Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
Szombat, 1988. június 11. f Építők ünnepe Építők. Kőművesek, ácsok, festők, villanyszerelők, vizvezetékasek, s ki tudná még felsorolni, hány mesterség munkásai. Egyben azonosak: otthont teremtenek, lakásokat építenek, meleg családi fészket. Ma az ő ünnepükkel festjük színesebbre az esztendőt. Ilyenkor elfelejtjük nekik a megvetemedett ajtókat, a csöpögő csapot, a leváló tápétól. ök is emberek, ők is tévedhetnek.. Lehet-e házakról írni, építkezésekről szólni? Aligha. Valamit mondani csak a kőművesről érdemes, a szakemberről, aki ott áll minden tégla mögött, aki megemel minden maiteres vödröt, aki barnára ég a napon, s fázósan húzza öszsze magán a pufajkát a téli zúzmarás hidegben. Többet kritizáljuk őket, mint dicsérjük — ez is igaz, ez is a mesterségükkel jár. Talán a társadalomtól sem kapják meg mindig azt az elismerést, ami megilletné őket. Tudják jól ők is, hogy nagyot fordult a világ, hogy nekik is másként, jobban kell dolgozniuk, s másként is gondolkodni. Amikor az építőipar gondjairól beszélünk, nem felejthetjük el, nemcsak az itt dolgozók boldogulása múlik azon, milyen munkát adnak ki a kezük közül. hanem az egész társadalom jó vagy rossz közérzete. Építeni felelősség, falat húzni, tetőt ácsolni nemcsak szép mesterség, de minden napra vállalt kemény kötelesség is. Otthont teremteni csak fegyelemmel, szorgalommal és hittel lehet. Figyelem olykor a beköltözőket, az üj otthont birtokba vevő fiatalokat, idősebbeket. Lesem, mikor kerül függöny az ablakokra, mikor díszlik muskátli az erkélyen, mikor válik otthonná egy-egy lakás. Ahogy csinosodik egy-egy háztömb, úgy lesz egyre .inkább értelmessé, széppé az építők munkája. Köszöntsük őket nap nap után muskátlis ablakokkal, családi békességgel, meleg otthonnal. .. R.G. Elismerések, kitüntetések Tegnap, pénteken országszerte ünnepségeken köszöntötték az építőipar dolgozóit. Bár a hagyományos építők napi juniális csak ma, szombaton délelőtt lesz a Délép Szőregi úti sporttelepén, a legtöbb vállalatnál már tegnap megtartották az ünnepi megemlékezést. Újszegeden. az MTA Biológiai Központjában a Dél-magyarországi Magasés Mélyépítő Vállalat tartotta központi ünnepségét. Lehmann István, a Csongrád Megyei Tanács általános elnökhelyettese ünnepi beszédében méltatta az építők szép, de felelősségteljes munkáját. Az ünnepségen megjelent többek között Bartha László, a megyei pártbizottság titkára, Bessenyei Zsolt, a városi pártbizottság osztályvezetője, Sebők István, az Éfédosz Csongrád megyei bizottságának titkára. Csonka István, a városi tanács általános elnökhelyettese és Németh Ferenc, Orosháza országgyűlési képviselője. Jelen voltak többek -között a társvállalatok — tervezők, beruházók — képviselői is. Kör tvélyessy Péter, a vállalat vezérigazgatója kitüntetéseket, jutalmakat adott át. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Vass Károlyné osztályvezető. Kiváló Munkáéit kitüntetést vehettek át: Balogh István állványozó. Kárpáti Lajosné költséggazdálkodási vezető, Darázs Józsefné osztályvezető-helyettes, Sallai Dezső építésvezető, Fekete László kubikos. Temesvári Gyula lakatos, Papp Zoltán ács. Keresztes János üzemvezető, Bakacsi Miklós művezető, Kovács István segédmunkás. Szakszervezeti Munkáért arany fokozatot kapott Tösmagi András asztalos, bronz fokozatot Nagy Zsuzsanna szállításirányitó és Jenéi Ferenc nehézgépkezelő. Delép ifjúsági nívódíjban részesült Csontos István technológus. Kiváló Dolgozó kitüntetést kilencvenen vehettek át, 500-an törzsgárdajutalmak különböző fokozatait kapták. A mostani ünnepség keretében került sor a kiváló építésvezetőségek és a szocialista munkaversenyben elért címek, jutalmak átadására is. * Ugyancsak tegnap délután tartotta ünnepségét a Csongrád Megyei Tanács tervezövállalata is. Az Arany János utcai székházban megtartott ünnepség keretében Kónya Imre építész tervező Kiváló Munkáért kitüntetést vehetett át. * A Délterv székházában megtartott ünnepségen Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Kánai Józsefné és Bukovinszky Tamás vezető tervezők. Kiváló Dolgozó kitüntetést hatan, igazgatói dicséretet öten vehettek át. 31-en különböző törzsgárdaokleyelet és jutalmat kaptak az építők napja alkalmából: Több pénz jut a hidakra A hazai hidaknak csaknem fele nem felel meg mindenben az igényeknek, műszaki állapotuk hovatovább a forgalom biztonságát veszélyeztetheti — tűnik ki a Közlekedési Minisztérium által készített elemzésből. Hídjaink túlnyomó többsége évtizedekkel ezelőtt, az akkori forgalmi igényeknek megfelelően épült. Szélességük, teherbírásuk rr:a már messze elmarad a szükségestől. Azóta többszörösére növekedett a járművek száma, s a korábbinál jóval több nagy súlyú monstrum vesz részt a forgalomban. Az utakra — s így legérzékenyebb pontjaikra, a hidakra — egyre kevesebb pénz jutott az utóbbi években, ezért a romlási folyamatot nemhogy megállítani, de lassítani sem tudták. Ehhez még hozzájárult a fokozódó légszennyezés, a téli sózás károsító hatása, valamint az a tény, hogy — a súly- és magassági korlátozásokat semmibe véve — egyre többször rongálják meg főként munkagépekkel — a hidakat. A közlekedési tárca — a szaporodó figyelmeztető jelek hatására — úgy döntött, hogy az úthálózat fejlesztésére, fenntartására szolgáló keretből az eddiginél jóval nagyobb összeget csoportosít át a hidakra. Az idén csaknem másfélmilliárd forintot költenek a hidakra, ez egyötöde a teljes út- és hídépítési (korszerűsítési, üzemeltetési, karbantartási) költségnek. Korábban ez az arány 3—5 százalékot ért el csupán. Körülbelül 750 milliót fordítanak beruházásra. Ebből a legnagyobb összeg az \ MO-ás autópályán épülő két Dunahídra jut, de az idei nagyobb beruházások között tartható számon a polgári Tisza-híd, a bajai Dunahid, egy Berettyó-híd építése, valamint a győri és a debreceni felüljárók létesítése is. Több mint 70 hídon jelentós javítási munkálatokat végeznek ebben az évben, átlagosan 6 millió forint értékben. Kockázat és siker A vállalkozás újkeletű fogalma a nyolcvanas évek elején alakult kisszervezetekhez kötődik, noha ez az összetett tevékenység nem a vállalati nagyság vagy a szektorális hovatartozás függvénye. Jelenleg nálunk a gazdálkodók viszonylag szűk köre működik vállalkozószellemben, számuk most kisebb, mint a 70-es, vagy a 80-as évek első felében. A nyolcvanas évek eleje óta a gazdasági élet palettáján új színfoltok a kisszövetkezetek. Jelentős részüket az indulásnál sokszínű újítás és kezdeményezés, nagyfokú leleményesség jellemezte, és kisebb részüket még ma is jellemzi. A hagyományos szervezetekkel szembeni kihívás alapja a határozott érdekeltség, az egyértelmű tulajdonosi motiváció. E kisszövetkezetek többsége kezdeményező, önszervező és teljesítményközpontú. A nemritkán politikai előítélettel kezelt magán-, és félmagán jellegű képződmények jelenleg is példát mutatnak az állami nagyszervezeteknek autonómiából, belső demokratizmusból, közösségi munkából. Mindezek ellenére a kisszervezetek többsége biztosra megy, nem kockáztat, nem vállalkozik. A kockázatvállalás hiányát jelzi, hogy legtöbben megőrizték a főállás védőbástyáit, és mellékfoglalkozásban kisiparosok, vgmk- vagy szakcsoporttagok. (Az ilyen és hasonló különjövedelmet azonban az új személyi jövedelemadó erősen megcsapolja.) Akik pedig életük nagy kezdeményező elhatározásával megváltak a hagyományos szervezettől, s önállósították magukat, többnyire szintén biztos megélhetést nyújtó, hiánypótló, rutinmunkát végeznek. A folyamatosan növekvő számú magán teherfuvarozók például a közületi rendelésekért versenyeznek, méghozzá, eredményesen. Kapacitásaiknak mintegy 80 százalékát kötik így le. A magánkiskereskedők — számuk a legutóbbi öt évben megkétszereződött — új üzleteik nagyobb részét a vendéglátásban, a ruházati szakmában, helyileg pedig a városokban nyitották meg, s nem az ellátatlan területeken és nem a hiányágazatokban (élelmiszer-, vegyesiparcikkkereskedelem). Az igazán vállalkozószellemű szervezetek és magánszemélyek száma végeredményben nem túl nagy, de azért vannak ilyenek. Például a fejlesztésre, a szervezésre vagy egy-egy nagy horderejű újítás kivitelezésére, alkalmazására létesített kisvállalkozások. Tevékenységük az elektronikában és a számítástechnikában űj piaci minőséget eredményezett, a vállalkozásoknak kedvező versenyhelyzetet teremtett. A Rolitron Műszaki-Fejlesztő Kisszövetkezet például műveseállomásokat hozott létre Veszprémben, Szolnokon, Székesfehérváron, Szekszárdon. A jövőben arra készülnek, hogy az állomásokat nemcsak tervezik, a kényes műszereket pedig gyártják, szervizelik, a kezelőszemélyzetet oktatják, hanem az üzemeltetést is saját szakorvosi felügyelettel vállalják. A Rolitron műveseállomásán a dialízis a felébe kerül majd a társadalombiztosítónak, mint a jelenlegi kórházi eljárás. A vállalkozás persze nem feltétlenül mindig valamiféle kiemelkedő műszaki vagy gazdasági teljesítmény. Az egyik hazai kisszövetkezet például gyakorlatilag meghódította az NSZK tapétázóasztalpiacát. Olcsó cikk, kis tétel, nem váltja meg a népgazdaságot. De a kisszövetkezet jól megél belőle. A műszaki, gazdasági megújulás nem formák és szektorok, hanem kezdeményezőszellemű, kockázatot vállaló emberek műve. A teljesítmény ötletgazdagság, átfogó gondolkodás, következetesség, emberi-gazdálkodási tartás eredménye. Az átütőerőhöz kevés csupán egy szűk elit kiemelkedő teljesítménye, ehhez tömeges kreativitás szükséges. A világpiacon leértékelődő magyar tömegtermékek, a növekvő árveszteségek jelzik a vállalkozások alacsony hazai színvonalát. De miért van ez így? Többek között azért kevés a kezdeményező, kockázatvállaló személy és szervezet, mert a sokféle kockázatmentes, biztos megélhetési lehetőség közt kényelmesen válogathatnak a gazdálkodók. Miért is keretnék meg és töltenék ki például külföldön a leheletnyi piaci réseket, amikor a hazai áruhiány miatt könynyen értékésíthetik a valóságos piacon alig, vagy egyáltalán nem eladható termékeiket. A külpiacok meghódításának nélkülözhetetlen feltétele a belső igénytelenség és elmaradottság felszámolása. A külső és belső piacok csakúgy, mint az egyensúlyok, egymástól elválaszthatatlanok. Hátráltatja a vállalkozások kibontakozását a tulajdonlással kapcsolatos régi szemlélet továbbélése. A mindennapok tapasztalatai szertefoszlatták a szocialista állam mindenhatóságához, az állami tulajdon össznépi jellegéhez tapadó illúziókat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a túlcentralizált állami irányítás, a bürokratikus állami tulajdon, az úgynevezett államszocializmus alacsony hatékonysága tarthatatlan. Rá kellett jönni, hogy a tőke kisajátításával, állami kezelésbevételével nem jön létre automatikusan a társadalmi tulajdon. A vállalati önkormányzatok létrehozása sem eredményezett érdemi változást az állami iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben. A szövetkezeti tulajdon hatékonyabbnak, magasabbrendűnek bizonyult, nem a formája, hanem a tartalma miatt. Nem halogatható a teljes nagykorúsítás, a tulajdonosi érdekeltség és felelősség hatásos érvényesítése. „Támogatunk minden olyan kezdeményezést —beleértve a vegyes tulajdonú vállalatok meghonosítását és a magántevékenység élénkítését —, amely a nemzeti jövedelem növekedését és a lakosság életszínvonalának javítását szolgálja" — olvasható az MSZMP májusi országos értekezletének állásfoglalásában. Az állami tulajdon érdemi társadalmasítását, a termelői közöny és érdektelenség felszámolását különböző, egymáshoz kapcsolódó lépések segíthetik: a vagyonjegy, a részvény, a különféle tulajdonés szervezeti formák szabad társulása, a korlátolt felelősségű társaságok alakítása, a tőkeegyesítés, -kivonás és -átcsoportosítás rugalmassá tétele. Túlmutat a bérmunkástudaton a prosperáló munkahelyekhez való fokozott kötődés, az annak jövőjére való nagyobb figyelés is. E lépéssorok beágyazódnak a társadalmi demokrácia fejlesztési folyamatába, s a termelő, dolgozó ember, az állampolgár otthonteremtésébe, közérzetjavitásába, aktivizálásába. A vállalkozások egyik gondja a nyomasztó forrás- és tőkehiány, amit a felhalmozódott külföldi adósságok és a velük járó terhek különösen súlyossá tesznek. Mivel fronttáttörésre, érzékelhető forrásbővülésre középtávon sem számíthatunk, ezért is nélkülözhetetlen a lakosság megtakarítási és befektetési hajlandóságának erősítése. Egyrészt az inflációs hatásokra felerősödött költekezési hullám csillapításával, másrészt vonzó és új befektetési lehetőségek feltárásával. S ikeres vállalkozás alapja azonban nem csak a pénz, hanem minden esetben az alkotó gondolat, a piacképes szellemi tőke. Az igényes kezdeményezések, az értelmes, jól végiggondolt célok, bármilyen nagy is a forráshiány, biztosan számíthatnak a hazai kereskedelmi bankok, a leendő részvényesek és társult tulajdonosok bizalmára, a külföldi tőke támogatására. Ezért minden gazdasági stratégia lényegi része a gyártás- és termékfejlesztés, a vállalat sorsát, jövőjét, piaci versenyhelyzetét meghatározó újítások és találmányok felkarolása, az alkotó értelmiség megbecsülése. Ne csak zöld utat, hanem kiugró anyagi, jövedelemszerzési lehetőséget is kapjon minden vállalkozószellemű és -képességű ember, szervezet, bárhol is dolgozzék. Kovács József MEGNYÍLT AZ INTERAG ÁRUHÁZ AZ szerek, míg a másik részében autóápolási M7-es autópálya 59-es kilométer-szelvényé- cikkek, gumiáruk, mezőgazdasági kisgépek. nél levő Shell üzemanyagtöltő-állomásnál szerelvényáruk és híradástechnikai áruk június elsején Interág Áruház nyílt. A 652 , négyzetméter alapterületű kereskedelmi lé- találhatok. Az aruhaz vasárnap delelott is tesitmény egy részében csomagolt élelmi- várja a vásárlókat. Üj termékekkel bővíti mezőgazdasági gép-k inálatát a Rába Magyar Vagonés Gépgyár. Az egyesült államokbeli Case International Harvester licence alapján megkezdik a Case —IH szártépő gép, a sorközművelő kultivátor és a küllőskapa gyártását. A licencvásárlásról folytatott Új Rába-gépek tárgyalások már előrehaladott szakaszban vannak. A szártépő gép az intenzív kukoricatermesztést folytató gazdaságok betakarítás utáni munkáját könnyíti meg. Az Egyesült Államokban is csupán két-három éve megjelent munkagép, amely egy menetben szétszecskázza és teríti a szárat, s a szétzúzott növényi maradvány a földbe forgatás után könnyen elbomlik. A gép első példányait előreláthatólag már ez év őszén a hazai mezőgazdaság rendelkezésére bocsátják. v »