Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-28 / 258. szám

fhf&Mfl VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 258. szám 1988. október 28., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint December 10-re összehívták a megyei pártértekezletet mm Ülést tartott a megyei pártbizottság Tegnap, csütörtökön Szegeden, a me­gyei pártbizottság oktatási igazgatóságá­nak nagytermében Koncz János megyei titkár, illetve Szabó Sándor megyei első titkár elnökletével ülést tartott az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, amelyen részt veitek a testület tagjain kívül az állami, társadalmi és tömegszervezetek, valamint a tömegkommunikációs szervek képviselői is. Jelen volt és felszólalt a tanácskozáson Latos István, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. Először Szabó Sándor tartott tájékozta­tót a két pártbizottsági ülés között vég­zett végrehajtó bizottsági munkáról. A szűkebb megyei pártleslülct üléseiről la­punk rendszeresen beszámolt, ezért nem szükséges erről külön számot adni. A végrehajtó bizottság — sajtóban nem publikált — személyi döntéseiről és állás­foglalásairól a következő tájékoztatás hangzott el: A testület szeptember 23-1 ülésén a Magyar Rádió elnökének javas­latára egyetértett Várkonyi Balázs, a sze­gedi rádióstúdió vezetőjének tisztségéből való felmentésével. Október 21-1 ülésén, ugyancsak a Magyar Rádió elnökének kezdeményezésére, egyetértett Vágási Kál­mánnak a szegedi stúdió vezetőjévé tör­ténő kinevezésével, november elsejével. (Vágási Kálmán jelenleg a szolnoki vá­rosi rádióstúdió vezetője.) A végrehajtó bizottság egyetértett azzal, hogy Papp Gyula, Szeged Megyei Város Tanácsának elnöke ellen a tanács ügyren­di bizottsága vizsgálatot folytasson le. Kezdeményezte, hogy Papp Gyula ellen a szegedi városi pártbizottság pártfegyelmi vizsgálatot indítson. Eszmecsere a pártnyilvánosságról Ezután a megyei pártbi­zottság megvitatta a Jelen­tés a nyilvánosság, a pórt belső tájékoztatási rendsze­rének megyei helyzetéről, ja­vaslat fejlesztésének felada­taira című előterjesztést, amelyhez Koncz János fűzött szóbeli kiegészítést. A szóbeli kiegészítést kö­vetően Perjési László, az OTP megyei igazgatóságának vezetője megkérdezte: a tes­tületi vitát és állásfoglalást megelőzően nem kellene-e megismertetni és vélemé­nyeztetni az írásban kiadott anyagot a megye valamennyi pártszervével és pártszerve­zetével. Válaszként Koncz János bejelentette: a végre­hajtó bizottság írásos jelen­tése korábban megjelent már az Alapszervezeti Tájékoz­latóban, így minden párttag számára hozzáférhető. Napjaink politikai életét számos részletben híven ki­fejező, élénk vita alakult ki a végrehajtó bizottság jelen­téséről. Ebben elsőként Ta­masi Mihály, a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztője fejtette ki véleményét. Be­vezetőben elmondta: a me­gyei párttestületi munka nyilvánosságának, a párt tá­jékoztatási rendszerének mi­lyensége alapvető jelentősé­gű kérdés. Hiszen a nyilvá­nosság teljesebbé tétele nél­kül elképzelni sem lehet a demokratizmus kibontakozá­sát, a párt megújulását. A pártot ugyanis elsősorban az teszi erőssé, ha tagsága ak­tivan, tudatosan, vagyis be­avatottan törekszik a fel­adatok megoldására. Példá­val igazolta, miszerint a ko­rábbi sajtóirányítási gyakor­lat és a Hírlap viszonylag szolid kezdeményezőkészsége egyaránt részes visszás hely­zetek kialakulásában. Így volt ez a ma már közismert „huszonötök" levelével kap­csolatban. Miközben a Hír­lap tartotta magát a nemle­ges állásponthoz, azonközben a pártélet gondjait is elem­ző levelet egv pártlapnak semmiképpen sem minősít­hető orgánum, a Vásárhe­lyen megjelenő Juss publi­kálta. E tény arra figyelmez­tet mindannyiunkat, hogy a már létező, és különösen pedig a még ezután megin­duló tájékoztatási eszközök közötti hírversenyt csakis nagyobb újságírói aktivitás­sal, ugyanakkor teljesebb beavatottsággal állhatjuk. Beszélt arról is. hogy a Hír­lap sohasem kívánt botrá­nyokat szellőztető lap lenni, ám igenis igényt tart arra a szerkesztőség, hogy a közvé­leményt foglalkoztató kérdé­sekben, kivált pedig a poli­tikai állásfoglalást is igény­lő ügyekben mindenkor idejekorán megszólaljon. Ez igen nagy munkát ró a szerkesztőségre, és nagyobb önállóságot is igényel. Föl­vetette és meggondolásra ajánlotta a főszerkesztő, hogy amikor városaink önál­ló orgánum kiadására ké­szülnek, időszerűnek tűnik megvizsgálni, mi a jövőjük a régóta megjelenő mutációs kiadásoknak. Komócsin Mihály, a me­gyében sok éven át magas párt- és állami tisztséget is betöltő nyugdíjas pártmun­kás kapott szót ezután. Föl­szólalását igen megkapóan kezdte a sokak által ismert, tapasztalt kommunista: kér­te a pártbizottságot, járuljon hozzá, hogy írásból beszél­jen, miután sok mondaniva­lója van, s minden bizonnyal utoljára szól a jelenleg funk­cionáló testülethez. Ezt kö­vetően elmondta: ma már tisztán látja, nem volt jó a korábbi, olykor a titkolózá­sig jutó gyakorlat, és külö­nösen nem volt jó a vitáktól való tartózkodás a párton belül. Ám mert ezeket a ha­tározatokat annak idején maga is megszavazta, min­dig tartotta magát a dönté­sekhez. Most is meggyőző­désből helyesli a nagyobb nyilvánosságot, a párt ügyei­nek nyíltabb kezelését. Lát­ja azonban azt is, hogy e gyakorlat bizonyos veszélye­ket is magában rejt. Így pél­dául egyeseknek alkalmat ad felelőtlen megnyilatko­zásra, ígérgetésre. Ezt visz­sza kell szorítani. A közis­mert gázprogramot, a köz­műves vízhálózat teljessé té­telét szolgáló megyei döntést, a telefonbővítést, és számos más, a fejlődést szolgáló he­lyi kezdeményezést mind úgy említette föl, mint ame­lyek megvalósításáért a ma­guk idejében funkcionáló jogszabályok adta kere­teket tágítani kellett. Éppen az ügy, a kom­munális ellátás magasabb szintre emelése érdekében. Kifejtette, hogy bár ezekért ma különböző jelzőket akasztanak rá, olykor igen tekintélyes sajtóorgánu­mok is. Mindennek ellenére az említett tényeket ő ered­ményként értékeli, amelye­ket semmi esetre sem szé­gyell. Érzékletesen beszélt arról is, miért hárítja el kö­vetkezetesen azokat, akik ma azzal keresik meg, ve­gyen részt a kommunista párt megalakításában. „Ha valamikor, most szükségünk van a pártegységre, mert bizonyos erők úgy véleked­nek, hogy most jött el az al­kalom a pártot kiszorítani a hatalomból" — mondta. Az ülés e szakaszában el­nöklő Szabó Sándor tett rö­vid fölszólalást ezután. Ki­fejtette, hogy a régebbi irá­nyítási szisztéma egyik for­mája, a megyei vezetői ér­tekezletek alkalmazható­sága fölött mára eljárt az idő. Nem utolsósorban azért, mert korábban előfordult, hogy a vezetői értekezleten kialakított véleményt egye­sek döntésként kezelték. „Folyamatosan tanulva a de­mokráciát, ma inkább gyak­rabban ülésezik a végrehaj­tó bizottság, s így szükség szerint valóban testületi döntések születnek arra érett kérdésekben" — mond­ta többek között. Pál Rozália nyugdíjas ve­zérigazgató felszólalásában a jelentést, és az ahhoz fű­zött szóbeli kiegészítést,va­lamint a nyilvánosság széle­sítését szorgalmazó felada­tokat korrektül kidolgo­zottnak, időszerűnek és szükségszerűnek minősítet­te, ezért elfogadásra aján­lotta. A pártsajtó aktuális feladatairól szólva elmond­ta: a párt arculatáta nyolc­százezernyi párttag vélemé­nye jelenti. Ezért a sajtó­nak, a pártlapoknak külö­nösen, elsősorban a pártta­gok véleményét kell tük­rözniük. Ennek fontosságát növeli, hogy az elkövetkező időkben esetleg már válasz­tásokat is befolyásolhatja, hogy a közvéleménynek meg­bízható, valós képe legyen a közhivatalt vállaló párt­tagokról. A létrejövő alter­natív szervezetek majd bi­zonyára időben népszerűsí­tik a maguk jelöltjeit. Szük­séges, hogy ebből a mun­kából a pártsajtóra háruló feladatok ne maradjanak megoldatlanok. Perjési József, a megyei pártbizottság osztályveze­tője felszólalásában kifej­tette véleményét a nyilvá­nosság és a demokrácia összefüggéseiről. A külön­böző kérdések megítélése körüli viták élénkülését he­lyeselte, de fölhívta a fi­gyelmet a parttalanná tere­bélyesedő vita veszélyeire. Lenint idézve mondta el: „Amikor mindenki szaba­don mond véleményt min­denről, akkor kiemelkedően fontossá válhat, hogy az azonos nézeteket valló em­berek — adott esetben a párttagok! — se rejtsék vé­ka alá véleményüket." Szer­vezeti javaslatot is tett fel­szólalásában: a pártbizott­ság ne döntsön most a szo­bán forgó jelentésről, ha­nem küldjön ki külön bi­zottságot a pártsajtó szer­vezeti átrendezésének, szük­ség szerinti formálásának tanulmányozására. Sebe János, a megyei párt­bizottság osztályvezetője a jelentést a politikai intéz­ményrendszer szükséges re­formja részeként értékelte. Hozzátéve: a legális párt tá­jékoztatási politikájától idegenek az illegális voná­sok, ezért is múlhatatlanul szükséges a korszerű, a kor igényeit kielégíteni képes tájékoztatáspolitika kidol­gozása és alkalmazása. Szólt arról is, hogy a párt vezető tisztésgviselői és a pártsaj­tó közötti kapcsolat csakis partneri, és semmiképpen sem alárendeltségi lehet. A megye és Szeged életét ne­gatív színben tálaló vi­szonylag nagy számú sajtó­közleményekről szólva rá­mutatott:" ezt nem szervezi senki, csupán annak a meg­jelenési formája, hogy ná­iunk sok megoldandó fel­adat torlódott össze, rész­ben épp azért, mert a veze­tes nem kezelte segítő part­nerkent a lapokat, és a kommunikációs műhelyeket. Sáfrán István, a Központi Bizottság sajtóalosztályának munkatársa is szót kért a vitában. Rámutatott, hogy hiba lenne a sajtót kárhoz­tatni társadalmi gondjaink kimondásáért. Megfogalmaz­ta: a Szegeden dolgozó új­ságírók felelősséggel végzik munkájukat, s ezt segíteni kell továbbra is. Kereszty Béla megyei fő­ügyész etikai kérdésben kér­te a pártbizottság állásfogla­lását. Kérdése így szólt: a valamilyen testületi tagság­gal rendelkező újságíró va­jon, milyen körben teheti közzé éppen tagsága révén megszerzett értesülését, in­formációját? A testületben, amelynek tagja? Abban a lapban, amelynek munka­társaként lett testületi tag? Vagy bármely orgánumban? Sz. Simon István, a Dél­magyarország főszerkesztője elmondta: ezúttal először az újságíró-társadalom, és a he­lyi lapok vezetői időben megismerkedhettek a most testület elé került anyag­gal. Ezt megtiszteltetésként fogják föl a felelősséggel gondolkodó újságírók. Szólt az úgynevezett leleplező cik­kek okozta gondokról is. „Ezek nem azért szaporod­tak meg, mert az újságíró­társadalom alapállása vál­tozott, hanem, mert össze­gyűltek kezeletlen társadal­mi bajaink" — mondotta. Javasolta, hogy a különböző szintű vezető testületek rend­szeresen ellenőrizzék tagja­ik erkölcsi-etikai helyzetét, szükség esetén időben élje­nek eredeti jogkörükkel a fegyelmi testületek, s akkor majd nem lesznek „leleple­ző" cikkek. Ez közös érde­ke a társadalomnak, az új­ságíróknak, és a vezető tes­tületeknek egyaránt. Vitazáró összefoglalása so­rán Koncz János hangsú­lyozta: fordulat kezdeténél vagyunk, tovább kell széle­sítenünk a nyilvánosságot egyebek között a pártlapok (Folytatás a 2 oldalon.) Grósz Károly hazaérkezett Grósz Károly, a minisz­tertanács elnöke csütörtö­kön befejezte Iránban tett háromnapos látogatását, s az általa vezetett kormány­küldöttséggel, valamint a szakértők és vállalati veze­tők népes csoportjával együtt délelőtt hazautazott Teheránból. A magyar miniszterelnök programjának utolsó állo­másaként csütörtök reggel megbeszélést folytatott Sza­jed Ali Hameneivel, az Irá­ni Iszlám Köztársaság elnö­kével. Az iráni államfő hi­vatalában fogadta a ma­gyar kormányfőt. Grósz Károly vendéglátó­jával, Mir Hoszein Muszavi Hamenei iráni miniszterel­nökkel folytatott szívélyes légkörű és eredményes tár­gyalásain megállapodtak a két ország közötti magas szintű politikai érintkezés folytatásáról. Ennek jegyé­ben Grósz Károly hivatalos magyarországi. látogatásra hívta meg Muszavit, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. A Minisztertanács el­nöke megerősítette u Hasemi Rafszandzsaninak, az iszlám köztársaság parlamentje el­nökének szóló meghívást is. Az iráni politikus reményét fejezte ki, hogy a nem tá­voli jövőben eleget tehet a meghívásnak. A két miniszterelnök el­határozta, hogy a két ország kölcsönös érdekeinek megfe­lelően magasabb szintre eme­lik a gazdasági együttműkö­dést. Ezzel kapcsolatban meg­állapodtak abban, hogy az iráni fél előmozdítja Magyar­ország részvételét az iszlám köztársaság újjáépítési és gazdasági fejlesztési prog­ramjában, különös tekintet­tel azokra a területekre, ahol a magyar gazdaság már bizonyította versenyké­pességét. Az elutazás elűtt a Meh­rabad repülőtér reprezenta­tív különtermében Grósz Károly és Mir Hoszein Mu­szavi aláirta a tárgyalásokról szóló emlékeztetöt. amelyben rögzítették a megállapodá­saikból eredő további teen­dőket. Ugyanott Nagy Gábor k ü 1 ügy m i n isz ter- helye t tes és Ali Mohammad Besarati iráni első külügyminiszter­helyettes írta alá a két or­szág közötti, 1989—90-re szóló kulturális csereprog­ramot. A dokumentumok aláírása után Grósz Károly és Mir Hoszein Muszavi közös saj­tóértekezletet tartott. A Minisztertanács elnö­két es kíséretét katonai tiszteletadással búcsúztat­ták a ket ország nemzeti lo­bogóival feldíszített teherá­ni repülőtéren. A magyar kormánykül­döttség különrepülőgépe helyi idő szerint pontosan 11 órakor emelkedett a ma­gasba. Grósz Károlyt és kísére­tét a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügymi­niszter, Beck Tamás keres­kedelmi miniszter és Raft Miklós államtitkár, a Mi­nisztertanács Hivatalának vezetője fogadta. Jelen volt IHohammad Moussa Hashe­mi Golpaiegani, az Iráni Iszlám Köztársaság buda­pesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Hogy mindig friss legyen A sütőipari adalékanyagok gyártásáról és felhasználásá­ról rendeztek tegnap szim­póziumot Szegeden. A meg­hívót a holland—angol UNILEVER, a Magyar Kül­kereskedelmi Bank Rt. és a Csongrád Megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat írta alá. Schmidt András, a bank osztályvezetője elmondotta, hogy ez a finanszírozó szer­vezet nagyobb pénzeszkö­zökkel támogatja az export és a kereskedelem fejleszté­sét, kooperációk és lízing­szerződések létrejöttét. Több multinacionális céggel kö­töttek már ilyen témában megállapodást. Ezek közé tartozik az UNILEVER is. A. B. van Dijk, az UNI­LEVER műszaki igazgatója ismertetőjében elmondta, hogy 75 országban képvisel­teti már magát cége, s re­méli, Magyarország lesz a sorban a hetvenhatodik. A holding szervezethez 560 vál­lalat tartozik, amelyek több­sége saját márkanevet hasz­nál, és így nem mindig de­rül ki a nagyobb egységhez való tartozásuk. Termékská­lájukba nagyon sokféle cikk tartozik a kozmetikumoktól, a levesporokon keresztül az ipari ragasztókig. Tavalyi árbevételük 35 milliárd dol­lár volt összehasonlitáskép pen megjegyezte, hogy a Coca-Cola cég ennek mint­egy ötödét forgalmazta. Az UNILEVER gyártja az Ad­muldata sütőipari adalékhoz használt hatóanyagot is. Az előadó nem kis büsz­keséggel jegyezte meg. hogy: „Sokkal többet költünk ku­tatásra, mint a bürokráciá­ra." Ezután részletesen ismer­tette minőségjavító anya­gokból cége kínálatát, hang­súlyozta, hogy kenyérfajtán­ként kell megtalálni a meg­felelő javítóanyagokat, de az igazán alkalmas dagasztó­gépe' is keresni kell. Min­den berendezéshez más-más típusú adalékanyag ajánla­tos. Prohászka Ottó. a CSGMV igazgatója elmondotta, hogy vállalata már 1987-ben a hazai sütőipari adalékanyag­gyártásnak a 90 százalékát produkálta, ebben a munká­ban három külföldi és két hazai emulgátorgyártóval működött együtt. Ügy tűnik, felkészültségben és a szak­mai tudásszintben nálunk sincs hiány, viszont a hazai eszközök igencsak fejlesz­tésre szorulnának. A jelen körülmények között is egv jó minőségjavító anyag a Rheopan-termékcsalád. B I »

Next

/
Oldalképek
Tartalom