Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

YN Kedd, 1988. június 21. Finn delegáció Budapesten Magyar párt- és állami ve­zetők fogadták hétfőn a VIII. magyar—finn barátsági hét rendezvénysorozatára ha­zánkba érkezett finn politi­kai küldöttséget. A finn poli­tikai, gazdasági és kulturális élet képviselőiből álló dele­gációt Ilkka Kanerva állam­miniszter vezeti. Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fó­titkára. a Minisztertanács el­nöke kötetlen eszmecserét folytatott a finn vendégekkel a Parlamentben. A delegá­ció tagjait köszöntve, a min­denekelőtt a Magyarországot és Finnországot összekötő hagyományosan jó kapcsola­tokat méltatta. Emlékeztetett arra, hogy a kapcsolatépítés kiemelkedő állomása volt a közelmúltban Mauno Koi­visto köztársasági elnök bu­dapesti látogatása. Megem­lítette azt is, hogy bár a fel­hőtlenül alakuló kétoldalú kapcsolatok részeként a gaz­dasági együttműködés is fej­lődött. e területen még szá­mos lehetőség vár kiakná­zásra. Ennek egvik okaként a magyar gazdálkodók akti­vitásának hiányát jelölte meg a miniszterelnök, han­goztatva, hogy a politikai kontaktusok a gazdaságban is nagyobb mozgástere^ te­remtenek. amivel a hazai cé­geknek jobban kellene élni­ük. A finn delegáció nevében Ilkka Kanerva köszönetet mondott az őszinte hangú tájékoztatásért. Hangsú­lyozta: Finnországban nagy érdeklődéssel és mély ro­konszenvvel kísérik Ma­gyarország épitőmunkáját, illetve azt a szabad szellemi légkört, amelyet Grósz Ká­roly szavai is tükröztek. A finn politikai küldött­séget a nap folyamán a Parlamentben fogadta Tra­utmann Rezsó, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Sarlós István, az Ország­gyűlés elnöke. A magyar vezetők tájékoztatást adtak az Elnöki Tanács, illetve az Országgyűlés tevékenysé­géről, majd időszerű belpo­litikai és nemzetközi kérdé­seket tekintettek át. A megbeszéléseken részt vett Garamvölgyi József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Arto Mansala, a Finn Köztársa­ság budapesti nagykövete. A finn vendégek délután eszmecserét folytattak Vár­konyi Péter külügyminisz­terrel. MENYASSZONYI RUHA­KÜLONLEGESSEGEK. EGYEDI FEJDÍSZEK, FÁTYLAK KÖLCSÖNZÉSE. Szeged, Bartók B. tér 6. szám alatti Ruhakölcsönző szalonból. Telefon: (62) 11-882. Értesítjük tisztelt megrendelőinket, az ELSZO LEÁNYVÁLLALAT 1988. JÜNIUS 20-ÁTÓL MEGSZŰNIK. Jogutódja 1988. július l-jétől az Elektromos Szolgáltató Kisszövetkezet (Elszo) a következő tevékenységi körökben áll az önök rendelkezésére: Rádió-tv javítás, telefon: 26-333. — Háztartásigép­javitás, telefon: 11-928. — Hűtőgép-, klímaberendezés­javítás, telefon: 14-108. — Biztonságtechnikai mérés, telefon: 23-677. — Villanyszerelés, telefon: 23-677. — Nconszerelés, -javítás, telefon: 12-106. — Motorteker­cselés, telefon: 23-677. — Könyvkötészet, telefon: 13-958. Most érkezett velúrtapéta (20-féle) tekercsenként 224 Ft-os reklámáron! NAP MINT NAP VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! SZEGED NAGYÁRUHÁZ V Gorbacsov üzenete # Moszkva (MTI) Üzenetet intézett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára _ az atomfegyver­mentes övezetek kérdéséről tanácskozó berlini értekezlet részvevőihez. A berlini ta­lálkozó hétfőn kezdte meg munkáját. Mihail Gorbacsov üzene­tében utalt arra, hogy ha­tályba lépett a közepes és rövidebb hatótávolságú ra­kéták felszámolásáról kö­tött egyezmény. „Nem sza­bad veszíteni a lendületből, határozottan tovább kell ha­ladni az egyezmény által kijelölt úton" — hangsú­lyozta a szovjet vezető. Az SZKP KB fótitkára abban jelölte meg az atom­fegyvermentes övezetek ér­tékét, hogy szűkíthetik a nukleáris készülődés terü­leteit, elősegíthetik a szem­benálló szövetségek nukleá­ris erejének szétválasztását, és ezáltal csökkenthetik a nukleáris háború kirobba­násának veszélyét. Az NDK fővárosában hét­főtől a világ 111 országából több mint ezer személyiség folytat eszmecserét az atomfegyvermentes öveze­tek megteremtésének lehe­tőségeiről. 84 ország hiva­talos állami delegációt kül­dött Berlinbe. A magyar küldöttséget Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára veze­ti. ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere táviratban üdvözöl­te Tadeusz Olechowskit, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterévé történt kinevezése alkalmából. KITÜNTETÉSEK A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ottó Wolff von Amerongennek, a Né­met Gazdaság Keleti Bizott­sága elnökének, a Német Kereskelelmi és Iparkama­rák Szövetsége (DIHT) volt elnökének a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fej­lesztése és a magyar—NSZK együttműködés elmélyítése érdekében kifejtett tevé­kenységéért a Magyar Nép­köztársaság aranykoszorú­val díszített Csillagrendjét adományozta. A kitüntetést Beck Tamás, a Magyar Ujabb tiltakozások a román „településrendezés^ ellen Hétfőn újabb magyar tár­sadalmi szervezetek, szak­mai szövetségek tettek köz­zé állásfoglalást a Romá­niában meghirdetett tele­pülésátalakítási politikával kapcsolatban. Megyeri Károly, a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára nyilatkozatában közölte, hogy a szövetség vezető testületeit és az egész ma­gyar újságíró-társadalmat mélységesen nyugtalanít­ják azok a tervek, amelyek a Romániában élő magyar­ság és más nemzetiségek településeinek felszámolá­sára irányulnak. A főtitkár utalt arra, hogy az MSZMP KB és az RKP KB titkárainak tavaly júniusi találkozóján román részről indítványozták, majd később megerősítet­ték: a magyar újságírók egy csoportja tanuImányo,z­za a helyszínen a román nemzetiségi politikát. A MUOSZ a Román Üjságíró Tanácsnak küldött korábbi, és most megismételt üzene­tében bejelentette, hogy a magyar újságírók csoport­ja kész Romániába utazni és mielőbb megkezdeni a munkát. Az üzenetre eddig nem érkezett válasz. A Magyar Film- és Tv­0 Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége kéri, hogy hazánk az ENSZ-ben szorgalmazza a kérdés napirendre tűzését művészek Szövetsége felhí­vással fordul a világ film­és televíziós művészeihez, szervezeteihez és a televí­ziós társaságokhoz, hogy a közvélemény hiteles tájé­koztatásával emeljék fel szavukat a romániai falvak megsemmisítése ellen. Mil­liókat űznének el szülő­helyükről, otthonukból, s kényszerítenének új lakó­helyekre. Az érintett tele­pülések valamennyi lakosá­nak életében mindez jóvá­tehetetlen emberi tragédi­ákhoz vezet. A romániai nemzeti kisebbségek köz­tük a legnagyobb lélekszá­mú erdélyi magyarság el­veszítené etnikai megőrző­désének minden esélyét. A szövetség ezért felhívással fordul a Magyar Népköz­társaság kormányához és a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gához, hogy az ENSZ-ben és a Varsód Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületé­nek soron következő ülésén, fórumokon szorgalmazza a kérdés napirendre tűzését. ( Rádiótelex Gazdasági Kamara elnöke hétfőn adta át. — A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Penavin Olgának, az újvidéki egyetem magyar nyelv és irodalom tanszéke nyugalmazott tanárának ki­emelkedő népnyelv- és nép­rajzkutatói munkássága el­ismeréseként a Magyar Nép­köztársaság Csillagrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést hétfőn Űjvidé­ken Györké Sándor, hazánk belgrádi nagykövete nyúj­totta át. HATALOMÁTVÉTEL A haiti hadsereg néhány nappal ezelőtt leváltott fő­parancsnoka vasárnap éjjel katdnai államcsínyt hajtott végre. Hírügynökségi jelen­tések szerint Henry Namphy tábornok katonái megostro­molták és elfoglalták az elnöki palotát, valamint körülvették az államfő re­zidenciáját. Az AFP fran­cia hírügynökség értesülése szerint Namphy tábornok táviratban közölte a vidéki katonai helyőrségekkel, hogy átvette a hatalmat az országban. CSÚCSTALÁLKOZÓ TORONTÓBAN Egyetértésükről biztosítot­ták Reagan elnököt Toron­tóban a Szovjetunióval foly­tatott tárgyalások kérdésé­ben vasárnap esti, nemzet­közi témákkal foglalkozó eszmecseréjükön a vezető tőkés országok állam- és kormányfői. Hétfőn előbb az állam- és kormányfők rövid megbeszélésével, majd teljes üléssel, a szakmi­niszterek bevonásával foly­tatódott a csúcstalálkozó. A településszerkezet eről­tetett, józan ésszel nem magyarázható, és gazdasá­gi előnyökkel nem járó át­alakítása szembeállítja a román állampolgárokat és az ott élő nemzetiségeket, politikai és anyagi károkat okoz az egész országnak — hangsúlyozza a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége országos elnökségének állásfoglalása. A magyar reálértelmiség az összefogás, az együttműkö­dés, a demokrácia, a szo­cializmus megújulásának pártján áll, ahol a többség biztosítja és tiszteletben tartja a nemzeti kisebbség jogait. A magyar alkotó, szakmai értelmiség tapasz­talata és meggyőződése, hogy a szocialista társada­lom lényegéhez tartozik az építés, és idegen tőle az ér­telmetlen pusztítás. Az MTESZ országos el­nöksége tiltakozó állásfog­lalását eljuttatja a Szocia­lista Országok Mérnökszer­vezeteinek Szövetségéhez a Tudományos Munkások Vi­lágszövetségéhez és a Mér­nökszervezetek Világszö­vetségéhez. A magyar ipari szövetke­zeti közvélemény mély megdöbbenéssel értesült a Romániában tervbe vett „településrendezési tervről", amelynek részeként el akarják törölni a Föld szí­néről az erdélyi magyar népi kultúra tárgyi emlé­keit is, fel akarják számol­ni annak lehetőségét, hogy ez a kultúra — együtt a román és a szász népi kul­túrával — tovább éljen és hagyományozódjék az ott élő nemzedékekre — han­goztatja az Ipari Szövetke­zetek Országos Tanácsának állásfoglalása. Az országos tanács tiltakozik az általá­nos emberi jogok, ezen be­lül a magyar nemzetiség jogainak durva megsértése, az egyetemes emberi és a magyar kultúrát veszélyez­tető intézkedések ellen. F. Nagy István Vakvágányon Karjánál fogva vezette Palcsit visszafelé. A szemben ténfergők kö­zül egy sörte hajú róka képűnek fü­léig ért a szája. — Elkaptak, he? — Es komolyan hozzátette: — Manadj a fenekeden! A szakmát ezektől kell eltanulnunk, ha tetszik, ha nem. Másik újonc is megállt előttük. Két elálló derelye füle és pulykato­jás képe látványnak se volt minden­napi. — Itt maradunk, ha kishalták po­tyognak is az égből. És sasszézott tovább. Palcsi elnéz­te a könnyed, kissé hányaveti figu­rát, és ránevetett újdonsült barát­jára. Csóka Miska derűje jólesett ne­ki. Most vette jobban szemügyre a függőfolyosó népiét. Vegyes társaság volt, annyi bizonyos. A zöme kurta gallérú fehér inget viselt, nyakken­dő nélkül. Némelyikének az alja ol­dalt kilógott a fekete posztónadrág­ból. Minthogy tombolt a kánikula, a kiskabátot karjukra vagy a ládára, bőröndre vetve őgyelegtek, és pata­kokban folyt róluk a verejték. Az egyiken lötyögött a gúnya, a másik­nak majd sztérepedt a fenekén. En­nek a bokáját alig fedte a pxantalló, annak olyan hosszú volt, hogy har­monikázott a szára. Szinte kiabálták ezek a göncök, hogy nem a viselő­jükre szabták őket. — Örökölt, köl­csönkért, vagy hirtelen beszerzett holmik voltak. Palcsi rövid ujjú ingét az anyja rögtönözte, olló segítségével. Kabátot nem hozott, minek az nyáron —1 vi­gasztalta az anyja, az igazi okot azonban elhallgatta: nem kapott olyan nagyságút egyik szomszédban sej amelyik ráment volna a fiára. Viszont a pantallója elég jól festett. Kona harminchat év — abban eskü­dött az apja, 1910 őszén. Idősebb Pa­ku Pál csak szökőévenként vette föl, no meg akkor, ha lakodalomba hív­ták őket. Az elnyűhetetlen, vastag szövetből úgy varázsolt mutatós nadrágot a leleményes Pakuné, hogy a szárán kibontotta a fölhajtást, kel­lő hosszúságúra engedte, keskenyebb szegéllyel újra fölvarrta, és levasalta. Eltekintve attól, hogy bűzlött a naf­talintól, és az eredeti aljának a vo­nala körkörösen jól látszott, Palcsi kitűnően érezte benne magát. A töb­biekhez képiest majdhogynem úrnak nézett ki. önkéntelenül megnézte a cipője sarkát és — tisztának találta. Az anyja figyelmeztette rá, vala­hányszor elment hazulról: — Hallgass rám, fiam! Hia a cipőd hátul is ki van suvickolva, és tiszta az inged, pironkodás nélkül bárhol megjelenhetsz. Ennek kapcsán lett gyanús neki egy ösztövér pofa, aki úgy állt az egyik kiszögelésben, mintha azzal bízták volna meg. Látszott rajta, hogy nem tanyai vagy falusi szárma­zék. Fölényesen viselkedett. Füstka­rikákból egész sorozatot eregetett föl­felé, a bal lábával meg taktust vere­getett. Gyakran szóba elegyedett egyikkel is, másikkal is. Nem a rikí­tósárga nyakkendő volt föltűnő raj­ta, hanem elképesztő soványsága. Mintha a gyomra rátapadt volna a hátára, ám ez láthatóan alig zavarta. — Te. az a rozoga fickó, ott szem­ben, takargat valamit. Figyeld meg, az egyik lábát meg nem mozdítaná. Biztos arany van a talpa alatt. Vagy nincs hátulja az ingének. — Ráhibáztál, tényleg nincs. De nem az a baja, attól még elmozdul­hatna onnan, hisz az a pecsétes zakó takarná a csóróságát. De az is végig­rep>edt az istenadtán birkózás köz­ben, és a nyílás elárulta, hogy nincs alatta semmi. Azóta áll ott... — Honnan tudod? — nézett nagyot Palcsi. — Na, mit gondolsz? Onnan, hogy fél kilenckor történt az eset, te még itt sem voltál. De szerencsés, mond­ta, mert Zsoldosnak hívják, s lehet, hogy legutolsó a névsorban. — De egyszer mégis rákerül a sor... — bökte fejen magát —, ne­kem van még két viseltes ingem. Az egyiket nekiadom. Agyonmosott, igaz, de háta az van neki. — Próbáld meg! — vont vállat Csóka Mihály. — Nekem a rajtamie­vővel van egy. öt pierc múlva lebonyolódott az ajándékozás. Palcsi elővett a ládájá­ból egy apró kockás inget, és nyúj­totta a geszlernek: — Vedd el! — Mit akarsz? — vigyorgott. — Semmit. Neked adom. — Ugratsz? — komolyodott el. Palcsi válasz helyett a markába nyomta az inget, és visszament a ba­rátjához. Mire megfordult, a fiú el­tűnt. — Megmentetted — mondta Miska. — Ugyan — legyintett Palcsi. — Hidd el! Zsoldos attól félt leg­jobban, hogy a bizottság tekergőnek nézi, abból kiindulva, hogy aki ilyen helyre pályázik, az nem állít ide, mint Kakukk Marci. — Már beszéltél vele. Mit tudsz róla? — Semmit. Csak annyit, hogy ide­valósi, Angyalföldről küldték. (Folytatjuk.) j 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom