Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám

2 1989. január 12., csütörtök Uj törvényeket alkotott a magyar Parlament (Folytatás az 1. oldalról.) felelőnek tartotta, és elfogadta. A bizottság javaslatának első pontja a törvényjavaslat negyedik paragrafusát kívánta kiegészíteni azzal, hogy az Országház közvetlen környékén, így a Kossuth Lajos téren, illetve a Széchenyi rakpart Országház előtti szakaszán legyen tilos rendezvény szervezése és megtartása. A képviselők 49 ellenszavazattal, 17 tartózkodás mellett elfogadták ezt a kiegészítést. A bizottság második javaslata az volt, hogy a törvényjavaslat egészüljön ki egy új paragrafussal, amely kimondja, hogy a rendezvény szervezője magyar, illetőleg magyarországi tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár lehet. Ezt a javaslatot nyolc ellenszavazattal, öt tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés. Következő pontként módosítani kívánta a bizottság e törvényjavaslat 5. paragrafusának „A" pontját azzal, hogy a tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének várható — ez a szó a módosítás lényege — időpontját, helyszínét, illetőleg útvonalát kell tartalmaznia az előzetes írásbeli bejelentésnek. A javaslatot ellenszavazat nélkül, egy tartózkodás mellett fogadták el a képviselők. A bizottság következő kiegészítő indítványa a törvényjavaslat 10.' paragrafusához kapcsolódott. Ennek értelmében a rendezvény résztvevői a rendezvénybejelentésben megjelölt befejezés időpontjában kötelesek a rendezvény helyszínét elhagyni. Nyolc ellenszavazattal, 15 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés ezt a javaslatot. Indokoltnak tartotta a bizottság azt is. hogy a törvényjavaslat egy új paragrafussal egészüljön ki: a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi 4. törvény 228/a paragrafusával. Ez az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértésére vonatkozik. Kimondja, hogy aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában erőszakkal, vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz, az bűntettet követel, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; aki a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít, az vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A javaslatot az Országgyűlés egy tartózkodás mellett elfogadta. Végül Stadinger István a már elfogadott módosításokkal együtt bocsátotta szavazasra a gyülekezési jogról, szóló törvényjavaslatot. Az eredmény: az Országgyűlés a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot 2 ellenszavazattal és 16 tartózkodás mellett elfogadta. Az Országgyűlés ügyrendjéről Ezt követően — az elfogadott napirendnek megfelelően' — az Országgyűlés ügyrendjének módosítása tárgyában Korom Mihály (Bács-Kiskun m„ 8. vk.) az új Házszabályokat előkészítő bizottság elnöke tartotta meg expozéját. Elmondta, hogy a bizottság széles körű vita alapján terjeszti az Országgyűlés elé ügyrend-módosítási javaslatait, amelyekről mások mellett véleményt mondott a Parlament számos állandó bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront is. A módosító indítványok, észrevételek közül a bizottság valójában csak egy sarkalatos témakört nem fogadott el; nem ért egyet azzal, hogy az Országgyűlés és a kormány, egymáshoz való kapcsolatának kérdéseit a most előterjesztett Házszabályokban rendezzék. Így abból kimaradnak a Minisztertanács elnökének és tagjainak jelölésére, választására, visszahívására, a bizalmi, illetve bizalmatlansági indítvány intézményére vonatkozó javaslatok. A bizottság határozott álláspontja szerint is olyan nagy fontosságú politikai és államjogi kérdésekről van szó, amelyeket az alkotmány rendelkezései között kell szabályozni. Mivel most csak kisebb alkotmánymódosításokra került sor, a bizottság elnöke kérte a képviselőket, hogy — javaslataik jogosságának elismerése mellett — legyenek türelemmel, és várják meg az új alaptörvény megalkotását. Azt követően természetesen ezeknek — a most tárgyalásra nem javasolt eljárásoknak — a rendjét tartalmazni kell majd a Házszabályoknak is. Ugyanakkor a bizalmi, illetve bizalmatlansági intézmény kodifikálásával nem várják meg az új alkotmányt, hanem március 31-ig előterjesztés készül az Országgyűlés számára. A Parlament és a kormány kapcsolatának körében viszont már most javasolja a bizottság annak a képviselői indítványnak az elfogadását, amely az Országgyűlés által választandó állami tisztségviselőknél előírja, hogy az illetékes állandó bizottság a személyi javaslat előterjesztése előtt hallgassa meg a jelöltet, véleményezze őt, és álláspontját ismertesse a plenáris ülésen is. Korom Mihály ezután ismertette a tervezet főbb módosítási javaslatait. Ezek sorában az Országgyűlés tisztikarának megválasztásánál a parlamenti demokrácia erősítése céljából indítványozzák a jelölőbizottság létrehozását, amely a plenáris ülés elé terjeszti a személyi javaslatokat. Ez a megoldás vonatkozna az alakuló ülésre éppúgy, mint az időközben szükségessé váló személyi változásokra. A megválasztott jelölőbizottság ezért az országgyűlési ciklus egész időtartama alatt működné. Voltak, akik a jelölőbizottság választását formálisnak tartották, hivatkozva arra, hogy az Országgyűlés tisztikara összetételének megállapítására meghatározó befolyása van a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának. Ez természetesen igaz; a politikai pártok a világ bármely parlamentjében kialakítják a maguk álláspontját fontos személyi kérdésekben. Így van ez hazánkban is; ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelölőbizottság eleve valamiféle kötelező listát kapna, amelyet — akár egyetért vele, akár nem — elö kellene terjesztenie. Javaslat hangzott el a kötelező többes jelölés előírására a tisztségviselők körében. Ezt a javaslatot azonban a bizottság nem támogatja. Üj rendelkezés, hogy személyi kérdésekben — kivéve az állandó bizottságok tisztségviselőit és tagjait — kötelezővé teszik a titkos szavazást. Régi kívánságnak tesz eleget az ünnepélyes eskütétel bevezetése. A bizottság azt javasolja, hogy a képviselők az ülésteremben, a tömegkommunikációs ' eszközök közvetítésével az egész ország nyilvánossága előtt tegyék le esküjüket. Az előkészítés során számos javaslat hangzott el a képviselői munka jobb feltételeinek új szabályozására, így például felmerült a képviselők mentelmi jogának és az összeférhetetlenségnek a részletesebb szabályozása. A bizottság elismeri e javaslatok indokoltságát, mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezzel is várják meg az új alkotmányt, illetve a tervezett törvényt a képviselők jogairól és kötelességéről. A bizottságnak az az ajánlása, hogy a képviselők évente, negyven munkanap felmentést kapjanak feladatuk ellátásához, A tervezet szerint ez az idő a Parlament plenáris ülésein, a megyei képviselőcsoportok és az állandó bizottságok tanácskozásain felül járna a törvényhozóknak. Többen kifogásolták, hogy a költségtérítés szabályozását az Országgyűlés elnökének hatáskörébe utalja a Házszabály. A feladatot az elnök a megyei képviselőcsoportok vezetőinek bevonásával végezné. A kifogás szerint ez a megoldás egzisztenciális függőséget hozna létre a képviselők és az Országgyűlés elnöke, valamint a képviselőcsoportok vezetői között. Az észrevételek szerint az lenne a legjobb, ha mindezekben az ügyekben a Parlament plenáris ülése határozna. A bizottság ezzel szemben nem osztja ezt az álláspontot, hiszen a döntés során számos részletkérdést, egyéni körülményt kell figyelembe venni. Az elfogadott alkotmánymódosítás bővíti az Országgyűlés elnökének jogkörét, s ezt már az ügyrendmódosítás tervezete is tartalmazza, így például megfogalmazódik benne, hogy az Országgyűlés ülései összehívásának joga az Elnöki Tanácstól szálljon át az Országgyűlés elnökére, kivéve az alakulóülést. Ugyancsak az Országgyűlés elnöke és a soros jegyzők írják alá az elfogadott törvényeket, és az elnök gondoskodik azok alkotmá-nyos kihirdetéséről is. Ez a jogkör eddig az Elnöki Tanácsot illette meg. A módosítások érintik az Országgyűlés állandó bizottságait is. Fontos változás, hogy az új Házszabály az állandó bizottsági tagok létszámának csak az alsó határát szabályozza, a felső határ megállapítását pedig a plénumra bízza. Sok észrevételt kapott az előkészítő bizottság a zárt ülés, a név szerinti szavazás, a szavazatok összeszámlálása, a határozatképesség kötelező megállapítása, az egyes javaslatok szavazásra bocsátásának témakörében. A testület végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy meg kell erősíteni azt a szabályt, amely szerint zárt ülést csak rendkívüli esetben tarthat az Országgyűlés. Ezzel megszigorodna az a jelenleg érvényben levő előírás, h«gy az elnök javaslatára bármikor zárt ülést lehet tartani. Ez úgy módosul, hogy az elnök is csak a rendkívüli eset indoklásával kérheti a zárt ülést. A jelenlegi ügyrend azt írja elő, hogy zárt ülést kell tartani, ha azt az Elnöki Tanács, vagy a Minisztertanács indítványozza. A bizottság javaslata szerint ilyen indítvány a jövőben csak az államtitok védelme érdekében lesz lehetséges. Jelenleg harminc képviselő indítványozhatja zárt ülés tartását. Ez a rendelkezés úgy módosulna, hogy ötven képviselő írásbeli indítványára, ugyancsak a rendkívüli eset indoklásával lehetne csak ilyen javaslatot a plénum elé terjeszteni. Képviselői javaslat nyomán születet az a fontos új szabály, hogy nem lehet zárt ülést elrendelni, akárhányan javasolják is, ha a napirend tárgyalása nyilvános ülésen történik. Nagy érdeklődés kisérte a név szerinti szavazást is. A jelenlegi szabályozás szerint ezt bármely képviselő indítványozhatja. Ha azonban legalább 30 képviselő írásban javasolja, akkor el kell rendelni azt. Most azt javasolja a bizottság, hogy á képviselők egyéni kezdertiényezési lehetőségének megtartásával legalább 50 képviselő írásbeli indítványa kelljen a név szerinti szavazás elrendeléséhez. Ennek a létszámnak a felemelésére azért lenne szükség, mert az új Házszabály nem állapítaná meg a bizottság létszámának felső határát, így nem lenne kívánatos, hogy adott esetben egy-egy bizottság is kikényszeríthesse a név szerinti szavazást. Sok vitát váltott ki az ügyrendnek az a megszorító rendelkezése, amely szerint, ha valamely módosító javaslattal a kormány nemért egyet, akkor előbb a Minisztertanács javaslatáról kell szavazni, s csak azt követheti a módosítás. A bizottság javasolja, hogy ezt változtassák meg, és térjenek vissza ahhoz a korábbi eljárási rendhez, amikor az Országgyűlés először & módosító javaslatokról döntött. A módosított ügyrend pontosabban kívánja szabályozni a szavazatok öszszeszámlálásnak rendjét. Meg kell szüntetni a „látható", vagy „nyilvánvaló" többség kifejezést, tehát azt, hogy csak a javaslatok ellen leadott, illetve a tartózkodó szavazatokat számolják öszsze. A bizottság javaslatot terjesztett elő a képviselői tevékenységgel összefüggő különböző parlamenti csoportosulások — frakciók — alakításának lehetőségéről is. Az előzetes viták során általános egyetértés fogadta ezt az elképzelést. Ilyen csoportokat azonban nem lehet felülről létrehozni, létrejöttüknek meg kell maradni az önszerveződés körében. E csoportok tevékenysége — fogalmazta meg a bizottság álláspontját Korom Mihály — tartalmasabbá teheti az ország munkáját. Sürgető feladatként jelölték meg, hogy növelni kell a képviselők érdemi tájékoztatását. Megoldásra vár a képviselői munka szakértőkkel való segítése is. Elképzelhető egy olyan megoldás, hogy a központban legyen egy, a közigazgatástól nem függő jogi szakértői iroda, amelynek főhivatású dolgozói lehetnének, össze lehetne állítani egy listát eseti szakértők névsorával is. Meg kellene fontolni azt is. miként lehetne a megyei képviselőcsoportok munkáját szakértőkkel támogatni. Indítványozták azt is, hogy a karzaton helyet foglaló meghívottak számára a véleménynyilvánítás tillalmát jelezni kellene a meghívókon. A bizottság egyetért ezzel a javaslattal. Ugyancsak megfontolásra ajánlja azt az indítványt, hogy az Országgyűlésnek is legyen állandó szóvivője. Korom Mihály végezetül kérte a képviselőket, hogy az előterjesztett bizottsági javaslatokat vitassák meg, és az írásban beterjesztett kiegészítésekkel fogadják el az Országgyűlés Házszabályát. r Elénk vitaf számos javaslat Király Zoltán (Csongrád m., Szeged, 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere tapasztalatait osztotta meg a Tisztelt Ház tagjaival. Szólt a felszólalásokra jelentkezés, illetve az interpellációk bejegyzésének korábbi visszásságairól, ezzel kapcsolatban a képviselőket nemegyszer sértően érintő, az országgyűlési iroda tisztviselői által tanúsított hozzáállásról, a kormánytagok, a pártfunkcionáriusok és az országgyűlési tisztségviselők „befolyásoló" telefonjairól. Foglalkozott az 1986-ban elfogadott ügyrend korlátozó, és már a hatályba lépésekor tudottan betarthatatlan voltáról. A Házszabályok módosítására tett javaslatok döntő többségével egyetértett. Javasolta: a Parlament fontolja meg, kérje fel a kormányt — tekintettel a Parlament épületében uralkodó elhelyezési problémákra —, hogy a Buda vári Sándor-palotában rendezze be a miniszterelnöki hivatalt. Az Elnöki Tanács, illetve a leendő köztársasági elnöki intézmény számára is célszerű lenne arra alkalmas, reprezentatív épületet keresni. Szorgalmazta azt is, hogy teremtsék meg az Országgyűlés sajtóját, amely heti-kétheti megjelenéssel pontos tájékoztatást adna a parlamenti munkáról. Südi Bertalan (Bács-Kiskun m„ 12. vk.) a Jánoshalmi Petőfi Mgtsz párttitkára néhány negatív példával igyekezett képviselőtársainak figyelmét felhívni arra, hogy a jelenlegi helyzetben a képviselői jog gyakorlása számos korlátba ütközik. Korábban — az 1987-es tavaszi ülésszakon — például előfordult, hogy interpellációt készült beterjeszteni az akkori pénzügyminiszterhez, de a Parlamentből telefonon tudtára adták: nem engedik a minisztert „megfricskázni". A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójához tervezett felszólalása előtt is értesítették, hogy beszéde nem illik bele az ülésszak „koreográfiájába", vonja vissza felszólalási szándékát. Mindezekből az a következtetés adódik: a képviselő egzisztenciális védelmére, jogai gyakorlásának szavatolására egyedül az alkotmányi, ügyrendi, vagy az egyéb jogszabályi előírások aligha elegendőek. Ezek ugyanis a képviselők rovására, külön érdekek szeT rint alkalmasint megsérthetők, figyelmen kívül hagyhatók. Továbbra is fenntartotta azt a javaslatát —, amelyet az ügyrendi bizottság már elutasított —, hogy az Országgyűlés ügyrendbe foglalva szabja meg a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságnak: tájékoztassa a Parlamentet a képviselői munka során szerzett tapasztalatokról. Ezzel megvalósulna az Országgyűlés önellenőrzési mechanizmusa. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk ), az MSZMP Oroszlányi Városi Bizottságának első titkára egyebek között kitejtette véleményét a párttag, illetve a párton kívüli képviselők parlamenti csoportjának egymáshoz való viszonyáról. Szerinte az ezzel kapcsolatos vita a Parlament megosztásához vezet. Mint kommunista képviselő, igényt tart arra — mondotta —, hogy a párt orientálja, ismertesse vele a Központi Bizottság álláspontját a Parlament tevékenységével, az ország helyzetével összefüggő kérdésekben. Ügy vélekedett, hogy a párttagságnak nincsenek az ország lakosságától eltérő érdekei, s ha törekvéseiben a nép, az egész nép érdekeit kívánja érvényre juttatni, akkor célszerű a párton kívüli képviselőkhöz is eljuttatni a párttag képviselők ' csoportjának rendelkezésére álló információkat.! A Házszabály-tervezethez benyújtott írásos módosító javaslatáról szólva kifejtette: az ügyrend 38. paragrafusa lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés a beszámolók alapján értékelő, és feladatokat megállapí. tó határozatot hozzon. \ határozatra javaslatot lehet az előterjesztő, illetve az illetékes bizottság. A képviselő indítványozta, hogy ezek mellett vegyék figyelembe a vitában elhangzott képviselői javaslatokat is. Kérte, hogy minden észrevételére kapjon érdemi választ. Viola Károly (Pest m., 14. vk.) honvédségi műszaki előadó javaslatot tett az ügyrendi tervezet 9. szakaszának olyan értelmű módosítására, hogy a Minisztertanács tagjára a miniszterelnöknek is legyen lehetősége indítványt tenni, hiszen közvetlen munkatársáról van szó. Mivel ez a szabályozás az alkotmányt is módosítaná, ezért a képviselő az új alkotmány előkészítőinek figyelmébe ajánlotta az elgondolást. Viola Károly másik módosító javaslata — amelyet írásban nyújtott be, és külön szavazást kért róla — az 59. szakasz 3. bekezdéséhez kapcsolódott. A szóban forgó paragrafus az eredeti szövegtervezetben kimondja: „A bizottságok tárgyalásukra szakértőket hívhatnak meg. Szakértők meghívására a képviselők is javaslatot tehetnek, a javaslatról a bizottság dönt." Viola Károly ehelyett a következő szöveget indítványozta: az országgyűlési bizottságok mellé „a bizottság igénye szerint, szakterületének megfelelő, egy—három fős független szakértői csoport alakítandó ki. amo'vnot <-<>l. ja a bizottság működésének" és feladatai teljesítésének a segítése. A képviselő szerint ugyanis az eredeti szöveg szerint a szakértők biztosítása nehézkes, míg a szakértői csoport folyamatosan a képviselők rendelkezésére állhatna. Biacs Péter (Budapest, 30. vk ), a MEM Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetének főigazgatója, címzetes egyetemi tanár elmondotta, hogy egyetért az uj tudománypolitikai bizottság létrehozásával. Már a novemberi ülésszakon is javasolta, hogy bővítsék ki az új bizottság nevét és tevékenységét tudományos kutatási és műszaki fejlesztési bizottságra. A képviselő azt kérte, legyen módja az Országgyűlésnek — bizottságán keresztül — a törvényjavaslatokat abból a tekintetből is megvizsgálni, hogy elfogadásuk miként befolyásolja a műszaki fejlesztést. Hivatkozva választóinak véleményére, elmondotta, hogy az ügyrend legszélesebb körben bírált fejezetei az Országgyűlés tanácskozási rendjére vonatkozó passzusok. Javasolta: a szavazás előtt számlálják össze az ülésteremben tartózkodó képviselőket. Indítványozta, hogy az Országgyűlés is állítson szó-