivel más is, aki a szo­cializmus ellen van minden cselekedetével, ezt mondja, én azt állítom magamról: re­formkommunista vagyok. Ez a megkülönböztetés szüksé­ges, mert én nem akarom fönntartani ezt a diktató­rikus tákolmányt. Dtusztus Imre lennivalók a városi tanácsnál A városi párt-végrehaj­tóbizottság megtárgyalta és elemezte a városi ta­nácsnál működő pártbi­zottság munkáját, s ez alapján a következőket ál­lapította meg. Az elmúlt évben a vá­ros lakossága, közvélemé­nye részéről rendkívül megnőtt az érdeklődés a tanács hatósági munkája, a tanácsi testületek lakos­sági kapcsolatai, a gazda­sági és társadalmi szer­vekkel fennálló viszonya iránt. Ezzel párhuzamosan nőtt a tanácsi dolgozókkal szembeni elvárás. Néhány területen (lakásgazdálko­dás, kultúra, oktatás, egészségügy) a kiéleződő ellentmondásokra Az MSZMP Szeged Városi Végrehajtó Bizottságának állásfoglalása amely a 'korábbi évek po­litikai és tanácsi gyakor­latát lényegesen befolyá­solni képes. Elfogadták a felsőbb irányítás tévedhe­tetlenséget, eleve kilátás­talannak ítélték a jogsza­bályok bírálatát, kevés kezdeményezést tettek a bürokratikus elemek kiik­tatására. Káderpolitikai munkájuk, gyengeségének és többen eltávoztak az apparátusból Az ismertté vált vezetői és dolgozói etikai kapcsolatban nem ttte'i eleget jelzési kötelezettsé geiknek. is betudható, hogy vezetők _ eddig ^ munkatársak nem kép­nem "taP^ztaít" élénkséggel zettségüknek megfelelő reagáltak a legkülönbö- munkaterületen dolgoztak, zőbb társadalmi rétegek, csoportok, szervezetek és személyek. A tanácsi munkával szembeni felfo­kozódott politikai és tár­sadalmi reagálás új hely­zetet teremtett. A városi part-vegrehaj­tóbizottság pozitívnak ér­tékelte a tanácsi pártbi­zottságnak azon tevékeny­ségét, amelynek eredme­nyeként a kialakult nehéz helyzetben is biztosítani tudták a tanácsi munka folyamatosságát, az idő­szerű oroblémák operatív megfelelő komplex vezetői megoldását, sőt munkájúk követelményeknek a ká­tovabbi korszerűsítése ér- derek kiválasztásánál, az dekében is kezdeményező utánpótlás nevelésénél. meinek kiiktatása érdeké­ben, a szolgáltató jellegű államigazgatási munka megszervezésében, a szer­vezeti és technikai korsze­rűsítés feltételeinek meg­teremtésében. Hisszük, hogy e felada­tok megvalósításával, va­lamint az állampolgárok­kal, a politikai, társadal­mi szervekkel és gazdasá­gi egységekkel kialakított jobb kapcsolatoklkai hoz­zájárulhatnak a tanáccsal szemben megingott biza­lom helyreállításához. Erő­síthetik a társadalmi ösz­szefogást városunk érde­kében. A jüvó feladatai megkö­vetelik, hogy a tanácsi testület szélesebb társa­dalmi alapokra helyezve végezze munkáját. A vá­rosi párt-végrehujtóbizott­ság szorgalmazza, hogy mulasztásokkai többes jelöléssel, a jelölés széles körű nyilvánosságá­vá! mielőbb kerüljön sor a városi tanács végrehajtó bizottságának és a tanács­A felsoroltak figyelem- , % megVáiasztására. E bevetelevel a városi part­végrehajtóbizottság a kö­vetkező tennivalókat ajánlja a tanácsnál dol­gozó kommunisták figyel­mébe. A jövőben követke­zetesebben szerezzenek ér­vényt a kor szellemének lépéseket tettek. Mindezek mellett a/vá­rosi párt-végrehajtóbizott­ság megállapította, hogy a tanácsnál dolgozó pártkol­lektíva nem tudott olvan politikai erővé válni, tisztségekbe olyan tanács­tagokat válasszanak, akik a szakmai munka koncep­cionális irányítására alkal­masak, erkölcsileg, politi­kailag feddhetetlenek: akik garanciát jelentenek a tiszta közélet megterem­tésére. Ezt az elvet az el­következendő választások során is követendőnek ,, . , , . i . tekinti a városi part-vég­Kapjon nagyobb, hangsúlyt rehajt6bizüttság. lava. a szakmai felkészültség, a es , . .. • , . i solja az ezzel összefüggő kreat.vitas, es legyen alap- jaj kéntóáek atgon. V-. tiutt muntr in I• k 1 követeimeny az erkölcsi tisztaság. lépjenek fel kezdeményezöen a tanácsi munka bürokratikus ele­dolását, kidolgozását. MSZMP Szeged Városi Végrehajtó Bizottsága Csak a belvárosiak érdeke ? Kábeltévé és városi tévé A városi televízió rend­szeres heti műsoraival ides­tova beépült Szeged kom­munikációs rendszerébe — jól tudja ezt minden pol­gár, aki az Északi városrész, Rókus vagy Makkoshoz tíz­ezer lakásában lakik. Azok viszont, akik nem foghatják adásait, meglehetősen ta­nácstalanok, amikor Szeged idei költségvetésében a ká­beltelevízió fejlesztésére szolgáló pénzösszeg sorsá­ról alkotnak véleményt. A kábeltévé és a városi te­levízió fogalma ugyanis so­kakban összemosódik — pe­dig lényeges különbség van a kettő között. Nézzük az elsőt: mit takar a kábelté­vé kifejezés! Különösen a Belvárosban lakók tudják, hogy Szegeden — mivel a város sík terü­leten fekszik — rossz a te­levíziós vétel. A kisebb-na­gyobb épületek árnyékolják egymást, és nincs lehetőség arra, hogy a zavaró hatá­sokat kiszűrjék. Illetve van egy — és ez a kábelrend­szer. A postaépület tetején elhelyezett antenna jelei­nek vezetékes továbbítása azt eredményezi, hogy a vételt többé semmi nem zavarja. Ráadásul, amikor újabb és újabb műholdak kerülnek az égre, az adá­saik vételére alkalmas pa­is r Afészek az alapítványért Eddig 600 ezer forint gyűlt össze azon a külön­számián, amelyre a fogyasz­tási szövetkezetek tagjai és alkalmazottai fizettek be összeget letéti jegyre vált­ják át, s igy az idén az legalább 18 százalékkal ka­matozik. Az akcióhoz csat­lakozva, számos vidéki összegeket „A rák ellen, az áfész-áruház és nagyobb emberért!" elnevezésű ala- bolt legforgalmasabb pont­pítvány javára. A „Szövet- ján pénzgyűjtő perselyt he­kezet" című hetilap szer­kesztőségének múlt évi fel­hívására az áfészek, taka­rék- és lakásszövetkezetek kollektívái, szocialista bri­gádok, ipari üzemek dolgo­zói, üzletek, áruházak al­kalmazottai gyűjtenek pénzt, s fizetik be a Dorog és Vi­déke Takarékszövetkezetnél kezelt számlára. A befolyt lyez el. A Budapesti Köz­lekedési Vállalat kiselejte­zett autóbuszt bocsát a szö­vetkezetek gyűjtési akcióját lebonyolítók számára, ugyanakkor azt is felaján­lották, hogy egy javitómű­helyi brigádjuk a buszt fel­újítja, mozgó rákszűrő ál­lomás céljára alakítja át a járművet. (MTI) rabolaantennúkból csupán egyet kell fölszerelni, s a kábelrendszer közvetítésé­vel máris több tízezer la­kos élvezheti a külföldi adá­sokat. Így tehát nem kell mélyre nyúlni a zsebbe, hogy angol, francia vagy német nyelvű adók képe megjelenjen a televíziós ké­szüléken. Amikor a szegedi Belvá­ros „bekábelezését" szolgáló fejlesztéseket tervezik, ak­kor elsősorban az ott lakó 25-80 ezer embernek -— köz­tük sok nyugdíjasnak — a televíziózáshoz való elemi jogát, igényének kielégítését szolgálják. Ezen a környé­ken ugyanis elvétve akad nagyközösségi rendszer, s az egyéni antennákkal a ma­gyar TV I és TV2 műsorán kívül alig-alig foghatnak más adókat. Az elkészült tervek alap­ján a szegedi kábelrendszer a város nagy részét behá­lózná a Marostöi városrész­től Tarjánig, Felsővárostól Újszegedig —, s ennek a tervnek 1989-ben a belváro­siak, a felsővárosiak és a rókusiak látnák hasznát. Ha viszont az ehhez csatlakozó lakossági hozzájárulás meg­felelő arányú, akkor eset­leg még Odesszába is „át­mehetne a kábel" — rajta a két magyar műsor, Belg­rád, Űjvidék, Zágráb adá­sa, a Sky, a Super Chanel, a francia TV—-5 és a szov­jet műhold programja. Ha a tanács a gazdálko­dási terv tárgyalásakor el­utasítja a tervezők elkép­zelését, sem a belvárosi fej­lesztés, sem a program to­vábbi része nem valósul­hat meg ... Ennyit a ká­beltévéről, s most lássuk, miért más a városi televí­zió! A kábelrendszer lehetsé­ges 20 csatornájának csu­pán egyikén „sugároz" a Szegedi Városi Televízió stúdiója. Jelenleg heti egy órát. Azért nem többet, mert például élő sport-, színházi — vagy „tanácsülési" köz­vetítéseket csak akkor tűz­het műsorára, ha a kábel­rendszer eléri a Szeged SC­stadiont, a színházat, vagy a sportcsarnokot. És azért nem többet, mert a műsor­készítés fedezésére szolgáló reklámbevételeit csak ak­kor növelheti, ha a reklá­mozók tudják: közlendőjük a város nagyobbik részé­ben is eljut a nézőkhöz. A VTV ugyanis már je­lenleg is jelentős működési bevételt produkál. Tanácsi támogatása a város hason­ló intézményeihez hasonlít­va viszonylag csekély. Eb­ben az értelemben pedig a kábelrendszer bővítése nem csak az égi és földi tele­víziós adók elterjesztését szolgálja, hanem a város mindennapi életéről szóló tudósításoknak, ismeretter­jesztő, kulturális progra­moknak, politikai-társadal­mi fórumoknak a közreadá­sát is. A város egészét behálózó kábelrendszer működtetését gazdaságilag mielőbb ön­állóvá kell szervezni, de ez csak akkor lehetséges, ha azok a fejlesztések, ame­lyek 1987—88-ban elkezdőd­tek, nem maradnak torzó­ként befejezetlenek, mint egy olyan híd, amely 2-szer 2 sáv szélességben lendül el az egyik partról, ám a túlsó partra egyelőre csak keskeny, gyalogpalló érke­zik át. Miként azt a Népszabad­ság január 17-i számának olvasói is megtudhatták' valószínűleg kidobott pénz­nek bizonyultak a magá­nosok, kisközösségek eddig telepített műholdvevő an­tennái a szatelitek változá­sai miatt, s kevés hazánk­ban a 20 csatorna továbbí­tására alkalmas kábelrend­szer. Nos, a szegedi éppen ilyen csatornaszámú, és pa­rabolaantennái is gyorsan átállíthatok az új műhol­dakra. Azt pedig tudjuk: mind tömegesebb az igény a mű­holdadások vételére. Pavlovits Miklós a VTV vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom