Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

8 1988. december 24., szombat DMH magazin Két csatornán A nyilvánosság elótt a két csatorna ügye egy féreértéssel kezdődött. Az Országgyűlés kulturális bizottságának vitáján a Televízió elnöke még a nyáron beszámolt arról, hogy terveik szerint, január l-jétől különválik az I. és a II. csatorna, és ez utóbbi kereskedelmi jellegű lesz. A közleményből arra is lehetett következtetni, hogy ez a második adó hasonlatos lesz a nyugati országok kereskedelmi adóihoz, hiszen példaként itt nálunk is az a módszer szerepelt, amit májusban, a Budapesti Nemzetközi Vásár idején MTV plusz címmel kipróbáltak, és ez valóban gazdaságilag önfenntartó próbálkozás volt. Hamarosan kiderült azonban, hogy annyi reklámra, bevételre, ahogy divatosan mondani szokták: szponzorra nem lehet számítani a magyar gazdaságból — még a külföldi reklámok szaporodása esetén sem — amennyi el tudna tartani egy teljes adót. Az is kiderült, hogy valójában a Televízióban sem ilyemire gondoltak, bár aria igen, hogy a reklámok nagyobb része átkerüljön majd a kettesre, és a lehetőségekhez mérten ez a csatorna törekedjen a gazdasági önfinanszírozásra. (Az általam ismert tervek szerint ehhez az önelszámoiás lehetőségét is megkapják.) Az viszont teljes mértékben igaz. hogy az MTV plusz tapasztalatait minden tekintetben hasznosítani kívánják, így például a kettesen a bemondórendszerről áttérnek a műsorvezető rendszerre, méghozzá rendszerint két riporter-músorvezetóvel. akik adott esetben kommentálják is. vagy a jelenleginél jobban bevezetik, ahogy mondani szokták: felvezetik az egyes műsorokat. Végül is miben különbözik majd a két csatorna egymástól — teheti fel — joggal — a kérdést az olvasó, aki nagy valószínűséggel nézó is. Az eddig megismert elképzelések szerint valójában nemcsak a két adó karaktere válik el élesebben a jövő esztendőben. hanem a televízió műsorszerkezetében általában is változások következnek majd. A leglényegesebb, hogy megnövekszik valamivel a műsoridő — hétnapos lesz —, így is Európában, a műsorsugárzás idején tekintve, valahol az utolsó helyek egyikén állunk. Tehát minden hétfón jelentkezik a televízió. Nem lényegtelen része a változásoknak az állandó kezdési időpontok bevezetése. A tervek szerint az l-es adó mindig háromnegyed ötkor kezd műsorismertetéssel és reklámmal, és öt órakor a tv-híradó jelentkezik. Ebből következik, hogy megszaporodik a híradások száma. Az l-esen. a hagyományos időben, tehát fél nyolckor jelentkezik a híradó második, majd mindig kilenc órakor a második csatornán a harmadik kiadása, és a nagyjából azonos adásidő végén, az egyes adón az utolsó, tehát negyedik kiadás. Valószínűleg forradalmi újdonságnak számít majd a magyar televíziózásban, hogy a kettes adón. mindennap pontosan hét órakor filmet sugároznak majd. A kettes adó alapjában két dologra rendezkedik be: itt kerülnek a nézók elé a vásárolt, tehát külföldi gyártóktól, vagy hazai külsó intézményektől vásárolt produkciók, továbbá az éló adások: a sportközvetítésektói kezdve (hétfón óriási sportblokk lesz) a stúdióban zajló politikai vitaműsorokig. Az egyes csatornán működik majd az úgynevezett nemzeti adó. Ez azt jelenti, hogy a televízió saját készítésű tv-játékai, filmjei, régi és új magyar filmek, színházi produkciók, irodalmi és egyéb programok elsőrendűen itt kapnak majd helyet. Ehhez átalakították a Tv belsó szerkezetét is; tíz produkciós szerkesztőség működik, ahol rendelni lehet majd — a jövó évre természetesen már meg is kellett rendelni - a legkülönfélébb munkákat a dokumentumfilmtói a sorozatokig. Mi várható ettól az átalakítástól? Jobb lesz-e ettól a műsor vagy sem? Nos, azt hiszem, nincs ember ebben az országban, aki erre egyértelmű választ tudna adni. Elóször is: nagy valószínűséggel megváltoznak a nézói szokások; mikor, mihez kell odaülni, mi mikor kezdődik — ez befolyásolja esti elfoglaltságainkat, például a vacsora, a lefekvés idejét, a vendégfógadás szokásait. (S aki azt hiszi, hogy az jelentéktelen apróság, az gondoljon a vízügyi szakemberekre," akiknek ékes példatára van arról, hogy a városokban esténként mikor szökik fel egyik percről a másikra a vízfogyasztás, az elektromos műveknek pedig arról vannak adataik: a műsoridő és az áramfogyasztás esti szakaszai között milyen szoros az összefüggés.) A súlyosabb következmények, azt hiszem, az első hónapokban — ha nem az első évben végig — abból adódnak majd, hogy most már semmilyen direkt összefüggés nem lesz az első és a második csatorna között. Amikor a másik csatorna elindult Magyarországon, ez koncepcionális kérdés volt; az egyesen az össznépi műsoroknak kell futniok, a kettesen inkább a rétegmúsoroknak. Ezt az elvet már jó ideje nem lehetett betartani. de a közvélemény a mai napig gyakran berzenkedik ilyen „szembeállítások" miatt. Jövöre aztán végleg le kell tenni arról, hogy ilyen egyeztetések létrejöjjenek. Itt bizony majd választani muszáj, s még arra sincs feltétlen esély, hogy az egyik adón elmulasztott műsort gyorsan megismétlik majd a másikon. Ennél sokkal komolyabb, s talán a leglényegesebb kérdés, hogy hangvételében. ha úgy tetszik, politikai arculatában lesz-e eltérés a két csatorna között, hiszen ennek a nemzetnek ez az egyetlen központi televíziója van. igaz a kormány pénzén, de az állampolgárok adójából. Nem lehetne-e egyúttal a most kibomló politikai pluralizmusnak is — akár külön-külön műsoridővel — helyet biztosítani a képernyőn, éppen a két adó különválása idején? Személyes véleményem szerint nem a csatornák, s még csak nem is a műsoridő feldarabolása erre a megoldás. Sokkal célravezetőbbnek látszik az a megoldás, amely a készülő új tömegkommunikációs törvény körvonalaiból kitetszik: eszerint az állami televíziót, rádiót — hiszen már ma is vannak kisközösségi televíziók és rádiók — olyan kuratóriumoknak. köztiszteletben álló. különböző világnézeti elveket valló személyekből álló testületeknek kell felügyelniük. akik biztosítani tudják részben az adások objektivitását, részben a sokszínűségét. Mindezek mellett — hiszen ez valóban a jövó zenéje — arra már talán januártól is van lehető-' ség. hogy a két adó vezetői (az elsőé: Wisinger István, a másodiké: Horváth János) rányomják a maguk személyiségének jegyeit, mint szerkesztők. mint „interdánsok" a készülő programokra, és a nézó legkésőbb öt perc alatt felismerje: melyik adó programját látja, ha nem is figyelt arra, hogy milyen csatornagombot nyomott be. Nagyon remélem, hogy így lesz. Ennek a különválasztásnak ugyanis csak így van értelme. BERNÁTH LÁSZLÓ Magyartudat, 1988-ban Úgy gondolom, egy nemzet életében az együvé tartozás, az azonosság hangsúlyozása sosem közömbös, s kivált fontos akkor szólni róla. ha több a gondja, baja. mint az öröme. így vagyunk mi, magyarok most. Krónikus betegségéből lassan gyógyulgat gazdaságunk és a felépítményünk is recseg-ropog. A mankók, a támasztékok nem segítenek rajtunk — hisz azok a régit erősítik. Megújulás kell. Ami múltunkból átmenti az arra érdemeset, amiból erót gyűjthetünk, jelenünkben egyszerre dobbantja szívünket, jövönkben pedig újra reménykedhetünk. Aki a bajok orvoslásában tevékeny részességet vállal, elemi igénye, hogy maga mellett tudjon másokat, maga mögött érezzen olyan egységet, akikért és amiért érdemes mindig újra kezdeni. Ezek az igények fogalmazódtak meg egyre hangosabban úgy fél esztendeje. Hol fülbántó harspgással, hol tényszerűn, higgadtan... Úgy hiszem, megbocsátható a türelmetlenség, az óvatosság , is. A diákok fiatalos lendületéhez például sosem passzolt a komótos.ság, mint ahogy egyetlen szervezett, népi mozgalom sem nélkülözhette a megfontolt határozottságot. Egy gondolat ösztökéli szólásra a nyugdíjast, szakembert, a népfrontot (talán a reformereket?): itt és most. Magyarországon: vállaljuk tisztesen magyarságunkat. s ha úgy látjuk, keressünk hozzá szimbólumokat. Nemzeti egységünk jelképei, garanciái oly módon vizsgáltatnak meg. vajon megfelelnek-e a második ezredforduló küszöbén topogó kis népnek, a magyarnak? Ezért váltottak levelet Pozsgai Imrével, a tanárképző főiskola történettudományi tanszékének hallgatói. Az államminiszter megismertette a diákok levelével az alkotmány-előkészítő bizottság vezetésével megbízott miniszterhelyettest is. Kilényi Géza Szegedre írt válaszában ígérte, alkalmasint alaposan mérlegelik majd a hallgatók címer-zászló-jelvény javaslatait, A történészpalánták úgy vélik, itt az ideje népünk, államunk nemzeti szimbólumai visszaállításának. Indoklásukban a heraldika, a címertan tudományának szabályait is idézik, jóllehet, változtatásigényük legfőbb érve az őseink emlékének való tisztelgés. Szerintük a magyarság létét, múltját leghűségesebben, leg szabályosabban hagyományos nem zeji címerünk, a korona nélküli úgy nevezett Kossuth-címer fejezi ki ezekkel a kiegészítésekkel: jobbról nemzeti szabadságküzdelmeinkre emlékezve, tölgyfalomb, balról, for radalmaink emlékének adózva, ba bérág övezze, a két ág metszéspontját csillag takarja. A magyar zászló szimbólumértékének növelése érdekében a trikolor vörös mezőjébe, annak bal elsó harmadába az Árpádok legősibb tagmáját, karmaiban az úgynevezett Attila-karddal, a fekete turult képzelik. Új jelvénynek vélik a vörös-ezüstzöld összeállítású, lófej alakú pajzsot, közepén a turullal. "...Tudatában vagyunk annak, természetesen, hogy történelmünk folyamán a mindenkori uraikodó osztály megpróbálta kisajátítani összetartozásunknak e szimbólumait. éppen ezért sokkal indokoltabb használatuk ma. amikor végre dolgozó népünk lett nemzeti múltunk örököse. Tudjuk azt is. hogy az elmúlt A főiskolások egyik javaslata évszázadok folyamán sokan és sokféleképpen igyekeztek bemocskolni e jelvényeket, de ez nem lehet indok elvetésükre, ellenkezőleg; tisztára kell mosnunk valamennyit..." — írták. Azt hiszem, a diákok ily módon is kinyilatkoztatott attitűdjéből fakad, nem lesz ellenükre, ha javaslataik helvett más szimbólumokat találnak. APÁTI MIKLÓS Néhány fenyő Mikor e sorokat írtam — írom —. még nem tudom, milyen lesz az idei karácsony. (Szegény.) A színét sem sejthetem. Fekete? Fehér? Óly szúk a választék, jósolhatnék akár. ha az időjósokat nem is, de magam kipróbálandó. Igazán csak az fáj. hogy oly időket élünk, amikor azt se lehet tudni, lesz-e egyáltalán karácsony. Valószínűbb, hogy lesz. Ugyanis postásunk már elhelyezte ládikónkban karácsonyi és újévi üdviapját. s e postásnak költói neve van: Nagy László. A költők, a költök nevét viselők nem tévedhetnek e honban. Szóval: karácsony. A szóval, a szókkal itt nem megyünk semmire. Nem újkeletú baj ez. Az ünnepet hol az állam,, hol az egyház rendeli el. a nép kap az alkalmon, és „ünnepel". Ez az ünnep, a karácsony mégis, valahogy: más. E napokon a pápista az anyaggá izmosult szeretettel foglalkozik, s elhűl erején, a nem hívó szerettei körében lógázza lábát, de felállva énekli el a Mennyből az angyalt. E napra régtói és sokan készülünk. E nap a szeretet ünnepe, és a családé, mert születni és nevelkedni csak családban érdemes. — Haszontalankodó a gondolat, de elűzhetetlen: ki lett volna Jézusból, ha József sokat iszik. Mária idegeire megy. mire Mária... a kisded állami gondozásba kerül... Hittünk volna-e így is neki? Szóval, a születés. A szeretet megszületése. Nem lesz itt semmi csattanó. Valami mégis ki fog kerekedni. Talán egy dallam, egy ünnepi ének. Reménykedjünk. Ünnepelni igazán csak a gyerekek tudnaf. (Talán mert ók vannak legközelebb a születéshez?) Mert az ünnep a várakozással, a nincstclenséggel kezdődik, hiszen az ünnepre várni kell. s az ünnepbe mindenünket bele kell adnunk, egész addigi életünket, sőt. számvetéseink ferdén beeső fényében még a jövönk egy darabját is. S mindezt egyetlen napon, egyetlen órán! És épp'azok előtt, azok körében, akik legközelebb állnak, élnek hozzánk. A család, a szeretteink színe előtt, ha vannak még ilyenek. (Vannak. Keressük fel őket!) Nem csoda, ha oly sokan az egyszeri alkalom felelőssége elől az ital elé futnak.'hogy az aztán, mint valami lusta tehervonat, elüsse őket. s ott feküdjenek kiterülve, ellebegve, mocsokba hengergetettem.. Akkor inkább a köznapok. A gyerekek... Ők az igazán várakozók, a valódi nincstelenek. Csak az van nekik, amit álmodnak maguknak — még hányat kell aludnunk? —. és csak tőlünk remélhetnek bármit, bármennyire is hisznek az ajándékhozó angyalokban. S mi. persze, angyalkodunk. Cseppet sem angyalhoz illó kéjjel nyújtjuk a várakozás idejét, énekeltetjük őket. neveljük őket az utolsó utáni pillanatig, a csengettyúszóig. minden pillanat kín és gyönyör a számukra, nekünk csak a nyers hatalom jut, hogy adhatunk, hogy angyalkodhatunk. Nálunk, a kertben áll két fenyő. Kettő, az már majdnem néhány. Nem is jó szó ide az. hogy áll, Inkább: él. Sőt: nő. Mert egyfolytában nőnek. Már magasabbak, mint a házunk. Ha elgondolom, hogy így karácsonytájt hány ezer ekkora fenyő hal hőhalált a lakótelepeken, a putrikban, a villákban, elszomorodom. előre. Dejni is veszünk egvet. A pénz semlegesíti a fahalálhoz súrlódó érzelmeinket. A kertben álló fenyők belátnak hozzánk, elsirathatják fölcicomázott rokonukat. A karácsonyfák földíszítve halnak meg. De legalább a két kinti... az él. Már nem díszítjük föl őket. mint kiskorukban. El se érnénk a csúcsukat. A gallyakat se nagyon. Kinőttek a kezünk alól. Ahogy majd a gyerekeink is. Ha nem lesz nagyon hideg, majd kimegyünk a kertbe, és elénekeljük nekik is azt a kevés karácsonyi dalt. amit tudunk» Igen. egy dallam. Egy ünnepi ének. Ennyit ígérhetünk. Még belefért ebbe az esztendőbe "egy újfajta joggyakorlás próbája, a törvényalkotás populáris módozatait kínálták az állam polgárának. Rögvest kiderült, nem elégszik meg a felényújtott kisujja), az egész kezet akarja. Miközben választójogunkat újítottuk, vagy a vállalkozóknak szabtunk törvényt, minduntalan előbukkant egy szó: alkotmány. Módosuljon? Legyen vadonatúj? (Egy percig sem volt kérdés, a meglévő nem időtálló.) A májusi pártértekezlet már éppúgy sürgette változtatását, mint az öszi törvényviták összegzésekor a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Alkotmány-reform mellett voksolt az Országgyűlés, s nem túlzás állítani, az ország jogásztársadalma egyként tapsolt, végre! Még 1988 van és készen áll egy módosítási koncepció, már tíz szakbizottság dolgozik a reform-alkotmány részletein. Szegedi államjogászokat faggattam, milyen nemzeti alapokmányt várnak? Ólyat. amely majdnem csak préambuiumában deklaratív, tárgyköreiben pedig a jogállamiság garanciáit taglalja. Utóbbiban rögzíti az állam és az állampolgár viszonyának normatíváit, tisztázza a hatalomgyakorlás módját, bázisát, a népszuverenitás elvét, tükrözi a gazdasági és tulajdonviszonyokat. s elhatárolja magát a jelenlegi államszervezet-centrikusságátói. Létesíthet, visszaállíthat intézményeket (alkotmánybíróság?, főszám vevószék?, köztársasági elnök?, állampolgári jogok szóvivője?), vagy eltörölhet működőt (Elnöki Tanács?). Megfontolandó, hogy például az egyes jogtételekhez útmutatót ad-* jon. ezzel a jogalkotókat mederben tartsa. Legyen magyar, szellemiségében. hangvételében, tartalmában annyira, mint mondjuk amennyire holland a hollandoké, portugál a portugáloké, spanyol a spanyoloké, amelyek az utóbbi máéfél évtizedben készültek, s amelyeket Európa jogászai etalonértékúeknek tartanak. Végül, de nem utoljára, nemzeti himnuszunkon a sor. Ki tudja, van-e még nép, a magyaron kívül, amely azt nem foglalta törvénybe? A magasztos hangvételű óda 1823 januárjában született. dallamának megkomponálásáért 1844 júniusában, 13 pályázó közül Erkel nyerte a fődíjat, a húsz aranyat. Zenészetünk egyik díszének nevezték a korabeli kritikák, az év őszére megjelent a kottája, ismertté vált országszerte. A Szózatban és a Himnuszban a magyar sors és a nemzeti lélek legméltóbb foglalatát látták eleink. A Gotterhalte kis szomorú közjáték csupán himnuszunk történetében. 1856 májusában Szatmárcsekén, a kopjafás falusi temetőben ezrek énekelték újra, amikor Kölcsey síremlékét avatták. Három év múltán, Kazinczy születésének centenáriumán hangzott el nyilvánosan újra, korabeli lapok már a nemzet imájának mondták. De a Himnusz hivatalossá nyilvánítása a későbbiekben is elmaradt. Ruffy Péter kutatta föl. törvénybe, illetve alkotmányba foglalásáról századunk elején az Országgyűlés elfogadott ugyan egy javaslatot, de azt Ferencz József elfelejtette szentesíteni. Ezt a példátlan történetet a Magyar Nemzet hasábjain megjelent olvasói levélből tudom. Az írás utolsó bekezdését érdemes szó szerint idézni, olyannyira összecseng a föntebb taglaltakkal: „E csaknem évszázados mulasztásnak a megújítandó alkotmányban való jóvátételét és pótlását, annak hivatalos kinyilvánítását, hogy a Himnusz magyarságunk és államiságunk jelképes megjelenítője most javasolta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése." MAG EDIT