Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

4 1988. október 1., szombat // A létben a maradandót // Németh József, a magyar festészet kiemelkedő alakja, a vásárhelyi művészetnek három évtizede egyik meghatározó személyisége október 3-án lesz 60 éves. A pannon táj fia ő, aki az Alföld tenyerén teremtett európai mértékkel mérhető, általános emberi igazságokat megfogalmazó művészetet. Szenna és Vásárhely között, a Képzőművészeti Főiskolán, Pap Gyula és Szőnyi István tanítványaként a freskófestés vonzásába került. Murális megbízásai mellett táblaképein is ennek a summázó, szimbólumtoremtö, általános emberi kérdéseket megfogalmazó törekvésnek, az qgyszorűsóg monurrventulizNémeth József festőművész hatvanéves musának, a profán mítoszalkotásnak, a modern ikonteremtésnek lett következetes képviselője. Subás öregje, gereblyés fiúja, kaszás parasztja, nádbuzogányos legénye, vásárhelyi madonnája, dolgos asszonyalakjai ébböl a tájból, az itteni élményekből, az itt élő emberekből nőttek emberiségjelképekké. Szennai, szegvári, vásárhelyi és csongrádi falképei kortárs művészetünk maradandó értékei. Joggal írhatta róla Csoóri Sándor: ,,Németh József az én szememben a megérzés festője. Azok jelenlétét égeti belénk, akik szinte reménytelenül, hivalkodás nélkül segitenek fenntartani ezt a mai világot is: kétkezi emberekként, magukat megtartóként. Hozzájuk és környezetükhöz kötődő hűsége így nemcsak érzelmi viszonyt fejez ki, hanem eszmét is. Azt, hogy a világot a széteséstől megőrizni semmivel sem korszerűtlenebb feladat, mint a szétesést korszerűen ábrázolni." Ezen a születésnapon azt kívánjuk neki, amit ő igyekszik képeivel kifejezni: „Valami otthonosságot, bensőségességet, csendes megnyugvást, biztonságot, komfortot." Mélyponton az egészségügy Terápiát, sürgősen! Gondolom, nem újdonság, katasztrofális helyzetbe került Szegeden az egészségügy. Ez nemi újságírói túlzás, a város képtelen 240 ezer ember ellátásáról gondoskodni. (Ez a szám csak nö, ha hozzávesszük, egy-egy klinika mekko-, ra vonzerőt jelent a megyehatáron kívül is!) Több mint egy évtizede megszűnt a megyei kórház — ideiglenesen! —, azóta szintén ideiglenesen, feladatait átvette a városi kórház és az egyetem. A modell kényszerű változását azonban nem követte az anyagi erök átcsoportosítása. A helyzet tarthatatlan, ezt belátva hívta eszmecserére, vitára a szakembereket az egészségügyi pártbizottság. A beszélgetés résztvevői: Varró Vince klinikai rektorhelyettes, Baradnay Gyula, a kórház-rendelőintézet általános igazgatóhelyettese, Szarvas Ferenc egyetemi tanár, Csergő Tibor. a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője, Kása Péter, a SZOTE partbizottságának titkára és Bujdosná Lengyel Eszter, az egészségügyi ágazati pártbizottság titkára. — Evek óta létezik a SZOTF. valamint a várt- és tanácsi szervek között együttműködési szerződés, ami tulán garancia lehetett volna úrra. hogy történték valami előrelépés a szegedi egészségügyben. K. P.: Átnézve ezeket a dokumentumokat kiderül, lói fogalmaztuk m»e a feladatainkat. A végrehajtásuk érdekében azonban keveset tettünk. Itt a cselekvés 24. órája! Elodázhatatlan a döntés, szükség van megvei kórházra. V. V.: A szentesi megvei kórház megszűnésével a klinikák átvállalták a fekvőbeteg-ellátás 50 szazaiékát. a többit a kórház oldja meg. Szegednek olyan kórházra volna szüksége, melv megvei feladatokat is kéoes ellátni. Ilyen szempontból a városi kórházat fel lehetne fejleszteni. A lényeg az. hogv az egyetem kapja vissza az eredeti funkcióját. vagyis kerüliön ismét előtérbe az oktatás, az orvostovábbképzés. a tudományos munka. Jelenleg veszélybe került minohárom. Nem öncélú követelések ezek. általuk színvonalasabb. jobb lesz a gyógyítás. a betegek élvezik az előnyeit. Ez természetesen nem jelenti azt. hogv a klinikák ki akarnak sajátítani minden területet. Sőt. meggyőződésem. a kórházakra lehet tanszékeket telepíteni. Erre Szegeden is akad példa: az urológiai tanszék. Ilyen tbrület lehetne például a reumatológia, a fertőzőovtálv. De fordítva is igaz. el tudia látni a régi feladatait a szemészeti klinika, az idegsebészet, a bőrgyógyászat. A klinikák, az egyetem nem akarnak kivonulni a gyógyításból, csak nem célszerű. ha a fekvőbeteg-ellátás elsó lépcsőivé válnak. — Ügy tűnik, hiába léteznek városi kórházak, megTfött Szeged vonzereje. Cs. T.: Igen. A kórház és a klinikák végzik együttesen a fekvőbeteg-ellátást Ideiglenesen. ami úgy tűnik, állandósult. Ennek megfelelően azonban nem kaptuk meg a feladatokkal arányos megyei anyagi támogatást. A megvei egészségügyi koncepció 15 éve hibás. Minimum egv 150 ágyas kórházi pavilonra volna szükség. Ezt már rég meg kellett volna építeni. Az elmúlt tíz évben a megyében 650 milliós fejlesztésre került sor. Ennek az összegnek csupán egv töredéke került Szegedre. Ezt nem szemrehányásként mondom, hiszen szükség volt megvei Köjálra, nélkülözhetetlen a deszki tüdő- és kardiológiai gyógyintézet, a hódmezővásárhelyi diagnosztikai központ. ideie volt befejezni a makói kórház rekonstrukcióiát is. de ez idő alatt Szegeden csupán a 200 ágyas kiürítő pavilon készült el. amivel nemigen büszkélkedhetünk. Most már odáig jutottunk. hogv a betegeket szét kell küldenünk a megye különböző kórházaiba. Szegeden akkora a zsúfoltság, hogv egy influenzajárványba is könnyen belebukhatunk. Többen szóvá tették. Szentesnek vissza kell adni a megyei funkcióját. Döntésnél nem árt mérlegelni, miiven szakmai, szellemi kapacitással rendelkezik Szeged és a rr.egve városai. Meg kell azonban fogalmazni, hogv Szegeden a kórházi pavilon építését el kell kezdeni a lakosság ellátása érdekében. B. Gv.: A megvei kórházról nem lehet érzelmi alapokon dönteni. Az a ténv. hogy a szegedi kórházak szellemi, szakmai tekintetben alkalmasak a megvei feladatok ellátására. A klinikák és a kórházak között — nagyon helyesen — szakemberáramlás folvik. lgv véleményem szerint Szegeden van a helye a megvei kórháznak, ha a pénz odaítélése ehhez a címhez van kötve. Nem presztízsokok miatt. Szakmai szempontból, A klinikák, a kórházak már nem győzik — munkamegosztásban sem — a fekvőbeteg-ellátást. A kórház és az egyetem forrásai kimerülőben vannak. Hova lett a pénz? Nem Szegedre iött. Katasztrofális a helyzet. Az ágvkihasználás már olyan magas, hogv újabban a betegeket előbb haza kell küldenünk. Ez természetesen mindig rizikóval iár. Sz. F.: Valóban odáig jutottunk. hogv nem tudiuk fogadni a betegeket. Ha hosszú évek után olvan döntés születik, épül a városban megyei kórház. arra mindenképpen évekig várnunk kell. Tehát valamilyen átmeneti megoldást addig is muszái találnunk. Átmenetileg például az egyes városi kórházak tudnák fogadni a betegeket. Hódmezővásárhelyen például az ágvkihasználás tudomásom szerint 70 százalék között mozog, ök boldogan átveszik a betegeinket. — Nagy kérdés, mi. szegediek akarjuk-e. hoav bennünket ott gyógyítsanak?! Sz. F.: Tudom, ez ellen a lakosság tiltakozik. Bár én hiszem és tudom, mennvire színvonalas például a hódmezővásárhelyi kórházban a gyógyítás. Ez annak is köszönhető. hogv a megve kórházaiban már korábban megindult bizonyos specializálódás. Ezt természetesen mi szorgalmazzuk, támogatjuk. Átmenetileg én jobb megoldást nem tudok. — Milyen mélyreható következményekkel jár a megyei kórház szüneteltetése? B.-né L. E.: Joggal rossz a lakosság közérzete. A klinikák nem tudnak maradéktalanul megfelelni az oktatási. kutatási feladatoknak. 11a még sokáig tart ez az állapot. a szakmai, tudományos színvonal látia kárát. Ez pedig nem lenne kívánatos. A visszaesés előbb-utóbb érződne a gyógyításban is. Véleményem szerint meg kell szüntetni a megve. a város közötti szembenállás áldatlan állapotát, és mielőbb kezdjük el a kórház építését. Kétszáznegyvenezer ember ellátásáról van szó! K. P.: Tovább nem tartható a Csongrád megvei egészségügyi modell. Az egvetem ne legven az első állomása a fekvőbeteg-ellátásnak. Én a progresszív betegellátást szorgalmazom, ami azt ielenti. a beteget ott lássák el ahol kell. Módosításra szorul a betegbeutalási rendszer, újragondolást érdemelnek a területi arányok. Ezekben a kérdésekben úgv hiszem, állást kell foglalnia a városi oártértekezletnek. Több évtizedes lemaradás az öröKségünk. Halaszthatatlanul meg kell találnunk a terápiát. Bodzsár Erzsébet Zenei világnap '88 A

zene az emberről szól, aki otthon érzi magát a természetben, a végtelenben.'' Így mondta Jehudi Menuhin, a zenei világnapok életre hívója, és azóta mennyi szépet, szárnyasat mondtak ezeken a napokon szép és szárnyas zenéktől indíttatva. De ma megannyi kétkedő Descartes-ként élünk ebben a világban. Otthon-e számunkra, az sem biztos már, semmi sem biztos, „minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban". Kételkedünk: vajon a zene tényleg mindenkié-e, valóban összeköt-e, valóban átível-e országhatárokon, megold-e valamit, nem mákony-e, melynek akadnak drágább és olcsóbb válfajai, miként az italok közt is vannak simák és vannak karcosak. Ám kétkedve elfelejtjük, "hogy az egyiptomi Thot, a bibliai Jubál, a görög Apollón és a trák Orfeusz isteni küldetése örök emberi misszió: a múzsák az emberrel együtt születtek, és velünk is enyésznek. Kétkedés és nosztalgia helyett avatott zenészek és beavatott zenehallgatók módjára új tempót kell átvennünk, mert az adagiók és moderatók után most jött el a „piu mossók" kona; az expozícióban új témák, új jelenségek tűnnek fel — képesek vagyunk-e a feldolgozási részben magunkra szabni az újat és az újhoz szabni önmagunkat? Mert torlódnak az új jelenségek: mig a könnyű és a komoly zene közti szakadék egyre mélyül, a könnyű zene értékes elemei utat találnak a koncerttermekbe, Scott Joplin olykor a közmegegyezés aurájával bevont szerzők társául szegődik. A népzene újra bizonyítja életképességét, néha megdöbbentő (mondhatnám ,,sz vette re.s") formában folytatja diadalmas továbbélését. Hatalmas mozgalom indult a régi zenék birtokba vételére, rácsodálkozunk régi ónmagunkra, középkori szerzetesruhában és a jokulátorok tarka gönceiben, reneszánsz mezben és barokk parókában, rokokó masnik és pántlikák közt; régi táncok mozdulatait idézzük; Quintilianus és Bach kézfogásának, gáláns gesztusok zenévé párlásának vagyunk tanúi, és rájövünk:, milyen végtelenül gazdagok vagyunk. Most újítja magát a zenetörténet is: ferdítő, infantilis1 tanmesék és hiteltelen héroszok gyártása helyett ma végre a valóságot kezdi kutatni. És mikor az improvizatív alkotás alkonyán kesergünk, értékeliük-e kellő elismeréssel a jazzt, az úi világműfajt, ahol éppen ai rögtönzés válik a zene lényegi elemévé? Észre kell vennünk azt is, hogy az új zene rendre 'kinyúl Európából, és miként Debussy Jáva és Báli szigetének üzenetével termékenyítette nyelvezetét, ma már Afrika, Amerika és Ázsia nemcsak zenéjével, de filozófiájával is hat és munkál — egy olyan új zeneiség kialakításában, mely egyszer talán valóban mindnyájunk közös kincse lesz. De addig tenni kell egyet s mást: a hallgatónak vállalnia kell a tükröt, ha olykor gond hozta barázdát, vagy keserű fintort mutat is, a szerzőnek pedig polgár- és egymáspukkasztás múltával, vigyázni kell a tükör tisztaságára, a szolgálat erkölcsi parancsaira. És talán megújul a zeneoktatás is: a konzervatóriumok végre nem konzerválóműhelyek, az akadémiák nem az akadé. mizmus szószólói lesznek, hiszen az oktatásnak a múltra támaszkodva ugyan, de a jövő számára kell képeznie jövendő muzsikusokat, tanárokat, zenefogyasztókat. És közben azt is meg kell vizsgálni, mi kell a zenefogyasztónak, miért vonzó az egyetemisták Messiása, miért telt házasak a karácsonyi koncertek, az orgonahangversenyek, és miért néptelen egy sor más rendezvény? A nosztalgia legyen a slágereké. Ellenkezőleg, mi a múltba azért nézünk, hogy a nagyoktól optimizmust tanuljunk. Schütztől, aki minden szeretett lényt elveszítve vált örök vigasztalónkká, Pergolesitől, aki romlott testtel, haláltól érintve teljesítette küldetését, Bachtól, ki akkor tisztázta le a két kórusos Máté passiót, amikor a Tamási-templom második kórusát éppen lebontották, Mozarttól, aki egy időben írta Requiemjét és a Varázsfuvolát, Beethoventől, aki süketen és csalódottan átölelte az emberiséget, Schuberttől, aki halála évében a kiadás, a megszólaltatás minden reménye nélkül, megszállottként komponált, vagy éppen Bartók Bélától, akit egyszerre ért a világot sújtó, és az egészségét megrontó válság, és mégis lelkesítő üzenetet bízott a Concerto és a III. zongoraverseny zárótételeire. T

őlük, és a többiektol — a javíthatatlan optimistáktól — tanulunk derűlátást borús időkben. Legyen Menuhinnak igaza a zenéről, mely „az emberhez szól, aki otthon érzi magát a természetben, a végtelenben". Mcszlényi László Tudósítás Tápéról Ünnep a Tisza partján Kitett magáért Tápé csütörtökön este. Délután 6-kor kezdődött az első fönnmaradt írásbeli emlékhez igazodó ünnepsége — 850 éves! —, és este (kilencig tartott. A tanácsházán rendezett kiállításon annyian voltaik, hogy a Móra Ferenc Múzeum értékes anyagát a résztvevők nem is nagyon láthatták. Hogy egyáltalán tapsolni tudjanak, ahhoz is helyet kellett csinálniuk maguknak. Jelenlegi tápaiak, a faluból elszármazottak, a vele kapcsolatot ápoló városiak jöttek el a kiállításra, de hogy ki melyik csoportba tartozott, azonnal kiderült, amikor a népi együttes énekelni kezdett. A falubeliek és a hazalátogató elszármazottak ugyanis együtt énekeltek a csoporttal, elkápráztatva a vendégeket. A szénporos téglaégető területén föltárt sír fényképéből, az idestova hatezer évvel ezelőtti újkökori lebői ház kiásott gödréből, a késő bronzkori lemezövig sok értéket mutató őskori régészeti leletektől a malajdoki pénzeken át az adólistákig, a gyékénymukákig, a viseletig terjedő kiállítás, magába foglalva Nyilasi Sándor, Heller Ödön és Dorogi Imre képeit is, nyogadtabb figyelmet kíván. A tanácsházi folyosó egyik felében a díszítőművészeti szakkör hímzései, a másikban a háziipari szövetkezet mai termékei is láthatók. A gyékénylenyomatos cseréptöredékek tanúsítják, ennek a földnek a népe jóval a honfoglalás előtt már, legalább ötezer éve sodorja és szövi a gyékényt. Csonka István, a városi tanács elnökhelyettese nyitotta meg a kiállítást, és Tóth József, a tanácsi hivátal elnöke olvasta föl a kényszerűségből távol maradó tanácselnök. Popp Gyula levelét, a hajdanában Tápén is tanító pedagógus üzenetét. Az est második része a templomban zajlott, ugyancsak megtöltve azt. Az irodalmi est házigazdája Murányi Miklós plébános, a kiadós, és mindvégig érdekes műsort Juhász Antal néprajzos muzeológus vezette, közreműködött a tarjánvárosi templomi Szent Gellért énekkar. A kiadós és szép műsor is megérdemelné az alapos elemzést, de kényszerűségből elégedjünk meg csupán a vázlatos áttekintéssel. Kristó Gyula arról beszélt, szintén rövidségre és tömörségre kárhoztatva, hogy a dömösi alapítólevél idejében 4-5 ezer település lehetett az országban, de legföljebb tizedének maradt fönn írásos nyoma. Tápénak ebben szerencséje, hogy egyházi birtok volt. Az oklevélben előforduló húsz név nagyobbik része finnugor sajátosságokat hordoz, Tápé tehát magyarságának is ünnepli 850. évfordulóját. Török eredetűnek tartja viszont a falu nevét. Tudjuk, Bálint Sándor ősi magyar családnévből való lehetséges származását említi. Polner Zoltán szegedi újságíró széDen megírt kutatói vallomását olvasta föl. régesrégi imákat is idézve. Katona Imre a falu népmesekincsét gyűjtötte föl, arról beszélt tehát többek között, hogy egészen másféle meséket hallott a férfiaktól, mint a nőktől, és a Járok-kelek. bujdosok. hajt a nyomorúság tipikusan tápai fordulat. Lele József Tápé fiaként kezdte evüiteni a falu szellemi néprajzához kapcsolódó kincseit, most a pünkösdölésröl szólt részletesen. Baksa Katalin magnetofonfölvételekről idézett betétekkel élénkítette népzenei beszámolóját. Az első dallam, amit bemutatott, több mint négyszáz éves, ennél is régebbi, föltehetően a honfoglalást is megelőző időkből származik azonban a szintén idézett sirató. Dékány Endre saját szép versét mondta el, címe: Juhász Gyula Krisztusa előtt. A tárgyi emlékeket Molnár Imre kezdte gyűjteni a faluban. ifj. Lele József folytatta. ö, a folytató, emlékezett meg a falunak hírt szerzett együttesekről, a Gyöngyösbokrétáról, és a mostani csoportról. Mindez azonban csak az egyik vonulatát adta a műsornak, Szeged klasszikusairól régóta tudjuk, szinte fogadott gyerekei voltak az ősi falunak is, és számos művel ajándékozták meg. Móra Ferenctől a Tápéi diplomaták, Tömörkénytől a Gyékényfalu című részlet hangzott el, Juhász Gyulától pedig a Testamentum, a Tápai nóta, a Tápai lagzi, a Tápé, a Csevegés című riport és A tápai Krisztus hangzott el értő, szép tolmácsolásban Talán először fordult elő, hogy A tápai Krisztus előtt a fölolvasott próza bizonyságul szolgálhatott a vers keletkezéséről. Tegzes Miklós szuggesztív erővel adta elő Magyarnak lenni (című versét. Szólt a műsor végén Gyulay Endre szeged-csanadi megyés püspök is. II. D.