Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
JF VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEIMA6YAR0RSZAG 79. évfolyam, 1. szám 1989. január 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ílati előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint A zt mondják az idősebbek, hogy 1956 volt még ilyen, szorongásokká! teli esztendeje a magyarnak. Tavaly — a korábbi visszalépést kővetően |— mar zuhant az életszínvonal, különösen a bérből és nyugdíjból élők között. Százezrek — sokak szerint kétmillió honfitársunk — élnek a létminimumon, s időközben a megyei és felső vezető körök visszaéléseitől, panamáitól hangos a sajtó, ráadásul az. újgazdag réteg egyre hivalkodóbb presztízsfogyasztással hergeli a szegény ed őket. A politikai élet felbolydult méhkusaból már nemcsak döngicsélő, hanem fullánk jaikat próbálgató egyedek is kiröppentek. Az új pártok és a pártszerűen is működő egyesületek, szövetségek, társaságok, mozgalmak és baráti körök minden oldalról megpróbálják a hatalom türelmet. Sokan úgy vélik, a szakadék felé sodródik ez az ország, mert túl sok változás történt rövid hét hónap alatt, s — ahogy odafönt fogalmaznak — kezelhetetlenné válhatnak a folyamatok. Megmondom őszintén, engem meglep, hogy a politikai élet rétegezödésétől még a történelmi ismeretekkel rendelkező emberek is tartanak. Többször leírtam, most sem másítom meg a meggyőződésemet: helyesen politizálni csak a történelem nagy összefüggéseinek ismeretében lehet. Ennek megfelelően a tömegtájékoztatásnak és a sajtóban megszólaló vezetőinknek nem 1956 tragikus évére kellene utalni, hanem például a spanyol mintára. Franco tábornok egy tömbből faragott politikai rendszere négy évtizedig hallgatásra kenyszeritette a másként gondolkodókat. Mivel minden ember másként gondolkodo, a hatalom birtokusán kívül mindenkinek hallgass volt a neve. Az igazságok így hazugságköntösbe bújtatva jelenhettek meg, S az atyáskodó fensőbbség — engedékenyebb óráiban — eltűrte a féligazságok kimondását, belátván: a valóságnak nem megfelelő helyzetelemzésből nem következhet hatékony, politikai erők által fölhasznaiható közelégedetlenség. közvélemény. Aztán Franco is eltűnt rendszerével együtt a história emésztójében, s abban az országban, ahol évtizedekig a szorongó suttogás és a kalodában tartott ellenzékiség jellemezte a legjobbakat is, £gy esztendő alatt százezer alternatív szervezet, társááűg, közöttük hat tucat politikai part született. Aki a társadalom monolit, zárt egységét tényként togadta el a hazai szocializmus négy évtizedének termékeként. most biztosan zavartan veszi tudomásul, hogy a munkas-paraszt hatalommal szövetséges értelmiség, no meg az alkalmazotti réteg mohosodé képlete enyhén szólva nem fejezi ki a létező tényezőket. Ilyen esetben a legkönnyebb farkast, azaz ellenséget kiáltani, fegyveres testületekkel fenyegetőzni, és hűségnyilatkozatokat tenni..., de kinek is? Javaslom, folytassuk a történelmi párhuzamot Hispánia és közöttünk! Igaz, hogy 'kapitalista viszonyok között, királlyal és baszk szeparatistákkal, néhányfegyveres puccskísérlettel, de polgárháború és terror nélkül lett sokszínű, demokratikus társadalom a spanyol. Nem az egyszólamúságot kell tehát visszasírni, hanem köszönteni az újat. a harmóniát. Nem beszélek félre: Magyarországon éppen negyven éve volt utoljára ilyen harmonikus a társadalom. Mielőtt néhányan a telefonért nyúlnának, tegyék föl önmaguknak a kérdést: a halalmi szóval elrendelt mellébeszélés vagy a gondolatök szabadsága a demokratikus szocializmus eszménye? Én az utóbbi mellett állok, elismerve az eüsmerendőt. de nem kívánok életem végéig a Vívmányok című szoborcsoport körül tiszteiétköröket bakázni. pusztán azért, mert ez év májusáig ilyen volt a kötelezően előírt gyakorlat. Egyszerűen időpocsékolásnak tartom ugyanis, ha a mai gondok nem ienyegi megfogalmazására összpontosítunk. Ilyen módon a középpontban a múlt és a helyzet pontos értékelésének igénye áll. Utóbbiról szólva végre tisztáznunk kellene, hogy ilyen szelíd és mértéktartó ellenzék esetében újfent külföldi körök által felbujtott cápofogúakra gondolni — politikai baklövés Beláttuk, hogy a hivatalos vágyálmok törvénybe iktatása a legutóbbi évtizedekben azonos volt a káros voluntarizmussal. Üjfaita — negatív — voluntarizmus lenne ma az ellenség fantomképét rajzolgatni. U r gy tűnik, képtelenek vagyunk görcsök nélkül meghallgatni vagy — engedelmet kérek — elfogadni a miénktől eltérő véleményeket. A terjedelemre való tekintettel egyetlen példa engedtessék meg: a Magyar Demokrata Fórum megbírálja az MSZMP népesedéspolitikáját, mondván: a szociális juttatások rendszere és a megélhetés általány gondjai miatt sorvad a magyar. A párt erre fölhívja a figyelmet arra, hogy létezik gyed és gyes. várható a családi jövedelemadó, egyébként pedig kis türelmet kér. Az MDF adatokkal bizonyítja, hogy éppen egy negyed gyermek eltartására elegendő a családi pótlék, a párt az államkasszára hivatkozik, az MDF a veszteségesekre mutat rá, a párt a várható munkanélküliségre, az MDF a herdálásra hívja fól a figyelmet, a párt — egyetértóleg' — a kormányprogramra hivatkozik. Sportszerű ütközet, amely a végtelenségig folytatható. Természetesen parlamentarizmussal, láthatóvá tett. nyilvános döntési folyamatokkal, világos és a fenyegetéseket kerülő érveléssel, ötleteket és gondolatokat ébresztő vitákkal. Úgy, mintha Európában élnénk. Dlusztus Imre Megelőzés, szelektív vámvizsgálat, zöld folyosó... ff Bővítéseket terveznek a röszkei határátkelőnél Jó néhányszor átléptem már a Magyar Népköztársaság államhatárát. Jó darabig csak a szocialista országok felé, aztán egyre - többször Hegyeshalomnál. A határátlépéseket azonban a mai napig nem tudtam megszokni. Nem tudok nyugodt maradni, huszonévekkel ezelőtt ugyanis észrevétlenül belénk nevelték az izgalmat. Egyszóval törvényszerűvé vált, nekünk negyveneseknek, hogy a határon bármi lehet, ott kémeket, csempészeket, kábítószereseket •kapcsolnak le, terroristák lövöldözhetnek... Egy kép rajzolódik elém, amikor Törökországból hazafelé jövet a bolgár határnál 3 órát várattak bennünket. Előre kell bocsátanom, csak tranzitról volt szó. Mégis idegesek voltunk. Mindenkit leszállítottak az autóbuszról, aztan gyalog „kiterelték" bennünket az esőre. Az osztrákok emeletes Mercédeséből pedig döbbent, kíváncsi szemű emberek kísérték utunk, azaz bevonulásunk Bulgáriába. A sógorok nem voltak idegesek, nem volt okuk rá. Nekik nem kellett kiszállni, 10 perc után már roboghattak Jugoszlávia felé. Mi viszont, szocialista testvérek, összetartottunk! Biztos az „egytáborbeliség" miatt volt velünk ez a kivételezés, hogy minél több időt töltsünk el egymással... Ebből a „megkülönböztetett" tiszteletből viszont egyikünk sem kért! Szóval az idegesség bennem maradt. Szerencsére ez az állapotom nem fokozódott, mondhatnám hullámzott. Jugoszláviában ugyanis a be- és .kilépésnél is ugyanúgy vettek emberszámba, mint a nyugati turistákat. Szóval egyszeriben büszke lettem arra, hogy magyar vagyok. Előre rettegtem a magyar vámosoktól. Majd ők most szétrázzák az autóbuszt, egyikőjük ígérte is, kiutazásunkkor. És akkor, életemben először, kellemes meglepetés ert. Udvarias „vámos" lépett fel az autóbusz lépcsőjén. Értelmesen rövid tájékoztatót tartott, hogy mi mennyi, mit hova kell írni, majd összeszedve a vámáru-nyilatkozatokat, elnézést kérve tájékoztatott bennünket, hogy 8 autóbusz futott be egyszerre Törökországból, ezért legalább 23 órás várakozásra kényszerülünk. Addig azonban töltsük el kellemesen az időt a büfében. Csak ámultam... Így is lehet! Egyszeriben úgy éreztem, hogy nagyon jó hazaérkezni. Nagyon jó mindjárt a határon ilyen magyarokkal találkozni. És jó magyar állampolgárnak lenni! Tudom jól, a vámos is ember. Azt is, hogy őket is felbosszanthatják, mérges lehet az adórendszerre, a bérezésre, családi bosszúságok borzolhatják a kedélyét. Hatalmával soha nem élhet vissza, csak gyakorolhatja, legfőképpen emberi módon * Két ünnep között jutott eszembe, hogy kilátogassak a határra. Kíváncsi voltam, hogy dolgoznak a vámosok. Kíváncsi voltam, most ideges leszek-e, amikor nem az én bőrömre megy ki a játék Deres már a határ — Képeink jószerével bemutatni sem igen tudják, milyen és mekkora forgalommal kell megbirkózniuk manapság a röszkei határátkelőben dolgozóknak. Határőröknek és vámosoknak egyaránt. A forgalom lassanként mármar akkora, amekkorát jószerével eleddig csak , a teljesen „nyitott" határu nyugat-európai országok közúti határátkelőhelyein láthatott az ember. Legföljebb a feltételek még nem azonosak az ottaniakkal. Az viszont alighanem tény, hogy az utazási lehetőségek legújabb bővítése után. amikorls a világútlevélhez immár valutabeváltási kötelezettség sem társul. föltehetően még nagyobb forgalomra kell fekészülnünk határainkon. Ehhez nyilván hozzátartoznak a szervezetileg is megújuló föltételek, de az a szakmai tudás, biztonság és tisztes nyitottság az újra is. amelyről a határokon dolgozók egyre inkább tanúbizonyságot tesznek. Felső képünk például kitűnően érzékelteti azt, hogy a határőrök ruSomoayi Károlyoé felvétele: galmasan alkalmazkodnak az autófolyam növekedeséhez; több sávban — és a kocsik elébe menve — gyorsan és segítőkészen végzik munkájukat: az útlevelek kezelését. Mostani összeállításunkban az utazás világába szeretnénk bepillantani. éneklik a rádióban. Dérnek azonban nyoma sincs. Hétágra süt a nap. márciust idéző tavasz a télben! Dömötör István őrnagy, a röszkei vámhivatal parancsnoka kávéval fogad irodájában. A határforgalom ugrásszerű emelkedésere számítottam az új útlevéltörvény után, ezzel szemben váratlanul ér a parancsnok tájékoztatója. — Szeptember végéig az elmúlt évi forgalomhoz viszonyítva 8-10 százalékkal csökkent a forgalom a röszkei határátkelőnél. Ez a meglepő adat azzal magyarázható, hogy az új útlevéltörvénnyel eletbe lépett a kötelező valutaellátottság is. A magyar turisták sajnáltak valutájukat Jugoszláviában elkölteni, inkább a bécsi bevásárlótúrákra spóroltak. Októbertől azonban megváltozott a helyzet, hiszen az újabb intézkedések után a magyar turisták hivatalosan kiváltott valuta nélkül is utazhattak Jugoszláviába. Ettől kezdve a határforgalom megduplázódott. Napi forgalmunk a hét elején 8-15 ezer, a hétvégeken 24-26 ezer ember. — Bevásárlóturákra nemcsak Bécsbe utazik a mayyar. Újabban nagy sikere van az isztambuli „buliknak" is. Frzik ezt a röszkei határállomáson? — A Törökországba utazó csoportok száma növekedett. Naponta 100-140 autóbusz közlekedik Röszkenél a két irányba. Volt olyan napunk is, hogy egyetlen délelőttön 25 autóbusz futottba kis időeltéréssej. Emellett napi átlagban 250-300 tehergépkocsi lép be az országba, illetve hagyja el a röszkei határállomást. Szakaszos váltásokkal dolgozunk,• mindig a forgalomnak megfelelően. — Milyen módszerek alapján végzik mhnkájukat a vámosok? — Elsődleges célunk a megelőzés. Nagy gondot fordítunk a tájékoztatásra. Mindenkor ismertetni kell a csoportoknak az örvényes deviza- es vámszabályokat. — Gyakran találkoznak szabálysértésekkel? — A jogsértések nem érik el az egy ezreléket. Az idén januártól novemberig csak 888 személy ellen indítottunk eljárást vám- és devizaszabályt sértő cselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt. — A határátkelőhely a forgalomhoz képest eléggé szúk. Ez az egyik oka annak. hogy balszerencsés esetben több órát kell várakozni? — Bővítéseket tervezünk a jövőben, sőt szeretnénk különválasztani az utas- es kamionforgalmat. A kiutazó mostani 2 sáv helyett, 4 sávosra állunk át. s ha tovább növekszik a forgalom, tervezzük a zöld és piros folyosó bevezetését is. A többórás várakozás azonban nemcsak a mostani szűkös állapotok miatt adódik, hanem azért is, mert a csoportok idegenvezetői nem készülnek fel az utazásra megfelelően. Nincs mindenkinek vámáru-nyilatkozat nyomtatványa, hiányos a/, ut-asnévsor, lejárt az útlevél érvényessége, nincs statisztikai Lap, valutakiviteli engedély stb. . . . Ezek a hiányosságok aztán mind idu veszteséget, várakozási okoznak. \iok. akik telke szültek az utazasra, betari ják a törvényeket, nem kell hosszabb ideig várakozniuk a határon. Szelektív vámvizsgálati módszert alkalmazunk, rutin dolga, hogy a 40 utasból éppen azt az ötöt vizsgálja át a vámos, akiből 1-2 fennakadhat a rostán. — A közelmúltban volt-e kiemelkedően sikeres vizsgálatuk? — Éppen a napokban, amikor egy török állampolgárnál 40 deka aranyat találtunk. Az első összegezé(Eolytatás a 3 oldalon.)