Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-09 / 7. szám

9 1989. január 5., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) A mosószerek árai átlagosan 8 százalékkal emelkednek, így például a 2,8 kg-os Tomi Brill ára 167 forintról 175 forintra, a 3 kgos Perlux ára 220 forintról 248 forintra nő. Változik a gyógyszerrendelés, -kiadás és -térítés rendszere. A gyógyszerek térítési díjai jelentős differenciálódás mellett átlagosan 82 százalékkal emelked-nek. Nö a térítésmentesen igénybe vehető gyógyszerek köre, elsősorban a krónikus betegségeknél, a vény nélküli gyógyszerek viszont teljes áron (támogatás nélkül) kerülnek forgalomba. A gyógyászati segédeszközöknél a drágulás 7 százalékos lesz. A személygépkocsi-árak az importárak, a vevőszolgálati költségek növekedése és az import forgalmiadó emelése miatt átlagosan mintegy 25 százalékkal növekednek. Így például a I-ula 1300 S típus új ára 199 ezer, a Skoda 120 L ára 176 ezer, a Trabant Limousin 91 ezer, a Dacia TX 171 ezer, a Polski FIAT 126/650 ára 120 ezer forint lesz. Az árváltozás nem érinti a vásárlót, ha — a Merkúr Vállalat gépkocsiátvételére szóló értesítése alapján — a gépkocsi teljes vételárát január 7-ével bezárólag befizette, de a kocsi átvételére csak ezen időpont után kerül sor. A darabáru-fuvarozás dijai 15 százalékkal lesznek magasabbak. Február l-jétől módosulnak — az élelmiszerárak emelésével összhangban —a gyermek- és diákjóléti intézmények térítési díjai. Számos szolgáltatás díja emelkedik február l-jével. A helyi közlekedési tarifák átlagosan 62 százalékkal nőnek. Budapesten közel 90 százalékos lesz a drágulás, míg vidéken mintegy 55 százalék. Így például a villamos vonaljegy ára egységesen 5 forint, az autóbuszjegyé 6 forint lesz. Budapesten a havi villamosbérlet ára 75 forintról 180 forintra, a kombinált bérleté pedig 170 forintról 280 forintra emelkedik, a tanuló- és nyugdíjas kombinált bérletek új ára 70 forint lesz. A vasúti személyszállítási díjak 30 százalékkal, a távolsági autóbusz viteldíjai 10 százalékkal emelkednek. Jelentős mértékben drágulnak a postai szolgáltatások. A levélpostai díjak átlagosan 27 százalékkal emelkednek, a szabvány levél feladási díja belföldre 5 forint, külföldre 15 forint lesz. A távirati szódij 66 százalékkal, az európai nemzetközi telefonbeszélgetéseké 64 százalékkal emelkedik. A telefonalapdíj — az előfizető tulajdonában álló készülékek esetében — 148 százalékkal nő. így például a távhívásba bekapcsolt ikerállomások 30 forintos alapdíja 80 forintra, a főállomásoké 40 forintról 100 forintra emelkedik. A tévé előfizetési havi díja 80 forintról 100 forintra változik. A helyi tanácsok február l-jétől kaptak lehetőséget egyes kommunális szolgáltatások (köztisztaság, kéményseprés, temetkezés) díjainak átlagosan 10-14 százalékos emelésére. Megfelelő előkészítés után március l-jétől az ivóvíz köbméterenként 3-7 forinttal, a csatornahasználat 2-5 forinttal drágul. Ez — jelentós területi differenciálódás mellett — a lakosság által fizetett dijak 220-290 százalékos emelését jelenti. A díjemelés a bérlakásban élőket is érinti. A víz- és csatornaszolgáltatásba bekapcsolt lakások esetében az egy Lakásra jutó díjtöbblet átlagosan 100-120 forint havonta. Az intézkedést" elsősorban az állami támogatás csökkentése indokolja. A háztartási energiahordozók (tüzelőanyagok és energiaszolgáltatások) fogyasztói árai májustól — a támogatás csökkentése, valamint az energiatakarékosság nagyobb mérvű ösztönzése érdekében — átlagosan mintegy 30 százalékkal emelkednek. Az átlagos mértéken belül az egyes energiahordozóknál differenciált mértékű áremelésre kerül sor. Minden olyan esetben, amikor az áremelés a tarifarendszer (térítési díjrendszer) változásával is jár (gyógyszerek, gyermekétkeztetés, helyi közlekedés, postai szolgáltatások, ivóvíz- és csatornahasználat), az érdekelt tárcák, illetve vállalatok részletesen tájékoztatják a lakosságot az új feltételekről. Az év során a szabadáras termékeknél és szolgáltatásoknál bekövetkező további áremelkedésekről a lakosság az eddigi rendnek megfelelően kap tájékoztatást. Az árváltozások a családok létszámától, jövedelmi viszonyaitól függően igen differenciáltan érintik az egyes háztartások kiadásait. Az év eleji és az év során bekövetkező tervezett árszintemelkedés következtében az egy főre jutó havi többletkiadás 800 forint körüli. A községekben élőknél ez az átlagosnál kisebb, a városokban, főként Budapesten pedig az átlagot lényegesen meghaladó. Az alapvető fogyasztási javaknál bekövetkező drágulás országos átlagban havi 510 forint személyenként. II Miniszlertanács közleménye ii. A szociálpolitikai feladatokra 1989-ben rendelkezésre álló források arra adnak lehetőséget, hogy az alapvető termékek és szolgáltatások drágulásának mintegy háromnegyed része a nyugdíjasoknál és szociális ellátásban részesülőknél ellentételezésre kerüljön. Emellett sor kerül néhány, az ellátási rendszert érintő kedvező lépésre is. A kormány kötelezettséget vállal arra, hogy ha a fogyasztói árszínvonal növekedése számottevően nagyobb lesz a szociálpolitikai intézkedésekhez alapul vettnél, akkor további jövedelemnövelő lépéseket tesz. A nyugdíjak az eddigi százalékos mértékkel szemben — szociális szempontokat is figyelembe véve — egységes összeggel emelkednek. 1989. január l-jétől havi 360, májustól további, legalább 100 forinttal nőnek az eddigi, illetve az év folyamán megállapításra kerülő nyugdijak, baleseti nyugellátások, kivételes ellátások, rokkantsági járadékok, továbbá a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások, az átmeneti járadék és a rendszeres szociális járadék. Azonos mértékben nő a házastársi pótlék összege is (a jövedelempótlék összege változatlan marad). A minimális nyugdíjak az előzőek szerint felemelésre kerülnek, és megszűnnek egyes korábbi eltérések. 1989-ben a saját jogon kapott öregségi nyugdíj minimális összege 3340 forint, az özvegyi nyugdíj minimuma 3140 forint. Az egységesítés mintegy 180 ezer személyt érint kedvezően, ;mivel ez a 360 forintos nyugdíjnövelésen túlmenően átlagosan további havi 100 forint emelést jelent. Havi 3500 forintra egészül ki január l-jétől minden 70 éven felüli, valamint súlyosan- rokkant (I., II. csoportú rokkantsági nyugdíjasok), személyi járadékban, illetve rendszeres szociális segélyben részesülő vakok, hadi gondozottak és központi szociális segélyben részesülők díjazása, ha ezt az összeget a 360 forintos ellentételezéssel nem érték el. Ez az intézkedés az érintett 250 ezer személynek differenciált öszszegű, átlagosan közel 200 forint további emelést jelent. A gyermekgondozási díj legkisebb összege havi 360 forinttal nő. A gyermekgondozási segély melletti jövedelempótlék összege is 360 forinttal lesz több. Az egységes társadalombiztosítási kötelezettséggel összefüggésben 1989-től a kisiparosok, magánkereskedők, ügyvédek, gazdasági munkaközösségi tagok, munkaviszonyban nem álló előadóművészek is részesülhetnek gyermekgondozási segélyben. A gyermekes családok kiadásának részbeni mérséklésére (gyermekintézményi térítési díjrendszer, fogyasztói árváltozások) 300 forinttal nő a családi pótlék gyermekenkénti összege és a jövedelempótlék. A családi pótlék havi összege egy gyermek után 1320 forint, 2 gyermek után gyermekenként 1620 forint, 3 és minden további gyermek után 1750 forint. A tartósan beteg, illetve testileg, vagy szellemileg fogyatékos, állandó felügyeletre szoruló gyermeknél, továbbá a nevelőszülőhöz kihelyezett állami, illetve az intézeti nevelésbe vett gyermek után a családi pótlék összege havi 2100 forint lesz. A gyermek 3 éves koráig a családi pótlék továbbra is 100 forinttal emelt összegbea jár. 1989. február l-jétől változik a gyermekintézmények térítési díjrendszere. A jelenlegi rendszer a szülők jövedelméhez kötődik, a jövőben a térítési díjak az élelmezési költségekhez igazodnak, egyidejűleg a 3 és többgyermekesek körében, valamint a diákotthonban elhelyezett gyermekek után normatív kedvezmény érvényesül. Ezen túlmenően mód nyílik arra, hogy a szociálisan rászorulók további, akár az ingyenességig terjedő kedvezményben részesüljenek. A térítési díjrendszer változásával összefüggésben Magyarországon az 1980I ' as évek közül egy sem tudott elmúlni nagymértékű áremelések nélkül. Egy évtized alatt lényegesen szűkül a hatósági árkategóriába tartozó termékek köre. Ezzel rövidült a lista, amit ilyenkor a napilapok kénytelenek közölni. Sajnos, a szorzókulcs — ami az előbbi tényezőnél sokkal lényegesebb elem — inkább a többszörösére növekedett, semmint csökkent volna. Eleinte még lehetett hivatkozni arra, hogy a lakosság többletterheinek nagy részét kigazdálkodhatja a szerényebb fogyasztása. Akkoriban még túl sok száraz kenyér került ki a szeméttelepekre, az „olcso húsok" a nem könnyen eladható árucikkek közé tartoztak. A vesét például szinte nem volt érdemes a boltba kivinni. Mára nincs pazarlás a lakossági fogyasztásban. Sőt... A mostani ársokk az amúgy is lételemeit nélkülöző széles rétegek mindennapi vásárlásaiba hasít belé fájón éles, könyörtelen szikével. Olyan családok kénytelenek majd a 15 deka parízerből 5-ről lemondani, akik e sorokat nem olvassák, hiszen egyértelmű volt számukra, hogy az újság áremelésére csak az előfizetés törlésével reagálhatnak. Csalókák a számok, amikkel az áremelés mértékét érzékeltetjük. Nem a velük bánók manipulálnak velük, hanem ilyen a mérőeszközök természete. Szépítenek egyes jelenségeket, másokat pedig sötétebbre festenek valóságos árnyalatuknál. Idézet az intézkedésekről kiadott tájékoztatók egyikéből: „A központi áremelések a tel? jes körű fogyasztói árszínvonalat mintegy . 5,5—6 százalékkal növelik." A tények ilyen tálalására — ha a valódi terhek megfogalmazására elegendők lennének — akár legyinthetnének is, ha kalkulálnánk az elképzelhető keresetnövekményünkkel is. De ezek az intézkedések a mindennapi bevásárlásnál, a havi rezsi kifizetésénél sokkal nagyobb vágást jelentenek pénztárm Ársokk cánkon. Nem nehéz megjósolni, hogy a több mint 40 százalékos sajtáremelés miatt ennek a terméknek zuhan az eladhatósága. A 12 forint 80 filléres literes tejből nagyon sok családban már csak a gyerekeknek jut. A szülők az alig édesített teára korlátozzák reggelijüket. (S a tejen, tejtermékeken még mindig marad ártámogatás. Literenként 2 forint. Ennek eltüntetésére is valószínűleg rákényszerül a „szegény" költségvetés, ha előbb nem, a 90-es évek első pillanataiban.) portosításban a következő terheket jelzi: A vidéki városokban a nem nyugdíjas háztartásokban személyenként havi 820 forint plusz teher, a nyugdíjasoknál 72 forint. Ugyanez a községekben 660, illetve 540 forint. Az alacsony jövedelműek ugyanarra 510, a közepes pénzbevételűek 900, a kifejezetten jól késük 14 io forinttal kénytelenek többet kifizetni. A gyermektelen házaspárok, ha tartani akarják korábbi fogyasztási színvonalukat, fejenként a havi fogyasztásra 960, az egyA gyógyszeráremelés mértékének puszta leírása a másik oldalról informál félre. Fejbekólintó adat a plusz 80 százalék. Érdemes a hátteret leírni, és ehhez talán a legszemléletesebb egy példa lehet. Eddig a rászoruló 10 forint térítést fizetett azért az elixírért, aminek a gyártása és gyógyszertárakba való eljuttatása U0 forintba került. Most a különböző inflációs elemek hatására 118 forintba jön majd az összköltség. A költségvetés a korábbi 100 forintos támogatásból egy petákot nem farag le. A 8 forintos többlet hárul a kényszerű fogyasztókra. A valósághoz legközelebb álló mérőszámnak tartom azt, amely az egy személyre jutó — korábbi szintű — fogyasztás forintnövekményeit számolja ki. Nos, ez az adat 3-féle csogyermekesek 840, a kétgyermekesek 720, a 3 és több gyermekesek 580 forinttal kalkuláljanak többet. Persze, itt a legnehezebb a többletforrás megtalálása. A többletterhek időleges kivédésének elterjedt hazai módszere igen kis hatékonyságú. A rpélyhűtők és más tárolók hirtelen túlzott feltöltésére gondolok. Álljon itt ismét egy példa: Tegyük fel, hogy egy család hetente 20 deka sajtot fogyaszt. Móst vett két kerek trappistát, 4 kilós súlyban. Aligha elképzelhető, hogy a hirtelen felszaporodott készletét 20 egyenlő porcióban 20 hétre be tudja osztani. No, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy például a mélyhűtőben tárolt hús élettani, táplálkozási, élvezeti értéke 3 hónap után zuhanásszerűen romlik. A lakosság döntő többsége messze került fogyasztásában a pazarlás lehetőségétől is. Nem érvényesek azok a korábbi sztereotípiák sem, hogy az irányítás bürokráciájának csökkentésével sok gond megoldható. Biztosan van még egyszerűsítési feladat ezen a területen, de a radikális előrelépés csak a gazdasági struktúraváltás beindulásától várható. Például a mai szénbányászok tömegének kellene új munkalehetőséget találni. Mert a hazai szénbányászat fenntartásának lassan egyetlen indoka a foglalkoztatás. Hiszen a hazai szén fogyasztói ára — még az ilyen magas dotációval is — magasabb, mintha importból szeretnénk lényegesen jobb minőségű, szilárd fűtőanyagot. A jelen helyzetben igen nagy veszély az indulatok elszabadulása, az „ösztönpolitizálás". Eszembe jut a századelő parasztembere: egyetlen esélyét a hitelezői szorításból való szabadulásnak az anyakocájában látta. Malacozott is az állat tizenkettőt. De miközben a kicsiket szoptatta, mosdatta, tizenegyet már az első órában agyontaposott. Amikor a gazda a szomorú helyzetet felmérte, a tizenkettedik malacot maga fogta meg, és csapta a falhoz. Hallok baráti társaságban a jelen irányítás „nemzetvesztő" politikájáról. A helyzet előidézői közül már sokan kénytelenek voltak távozni a döntési pozíciókból, tehát a súlyos hibáztatás — így általánosítva különösen — nem igaz. Szaporodnak a fenyegető, bombát, fegyvereket emlegető telefonok. Pedig arra az utolsó malackára még vigyáznunk kellene minderr erővel. Nevelgetni, óvni, még ha hitványka, erőtlen is. A z ösztönpolitika csőd" jére, az országnak kilátástalan helyzetbe taszítására közeli országok példája kell, hogy állandóan figyelmeztessen bennünket! őrizzük meg józanságunkkal kicsiny esélyünket! Bőlc István 1989. január l-jétől megszűnnek a családi jJótlék folyósítására vonatkozó korlátozások. A harmadéves szakmunkástanulók, valamint a szakmunkástanulóotthonban elhelyezettek után jövedelempótlék, helyett családi pótlék jár. Minden árvaellátásban részesülő gyermek után az eltartó jogosulttá válik családi pótlékra. Az intézetben elhelyezett intézeti, vagy állami nevelt gyermek után — a vér szerinti szülő, vagy tartásra kötelezett személy jogán — megállapított családi pótlékot annak a gyermek- és ifjúságvédő intézetnek kell folyósítani, ahol a gyermek van. Ezt a családi pótlékot az intézet a gyermek számára tartalékolja, abból csak a gyermekintézménybe való kihelyezés térítési díját fizetheti. Arra a hónapra viszont, amelyben a gyermek az intézetből a szülő, vagy nevelöszülő háztartásába kerül, a családi pótlék a szülőt (eltartót) illeti meg. Az egyetemeken, főiskolákon tanulók ösztöndija (vagy jövedelempótléka) átlagosan havj 300 forinttal nö. A tanácsok által végzett szociális tevékenységre szolgáló keretek összességében másfél milliárd forinttal emelkednek. Ez lehetőséget ad a rendszeres segélyek emelésére, az egyedi támogatások növelésére, a rendkívüli gyámügyi és a felnőttvédelmi segélyezésre, a rászorultaknál gyógyszertámogatásra, a gyermekintézményeknél díjkedvezmények biztosítására. A szociálisan legjobban rászorulók védelmének fokozatos javítása érdekében sor kerül az állami gondozottak életkezdését segítő pénzben! támogatás növelésére, a nevelőszülői gondozási díj felemelésére és az e célt szolgáló intézményi hálózat bővítésére, támogatására is, így például további családsegítő központok létesítésére, átmeneti elhelyezési formák (krízisotthon) kialakítására, öregek hetes napközi otthonának, a pártfogói hálózatnak a bővítésére, a szociálisszakemberképzés beindítására. * A gazdasági ésszerűség, a gazdasági kibontakozás feltételeinek megteremtése megkívánja, hogy az árakban kifejeződjenek az indokolt ráfordítások, erősödjön a piac szerepe, az állami támogatások jelentősen csökkenjenek. A Minisztertanács e követelmények érvényesítése érdekében hozta meg döntését a jelentős központi áremelésekről. A kormányzati . szervek saját területükön minden törvényes eszközt felhasználnak annak érdekében, hogy az áralakulás — egyebek mellett szigorú árellenőrzéssel, az indokolatlan áremelések szankcionálásával is — a tervezett keretek között tartható legyen, hogy a bérek mindjobban a teljesítményekhez igazodjanak, a szociálpolitikai intézkedések pedig ellensúlyozzák az áremelések döntő hányadát. Az azonban, hogy az áremelkedések elviselhető terhet jelentsenek a lakosságnak, igen jelentős részben a gazdálkodó szervezeteken múlik. Ezért a kormány elvárja, kéri a gazdálkodó szervezetektől — a termelőktől, a szolgáltatóktól és a kereskedőktől —, hogy a jelentős kihatású árintézkedéseket követően, mérlegelve a kereslet változásait, nyereségüket ne áremeléssel, hanem teljesítményeik fokozásával, ésszerűbb és takarékosabb gazdálkodással, a kínálat, a minőség, a kiszolgálás színvonalának javításával érjék el. (MTI)