Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-09 / 7. szám

ÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! GYARORSZAG 79. évfolyam, 7. szám 1989. január 9., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA íla\i előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Róma a Tisza partján F

elli ni óta Róma erőteljes jelkép, a Város szimbóluma. Azt is sugaJlja, hogy min/Jenkinek megvtan a maga Rómája. A bölcsőringató, a pofonokkal és simogatásokkal, kalandokkal és radobbenésekkel fölnevelő, a kiröppentő és a megtagadó, a kitaszító és megbocsátó A rajongva gyűlölt, a kiátkozott és megcsúfolt, a büszkeséget tápláló. A Város, mely legyen a Tiberis, a Temze, a Szajna, a Visztula, a Duna vagy a Tisza partján, egyszerre évezerdek letétemenyase, az emberi hit, munka és vigasz kontinuitása, a folyamatos próbatétel, élő organizmus, az örökké változó, s mégis biztonságot sugalló, eletünk foglalata. S éppen ezert nem mindegy, milyenné formáljuk arcát; ezért nagy felelősség, hogyan gazdagítjuk szellemi karakterét; ezért nem közömbös, mennyire vagyunk tisztában múltjának eseményeivel, jeles személyiségeinek és nevtelen lakóinak vállalkozásaival, s milyennek ítéli meg majd városaLakító munkánkat a jövő. A Város — akarjuk vagy nem — éppúgy hat polgáraira, mint ahogy mi is otthagyjuk kezünk nyomát, gondolkodásunk bátorságát, indulataink tisztaságát vagy tétovaságunk bizonytalan mozdulatait. Igencsak jól körülhatárolható lesz, miként alakítottuk mi — a század utolsó harmadában — Szeged karakterét. Ez a táj, itt a Tisza ölelésében több mint húszezer éve lakott vidék. Szeged nem alapított város, valamiféle hatalmi döntés nyomán született. A geológiai, éghajlati, természeti körülmények együttesen alakították ki emberbarát mikrovilágát. Az első írásos emlékek is több, mint 800 évesek. Próbálta falait sok nációjü ellenség, tépázták szelek, árvizek. Stigmaként viselte igaztalanul rásütött bélyegeit, pirult mások bűnéiért, éltek Lakói másodrendű állampolgárokká visszaminősítetten. De a szegediek maradtak. A Város él. Rajtunk is múlik, hogyan. Az október eleji városi pártértekezieten tóbb felszólaló sürgette egy új, a korhoz, mai viszonyainkhoz és lehetőségeinkhez jobban igazodó várospolitikai koncepció kialakítását a gondolkodó szegedi nép „okos gyülekezeteben". Annak a kérdése is fölmerült, szükséges-e a város karakterét újragondolni, sajátos vonásait, meglevő értékeit mérlegre tenni, a fejlesztés irányait megfogalmazni, vagy hagyjuk mindezek önmozgását?! Nem egyszerűk a kérdések, a válaszok is bonyolultak, közös gonlolkodásra, vitákra, tisztázásra késztetnek. Az öt éve alakult Szegedi Városszépítő Egyesület néhány hete tartotta éves közgyűlését. Többen szembenéztünk a szomorú ténnyel: mi lehet annak az oka, hogy a több mint 180 ezres városban, száznál alig többen vállalják az egyesületi tagságot?! Bizonyára egyszetre van jelen a munka visszhangtaLansága, a módszerek gyengesége, a vérszegény propaganda, a látványos, és sokakat mozgató akciók hiánya. De benne van — s ezt más példák js igazolhatják — az a szegedi jelenség, hogy ötletemberekben bővelkedünk, de a tettek és a folyamatos munka még nem tartoznak erényeink közé. S természetesen a rohanás, a második és harmadik gazdaság, a leterheltség, a közélettói való elfordulás, a szalmoláng-természet. Az is tény, hogy a tömegbázis önmagában, nem garancia Mégsem mondhat le egyetlen szerveződés sem arról, hogy igyekezzen elkepzeléseit, programját népszerűsíteni, akcióikhoz társakat toborozni. A legfontosabb kérdés: mit tehet az egyes városlakó ebben a munkában? Elsősorban az hozna látványos változást, ha nagyobb teret nyerne a kulturált magatartás. Ha kevesebb lenne a .szemét, a megrongált, összetaposott park, a frissen festett homlokzatokra ragasztott otromba hirdetmény, az áruk népszerűsítésére használnák a kirakatokat, ha nem köztéri szobrokon örökítenék meg szerelmi hevületeiket szórófejes festékkel a fiatalok. Ha mindenki—a családi ház tulajdonosa, az új városnegyedek Lakói, minden üzem, iskola, intézmény közössége — rendet tartana a saját portája előtt. Fák, füvek. virágok, emléktáblák zsebkendőnyi területe járulhatna hozzá a harmonikus, megnyugtató, szép városképhez. Visszaverheti^ egyesek: a közterület rendbentartására akadnak célra szervezett egységek. Am. ha számbavesszük, hogy a város üzemeltetése a mai gazdasági nehezségek közepette alig biztosított, enynyivel hozzájárulhatunk az otthonos város kialakításához S azután még erkölcsi alapunk is lehet számon kérni a szemét eltakarítását, a város tisztaságát, a parkok, terek gondozottságát, épületeink ápoltságát, az értékek óvását. A

Szegedi Városszépítő Egyesület akkor lehet valóban a város lelkiismerete, a társadalmi kontroll működő szervezete, az előremutató gondolatok, értékmentő szándékok, nemes akciók erjesztő tégelve. Olvan polgárok közössége, akik politikai meggyőződésüktől, iskolázottságuktól, világnézetüktől, életkoruktól függetlenül képesek egy nemes és konkrét feladatért vállalni az együttgondolkodás és kollektív cselekvés felelősségét. Hogy ez a város emberibb léptékűbb, 'élekmelesntő, személyiségformáló közege lehessen vaLamennyiü'n.knek. „Erted haragszunk, nem ellened", Szeged városa, a mi Rómánk. Tandi Lajos Mitől kell védeni a várost? Élénk vita kísérte a Szegedi Városszépítő Egyesület megalakulását 1983 decemberében. A Technika Házában összegyűlt több mint háromszáz érdeklődő már az első alkalommal heves vitát provokált. Védje is a várost az egyesület, ne csak szépítse! — követelték sokan. Még az éppen Kínában vendégeskedő Ráday Mihály is Szegedre telefonált: ki ne maradjon az egyesület nevéből, hogy védeni is szándékozik a város értékeit. Mégsem így lett: — Mert akkor már megvolt az engedély az egyesület alapítására, s szépítőként anyakönyveztek bennünket — mondja az egyesület titkára, Szüts László. — Kitől, mitől kell egyáltalán védeni a várost? — Ha nincs is nevünkben, azért óvjuk is Szeged értékeit. Ma már mindenütt elfogadtak bennünket, s ha le akarnak bontani egy épületet, máshová tenni egy szobrot, előtte kikérik a mi véleményünket is. Szerencsére az utóbbi években egyre kevésbé kell védenj a várost. Az építészek is arra törekszenek, hogy megőrizzék Szeged múltját, emlékeit. ' — öt év alatt milyen sikereket könyvelhetett el az egyesület? — Az első igazán látványos eredményt a Dugonics A városoknak arcuk, hangulatuk, színük van. Élnek, lélegeznek, az ott lakókkal együtt. Nincs két egyforma város a világon, ahogy két egyforma ember sem él a Földön. Vannak nagy megapoliszok, amelyek egyre inkább elvesztik emberi léptékűket. Akadnak bájos kisvárosok, egyutcás falvak, s vannak történelmi emlékekkel telitűzdelt városok. A bennszülöttnek azonban mindegyik kedves, amelyik magán viseli az ott élük keze nyomát. A szegedi emberek hiresek arról (is), hogy szerelik, dédelgetik városukat. Büszkék is rá egy kicsit, hogy száz esztendő alatt egy modern várost, szép környezetet sikerült teremteni a Tisza partján. A Nagyvíz a régi történelmi emlékekből alig hagyott valamit a huszadik század emberének. Ami százesztendős, az itt már történelmi. Azt hinné az ember. ahol ilyen kevés maradt meg a múltból, ott igencsal: vigyáznak ra. Nem mindig sikerült így. Az elmúlt két-három évtizedben talán azt hitték a városépítészek, csak akkor végeznek derekas munkát, ha eltüntetik a régit, s újat állítanak helyette. Szerencsére, ma már egyre többen igyekeznek védeni, óvni a környezet érdekeit, szépíteni a lakóhelyüket. Róluk (is) szól mai lapunk összeállítása az 1. és 3. oldalon. téri pavilon-vitában értük el. Már álltak a nem éppen esztétikus házikók, amikor végül is lebontották. Ebben a mi elutasításunk is közrejátszott. Siker volt, hogy az űj híd hídfőjéről rendezett vitánk is eredményre vezetett. A panelépületek végül is sátortetőt kaptak, megváltoztatva így a város egyik kapujának hangulatát. — Milyenek a szegediek, ha a városukról van szó? — Mindenki nagyon lokálpatrióta addig, amíg nem kell csinálni semmit. Beszélni, kritizálni sokan szeretnek, tenni már kevesebben. Ügy tűnik, az újszegediek jobban a szívükön viselik a környezetük sorsát. Persze azon sem csodálkozunk, ha csak legyintenek az emberek. Az elmúlt évtizedekben annyiszor becsapták őket, hogy ma már a jónak sem tudnak mindig örülni. Nehezen hiszik el, hogyha sikerül valami. — Az egyesületről nem sokat lehetett hallani az elmúlt időben! — Csendben dolgoztunk. December 13-án tartottuk meg a közgyűlésünket, ami ügy tűnik, vízválasztó dátum az egyesület életében. A választmány ügy érzi, hogy nehéz helyzetbe kerültünk. Nincs az egyesület mögött közösségi erő. Vagy elsorvadunk, vagy megújulva, szélesebb tömegekre építve tudjuk folytatni a munkát. — Hány tagot számlál most Szegeden a mozgalom? — Százat. Papíron legalábbis, hiszen ennyien fizetik be évről évre a 120 forintos tagdíjat. A valóságban azonban ennél többen vagyunk. Hiszen leginkább a nyugdíjasok igyekeznek tenni is valamit a városért, közülük azonban sokan nem tudják befizetni még ezt az alacsony tagdíjat sem. — Aki keresi az egyesületet, hol érheti utol? — Most éppen sehol. Illetve ott, ahol a vezetőség tagjai dolgoznak. Eddig a Hazafias Népfront városi bizottsága adott helyet a fogadóóráinknak. Az az igazság, hogy hetente egyszer hiába ültünk ott, senki sem nyitotta ránk az ajtót. Tervezzük, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség épületében tartunk majd ügyeletet. — Az idei esztendő milyen feladatokat hoz a városszépitőknek? — Országos program indult az 1848-as honvédsírok helyreállítására. Ebből mi is szeretnénk kivenni részünket, itt Szegeden. Folytatni szeretnénk azt a fórumsorozatot is, ahol építészek és városlakók találkoznak. Megpróbáljuk feltérképezni a várost. Fotókat. raizokat készíteni a régi épületekről, alkotásokról, levéltárakban búvárkodni, hogy pontosan lássuk, mit is kell védenünk? Javaslatot tettünk a régi utcanevek visszaállítására is. Januárban tárgyalja majd a végrehajtó bizottság, mi lesz az • ötleteink sorsa. Egyelőre három régi utcanevet, a Szentháromság, a Feketesas és az Orgona utcákét szeretnenk „visszacsempészni". Akad tennivalónk a Felsővárosi templom és kolostor helyreállításában is. Az udvarban pihenőparkot szeretnénk kialakítani. Nem könnyű munka szépíteni a várost, védeni az értékeket. Akadnak, akik megr jegyzik: miért „okoskodunk" mi, amikor vannak még csatornázatlan városrészek, szürke beton lakótelepek is. Mi meg azt mondjuk, hogy egy város nem élhet a múltja, az emlékei nélkül. Olyanok vagyunk, annyit érünk, amennyit meg tudunk őrizni egvkori önmagunkból. Ezért kell saját nemtörődömségünktől védeni a várost. Az 1989. évi fogyasztóiár-alakulásról, a központi árintézkedésekről és a szociálpolitikai juttatások emeléséről n Minisztertanács közleménye A Minisztertanács az 1989. évi terv alapján döntött egyes központi árintézkedésekről és a szociálpolitikai juttatások emeléséről. I. A népgazdasági tervben számított gazdasági teljesítmények és feltételek szerint a fogyasztói árszínvonal 1989-ben az 1988. évinél mérsékeltebben, legfeljebb 15 százalékkal emelkedik. Az év első hónapjaiban a lakosság által vásárolt számos fontos terméket és szolgáltatást érintő, átlagosan 20-22 százalékos mértékű központi áremelésre kerül sor. Az árintézkedések a ráfordítások növekedésével, a termelői és a fogyasztói ártámogatások csökkentésével, az adózási feltételek változásaival vannak összefüggésben. Január 9-től az élelmiszerárak, a mezőgazdasági támogatások jelentős csökkentése, valamint az egyéb szabályozó- és költségváltozások következtében átlagosan 16-17 százalékkal emelkednek. Ezen belül a húsárak 15-16 százalékkal növekednek. A marhahúsnál az átlagos áremelkedés közel 30 százalék. így például a vastaglapocka, fartő, Stefánia kilogrammonkénti ára 130 forintról 170 forintra nő. A sertéshúsok és húskészítmények átlagosan 13-14 százalékkal drágulnak. így például 1 kg rövidkaraj ára 150 forintról 170 forintra, a párizsi felvágotté 88 forintról 100 forintra, a veronai felvágotté 110 forintról 130 forintra, a gépsonka jelenlegi 220 forintos kilogrammonkénti ára 250 forintra emelkedik. A baromfiárak átlagosan 13-14 százalékkal növekednek. A vágott csirke fogyasztói ára a jelenlegi 63 forintról 74 forintra növekszik kilogrammonként. A húst tartalmazó konzervek is drágulnak. A zsiradékok árai átlagosan 15 százalékkal emelkednek. így például 1 kg sertészsír ára 30 forintról 34 forintra, a palackos napraforgó-étolaj literenkénti ára 37 forintról 42,30 forintra, a negyedkilós Rama margarin ára 17,50 forintról 20,80 forintra változik. A tej és tejtermékek árai átlagosan közel 40 százalékkal emelkednek. így például 1 liter 2,8 százalékos zsírtartalmú pasztőrözött tej ára 9,20 forintról 12,90 forintra, a 20 százalékos zsírtartalmú 0,2 literes poharas tejföl ára 8,90 forintról 13 forintra, a 0,10 kg-os 80 százalékos zsírtartalmú vaj ára 9,40 forintról 11,60 forintra, az edami sajt kilogrammonkénti ára 107 forintról 152 forintra változik. A sütőipari termékek árai 15-16 százalékkal emelkednek. így például a fehérkenyér kilogrammonkénti ára 10,40 forintról 12 forintra, a vizeszsemle és tejeskifli darabonkénti ára 1,10 forintról 1,30 forintra változik. A finomliszt ára kilogrammonként 9,10 forintról 10,90 forintra nő. A kristálycukor ára 26,10 forintról 27,90 forintra emelkedik kilogrammonként. Drágulnak még a fűszerpaprika-félék és a déligyümölcsök is. Az élelmiszerek árának emelkedése a vendéglátóipari árakban is érvényesül. A munkahelyi és előfizetéses étkeztetésnél a nyersanyagdrágulás adagonként kb. 3 forinttal növelheti az igénybevevők hozzájárulását. (Folytatás a 2 oldalon.)