Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

2 i 1988. július 28., csütörtök amerikai megbeszélések (Folytatás az 1. oldalról.) kai kormány üléstermében plenáris üléssel folytatódtak a megbeszélések. Magyar részről a plenáris ülésen Grósz Károlyon kivül részt vett Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, Kapolyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa, Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes. Házi Vencel, Magyarország washingtoni nagykövete. Az amerikai oldalon Reagan elnök mellett foglalt helyet George Bush alelnök, George Shultz külügyminiszter, John Whitehead, a külügyminiszter első helyettese, Rozanne Ridgway külügyminiszter-helyettes, Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. A plenáris ülés után Reagan elnök munkaebédet adott Grósz Károly tisztele tére az elnöki rezidencián. Az ebéden a két tárgyalóküldöttség tágjain kivül részt vett James Baker pénzügyminiszter, William Ve rity kereskedelmi miniszter, Charles Wick, az Egyesült Államok tájékoztató ügynökségének (USIA) igazgatója, Colin Powell tábornok, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Mariin Fitzwa ter, Reagan elnök szóvivője, Ken Duberstein, a Fehér Ház politikai apparátusának vezetője. Grósz Károly és Reagan elnök nyilatkozala Az ebéd befejeztével Reagan elnök a Fehér Ház diplomáciai bejáratához kísérte vendégét. Itt újból felsorakoztak a két ország, illetve az amerikai államok zászlait vivő katonák. A két küldöttség búcsúját sok televíziós kamera, fotóriporter örökítette meg. igen nagy számban jöttek el az újságírók meghallgatni a két vezető búcsúnyilatkozatát. A bejárat előtt felállított mikrofonhoz elsőnek Reagan elnök lépett: — Főtitkár úr. az ön látogatása fontos sikernek minősül. Történelmi szakaszt jelent az amerikai—magvar kapcsolatok új történetében, amely tíz évvel ezelőtt kezdődött meg. Szent István koronájának visszajuttatásával. — Találkozásain az Egyesült Államok kormányának vezetőivel, mindkét párt vezetőivel. üzletemberekkel, újságírókkal és másokkal, széles körű eszmecserét folytattak. Nagy benyomást tett ránk az új eszmék iránt tanúsított nyitottsága. Bátorít bennünket felismerése, hoev a gazdasági reformok nem hbzhatnak eredményt, ha azokat nem kísérik politikai reformok is. Ezt a tanulságot már számos fejlemény bizonyította Kelet- és Közép-Európa jelenlegi történetében. — Tudiuk. hogy Magvarország előtt nehéz gazdasági és politikai választás áll. Azok a döntések, amelyeket önnek és kormányának az elkövetkező hónapokban kell meghozniuk és végrehajtaniuk. a következő évtizedre meghatározzák Magyarország sorsát. — Mi. amerikaiak, nagy tehetségű embereknek tartjuk a magyarokat, olyan embereknek. akik ielentős mértékben hozzájárultak Amerika fejlődéséhez is. Tudiuk. hogy Magyarországon is akkor javíthatja meg a magvar nép saját társadalmát és gazdaságát ha a most tárgyalás alatt álló nagyobb szabadságjogokat és reformokat következetesen megvalósítják. — Főtitkár úr. tárgyalásaink alapján meggyőződésem: az ön szándéka olyan vezetés megvalósítása, amely teret ad annak az energiának. ötletességnek, előretekintésnek. amelyet a magvarok oly bőségesen birtokolnak. S ha most hazatér, remélem. úi benyomásokat visz magával Amerikáról, remélem, emlékezni fog arra. amit itt látott, egy olyan társadalom, ereiére. amelv szabad. amely elkötelezte magát az alapvető emberi jogok mellett, s amely nyitott a különböző vélemények, mindenfajta tehetség előtt. Kérem vigye magával legjobb kívánságainkat sikerükhöz. Közelről figyeljük a magyarországi fejleményeket. es reméljük, hogy tovább dolgozhatunk együtt az országaink közötti ió viszony továbbfejlesztése érdekében. — Tudom, hogy ön az amerikai nép legjobb kívánságaival tér vissza hazájába — hangoztatta Reagan elnök. Ezután Grósz Károly tett búcsú nyilatkozatot. Grósz Károly a következőket mondotta: — Köszönöm elnök úr megtisztelő szavait, s az imént folytatott tartalmas beszélgetést. Köszönöm az Egyesült Államok kormányának a meghívást. a sok munkát kináló és élményekben igen gazdag programot. Nagy várakozással léptem az Egyesült Államok földiére. miután több mint négy évtizede nem járt hivatalban levő magyar miniszterelnök itt. Most. látogatásom végéhez közeledve elmondhatom. hogy azt hasznosnak és eredményesnek, az országaink. népeink közötti kapcsolatok bővítése szempontjából biztatónak ítélem meg. Örömmel ragadtam meg a személyes találkozás kínálta alkalmat, hogy tolmácsoljam a magyar nép nagyrabecsülését elnök úrnak azokért a történelmi jelentőségű eredményekért, amelyeket az utóbbi időben Gorbacsov főtitkárral közösen a nukleáris leszerelés, a szovjet—amerikai viszony és a nemzetközi légkör iavitása. az enyhülés úi szakaszának megalapozása terén elértek. Hangot adtam annak a reménynek is. hogy mielőbb létrejönnek a hadászati fegyverek és a hagyományos erők jelentős csökkentését, a vegyi fegyverek felszámolását biztosító újabb megállapodások. A magyar népnek viszonylag rövid időn belül rendkívül nagy feladatokat kell megoldania. A jövőnk függ attól, hogy sikerül-e megújítanunk. versenyképessé tennünk az ország gazdaságát. Tudjuk, hogy ennek egyetlen lehetséges útja a gazdasági és politikai reformfolyamat következetes végigvitele. Törekvéseink eredményessége azonban nagymértékben függ a nemzetközi feltételek alakulásától ' is. Ezért munkálkodik a magyar külpolitika a kelet—nyugati viszony javításán, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bizalom erősítésén. Céljaink elérésében építünk a nemzetközi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésből származó előnyökre. Tovább kívániuk növelni országunk nyitottságát, ösztönözzük a kulturális értékek cseréjét, a tájékoztatási és emberi kapcsolatok szélesítését. Ezek a törekvések hatották át az Egyesült Államok vezetőivel, politikai és üzleti köreinek képviselőivel az elmúlt napokban folytatott megbeszéléseimet is. Külön örömömre szolgált, hogy a látogatás lehetőséget adott a találkozásra az itt élő magyar emigráció képviselőivel. s átadhattam nekik az óhaza üzenetét. Meggyőződésem. hogy az Egyesült Államokban megbecsülésnek örvendő és az óhaza iránt is lojális magyar származású állampolgárok különösen sokat tehetnek a magyar— amerikai kapcsolatok fejlődése érdekében. Elnök úrral együtt meggyőződéssel vallom, hogy látogatásom hozzájárul a magyar—amerikai kapcsolatok további bővüléséhez, a népeink közötti bizalom és megbecsülés. az országaink közötti jó viszony erősödéséhez. Úgy tapasztaltam, hogy az erre irányuló szándék kölcsönös. Elnök úr. fogadja még egyszer őszinte köszönetemet az amerikai földön tapasztalt meleg vendégszeretetért. Finnországban jártunk Laci és Kati is kedves vendége Liisának, de ők többnyire Rufus gondjaira bízva ismerkednek a finn élettel. Jobban mondva, csak ismerkednének, mert diszkóba menniük nem sikerült. Az ajtóban mindenkitől igazolványt kérnek, és aki nem töltötte be tizennyolcadik évét, semmiképpen be nem mehet. Másnapra előáll Rufus két lányismerősének személyi igazolványával — egyetlen lap az egész —, hogy közösen válasszukl ki, melyik fényképe hasonlít legjobban Katira. Cigánylány az egyik, tehát barna bőrű, ő közelít hozzá legjobban. Megbeszélik a hadicselt is, majd úgy viselkedik a lány, mintha fülig bele lenne esve a fiúba, nehogy föltűnjön, hogy finnül semmit nem tud. El is merv nek, de jönnek is vissza. Ugyanaz ellenőrzi ma is a belépőket, aki tegnap már hazatanácsolta őket Később más diszkóban is próbálkoznak, de ott meg húsz év a korhatár, onnan is jöhetnek haza. Mi napközben a városit járjuk, késő délután pedig kirándulgatunk. Első nap a szigetek közé megyünk, pontonhídon, Erzsébet-hídon — hajszálra mása a pesti hídnak, legalábbis fölületes látásra —, és kompokon megyünk át. A pontonhíd kishajót enged át, függőlegesre ágaskodik tehát egyik tagja, meg kell várnunk, amíg visszaengedi. A kompok természetesen motorosak, személyzetük egyetlen ember, aki a motort vezeti, és az összes szerkezetet a fülkéből kezeli. De ha a túlsó parton van, és mi egyes egyedül érkezünk, akkor is átjön értünk, és azonnal indul, noha méreteinél fogva egyszerre fél hadsereget is vihetne. Szemrehányás se látszik rajta, mint ahogy egyetlen boltost se találtunk, akinek panaszt sugározna az arca, mennyit kell dolgoznia. Pedig a boltban nemcsak azt nézik, nem akar-e valaki a táskájába suvasztani valamit, sőt ez az egy, amit egyáltalán nem vizslatnak — úgyse akar elvinni senki semmit! —, inkább azért sürögnek, hogy segítsenek. Tapintattal, rábeszélő szándék nélkül. Körülbelül ilyen szolgálatkészek a kompos fiúk is. TlanyákajJ is látunk, de nem megyünk be egybe se. Az látszik kívülről is. hogy jól föl vannak szerelve gépekkel, ahhoz pedig kevés az időnk, hogy kérdezősködjünk is. Árpát, búzát és rozsot látunk a mezőkön, többnyire az utak mellett, mert' beljebb már csak szikla terem, és erdő. Itt nem visz műút minden tanyába, mint ahogy a repülőről a dán tanyákat láttuk, de minden út járható, minden időben. Postaláda is van a bejáróknál, műanyagból valók, de egyiken sincsen se zár, se lakat. — Kinek kellene a más postája? — kérdez vissza Liisa. Az otthoni kifeszegetett lépcsőházi postaládák jutnak eszembe, és valóban nem értem, nálunk miért kellhet másnak a mi postánk. Attu szigetén járunk, a Parainen-kapunál. A kapu, azt hiszem, a tengeri átjáróra értendő. Szemünkszánk tátva marad a csodálattól, olyan szép. Magas sziklahát a sziget, olyan domború, mint egy nem létező óriás teknős háta, és ahol egy picinyke repedés támad, ott már megtelepszik a fenyőfa. Némelyiknek, métereket fut a sziklákon a gyökere, mire meg tud kapaszkodni. Mintha póklábakon állna a fenyő, olyan. Bőven van) időnk, ne feledjük, a fehér éjszakák időszaka van most, lemászhatok a vízhez is, megnézni, milyen hideg. Teljesen langyos, akár a Balaton, ha tartós napsütés éri Hazafelé jövet eszébe jut, hogy barátnője most szerepel a tévében, neki föltétlenül meg kelj néznie. Láthattuk is még, amint éppen elkjöszönt nézőitől. Utána pap beszél arról, hogy itt is kezdik bevezetni, a nők papi közreműködését, akárcsak nálunk. Azt mondja a> pap bácsi.i hogy a nők ugyanolyan jók, mint a férfiak, de... Mj az, hogy de!? — horkan föl Liisa, és azonÜlést tartolt a TOT elnöksége A TOT elnöksége szerdán Budapesten, Szabó István elnökletével ülést tartott. A testület tájékoztató jelentést vitatott meg a jövő évben várható adó-, támogatási- és árrendszerváltozásokról, majd a vitára bocsátott anyagot elemezte. Az elnökségi vita kérdéscsoportok köré összpontosult. A vállalkozási adó egységesítéséről többen kifejtették, hogy ugyan a normativitás alapjában véve az ország gazdasági életében indokoltnak látszik, ám rövid távú és merev bevezetése a tsz-ek jelentős részét újabb hátrányokkal sújtaná. Az adatok szerint ugyanis a közös gazdaságok vagyonarányos nyeresége az ipar átlagánál mintegy 40 százalékkal alacsonyabb, ennélfogva az azonos elbírálás — mégha utólagos kiegyenlítéssel is kecsegtetnék a tszeket — nem látszik járható útnak. A termelőszövetkezeti kör romló jövedelmezőségi viszonyok között tevékenykedik. Az idén érvényes szabályozás során is olyan méltánytalanságokat volt kénytelen elviselni, hogy azok, illetve az újabb szigorítások mellett, az érdekvédelmi szervezet nem mehet el szó nélkül. A tszeknek mincí nagyobb része került a veszteséges üzemek közé, és az élenjárók fejlődése is lelassult. Az elnökségi vita egy másik lényeges pontja az volt, hogy nem vált valóra az a kormányzati döntés, amely szerint az idén a mezőgazdaság által fölhasznált anyagok, eszközök árai tovább nem nőnek, sőt, csökkennek. A számítások ennek ellenkezőjét igazolják; ezek a többletkiadások az idén várhatóan több milliárd forint nagyságrendűek lesznek. Ez újabb terheket rótt erre a gazdálkodói körre. A vitában, amelyben részt vett a Pénzügyminisztérium, illetve a MÉM képviselője is, az árak mozgását több oldalról elemezték. Az elmondottakból kitűnt: bár a tsz-ek áruinak 4—5 százalékos termelőiár-emelkedését prognosztizálták az első félévre a minisztériumok szakemberei, ám ez nem következett be, — ennél szerényebb mértékű volt a felfutás —, így a gazdálkodók viselték a felhasznált anyagok, eszközök áremelkedésének többletterheit. Áthárításukra lehetőségük nem volt, hiszen a bel- és külkereskedelmi értékesítés lehetőségei körülhatároltak. Az elnökségi ülésen egyes vélemények szerint, a jövőben a felhasznált anyagok árának emelkedésével párhuzamosan, nyomban termelői árkiigazítást kell végrehajtani, és ezeket következetlen érvényesíteni kell. flz állattenyésztés helyzete Az állattenyésztés helyzetéről tartottak sajtótájékoztatót szerdán a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. Baranyai Ferenc, a mezőgazdasági főosztály vezetője elmondta: a minisztériumban a közelmúltban áttekintették az állattenyésztés állapotát, és megállapították, hogy ebben a szakágazatban az elmúlt időszakban kiugró eredmények születtek, ám adódtak gondok is. Ezek azonban egészében véve nem azt mutatják, hogy a hazai állattenyésztés válságban van, mint ahogyan azt sokan állítják. A legutóbbi felmérés szerint az állattenyésztés a mezőgazdasági tevékenység bruttó termelési értékének csaknem 45 százalékát adja, és állandó jellegű árbevételei révén hozzájárul a gazdaságok pénzügyi egyensúlyának folyamatos fenntartásához. A hazai hústermelés az elmúlt években egyenletesen, évente átlag 3—3,5 százalékkal növekedett, és — élősúlyban számolva — egy lakosra vetítve elérte a 220 kilogrammot, ami a világátlag négyszerese. Ennek kedvező hatása, hogy amíg 1970ben még 45 ezer tonna hústi vásároltunk külföldről, az utóbbi időben évenként mintegy 200 ezer tonnát exportálunk. Itthon annyi hús marad, hogy fejenként átlagosan 80 kilogrammot fogyaszthatunk el, s ez nemzetközi mércével mérve is kiváló szintnek számít. Nem állunk rosszabbul a tejtermelésben sem, a tehenek átlagos tej hozama öt év alatt 800 literrel nőtt, és elérte a 4638 litert. Az állomány nagyságáról, és az egyes fajták tartásáról részletesen szólt a főosztályvezető. Az állatlétszám több fajtánál csökkent, ám az állomány nagysága összességében kielégítő és megfelelő alapot teremt a további gazdálkodásra. A legutóbbi részletes — december 31-i — állatszámlálás adatai szerint az országban 1 millió 761 ezer szarvasmarha volt, kevesebb, mint egy évvel korábban; azóta mintegy százezres létszámnövekedés következett be, és ez a tendencia biztató. Az már kevésbé, hogy a fejőstehenek száma némi csökkenést mutat, igaz viszont, hogy a meglevőkkel — a tejipar statisztikája szerint — az elmúlt év azonos időszakához képest — az év első felében 2 százalékkal több tejet termeltek az üzemek. A sertéslétszám meghaladta a 9 milliót, ami mintegy 320-330 ezerrel több az egy évvel korábbinál. Gondok főleg a juh- és a baromfitartásban, valamint a húsmarhatartásban mutatkoznak. nal átkapcsol a másik műsorra. Sérti, amit még mondhatott volna hozzá az egyház szolgája. A következő napon fél tizenkettőkor találkozunk Maria Hakalaxnál. Beugrottunk csak egy kávéra, hogy összevárja három magyar család és három vendégfogadója egymást. Emeletes házban tucatíakás lehet, ahová bemegyünk, de megint előjön az átkos hasonlítás: micsoda különbség van az itteni meg az otthoni között! Lényegesen nagyobb, lényegesen tisztább, és lényegesen jobb. Sehol nem lóg a tapéta, minden szegély pontosan vágva és pontosan ragasztva. Ha nem lenne kínos a magyar értelmezése, azt mondanám erre is, olyan, mint a patika. A hasonlat persze találó is lehet, Maria a közeli rehabilitációs intézetben dolgozik. Fényképeken láthatjuk az intézetet, elsősorban legkorszerűbb gépei ragadnak meg bennünket. Csupa olyan, amilyet a szegedj új klinika is szeretne. Pillanatok alatt ltűnik az érzés, hogy vendégeknél vagyunk. A kedvesség olyan, mintha itthon lennénk a legjobb barátok között, vagy talán még olyanabb. — Miért tanul magyarul, Maria? —( Nem tudom mondani még teljesen, inkább ha tolmácsolná valaki — szabadkozik, aztán közreműködő segítségével mondja, hogy hetvenkilencben járt először nálunk, és annyira megszeretett bennünket, azonnal elhatározta, hogy megtanul. Ha mi nem tudunk finnül, legalább ők tudjanak! magyarul, hogy megértsük egymást Addig már el is jutott, hogy érteni ért, de beszélnie még nehéz. Viszont a Szegedről szóló majdnem minden könyv itt van a polcán, akárcsak a többi magyaros finn könyvespolcán, ahogy később tapasztaltuk. — Nem jók a magyar nyelvkönyvek! — állapítják meg közösen. Már a címük se jó. Az egyiknek ez a címe: Tessék magyarul! A magyar így nem beszél. Hét forint kerül — szól az egyik példamondata. Így sem beszélünk. Hét forintba kerül! i Kaarinában lakik Maria, innen megyünk valamennyien Rővarnasbe, a tenger partjára, Esko Koskelin nyaralójába. Nyugdíjas a házigazda, szövetkezeti bútorbolt vezetője volt, és fiamenye Lajosék vendéglátója. Egy napra körülöttünk forog a kis nyaraló, tengeri stégjével és szaunájával együtt. Tenyérnyi az udvar, anak is hatalmas szikla foglalja el a közepét. Isten adta szikla, hadd maradjon ott, ahol megtermett. Különben is, jó akár asztalnak, akár széknek. Elfér még egy napernyős asztal, egy hintaszék és három nyugágy, más semmi Tálban a hámozott krumpli, mire térülünk-fordulunk, egy kicsit összemelegszünk, már készen is van belőle a halászié. Meg kell erőltetnünk agyunkat, hu a halászléi halljuk. Az a méregpiros lé jut eszünkbe, amit mi szoktunk készíteni ezen a címen. Az övék egészen más. Ide is írom a pontos receptjét. Negyve l két sfcem krumpli, öt liter vízben, két és féi kiló lazaccal összefőzve. Egy csomó hagyma, szárastul összevágva, só, bors, petrezselyem, metélőhagymához hasonlító fűhagyma, és rengeteg kapor. Gyanakodva kóstoltuk, de annyira ízlett, én kétszer is szedtem. Pedig előtte karéi pirogot is ehettünk, amenynyit bírtunk. Fondorlatos módon készül, leginkább a dunántúli cicegéhez hasonlít, csak éppen rizsből van. Horváth Dezső