Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

1988. augusztus 25., csütörtök 3 Munkabeszüntetés a pécsi bányaüzemben A kormány álláspontja Uj szemléletet, gyakorlatot lakásügyekben Koncepció születőben A Mecseki Szénbányák Pécs bányaüzemének István ak­náján kedden az éjszakai műszakban mintegy 150 bá­nyász nem vette fel a mun­kát; azt sérelmezik, hogy a személyi jövedelemadó miatt kevesebb hűségjutalmat kap­nak, mint korábban, mű­szakpótlékuk is csökkent, ezenkívül elfogadhatatlan­nak tartják, hogy a táppén­zes állományban lévők töb­bet keresnek, mint azok, akik dolgoznak. A kormányzati szervektől szerzett — szerda kora dél­utáni — MTI-értesülés sze­rint a kormány a bányászok problémáit megértéssel fo­gadja, kérésük túlnyomó ré­szét teljesíthetőnek és telje­sítendőnek ítéli. Úgy érté­kelik azonban, hogy a bá­nyászok követeléseinek szá­mottevő része nem kormány­zati hatáskörbe tartozik. A hűségjutalom kifizetésé­nek kormány által támasz­tott akadályai nincsenek. A kormány arról hozott dön­tést az elmúlt év végén, hogy minden kereseti elemet — beleértve a hűségjutal­mat, a pótlékokat és a já­A terméskiesésekről az elmúlt héten helyszíni fel­mérések készültek. Az elő­zetes számítások alapján rendkívüli nehézségek vár­hatók az állatállomány ta­karmányellátásában, a nö­vénytermesztésben és a gazdaságok pénzügyi helyze­tének alakulásában. A sokévi átlaghoz viszo­nyítva az idén a csapadék hiánya meghaladja a 90 millimétert. A szárazság el­sősorban július, augusztusra volt jellemző. Június óta a megye gazdaságaiban jelen­tősebb mennyiségű csapa­dék nem esett. — A nagyüzemeknél fel­mért aszály miatti hozam­kiesés meghaladja az egy­milliárd forintot — mondja Gál Gyula, a megyei tanács elnökének helyettese. — Ha még azt is hozzávesszük, hogy tavasszal a fagy is pusztított, a jégverés is megtizedelte a termést, ak­kor még nagyobb a kár. Ez az összeg eléri a termelési érték 20 százalékát. A fontosabb növények kö­zül legsúlyosabban a kuko­ricát érinti az aszálykár. A tervezett 333 ezer tonna ter­més harmadát, mintegy 100 ezer tonnát visz el az aszály. Az augusztus eleji termés­becslés még 6 tonnás átla­gát jósolt hektáronként, de most úgy tűnik, hogy a nagyüzemi gazdaságokban alig haladja meg az 5 ton­nát a hektáronkénti kukori­catermés. A háztáji gazda­ságokban még ennél is sze­rényebb, 4 és fél tonnás termésátlag várható. — Leginkább a homoki gazdaságokat sújtotta az aszály. Az itt működő tsz­eket már a fagy is alapo­san megkárosította. Több gazdaság pénzügyi nehézsé­gekkel küzd, s bár fizetés­képtelenségre nem számí­tunk. mégis jelentős veszte­ség várható több helyen. Sajnos az öntözés, annak ellenére, hoey jelentősen bővült az idén az öntözött terület nagysága, mindössze 10 ezer hektárra, a vetés­terület 25 százalékára ter­jed ki. Ezeken a helyeken az átlagnál kedvezőbb kuko­ricahazamra számítanak. De rendkívül nagy a veszteség ott, ahol ,„száraz művelés­ben" magas hozamokra programozták a ráfordítást. A megye állatállományá­nak 774 ezer tonna abrakta­karmanv-szükségletét nem lehet saját termelésből fe­dezni. A takarmányíehérje­ellátásban komoly gondot okoz a szója kiesése, a ter­mésátlag hektáronként 0.8 tonnával kevesebb a számi randóságokat — a vállalat­nak bruttósítania kell, vagyis a dolgozó jövedelme válto­zatlan teljesítmény mellett nem csökkenhet. A bánya­vállalatok túlnyomó része ennek eleget is tett. A táppénzzel kapcsolatos észrevételük — hogy tudni­illik a táppénz sok esetben magasabb, mint azoknak a bére, akik dolgoznak — meg­egyezik a kormány helyzet­értékelésével. Erről a legkö­zelebbi jövőben konkrét in­tézkedés születik, amely ezt az anomáliát megszünteti. A kormány vállalja, hogy a hatáskörébe tartozó pótlé­kok ügyét a SZOT-tal meg­tárgyalja. Kész tehát arra, hogy e kérdést a bányászo­kat kielégítő módon rendez­ze, ha ezzel egyébként a szakszervezet is egyetért. A bányászoknak az adó­val kapcsolatos kérésével összefüggésben ismét felhív­ták a figyelmet arra, hogy az adórendszer megváltozta­to*ttnál, és az aszály nagy­mértékben károsította a ve­tésterületet. Hasonló gondok jelentkeznek a szálas- és tömegtakarmány-ellátás­ban is. A 800 ezer tonnás szükséglet megyei termés­ből nem biztosítható. Siló­kukoricából 100 ezer tonna, szénából 30 ezer tonna a hiány. A cukorrépa hozamcsök­kenése miatt a száraz répa­szelet exportlehetősége to­vább rontja a hazai üzemi igények kielégítését. Az ipari növények közül ko­rábban a napraforgó re­kordtermést ígért. Sajnos, a várakozások itt sem jöttek be, jelentős ikár érte ezt a növényt is. Burgonyából a korábbi nagy terméskilátá­sok helyett a közepesnél gyengébb, 15 tonnás hozam várható hektáronként. A szőlő és az alma amúgy is szerény mennyiségét az aszály tovább tizedelte. tása az Országgyűlés hatás­körébe tartozik. A korrigá­lásnál tekintetbe kell venni, hogy nem egyedi igények, hanem átgondolt koncepció alapján kell végrehajtani az adórendszerben szükséges változtatásokat. Erre az Or­szággyűlés korábbi állásfog­lalásának megfelelően az adórendszer egyéves műkö­dési tapasztalatainak össze­gezése során kerül sor. A tárgyalások eredményé­ről a bányászok képviselői elégedetten nyilatkoztak, jól­lehet minden gondjuk nem nyert azonnali megoldást, de amikor feljöttek Budapestre, maguk is tisztában voltak azzal, hogy az évek óta hal­mozódó problémákat nem lehet az ejyik pillanatról a másikra megoldani — mond­ták. A tárgyalások eredménye­ként tegnap délután a me­cseki bányákban ismét rend­ben folytatódott a termelés. ár — Mit tesz a megyei ta­nács a várható gondok el­hárítására? — Kérelemmel fordultunk a mezőgazdasági miniszter­hez, hogy Csongrád megyét nyilvánítsák aszályos térség­gé. Tudomásunk szerint több dél-alföldi megye jár hasonló cipőben. — Mit jelent ez az itt gazdálkodó nagyüzemeknek? — Ha kérésünket elfo­gadják, megkülönböztetett pénzügyi lehetőségeket. Emellett azonban más in­tézkedésekre is szükség van. Takarmányt mindenképpen más területekről kell a me­gyébe hozni, hogy az állat­állomány ellátása biztosítva legven. Ügy tartja a mondás, hogy hét szúk esztendő jár egy­más után. Nos, mi most a hatodik aszályos évet ta­possuk. Csak remélhetjük, hogy nem lesz hetedik. R.G. Hely, ha annyi telek, cse­rép, tégla, ajtó lenne a tü­zépeken, mint amennyi la­kásépítéssel -vásárlással kapcsolatos észrevételt tar­talmazott az az előterjesztés, amelyet a megyei népfront településfejlesztési bizottsá­gának asztalára tettek! Té­ma a lakás — ez ugyan nem újság —, de az nóvum, hogy kormányzati döntés változ­tatja meg hazánk lakásgaz­dálkodásának egész rendsze­rét — nem is oly sokára. Itt van mindjárt a kifeje­zés: lakásgazdálkodás. Eled­dig építettünk, vásároltunk, „kapogattuk", ennek megfe­lelően beszéltünk tervezés­ről, építőanyag-ellátásról, hi­telfeltételekről, különféle el­osztási-értékesítési formák­ról, akciókról. Jóllehet mindezeket ezután sem fe­lejthetjük, a lakással való gazdálkodás a jövőben új szemléletet és gyakorlatot kíván. A bérlakások eseté­ben például jövedelemhez illeszkedő lakbérfizetést. Az­tán, korszerűbb ingatlanke­zelési rendszert, a lakástu­lajdonosi funkciók tisztázá­sát és még sorolhatnám. A születőben lévő új lakásgaz­dálkodási koncepciót is per­sze a jelenlegi lehetőségekre, adottságokra építhet. Szege­den a talán mindenki által ismert helyzetre — melyet Minek nevezzem? Jóindu­latú gesztusnak, rászedés­nek. félmegoldásnak, packá­záshak? A kedves utas ez utóbbinak érzi. Joggal. Mert ugye. ki ne dühöngne, ha mondjuk késik az expressz?! Késik. sokat. Vigasztalá­sunkra találta ki a MÁV. hogy július l-jétől kárpótol­nak bennünket az időrablá­sért. a türelmünkkel való visszaélésért. Ha ugyanis 15 percnél többet késik a bel­földi expressz, szemrebbenés nélkül sorbaállhatunk a 30 forintos bonért, amivel a helyjegy ellenében megaján­dékoznak bennünket. De kérdem, és kérdezi az az olvasónk, aki a közel­múltban szerkesztőségünk­ben felháborodásának adott hangot, ki vállalja a jegy­pénztárak előtti tortúrát, miután már eleve késve ér­kezett célpontjához az em­ber?! Elcsigázott, fáradt, esetleg társaságában gyere­kek is vannak. Hanvatt­homlok rohanunk a buszhoz, a villamoshoz, hogv minél tanácsunk osztályvezetője Tóth László így summázott: pénzből a legkevesebb, a la­láscélú kiadásokat a helyi tanács nem növelheti, kép­telenség olcsón telket oszta­ni, amikor a közmű méreg­drága, a felújítások borzasz­tó pénzeket emésztenek ... Mindehhez számítsuk a hat­ezres jogos igényt! No, és azt, hogy az állami lakásépí­tési lehetőség csökkenése miatt a bérlakásépítés ará­nya Csongrád megyében az összesnek csupán 10 száza­léka, A magánépítőké a jö­vő... S akinek nincs annyi pén­ze? Az új gazdálkodási rendszer, reménykedjünk, némileg segít. Oly módon hogy a helyi önkormányzati szervek, a tanácsok — ha már elég pénzt nem kapnak — végre maguk dönthesse­nek, hogyan, mi módon tart­ják ésszerűnek például a rendelkezésükre álló laká­sok „mobilizálását". Már most gondolkodnak Szegeden is egyebek mellett a bérlaká­sok eladásáról is. Mintegy másfélezer igénylő jelentke­zett is vételi szándékkal, ám a tanács kétszer is meggon­dolja, mikor, mennyiért, mennyit adjon el. Hisz más az értéke egy rókusi tanácsi­nak és megint más egy ka­pós belvárosinak, Azt is szem előtt tartják, amire ta­lán a bérlők-vevők ma még nem gondolnak, vajon mibe kerül ezeknek a lakásoknak a felújítása, karbantartasa. A bizottság tagjai remélik, s velük mi is: a pénzintéze­tek hitelügyleteiket majd az új koncepcióhoz igazítják, mint ahogyan várhatjuk a szervezett lakásépítő vállala­tok, vállalkozások szaporo­dását. Lehet, ma még idea, de a területpolitikusok sürgették a műszaki, szabá­lyozási és irányítási feltétel­rendszer változtatását is. A megyei népfront terü-i letpolitikai bizottsága, amely tegnap, szerdán Gulyás An­talnak, a megyei tanács vb építésügyi osztálya vezetőjé­nek előterjesztésében tár­gyalta a lakásépítés és -gaz­dálkodás új feladataira való felkészülésről, a feltételek biztosításáról szóló előter­jesztést. úgy döntött, hogy azt tájékoztatásul átadja a megyei tanácsnak. Megjegyzendő, az új kon­cepció, megszületéséig is minden vitatott kérdést, el­képzelést, valamint megho­zott intézkedést a nyilvános­ság elé kívánják vinni a ta­gok. S e szándék egy vala­mit már biztosan jelent, szé­lesebb demokratizmust a la­kásgazdálkodásban is. M. E. A különféle strandok, ilyen-olyan partfürdők és úszóházak. állóhaiók. egyebek tulajdonjoga ki­zárólagos. Szerfölött könv­nyen kideríthető. Ikinek­minek az emberei szedik be a jegyek árát. Az újszegedi szabad­strand. a régi híd lábánál fekvő, népszerű Lapos — kivétel. Homokpadián bér­let nélkül elheverhet bár­ki; gazdáját megtalálni is kicsinykét nehezebb. Meg­kérdeztem a minap a víz­művek szakemberét: kihez tartozik e part. van-e gaz­dája? Azt mondta: alig­hanem a városgondnokság a felügyeleti szerv. Ahá. mondtam, akkor tőlük kell hát megkérdezni, kik azok. akik időnként traktorral, zetorral. egyebekkel jelen­nek meg a parton, a talajt teherautókra pakolják és elhordjáK. A helyzet nem ilyen egyszerű, mondta er­re a vízművek szakembe­re. mert a Tisza-narti fö­venyhomok értékesítését Az elhordott Lapos az Atikövizig engedélyezi, s végzi. Fölhívtam hat az Atikö­viziget. Gondolkodtak egv keveset a vonal túlsó vé­gén. majd készségesen út­ba igazítottak: az úiszege­di Lapos ügye a vízügyi igazgatóság tápéi szakasz­mérnökségéhez tartozik, ők adnak — vagy nem — egyedi homokelviteli en­gedélyt. Ezek után a szakaszmér­nökséget hívtam fel: tud­nak-e arról, hogy nem la­pos immár a Lapos: hogv a homokhordás következ­tében gidrek-gödrök ke­letkeztek rajta. huppaná­sok. szakadékok? Odalett a sima partfelület. a na­pozás lehetetlen, mert ha az ember talál egv kis. lát­szólag sima helyet, s lete­ríti a törülközőt — nos. azt tapasztalja, hogy veséje alatt kétökölnvi göröngy van. feje pedig belelóg egv gödörbe. Es ez még a vi­szonylag sima terület, melynek kiterjedése foko­zatosan csökken: strando­Lásról a Laposon tehát nem is beszélni. A szakaszmérnökség szakembere erre azt mondta, hogv a helvzet azért nem ennvire sötét: vannak még a I.apo.son si­ma helyek is. A jó minő­ségű homokot Dedig a víz­művállalat hordja el — a szakaszmérnökség hozzá­járulásával —. azaz most már nem hordja, mert a homok elfogyott. — Bízunk benne, hoev a vízművek a munka be­fejeztével rendezi a terü­letet. eldózerolja a homo­kot — mondta végül, aki tájékoztatott, s nekem nem volt kedvem megkér­dezni: mi Íven homokot? Amit elhordott? F. Cs. Levél a miniszternek Egymilliárdos aszályt« Nincs szerencséje az idén a mezőgazdasági nagy­üzemeknek és a kistermelőknek Csongrád megyében. Tavasszal a fagy tizedelte meg a gyümölcsfákat, a szőlőt, s a nyár sem hozott sok jót. Immár egymás után hatodik nyáron sújtja aszály a megye gazdasá­gait. Néhány hete, amikor átlagon felüli búzatermést könyvelhettek e| a megyében, még megvolt a biza­lom, hogy jól alakul az idei termés. Sajnos, örülni nem nagyon volt idő. Csapadék nem jött, s szinte minden kiégett. Az elmúlt napokban megér­kezett ugyan a borulás, a hűvös, de csapadék alig hullott. A későn jövő eső mindössze 8 milliméter ön­tözővízzel enyhítette a forróságot, de ez már mit sem segít. Bon-tortúra Ha késnek a vonatok hamarabb otthon lehesssünk. Ha pedig már egyszer kitet­tük a lábunkat az állomás­ról. oda a bon. oda a kárté­rítésünk. A beváltással né­hány óra múlva már hiába próbálkozunk. — Járt-e már hasonló ci­pőben Adonyi András, a MAV Szegedi Igazgatósága kereskedelmi osztályának helyettes vezetője? — Még nem. De a család­tagjaim sem. Sót. ez ügyben panasszal sem fordultak hozzánk. —. Hozzánk viszont igen! Jónak tartja a jelenlegi bon­rendszert? — Tizenöt perces késésen túl igyekszünk kárpótolni az utasainkat. A kellemetlensé­get harminc forintot érő jegwáltási utalvánnyal kompenzáljuk. Ezt egy éven belül bármely jegypénztár­nál az utas beválthatja. Te­gyük fel. ha menetjegyének ára nem éri el ezt az össze­get. a különbözetet visszafi­zetjük. — Ez igazán elegáns. Csak a bonhoz nem olyan egysze­rű hozzájutnunk... — Csak azt tudjuk vállal­ni. hogy közvetlenül érkezés után adjuk ki a bonokat. Ez órában, percben meghatá­rozhatatlan. Miután beérke­zik a vonat, a poggvászpénz­tárban mi soron kívül szol­gáljuk ki az utasainkat. Ha nagy a forgalom, még azt is vállaljuk, hogv a forgalmi irodában is beváltjuk-a hely­jegyeket. — És ha én például előbb haza akarom szállítani a gyerekeimet? — Akkor sajnos elesik a kártérítéstől. — Mi indokolja a rendel­kezésüket? — Én nem voltam jelen a döntésnél, nem tudom. — Ügy gondolom, ez a kártérítési forma senkinek nem jó A MÁV-nak azért nem, mert a zsebére meav. Az utas mérges, miért nem lehet például 24 órán belül beváltani a helyjegyeket? — A visszatérítést kísér­leti jelleggel vezettük be. Bár nem hallottam arról, hogy tervezik a módosítását. — Mi a rövid, két hónapos tapasztalatuk? — A szegedi igazgatóság területén július 1-iétől 13 esetben fordult elő 15 percet meghaladó késés. Az eltelt időszakban. 856-an kaptak bónos kártérítést. — A vasutasokat hogyan érinti a bonrendszer? — A késések okait mi mindig alaposan megvizs­gáljuk. Nem marad el a fe­lelősségre vonás sem. Példá­ul. ha egy forgalmi szolgá­lattevő egy tehervonatot en­gedett el az expressz előtt és az nem tud megfelelő tempóban haladni, az illető vasutas ezt könnyen meg­érezheti a prémiumán. Csökkentjük a jutalmát. — Volt már erre példa? — Igen. — Akkor tehát a vasuta­sok érdekeltek abban, hogy ne késsenek az expresszek? — Eltalálta. Némi javulást máris tapasztaltunk. — Ennek reményében sem Ipsznek hozzánk, utasokhoz kegyesebbek? Magyarul, el­képzelhető-e, például, hogy már tiz perc késés után is fi­zetnek kártérítést, vagy a helyjegyeket mondjuk be­válthatjuk másnap délig? — Erre én nem tudok vá­laszt adni. Egyébként a mi életünkben vis maior min­dig van. Mit lehet ehhez hozzáfűz­ni? Abban reménykedhe­tünk. hogy a bon a vasutas­nak is a zsebére megy. Ha már nekünk jót nem akar­nak. talán, nem ellenségei saját maguknak. Ami termé­szetesen a prémiumot illeti! Bodzsár Erzsébet t

Next

/
Oldalképek
Tartalom