Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

1988. augusztus 11., csütörtök 13 Az ördög jobb és bal keze Színes, szinkronizált olasz—NSZK film. Irta és rendezte: E. B. Clucher. Fényképezte: Aldo Giordani. Zene: Franco Micalizzi. Főbb szereplők: Bud Spencer, Terence Hill. Ezúttal — két kezet jel­képeznek. Nem tudom, az idén már hányadik filmet látom, amelyben Bud Spen­cer (hol Terence Hill-lel, hol nélküle) szemlélhető, s bevallom férfiasan: fogal­mam sincs, azt mondjam-é, hogy már a teljes fásultság közönyével pislogok a ki­fogyhatatlan fülesekre, és a két főhős ügyködéseire — avagy dühödten felkiáltsak, hogy az ég szerelmére, va­jon filmforgalmazóink nem tudják elképzelni, hogy bi­zonyos idő után valamit még akkor is iszonyúan un­ni lehet., ha jóval szelleme­sebb, érdekfeszítőbb, erede­tibb, fantáziadúsabb is, mint a szőrmék bumbur­nyák behízott, meg a mar­káns szépségű kék szemi­nek látványa? Mindegy: most (is) fivé­rek, hogy melyikőjük a jobb, és melyikőjük a bal kéz, azt meg ne is firtas­suk : egyformán prdögi ügyességű és bugyutaságú mindkettő. Hogy a miliő megint vadnyugati, és a poénok váltig kőkorszakiak, azt is hagyjuk. Inkább ve­gyük számba azt a mini­málist, ami üdítő újdonság­nak nevezhető: a színen ugyanis fölvonulnak holmi telepesekként a jó jámbor mormonok, kiknek vallási közösségéről különösen tud­ni ' illik, hogy a tagoknak több feleségük lehet, miként a kékszakállú hercegnek. Igaz, némi nyomozás után megtudtam, ez a kedvez­mény csak tengerentúli hit­sorsosoknak jár, elég fura módon (na ja: Amerika!), ám azért két fölöttébb szemrevaló, potenciális ara is feltűnik. És mégis csak reményt keltő, hogy a mor­mon vallást nemrégiben már be is jegyezték Ma­gyarországon az elfogadott egyházi közösségek családjá­ba. Némi közmegegyezéssel hátha majd ők is fejlőd­nek ... Domonkos László A 26. szegedi nyári tár­lat a Horváth Mihály ut­cai képtárban, szeptember 18-áig. Szervátiusz Tibor szob­rászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28­áig. Kovács Éva kerámiái a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében. Németh Ernő fotókiállí­tása a sajtóház művész­klubjában, augusztus 20­áig. A magyar cserkészet tör­ténete. Erzsébet királyné. Kiállítások a Fekete-ház­ban (Somogyi u. 13.). . Téka könyvesbolt nyílt Carlos és Erzsébet Olasz vendégművészek a Verdi-operában A szabadtéri operabemu­tatóinak mindig is szűkre szabott a próbaidejük, s bár — általában — az alkotói gárdának az nem okoz külö­nösebb gondot, annál inkább az újságíróknak: mikor le­het viszonylag zavartalan negyedórát szerezni abból a célból, hogy a közönségnek, még a premier előtt bemu­tathassuk a külföldi vendég­művészeket? Hiszen próba délelőtt, délután, este... Nos, abban az esetben, ha olasz művészeket van sze­rencsénk , vendégként látni a dómszínpadon — ez nem probléma. Utánozhatatlan, kedves közvetlenséggel csa­ládias reggelizőasztalhoz in­vitálják az embert, s amíg az elmaradhatatlan lágyto­jást elfogyasztják, prospek­tusokkal látnak el, s mivel reggelire gyümölcs nincs a szegedi szállodában, az étke­zés gyorsan befejeződik. Jö­het a társalgás. Elébb természetesen Gab­riela Cegohával, aki gyö­nyörű, kosztümös, színes fo­tókat mutat magáról; mind­ketten nagyon sajnáljuk, hogy aligha tudunk — itt, most — olyan sajtóorgánu­mot találni, ahol a felvételek érvényesíthetők... A művésznő Romániában született, Észak-Moldáviá­ban. Hegedülni és zongoráz­ni tanult hatéves korától, az érettségivel együtt zenei ké­pesítést is szerzett. Tanul­mányait a bukaresti zene­akadémián folytatta, majd pedig Olaszországban, a ve­lencei konzervatóriumban, és Stockholmban fejezte be. Pontosabban... lehet az énektanulást befejezni? Ko­ronát tett inkább, első díjat nyert a Cristine Nilson nem­zetközi énekversenyen. Az énekeskarrier Skandináviá­ban kezdődött, a Stockholmi Operában, ahol a legneve­sebb svéd énekesekkel lé­pett fel. Vagy mégis inkább Olaszországban? Ahova köz­ben — 1974-ben — vissza­tért, és ismertté tette a ne­vét az itáliai koncertéletben. Űjra Skandinávia követke­zett: a Toscában debütált, Koppenhágában, 1977-ben. Akkora sikerrel, hogy nem győzött eleget tenni a meg­hívásoknak. A pálya következő, meg­határozó állomásai: Verdi müvében, az Attilában Svájcban énekelt, aztán Ve­lencében, a Fenicében — Puccini „Manonjában". Ez a, velencei siker vezetett a Scalába: Placido Domingóval lépett fel a Manon Lescau­Gabriela Cegolea ban, Georges Pretre vezé­nyelte az előadást. S itt a kezdete az azóta is megsza­kítatlanul sikeres világkarri­ernek, hiszen a szopránéne­kesnőt a világ legnagyobb városaiban, a leghíresebb színházakba hívják, New Yorkba, San Franciscóba, Stuttgartba, Rómába, Ber­linbe... Énekelt már Brazí­liában, Hollandiában, Auszt­ráliában és persze a legna­gyobb olasz színházakban. A repertoár impozáns, operafő­szerepekkel, oratóriumok szoprán szólamaival. — Eddig körülbelül tízszer énekeltem Erzsébet király­nét, New Yorkban és Olasz­országban — mondja a mű­vésznő. — Természetesen ekkora színpadon és ilyen nagyszámú közönség előtt még soha. Tudja, nekem minden szerepemben az a legfontosabb, hogy sikerül-e kapcsolatot teremtenem a hallggtókkal-nézőkkel. Ilyen szempontból mindegy, hogy pár százan, vagy több ezren ülnek a nézőtéren, mindegy, hogy melyik országban me­lyik színházban lépek fel... Csak az számít, hogy meg­ér ezzem: a köszönség velem tart. — Számomra annak is je­lentősége van, hogy kik a partnereim — veszi át a szót Marcello Giordani, a szege­di Don Carlos-bemutató címszereplője. — Szerencsém van, hogy itt, Szegeden elő­ször, • együtt énekelhetek Gabriella Cegoleával, mert ha minden reményeim sze­rint történik, és siker lesz, ezentúl talán többször part­Marcello Giordani nerek lehetünk. Tudniillik mindkettőnk mestere Nino Carta úr, akit van szeren­csém bemutatni... A népes reggelizőasztal szemközti oldalán meghajol Nino Carta, és rögtön meg­erősíti a mindiissze 25 esz­tendős tenorista szavait. — Természetesen mindkét mű­vésznek évekkel előre meg­van a programja. — mondja nem titkolt elégedettséggel. — Marcelo az idén október­ben Tokióban énekel a Pil­langókisasszonyban, novem­berben Portlandban a Gyöngyhalászokban. Erre a portiandi Bizett-bemutatóra nagyon készülünk, mert rendkívüli kiugrási lehetősé­get jelenthet Marcello szá­mára. Jövőre, március—áp­rilisban a Bohémélet követ­kezik Pármában, majd az USA-ban ismét a Pillangó­kisasszony, 1990-ben pedig a Rigoletto Houstonban. A fiatal művész Spoletó­ban debütált a Mantuai her­ceg szerepében, két évvel ezelőtt; a Scalában pedig először a Franco Zeffirelli­rendezte, idei Bohéméletben énekelte Rodolfo szólamát. Carlos most kerül a reper­toárba. — Nagyon jók a benyo­másaim a szegedi együttes­ről, a karmesterről, Ober­frank Gézáról, a rendezőről, Ruszt Józsefről. A dóm cso­dálatos díszlet a szabadtéri operaelőadásokhoz. Bízom benne, hogy fontos, emléke­zetes állomás lesz a pályá­mon a szegedi Don Carlos. Ügy legyen. Sulyok Erzsébet Az az újabb könyvesbolt, amely tegnap, szerdán dél­\ előtt nyílt meg Szegeden, a Nagyáruház mellett kialakí­tandó Jókai utcai passzázs­ban, többet jelent annál, mint hogy újabb könyváru­sító hellyel szaporodott az alföldi centrum. A Téka Könyvesbolt ugyanis, amely 120 négyzetméteren, 60 négyzetméteres eladótérrel, négy és fél millió forintos költséggel elkészülvén vár­ja a vásárlóközönséget; az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat, valamint a Téka Könyvértékesítő, Könyvtárellátó és Könyvki­adó Vállalat első közös bolt­ja. A két cég együttes törek­vése — miként a megnyitón jelenlévő vezetők, Drucker Tibor, az Akadémiai igazga­tója és Hazai György, a Té­ka főigazgatója elmondták —: méltó módon, közösen részt vállalni a tudományos­kulturális múltjára oly büsz­ke város mai művelődési életében. Az új bolt készletének kétharmadát az Akadémiai Kiadó könyvei jelentik, ám a mindenkori újdonságok éppúgy megtalálhatók lesz­nek itt, mint (már „profil" gyanánt is) különböző ide­gennyelvű és idegenforgal­mi kiadványok, helytörténeti művek és tudományos mun­kák, szakkönyvek — nyilván és remélhetően a Szegeden dolgozó tudósok, egyetemi­főiskolai tanárok alkotásai is... A Téka és az Akadémiai Kiadó tervei között szerepel az az elképzelés is, hogy az üzletben bizonyos, a könyvterjesztésen túlmutató közművelődési feladatok el­látására vállalkozzanak: is­mert és pályájuk kezdetén álló alkotók bemutatását, különféle irodalmi progra­mok megrendezését fontol­gatják. A boltnak a könyv­tárak ellátásában is úttörő szerepe lesz: az erre szako­sodott budapesti Könyvérté­ka mellett ez az első magyar könyvesbolt, ahol a könyvtá­rak éves keretszerződésük tértiére közvetlenül vásárol­hatnak majd könyveket. Minden remény megvan te­hát arra — amint azt meg­nyitóbeszédében Müller Jó­zsef né, a városi tanács el­nökhelyettese hangsúlyozta —, hogy Szeged kulturális életében a szerencsés ado­mányok sorában foglal majd helyet a most megnyílt Téka könyvesbolt. D.L. Teljes kulturális nyitottság Tekintet Volt egyszer egy Világ és Nyelv című folyóirat, a Magyar Eszperantó Szövet­ség gondozta, és a posta terjesztette, ahogy illik. Az­után megszűnt ez a lap, majd egy újabb született, több támogatóval, többek között a Badacsonyi Állami Gazdaság segedelmével. Ez a kulturális szemle, a Te­kintet, most került először a kezembe, s nem csupán azért ajánlom az olvasó fi­gyelmébe, mert sok benne a helyi érdekeltség, hanem azért is, mert szép és tar­talmas folyóiratnak mutat­kozik. Az idei második szám egyik szenzációs közlése idősebb Temesi Ferencnek a nevéhez fűződik: a jeles író édesapja Tömörkény Istvánnak László fiához írott tábori lapjaiból válo­gat. Szenti Tibor, a kitűnő vásárhelyi kutató első vi­lágháborús dokumentumo­kat publikál, természetesen a Viharsarok rebellis pa­rasztvárosának történeté­ből. A Kritika rovatban ol­vashatjuk a szegedi egye­tem oktatójának, Fried Ist­vánnak a dolgozatát, mely Poór Jánosnak a Kényszer­pályák nemzedéke című könyvét mutatja be. Job­bágy Tihamér (a Tiszatáj jó tollú szerzője) Czakó Gábor és Banga Ferenc 77 magyar rémmese című kö­zös alkotásáról értekezik. S hogy teljes legyen a helyi jelleg: a szegedi születésű Pintér Lajos versei zárják az ugyancsak szegedi ör­dögh Szilveszter által szer­kesztett folyóirat legfris­sebb számát. A kéthavonta megjelenő szemle teljes kulturális nyi­tottságról árulkodik: olvas­hatunk benne Gustav Mahlerről, a századelő fele­ségmozgalmáról, és az első világégés pokláról. D.I. Az új szegedi könyvesbolt — belülről Kóruskoncert a dómban Cincinnati májusi fesztiváljának kórusa venaegszerepeit kedden este a fogadalmi templomban. A jugosziavm, néról erre a fellépésre Szegedre érkezett együttes John Leman vezényletével,'a Szabadkai Szimfonikus Zenekar közreműködésével Rutter Glóriáját és Rossini Stabat Ma­terét adta elő — nagy sikerrel )

Next

/
Oldalképek
Tartalom