Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

Ilavi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 78. évfolyam, 289. szám 1988. december 5., hétfő A nyilvánosságról S

ok-sok év telt el e hazában, amikor az. országnak még nem volt sajtótörvénye. Igaz, akkor is működött a nyilvánosság, de meglehetősen ielemásan. Hiszen amíg a politikai, kormányzati, tanácsi döntések jókora hányada „titkos" volt a kihirdetés előtt, s egy részük még meghozataluk után is, informális csatornák, pletykák, szóbeszédek, külföldi forrásod hoztak létre egy totálisan felemás nyilvánosságot. Amelyben szükségszerűen keveredtek a hírek és álhírek, a fél- és negyedigazságok, a tények és áfságok. Mert hisz ez a nemzet valóban működő és tisztes nyilvánosság helyett minden esetleges, sokszor torz, vagy éppen hamis forrásból igyekezett kielégíteni információéhségét. Azaz, olyan információkat igyekezett beszerezni, amelyek érzése szerint, inkább fedik a megélt valóságot, mint a hivatali nézetrendszerben szelektált tájékoztatások. E helyzet tarthatatlanságát ismerte föl a politika és a törvényhozás, amikor néhány éve megalkották, az emlékezetes sajtótörvényt, amely — az államtitkot leszámítva — egyetemes állampolgári joggá tette a tájékoztatáshoz, az információhoz való jogot. S mindennek garanciájaként például előírta a tájékoztatás kötelességét Nos, azóta kiderült, hogy ez rossz törvény volt. Immár készül ugyanis az új tájékoztatási törvényjavaslat. amely például nem fogja előírni a tájékoztatás kötelezettségét, merthogy az a személyiséghez (jogi személyiséghez is!) fűződő jogokat sértené. Ez viszont csupán a jogi megközelítése az ügynek. Mei-t a tájékoztatási kötelezettség előírása eddig is csak azért, és arra volt jó, hogy mindenki úgy, és arról tájékoztasson, amiről és ahogyan akar. Vagyis, a jövőben is alapszabály lesz a tájékoztatáshoz való jog, de a mindennapok jelentős szférájában tájékoztatási kötelezettség nélkül. (Ez. adott esetben azt jelenti, hogy ha egy újságíró megtud valamit egy vállalati panamáról, arról a vállalat vezetői nem kötelesek információt adni. De az újságíró szuverén joga és kötelessége, megírni az ügyet, ha bizonyítani tudja!) Am az új tájékoztatási törvény tervezete szerint is. marad az életnek egy olyan területe, ahol a tájékoztatási kötelezettséget továbbra is előírják: az állami, államigazgatási, közigazgatási szervezetekben Abból kiindulva, hogy az állam (hatalom) és szervezetei a társadalom megbízásából gyakorolják mindennapi tevékenységüket, mint választott testületek és azok apparátusai, vagy mint választott tisztségviselők, s ígv — a tervezet szerint — továbbra is törvényben előirt kötelezettségük a nyíltság es nyitottság. Vagyis nem lehel titkuk az őket megválasztó polgárok előtt. Hisz az ő bizalmukból és az ö érdekükben végzik, munkájukat. És alighanem eljutottunk a lényeghez. Annak legalábbis egy konkrét példájához, a pénteki, szegedi tanácsüléshez (amelyről szombati lapunkban olvashattak tudósítást), ahol súlyos vádakkal illettek egy újságírót, aki (s ebben az ügyben ezt mellékesnek tartjuk) egyúttal a Délmagyarország munkatársa. Szemére vetették. hogy visszaélt tanácstagi mivoltával, mert nyilvánosságra hozott — tanácstagként tudomására jutott — Információkat. Ezúton szeretnénk kijelenteni: nem így történt. Nem tanácstagként, hanem újságíróként szerezte információit. Az újságírónak pedig elemi kötelessége minden, nem államtitkot képező lényegi információt nyilvánosságra hozni. Mint ahogyan — szerintünk — a tanácsnak elemi kötelessége választói iránt, hogy a teljes nyilvánosság elölt végezze munkáját. Mindezzel azt szeretnénk jelezni, hogy magát a megközelítést tartjuk abszurdnak. Ebből ugyanis szervesen következik, hogy ha a városi tanács vb ülésein rendszeresen részt vevő városi ügyész vagy rendőrkapitány bűncselekményre vagy jogsértésre utaló jelekre bukkaa e testületek ülésein, akkor ők se végezhessék kötelezően előirt bűnüldözői, jogi normákat helyreállító munkájukat, hacsak nem kérik kl előbb u tanácsi testület véleményét... Ügy tűnik, solrn. választott tanácstagok, egyszerűen végig sem gondolják véleményük teljesen logikus következményeit. Lehet, úgy vélik, u rendőrkapitány, a főügyész „a mi emberünk", de a nyilvánosság az merőben más. Nos, az ügyészség a törvényesség legfőbb őre, a rendőrség pedig a törvényes hatalom szervezete, s enyhén szóivá, naivitás lenne azt föltételezni róluk hogy szemet hunyhatnak hibák, tévedések vagy eppen jogszabálysértések fűlött. Hiszen ők — tanácstugságuktől függetlenül is — köteleseik, ellátni rájuk rüházotí feladataikat. M

ég nagyobb tévedés egyszersmind, ha bármilyen választott képviseleti testület bármely tagja azt hiszi, hogy az ugyanazon testületbe beválasztott újságíró hivatása gyakorlásáért ama testületnek tartozik felelősséggel. Mert az újságíró munkaviszonyában mindenekelőtt lapjának, és a lapot fenntartó szervezetnek felel, testületi tagként pedig elsősorban választóinak. Mint ahogyan maga a testület is. Hu pedig az újságírót bármely, ilyen minőségében felelősen „elkövetett" tettéért kritika éri más testületi tagok részéről. a „testületi lojaliás" jegyében, akkor — véleményünk szerint — mindenekelőtt kritikusainak kell elgondolkozniuk választóik, s ily módon a nyilvánosság iránti felelősségükön. f O *) " ' JF VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG Képpel, szóval .alupveló meghatározója ma: fizetéskor mennyit lehet kivenni a borítékból. Egyre szelesebb rétegek vészelik át nehezen az egyik fizetéstől a másikig terjedő időszakot, öt-liz nappal a jeles időpont előtt mar — csak Szegeden — több tízezer családnak gondot okoz a napi minimális élelmiszerudag ellenértékének (150 forint) előteremtése. Egy ideig a csökkenő reálértékű főmunkaidős jövedelem pótolgatásúra jó módszer volt a többletmunka, u maszekolás második műszakban, a végéemkázás. Eleinte a kifáradás látszott a legnagyobb veszélynek. de aztán kiderült, hogy akár évtizedeken keresztül is tartható az erőltetett tempó, ha nyomában megmaradhat a magasabb anyagi nívójú életmód. A szervezeti károsodásokat, a gyereknevelés elmaradásának hatását várhatóan az ezredforduló környékén lehet majd ténysz.erűsíteni. Az idén fordulat következett be a többletmunka körül. Lényegesen csökkent a működő vállalati gazdasági munkaközösségek számú, Szegeden is. S a jogosítványukat még tartó termelöcsoportok is a legtöbb vállalatnál kevesebb megbízást kaptuk az idén. mint 1987ben. Nagyon sok gazdálkodó nem vállalta az új adórendszer következtében többszörösére drágult, nyolcórás műszak utáni munkadijak kifizetését. Ilyen termelési kondieiókkn! ugyanis termékei már nem eladhatóak. Az olajmezőn — központi elhatározás miatt — kutatóberendezéseket kellett leállítani, ezzel a végéemkák tehetőségeit voltak kénytelenek lényegesen szűkíteni. Természetesen, ez az intézkedés nem javította a közérzetet. A Minő dolgozóinak a hangulatát sem javította a nagyvállalat bomlása, vagy esetleges csődje körüli hercehurcu Igencsak dühítő la hiába teljesiti maximálisan a tőle elvárlakat, ezzel sorsál, jövedelmét nem tudja befolyásolni. Nagyon kevés vállalat van, ahol az átlagos jövedelmekkei tudták követni' a hivatalosan mért inflációt. (Év végén ez várhatóan 16 egész néhány tized százalék lesz.) A nagyobb vállalatok közül a Kabelmüveket, a Taurust és a Konzervgyárat tudom ebben a kategóriában hirtelenjében megemlíteni. S még néhány kisszövetkezet mutatta be ezt az elismerésre niéltó produkciót. A munkakörülmények ugrásszerű megváltoztatására a Budaprint szegedi gyára volt csak képes, a szövödéjében, l!)HH-ban. Persze, az, új berendezések indítása kezelőiktől átállást, a tudásszintjük emelését is igényelte. A legnagyobb munkahelyteremtő vállalkozásba a Hungarohemp Újszegedi Szövőgyárának Műszaki Konfekciógyára fogott. A varroda berendezése ezekben a hetekben még tart. Nagyon sok az elavult, embert rabló technológia városunk gazdaságában. Eisö példaként mindig az öntöde kínálkozik. Itt halvány remény van műszaki átalakulásra. Persze nem 1988-ban. Fenyegeti az egészségkárosodás a könnyűiparban a gépek fölé hajló munkásnőket éppúgy, mint az élelmiszeripar nyirkos, hideg csarnokaiban anyagmozgatást végző férfiakat. Megfigyeltem: a munkaerőt kereső vállalatok közül szinte egyik sem csábítja üdülési lehetőségeivel a jelentkezőket. öt éve korántsem ez volt az arány. Tizenöt éve pedig az ilyen hirdetéseknek kötelező passzusa volt a vállalati nyaraló fölemlegetése. Kinek van ma pénze üdülni? Aki öszs/.esepregetl a hároméves valutakerete forintalapját, az rohan Bécsbe egy nap alatt ebéd-hozzájárulás is á büszke szociális vívmányok egyike volt. Ennek a forintértélte a legtöbb vállalatnál alig. változott az utóbbi 10 évben. Még a 70-es években, a déli betevőnek átlagosan közei a felét fizette a munkáltató; ez. az. érték már a 20 százalékot sem éri el, nagyon sok helyen. S mi van a munkahelyi demokráciával? Ennek fő letéteményese, a szakszervezet, legújabbkori magyarországi történetének legnagyobb válságával kénytelen szembenézni. A vállalatok többségénél vállalati tanács, küldöttgyűlés vagy közgyűlés működik. Ezek egyfajta érdekegyeztető testületek lennének, ha ... Ha — néhány kivételtől eltekintve — egyáltalán működnének. Félreértés ne essen: nem azt irtam, hogy nem üléseznek! Ezek a testületek immár hároméves történetük során nem tudtak szervesen beilleszkedni a gazdaság működésébe. Ezért a rajtuk keresztül érvényesülő demokrat'zmus: álság. A vállalati tanácsok problematikáját között nem lehet elemezni. Múltjuk feltárására — épperr a jövöjüktől való körültekintő, sürgető döntés érdekében — elengedhetetlen szükség van. Nem jó a hangulat a szegedi gazdaságban. Semmivel sem jobb. mint társadalmunk egészében A munkabeszüntetés fegyvere azonban nem került elő. Talán mindenki tudja, hogy ez.egy nagy lépés lenne az anarchia mélye felé. Vagy két hónapja szállongott a hír, hogy valami ilyesmi készült az OTP-nél. No, nem bérügyben, hanem személyi döntés elleni tiltakozásként. Egy felelős vezetőtől hallottam: „Ez a kollektíva gyávább annál, hogy Ilyen vállalkozásba, kezdjen." Nehéz eldönteni ma. hogy mihez kell nagyobb bátorság . .. Nehéz eldönteni ma, hogy mihez kell nagyobb bátorság... Hajszálnyi kikapaszkodási esélyünk megmaradásához viszont minden szinten elengedhetetlen a döntéshozók felelőssége. Szegeden is. Bőlc- István Nemzetiségi kongresszusok A Magyarországi Németez Demokratikus Szövetségének VII., a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének pedig a X. kongresszusa kezdte meg munkáját szombaton. Az MSZMP Budapesti Bizottságának Oktatási Igazgatóságán Szende Béta, a szövetség elnöke köszöntötte a hazánkban élű mintegy 200 ezer német nemzetin'gű lakos csaknem 400 küldöttét. Hambuch Géza főtitkár az országos választmány beszámolójához fűzött beszédében elmondta' kétnapos tanácskozásukon megvi tatják a szövetség tevékenységét, további feladatait, nemzetiségük helyzetét, problémáit. Felhívta a figyelmet arra, gondot okoz, hogy nincs egyetlen igazi német óvoda. Iskola sem. Négy évtized óta cv. az első alkalom, hogy nem a rövárosban, hanem egy nemzetiségi megye székhelyén — Pécs — tanácskoznak a délszlávok. Mdhditij Marin főtitkár rámutatott: nemzetiségpo! i ti kanknak változatlanul legkritikusabb pontja a'- anyunyelvi oktatás alacsony színvonala