Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

2 1989. január 2., hétfő A jövő új irányait megválaszthatjuk Straub F. Brúnó, az Elnö­ki Tanács elnöke az új év al­kalmából a rádióban és a televízióban ünnepi köszön­töt mondott. Az alábbiakban közöljük beszédét Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmil­liók a világon, egy időre ma­gunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tet­tünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogad­juk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel va­ló szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az idő­sebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban je­lentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolatai­ban. Ezekből a különböző él­ményekből és vágyakból te­vődik össze a nemzet közér­zete, ez határozza meg, ho­gyan tudunk most a jövő kö­vetelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irá­nyait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitar­tásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk ha­gyottnál. Magyarország és a ma­gyarság nehéz, de sok voná­sában, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esz­tendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus, szocialista Magyarország megteremté­séhez. A múlt egyes hibái­nak kijavításához a nemzet­közi helyzet kedvező alaku­lása, a kelet—nyugati pár­beszéd felerősödése és a rég­óta vágyott enyhülés bekö­vetkezte további bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a külön­böző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. Já­nos Pál pápának — akit egy­két éven belül hazánk ven­dégeként is tisztelhetünk — az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebb­ségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturá­lis értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsú­lyozva, hogy e jogok biztosí­tása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak sú­lyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk határa­in kívül él, olykor a kisebb­ségi jogok hiányában. Álla­munk felelősséget érez min­den magyar iránt és nemze­ti kulturális értékünk min­den darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyaror­szágon élő nemzetiségek-et­nikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Szá­munkra további bátorítást ad ehlpez, hogy a világ köz­véleménye egyetért törekvé­seinkkel. Hazánk nemzetközi tekin­télyének növekedéséhez azonban — és egyben nem­zeti önbecsülésünkhöz — va­lós alapot csakis a teljesít­mény adhat. Az értéket te­remtő, az értéket termelő emberi munka. Ebben az or­szágban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan mil­liók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a törté­nelem legnagyobb viharai­nak közepette is fenntartot­ta ezt a népet, megőrizve ál­lamiságát több mint ezer éven át, itt, a Kárpát-me­oencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonái­nak, kézműveseinek, váro­sai polgárainak, legtöbbet ta­lán falusi parasztságának — egykoron legszámosabb ré­tegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti lé­tünk és tudatunk legfonto­sabb forrásaként. Ha -ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a szá­mában megcsappant, de je­lentőségében változatlan ré­tegre tekintünk, csak tiszte­lettel beszélhetünk róla. Ne­kik, az űj esztendőre nem­csak azt kívánom, hogy lel­jenek több örömre és ha­szonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaer­kölcsöt is, melyet eleik ha­gyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bá­nyákban dolgozók és a szol­gáltatásokban tevékenyke­dők talán minden más ré­tegnél jobban érzik gazdasá­gi-termelési váltásunk sú­lyát, jelen munkalehetősé­gük elvesztésének veszélyét, az új képzettség, az új mun­kahely megszerzésének kín­jait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződ­séggel, mint haszonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaellá­tásnak. Számukra azt kívá­nom ebben az új évben, hogy a hagyományos'munkásöntu­dattal tudják elvégezni a változások teremtette fel­adatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedé­sét is szolgálva. Gazdasági és politikai re­formfolyamataink sikere ném kiis mértékben, függ a szellem embereitől, az értel­miségtől, a különböző terü­letek vezetőitől, az újna fo­gékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz, olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesz­tették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munká­jukban vezérelje őket az a •tudat, hogy társadalmunk ráébredt — mi tóbb, rádöb­bent! — a szellemi teljesít­mény kulcsfontosságú sze­repére, igyekezvén tehetsé­géhez mérten honorálni azt erkölcsileg, anyagilag egy­aránt. A legtöbb, amit kívánha­tok mindannyiunknak, ha­zánk minden polgárának, az a béke, a belső béke. az össznépi egyetértés értelmé­ben is. Hiszem és vallom, hogy népünik. nemcsak a gazdaság, a termelés ezer­nyi ^ondjával-bajával, az átállás tömérdek feladatá­val képes megbirkózni, ha­nem érett elviselni a de­mokratizálódás, a politikai többszínűség, a legkülönfé­lébb érdekek világos meg­fogalmazásának alkalmait is. Ügy képes gazdasági, po­litikai és szociális feszültsé­gékkel terhes korszakunk­ban szabadon gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat: nem az anarchiát véli demokráciá­nak. a szabadosságot sza­badságnak. És közben azo­kat az értékeket sem tagad­ja meg, melyeket szocializ­muskeresésünik közben ed­dig teremtettünk. Ugyanak­kor bízom abban is. hogy az úi esztendőben a kölcsönös türelem és a tennivágyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében ki ­vánck honfitársaimnak, (kül­földön élő magyar testvére­inknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gaz­dag — emberséget, boldog­ságot hozó — új esztendőt! Kiviteli tilalom G Moszkva (MTI) A szovjet 'kormány úgy döntött, hogy ideiglenes jel­leggel megtiltja egyes tartós fogyasztási cikkek kivitelét a Szovjetunióból. Az 1989. február l-jétől 1990 végéig érvényes korlátozás szerint magánszemélyeknek tilos kivinni az országból feke­te-fehér és színes televízió­kat, hűtőszekrényeiket és fagyasztógépieket, mosó- és varrógépieket, gyermekruhá­zati cikkeket, babkávét éa nescafét, valamint több ka­viárfajtát. A rendelkezés értelmében ezen túlmenően számos cikkre kiviteli vámot vetnek ifci, amelynek mértéke az áru értékének 20 %-tól a teljes vételárig terjedhet. Ebbe a kategóriába sorolták egye­bek között a piorszívókat, a •háztartási robotgépieket, a vasalókat, rádió- és fotó­technikai cikkeket és autó­alkatrészeket. A január elsején bejelen­tett döntés minden külföl­dire — tartós külszolgála­ton a Szovjetunióban tar­tózkodókra, hivatalos és egyéni kiutazókra — egy­aránt érvényes. A külföldi­ek a jövőben maximum száz rubel értékben vihetnek ki közfogyasztási cikkeket az országból. Moszkvában a vasárnapi bejelentés kapcsán utalnak arra, hogy az utóbbi időben más szocialista országokban is hasonló korlátozó intézke­déseket léptettek életbe a lakosság ellátásának biztosí­tása címén. A szovjet saj­tóban legutóbb a hasonló jellegű csehszlovákiai intéz­kedésekről jelent meg több cikk is. A szovjet kiviteli korlátozás alá került áruk szinte kivétel nélkül hiány­cikkeiknek számítanak a Szovjetunióban. Közelebb merénylőkhöz? Q London (Reuter, AP) jasszer Arafat. a PFSZ Végrehajtó Bizottságának el­nöke egy brit újság szerint beleegyezett, hogy a másfél hete szerencsétlenül járt PanAm-gép merénylőinek kézrekerítésére együttmű­ködjön az amerikai hatósá­gokkal. A The Sunday Te­legraph cimű londoni heti­lap legújabb száma úgy ér­tesült, hogy Arafat saját vizsgálatot indít a merény­lettel gyanúsított palesztin szervezetek körében. már­pedig — mint egy amerikai tisztségviselő a lapnak el­mondta — ,,Arafat rendkí­vül jó információkkal ren­delkezik a palesztin csopor­tokról, s így segítsége döntő lehet". Egy másik brit lap, a The Sunday Express szerint Arafat még ennél is tovább ment, s kész lenne komman­dót küldeni a felelősök megbüntetésére. A konzer­vatív lap szerint — amely nem közölte, honnan szerez­te információit — a PFSZ vezetője nemrégiben levelet intézett Ronald Reagan, amerikai elnökhöz, s ebben ígéretet tett: a merénylő „áruló módjára végzi majd életét" Találkozás Fidellol Harminc éve annak, hogy Kubában új úton indult el az ország és a nép. Az egy­re szaporodó könyvek is az összegezés szándékával ké­szültek. A brazil jezsuita Frei Betto és Fidel Castro beszélgetése, a „Fidel és a vallás" számunkra is ta­nulságos kérdésekre keresi a választ: a hívő ember sze­repe a szocializmusban, a keresztény—marxista pár­beszéd, a vallás jövője. A most közölt könyv az eredetileg 1987. június 28— 29-én Havannában felvett interjút tartalmazza. A 15 órás időtartamot felölelő be­szélgetés két résztvevője: Giánni Miná, a Republica c. olasz lap munkatársa, több híres könyv szerzője, tévériporter, és Fidel Castro Rúz, Kuba immár 62 éves elnöke, aki összesen 120 kér­désre válaszolt. A 363 oldalas, 14 fejezetre osztott kiadvány 1988-ban már másodszor jelent meg. Gazdag tartalmából a leg­fontosabb gondolatokat sze­retném kiemelni, 3 fő kér­dés köré csoportosítva. A kubai ideológia és gaz­daságpolitika egy alaposan átgondolt, kipróbált rend­szer. Forradalomban, népi háborúban született meg, ve­zérmotívuma a nép szolgá­lata, az egész nemzet föl­emelése. A fiatal forradalmárok programja akkor még nem szocialista volt, hanem nem­zeti liberális. Az országot a gyűlölt diktátortól, Batistá­tól akarták megszabadíta­ni A „szakállasok" örököltek egy, „az Egyesült Államok üdülőjének" számító 6 mil­lió lakosú országot, ahol hatalmas nagybirtokok mel­lett nyomorgó, írástudatlan parasztok éltek. Hiányzott & szociális ellátás, óriási volt a csecsemőhalandóság. A nagyvárosokban összesen 100 000 volt a prostituáltak száma, de ennek legalább a duplája volt a szálloda- és vendéglátóiparban dolgozó, nyaralóhelyeken nyüzsgő félprostituált. Ezt a Kubát kellett fel­emelni! A tét akkor is, ma is nagy. Az „Antillák gyöngye" az egyik, (ha nem az egyetlen) utat mutatja a társadalmi ellentétektől tépett, önma­gukat, saját útjukat kereső népek számára, akár azon a földrészen vannak, akár Afrikában. Kubában a győztes népi forradalom után — hang­súlyozza Fidel Castro — az emberek átformálása volt a Az amerikai földrész első szocializmust vá­lasztó országa. Kuba most ünnepli nemzeti ünnepét. Ezzel az írás­sal emlékezünk meg a távoli ország jeles nap­járól. cél. 3 millió embert taní­tottak meg írni-olvasni, ez­után az egészségügy, a szo­ciális ellátottság országos szintű megteremtése követ­kezett. Kuba elnöke gondo­san megkülönbözteti a fo­gyasztást a fejlődéstől. Az előbbi a nyugati típusú, fo­gyasztásközpontú, az anyagi javakat mindenek fölé he­lyező társadalom; az utób­bi az életkörülmények össz­nemzeti javítását célozza meg: az átlagéletkor fel­emelését, az orvosi ellátott­ság javításával 50-ről 70-80 évre; fokozott tempójú la­kásépítést, az ingyenes ok­tatást és gyógyítást, a min­denki számára elérhető kul­túrát. Talán ezért is van olyan elhanyagolható szerepe az otthon egyre jobban felvi­rágzó maszekvilágnak; csak női szabók, fodrászok, var­rónők vannak. Ugyanez az oka annak, hogy tilos min­denféle '•"bítószer és sze­rencsejáték. Hogyan iehet(ett) mindezt elérni? Fidel szerint első­sorban emberneveléssel. A vezetők „a lelkesedés meg­őrzésének képességét" meg tudták tartani. A népet a szigorúan vett alapelvek: a szolidaritás, a nagylelkűség, a hazafias öntudat és az internacionalizmus szelle­mében nevelték — mondja a kubai vezető. Sokszínű, gazdagon ár­nyalt a szigetország nem­zetközi kapcsolatrendszere. Az Egyesült Államok a gaz­dasági blokádtól a fegyve­res támadásig az ellenséges­kedés széles skáláján ját­szik. Emiatt Kubában állan­dóan katonai készültség, az országot népi milícia is vé­di, nemcsak a hadsereg. Mindez alaposan megterhe­li a világpiactól függő or­szág költségvetését. Kuba szempontja a világ megváltoztatásában az, hogy nem exportálja a forradal­mat, (amivel lépten-nyomon vádolják), de támogat min­den függetlenségért küzdő népet. Kuba 80 országból fo­gad és taníttat ösztöndíja­sokat. Abból az államból, ahol 800 veseátültetést, számtalan szívműtétet haj­tanak végre évente, ahol a A KISEBBSÉGEKRŐL II. János Pál pápa a ka­tolikus egyház által meg­hirdetett 22. Béke Világna­pon a római Szent Péter székesegyházban a diplomá­ciai testületnek tartott új­évi szentmisén a nemzeti, etnikai és vallási kisebbsé­gek jogainak tiszteletben tartását sürgette. „A nem­zetközi béke megteremtésé­hez és megerősítéséhez nél­külözhetetlen, hogy minde­nütt tiszteletben tartsák e kisebbségek — az egyes személyek és népcsoportok — megmásíthatatlan jogait" — szögezte le. Nem lehet béke a világban a sokfelé ma még elnyomott, nem egy esetben létükben fe­nyegetett kisebbségek jogai­nak maradéktalan tisztelet­ben tartása nélkül. Ez min­denütt annak az államnak •a felelőssége, amelynek te­rületén élnek. A kisebbsé­gek iránt tanúsított bánás­mód fokmérője minden or­szágban, az állampolgári érettségnek. a civilizáció fejlettségének. IIÁROM PALESZTIN HALOTT Izraeli katonák tüntető palesztinokra lőttek és szi­( Rádiótelex gorú biztonsági intézkedé­seket hoztak a megszállt te­rületeken vasárnap, a PFSZ legnagyobb szervezete, a Fa­tah megalakulásának 24. év­fordulóján. Az izraeli ala­kulatok szombaton Ciszjor­dániában három tüntető pa­lesztint lőttek agyon. Ezzel 31-re emelkedett a palesz­tin megmozdulások múlt havi halálos áldozatainak száma. A megszálló erők másfelől vasárnap Libanon­ba toloncoltak 13 palesztin személyt, azzal a váddal, hogy vezető szerepet tölte­nek be az egy éve tartó fel­kelés irányításában. A (meg­mozdulások kezdete óta az izraeliek 49 személyt depor­táltak a megszállt terüle­tekről. BOJKOTT Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román állam­fő vasárnap jelezte, hogy Románia nem hajlandó alá­írni a bécsi európai bizton­sági és együttműködési utó­értekezlet záródokumentu­mát a vallásszabadságra vo­trópusi betegségekkel külön tudományág foglalkozik, szívesen fogadják az orvo­sokat: Kambodzsában, La­oszban vagy Dél-Jemenben. Mindez a jelen. A Che Guevara képviselte forra­dalmi romantikáról is bő­ven olvashatunk a könyv­ben. Az akkori, a mainál lényegesen polarizált világ­ban a partizánháború lát­szott a legalkalmasabbnak a világ megváltoztatására. Az argentin orvos hősies küz­delme Tanganyikában, Zai­rében majd Bolíviában, a könyv legtanulságosabb ré­A 80-as évek gazdaságpo­litikai mozgásai nem ked­veznek Kubának. Stagnál a cukor ára, ezért a javarészt monokulturális gazdaságú országban a befolyt, jóval kevesebb pénzt körültekin­tően kell elosztani. Az or­szág vezetése a megoldást a belső erők átcsoportosításá­ban látja. Nem a többi szo­cialista ország módszerét kö­veti, azaz kölcsönt nem akar felvenni, sőt, az eddi­giek visszafizetését sem tud­ja vállalni. A fejlődő országok szá­mára Latin-Amerikában és Afrikában pusztán a kama­tok visszafizetése felemész­ti az exportjövedelem 10-14 százalékát. Ez az infláció, a kamatterhek miatt állandó­an nő, ugyanakkor a nyo­masztó törlesztés lehetetlen­né tesz mindenféle fejlesz­tést — mondja Fidel Cast­ro. Perut említi a beszélge­tés során, ahol csak az ex­portjövedelem 10 százalékát hajlandók törlesztésre for­dítani. Szerinte a megoldás az adósságok eltörlése len­ne. Kétségtelen, hogy súlyos terhet jelent a tartozások visszafizetése, de valameny­nyit mégis, csak meg kel­lene adni, különben össze­omlik a nemzetközi pénz­rendszer. Kuba saját utat követ a társadalmi átalakítás terén is — hangsúlyozza Fidel.' A szigetországban nem kell peresztrojka, mint Gorba­csov hazájában. Kubában ezt az információ, a tapasz­talat, de nem a követendő példa szintjén kezelik. Ugyanígy nem foglalkoznak a politikai lektűrnek tar­tott, leleplezőnek szánt, mé­regdrágán mért művekkel sem. Ez nem Kuba dolga — mondja Fidel Castro —, ha­nem a Szovjetunióé! Hogy milyen lesz a kihí­vásra adott válasz, azt a jö­vő fogja eldönteni. Rozsnyai Jenő natkozó bekezdések miatt. A bukaresti diplomáciai testü­let előtt mondott újévi bí­szédében kijelentette, hogy „Románia nem hajlandó olyán szöveget aláírni, amely 500 évvel ezelőtti állapotba, az inkvizíció korába veti vissza az emberiséget." Az emberi jogok tiszteletben tartása nem jelenti a bigott vallásossághoz, az obskuran­tizmushoz és a szolgasághoz való visszatérést, mondta Ceausescu. FEKETE SZILVESZTER Tragédia árnyékolta be a Rio de janeiro-i szilvesztert. Az éjszaka folyamán a riói partok közelében elsüllyedt egy sétahajó. A mintegy száz férőhelyes hajót túlzsúfolták — 130—150 utas volt a fe­délzetén —, s vélhetően en­nek következtében felborult. A parti őrség mentőalakula­tai fél nappal a kora hajna­li szerencsétlenség után húsz túlélőt és 42 holttestet talál­tak, igen sokan eltűntek. A Copacobana strandján tűzi­játékot rendeztek, s ezt a szilveszterezők ezrei több száz kisebb-nagyobb hajóról csodálták; az elsüllyedt hajó egyike volt e járműveknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom