Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

JF VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEIMA6YAR0RSZAG 79. évfolyam, 1. szám 1989. január 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ílati előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint A zt mondják az idősebbek, hogy 1956 volt még ilyen, szorongásokká! teli esztendeje a magyar­nak. Tavaly — a korábbi visszalépést kővetően |— mar zuhant az életszínvonal, különösen a bérből és nyugdíjból élők között. Százezrek — sokak szerint két­millió honfitársunk — élnek a létminimumon, s idő­közben a megyei és felső vezető körök visszaéléseitől, panamáitól hangos a sajtó, ráadásul az. újgazdag ré­teg egyre hivalkodóbb presztízsfogyasztással hergeli a szegény ed őket. A politikai élet felbolydult méhkusaból már nem­csak döngicsélő, hanem fullánk jaikat próbálgató egye­dek is kiröppentek. Az új pártok és a pártszerűen is működő egyesületek, szövetségek, társaságok, mozgal­mak és baráti körök minden oldalról megpróbálják a hatalom türelmet. Sokan úgy vélik, a szakadék felé sodródik ez az ország, mert túl sok változás történt rövid hét hónap alatt, s — ahogy odafönt fogalmaznak — kezelhetetlenné válhatnak a folyamatok. Megmondom őszintén, engem meglep, hogy a po­litikai élet rétegezödésétől még a történelmi ismere­tekkel rendelkező emberek is tartanak. Többször leír­tam, most sem másítom meg a meggyőződésemet: he­lyesen politizálni csak a történelem nagy összefüggé­seinek ismeretében lehet. Ennek megfelelően a tömeg­tájékoztatásnak és a sajtóban megszólaló vezetőink­nek nem 1956 tragikus évére kellene utalni, hanem pél­dául a spanyol mintára. Franco tábornok egy tömbből faragott politikai rendszere négy évtizedig hallgatásra kenyszeritette a másként gondolkodókat. Mivel minden ember másként gondolkodo, a hatalom birtokusán kívül mindenkinek hallgass volt a neve. Az igazságok így hazugságkön­tösbe bújtatva jelenhettek meg, S az atyáskodó fen­sőbbség — engedékenyebb óráiban — eltűrte a fél­igazságok kimondását, belátván: a valóságnak nem megfelelő helyzetelemzésből nem következhet haté­kony, politikai erők által fölhasznaiható közelégedet­lenség. közvélemény. Aztán Franco is eltűnt rendszerével együtt a his­tória emésztójében, s abban az országban, ahol évtize­dekig a szorongó suttogás és a kalodában tartott el­lenzékiség jellemezte a legjobbakat is, £gy esztendő alatt százezer alternatív szervezet, társááűg, közöttük hat tucat politikai part született. Aki a társadalom monolit, zárt egységét tényként togadta el a hazai szocializmus négy évtizedének ter­mékeként. most biztosan zavartan veszi tudomásul, hogy a munkas-paraszt hatalommal szövetséges értel­miség, no meg az alkalmazotti réteg mohosodé képlete enyhén szólva nem fejezi ki a létező tényezőket. Ilyen esetben a legkönnyebb farkast, azaz ellenséget kiáltani, fegyveres testületekkel fenyegetőzni, és hűségnyilatko­zatokat tenni..., de kinek is? Javaslom, folytassuk a történelmi párhuzamot His­pánia és közöttünk! Igaz, hogy 'kapitalista viszonyok között, királlyal és baszk szeparatistákkal, néhány­fegyveres puccskísérlettel, de polgárháború és terror nélkül lett sokszínű, demokratikus társadalom a spa­nyol. Nem az egyszólamúságot kell tehát visszasírni, hanem köszönteni az újat. a harmóniát. Nem beszélek félre: Magyarországon éppen negy­ven éve volt utoljára ilyen harmonikus a társadalom. Mielőtt néhányan a telefonért nyúlnának, tegyék föl önmaguknak a kérdést: a halalmi szóval elrendelt mel­lébeszélés vagy a gondolatök szabadsága a demokra­tikus szocializmus eszménye? Én az utóbbi mellett ál­lok, elismerve az eüsmerendőt. de nem kívánok éle­tem végéig a Vívmányok című szoborcsoport körül tiszteiétköröket bakázni. pusztán azért, mert ez év má­jusáig ilyen volt a kötelezően előírt gyakorlat. Egysze­rűen időpocsékolásnak tartom ugyanis, ha a mai gon­dok nem ienyegi megfogalmazására összpontosítunk. Ilyen módon a középpontban a múlt és a helyzet pontos értékelésének igénye áll. Utóbbiról szólva végre tisztáznunk kellene, hogy ilyen szelíd és mértéktartó ellenzék esetében újfent külföldi körök által felbujtott cápofogúakra gondolni — politikai baklövés Beláttuk, hogy a hivatalos vágyálmok törvénybe iktatása a leg­utóbbi évtizedekben azonos volt a káros voluntariz­mussal. Üjfaita — negatív — voluntarizmus lenne ma az ellenség fantomképét rajzolgatni. U r gy tűnik, képtelenek vagyunk görcsök nélkül meghallgatni vagy — engedelmet kérek — el­fogadni a miénktől eltérő véleményeket. A terjedelemre való tekintettel egyetlen példa engedtes­sék meg: a Magyar Demokrata Fórum megbírálja az MSZMP népesedéspolitikáját, mondván: a szociális jut­tatások rendszere és a megélhetés általány gondjai miatt sorvad a magyar. A párt erre fölhívja a figyel­met arra, hogy létezik gyed és gyes. várható a csa­ládi jövedelemadó, egyébként pedig kis türelmet kér. Az MDF adatokkal bizonyítja, hogy éppen egy negyed gyermek eltartására elegendő a családi pótlék, a párt az államkasszára hivatkozik, az MDF a veszteségesek­re mutat rá, a párt a várható munkanélküliségre, az MDF a herdálásra hívja fól a figyelmet, a párt — egyetértóleg' — a kormányprogramra hivatkozik. Sportszerű ütközet, amely a végtelenségig folytat­ható. Természetesen parlamentarizmussal, láthatóvá tett. nyilvános döntési folyamatokkal, világos és a fe­nyegetéseket kerülő érveléssel, ötleteket és gondolato­kat ébresztő vitákkal. Úgy, mintha Európában élnénk. Dlusztus Imre Megelőzés, szelektív vámvizsgálat, zöld folyosó... ff Bővítéseket terveznek a röszkei határátkelőnél Jó néhányszor átléptem már a Magyar Népköztársa­ság államhatárát. Jó darabig csak a szocialista országok felé, aztán egyre - többször Hegyeshalomnál. A határ­átlépéseket azonban a mai napig nem tudtam megszok­ni. Nem tudok nyugodt ma­radni, huszonévekkel ez­előtt ugyanis észrevétlenül belénk nevelték az izgalmat. Egyszóval törvényszerűvé vált, nekünk negyvenesek­nek, hogy a határon bármi lehet, ott kémeket, csempé­szeket, kábítószereseket •kapcsolnak le, terroristák lövöldözhetnek... Egy kép rajzolódik elém, amikor Törökországból ha­zafelé jövet a bolgár határ­nál 3 órát várattak bennün­ket. Előre kell bocsátanom, csak tranzitról volt szó. Mégis idegesek voltunk. Mindenkit leszállítottak az autóbuszról, aztan gyalog „kiterelték" bennünket az esőre. Az osztrákok emele­tes Mercédeséből pedig döb­bent, kíváncsi szemű em­berek kísérték utunk, azaz bevonulásunk Bulgáriába. A sógorok nem voltak ide­gesek, nem volt okuk rá. Nekik nem kellett kiszállni, 10 perc után már roboghat­tak Jugoszlávia felé. Mi vi­szont, szocialista testvérek, összetartottunk! Biztos az „egytáborbeliség" miatt volt velünk ez a kivételezés, hogy minél több időt tölt­sünk el egymással... Eb­ből a „megkülönböztetett" tiszteletből viszont egyi­künk sem kért! Szóval az idegesség bennem maradt. Szerencsére ez az állapotom nem fokozódott, mondhat­nám hullámzott. Jugoszlá­viában ugyanis a be- és .ki­lépésnél is ugyanúgy vettek emberszámba, mint a nyu­gati turistákat. Szóval egy­szeriben büszke lettem arra, hogy magyar vagyok. Előre rettegtem a magyar vámo­soktól. Majd ők most szét­rázzák az autóbuszt, egyi­kőjük ígérte is, kiutazá­sunkkor. És akkor, életem­ben először, kellemes meg­lepetés ert. Udvarias „vá­mos" lépett fel az autóbusz lépcsőjén. Értelmesen rövid tájékoztatót tartott, hogy mi mennyi, mit hova kell írni, majd összeszedve a vám­áru-nyilatkozatokat, elné­zést kérve tájékoztatott bennünket, hogy 8 autóbusz futott be egyszerre Török­országból, ezért legalább 2­3 órás várakozásra kény­szerülünk. Addig azonban töltsük el kellemesen az időt a büfében. Csak ámul­tam... Így is lehet! Egy­szeriben úgy éreztem, hogy nagyon jó hazaérkezni. Na­gyon jó mindjárt a határon ilyen magyarokkal találkoz­ni. És jó magyar állampol­gárnak lenni! Tudom jól, a vámos is ember. Azt is, hogy őket is felbosszanthatják, mérges lehet az adórendszerre, a bé­rezésre, családi bosszúságok borzolhatják a kedélyét. Hatalmával soha nem élhet vissza, csak gyakorolhatja, legfőképpen emberi mó­don * Két ünnep között jutott eszembe, hogy kilátogassak a határra. Kíváncsi voltam, hogy dolgoznak a vámosok. Kíváncsi voltam, most ide­ges leszek-e, amikor nem az én bőrömre megy ki a já­ték Deres már a határ — Képeink jószerével be­mutatni sem igen tudják, milyen és mekkora forga­lommal kell megbirkózni­uk manapság a röszkei határátkelőben dolgozók­nak. Határőröknek és vá­mosoknak egyaránt. A for­galom lassanként már­mar akkora, amekkorát jószerével eleddig csak , a teljesen „nyitott" határu nyugat-európai országok közúti határátkelőhelyein láthatott az ember. Leg­följebb a feltételek még nem azonosak az ottani­akkal. Az viszont alighanem tény, hogy az utazási le­hetőségek legújabb bőví­tése után. amikorls a vi­lágútlevélhez immár valu­tabeváltási kötelezettség sem társul. föltehetően még nagyobb forgalomra kell fekészülnünk határa­inkon. Ehhez nyilván hoz­zátartoznak a szervezetileg is megújuló föltételek, de az a szakmai tudás, biz­tonság és tisztes nyitott­ság az újra is. amelyről a határokon dolgozók egy­re inkább tanúbizonyságot tesznek. Felső képünk pél­dául kitűnően érzékelteti azt, hogy a határőrök ru­Somoayi Károlyoé felvétele: galmasan alkalmazkodnak az autófolyam növekede­séhez; több sávban — és a kocsik elébe menve — gyorsan és segítőkészen végzik munkájukat: az út­levelek kezelését. Mostani összeállításunk­ban az utazás világába szeretnénk bepillantani. éneklik a rádióban. Dérnek azonban nyoma sincs. Hét­ágra süt a nap. márciust idéző tavasz a télben! Dömötör István őrnagy, a röszkei vámhivatal parancs­noka kávéval fogad irodá­jában. A határforgalom ug­rásszerű emelkedésere szá­mítottam az új útlevéltör­vény után, ezzel szemben váratlanul ér a parancsnok tájékoztatója. — Szeptember végéig az elmúlt évi forgalomhoz vi­szonyítva 8-10 százalék­kal csökkent a forgalom a röszkei határátkelőnél. Ez a meglepő adat azzal ma­gyarázható, hogy az új útle­véltörvénnyel eletbe lépett a kötelező valutaellátottság is. A magyar turisták saj­náltak valutájukat Jugo­szláviában elkölteni, inkább a bécsi bevásárlótúrákra spóroltak. Októbertől azon­ban megváltozott a helyzet, hiszen az újabb intézkedé­sek után a magyar turisták hivatalosan kiváltott valuta nélkül is utazhattak Jugo­szláviába. Ettől kezdve a határforgalom megduplá­zódott. Napi forgalmunk a hét elején 8-15 ezer, a hét­végeken 24-26 ezer ember. — Bevásárlóturákra nem­csak Bécsbe utazik a mayyar. Újabban nagy sike­re van az isztambuli „bulik­nak" is. Frzik ezt a röszkei határállomáson? — A Törökországba utazó csoportok száma növeke­dett. Naponta 100-140 autó­busz közlekedik Röszkenél a két irányba. Volt olyan na­punk is, hogy egyetlen dél­előttön 25 autóbusz futottba kis időeltéréssej. Emellett napi átlagban 250-300 teher­gépkocsi lép be az ország­ba, illetve hagyja el a rösz­kei határállomást. Szaka­szos váltásokkal dolgozunk,• mindig a forgalomnak meg­felelően. — Milyen módszerek alapján végzik mhnkájukat a vámosok? — Elsődleges célunk a megelőzés. Nagy gondot for­dítunk a tájékoztatásra. Mindenkor ismertetni kell a csoportoknak az örvényes deviza- es vámszabályokat. — Gyakran találkoznak szabálysértésekkel? — A jogsértések nem érik el az egy ezreléket. Az idén januártól novemberig csak 888 személy ellen indítot­tunk eljárást vám- és devi­zaszabályt sértő cselekmény elkövetésének alapos gyanú­ja miatt. — A határátkelőhely a forgalomhoz képest eléggé szúk. Ez az egyik oka an­nak. hogy balszerencsés esetben több órát kell vára­kozni? — Bővítéseket tervezünk a jövőben, sőt szeretnénk különválasztani az utas- es kamionforgalmat. A kiutazó mostani 2 sáv helyett, 4 sá­vosra állunk át. s ha to­vább növekszik a forgalom, tervezzük a zöld és piros folyosó bevezetését is. A többórás várakozás azon­ban nemcsak a mostani szű­kös állapotok miatt adódik, hanem azért is, mert a cso­portok idegenvezetői nem készülnek fel az utazásra megfelelően. Nincs minden­kinek vámáru-nyilatkozat nyomtatványa, hiányos a/, ut-asnévsor, lejárt az útlevél érvényessége, nincs statisz­tikai Lap, valutakiviteli en­gedély stb. . . . Ezek a hiá­nyosságok aztán mind idu veszteséget, várakozási okoznak. \iok. akik telke szültek az utazasra, betari ják a törvényeket, nem kell hosszabb ideig várakozniuk a határon. Szelektív vám­vizsgálati módszert alkal­mazunk, rutin dolga, hogy a 40 utasból éppen azt az ötöt vizsgálja át a vámos, akiből 1-2 fennakadhat a rostán. — A közelmúltban volt-e kiemelkedően sikeres vizsgá­latuk? — Éppen a napokban, amikor egy török állampol­gárnál 40 deka aranyat ta­láltunk. Az első összegezé­(Eolytatás a 3 oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom