Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

Szombat, 1988. június 4. 5 ® © ©. magazin Reform és politikai rendszer Macskás remények DM Minden politikai rendszer alapvető feladata az adott gazdasági-társadalmi rendszer fejlődésének, bővített formában történő újratermelésének biztosítása. A politikai rendszer ezt akkor tudja biztosítani, akkor működik hatékonyan, ha képes kifejezni, tükrözni a gazdaságban és társadalomban végbemenő folyamatokat. Ellenkező esetben egyre inkább gátjává válik a társadalmi fejlődésnek, a társadalom egyéb szférái megújulásának. stagnálásra kényszeríti, alkalmazkodásképtelenné teszi a rendszert. Egy ilyen politikai rendszer állandó működési zavarokkal küzd, nem képes a felmerülő új jelenségek. ellentmondások kezelésére, előbb-utóbb működésképtelenné válik, veszélyezteti a társadalmi rendszer stabilitását. Ezt elkerülendő. olyan politikai berendezkedésre volna szükségünk, amely állandóan alakul, változik, folyamatos megújuláson megy keresztül, mert cnélkül alapvető funkcióit nem tudja hatékonyan teljesíteni. A szocializmus eddigi történeti fejlődése során a politikai rendszer rendkívül csekély megújulási képességről, reform készségről tett tanúságot, rugalmatlannak, nehézkesnek bizonyult, ellenállt a gazdasági-társadalmi reformoknak. Ennek a magatartásnak nagyon szerteágazó, komplex okai vannnak, történeti, társadalmi, tudati, ideológiai, strukturális és egyéb tényezők játszanak szerepet benne. E bonyolult kérdéskör egy összetevőjéről, egy vetületéről. a strukturális okökról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni, a polgári és szocialista politikai rendszer fejlődésének néhány történelmi tapasztalatát figyelembe véve. Az elmúlt 15 — 20 évben történtek ugyanis egyértelműen azt bizonyítják, hogy — az ideológiával is összefüggésben levő — struktúrában rejlő okai vannak alapvetően a politikai rendszer reformokkal kapcsolatos magatartásának. A politikai rendszer általában konzervatív, ezért igyekszik a politikai döntés egész folyamatát elrejteni a társadalmi nyilvánosság elől. és csak azt veti alá nyilvános kontrollnak, amit jónak lát, amit megenged. Strukturálisan úgy kell tehát felépíteni a szocializmus adekvát politikai rendszerét, amely nem ilyen „megengedő nyilvánosságot" tesz csupán lehetővé, amely nemcsak akkor hajlandó reformra, amikor az már elodázhatatlan, az utolsó pillanatban történő kényszerlcpés, ahogyan ezt a polgári politikai rendszer tette, és ahogy mi tettük eddig, hanem magában hordozza a reformra, megújulásra való képességét. Ezt az is alátámasztja, hogy az elmúlt 15 — 20 év nemzetközi és hazai gazdaság- és társadalomfejlődése alapvetően kérdőjelezte meg politikai struktúránk, intézményrendszerünk hatékonyságát. A modern gazdaság nem engedheti meg azt a kiszámíthatatlanságot. a politikai-szubjektív szféra általi oly mértékű veszélyeztetettséget, amit a mi politikai rendszerünk strukturálisan magában hordoz. A túlságosan felülről vezérelt társadalom, az ellenőrzés nélküli hatalomgyakorlás. a többfajta szerveződési elv hiánya az, ami rugalmatlanná, a szükségesnél konzervatívabbá teszi politikai rendszerünket. Csak egy nyitottabb, társadalmilag ellenőrzött, a szocializmus belső logikájából következő reformokat végrehajtó politikai rendszer lehet innovatív. Külön kell szólni a pluralizmus kérdéséről, ami még közvetlenül a pártértekezlet előtt is „vörös posztó volt", a szegedi szocializmuskonferencián még elutasításra talált. A pártértekezlet viszont politikai dokumentumban először teszi elfogadottá a szocialista politikai pluralizmust. E fogalom körül azonban továbbra sem tisztult az elméleti zűrzavar, az elvet összekeverik különböző politikai, intézményi megjelenési formáival, legtöbbször a polgári többpártrendszerrel. Emiatt egyesek élesen elutasítják, mások viszont csodaszernek tartják. Mindkét álláspont a fogalom helytelen értelmezésén alapszik. A pluralizmus a modern társadalomfejlődésben kialakult társadalomszerződési elv. a tagolt társadalom egyik lehetséges, mások mellett létező formája a hatalom és a civil társadalom kapcsolatáA pártértekezlet után a korábbinál erőteljesebben vetődik fel a kérdés: milyen esélyei vannak politikai rendszerünk radikális, strukturális átalakulásának? Megújulhat-e ez az ideológiailag rendkívül érzékeny terület, és hol húzódnak a szocializmus politikai rendszere reformjának határai? nak, amelyet a polgári rendszer a polgári többpártrendszer alakjában a maga képére formált, de amely korántsem jelenti ott sem a pluralizmus tényleges meglétét, és amely egy érdektagolt szocialista rendszerben is egyik formája lehet a társadalom politikai szerveződésének. Ez ugyanis az egyik biztosítéka annak, hogy a társadalom ténylegesen részévé váljon a döntéshozatalnak. Pluralizmus nélkül csak egy homogén társadalom létezhet, az pedig ma már axióma, hogy a szocializmus éppen a társadalmi tulajdon különböző formáin, a társadalmi csoportok heterogenitásán alapuló, és nem homogén egységet valósít meg. Ennek megfelelően a politikai rendszer reformjának alapvető feladata a monopolisztikus hatalomgyakorlás átalakítása hegemonisztikussá. A szocialista országokban e probléma megoldása még sehol sem történt meg. Első történeti példáját adhatjuk a monopolisztikus hatalom teljes lebontásának, egy hegemón hatalom intézményrendszere kiépítésének. Ehhez egy pluralista struktúrát, intézményrendszert kell kiépíteni, mert a jelenlegi struktúrában tényleges pluralizmust nem lehet megvalósítani, az csak egy pluralisztikus formában megvalósuló monolit hatalomgyakorlás lenne. A pluralizmus lényege, hogy versengő politikai rendszert nem a hatalomért való harc, hanem a szocializmuson belüli alternatívák versengése értelmében — kell alkotmányos, intézményes formában jelentenie. A pluralizmus ilyen formában csak akkor jelenhet meg. amikor már nem veszélyezteti az adott társadalmi rendszer fenntartását. A pluralizmus nem feltétlenül többpártrendszert jelent, lényege, hogy a társadalomban lévó különböző érdekek intézményesített formában, párton belül, és szervezetek, intézmények, érdekképviseleti szervek, társadalmi szervezetek, ifjúsági szervezetek sokszínűsége formájában jelenjen meg. többpólusú hatalmi rendszer alakuljon ki, az érdekek, alternatívák egyenlő eséllyel vegyenek részt a politikai döntéshozatalban. Téves az a megállapodás, hogy a szocialista pluralizmus nálunk csakis egypártrendszer keretében képzelhető el, mert nyilvánvalóan a folyamat elvezethet pártszervezódésig is, ezt nem lehet kizárni. Elvileg egy szocializmussal szembeni alternatíva is megfogalmazódhat, de ezek egy szocialista pluralizmus, egy nyitott, demokratikus. társadalmilag ellenőrzött politikai rendszer esetében a periférián maradnak, nem jelenthetnek reális veszélyt a szocializmusra. A pluralizmus, mint eszköz biztosíthatja azt, hogy az ellentmondásokat a politikai rendszer kezelni tudja, hogy a kisebbségi vélemények megfelelő pályára kerülhessenek, hogy a politikát menet közben korrigálni lehessen, anélkül, hogy a kritika ellenzékinek minősülne. Hozzájárulhat ahhoz, hogy létrejöjjön egy új társadalmi közmegegyezés a szocialista társadalom építésében különböző módon érdekelt, arról esetleg eltérően vélekedő csoportok között. A szocializmus modernizált formája, egy a fentebb leírt módon működő politikai rendszer még inkább képes lehet egy ilyen konszenzus megteremtésére, mint a polgári politikai rendszer, amely pedig soha nem látott mértékben tudta integrálni, vagy legalábbis veszélytelenné tenni az össztőke érdekében az osztályjellegú mozgalmakat, reformképességével, az osztálykötöttségektói való bizonyos mértékű elszakadással. A szocialista politikai pluralizmus, mint eszköz, strukturális-intézményi oldalról járulhat hozzá ahhoz, hogy az eddig múködó érdekbeszámító politikai mechanizmus helyett egy alulról felfelé kiépülő, egyenlő érdekérvényesítő eséllyel bíró szervek közötti érdekegyeztetési mechanizmus valósuljon meg. Ezzel szűnhet meg az a helyzet, hogy a közérdek, a társadalmi érdek nem a társadalom fejlődését legjobban szolgáló részérdekeken keresztül érvényesül, hanem a legerősebb hatalmi pozíciókkal rendelkező, ideológiailag, politikailag magát a legjobban alátámasztó részérdek jelenik meg közérdek formájában, vagy az. amelyik a legjobban tudja részérdekét társadalmi érdekként elfogadni. A pluralista berendezkedés biztosítaná, hogy azok a társadalmi csoportérdekek domináljanak, amelyek a társadalom fejlődését, teljesítőképességének növelését szolgálják, és a párt vezető szerepe ennek biztosításában érvényesülne. Ez a civil társadalmat hatékonyan bekapcsolná a szocializmus építésébe. A pluralizmus említett hatásaiban óriási innovációs lehetőségek rejlenek a politikai rendszert illetően is. Az elmondottakból adódik a válasz a bevezetőben feltett kérdésekre. A pártértekezlet után megnőtt az esélye — ha buktatókkal teli, nehéz úton is — a politikai rendszer reformjának. Kivételes, ritkán bekövetkező történelmi pillanat adódott a radikális strukturális reform előtt, amelyet késlekedés és kapkodás nélkül ki kell használni. A társadalomban és a pártban kibontakozó folyamatok és a politikai vezetésben bekövetkezett változások lehetővé teszik a konzervatívnak, a fejlődést nem eléggé elősegítőnek bizonyult politikai struktúra társadalmi robbanás nélküli átalakítását. A nemzetközi körülmények sem kedveztek még soha ilyen mértékben ennek, lehetőség van egy szovjet—kínai—magyar rcformtengely kialakítására, amely egy jól működő, rugalmas szocialista modell megteremtéséhez vezethet. A felgyorsult világban nincs annyi időnk, mint a polgári politikai rendszernek volt. hogy kialakíthassa a tőkés társadalom működésének adekvát, korszerű, rugalmas formáit, amely a kapitalizmusnak egyes régióiban hihetetlen vitalitást biztosított. Ha nem tudjuk hatékonyabbá tenni politikai rendszerünket és ezzel gazdasági-társadalmi teljesítőképességünket növelni, akkor megkérdőjeleződik, hogy egyáltalán lehetséges-e hatékony posztkapitalista alternatíva megvalósítása. FÁBIÁN GYÖRGY egyetemi adjunktus Olvasom, hogy ismét felfedezik Mikszáth Kálmánt, persze módjával. de mégis megjelenik némely bölcsesség. Mondotta pedig egykor: egy embert nagy fáradsággal, hoszszú idő után lehetséges megtanítani az egérfogás mesterségére, amely tudományt valamely nyolchetes cicus létezése okán gyakorol. Javaslom, ne akadjunk fenn a részletek kicsinyes hálóján, higgyük el az író Úrnak, hogy bizony ama két hónapos macskakölyök egerész(het). Legalábbis tehetsége van hozzá, ami kevéssé mondható kétlábú kollégájáról, kivéve, ha muszáj! Mert ugye senki nem tagadhatja, hogy adódott már kicsinyke hazánk viharos történetében oly időszak, amikor meg kellett tanulni többeknek, mi több. olykor a többségnek (!) egeret fogni. Nekem csak irodalmi élményeim vannak ama daliás felnóttidókröl. amikor megbízhatósági szempontoktól vezérelve valaki kályhást a dunántúli lankákról ide a mi homokos vidékünkre vezényeltek — állami gazdaságot igazgatni. Netán az a botcsinálta építészeti föbrigadéros sém lehetett híjával az önbizalomnak, akinek előéletét homály fedte, de elvállalta a vezérkedést, s ezért joggal rontott az alapozókra, mondván: földbe rejtik az állami téglákat! Tudom én, hogy nem akadály az a fránya ismeret manapság sem. hiszen ugye akár megszerezhető is lenne, ha Főnök kartárs igazán törné magát, ám mint tapasztalható, e kicsinyke hiány — áthidalható. Olyan ez, mint a vizsgáztatás: ha annyit tudnék, mint a hallgató, unalmas lenne üldögélni, így meg minden felelet hozhat meglepetést. De komolyra fordítva kérdezem, nem magunk állítjuk-e tudatlan akarnokokból a legnagyobb akadályt érvényesülésünk elé? Lehet, most magyarázkodni illenék. hogy nem úgy értem, emígy sem, szóval nem vagyok vezetóellenes, nem kergetek délibábot óhajtásommal. csak majd mindjárt a század nyolcvanas évtizedének végére érve — remélek. Eddigi utunkat tekintve nem túlzott bizakodással, de mégis remélek. Afelől táplálok hitet, ami pedig becses jószág manapság. hogy megbecsüli rendünk a hozzáértést, s nem alkalmatlant állít példának. Szóval a macskának drukkolok. Mert nagy dolog lehet kézzel egeret fogni, de négy lábbal alkalmasabb. Mondjuk, adva van egy intézmény igazgatója, remek jó ember, megbízható is. derék is. csak hát éppen nem jön ki a rábízott szellemhaddal. Mostan mit csináljunk? Nehéz kérdés, mert könnyen lehet, hogy már egész ügyesen kapkodja az egerek farkát, csak ugye azok meg szapora fajta, szóval valami igazi macskafélétól tartanának. Tehát akkor változást? Na de ki tegye meg a kezdő lépést, hiszen ez a mi macska-pótlék bajnokunk sem kezdó már. sokakkal összebarátkozott, fogásokat lesett el. ismeri a dörgést, nem lenne könnyű kimozdítani... Marad a földindulás, fejemen egy nagy koppanás? Mindenesetre nyugi, csigavér. elemzés, pipaszó. Egcrészés kézzel. Egyes elvetemültek szerint valami átok ül rajtunk, azért vagyunk képtelenek díjazni a hozzáértést. Nem a kétkezi munkásnál, ö ha akar, sem csalhat sokáig, hiszen ostobasága lelepleződik, kontársága felszínre tör. De ki veszi észre az alamuszi kóklert, aki ott osztogatja a tanácsot, és hinti az igét tüzünk körül? Megengedem, észrevesszük, de utána mi történik? Végül is előjön a jó szív-szánalom és a ha már eddig csinálta elve szerint döcög a szekér tovább, legfeljebb több terhet visz a többi. Ráadásul mifelénk, ha már kclló magasságba emelkedett valaki, szóval úgy köznapi hullámverés fölé néhány arasszal, akkor ha lehetetlenül is. valami egészen parlagi dolog okozza vesztét. Tehát például lop. Nem tudom, megfigyelték-e. de odafönn nem az egerészési tudományuk gyengesége okozza vesztüket (ami pedig normális lenne), hanem valami banális apróság. Neves Szakértő könyvek tucatját ontotta magából és fejte ki névtelen munkatársaiból, ami pedig nem csekélység, ebben a mai pénztelen világban — s ez lett a veszte. Sajna, sót fájdalom, de olykor még a Neves Szakértők is botlanak, s ilyenkor azután beüt a vizsgálat, rágalmak képződnek, hercehurca. Nem azért, mert uram bocsá fölösleges marhaságok tömegével árasztottuk el a jobb sorsra érdemes érdeklődőket. mert áltudományos blódlivel etettük a nagyérdeműt, nem. " ezek szóba sem jöttek. Bukást az a szóra sem érdemes apróság okozott, ott a rongyos fillérek körül. Ráadásul akkor, amikor már úgy ment ez a kézi vezérlésű egerészés, hogy többen igazi macskára gyanakodtak benne. Méltatlan sors! Na de félreértések se támadjanak, mert az se jó ám. ha valaki igazi hozzáértéssel dolgozik — helyettesként. A helyettes ne akarjon okosabb, pláne népszerűbb lenni a Főnöknél. Megfigyeléseim szerint akkor hosszú életű a helyettesi székben, ha önállótlansága, felelősségirtózása közmondásos a cégnél. Jó, ha munkatársai inkább menekülnek elóle. mint vele akarjanak valamit. Egyáltalán, hasznos tulajdonsága, ha hozzá nem értése nyílt mulatságok tárgya, hiszen ezáltal magasodik a Fónök. Akik meg alattuk vannak. azok ellen azonos székvédelemtől vezérelve, vállvetve harcolhatnak. A helyettes tehát úgy kapkodjon az egér után. hogy közben fél szemével a Gazdát lesse. ha az kettőből egyet hibázik, ó egyből kettőt! Némely figyelemre sem méltó népbutítók most persze jönnének a szöveggel, hogy minden posztra hozzáértőket, ez a jövő Lehetséges, hogy vannak ily helyei a világnak, ám eme nézet nem veszi figyelembe a sok macskatudomány-elsajátító eddigi erőfeszítését, olykorszépelőrchaladásukat, átmeneti falba-veródésüket. Mennyi munkás igyekezet, most mind vesszen kárba? Ezért hát fontoljuk meg jól, s csak ott engedjük át a terepet a macskának, ahol jut egérke a miákoló kétlábúnak is. TRÁSER LÁSZLÓ HORVÁTH ZOLTÁN RAJZA VECSERNYÉS IMRE Sodrás Ezt a vonzódást is alámossa majd a szesz, akár horgadó löszfalat a sodrás. Elég egyetlen pillanat végül s a hatalmas tömb zuhanva felejti múltját. A tűnődő halak rebbenve érzik a hullámok alatt, hogyan telnek meg ragaszkodással a távolban a moccanatlan tavak. Nem tudnak erről semmit a szárnyasok. Megmutatják a vizek tükrének röptük ívét a szenvtelen angyalok, míg hangtalanná őrlődik az ének a hordalékban. Iszom és hallgatok. Poharamban bíbor máglyák égnek.