Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYE SÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 264. szám 1988. november 4., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint A Központi Bizottság állásfoglalása i. O Az 1988. május 20—22 ei országos pártérte­kezlet a gazdasági és poli­tikai rendszerben átfogó változást, a szocializmus megújítását határozta el: a hatékonyan működő, a vi­lággazdasághoz jól alkal­mazkodó szocialista piac­gazdaság feltételeinek a megteremtését, illetve a po­litikai intézményrendszer demokratikus átalakítását. Ehhez jobb személyi felté­teleket hozott létre a párt központi vezető testületei­ben. Az elmúlt 5 hónapban a különböző szintű vezető­testületek meghatározták saját, a megújulást szolgáló feladataikat. A megyékben, a városokban kibővített pártbizottsági üléseken, má­sutt pártértekezleteken foglalkoztak a tennivalók­kal. A megújulási folyamat­ban nagy jelentőségű, hogy a további munkát meghatá­rozó döntéseket nem köz­ponti előírásra, hanem he­lyi kezdeményezésekre alakították ki. Ez növeli a párttagság befolyását a megújulási folyamatra, hozzájárul a pártszervezetek aktivitásának kibontako­zásához. O A Központi Bizottság kezdeményezésére az uiiami szervek széles körű társadalmi bázison, bizott­sági rendszerben hozzá­kezdtek az átfogó gazdasági reform, illetve a gazdaság­politikai fordulat kidolgo­zásához. Az Országgyűlés elfogadta a gazdasági társa­ságokról szóló törvényt, fo­lyamatban van a tulajdon­viszonyok átalakulása, a költségvetési és a bérre­form kidolgozása. A pártértekezlet állásfog­lalása nyomán megindult a politikai intézményrend­szer átfogó reformja. Mee­kezdődött az alkotmány fe­lülvizsgálata. A kormány több mint 30 új törvény előkészítéséhez kezdett hoz­zá. Napirenden van a gyü­lekezési és egyesülési tör­vény megalkotása, a válasz­tójogi törvény módosítá­sa. Megindult a kor­mányzati döntési rendszer megújítása. A szakszerveze­ti mozgalom, a KISZ, a Ha­zafias Népfront, a szövet­kezeti szövetségek és más társadalmi szervezetek is hozzákezdtek munkájuk megújításához. Megalakul­tak, vagy megalakulóban vannak különböző új társa­dalmi-politikai mozgalmak és egyesületek. Bővül a tér a különböző érdekek és né­zetek kifejtésére és ütközte­tésére, ugyanakkor a néze­tek polarizálódnak. © A párt- és állami ve­zetés helyzetét nehe­zíti, hogy egyszerre kell megküzdenie a múltban el­követett hibák következmé­nyeivel és a jelenlegi gon­dokkal. Az elmúlt másfél évtized be nem váltott ígé­retei, a sokszor megalapo­zatlan előrejelzések, a XIII. kongresszuson elhatá­rozott célok teljesithetet­lensége növelik a bizalmat­lanságot. A gazdasági hely­zetről adott hiányos tájé­koztatás, a túlságosan cent­ralizált döntési rendszer, valamint az a hiedelem, hogy a párt. cselekvési le­hetősége csaknem korlátok nélküli, azt a tudatot erősí­tette, hogy pusztán politikai szándékoktól függ, mikor és milyen ütemben következik A belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól be a helyzet javulása. Ma sem eléggé ismert a kor­mányzati döntések korláto­zott mozgástere, ezért erő­södik az a felfogás, hogy a helyzet kizárólag az érdek­képviselet javításával gyor­san megváltoztatható. A termelésben végrehajtandó fordulatot azonban nem pó­tolhatja a hatékonyabb ér­dekképviselet sem. O A pártértekezlet óta végbement változások mellett is romlik a lakos­ság — és így a párttagság — hangulata. Ennek fő oka, hogy a gazdasági egyensúly javítására tett — egyébként eredményt hozó — intézke­dések együtt járnak az élet­színvonal érezhető további csökkenésével, az életkö­rülmények nehezebbé válá­sával. Felszínre kerülnek és erősödnek a korábbi gazda­ságpolitikából is eredő tár­sadalmi-szociális feszültsé­gek. Több lakossági réteg ma nehéz körülmények között él, így a nagycsaládosok, a nyugdíjasok es a pályakez­dő fiatalok, az alacsony jö­vedelmű szakképzetlen dolgozók, az értelmiség je­lentős resze. A pártértekezleten végbe­ment személyi megújulás és az elfogadott program szé­les körben azt a hitet kel­tette, hogy gyors ütemben lesz lehetséges a lakosság életkörülményeinek javí­tása. A gazdaság teljesítmé­nyeiben azonban csak hosz­szabb távon érhető el for­dulat. Ezért ma reálisan nem számolhatunk a meg­levő társadalmi feszültsé­gek gyors ütemű enyhítésé­nek lehetőségevei. Ma az érdekérvényesítés színtere egyoldalúan az elosztási vi­szonyokra — a jövedelmek­re, a juttatásokra — tevő­dött át, miközben hiányzik a helyzet orvoslásának ter­melési háttere. Nyíltan ki kell mondanunk, hogy a társadalom különböző réte­gei által megfogalmazott — önmagukban jogos — igé­nyek rövid távon anyagi eszközök hiányában nem elégíthetők ki. Ezek teljesí­tésének fed tételei csak a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásával, a gazdasá­gi reform következetes ki­bontakoztatásával a terme­lésben hozhatók létre. O A társadalmi-politikai mozgalmak, egyesü­letek megjelenésével, az ér­dekképviseleti szervezetek tevékenységének megerő­södésével a párt kiforratlan, de valóságos pluralista jel­legű politikai viszonyok kö­zé került. Erre a helyzetre sem a párt központi szer­vei, sem a párttagság nem voltak eléggé felkészülve. A párt központi vezető testü­leteit a várakozó magatar­tás jellemezte. A párttag­ság jelentős része az új helyzetben magára hagya­tottnak érzi magát. Ez a különböző törvényterveze­tek társadalmi vitájában is megmutatkozott. A párttagság többsége vi­lágos eligazodást keres. Vannak, akik az új helyzet szokatlanságu miatt elbi­zonytalanodtak, és olyanok is, akik a politikai pluraliz­mus új fejleményeiben a szocializmus alapértékeit látják veszélyben. Mások a végbement változásokat is kevésnek tartják, és a part­talan liberalizálás mellett lépnek fel. A társadalom­ban megjelentek különböző politikai törekvések. Közü­lük számosan a párthoz kő­zet! eszméket képviselnek, mások a párttól függetlenek. Egy részük a szocializmus­sal szemben, a polgári de­mokrácia talaján áll. Mind­ez természetes következmé­nye a pluralista viszonyok kiépülési folyamatának, egyúttal azonban azt igény­li, hogy a párt világosan fogalmazza meg saját tö­rekvéseit a demokratikus politikai rendszer kiépítésé­nek irányairól és kereteiről. © A társadalmi nyilvá­nosság, mindenekelőtt a sajtónyilvánosság az el­múlt hónapokban jelentősen fejlődött. Nagyobb lehető­ség -nyílt arra, hogy a kü­lönböző nézetek nyilvános­ságot kapjanak. Egészséges verseny van kialakulóban a sajtóban is az információk gyors továbbításáért. A saj­tó, a televízió, a rádió, a hírközlés érdekesebb, válto­zatosabb lett. Megnöveke­dett a lapalapítók szerepe a sajtótermékek politikai irányvonalának kialakítá­sában, erősödött a szerkesz­tőségek önállósága. Szélese­dett a párt és a kormány álláspontjától eltérő kriti­kai vélemények megnyilvá­nulási tehetősége is. Ugyanakkor a lapalapítók felelőssége még nem egyér­telműen tisztázott, bizony­talanság mutatkozik a saj­tópolitikában és a sajtó­igazgatás szervezetében is. A közhangulat romlásának hatása tapasztalható az új­ságírók között is. Politikai életünk zavaró jelensége a sajtónyilvánosság bizonyos mértékű torzulása. Szű­kebb körök saját nézeteiket igyekeznek ráerőltetni a társadalomra. Ezt a nagy­hatású tömegtájékoztatási eszközök is közvetítik. Ez­zel megzavarják a közvé­leményt, veszélyeztetik a re. formfolyamatot, mert növe­lik a megalapozatlan politi kai türelmetlenséget. O Az elmúlt másfél év. tizedben jelentősen lazultak a párt és a lakos­ság kapcsolatai. A munkás­osztály széles rétegeivel, igy mindenekelőtt a szakkép­zett munkássággal nem tud­tunk érdemi párbeszédet folytatni olyan, a társadal­mat foglalkoztató nagy je­lentőségű kérdésekről, mint a szerkezetváltás, a munka­nélküliség, a szociálpolitika. Nem sikerült megtalálni az értelmiség tekintélyes rétegeivel való kapcsolat­építés hídjait sem. A párt értelmiségpolitikájának gyengeségei, a szellemi munka feltételeinek romlása azt eredményezték, hogy a közéletben aktív értelmiség egy része eltávolodott a párttól. A mezőgazdasági dolgo. zók és az agrárszektor ma társadalmi stabilitásunk egyik fenntartó tényezője. Az agrárpolitika további (Folytatás a 2 oldalon) Grósz Károly Bécsben Megkezdődtek a magyar-osztrák tárgyalások Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke csütörtökön kora dél­előtt Bécsbe érkezett három­napos ausztriai hivatalos lá­togatásra, amelyre Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár hívta meg. A vendéget és kíséretének tagjait hozó különvonat 10 órakor futott be az osztrák főváros Déli pályaudvarára. Grósz Károly fogadtatására megjelent Franz Vranitzky, Róbert Gráf gazdasági mi­niszter és több más osztrák vezető személyiség. Ott volt Nagy János, hazánk nagy­követe, aki Bécsben csatla­kozott a küldöttséghez. A magyar vezetőt katonai tiszteletadással köszöntötték. Elhangzott a két nemzeti himnusz, majd Grósz Károly és Franz Vranitzky elvonult a felsorakozott katonai dísz­egység sorfala előtt. Nem sokkal a megérkezés után a szövetségi kancellári hivatalban megkezdődött Grósz Károly és Franz Vra­nitzky szűk körben tartott megbeszélése. Az eszmecse­re végeztével a két politikus néhány percig a sajtó kép­viselőinek rendelkezésére állt, válaszolt az újságírók kérdéseire. Az osztrák televízió mun­katársa arról érdeklődött, hogy a magyar gazdaság je­lenlegi helyzetében nem túl nagy vállalkozás-e a Bécs— Budapest világkiállítás. Grósz Károly kifejezte re­ményét, hogy — a realitá­sok talaján maradva —ele­gendő anyagi erőt tudunk biztosítani erre a célra. Hozzátette: úgy tapasztalja, hogy egész Európában ér­deklődés nyilvánul meg az iránt, hogy bekapcsolódja­nak a program megvalósí­tásában. Az osztrák kormányfő szerint a kiállítás célja el­sősorban az, hogy ösztön­zést adjon a két ország gaz­daságának, s évtizedekre, vagy még hosszabb idő­szakra szóló létesítmények­kel gazdagítsa mindkét or­szágot. Az osztrák fél csak olyan üzletben ' vesz részt, amely gazdaságilag előnyös, de a világkiállítással kap­csolatban konkrét számítá­sokat még nem végeztek. A Magyar Hírlap munka­társa arról érdeklődött Franz Vranitzkytól: milyen elkép­zelései vannak az utóbbi három évben 30 százalékkal mérséklődött kétoldalú ke­reskedelmi forgalom újbóli fellendítésére. A szövetségi kancellár új együttműködési formákban, közös fejleszté­sekben, beruházásokban lát­ja a megújulás lehetőségét, s hangsúlyozta, hogy ezek­hez a személyes kapcsolato­kon túl a vállalkozási mód­szerek fejlesztésére is szük­ség van. A szűkkörű megbeszélés­ről Kovács László külügy­miniszter-helyettes tájékoz­tatta az újságírókat. Mint elmondta, a mostani magas szintű találkozó a tavaly el­határozott rendszeres kon­taktusok sorába illeszkedik. Franz Vranitzky hangsú­lyozta, hogy Magyarország iránt ma rendkívül nagy az érdeklődés a belpolitikai sa­játosságok, az intenzív kül­politika és a magyar—oszt­rák kapcsolatok különleges jellege miatt. Grósz Károly tájékoztatást adott a magyarországi hely­zetről. Űgy fogalmazott: a reform végrehajtása lendü­letesen folyik, bár hazánk­ban vita van arról, hogy gyors, vagy esetleg lassú-e a fejlődés. A magyar minisz­terelnök szerint: a szüksé­geshez képest lassú, a lehe­tőségekhez képest gyors. Be­szélt az alternatív mozgal­makról és arról is, hogy Magyarországon vita van az egypártrendszerről és a több­pártrendszerről. Kiemelte a magyar politikai rendszer stabilitását, azt, hogy az or­szág szocialista szövetségesei támogatják törekvéseinket, széles a nemzetközi szim­pátia hazánk iránt. A ma­gyar külpolitika fontos cél­ja, hogy bővítse a kapcsola­tokat a szocialista világ­rendszerrel, de nem mond­hat le azokról a gazdaság fejlesztéséhez szükséges le­hetőségekről, amelyeket u legfejlettebb ipari országok­kal való együttműködés je­lenthet, ezért fejleszti kap­csolatait a nyugati orszá­gokkal és a nyugat-európai integrációs intézményekkel. Az eszmecsere rendkívül nyílt, őszinte és baráti volt — fejezte be tájékoztatását Kovács László. Este díszva­csorát adott a magyar ven­dég tiszteletére az osztrák kancellár, amelyen a két mi­niszterelnök pohárköszöntőt mondott. November 7. alkalmából Ünnepségek, kitüntetések Tegnap, csütörtökön dél­után tartották meg a me­gyei pártbizottságon a no­vember 7-ei ünnepséget. Az eseményen többek között megjelent Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára és Papdi József, a megyei tanács elnöke. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után N.o­szek Imre, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője nyi­totta meg az ünnepséget, majd Vahl Rezsó, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese mondott ünnepi beszédet. Szólt arról, hogy most azok előtt tisztelgünk, akik a lenini bolsevik párt veze. lésével megdöntötték a ki­zsákmányoló osztályok ural­mát, életre hívták a világ első munkás-paraszt álla­mát. Emlékezünk azokra a magyar internacionalistákra is, akik részt vettek a for­radalom vívmányainak vé­delmében. Az elmúlt hét évtized nem volt mentes a buktatóktól, a tragédiáktól sem. A marxi—lenini esz­mék vulgarizálása, a tör­vénytelenségek, a demokra. tikus normák durva meg­sértése, a személyi kultu­szok. a dogmatizmus súlyos károkat okozott a szovjet népnek, a szocializmus ügyének. A történelemben 1917-ben új korszak kezdő­dött. Üj út nyílt meg az emberiség előtt, ami egy szabadabb, emberibb életet biztosító társadalom irányá­ba mutat. A megemlékezést követő­en Szabó Sándor kitünteté­seket adott át. A Magyar Népköztársaság Csillagrend­jét kapta Fontos Sándor festőművész, a szegedi párt­bizottság volt tagja. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben ré­szesült Tokaji István, a De­rekegyházi Állami Gazdaság igazgatója. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát Bleier Ka­talin, a Szentesi Kontakta Alkatrészgyár meósa vette át. Ugyanezt a kitüntetést kapta Juhász Lászióné, a Szegedi Konzervgyár párt­bizottságának titkára. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben ré­szesült Bárányi László, a hódmezővásárhelyi Fórum ABC vezetője és Bodó Im­re, a kisteleki nagyközségi pártbizottság politikai mun­katársa. Az MSZBT országos el­nöksége aranyküszorús jel­vénnyel tüntette ki Sprok Istvánnét, a Szegedi Tex­tilművek MSZBT-ügyveze­tő elnökségének tagját és Vargha Andrást, a csong­rádi pártbizottság politikai munkatársát. Végül négyen vették át a Kiváló Dolgo­zó kitüntetést. Az ünnepség az Internacionáléval fejező­dött be. * Tegnap délután ünnepsé­get tartottak az szmtaszék­házban is. A szovjet és a magyar himnuszt követően Horváth Károly, az szmt vezető titkára emlékezett meg az 1917-es októberi forradalomról. Arról is be­szélt, hogy a szakszerveze­tekre jelenleg nagv nyomás nehezedik. A szakszervezet azt akarja. hogy a dolgo­zók jobban élhessenek, ezért vállalja a több mun­kát, az ütközést és a vitát is. Az ünnepi beszédet köve. töen kitüntetéseket adtak át. A Szakszervezeti Mun­káért arany fokozatát kan­ta Vőneki Mihály. A Kiváló Társadalmi Munkáéxt ki­tüntetést Magyar Zoltánné vette át. A Testnevelési és Sport Emlékplakett el Ke­nyeres Jenőnek és Szabó Gizellának adták át. Jutal­mat kapott még 92 aktivis­ta. A A

Next

/
Oldalképek
Tartalom