Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

I Szombat, 1988. július 2. Befejezte munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalrol.) nuláson sem —, amely a Magyar Népköztársaság jogrendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverenitást sértené. Szűrös Mátyás nyomatékosan hangsúlyozta: a magyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irányul. Éppen ellenkezőleg, a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejez ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatában van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megértése, barátsága és összefogása alapozhatja, meg a mában. — Elvi politikánk változatlanul arra irányul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel normalizáljuk viszonyunkat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E törekvésünket jól tükrözik az 1977es legfelsőbb szintű találkozón, és azóta előterjesztett javaslatok. Legutóbb 1987 júniusában adtunk át konkrét indítványokat a román félnek. Kezdeményezéseink mindenkor összhangban Voltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki záróokmánnyal, a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel, és a két ország kormánya által aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány részéről, valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok érdemi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában konstruktív partnerek vagyunk. Álláspontunk lényegéről a • két párt között május—júniusban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok jogos igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulása, önazonosságának megőrzése, az anyanyelv védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny részvétele a hazánkkal folytatott együttműködésben, emberi kapcsolatainak ' zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sikerült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat, vagy nem válaszolt azokra; hasonló kézdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyarellenes indulatokat próbál szítani, rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját és vezetőit, népünk jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilatkozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetőzéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspontot fogadtassák el. Azonos szövetségi rendszerhez tartozó országok esetében különösen súlyosnak minősül az, hogy a román kormány — amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenységét — felszólított bennünket kolozsvári főkonzulátusunk bezárására, vezetőjét és munkatársait pedig kiutasította Románia területéről. (A főkonzulátus személyzetének és ingóságainak hazaszállítása egyébként június 30-án 16 óráig megtörtént.) A jövőben változatlanul határozottságot kell tanúsítanunk érdekeink védelmében, és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és a két párt központi bizottsági titkárainak találkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakítását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő jellegű román indítvány megvitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. •Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban számos képviselő azzal a javaslattal fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a törvényhozó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, antihumánus intézkedéseivel, különösen a településrendezésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a kialakult helyzetet, és felelősségteljes mérlegelés után arra a következtetésre jutott: a magyar népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés foglalkozzék e kérdéssel, és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állásfoglalás tervezetét, és azt az Országgyűlés elé terjeszti. Kérte a képviselőket, az indítványt vitassák meg, fogadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuttatják a RománSzocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének. felelősségteljes munkát végeztek. Ezért is kérte, hogy az állásfoglalásból az egyházak szerepére utaló gondolat ne maradjoh ki. Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke felszólalásában emiékeztetett a magyar—román kulturális egyezmény 1948. január 30án történt törvénybe iktatásának vitájára. Az akkori ülésszakon a koalíciós pártok nevében 5 tartott lelkes előadói beszédet, amelyben a magyar és a román nép egymásra utaltságáról, a magyar nemzetiség jogegyenlőségéről, megnyílt kulturális feilődési lehetőségeiről szólt. A Romániában élő magyarság életében a kedvező változások sora 1948 után is folytatódott: magyar autonóm terület létesült, magyar színházak működtek a nagyvárosokban, rádió- majd tévéműsorok szóltak magyarnyelven, irodalmi folyóiratok, folklórkutatások indultak meg. S aztán lassan, sorjában minden a visszájára fordult. Megszűnt a Bolyai egyetem és a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás az orvostudományi és gyógyászati intézetben, felszámolták a magyar nyelvű agrárképzést, toredékére csökkent a magyar nyelvű rádió- és televíziós adások időtartama, és iskolák egész sorát számolták fel. Az egyetemi képzésnél szigorúbb numerus clausust alkalmaztak, mint a Horthyrendszerben Magyarország. A magyar •anyanyelv használata nemcsak hogy nem nyert hivatalos elismerést, hanem egyenesen nem kívánatosnak, hátrányosnak kezdett számítani. Ezek miatt értett egyet a képviselő a magyar Országgyűlés állásfoglalásával. Ezt követően Szűrös Mátyás mondott köszönetet a hozzászólásokért, és ¡kérte az Országgyűlést, bízza meg a külügyi bizottság elnökét és titkárát, hogy az elhangzott javaslatok alapján véglegesítsék a szöveget, mutassák be az Országgyűlés elnökének és adják át a sajtónak. Szavazás következett: az előterjesztést, annak közzétételét a javasolt módosításokkal. s eljuttatását a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűléséhez, az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. Interpellációk Vita az indítványról Boldizsár Iván (országos lista) író. a Magyar Pen Club elnöke elmondotta: tudja, hogy elsősorban az erdélyi magyar falvak ügye aggasztja a közvéleményt. Am a területrendezési terv végrehajtása a románlakta falvakat is veszélyezteti, s ezeknek a kis településeknek a kultúrája is fontos része az egyetemes európai kulturális örökségnek. A továbbiakban a külügyi bizottság által elkészített állásfoglalási javaslathoz fűzött szövegmódosító észrevételeket. Befejezésül arról szólt, hogy magyar részről hosszú ideig rendkívüli önmérsékletet tanúsítottunk. Az Országgyűlés is hallgatott akkor, amikor már tudta, hogy az erdélyi magyarság nehéz helyzetben van. Mivel azóta a helyzet még rosszabbá vált. nem bizonyult iárhatónak ez az út. De az állásfoglalás-tervezet célja nem a sérelmek íölhánytorgatása, hanem annak a szándéknak a hangsúlyozása, hogy Magyaror szág változatlanul kész az érdemi együttműködésre Romániával — mondta Boldizsár Iván. Schőner Alfréd (országos lista), a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke saját közösségének történelmi tapasztalataira hivatkozva emlékeztetett arra. hogy mit jelent a közömbösség. ugyanakkor mit jelent az, ha az emberek nem köz«nvösek, hanem felemelik tiltakozó szavukat minden olyan ügyben, amely egy közösséget emberségében, gondolkodásában, anyanyelvében, múltjában és jelenében sért. Most a magyar társadalom minden része felemelte tiltakozó szavát, és felajánlotta segítségét. Ezzel összefüggésben megemlítette — lelkész képviselőtársai felkérésének is eleget téve —. hogy a magyarországi és az országon kívüli egyházak minden támogatást megadtak a mo^t nehéz helyzetben lévőknek odaadó tapintatos Az elfogadott ügyrendnek megfelelően interpellációk következtek. Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a Növénytermesztési és Minősítő Intézet fajtakísérleti állomásának vezetője még az elmúlt ülésszakon interpellált az Országos Árhivatal elnökéhez a lakossági elektromos áram fogyasztói árának egységesítése tárgyában. Az akkor kapott választ sem ő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, így az interpellációval kapcsolatos vizsgálatot az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága végezte el. Együttes jelentésükről határoztak most a képviselők. A két bizottság az interpellációban foglalt kérdés megvizsgálására és a szükséges javaslat megtételére albizottságot hozott létre. E testület egyebek között megállapította, hogy a jelenleg érvényben levő tarifarendszer nem ösztönöz a villamos energia racionálisabb felhasználására. Ugyancsak megállapította az albizottság, hogy a mai helyzet — a területi differenciálás — nem felel meg az objektív követelményeknek, tehát az interpellációban felvetett rendezési igény jogos. Ezért az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a szükséges feltételek megteremtésével, az általános árpolitikai intézkedések keretén belül rendezze a villamosenergiatarifarendszer problémáit. A tarifarendezés előkészítését és a végrehajtását úgy javasolták, hogy az új díjrendszer fokozatos bevezetése 1989-ben kezdődjön meg és 1991-ig fejeződjék be. A jelentésben foglaltakkal Pálfi Dénes képviselő és Szikszay Béla, az Országos Árhivatal elnöke egyetértett. Pálfi Dénes ugyanakkor megjegyezte: bízik a kormányban, hogy 1989-ben az első lépést valóban megteszi ebben a kérdésben. Az Országgyűlés a tervés költségvetési, valamint az ipari bizottság együttes jelentését negyven ellenvéleménnyel és hét tartózkodás mellett elfogadta. Ezután az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának jelentését vitatta meg a Parlament. Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöke a tavaszi ülésszakon a mezőgazdasági üzemek hitelellátása tárgyában a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez inter pellált. Miután a választ a képviselők többsége nem fogadta el, az illetékes bizottság vizsgálatot végzett, s arról jelentést készített. Ebben a bizottság azt javasolja a kormánynak, hogy a monetáris irányítás erősítésével biztosítsa a termelésifelvásárlási zavarok megszüntetését. Az MNB elnöke az érdekelt főhatóságokkal együtt tekintse át és javítsa a monetáris irányítás eddig kialakult gyakorlatát. A jelentést kiegészítve Kovács András elmondotta: nem elégedett a bizottság állásfoglalásában megfogalmazottakkal. A finanszírozásban korábban tapasztalt feszültségek nem szűntek meg, csupán csökkentek. Javasolta, hogy a jelentést egészítsék ki a következőkkel: a Magyar Nemzeti Bank adjon egyértelmű garanciát arra, hogy megteremti a feltételeket a felvásárláshoz szükséges források biztosítására; a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter pedig szorgalmazza azt, hogy az élelmiszer-gazdaság finanszírozását hosszabb távon kiemelten kezeljék. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke biztosította a képviselőket arról, hogy a bizottság által készített jelentést elfogadhatják. Az abban leírtak szerint a harmadik negyedévre a kereskedelmi bankokkal megállapodtak a szükséges rövid lejáratú finanszírozás biztosításában. Tény, hogy a hitelkeretet csökkentették, de 15 milliárd forintot elkülönítettek a mezőgazdasági felvásárlás finanszírozására. Váltókkal kívánják elérni, hogy a kereskedelmi bankok a számukra biztosított forrásokat a felvásárlásokra folyósítsák. A terv- és költségvetési bizottság jelentését a mező- és élelmiszer-gazdasági üzemek hitelellátásáról az Országgyűlés 24 ellenszavazattal és 26 tartózkodással elfogadta. Hellner Károly (Budapest, 32. vk), a Magyar Gazdaság; Kamara személyzeti és munkaügyi főosztályvezetője az új gépkocsik előjegyzésével kapcsolatban a pénzügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszterhez intézett interpellációt. Ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy 1979 óta folyamatosan irritálja a gépkocsivásárlókat 'az esetenként hosszú évekre lekötött előleg nagy aránya, s az ala csony kamatláb. A képviselő a vonatkozó rendelkezéseket. javasolta felülvizsgálni, és indítványozta, hogy új gépkocsit vafíy a más árukhoz hasonló feltételekkel lehessen megvásárolni, vagy — a jelenleginél korrektebb módon — o várakozási időtől függően, differenciáltan állapítsák meg az előleget és kamatot. Villányi Miklós pénzügyminiszter elmondta: egyetért a személygépkocsielőleg-fizetési rendszer és annak feltételeire vonatkozó eddigi szabályok felülvizsgálatával. Az interpellációban alternatív javaslatok hangzottak el, ezeket és esetleges további lehetőségeket alaposan meg kell vizsgálni. Kérte, hogy élhessen az Országgyűlés ügyrendjében meghatározott jogával, vagyis azzal, hogy az interpelláló képviselőnek és az Országgyűlés elnökének írásban adhasson választ. Stadinger István bejelentette: az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy a pénzügyminiszter élni kíván az ügyrendben biztosított jogával Horváth László (BácsKiskun m., 9. vk.) tiszaalpári körzeti állatorvos az állatorvosláshan használatos gyógyszereknek az év elejétől krónikussá váló hiánya kapcsán fordult az ipari miniszterhez: vizsgáltassa meg, mi okozta a súlyos hiányt, s intézkedjen annak érdekében, hogy a magyar gyógyszeripar hiánytalanul teljesítse ellátási kötelezettségét. Amennyiben a hazai ipar egyes gyógyszereket nem tud előállítani, azokat importból pótolják folyamatosan. Bcrecz Frigyes ipari miniszter hangoztatta: ~a képviselő létező, komoly gondra hívta fel a figyelmet, amelyről az interpellációt megelőzően az Ipari Minisztériumnak nem volt tudomása. Alz állatorvosi gyógyszerek négy minisztérium felügyeletével kerülnek a hazaj felhasználókhoz. Az illetékes minisztériumokkal egyeztetett felmérés rávilágított, hogy a hazai gyártású állatgyógyszerek közül nyolc készítményből volt három hónapot meghaladó, további 15 készítményből pedig egy-két hónapos hiány. A 25-félc, szocialista országokból érkező készítményekből krónikus hiány volt, s a hiánycikkek listájára került 14féle, tőkés importból származó gyógyszer. Ami a szerződéskötési kötelezettséget illeti, a vizsgálat megállapította, hogy az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok kivétel nélkül rendben megkötötték szerződéseiket a Gyógyért Vállalattal, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium készletező vállalatával. A gyárak adatai alapján megállapítható, hogy megindult a gyógyszerkészletek feltöltése, jelenleg már csak a Chinoin két készítményéből van hiány. Ennek felszámolására — saját gyártással, illetve behozatallal — intézkedés született. A kereskedelmi miniszter pedig biztosítja a feltételeket a gyógyszerkészletek szintjének megtartásához. Az interpellációra adott választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés egyhangúlag elfogadták Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.) rábapordányi körzeti orvos a közművek létesítése esetén az általános forgalmi adó visszaigénylése tárgyában interpellált. Számon kérte a kormánytól, miért nem tartja bei az általános forgalmi adóról tavaly megalkotott törvény — interpellációjával kapcsolatos — egyik bekezdését. Mint mondta, ez a probléma elsősorban a közművesítést végző magánszemélyek és építőközösségek tevékenységére vonatkozik, mert a jelenlegi gyakorlat szerint nem igényelhetik) vissza az általános forgalmi adót. A kormány nevében válaszoló Villányi Miklós pénzügyminiszter szerint a magánszemélyek és az építőközösségek a lakásközmüvesítéssel kapcsolatos beruházásaikat terhelő általános forgalmi adót visszaigényelhetik, ezt az erről szóló törvény is biztosítja. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a Lakásközművesítés nem azonos a teljes közművesítéssel. Fogalomkörébe csak a lakásnak a közvezetékekre csatlakoztatása, a szükséges mérőszerkezetek felszerelése, a vezetékek lakáson belüli kiépítésié és a fogyasztói berendezések beépítése sorolható. A közterületi, közcélú közművezetékek kiépítésének forgalmi adója — mivel ez nem lakásközművesítés — a Parlament döntése alapján nem igényelhető vissza. Nem törvényellenes tehát a gyakorlat a közművesítések általános forgalmi adóztatása terén— állapította meg. Megemlítette azt is. hogy a beruházások forgalmi adóztatása alól a törvény csak nagyon rendkívüli esetekben, kiemelt fontosságú célokra adott mentesítést. Ebből kiindulva, a közműépítések közül csak az ivóvíz- és csatornaberuházások tartoznak a kedvezményezett körbe. A villany-, a hő- és a gázvezetékek építésének esetében a kormány nem lát lehetőséget a kedvezmény idei érvényesítésére A későbbiekre vonatkozó — tehát már 1989-től alkalmazható — gyakorlatot a tárca áttekinti, és a jövő évi költségvetés parlamenti vitája keretében visszatér a kérdéskörre. Balogh Károly az interpellációra adott választ nem fogadta el. Ragaszkodott ahhoz, hogy az általa ismertetett törvényszakasz betűjének és tartalmának érvényt szerezzenek; kérte, hogy még ebben az évben térjenek vissza erre a kérdésre. Az Országgyűlés az interpellációra adott pénzügyminiszteri választ nagy többséggel elutasította; a képviselők közül 42-en fo) gadták el, és 12-en tartózkodtak. Az elnöklő Stadinger István a kérdéskört az ad hoc bizottság hatáskörébe utalta, kérve, hogy vizsgálódásának eredményeiről az Országgyűlés őszi ülésszakán adjon jelentést. László Béla (SzabolcsSzatmár m., 14. vk.), a fehérgyarmati városi pártbizottság első titkára kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, illetve a kereskedelmi miniszterhez. Mint mondotta, Budapesten a lakossági szilárd tüzelőanyag fuvarozását árkiegészítéssel támogatja a költségvetés. A hátrányos helyzetű térségek miért nem kapnak ilyen támogatást? Villányi Miklós pénzügyminiszter elmondotta: akopmány határozott szándéka a különféle ártámogatások határozott, fokozatos leépítése. Ezért a támogatásleépitéssel párhuzamosan a tarifamegállapítás rendszerét indokolt egységesíteni. Villányi Miklós úgy foglalt állást, hogy a gazdaságilag elmaradt térségeket nem fogyasztói árkiegészítéssel, hanem helyi fejlesztési programokkal kell segíteni. Czoma László (Zala m., 5. vk), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója azt kérdezte a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztertől: van-e remény a Hévízi-tó megmentésére, elégséges-e a bányászati vízkivétel most elhatározott csökkentése, marad-e víz 1993-ig, a bányászat tervezett megszüntetéséig a tóban? M&róthy László válászá-