Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

4 Szombat, 1988. június 4. M

agammal kezdem, de nem a privatizálás szándékával. De még azzal a kétséges tisztaságú gesztussal sem, hogy kiállók a pulpitusra, es világgá kürtölöm az önbiralatomat. Szelíd szeretnék lenni. Ha önnek, olvasóm, szintén kedve van erre, tartson velem! Doktor Faustusról irtja Szentkuthy: „egész élete percről percre terv és terv .. . ezek torzók sose maradtak, megvalósultak, csak éppen e megvalósulásoknál nagyobb valóságokra vágyott". Leszámítva azt az elhanyagolhatatlan körülményt, hogy az én vágyaim, terveim gyakran maradnak töredékesek, hasonlót érzek én is, mint Szentkuthy-Faustus: a nagyobb valóság vonzása a beteljesületlenség folyamatos jelenlétét biztosítja számomra. Azt a botrányt élem át, hogy — kívülről nézve — állandóan tevékenykedem, hisz erre kényszerítenek a körülmények, ugyanakkor — belül átérezve— a lázas semmittevést valósítom meg. Miért is? Nemrég egyik költő-újságíró barátomat igyekeztem önmagam számára „elrendezni", meghatározni, avagy megfejteni. Valami ilyesfélét mondtam zárásul: „Újságíróként kénytelen ítélkezni, ha igaz művész, akkor megbocsát. Dialektikus személyiség." Hát erről van szó: hiába lehetnénk olyan egyéniségek, hogy az ellentétek spiráljai járnák át a lelkünk, ha egyszeregyszer vagy végérvényesen csak az egyik oldallal vállalunk (vállalnánk) azonosságot. Ítélkezés és megbocsátás, birtoklás és lemondás: egymást kísérő spirálok. A befelé élt élet rejtett útjain egyszer talán mindenkinek el keli jutnia odáig, hogy csak az a miénk, amiről örökre lemondtunk. • • A tények és a valóság összetéveszthetők. Nem látjuk a fától az erdőt, fecseg a felszín és -hallgat a mély — sokszor halljuk ezeket a gondolatokat. Néha az az érzésem: veszélyesen megszokottá válnak ezek a szavak. Van Pilinszky Jánosnak egy gyönyörű hasonlata. A beszélgetésgyűjteményben olvasható ez a történet, mely filmszerűen pereg, fekete-fehér, karcos dokumentumfilmként. Azt mondja a költő, fényképekből összeállított kiállítást látott egy néhai koncentrációs táborban. A folyosofcon — látható, hogyan araszol arcról arcra a kamera — szenvedő, sértett fegyencfejek, mint megannyi bűnöző, sorakoznak az elhurcoltak. És a folyosó végén egy angyali arc, tiszta tekintet, sugárzó, kiegyensúlyozottságot árasztó, boldog fej: a láger SS-ruhás parancsnoka. Pedig filmről, fény- és fényképekről van itt szó, mégis hogy zuhog, miként hosszú folyosó ablakán a rézsút hulló fény, az átható tévedés. Nagyon kell figyelni. Mindift • • 1927-ben adták ki először Hemingway Férfi nő nélkül című elbeszéléskötetét. Mondandómhoz illeszkedik a Ma péntek van párbeszédes jelenete. Három katona — egy kivégzés szereplői — nem tudják feledni az egyik „esetet", és betérnek a kocsmába, hogy leigyák magukat. Részletesen beszélnek a gyilkolás fogásairól, azaz a szakma öntudatlanul is birtokolt elemeiről, minden mondatuk arról árulkodik, hogy kibeszéljék magukból az érthetetlen esetet. Súlyos élményüket egy refrénszerü mondatban tudják csak öszszefoglalni: „Ez a mai nagyon rendesen viselkedett." Római katonákról van szó, és a keresztre feszítettet Názáretinek hívják. A teológusok is igyekeztek értelmezéssel szolgálni, nem utolsósorban azért, mert a modern prózában Krisztus nagyon sokféleképpen tér vissza a világirodalom „szókincsebe". A hittudósok azt mondták, az író ezzel a szemlélettel visszaadja a kereszt botrányszerepét. Biztosan igaz ez a megközelítés, én mégis egy másikra is javaslatot teszek: ez az eset annak a botránynak a jelképe, hogy sem tetteink, sem személyiségünk, s ráadásul még történetiségünk súlyát sem vagyunk képesek reálisan átélni. Olyanok vagyunk hát, mint ezek a katonák: ülünk borunk mellett, és megmagyarázhatatlan kényszerek beszélnek belőlünk. Mégsem állíthatom azt, hogy csupán megtörténik velünk az élet. • • i\éha-néha fogom magam, és jókat írok a japánokról. Munkaerkölcsükről, fegyelmezettségükről, tanulni vágyó nyitottságukról. Nem kompenzációként, de most a japáni lét egyik árnyékára hívom föl a figyelmet. Körülbelül egy évtizede szörnyen megemelkedett az ázsiai szigetországban a gyermeköngyilkosok száma. A kutatók a magyarázatot keresve, megdöbbentően összegezték a statisztikákat, melyekből kiderült, hogy a gyerekek mértéktelenül sok időt töltenek a televízió előtt. Náluk a tévé 24 órán át sugároz. A gyerekek, amikor csak akarták, átrándultak a közvetített valóságba. Naponta több hektoliter művér folyt el a szemük előtt, műpofonok zuhogtak, és műhalálban lelték végüket a rosszak, no meg néhány jó, de láthatták, hogy ezek harmadnapra föltámadtak a forgatókönyvírások szerint, és fölmentek a toronyház tetejére újra, s fölmentek a gyerekek is, mert átélték: veszélytelen ez a világ. Kivattázták elméjüket, és elaltatták veszélyérzetüket, szegények, és elpusztultak e félelmetes tévedésben. Pszichológiai tankönyvekben gyakorta látható az a kísérleti kölyökmajom, amely egy fémszerkezetre erősített szőrdarabba kapaszkodik, hisz abban véli fölfedezni anyját Micsoda groteszk vonzalom! A japán lélekelemzők elképedve ébredtek rá arna, hogy a gyerekek jobban ragaszkodnak a tévékészülékhez, mint tulajdon édesanyjukhoz. Hemingway három rómaijára gondolok... • • Pereg a képzeletbeli film. A magyar Parlament néhány ellenszavazattal és több tucatnyi bizonytalan tartózkodással elfogadta azt a törvényt, mely szerint minden magyar állampolgárnak, ki munkahelyén gondolatok közlése nélkül nem láthatja el feladatát, kötelező egy esztendőn belül nyelvvizsgát tennie magyar nyelvből. Snitt. H

omlokráncoló jogász igyekszik feledni a „teljébeni tökélyt", váltókezelő helyezi külön sínpárokra a névszói és az igei állítmányt. hivatalnok hátán szalad le az izzadtságcsöpp, míg lefordítja, hogy mj minek a vonatkozásában kerül megrendezésre. Pereg a film, hullanak a naptárból a lapok, miként ősszel a falevelek, a legyek és a magyar kupacsapatok. Nő a feszültség, gyarapodik az izgalom: mindenki az állásával játszik. Látjuk a mozihíradóban, hogy fiatal könvvesbolti eladók estek tűi először a nyelvvizsgán — és elsőre a középfokon! Középkorú titkárnő pityereg a kamera előtt: nem volt a tarsolyban egyetlen deverbális verbumképző sem. És meggazdagodtak a magyartanárok. És akkor a címre pislantok. D. I. Hz Árpád-házi uralkodók Boldog lehet az az egyetem, amelynek vezetői sorában olyan iskolateremtő személyiség dolgozik, mint Kristó Gyula, aki tanszékvezetőként, kitűnő előadásokat tartó és munkára serkentő szemináriumokat vezető oktatóként, nemrég még rektorként s most a bölcsészkar dékánjaként, áll intézménye és a tudomány szolgálatában. S hasonlóan elégedett lehet Kristó professzor azzal, hogy egy hozzá hasonló szorgalmú történészt tudhat maga mellett — Makk Ferenc személyében —, aki mellesleg a kar dékánhelyettesi teendőit is ellátja. Kettejük több közös munkája után az 1PM Könyvtár sorozatban a napokban jelent meg Az Arpádházi uralkodók című, hiánypótló monográfia, olvasmányos tartalommal és olvasásra serkentő külsőben. Az államiságot szervező uralkodói házról kiadvány utoljára 1892-ben Wertner Mór tollából látott napvilágot, ráadásul kis példányszámban, eldugott helyen (Nagybecskereken), így a Kristó—Makk páros szerzette mű érdeklődő olvasótól, egyetemi hallgatóig, s talán még „följebb" is, nagy haszonnal forgatható könyv. Közel öt évszázad történetét fogja át ez a dolgozat az uralkodói életek és életművek bemutatásával. Az Árpád-ház 28 uralkodójáról olvashatunk itt, akik közül huszonhatan fiágon, ketten pedig anyai ágon lehettek a dinasztia tagjai, öten fejedelmek (Almos, Árpád, Falicsi, Taksony, és Géza (huszonhármán pedig királyok voltak népük élén. Mivel egyeduralomra épülő társadalmakról van szó, az Árpád-házi életek egy nemzet életéről, sorsáról is szólnak. Álmostól, akinek története az egyik legrégibb magyar mondát, a turulmadárról szólót hagyományozta ránk, III. Andrásig, akiről a következőket írta Akos nembeli István nádor: „Meghalt András, Magyarország jeles királya ..., az utolsó aranyágacska, amely atyai ágon Szent István királynak, a magyarok első királyának nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt." A szerzők bevezetnek a hatalomöröklés bonyolult kérdéseibe az Álmostól Gézáig tartó időszakban, majd fölvázolják az államalapítás művének legkarakteresebb vonásait. Egy rövid idézet erejéig újraolvashatjuk Szent István intelmeit, melyeket szeretett fiához, Imréhez intézett: „Fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdaságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait, s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá és finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése, s a bűnök csiholója, és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi." Hasonló részletességgel nem lehet ezen a helyen még az uralkodók atyai gondoskodásáról sem szólni, nemhogy a királyi művekről. Így csupán a magam kis válogatását adha.tom — megbízhatatlan ízlésem mérlegére téve a királyi trónusokat. Az Árpád-ház néhány zseniális királyt adott a magyar történelemnek, s éppen ragyogó tetteik homályosítják el a kisebbek életét, A történelmet kevésbé ismerő most megtanulhatja például Orseolo Péter nevét, vagy megtudhatja, hogy Salamon uralkodása alatt indult el hódító útjára a központi pénzrontás gyakorlata. Ezzel 'kapcsolatban olvashatjuk a tanulságos gondolatot: „A pénzügyi reform élén Judit királyné állt." Hinnénk, csak egyszeri eset, hogy nö formálja a férfiak történetét, aztán szembetalálkozunk jó László királyunk legendás esetével, amikor is a kun leányt akar rabolni. A későbbi szent hiába üldözte a pogányt — emlékszünk —, csak nem érte utol, a Képes Krónika szerint „így kiáltott és szólt Szent László herceg a leányhoz: Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél, és vessed magad a földre! Meg is tette ezt. Amidőn pedig Szent László herceg a földön fekvőt közelről lándzsával ledöfte volna, ugyanis megakarta öt ölni, a lány nagyon kérte, hogy ne ölje meg azt, hanem engedje el. Ebből is látszik, hogy nincs hűség az asszonyokban, mivel fajtalan szerelemből kívánta öt megszabadítani." S ha már az asszonytörténetnél tartunk: II. (Vak) Béla alatt tettre kész felesége, Ilona királyné volt az úr, III. Istvánt Eufroszina, az anyakirályné pátyolgatta a trón körüli dolgok intézésekor, III. Béla még tulajdon édesanyját is kénytelen volt bebörtönözni, s meráni Gertrúdról nem is szóltam. Visszakanyarodva a kunt üldöző Lászlóhoz: biztosan nem föntebb bemutatott tévedésének, hanem emberi nagyságának volt köszönhető, hogy az Anjou-kori lovagvilág őt tekintette eszményképének. Nagy Lajos aranyforintja hátoldalára László képét verette, s ez a XV. század végéig kötelező hagyomány maradt a királyi pénzeknél. Figyelmeztessen bennünket is ez a gesztus véres és megismételhetetlenül szép történelmünk tiszteletére! Dlusztus Imre Magyar-német baráti kör Balatoni programok Több mint 130 kulturális és szórakoztató rendezvény közül válogathatnak az idén nyáron a déli Balaton-part vendégei. A tavalyinál gazdagabb és sokszínűbb program különösen júliusban és augusztusban minden korosztálynak mindennap kínál valami érdekeset a Siófoktól Balatonfenyvesig terjedő partszakaszon. A kiállítási évad már május végén elkezdődött. Siófokon. a Dél-balatoni Kulturális Központban egész nyáron át látható a Népi kismesterségek művészete című tárlat, amihez íúnius 24-től Honty Márta iparművész tűzzománcainak bemutatója, szeptember 10-től pedig a magyarországi nemzetiségek népművészeti és népi iparművészeti kiállítása is társul. Műsorajánlat A MINDEN EGÉR SZERETI A SAJTOT című mesejátékot adják elő a Postás—MÁV óvoda pedagógusai ma, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel a Rákóczi utca 1. szám alatti Vasutas Művelődési Házban. A MOLNÁR DIXIELAND KONCERTJÉT ma. szombaton rendezik meg délután fél 3 órai kezdettel a Délép Vár utca 1. szám alatti Interklubjában. A NASA OBRAZOVKÁ. a szegedi tévéstúdió szlovák nyelvű nemzetiségi műsora legközelebb június 16-án, csütörtökön 17 óra 55 perces kezdettel jelentkezik a 2-es programban. Az adást június 18-án. szombaton 8 óra 15 perckor az l-esen megismétlik. Lapunk főszerkesztőjével, Sz. Simon Istvánnal beszélget Vécsev Ágnes június 14én, kedden 21 óra 14 perctől a Bartók rádió HALLANAK ENGEM? című műsorában. És még egyszer találkozhat a Délmagyarországnál dolgozó újságíróval a hallgató a rádióban a jövö héten: június 17-én, pénteken szintén a Bartók adón a 20 óra 17 perckor kezdődő FIATALOK STÚDIÓJÁBAN bemutatkozik Vecsernyés (Dlusztus) Imre szegedi költő. Figyelmes olvasóinknak biztosan föltűnt, hogy lapunk utolsó oldalán — a mínuszos hírek között — időről időre kis értesítés található: a Bartók Béla Művelődési Központban találkoznak a magyar—német baráti kör tagjai. Kíváncsi voltam, hogy itt, ahol a legnagyobb jó szándékkal sem fedezhető föl német nyelvinemzetiségi sziget, kik és milyen céllal gyűlnek össze. Kérdéseimmel Müller Józsefet, a kör vezetőjét, a tudományegyetem német tanszékének oktatóját kerestem föl. — A népfront kezdeményezésére születtek meg évekkel ezelőtt a baráti körök — kezdte a történeti bevezetőt a tanár űr —: az elsők között jött létre a lengyel. finn, szerb kultúrát ápolók köre. majd két esztendeje a magyar—német baráti kör. Elfogadom, hogy első hallásra kicsit viccesnek tűnik, hogy nem egy németek lakta vidéken működik ez a kör. de ha természetes emberi igénynek vesszük egy-egy idegen nyelv birtoklását. akkor nincs ebben semmi csodálnivaló. — Tehát a német kultúra megismerése mellett a nyelvtudás szinten tartásának szándéka viszi az embereket a körbe? — Igy van. Baráti beszélgetés keretében gyakorolhatunk, s ráadásul német filmeket nézünk. Utóbbi azért hasznos, mert a színészek gesztusai is segítik a nyelv megértését, ha valamelyikönk esetleg bizonytalankodna. — Ki pénzeli a kört? — A klubnak semmiféle anyagi támogatója nincs. A népfront a rendelkezésünkre bocsát egy termet és egy videovetítőt, esetleges költségeinket a tagdíjból fizetjük. — Kik járnak a kör foglalkozásaira? — A klub tagságának átlagéletkora elég magas, mivel leginkább azok az idős emberek járnak, akik hajdanán. középiskolás korukban megtanulták a nyelvet, s valahogy nem tudták elfelejteni. És örömmel jönnek azok a középiskolások is. akiknek céljaik vannak a némettel: nyelvvizsgára vagy egyetemi fölvételire készülnek. — Annyit tudok, hogy német, illetve németre szinkronizált játékfilmek adják a foglalkozások gerincét. Es mi még? — Például az egyetem német lektornője. Adelheid Reinhardt a középkor német művészetéről adott elő. Keszthelyi Béla pedig a német nyelvterületeken tett utazásairól szólt. — Tartják a kapcsolatot más körökkel? — Igen. Klubunk részt vett a nemrég megrendezett pécsi nemzetiségi találkozón, és meglátogattuk gyulai társainkat is. — A nyelvtanár, aki egy idegen nyelvű kör vezetőie, milyen cél érdekében tevékenykedik? — Hibás az a nézet, hogy a nyelvtudás kizárólag filológiai kategória, hiszen a hétköznap gyakorlata szomorúan bizonyítja, hogy a reáliák művelői milyen hátrányos helyzetbe kerülnek, ha csak egy idegen nyelvet, vagy még egyet sem tudnak. Azt a nyelvi kulturáltságot kellene elérni, amelyben a nyelvtudás nem előnyként mutatkozna meg. hanem az élet természetes részeként. Ma még. sajnos, elég meszsze vagyunk attól, hogy a nyelvtudás a kulturáltság magától érthetődő eleme lenne, igy folyton folyvást bizonygatnunk kell, hogv kemény munkával. kitartó szorgalommal igenis el lehet sajátítani egy idegen nyelvet. I. D. Daganatkezelés - új módon A giesseni (NSZK) Justus Liebig Egyetem kutatói a daganatos betegek gyógyításának úi. sokat ígérő eljárását dolgozták ki. Eszerint megfelelően kialakított katéteren át a daganatot célzottan sejtosztódást gátló erős szerekkel árasztják el. majd a daganattól kilépő ér vérét felfogják, megtisztítják, s visszajuttatják a beteg vérkeringésébe. Ezzel a kezeléssel anélkül gátolhatják a daganat burjánzását, hogy tartani kellene e szerek karos mellékhatásaitól. Az eljárás természetesen még csak kísérleti szakaszában van. Ahhoz, hogy felsorakozhasson a gyógyeljárások közé, még széles körű klinikai próbákon kell igazolnia alkalmazhatóságát. 4 4 4 V i.