Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

12 1988. augusztus 31., szerda (Folytatás a 3. oldalról.) vezetek az indokoltnál kevesebb esetben kezdeményeztek személyi változásokat. A pártszervezetek jelentós hányadában változott a titkár személye, a vezetőség összetétele Az ifjúság körében nőtt az ideológiai, politikai kétkedés, elbizonytalanodás, perspektívavesztés. A feszültségek első­sorban azoknál okozhatnak nagy gondot, akik a pályakezdéshez, a családalapítás­hoz, az otthonteremtéshez kevés segítsé­get kapnak. Kialakult a fiataloknak egy, nem a saját munka alapján élő csoport­ja, melynek magatartása irritáló. Az if­júság körében a pártszervezetek munkája nagyon kis hatásfokú, gyengült a párt szövetsége a fiatalokkal. A sokrétű feladatok megoldásához elég­telennek bizonyultak a KISZ módszerei és jogosítványai. Szegeden és környékén is csökkent az ifjúsági szövetség befolyá­sa, szervezeti ereje és taglétszáma (20 ezerről 12 ezerre). A fiatalok nem érzik magukénak a szervezetet, bírálják műkö­désének bürokratikus vonásait. A KISZ városi bizottságának számos kezdeménye­zése támogatta a tirsadalmi-gazdasági re­form kibontakoztatását. Erejét jelentős mértékben lekötötte a városi rendezvé­nyek szervezése. Az elmúlt években ki­fejezettebbé váltak rétegpolitikai törek­vései A városban a legtöbb KlSZ-szer­vezet az érdekképviseletre, az érdekvéde­lemre koncentrált, gyakran olyan problé­mák megoldását is magára vállalta, mely­ben csak jelző szerepe lehetett. Nehezí­tette a KISZ-munkát, hogy romlott a ká­derutánpótlás, kevesen végeznek szabad­idejükben közéleti feladatokat. A KISZ tömegbefolyásának csökkenésé­ben jelentős szerepet játszottak a pártirá­nyítás hiányosságai is, melyben sok a formális vonás, módszerei elavultak, elvei és gyakorlata között nagyok az ellent­mondások. A párt- és a KISZ-szervezetek munkakapcsolata esetleges, legtöbb eset­ben a vezetőkre korlátozódik. Az űj típusú, érdeklődés szerint szer­veződő ifjúsági csoportok száma Szegeden alacsony. Működésük feltételei nem biz­tosítottak kellőéi.. Megítélésüket az el­múlt időszakban bizonytalanság, túlzott óvatosság, olykoi gyanakvás jellemezte. Az 1985-ös városi pártértekezlet állás­foglalásának meglelelöen, megalakult a Szegedi Szakszervezeti Bizottság, mely keresi helyét. A munkahelyi szakszervezetek nehezebb körülmények között dolgoznak. Módsze­reikben sok a bürokratikus vonás, csök­kent tekintélyük, tömegbefolyásuk. Ér­dekképviseleti állásfoglalásaikban gyak­ran bátortalanok. A szakszervezeti moz­galom pártirányitásának gyakorlata nem alakult az igényeknek megfelelően Egyes területeken túlságosan operatív a beavat­kozás. A szakszervezet nehezen reagált a korábbiaktól eltérő önszerveződési kez­deményezésekre, s ez Szegeden is feszült­ségeket okozott A Hazafias Népfront folytatta várospo­litikai akcióit. Testületei és munkabizott­ságai a korábbinál több, a közvéleményt foglalkoztató kérdést tűztek napirendre, javaslataikkal, kezdeményezéseikkel na­gyobb közéleti szerepet vállaltak. Igazod­tak a lakóterületi politikai munka új kö­vetelményeihez. igyekeztek a lakosság vé­leményét megismerni és közvetíteni. A városi pártbizottság az állami, társa­dalmi és tömegszervezetekkel elvszerü. folyamatos munkakapcsolatra törekedett, tiszteletben tartotta önállóságukat. A tanácsi testületek munkája nyitottab­bá vált, fórumaikon hangsúlyosabban fo­galmazódtak meg a városfejlesztés és a működés problémái. Továbbra is korlá­tozottak a testületek döntési lehetőségei, a költségvetési bizonytalanságok miatt sok u kényszerű intézkedés. Az 1985-06 választások óta megélénkült o lakóterüle­ti munka, többen vállalnak részt a vá­rospolitika alakításában. Elsősorban a lakótelepeken erősödtek a kritikai észre­vételek. A tanácstagi megbízatás a koráb­binál több munkát, nagyobb felelősséget igényel. Létrejöttele és keresik működé­sük kereteit a lakóterületi bizottságok. Továbbra is egyenetlen színvonalú, bü­rokratikus e hatósági munka, sok eset­ben a megoldások nem egyeznek a la­kosság igazságérzetével (például lakástá­mogatás elosztása, állami ingatlanok el­idegenítése) A tanácsapparátus felépíté­sét átalakították. Az osztályok együttmű­ködése továbbra js hiányos, túlságosan érvényesül a reszortszemlélet. A politikai munkához szükséges pénz­ügyi feltételek rendelkezésre állnak. Az új városi pártszékház átadása után a munkafeltételek lényegesen megjavultak. A körzeti, községi pártszervek működési feltételei — néhány kivétellel — megfele­lőek. A tagdíjfizetési fegyelem megfele­Áz MSZMP Szeged Városi Bizottságának ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE a városi pártértekezletre lő. A tagdíjrendszer egyes elemeit a párttagság kifogásolja, mértékét magas­nak, az adminisztrációt pelig túlzottnak tartja. E Az elmúlt években Szeged és környé­ke gazdasági helyzetének alakulását ered­mények, bizonytalanság és útkeresés egy­aránt jellemzi. Ennek oka, hogy a terme­lés feltételeiben (például munkaszervezés, szabályozórendszer, anyagellátás, szerző­déses fegyelem, munkaerőhelyzet stb.) nem következett be a szükséges fordulat. Az 1988. évi változások sem indították el a várt folyamatokat. Az új adórendszer teljesítmény-visszatartást eredményezett Az irányítás változatlanul túlszabályozott, kevés a vállalati mozgástér. Szeged sajátos iparszerkezetét továbbra is a könnyű- és élelmiszeripar túlsúlya jellemzi, ahol a foglalkoztatottak több mint 50 százaléka dolgozik. A néhány év­tizede meghonosodott olaj- és vegyipar az utóbbi időszakban dinamikusan fejlődött. A mezőgazdaság jól szolgálja a helyi la­kossági igények kielégítését, sőt az orszá­gos ellátásban is — közösen az élelmiszer­iparral — jelentős a szerepe. Igen értékes mozzanat a gazdálkodó­egységek előrelépése az exporttevékeny­ségben. Különösen gyors növekedés kö­vetkezett be a konvertibilis kivitelben. A város gazdaságában megvan a lehetőség az export további növelésére, ezt azonban akadályozza a külkereskedelmi vállalatok elégtelen aktivitása, a külkereskedelmi es piackutató munka gyengesége. Ezért megnő a szerepe a szegedi székhellyel megalakult kereskedőháznak, vámszabad­területnek, továbbá a gazdálkodóegysé­gek önálló külkereskedelmének. A pénz­ügyi források szűkössége ellenére a fej­lesztések, főként az élelmiszer- és vegy­iparban, jelentősele (például világ­banki hitelből megvalósult exportfejlesz­tés), mellyel bővült termékválasztékuk, tudatosabbá vált piacpolitikájuk. Az új vállalatvezetési formák előmoz­dítják a hatékonyabb vállalati gazdálko­dást. szélesitik az üzemi demokráciát. Emellett azonban számos gond is akad (például nem tisztázott a vállalati taná­csok tagjainak felelőssége, nem erősödött a tulajdonosi szemlélet stb.). A város számos ipari egysége valamely nagyvállalat gyáraként működik Irányí­tásukban változás, hoj*y néhányuk leány­vállalattá alakult, mások önállósága je­lentősen megnövekedett, a többi terüle­ten azonban továbbra is direkt irányí­tás érvényesül, ami ma már nem elfogad­ható. Gazdasági társaságok, közös vállal­kozások, vegyes vállalatok alakítására erőteljes törekvések tapasztalhatók. Ez kedvező, mert növeli a gazdálkodás biz­tonságát és a termékválasztékot. A kisszövetkezetek tömeges megjelené­se űj a város gazdaságában, tevékenysé­gük egyre eredményesebb. Az elmúlt években a lakosság megél­hetése rosszabbodott. A szinten tartás­hoz, illetve a jelentős életszínvonal-csök­kenés elkerüléséhez nagymértékű tűi­munkára volt szükség. Az egyes keresők helyzetét differenciálta munkahelyük eredményessége. így az élelmiszer-ipari, a gépipari, a közlekedési, az ipari szö­vetkezeti egységek egy részénél évi 10 százalékot meghaladó volt a béremelke­dés. de a könnyűipari vállalatoknál és az olajiparban a bérek az átlagos növeke­dést sem érték el. A városban úgynevezett válságágazatok nincsenek, ezért tömeges munkaerő-átcso­portosításra, -leépítésre nem volt eddig szükség. A létszámmozgások nem okoztak jelentős feszültségeket. Ma még a mun­kaerő-kereslet — ha csökkenő mértékben is — meghaladja a kínálatot. Mindezek ellenére már érzékelhető néhány kedve­zőtlen tendencia: — egyre nagyobb az eltérés a vállala­tok igénye és a munkát keresők képzett­sége között. Keresettebbek a szakmunká­sok, ugyanakkor a kínálatot jórészt szak­képzetlenek alkotják; — romlottak az első munkahelyet ke­reső, szakképzetlen fiatalok elhelyezkedé­si esélyei; — jelentős a foglalkoztatási igény a textiliparban, az egészségügyi intézmé­nyekben (középkáderek) és számos for­gácsolószakmában; — nehezen indul a dolgozók szervezett vállalati átképzése, továbbképzése. A kereskedelemben bővülő hálózat szolgálja az ellátás javítását. A kiszolgá­lás minősége nem javult, a hiánycikkek köre nem 6zűkült. A fejlődő szolgáltatás sem tudja az igényeket kielégíteni Fe­szültséget okoz az áremelkedés, az akado­zó anyagellátás, a lassú kiszolgálás, a gyenge minőség, a szervezetlenség stb. A város VII. ötéves terve 7 ezer 400 lakás felépítését tűzte ki. Ma már látha­tó, hogy — ha nehezen is — csak mint­egy 5 ezer 700 épül meg. A teljesítést nehezíti a tanácsi és lakossági pénzügyi források csökkenése, a lakásárak rohamos emelkedése stb. Gond. hogy számos tervezett fejlesztés­ről is (mint például Marx téri piaci re­konstrukció, trolibuszhálózat-fejlesztés stb.) le kell mondani, illetve későbbi idő­pontra kell halasztani. Ugyanakkor né­hány jelentős létesítmény átadása meg­történt (színház, műjégpálya, 24 tanter­mes középiskola stb.J. Kedvező a víz- és a gázellátásban lakossági önerővel is se­gített hálózatbővítés, nyomasztó viszont a város egyes területeinek csatornázatlan­sága és a szennyvíztisztítás megoldatlan­sága. Az egészségügyi és a szociális ellátás tárgyi feltételei 1985 óta mérsékelten fejlődtek. A lakosság igényei és azok ki­elégítésének feltételei között mégis nőtt a távolság. Megszaporodott a kritika az egészségügyi intézmények működéséről. Ebben szerepet játszanak a kényszerta­karékosság következményei, az elhúzódó­elmaradó épületfelújítások, beruházások, a munkaerőhiány, az egészségügyben dol­gozók túlterheltsége, alacsony bérezésük, az e területen is szaporodó mértékben megfigyelhető felszínesség. Az intézmé­nyek üzemelésében növekszik a pénz-, az alkatrész-, a gyógyszer- és gyógyászati­anyag-hiány. Az egyetemi klinikák és a kórházak együttműködése nem fejlődött kellően. A szociális intézményhálózat bővült, de a támogatások különböző formáihoz csak a rászorulók egy része jut. Az elmúlt évek­ben több, az egészségügyi és szociális el­látás javításét, az egészségkultúra ter­jesztését, a betegségek megelőzését szol­gáló kezdeményezést (alapítvány, mű­szervásárlások, életmódklubok stb.) tá­mogatott a lakosság. III. A Szegeden működő oktatási, tudomá­nyos, művészeti, közművelődési intézmé­nyek, az itt tevékenykedők nagy száma, munkájuk színvonala, a több mint 40 ezer diák Szegedet Dél-Magyarország kulturá­lis központjává teszi. A művelődési szfé­rában országosan is igen komoly feszült­ségek keletkeztek. Csökkentek a rendel­kezésre álló anyagi eszközök, a munka­feltételek a legtöbb területen rosszabbod­tak, az itt dolgozó értelmiségiek anyagi, erkölcsi megbecsültsége általában rom­lott. a pályakezdés jelentősen nehezebbé vált. Mindezek miatt alacsony a tudás, a tanulás, s több értelmiségi pálya presztí­zse. Kiéleződtek a már korábban is meg­levő közéleti, politikai feszültségek, ame­lyek főleg a KISZ-, a szakszervezeti munkában, ós az utóbbi egy-két évben a pártmunkában is éreztették hatásukat. Ezeknek a tendenciáknak a megváltozta­tását sem az intézményi, sem a városi párt- és állami szervek nem tudták el­érni. A közoktatási (óvodák, általános és kö­zépiskolák) intézmények állagában, a munka tárgyi és személyi feltételeiben ér­demleges javulás nem következett be. Az óvodák mai már minden gyermeket fo­gadni tudnak. Az űj lakótelepeken — ugyanúgy, mint az általános iskolákban — továbbra is vannak elhelyezési nehéz­ségek. Az általános iskolák alsó osztályai­ban csökken a beiratkozottak száma, va­lamelyest enyhül a zsúfoltság. Több in­tézményben továbbra sem lesznek meg a minőségi oktató-nevelő munka feltételei, annak ellenére, hogy az iskolák töreksze­nek az újonnan erősödő igények kielégí­tésére (nyelvek oktatása, számítástechni­ka stb.). Legnagyobbak a feszültségek a középfokú oktatásban. A gyorsan növek­vő tanulólétszám (a tervidőszak végén 1985-höz képest 3 ezer 600-zal több ta­nuló kerül középiskolába), a szűkös fej­lesztési lehetőségek, több iskola leromlott állaga és a hibás tervezés miatt, nincse­nek meg a nagy létszámú gyermekkor­osztályok színvonalcsökkenés nélküli is­koláztatásának feltételei. A képzési struktúra bizonytalan és las­san változik. Konkrét gazdaságfejlesztési elképzelések, s az ezekre épülő szakem­ber-szükségleti tervek hiányában a je­lenlegi képzési szerkezet korszerűsítésére az oktatásügy nem képes:. Elavult az is­kolák felszereltsége, a szakképzés túlzot­tan specializált, a szakemberképzést a vállalatok lényegében továbbra is az ok­tatásügy feladatának tekintik. Az oktató-nevelő munkát megfelelő számú és képzettségű pedagógus végzi Szakemberhiány csak néhány szakon és intézményben fordult elő. A tudás, a ta­nulás társadalmi, a pedagógus munkájá­nak anyagi, erkölcsi leértékelődése, az elégtelen munkakörülmények negatívan hatnak az iskolai munka színvonalára. Ez tükröződik a tanuláshoz való viszonyban, a pedagóguspályát választók szakmai fel­készültségében, munkához való viszonyuk­ban, a tantestületek elnőiesedésében, a tanórán' kívüli munkában stb. A hallgatók létszámának növekedése sú­lyosbította a felsőoktatási intézmények zsúfoltságát. A megvalósult fejlesztések (tornacsarnok, kollégiumok) a régi gon­dok egy részén enyhítettek. Csökkent a diákszociális juttatások reálértéke. A vi­déki hallgatók fele nem kap kollégiumi ellátást. Egyre nehezebb a színvonalas oktató-nevelő munka ~ személyi feltételei­nek biztosítása. Szaporodnak a káder­utánpótlási gondok. Üj tantárgyak, sza­kok, szakpárosítások alakultak ki. A kép­zés jellege, a felvételi vizsgák rendje, a tanév egyenetlen időbeosztása, a hallga­tók túlterhelése lényegében nem változott. Növekedett az intézmények önállósága, módosult belső irányítási-szervezeti rend­jük. A szegedi felsőoktatási intézmények együttműködésének bővítését az eltérő fő­hatósági irányítás, az elkülönült intéz­ményi és személyi érdekek akadályozzák. Az elmúlt években a hallgatók körében nyilvánvalóbbá váltak a világnézeti elté­rések Jelentősen megélénkült az intéz­mények politikai és közélete. Űj, önálló érdekképviseleti és ifjúsági szerveződési törekvések is követőkre találtak. Szeged tudományos kutatóműhelyei fo­kozatosan romló feltételek között dolgoz­tak. Tevékenységükre hátrányosan hatot­tak a költségvetési kiadásokat csökkentő intézkedések, az importkorlátozás és az infláció. Folytatódott a géppark, a mű­szerek elöregedése, nehezebbé vált a ku­tatói utánpótlás biztosítása. A tudomány­támogatás több csatornás rendszere a va­lóságban sokszor az intézmények műkö­désének csupán az alapfeltételeit biztosí­totta. A tudománypolitika deklarált tö­rekvései és a gyakorlat közötti súlyos el­lentmondások miatt az intézményekben a közérzet és a politikai hangulat rossz. Az űj kezdeményezések (Dél-alföldi Innová­ciós Park. Biotechnika Rt.) lassan hoz­nak eredményt. Szeged az elmúlt évek­ben több jelentős tudományos rendez­vénynek adott otthont, javultak a szege­di tudósok nemzetközi kapcsolatai, növe­kedett a tudományos minősítéssel rendel­kezők száma. A közművelődési, művészeti intézmé­nyek működési feltételei néhány esetben kedvezően változtak (nagyszínház, báb­színház). A pénzügyi gondok nőttek, az egyes in­tézmények esetében az alapfunkciók el­látását veszélyeztetik. Az e területen dol­gozók közérzete nem jó. A művészeti szövetségek helyi csoportjai között az együttműködés nem javult érzékelhetően. Az írószövetség helyi csoportja nem mű­ködik. A felújított színház megnyitása orszá­gos jelentőségű esemény volt. Az átadás óta növekedett a színház iránti érdeklő­dés. Az operatársulat nemzetközileg is el­ismert. A balettegyüttes megszervezése és a stúdiószínház működése űj színfolt. A szabadtéri játékok programja átalakuló­ban van. Az igazgatóság munkája a na­gyobb önállóság és a vezetés megújulása következtében szervezettebbé vált. A vá­ras irodalmi életét napjainkban befolyá­solják a Tiszatáj című folyóirat ideigle­nes beszüntetését, s újbóli megjelenteté­sét követő viták. A Kincskereső továbbra is színvonalasan szolgálja a tizenéves korosztály ízlés- és szemléletformálását, esztétikai nevelését. Az utóbbi időszakban is születtek maradandó, értékes képző­és iparművészeti alkotások. A kereske­delmi-piaci igények erőteljesebben érez­tetik hatásukat. A művelődési otthonok tartalmi tevé­kenységében a hiányos feltételek, a műve­lődési szokások változása stb. miatt több­ségében visszalépés, stagnálás tapasztal­ható. Felerősödött az igény a lakóterületi közművelődési klubok létrehozására, szá­muk az utóbbi időszakban gyarapodott. Szakmai, politikai irányításuk, felügyele­tük, rendszeres támogatásuk megoldat­lan. A könyvtárak állományának gyarapítá­sára és a működésre fordítható összeg reálértéke csökkent. Felszámoltak néhány fiókkönyvtárat, korlátozták a nyitva tar­tási időt. Az alacsony bérszínvonal, a kedvezőtlen munkaidőbeosztás miatt fo­kozódik a fluktuáció. A városi pártbizottság nem törekedett teljes körű beszámolásra, minthogy párt­értekezletünk nem ciklushatárra esett. Az időszerű problémákat igyekezett előtérbe állítani, hiszen ezek megoldására kell most erőnket egyesíteni. Ennek szellemé­ben törekedtünk a feladatterv összeállí­tására is 9 4 »

Next

/
Oldalképek
Tartalom