Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

1988. november 3., csütörtök 110 Ülésezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) Most a hangsúlyt a párt egységére helyezve, s az egység az akcióképességben mutatkozhat meg. Természetesen lehet az áramlatok létéről és milyenségéről vitatkozni, nekünk azonban dinamikus és progresszív egységre kell törekednünk, amely elviseli a különbözőségeket is. Ezért a vita igazi tárgya az, hogy a különböző áramlatok miként vegyenek részt a politikai akarat, a cselekvés, a politikai közélet formálásában. Pártunk, egyesült párt lévén, a munkásmozgalom gazdag tapasztalatait integrálhatja a kommunista mozgalomba. Ezzel foglalkozva szólnék a platformok kérdéséről. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság a platformszabadság politikai és szervezeti feltételeire vonatkozó kérdések vizsgálatára bizottságot hozott létre. A platformot úgy foghatjuk fel, hogy az a párttagok egy csoportjának egy adott kérdésben, bizonyos ideig tartó nézetazonossága és véleményközössége. Ez azonban nem ölthet szervezeti, szerveződési, intézményesülési szándékot vagy formát, és nem sértheti a demokratikus centralizmus elvét. Pártunk történelmi tapasztalata, hogy a legjobb politikai irányvonal sem valósítható meg szilárd, következetes, kellő politikai összefogás nélkül. Az összefogás természetesen nem személyek közötti egyezség, hanem elvi alapon vállalt politikai közösség. A párt fő erejének azonban kiváltképpen rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy politikai platformján — a társadalom minden rétegéből építkező pártként — lehetőséget teremtsen a párbeszédre, szövetségre a kölcsöniisen elfogadott elvek alapján a reform iránt elkötelezett kommunista, a párton kívüli haladó szocialista, baloldali demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erők és az egyházak között. Mindehhez meg kell fogalmaznunk a politikai együttműködés, közmegeevezés új tartalmát a megváltozott körülmények között. Napjainkra a közmegegyezésnek az elmúlt harminc évben kialakult feltételrendszere, alapja meggyengült. Ez a közmegegyezés ugyanis jelentős mértékben az életszínvonal folyamatos növekedésére épült. Ennek öszszetevői, így a létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság és a fogyasztásbővülés különkülön is megrendültek jelentős létszámú rétegek számára. Az előadó ezek után felvázolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta: 1 A hatékony piacgaz* ' dasagnak, a vállalkozási lehetőségeknek a megteremtését, amelyek létrehozhatják a nemzeti felemelkedés gazdasági alapjait; önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitika kialakítását, amelyre alapulhat határozottabb nyitásunk a világ felé; O a társadalmi önszervezödés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, demokratikus, nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása; © olyan szilárd alkotmányossag kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magába foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályait; A a szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában. Az űj összefogásnak és minden részterületének a magyar progresszió legjobb hagyományaira kell épülnie, folytatva és az új körülmények között kiteljesítve a nemzet, a haladás és a szocializmus ügyének összekapcsolását. Az űj nemzeti összefogás biztosítja azoknak az értékeknek a megőrzését, amelyek alapján a XX. században a magyar munkásmozgalom, 1956 óta az MSZMP egyetlen politikai pártként választ tudott adni. Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefogás milyen politikai intézmények létrejöttét eredményezheti. A pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrendszer körülményei között kezdjük meg kiépíteni. Küzdelmünk a nemzeti felemelkedésért közmegegyezést, összefogást szervező erő akkor lehet, ha el tudjuk kerülni a nacionalizmus buktatóit. Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy társadalmunkban az egészséges nemzeti érzés mellett jelen vannak esetenként a túlfűtött nacionalizmus jelenségei is. Egyik veszélyes megnyilvánulásuk a szomszéd népekkel szembeni előítélet, holott alapvető magyar nemzeti érdek ebben a térségben a szomszéd népekkel való hatékony, alkotó együttműködés. Fontos és a közmegegyezés szempontjából politikai megítélést kívánó belpolitikai fejlemény a társadalomban meglevő áramlatok, szerveződések kérdése. Egyelőre nehezen rajzolható fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közelálló vonulatok — bár még meglehetősen fejletlenek és erőtlenek. Több olyan mozgalom jött létre, amelynek politikai A vitában szót kért Grósz meghatározottsaga mar nem Károly is. Bevezetőben a látható egyértelműen, de je- Központi Bizottság mostani lenleg az MSZMP-től való ülésének feladatáról szólt, távolságtartás, bírálat jel- „Az a dolgunk — mondotlemzi őket. Vannak olyan ta —, hogy tisztázzuk a mozgalmak is, amelyek fo- pártmozgalmat foglalkozgalmazványai és magatartá- tató kérdéseket és politikai sa arra utalnak, hogy nem eszközökkel segítsük társaszocialista társadalomban dalmi programjaink, a gazazokat integrálni és érdemben befolyásolni még nem képes. Fontos tanulságot vonhatunk le ezekből. A közelmúlt történelmének tanulságai szintén e viták középpontjába kerültek. Mi erősít bennünket, mire építhetünk, és mitől kell elhatárolódni — vitatják széles körben?! Történelmünk tagadhatatlan erőforrása az 1944/45-ös fordulóban kibontakozott újlászületés. A következő fordulópont a két munkáspárt egyesülése. A Magyar Kommunista Part a forradalmi elmélet ismeretét, az illegális harcban kikovácsolódott erényeit, mint az áldozatkészség, az önfegyelem, az elkötelezettség, míg a Szociáldemokrata Párt a tömegmunka, a demokratikus építkezés, a sokszínű politizálás tapasztalatait hozta a közös szervezetbe. Ezek a gazdag erőforrások rövid idő alatt szinte semmivé lettek, mert a párt egy szűk csoport diktatórikus uralmának az eszközévé vált. Az 1953-ban elindított kibontakozási kísérlet is sok figyelmeztető tanulságot hordoz. Az elengedhetetlen megújulás és reform elemeit tartalmazta az MDP Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata, az új szakasz kormányprogramja. De a párton belüli különböző csoportok közötti elvtelen harc, a torzsalkodás nemzeti tragédiába torkollott, és lehetőséget teremtett a munkáshatalom elleni ellenforradalmi támadásra is. A tragikus helyzetből való kiemelkedés is a megújulás követelményeire és erőire alapozódhatott. Kiemelkedő érdeme az újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezérkarának, hogy politikájának kidolgozása és megvalósítása során arra a demokratikus tömegmozgalomra támaszkodott, mely 1953. nyara óta, így még 1956 októberében is egyre erőteljesebben fogalmazta meg, és követelte a bűnök felszámolását, a jogos igények teljesítését. Ez lényegében a forradalmi megújulás társadalmi talaját jelentette. Történelmi tény, hogy a gyors konszolidáció kezdeti bázisát ez a demokratikus mozgalom és követeléseinek a teljesítése b;ztosította. Éppen ezért politikai kár származott abból, hogy ez a tény a későbbiekben nem kapott kellő megbecsülést, és a Nagy Imre-per után pedig teljes mértékben elsikkadt az értékelésekben. Ebben én is érzem a felelősségemet. A párt politikájának új minőségét jelentette a hatvanas évek második felében a gazdasági reformfolyamat kibontakoztatása. A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demokratikus, pluralista intézményrendszer kiépítését az egypártrendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Központi Bizottság: 1 élére tud-e állni a fo• lyamatoknak, és képes-e a fő politikai irány megtartására. Társadalmi valósággá tudja-e váltani a pártértekezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordulat, a reform, a megújulás programját;' © a társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai pluralizmus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához; "3 képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényére épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal; A képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására a párton belül, amely más haladó párton kívüli erőkkel szövetségben működik. Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszerreformjának a folyamata a pártra is kihat. Ezért a párt politikájának dinamizálásához, cselekvőképességének erősítéséhez kapcsolódva sürgető feladataink vannak. — Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat, így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdekegyeztetés kiépítését, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függetlenített reformbizottság felállítása a kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el. Ezek fél éven belül kidolgozhatók. További néhány hónapos vitán alapuló véglegesítés után a reformterv az Országgyűlés elé terjeszthető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk is. így az egész folyamat jövő év végével lezárulhat, és 1990. január 1jével életbe léphet a gazdálkodás átfogó reformja. — Fel kell gyorsítani a pártértekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretében kell megvalósítani a párt belső reformját. Az alapszervezetek helyének, szerepének és feladatának tisztázása, a párt szerveződése új elveinek kidolgozása, a platformszabadság meghatározása lassan halad, hiszen látható, hogy az események ennél gyorsabban alakulnak. Célratörő, nem elsietett, de gyorsabb munka szükséges. — A párt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. Az apparátusok átszervezése megkezdődött. azonban több helyen — így a Központi Bizottság mellett — ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk — a párt akcióképességének erősítése miatt is —, hogy 1988. december 31-ével mindenhol fejeződjön be az új szervezet kialakítása. — Olyan akcióprogramot kell kialakítani, amely az alapszervezetekre és középirányító pártszervekre, illetve a párttagság széles rétegeire irányul, és elősegíti a feladattervből következő, előttünk álló feladatok megvitatását és meghatározását A párt akcióképességének növelése érdekében radikális változtatás szükséges a kádeanunkában hosszú dő óta tapasztalható fogyatékosságok, u többi" között elsősorban a szubjektivizmus megszüntetése. Ez a folyamat a párttagság tömegeinek alulról jövő nyomása eredményeképpen elkezdődött. Támogatnunk kell a párttagságot abban, hogy rátermett és tehetséges emsereket állítson, válasszon a vezető posztokra. Az MSZMP tagsága a májusi pártértekezleten kifejezte, hogy hű a csaknem 100 éves magyar szociáldemokrata munkásmozgalom és a 70 éve létező kommunista mozgalom legjobb hagyományaihoz, és képes a szocializmus megújulásának élére állni, a társadalmunk sürgető és sorsfordító céljainak megfogalmazására — zárta beszédét Berecz János. Grósz Károly felszólalása akarnak működni. dasági kibontakozás megvalósítását." Ezt célozza a heukftoTyényaneLlöenböző Part Politikája, amelyneijUK, nogy a xuionDozo nek kjaiakjtásában döntő mozgalmak kozul nehannyal szava van a Központi Bírt kormány részéről targya- zottságnak. A Poiitikai Bilasok is kezdődtek. Az is zottság eiőkésziti ezeket a figyelemremelto, hogy egyes döntéseket, szervezi azok szervezodesek adott esetben végrehajtását, majd számot politikailag felelős magatar- ad a megvalósitás tapasztatást tanúsítottak a rend és ]atairól. A Központi Bizotta törvényesség betartásával, ság a pártértekezlet óta például október 23-án. Ez tóbb belpolitikai kérdést azonban nem jellemző min- tárgyalt, mint korábban den szerveződésre. Általában hosszú évek alatt, s erre az továbbra is megfontolt ál- együttgondolkodás formálá1 ás pontot, s differenciált ma- sa céljából a jövőben is gatartást célszerű egyidejű- szükség lesz. A kérdések leg tanúsítani. Határozottab- egy része politikai, más réban kell törekednünk ugyan- sze ideológiai jellegű, akkor arra, hogy az új szer- A Központi Bizottság vezödésekkel kapcsolatban nem vállalkozhat ideológiai irányadó jelzéseket adjunk, tételek megfogalmazására, és határozott magatartásun- de arra igen, hogy az elmékat a társadalom nyilvános- ieti munka számára irányt sága előtt tegyük. Eddigi vo- mutasson. Ezzel együtt nalvezetésünk — részben összegeznie, tisztáznia kell érthető okokból — gyakran a politika által naponta felkövető, túlzottan hasonuló vetett új kérdéseket is. jellegű, csaknem minden új Ilyen kérdés a szocializmus fejleményt tolerál, azonban fejlődési szakaszainak értelmezése, a vegyes tulajdonú gazdaság működése, az össznépi állam fogalma, a rendszer, a hatalom osztályjellege, az egy- vagy többpártrendszer. A főtitkár ezek után a gazdasággal foglalkozva feltette a kérdést: lehet-e rövid idő alatt fordulatot elérni a termelési szerkezetben? Grósz Károly szerint ehhez évek, évtizedek kellenek, mert meg kell teremteni az anyagi feltételeket, alkalmazkodni kell a nemzetközi környezethez, és bizonyos termékekből jelentős tartalékokat kell felhalmozni. Mindezt külföldi, például angliai tapasztalatok is alátámasztják. Nem fogadható el ugyanakkor a termékszerkezet-váltás lassúsága. Évente a termékek 3,5 százaléka tekinthető újnak, 3-3,5 százaléka pedig felújítottnak. Ez azt jelenti, hogy a termékeknek évente mindössze 7-8 százalékában valósul meg a korszerű szerkezetváltás. Nem nehéz kiszámolni, mennyi idő alatt jutunk el a 100 százalékig. Márpedig, ha tabb korszerű termékünk lenne, akkor többet tudnánk eladni a világpiacon. A fő akadály nem a nemzetközi befogadóképesség, hanem hazai kapacitásunk gyenge kihasználása. Nálunk a legmodernebb eszközöket — az utolsó öt év tapasztalatai szerint — naponta átlag 9 órán át működtetik. A Mecseki Szénbányáknál a 670 millió forintért beszerzett gépek közül ebben az évben még egy sem üzemelt egy percre sem. Grósz Károly szólt a költségvetési kiadások csökkentésének szükségességéről, amelyet azonban a realitások alapján kell megítélni. Rámutatott, hogy Magyarországon a közigazgatási apparátus a foglalkoztatottaknak még 2,5 százalékát sem teszi ki. ami nemzetköösszehasonlitásban is igen alacsony szám. Ez az apparátus alulfizetett, s ezzel is magyarázható, hogy nem dolgozik olyan hatékonyan, ahogyan kellene. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy fejlesztési elképzeléseink — a gazdaságban, a diplomáciai kapcsolatokban, az idegenforgalomban, a parlamenti munkában, az oktatásban, az egészségügyben — ugyancsak jelentős költségvetési kiadásokat igényelnek. A főtitkár ezek után kiemelte, hogy politikai gyakorlatunkat, amely bizonyos értelemben megcsontosodott, korszerűtlenné vált, a változó viszonyokhoz igazodva fejleszteni kell, Eközben foglalkozni kell napi súlyos gondjainkkal, el kell viselni az átrendeződéssel törvényszerűen együttjáró negatív jelenségeket, s ki kell dolgozni egy 15-20 évre szóló stratégiát. Ezen a Központi Bizottság megbízásából egy munkacsoport dolgozik Pozsgay elvtárs vezetésével. Mindemellett fejleszteni kert azt a munkakultúrát, amellyel egy demokratikus berendezkedésű állam képes meghaladni tegnapi önmagát. E feladatok megoldására rendelkezésre állnak a különböző fórumokon kidolgozott munkaprogramok. A pártértekezlet elfogadta a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének akcióprogramját, amely ma is érvényes. Van külön program a jogrendszer korszerűsítésére, amelynek keretében több mint 30 törvény megalkotását vagy korszerűsítését tervezik. Ismert az úgynevezett „Demokrácia" csomagterv, amelyet a közeljövőben a Parlament elé terjeszt Pozsgay elvtárs. A program szerint — talán annál még gyorsabban is — folyik a kormány átalakítása. Gazdasági elképzeléseinket a kormányprogram tartalmazza, működik egy reformbizottság. A kormánynak van programja a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatok alakítására is. A pártmunka fejlesztését a Központi Bizottság által jóváhagyott feladatterv irányozza elő. Ma tehát nem új programokat kell alkotni, hanem a meglevőket végrehajtani, és igy elérni, hpgy a XIV. kV^resszusra — széles köfü társadalmi és párton belüli vitában — kialakíthassuk a hosszabb távra szóló cselekvési programot. Most lassan megyünk előre vagy gyorsan? — tel-, te fel a kérdést Grósz Károly. Lassabban haladunk a szükségletekhez viszonyítva, de gyorsabban korábbi önmagunkhoz, és az adott feltételeinkhez képest. A pártmunkáról szólva a főtitkár a pártértekezlet óta eltelt időszak egyik kedvező jelenségének nevezte az önálló politikai tevékenység kialakulását. Nem tartotta hibának, hogy a pártszervezetek maguk dönthetikel, tartsanak-e pártértekezletet vagy nem. Nagy érték, hogy közben felfrissül a káderállomány, hiszen annak megújítására már korábban vállalkozni kellett volna. Nő a cselekvési készség. Jelentős változás, hogy a politikai intézményrendszer három olyan tartóoszlopa, mint a szakszervezet, a Hazafias Népfront és a KISZ keresi a maga arculatát, és bátorítja az új gondolatokat. Természetes, hogy ezek között vitatható nézetek is hangot kapnak. A hatalmi apparátus szilárd, a Parlament és a kormányzat munkája biztató irányban fejlődik. Sok kérdésben a vezetésben is tisztábbak a tennivalók. A nehezítő tényezők között emiitette Grósz Károly a sajtót. „Én sajtópárti voltam és vagyok — mondotta. — A sajtóban sok érték van. De úgy érzem, hogy míg korábban indokolatlanul túl szépre festette a képet, most egyre inkább csak a bírálható elemeket mutatja be. Ez tehát egy más irányú torzulás, amelyet meg kell állítani. Nem adminisztratív eszközökkel, hanem úgy, hogy többet kell politizálnunk a sajtóban dolgozó elkötelezett újságírókkal, sokakkal akik segíteni akarnak, de olykor nem tudják, hogyan. Gyakori kérdés, bátortalan-e a vezetés vagy sem? Az elmúlt 5—6 hónap alatt nagyon sok mindent elértünk. De vannak vadhajtások is Ha azokat nem kellő