Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

1988. november 3., csütörtök 3 Tanácskozott az MSZMP KB körültekintéssel, hanem nagybaltával akarjuk lenyesegetni, akkor félő, hogy az értékeket is tönkretesszük, s a dolgok nem alulról, hanem felülről rendeződnek vissza. A döntéseknél határozottságot kell tanúsítani. De ez nem egyenlő a „keménykedéssel". A körültekintő döntéseket a vezetésnek együtt kell meghoznia, járva a nemzeti utat, vállalva a nemzetköziséget, amely nélkül nem lennénk képesek a nemzeti programot 6em megvalósítani. A küzdelem fö terepe most az alapszervezet. S fontos, hogy a kommunisták jelen legyenek a politikai intézményrendszer legfőbb szervezeteiben. Mindenekelőtt a szakszervezet munkájában kellene aktívabban részt venni, hogy ne a pártszervezetek legyenek a termelés szervezői és mozgatói, s a helyi problémákkal a vállalatvezetők és a szakszervezetek közösen foglalkozzanak. Ez vonatkozik a kormány és a szakszervezet viszonyára is, amelynek keretében most például vita folyik a kollektív szerződésekről. Ha a kormány valamit nem jól ítélt meg. meg fogja változtatni. De az is tény, hogy egyes területekről a szakszervezeteknek vissza kell vonulniuk azért, hogy a gazdasági vezetők személyes felelőssége minden döntésben tetten érhető legyen. Ahol pedig a szakszervezeteknek nagyobb szerephez kell jutniuk, ott ők működjenek határozottabban és nyomatékosabban. A területi pártszervezeteknél az egyik legfontosabb tennivaló a kádermunka fejlesztése. Egy kormányzópárt képviselőinek olyan képességekkel, ismeretekkel kell rendelkezniük, hogy megfelelő fórumokon kellő hatással tudjanak fellépni, vitaképesek legyenek. Mert a tanteremben, az üzemben vagy más fórumokon nem a Központi Bizottság, hanem a helyi kommunista közösség, a kommunista vezető, a párttag vitatkozik, érvel. Legfontosabb feladataink közé tartozik ezért, hogy a mozgalomban szuverén egyéniségek nőjenek fel, akik önállóan képesek politizálni. A mozgalom minőségét sok-sok szuverén egyéniség politikai tevékenysége adja meg. Hangadó emberek kellenek, de őket nem lehet központi bizottsági határozattal kinevezni, mi csak segíthetjük őket ahhoz, hogy kivívják ezt a helyüket a maguk közösségében. Ma és még a következő években sem lesz népszerű a vezetői tevékenység. De aki ezt vállalja, az ne sopánkodjon, hanem viselje ennek terheit. Grósz Károly a Magyar Hírlap október 28-ai számában megjelent, és a vitában többször említett nyilatkozatáról szólva elmondta: szükségesnek tartotta, hogy tájékoztassa az országot és külföldi partnereinket is nemzetközi pénzügyeink néhány időszerű kérdéséről. Felhasználta az alkalmat arra is, hogy megerősítse: a vezetésben különböző nézetek vitája zajlik, ami természetes, de nincs semmiféle hatalmi harc, s a hangsúlyt mindenki az egységre helyezi. „Kötelességünk azon dolgozni — mondotta végezetül Grósz Károly —, hogy a párt vezetősége még jobban öszszecsiszolódjon, s gondolkodásában, cselekvésében még egységesebb legyen." Széles körű vita A felszólalások alapvető mondanivalója az volt, hogy a pártban, a társadalmi élet minden szférájában fel kell gyorsítani a pártértekezlet állásfoglalásának, a párt és a kormány m|is döntéseinek végrehajtását. Erre alapot adnak a pártértekezlet óta kibontakozott ikedvező irányú folyamatok. Ezek végigvitele azonban hosszabb időt, esztendőket Igényel. Ennek kapcsán elhangzott: a vezetés legyen türelmetlenebb önmagával szemben, de vegye figyelembe a realitásokat, és tanúsítson türelmet, Ehhez a következtetéshez a legkülönbözőbb nézőpontokból kiindulva jutottak el a vitában részt vevők. Az előadó által vázolt — sokak ő óta eltelt időszak sait szinte valamennyi fel szólaló górcső alá vette, kiki megvilágítva a nézete mekkora sebességgel és meddig akarunk eljutni az új irányba. Üj társadalmi modell részletes kidolgozása és bevezetése nélkül nem haladhatunk előre. Magyarországon — többek megítélése szerint — ma két területen van nehezen megoldható válság: kátyúba jutott termelési szerkezetünk, s pénzügyi egyensúlyunk. Ez a válság súlyosabb, mint amilyenre még 1987-ben is gondoltunk. Ezzel összefüggésben egy ellentmondás is markánsan kirajzolódik: a társadalom nagyobb része úgy érzi, hogy a megszorításokból már lehetne engedni. Ám a kormány, a párt vezetői úgy látják: ennek ma még nincs itt az ideje. A vitázók nem hagyták szó nélkül az egyes rétegek hangulatát jellemző érzéseket, gondokat 6em. Elmondták például, hogy az értelmiség széles rétegeinek nem iavuló. hanem több esetben romló a relatív jövedelme, munkafeltételeik önmagukban is munkájuk alábecsüléséről tanúskodnak. Az alkotó értelmiség hangulatát a kétségbeesés és az aktív tenni akarás egyidejűségével jellemezték. Tarthatatlan állapotnak minősítették, hogv egy szocialista országban az oktatás, a művészet, a kultúra minden területe fenntartási gondokkal küzd. s például a színházak lassan a puszta létükért harcolnak. Kijelentették: a pártnak támogatnia kell az oktatáshoz, a képzéshez, a művelődéshez való jog gyakorlati megvalósítását — az óvodától a legmagasabb művészetig —. mert kiművelt emberek nélkül nem létezhet, nem fejlődhet a szocializmus. A vitában felszólaltak: Szabó István. Veres József. . Varga László. Tömpe István, valtoza- Jassó Mihály. Horváth István. Szilágyi Tibor. Dudla József. Vajda György. Berecz Frigyes. Glanz Lászlószerint legfigyelemreméltóbb né Katona Imre. Szépe Agtendenciákat. Kiemelték: nes< ördögh Szilveszter évek óta nem volt ennyi Aczél Györgv Györgyi Béla. önmarcangoló eszmecsere, Pozsgav Imre. Koi Tibor valódi változás a pártmun- Deák László Ormos Mária ka demokratizmusanak, Horn Gyula. Gáspár AntalTiyilvánossaganak, egy mas. né Medgyessy Péter Osztafi fajta munkastílus meghono- Béla Kjss IstViin Huszár sitásanak előmozdításáért, István. Nyers Rezső. Berend mint ebben az öt hónapban. T- jván Nagy Sandor Td_ Éles, szenvedélyes viták kei Ferenc. Bónvai István és jellemzik a közéletet, de Hollán Zsuzsa. A Központi nem tapasztalható jelentós Bizottság további három szembenállásra, nyílt konf- ,„„• D... - „. . . .... . ,. _ . .. tagja — Reveszne Ken Anrontaciora utaló magatartas. Többen szembeszálltak a na- Gubicza Ferenc és Szlapártértekezlet óta elért menickv István — írásban eredményeket lekicsinylő, a nyújtotta be hozzászólását. közvéleményben felbukkanó ilyen gyakran vélekedé(MTl) Pénzügykutató Rt. „Csak egy dolog véd meg..." — Mennyire egységes szellemi csoportosulás a Pénzügykutató Rt? Pálos Miklós: — Amenynyire a valamikori Pénzügykutató Intézet az volt. Egység van nálunk abban, hogy valamennyien kivezetni akarjuk az országot a válságból. Ezt a szerepet senki sem a politika súgójaként képzeli el kizárólag. Mindenkihez akarunk szólni, akinek füle van arra, hogy befogadja érveinket: politikusokhoz és „csak" újságolvasókhoz egyaránt. Tartalmi dolgokban kemény vitáink vannak a részvénytársaságon belül. Például igencsak különböznek nézeteink az ország adósságának eladásáról is. Csillag István ezt csak abszolút csődhelyzetben tartaná helyénvalónak. Matolcsy György kollégám — akinek nemrégiben ebben a kérdésben élénk visszhangot kiváltó cikksorozata jelent meg — úgy véli, hogyha a hitelező bank nemcsak a pénzét adja a magyar gazdaságnak, hanem a tőke működését közvetlenül figyelemmel kíséri, akkor a hatékony működtetési gondolkodás is átkerül a hazai gazdaságba. Csillag István: — Az Rt. azért egységes, mert sokféle. Belül vannak olyan elképzelések, amelyek a kibontakozást a nagyüzemi munkásság érdekeinek maximális figyelembevételével és az eközbeni demokratizálódással tudják elképzelni, mások a liberalizálódástól várják az értékek gyarapodását. Ezek a nézetek időről időre össze is csapnak. Eddig szerencsére egyik ér-i dekcsoport sem tudta, és nem is akarta a másikat lehengerelni. — Hazánk gazdasági fordulatának teljessége a KGST-n belüli abszolút fordulat nélkül elképzelhetetlen. Látnak-e biztató gyakorlati tendenciákat a nemzetközi gazdasági szervezet működésében? Pálos Miklós: — A Szovjetunió 3 évvel ezelőtt a változások legnagyobb ellenzője volt. Egyeztetett mechanizmusokat, központi tervezést akart mindenáron. E meghatározó ország nézeteiben azóta alapos fordulat történt. Csehszlovákiában, ha kissé ingatagon is, de elindultak a reform felé. Biztatóak a lengyel gazdaság átSzerteágazó fonalú, tartalmas beszélgetés színhelye volt e hét első napján ismét a Royal Irodalmi Kávéház. Csillag István és Pálos Miklós, a Pénzügykutató Rt. munkatársai voltak Bán Jánosnak, a házigazdának a vendégei. Már távozóban volt a közönség, amikor lapunk számára külön interjút kértem a két fiatal közgazdásztól. változtatására irányuló törekvések is. Bulgáriában is igencsak figyelnek a másutt megindult reformkísérletekre. Egyre többen ismerik fel, hogy jó, ha a KGST-ben is a piaci viszonyok, az áru— pénz csereformák dominálnak, és nem az államközi szerződések. Ezekről a témákról több tanulmányt írtunk, és ezekre megrendelésünk is volt. — Honnan? — A Pénzügy- és a Kereskedelmi Minisztériumtól. — Véleményük szerint mekkora erő ma Magyarországon a Pénzügyminisztérium? Pálos Miklós: — Az utóbbi időszakban ez a kormányzati szerv igencsak megerősödött, ezért fokozódtak ellene a támadások is. Vállalkozási adó, áfa, szja — ezeket alapjaiban ez a minisztérium dolgozta ki. Csillag István: — És ezzel új játéktérre kényszerítette a gazdaságot. Ezek modernizációs tendenciák. — Nyerhet-e a PM ellenpártja? Pálos Miklós: — Ez a korlátlan lehetőségek hazája. Egyáltalán nem elképzelhetetlen egy ilyen irányú fordulat. Csillag István: — Azt kell eldönteni végre, hogy bridzset játszunk, avagy tehéntrágyával dobáljuk egymást. Ha biztos a bridzs, akkor az ellentábor is kénytelen lesz ezekkel a játékszabályokkal megismerkedni és küzdeni. — Idegen szervezet lesz-e gazdaságunkban a nemrégiben elfogadott társasági törvény? szerint friss, korszerű, más sekkel. Elfogadhatatlannak megítélés szerint historizált megközelítésű — helyzetértékelést a felszólalók többsége elfogadta, s bátorítást adott ahhoz, hogy folytatódjék az elmúlt másfél évtized nyílt kritikai elemzése. ami által egyértelműbbé válhat, hogy a párt vállalja az elmúlt évtizedek progresszív örökségét, és hasznosítja tapasztalatai t. UJ gyanúkkor a véleménynyilvánítók újólag felhívták a figyelmet arra is, 'hogy a párttagság nem az elmúlt tizenöt év teljes tagadását igényli, hanem a politikai gyakorlat egyes elemeitől való elhatárolódást sürgeti. Többen égető szükségét látták annak, hogy a testület olyan egyértelmű döntést hozzon, amely — a Központi Bizottság egységét is erősítve — határozott iránymutatásként szolgál a munkahelyeken, a lakóterületeken, az alapszervezetekben politizálók számára. Fontos, hogy a közvéleményt ina foglalkoztató vitakérdésben határozott, egységes álláspontja legyen, s ki-ki ezt felhasználva tudjon vitába szállni azokkal, akiknek céljai elfogadhatatlanok. A májusi pártértekezlet ítélték azt a nézetet, miszerint az országos pártértekezlet legfőbb eredménye csupán a személyi változásokban mutatkozik. Véleményük szerint a pártértekezlet lényegében kodifikál, ta, deklarálta a párt reformvonalát, s a társadalmi, politikai stratégiaváltás fontos, kiemelkedő állomását és feltételét alkotta Egy új stratégia kimunkálása, a stratégiaváltás még folyamatban van, s ez időt, még jó néhány esztendőt igényel. Ez az új stratégia megérdemel minden társadalmi támogatást. Többen úgy vélekedtek, hogy "Magyarországon ma a többség az elosztást vitatja, miközben kevés figyelem jut a termelésre. Azt a követelési hullámot, amely az elmúlt időszakban megindult, meg kell állítani, mert a végeláthatatlan alkudozás miatt arra nem marad idő, hogy a gazdaság fellenditévalamennyi ^ével kerüljenek helyükre a a pártnak jelenleg valóban torz értékviszonyok. Meghirdettük ugyan a gazdasági fordulatot, de nem határoztuk meg, milyen irányban, mennyire fordulunk el eddig tévesnek itélt utunktól, s milyen gyorsító erők segítségével, Pintér Béla emlékére Pintér Béla kilencven éve születelt Szegeden. A textilmunkás-fiatal 1919-ben kapcsolódott be a kibontakozó kommunista mozgalomba. A Tanácsköztársaság megdöntése után, 1921-től folytatta tevékenységét a KMP-ben, ugyanaz év novemberétől annak tagjaként. A Ladvánszky József, Jászi Ferenc, Ladvánszky Vince, Varsandán László elvtársak és az általa alkotott kommunista sejtben feladata az illegális sajtó terjesztése volt. A hatásában egyre erősödő szervező és agitációsó sejtmunkát a rendőrségi letartóztatás szakította meg. 1922 decemberében az Szegedi Nemzeti ellenforradalmi rendszer szociáldemokrata bírósága kommunista tevékenységéért egy év fegyházra itélt^ Pintér Bélát. A büntetés letöltése után rendőrségi felügyelet alá helyezték. A baloldali mozgalommal ezt követően sem saa- hű kadt meg ia ktopcsolata. 1926-ban az MSZMP körül csoportosuló szimpatizáns kör résztvevője volt. A húszas évek végén, a harmincas évek elején a KMP legális folyóiratainak terjesztéséből vállalt részt. 1931 és 1934 között az MSZDP szegedi szervezetében dolgozott. Noha mozgalmi tevékenységét váltakozó lendülettel folytatta, s az illegális kommunistákkal való kapcsolatát elvesztette, a rendőrség mégis számon tartotta. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a német megszálláskor ismét rendőrségi felügyelet alá helyezik. A város felszabadulását követően azonnal bekapcsolódott a helyi munkásmozgalomba. 1948-ig, a kétí munkáspárt egyesüléséig, a Színház pártszervezetének elnöke, majd az egyesülés után az MDP színházi vezetőségének tagja, s 1952 és 1954 között a pártszervezet titkára volt. Az ellenforradalom idején maradt kommunista elveihez. 1959-ben történt nyugdíjba vonulása után a petőfitelepi I. számú pártulapszervezet vezetőségi tagjaként végzett pártmunkát 1957-től a petőfitelepi 56-ois választókerület tanácstagja volt. Fáradhatatlanul szervezett, érvelt és kilincselt választókerülete és polgárainak érdekében. Munkássága és társadalmi tevékenysége elismeréseként n Szocialista Hazáért Érdemrend, a Munka Érdemrend ezüst fokozata és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem kitüntetésekben részesült. Tevékeny életútja 1976. február 18-án zárult le. Születése évfordulóján megemlékeznek róla egykori küzdőtársai, elvtársai és lakóterületének polgárai. Kormányos András Pintér Béla születésének 90. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága és a Szeged Megyei Városi Tanács november 4-én, pénteken délután fél 3-kor koszorúzási ünnepséget rendez J Belvárosi temetőben levő díszsírjánál (Fonógyári út felőli bejárat) Pálos Miklós: — Ez is elképzelhető. A társasági törvénnyel is megtörténhet az, ami nemrég a vállalati tanácsokkal. A nagyvállalatok meg fogják esetleg tanulni, hogy egy modernebb formában hogyan lehet ugyanazt csinálni, amit a korábbi évtizedekben. Bár az rt-knek más a természetük. A vállalati tanácsok megalakítása irányába nem mutattak gazdálkodó egységen belüli természetes tendenciák. A részvénytársasággá átalakulás irányába mutatnak bizonyos, már meglevő helyzetek. Minden ott dől el, hogy bomlanak-e a nagyvállalati struktúrák, teret nyer-e a külső tulajdon. Ha az átalakulási törvény majd megfelelő feltételrendszert tud teremteni, csak akkor lehet nyerésesélyes a játék. Csillag István: — Ha nem erőszakolják a nagyvállalatokra, szövetkezetekre az átalakulást a tőketulajdonosok ellenőrzése alá kerülést, akkor nagyon nagy tere marad továbbra is a pazarlásnak a gazdaságban. A kisvállalkozásoknál ez a törvény nem tud rosszul működni. A társasági törvény egy kizökkent racionalitást állít vissza. Alapkonstrukciója, belső racionalitása miatt működésének eredményében nem hordoz kettős esélyt. Pálos Miklós: — Nem szabad ettől a törvénytől várni, hogy a gazdaság, a társadalom többi láncszemének megmozdítója lesz. Csak akkor számíthat sikerre az ország, ha a többi változás is egy időben — nem fáziskéséssel— megindul. Csillag István: — Nem a társasági törvény lenyomott gombjától jön ki a készülékből a többpártrendszer lidérce — A társasági torvényt a Parlament elfogadta, most a gazdaság a vállalkozási adótörvényre vár. Hírek terjednek, hogy egy hónap alatt a várható kulcsszám 55 százalékra növekszik. Pálos Miklós: — Nincs ilyen tervezet. Marad az 50 százalékos elvonás, de esetleg az állam a maga tulajdonrésze után osztalékot is kér. Nem az elvonás mértéke a fő gond, hanem, hogy mire költik ezt az összeget. Ha Bős—Nagymaros, Tengiz típusú beruházásokra, amelyek az elavult, nemzetgazdaságot szegényítő ágazatoknak adnak teret, fejlődési lehetőségeket, akkor a 10 százalék is sok. De, ha ez a pénz más módon kerül felhasználásra, akkor esetleg nőnek a most csekély kilábalási esélyek. Én ebben kevésbé bízom. Ma a pénzpolitikában idehaza, egy adott összeg beszedésének a kényszere a meghatározó. Ez a költségvetési szempont. Ezzel szemben van a vállalkozó, aki úgy érzi, hogy 50 százalékos elvonás és 20 százalékos infláció mellett egy fillére sem marad. Mindkét félnek igaza van. Ez a helyzet a jelen konstrukcióban megoldhatatlan. Amíg nálunk a költségvetésen keresztül kerül felosztásra a nemzeti jövedelem 65 százaléka, addig a prosperáló gazdaságokban ez az arány mindössze 35 százalék. Ök ezt a kisebb összeget szociálpolitikára, egészségügyre, oktatásra költik, mi a nagyobb pénzt majdnem teljesen a termelésre. — A Pénzügykutató Rt. kisvállalkozás? Csillag István: — Igen. — Mivel bizonyítja ezt? — Csak egyetlen dolog képes megvédeni minket: mi magunk. Bőlo litván