Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

2 1988. november 2., szerda 2 Á Központi Bizottság állásfoglalása (Folytatás az 1. oldalról.) alakításában alapvető érde­künk, hogy ez a helyzet ne változzon, e szektorban a szükséges átalakulás mel­lett továbbra is megmarad­janak a fejlődési perspektí­vák. O Az ifjúság sorsa a nemzet jövőjének kulcskérdése, meghatározó jelentőségű a szocializmus fejlődése szempontjából. Az ifjú korosztályok egy része az elmúlt 10 évben a gazda­sági stagnálásnak, az életkö­rülmények romlásának, a társadalmi feszültségek nö­vekedésének viszonyai kö­zött váltak felnőtté. E kor­osztályoknak ezért nagy­részt negatív tapasztalataik vannak társadalmunkról. Történelmi felelősségünk te­hát, hogy Ifjúság pár ti politi­kát folytassunk, illetve hogy az ifjúság nagyobb arányban vegyen részt a politika ala­kításában. A fiatalok élet­körülményeinek romlása, a Iperspektiva elhomályosulá­sa, egy részük politikai ra­dikalizmusának erősödése, kiútkeresési törekvései arra intenek, hogy nem szavakra, hanem tettekre, politikai nyitásra van szükség. O A párt a változás, az átalakulás állapotá­ban van. A párttagság egy­re aktívabban kíván részt venni a pártpolitika alakí­tásában. Igényli a párt meg­újulását, tíe bizonytalan személyes feladatait illető­en. Minthogy az elmúlt másfél évtizedben nem tu­dott tevékenyen részt ven­ni a pártpolitika alakításá­ban, nem érezheti felelős­nek magát az ekkor szüle­tett hibás döntésekórt, és azok következményeiért. Emiatt nem vállalja a poli­tikai folytonosság teljes to­vábbvitelét sem. A párt különböző szintű vezető testületei hozzákezd­tek tevékenységük megújí­tásához. A mai helyzet egyik jellemzője, hogy a ré­gi irányítási-vezetési stílus már sok helyen meghala­dott, az új elemek azonban most rendeződnek össze mű­ködőképes rendszerré. II. O A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalá­sában, a szocializmus és a pórt megújításának igényé­ben a párttagság egészének akarata fogalmazódott meg. Az elhatározott teendők, a társadalmi szükségletek, valamint a felmerült új fej­lemények indokolják: gyor­sítsuk meg az országos párt­értekezlet állásfoglalásának és a Központi Bizottság fel­adattervének valóra váltá­sát O A párt akcióképessé­gének haladéktalan (hely reál 1 i tása meghatározó fontosságú. Ennek alapvető követelménye a párton be­lüli egység világos értelme­zése. Ez nem állandó és nem monolitikus egység, nem felülről elrendelt, ha­nem vitában alakul ki, és igazodik a változó követel­ményekhez. Pártunk nagy politikai erőt képvisel. Társadalom­formáló erejének érvényesí­téséhez szilárd, következe­tes politikai összefogásra van szükség. Ennek egyik alkotó eleme a politikai centrum továbberösödése, amely képes következetesen megvalósítani a pártértekez­let irányvonalát, fellép min­den szélsőség ellen, s ame­lyet követ a párttagság többsége. Képes párbeszéd­re, alkotó együttműködésre a pártonkívüli, haladó szo­cialista, baloldali demokra­tikus, népi-nemzeti indít­tatású erőkkel és az egyhá­zakkal a kölcsönösen elfo­gadott elvek alapján. Az önállóság tiszteletben tartása mellett, a megúju­lás követelményeinek fel­adása nélkül a vezető párt­testületek nyújtsanak elvi, politikai segítséget, orientá­ciót a párts/.erveknek és az alapszervezeteknek a meg­újulás megkönnyítésére, és biztosítsák az ehhez szüksé­ges tájékoztatást. A pártszerveződés új el­veire és követelményeire való átállás során fokozato­san kerüljön előtérbe a lakóhelyen folytatott te­vékenység. A párt­tagok vegyenek részt a különböző mozgalmakban, érdekképviseletekben és az új szerveződésekben, az élénkülő politikai közélet­ben, a társadalmi vitákban. Politikai munkájukhoz el. enged hetetlen, hogy a párt illetékes testületei a felme­rült fontos politikai kérdé­sekben kialakítsák a képvi­selhető és képviselendő irányvonalat. A párt testű letek változó feladataihoz igazodó, haté­kony, minőségileg megúju­ló pártapparátusra van zükség A testületek az eh­hez szükséges átalakítást az év végéig fejezzék be. O Az ország tényleges helyzetének értékelé­sében és a továbbfej­lődés kiindulópontjainak meghatározásában a Köz­ponti Bizottság számít a párttagság véleményére és széles körben, a különböző formákat felhasználva, ak. tiv eszmecserét folytat. Eb­ben a párt különböző veze­tő testületei minden szinten vegyenek részt. E politikai mozgalmi tevékenység kap­jon teljes nyilvánosságot A pártszervezetek rendezzenek a tagság összetartozását erő­sítő kommunista fórumokat, és ezeket használják fel a politikai közélet formálásá­ra. O Az MSZMP olyan po­litikai erő, amely ké­pes a nemzeti felemelkedés programját megalkotni és következetesen megvalósíta­ni, képes a reformban érde­keltek összefogására, a szo­cialista haladás köré tömö­ríthető erők koalíciójának létrehozására. Ez a biztosí­ték a annak, hogy elzárjuk az utat az egyértelműen el­vetett sztálini modell és a polgári rendszer alternatí­vája elöl. A kétfrontos harc­nak a mai viszonyok között ez a célja és fő terepe. O A Magyar Szocialista Munkáspárt vállalja az elmúlt négy évtized tör­ténelmi örökségét, amely a magyar népnek felemelkedést hozott. Megőrizve kívánja meghaladni azt. Ennek a po­litikának előremutató ele­mei: a két munkáspárt 1948-as, új minőséget ígérő egyesülési kongresszusa; az 1953—56 közötti éveknek a szocializmus megreformálá­sát igénylő demokratikus törekvései. 1956 után az MSZMP nagy erőfeszítése­ket tett a szocializmus ad­dig kialakult rendszerének megváltoztatására. A hazai és a nemzetközi közvéle­ményben is elismert sikere­ket ért el az életviszonyok javításában, a demokratiz­mus kiszélesítésében, a sza­badságjogok garantálásában, a humanizmus elveinek ér­vényesítésében és az 1966— 68-as reformtörekvésekben. Mindezt a történelmileg meghatározott külső és belső Teltételek közegében csak részlegesen tudta végrehaj­tani. A szocializmus koráb­ban kialakult politikai rendszerének korlátain nem léptünk túl. A döntési me­chanizmus, a politikai aka­ratképzés módja szembe­került a társadalmi-politikai fejlődés valódi szükségletei­vel, igy a szocializmus fej­lődését akadályozó tényező­vé, súlyos hibák forrásává vált Ezért sem vállalható a szo­cializmus történelmileg túl­haladott modelljére jellemző gazdasági és politikai rend­szer fenntartása. Változtatni kívánunk azon a szubjektív és konzervatív szemléleten és gyakorlaton, amely az el­múlt másfél évtized máig is ható hibáihoz vezetett. Nem lehet fenntartani a túlköz­pontosított döntési mecha­nizmust, nem lehet folytatni a szubjektív vezetői kivá­lasztást, és nem lehet nél­külözni a vezetői tevékeny­ség társadalmi ellenőrzését. O Az új nemzeti össze­fogás tartalmát, útjait, módjait tekintve számunkra egyedüli irányt mutató esz­me a társadalmi haladás, a nemzeti felemelkedés eszmé­je. Történelmi tapasztalata­ink és a megváltozott hely­zetből adódó felismerések alapján ma a nemzeti ösz­szefogás alappilléreinek te­kintjük: — az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompo­litikát; — a hatékony piacgazda­ság megteremtését; — a modernizációra épü­lő határozottabb nyitást a világ felé; — a társadalmi önszerve­ződés jogának, mint a szo­cializmus új elemének ér­vényesítését a politikai plu­ralizmus viszonyai között; ennek keretében a szocialis­ta társadalom új fejlődési útjának a magyar társada­lom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, de­mokratikus, nemzeti törek­vést kifejező erő együttmű­ködésének a megvalósítását; — olyan szilárd alkotmá­nyosság kiépítését és szava­tolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiság­nak az alapja, és magában foglalja a demokratikus po­litikai rendszer működésé­nek keretein belül a párt, a kormány, a, különböző ér­dekképviseletek, a társadal­mi-politikai mozgalmak együttműködésének törvé­nyes szabályozását; — a szocializmus megújí­tására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó le­hetőségeinek elismerését, be­leértve a nem marxista vi­lágnézetű, így a vallásos em­berek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában. O A munkásság érdekei jól érzékelhetően ér­vényesüljenek a politikai döntések meghozatalában és megvalósításában. Ezért alapvető politikai érdek, hogy a párt tényleges pár­beszédet folytasson a mun­kássággal a gazdaság- és a szociálpolitika olyan kérdé­seiről, amelyek közvetlenül érintik munka- és életfelté­teleit, jövedelmi viszonyait, szociális biztonságát is. Tá­mogatását kell kérnünk a jövedelmek olyan elosztásá­hoz, amely — a rövid tá­vú érdekeken túlmutatóan — segíti a társadalmi és gazdasági modernizációt, a gyorsabb fejlődést, végső so­ron a munkásság boldogu­lását is. A mezőgazdasági dolgozók bizalmát és jövőjét csak az átalakulás követelményeit érvényesítő érdekeltségre épülő agrárpolitika biztosít­hatja. Az értelmiség közreműkö­dése nélkül a korszak nagy kihívásaira nem lehet vá­laszt adni. Ezért a hozzá való viszony nem taktikai, hanem stratégiai jelentősé­gű. Szükségesnek tartjuk létrehozni a politikai dönté­si folyamatba való aktív be­kapcsolódásának, illetve sa­ját kezdeményezéseinek fel­tételeit. Indokolt a szellemi munka nagyobb megbecsü­lése. amelyet ezért támoga­tunk. Az ifjúság elidegeníthetet­len ioga. hogy részt vegven a politikai rendszer demokra­tizálásában. saját szerveze­tein keresztül beleszóljon a politika formálásába, jövő­jének alakításába. A politi­kai intézmények a generáci­ók közötti párbeszéd, meg­egyezés és együttműködés szinterei is legyenek. O Az MSZMP a társa­dalmi érdekkifejezés. önszerveződés és ellenőrzés pluralizmusának, a társada­lom önszabályozásának úi útjait keresi. A jelenlegi po­litikai időszakban a nemzet előtt álló rendkívül nehéz feladatok megoldásához az erők összefogására és nem megosztottságra van szük­ség. A pártnak az az állás­pontja. hogy vezető szerepét az egypártrendszer keretei között gyakorol ja. Természe­tesnek tartja, hogv az alkot­mány előírásainak, a törvé­nyességnek megfelelően kü­lönböző politikai szerveze­tek jönnek létre. A hozzájuk való viszonyt programjuk és gyakorlati tevékenységük alapján határozza meg. A párt keresi az együttműkö­dést. a politikai szövetséget, koalíciót azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus meg­újulásáért. a nemzet fel­emelkedéséért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amelv a szo­cialista társadalmi rend. az alkotmányosság és szövetsé­gi rendszerünk ellen lép fel. O A nyilvánosságnak ki­tüntetett jelentősége van politikai rendszerünk megújításában és működte­tésében. Az önálló tényező­ként színre lépett sajtó megfelelően illeszkedjen a demokratizálási folyamatba. A politikai intézmények és az újságíró-társadalom kö­zött ió együttműködés, part­neri viszony alakulion ki. Felgyorsítjuk a nyilvános­ság korszerűsítésével foglal­kozó állásfoglalás előkészítő munkáját. Következetesen érvényesíteni kell a lapala­pítók és -fenntartók érdeke­it. politikai és anvagi fele­lősségét. Ez különösen vo­natkozik a kormány által felügyelt nagv hatású tömeg­kommunikációs eszközökre. A különböző alternatív né­zeteknek csak a tényleges súlyuknak megfelelően ad­janak teret. Éljenek jobban az e nézetekkel vitázó kriti­kai funkciójukkal, amihez mozgósítani kell az érdekelt területeken dolgozó kommu­nistákat. Nyíljon mód arra. hogy a különböző szervező­dések a sajtótörvény alapján teremtsék meg saját nyilvá­nosságukat. Felgyorsítjuk az el­múlt évtizedek ta­pasztalatait elemző munka­bizottság tevékenységét. Az elemzés részletesen foglal­kozzon a hibás döntésekért való felelősség tartalmi kér­déseivel. Készüljön világos helyzetértékelés a közvéle­mény számára a gazdaság állapotáról. © Gyorsítsuk meg az át­fogó gazdasági re­formfolyamatot. A vegyes tulajdonú piacgazdaság, a szükséges külgazdasági nyi­tás megteremtéséhez, a tár­sasági törvény érvényesíté­séhez. a piaci feltételek ki­alakításához. a liberalizálás gyakorlati gazdasági és poli­tikai sikere érdekében nagv döntési, cselekvési szabad­ságot kell hagyni a vállala­toknak. Konkrét iránymuta­tó programokat, közgazda­sági ösztönzőket kell kiala­kítani minden tulajdonfor­ma. ígv a magántulajdon ré­szére is. Következetesen kell előrehaladni a bérreform, a költségvetési reform és az árreform bevezetésében. t\ gazdasági érdekegyeztetési gyakorlat gyors kiépítésére kell törekedni. A gazdasági fejlődéshez az érintett rétegek számára egyértelmű érdekeltséget kell teremteni, hogv részt vállaljanak a gazdaság meg­újításában. Az intézkedések által súj­tott. nehéz helyzetbe kerülő rétegek számára kezdjék meg a szociális háló kiépíté­sét. Aktív képzési és foglal­koztatáspolitikára van szük­ség. amelynek célja a mun­kanélkülivé válás megelő­zése. a munkanélküliség mértékének csökkentése és a munka nélkül maradó embe­rekről történő gondoskodás. O A Központi Bizottság megállapította. hogv több olyan feszültség és probléma terheli a lakossá­got. belpolitikai életünket, amelv részben megszüntet­hető. illetve a ma rendelke­zésre álló eszközökkel is megoldható. Szükségesnek tartja, hogv az adórendszer­ből kiiktassák a termelést a teljesítményt fékező hatáso­kat. Az államigazgatásban, a gazdálkodásban ésszerű ta­karékosság érvényesüljön. At kell tekinteni, hogv az állam, a párt és egvéb szer­vezetek mi Íven eszközöket, erőforrásokat szabadíthatnak fel más társadalmi célokra. O Minden területen, pártállásra és beosz­tásra való tekintet nélkül, érvényt kell szerezni a tör­vényes és a morális követel­ménveknek. A párt határo­zottan fellép a korrupció fel­számolásáért. és az abban vétkes tisztségviselők fele­lősségre vonásáért. A Központi Bizottság szá­mot vetett a magyar társa­dalom mai helyzetének ne­hézségeivel. Felhívja a kom­munistákat, a társadalom valamennyi, a nemzet jövője iránt elkötelezett haladó erejét, hogy munkálkodjon együtt a mai nehéz gazda­sági helyzetből és ennek ne­gatív társadalmi következ­ményeiből való kilábalás le­hetséges útjainak kialakítá­sán. (MTI) A népgazdaság 1988. évi várható fejlődéséről, az 1989—90. évi gazdaság­politika fő vonásairól és eszközrendszeréről O Az MSZMP KB no­vember 1—2-i ülésén megtárgyalta a népgazdaság 1988. évi fejlődéséről és az 1989—90. évi gazdaságpoliti­ka fő vonásairól és eszköz­rendszeréről szóló tájékoz­tatót. A Központi Bizottság meg­állapította. hogv 1988-ban a gazdasági folyamatok alap­vetően a stabilizációs prog­ramban kijelölt irányban alakultak, de nem mentesek az ellentmondásoktól. Az eddigi teljesítmények alapján úgv ítélhető meg hogv a stabilizációs program meghirdetése óta eltelt egv évben az alapvető gazda­ságpolitikai célok teljesül­nek. A konvertibilis árufor­galomban a tervezett aktí­vum megvalósul. A fizetési mérleg hiánya — az emel­kedő kamatok és a világútle­vél bevezetésével összefvr­gésben ugrásszerűen növek­vő lakossági devizafelhasz­nálás miatt — valamelyest meghaladja a tervezettet. A KGST-kapcsolatainkban mérséklődik • a fizetési mér­leg aktívuma. A termelés növekedése eléri a tervezet­tet. A lakosság fogyasztása a számítottal összhangban csökken, a vállalati beruhá­zások viszont növekednek. Mindezek kedvező alapot te­remtenek a stabilizációs program folytatásához, kitel­jesedéséhez. Ennek értékét növeli, hogy a gazdálkodó szervezetek ezeket a telje­sítményeket gyökeresen megváltozott közgazdasági környezetben, az úi adórend­szer bevezetése és számos egvéb szabályozó változás közepette érték el. A fő gazdasági mutatók kedvező alakulása mellett a gazdaságban számos olvan úi és örökölt tényező van ielen. amelv nehezíti a sta­bilizációt. Az adósságállo­mány magas, az adósság­szolgálat súlvos terheket ró az országra. A minőségi vál­tozás. a gazdasági szerlkezet átalakulása nem kielégítő. A konvertibilis export növe­kedését a javuló teljesítmé­nyek mellett elsősorban a hagyományos termékeink iránti konjunkturális keres­let és kedvező áralakulás magva rázza. A belső pénzügyi egyen­súlyt még nem sikerült hely­reállítani. A népgazdaságban erős inflációs hatásolk érvé­nyesülnek. A költségvetés túlköltekezik, a vállalati vá­sárlóerőt sem sikerült meg­felelően szabályozni, s a ke­letkező jövedelmek aránva és megoszlása nem igazodik megfelelően a szerkezetát­alakítás céljaihoz. Ezek gá­tolják a vállalatok haté­konyság szerinti differenciá­lódását. Egyre világosabban látha­tó. hogv külső adósságunk tényleges terhei, a KGST­együttműködés beszűkülő lehetőségei, belső pénzügyi viszonyaink rendezetlensége a vártnál nehezebbé teszik a stabilizációs program meg­valósítását. A kormányzatnak tovább kell folytatnia annak a gaz­dasági környezetnek a kiala­kítását. amelv teret nvit a hatékonyan gazdálkodóknak, ösztönzi a vállalkozást, szé­lesíti a piaci viszonyok ható­körét. s szűkíti a veszteség­forrásokat. A vállalatok és a költségvetés kapcsolatainak törvényi szintű szabályozá­sával csökkenteni szükséges az eseti központi beavatko zások lehetőségét, s erősí­teni kell a vállalkozók biz­tonságérzetét. A társasági törvény, az elfogadásra váró nyereségadó törvény várha­tóan növeli a vállalkozási kedvet, elősegítheti a külföl­di tőke beáramlását. O A Központi Bizottság tudomásul veszi, hogv korábbi állásfoglalásának megfelelően a tervező szer­vek a következő időszak fej­lődési lehetőségeit két vál­tozatban vizsgálták, melyek a további évek gazdasági fejlődésének lehetséges út­jait mutatják be. A változa­tok közötti lényegi eltérés elsősorban nem a iövő é"i fejlődés számszerű elő­irányzataiban. hanem a gaz­daságpolitikai felfogásban és a gazdaságirányítási maga­tartásban van. A Központi Bizottság azt a változatot támogatja, amelv a nagyobb szerkezeti változást, a piaci viszonyok fejlesztését. a vállalkozói magatartás kibontakoztatá­sát. a szocialista piacgazda­ság kiépítését helvezi elő­térbe. és az ezt szolgáló tö­rekvéseknek ad elsőbbséget a gazdaságirányítási gya­korlatban. O A Központi Bizottság; — Támogatja a kül­piaci nyitás politikájának a megvalósítását, az export­képesség javítását, a gazda­ságos kivitel növelését, az importverseny erősítését az importgazdálkodás kötöttsé­geinek oldását. A külpiaci nyitás a kereskedelmi és fi­zetési mérlegben nem ered­ményezhet kezelhetetlen fe­szültségeket. — A kormányzat és a gaz­dálkodó szervezetek kiemel

Next

/
Oldalképek
Tartalom