Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

Szombat, 1988. május 7. >:o iv magazin [DM LENGYEL ZOLTÁN Amiért nem is lehet i i :; , REICH KÁROLY RAJZA IV. a kertben gyűlnek a fakój lassú színek, s mielőtt még összeérne a sötét, állsz még egy kicsit a kapu elótt, hagyva, hogy legyen (gy vagy úgy. de az utakat már mozdulatlan fedi a fű meg a gaz, s csak a fák koronája fölött gyűlik valami, amiről épp úgy hiszem, hogy van, ahogy elhitetem magammal a kertet, a szelíd füveket, a gyönge fákat, meg hogy ott állsz a kapu előtt, hátha még egyszer beismerhetnélek, de nem csak téged, az egészet, amit azzal jelentesz, hogy védtelenné teszel mások helyett és mások idejében, csak vonuljanak a napok — s te félsz is, és én egyre szabadabban csapkodok magam körül az ethlékek táguló dimenziójában, de mindez csak egy elhadart dráma lüktetése; lassú esőt várunk, hogy itta remegő lombok fölött is bizonyság legyen, s a természet ártatlan kegyeltjei éltethessék egyszerűségüket; a hosszú áradatban oldódnak mind a nyomok: a hírt halkítják s az elúszó határok nyomán, a vértelen tömeg megkívánja a lázadást. Vasutasaink centenáriumára ARZÉNBÁNYÁSZAT(?) Tudományos ülés Szegeden Töredelmesen be kell vallanunk, amikor első írásunk megjeleni ivóvizeink arzéntartalmáról. magunk se hittük, mekkora gubancba nyúltunk bele. Jött utána egy háromtagú cikksorozat, egyik tanácselnökünk kérdéseire felelgetve, és ráadásként az olajosok fógeológúsának a válasza. Azt gondoltuk, evvel már le is zárhatjuk a témát, de meghívót kaptunk a Szegedi Akadémiai Bizottság körnvczet-egészségúgyi munkabizottságától. Földtanosok. Köjál-kutatók és kórházi kutatók előadásait ígérte a meghívó, szintén az arzénról, természetesen végighallgattuk az összes elóadást. Mostani írásunk ezekből táplálkozik. A beköszöntő és az elnöki megnyitó már utalt rá, régi, súlyos egészségügyi gondjaink megbeszéléséről lesz szó, gyakorlati kérdések tudományos magyarázatát és tudományos megoldását célozzák. A földtanosok munkacsoportja azt igyekezett tisztázni, milyen üledékek, rétegek és törésvonalak tartalmaznak arzént, és miként hozhatja felszínre az ivóvíz. A következő előadó többek között arról beszélt, 1982-ben kezdték vizsgálni alföldi kútjaink mikroelemeit, és meglepetésükre Szarvason arzént találtak, méghozzá a határértéknek tekintett literenkénti SO mikrogramm fölötti értékben. Példásan rövid idő alatt országos mérések kezdődtek, és hamar kiderült. Békés megyében fordul elő legtöbbször, Békéscsabán például a 90—100 mikrogrammot is elérte. Még egy testes szám: négyszázezret is meghaladja a veszélyeztetettek száma. Előlegezett tételként ugyanis kimondta az előadó, a határérték duplája biztosan nagy bajok forrása lehet. Csabán úgy sikerült — megintcsak igen hamar — elhárítani a fenyegetettséget, hogy a Medgyesbodzáson fúrt kút vizét vezették be a városba. Ahol keveréssel nem sikerült a határérték alá szorítani az arzéntartalmat, ott leválasztó szerkezeteket állítottak munkába. Vasszulfáttal vagy vaskloríddal keverik a vizet, ez köti meg az arzént, és a víz iszapjával kivonható belőle. Ahol kicsi a koncentráció, az egyszerű klórozás és levegőztetés is elég — például Garán —, ahol nagyobb — például Katymáron —, ott vasklorid hozzáadása segít, de létezik úgynevezett kétlépcsős leválasztó is. Itt azonban már bakterológiai gondok is fölmerülhetnek, ahogy Bucsán is fölmerült. Bucsán 180— 190 körül volt az arzéntartalom, és ezt sikerült használható szintre leszorítaniok, bár néhanéha „áttör" az arzén. A harmadik előadó arról beszélt, az ivóvizén kívül a talajok is tartalmazhatnak arzént, és ez dúsulhatott azokban az években, amikor még arzéntartalmú vegyszerekkel is permeteztünk. A hőerőművek körzetében, sót a szennyvíziszapban is nagy töménységben lehet, ezért a szennyvizes öntözést többszörösen meg kell fontolnunk. Ha a talajból kioldódik, a növények — és megint csak az ivóvíz — közvetítésével az emberi szervezetbe is belekerülhet. A gumós növények különösen magas koncentrációban tartalmazhatják, krumpliban és sárgarépában veszélyes méreteket is ölthet. Gondoljunk csak a sárgarépa szerepére a csecsemők élelmezésében, és máris láthatjuk, mennyire veszélyes következményei lehetnek. Vannak ugyan föltevések, amelyek szerint a túlzott töménységet már a növény se viseli el, és elpusztul. Az uborka és a hüvelyesek is érzékenyek rá, és a fú is fölveszi. A nád azonban nem. Az Országos Közegészségügyi Intézet egyik munkacsoportja azt állapította meg, hogy az arzén ártalmas az^gészségre. (Azért kell ezt elórebocsátanunk, mert későbbi előadók nem találtak összefüggést az ivóvíz és a betegségek között.) Hatása nem egy szervre irányul, általános sejtméregként kell kezelnünk: a sejtlégzést zavarja. Bőrelváltozások lehetnek a legszembetűnőbb kísérőjelenségek, gyakoribb a szívizom-infarktus (olyankor is, amikor más rávezető ok nem játszik szerepet!), tönkreteheti a májat, rombolhatja a vérképzőrendszerünket. Immunrendszerünkre gyakorolt hatását még nem vizsgálták kellőképpen, de indirekt károsodások kimutathatók. Az idegrendszerre való hatásánál ugyanez lehet a helyzet. Halláscsókkfnés, spontán abortusz és különbózó mutagén hatások következményei lehetnek. Máj-, tudó-, bór-, hólyag- és vesedaganatoknál is szerepe lehet, a bórtumoroknál, a bólyagráknál és a vesedaganatoknál akár négy-ötszörös gyakoriságú esetek is előfordulhatnak. Még meglepetéssel is szolgált a téma elóadója. Békés megye egyes területein igen rövid idó alatt a korábbi hetedik vagy ötödik helyről első, második vagy harmadik helyre rukkoltak elő néhány betegség áldozatai. Azért meglepő ez. mert azt szoktuk hangoztatni, ősapáink is ugyanezt a vizet itták, mégis magas kort éltek meg. További vizsgálatok szükségesek, mert nem biztos, hogy ugyanezt itták. A vezetékes víz. ha éppen arzéngazdag rétegből származik, egész városokat fenyegethet. Megyénk Köjál-kutatói arról számoltak be, évtizedünk legeleje óta folytatnak rendszeres méréseket. Csekély az arzénnel súlyosabban szennyeződött kutak száma, de a határértéket megközelítő ennél jóval nagyobb mértékben fordul elő. Eperjes és Asotthalom adja a normálértéket legjobban meghaladó vizet, azonban a két kpzs^g egészségi adatait összevetve nem találunk egyértelmű hasonlóságokat. Eperjesen ugyan az átlagot meghaladóan fordulnak elő daganatok és érrendszeri megbetegedések, de Ásotthalmon jóval az átlag alatti értékek szerepelnek. (Két megjegyzést kell tennünk, hívatlan prókátorként: A közölt adatok többsége 1980-ból való, és az egyik korábbi előadás tanúsága szerint időközben igen erós sorrendiségiáltozások történtek. A második: Eperjes zártabb település, mint a tanyákkal anyonrakott Ásotthalom. Azt is mondhatnánk, bár fölmérési adatunk nincsen rá, Eperjes vízivóbb. Ásotthalom inkább borivónak tekinthető. (Egyértelmű következtetéseket nem lehet levonnunk, hangoztatta az előadó, de az öngyilkosok számának az alakulásába is belejátszhat az arzénnal telítettség. Általános gyakorlat volt, hogy a kritikus értéket meghaladó kutakat azonnal kizárták a vezetékhálózatból, és igen hamar új, mérget már nem tartalmazó kutakat fúrtak. Ásotthalmon és Eperjesen merült csak föl a leválasztó szükségessége. A Bács-Kiskun megyeiek a tények között azt is előtárták, hogy 1962-ben volt elóször krónikus mérgezés náluk, és 1970-ben, illetve 1973-ban megismétlődött. A Vadkerti-tó vizében magas az arzéntartalom, vizsgálják is hatását. (Egyik vadkerti ember ehhez csak annyit tesz hozzá, régóta tudják, gyógyvize van a tónak.) Az orvosok allergiás tünetekre régóta panaszkodnak, bár úgy túnik, a fürdőzőkre közvetlen veszélyt nem jelent a tó vize. Vizsgálták az algákra gyakorolt hatását, hátha ebból emberre is érvényes következtetések vonhatók le. Ahol kevesebb az arzén, ott úgy viselkedik, mint a foszfor: dúsul tólc az algaállomány, de egy bizonyos fok fölött elpusztul. Ivóvizet adó kútjaikban mindenesetre gyakori az arzén, eltávolítása néhol komoly gondot okoz, csakúgy, mint az arzént tartalmazó, vízből kivont iszap elhelyezése is. Közös panaszuk a megyei Köjál-kutatóknak, hogy gyorsan dolgozó, nagyteljesítményű műszerük nincsen. A Szolnok megyei előadó is evvel kezdte mondókáját, hozzátéve, hogy a fotometriás eljárást viszont sikerült tökéletesíteniük. Megbetegedések nem hívták föl még az ivóvízre a figyelmet — az arzéntartalomról van szó természetesen —, de két exponált városukban a csecsemőhalandóság magasabb a megyei átlagnál. Tíz településen kellett módosítani a víz összetételét, két helyen arzénmentesítő technológiára van szükség, mert nincsen olyan-réteg a földben, amely ne adna arzént. Gyérek még a rávonatkozó adatok. Meglehetős izgalommal vártuk a Békés megyeiek előadását, hiszen a 2—14 év közötti arzénes vizet fogyasztók adatait ígérte a meghívó. Itt is 1981-ben kezdődtek a vizsgálatok. akkor még titkos megbízatásként, de azóta már számítógépes földolgozással is rendelkeznek. A bucsai emberen szemmel látható a hatás, bőrszíne, akár az indiánoké, az okányi azonban jóval haloványabb. Vizsgálják a bórtüneteket, — egészen mások jelentkeznek a gyerekeken, mint a fölnótteken —, a légúti betegségeket, a hastáji panaszokat, és mindezt, ami gyanúba keverhető, de egyértelmű kapcsolatot nem találnak a víz arzéntartalma és a betegségek gyakorisága között. (Emlékeztetóul idézzük vissza a budapesti elóadó ezzel ellentétes állításait.) Arra a következtetésre jutottak, sok más tényezó együttes hatását is vizsgálniok kell, hogy használható eredményeket kaphassanak. Az idó elhúzódása miatt rövid vitára kerülhetett csak sor, de az tömör és tartalmas volt. Itt hangzott el az a megfogalmazás, hogy ivóvizet, adó kútjaink egy része arzénbányászásnak tekinthető, vizes környezetben. Ha csak ezt az egy mondatot nézzük, akkor is egyértelmű a feladat: hatalmas adósságainkat minél hamarabb törlesztenúnk kell a kutatások területén. Föltétlenül ki kell terjesztenünk az immunológiai hatásokra, a vérból történő meghatározásra is. Örvendetes tény viszont — a szegedi múveseállomás professzora mondta —, ott is működhet múveseállomás, ahol különböző megoldásokkal kellett csökkenteni a kritikus érték alá a víz arzéntartalmát. Köztudomású. a dialízises beteg még több vízzel érintkezik, ennélfogva nagyobb veszélynek lenne kitéve „tisztítatlan" víz használatakor. A szegény ember vízzel főz közmondás is a vitában módosult egy kicsit: néha bizony arzénnel főz. Még sürgetőbb lépésekre van tehát szükségünk. (Mindenesetre kontrázni látszott az egyik elóadó az olajosok fógeológúsának állítását: adatainak egy részét az olajosoktól kapta.) HORVÁTH DEZSŐ BISZTRAY ADAM Biográfia Arra vagy büszke, amiről nem tehetsz, barna szemedre (vaksin), foltos tükörben sötét hajadra, satu-erős kezedre, melytől a szerszámok elbúcsúznak. És azt írod egyre, ami nem tőled van. mint aluvó szándék, tejfoggal akarat, búvő-remegő pincéidben a remény, kioltott mécs elótt az ijedséggel egy fölismerés, ÍME, ÉLÜNK, benned a történet tört része, kovát és patkót ütsz össze, s hogy melegítsen végre fényesen, lángra kap a száraz nád. Mindig titkolod, amit születve kapsz. éghajlatot, nyelvtant, röghatás génjeit, s kétkedsz, hogy magadban mit érsz, mintha veszendő porhüvelyed volna fehér viaszból gyertya, lánghoz kanóc. Szegedre a vaspályát 1854-ben vezették le Félegyházáról, majd 1858 decemberében átadták a vasúti hidat, hogy utat nyissanak tovább, Temesvár és Orsova felé. A további vasútvonalak megnyitásával erősödött a vasútügy Szegeden és környékén, de igazán akkor vált „vasúti nagyhatalommá" városunk, amikor 100 esztendeje, 1888. április 24-én az addig Szabadkán működött üzletvezetőséget Szegedre helyezték át, és ideiglenesen a Széchenyi téri Zsótér-házban helyezték el. Az épület ekkor már Back Jenő és testvérei tulajdonában állt, és tőle béreltek szobákat az üzlet vezetőség számára. (A május 4-én kezdődött eseménysorozat 25 rendezvényből áll, az igazgatóság területén.) Az üzletvezetöségek sorában egészen 1911-ig a szegedi volt a legnagyobb, vonalhossza többet tett ki, mint 3000 kilométer. Ekkor létesítették a temesvári üzletvezetóséget, s így a szegediekhez 1703 kilométer hosszú vonal tartozott. Az üzletvezetóség (később üzletigazgatóság, ma vasútigazgatóság) székháza a milleneumi építkezések hangulatában, Pfaff Ferenc (1851-1913) tervei szerint épült, csodálatos németalföldi reneszánsz stílusban. Az egész épülettömeg olyan, mintha egy darabot szakítottak volna ki az amszterdami központi pályaudvarból. Pfaff Ferenc alkotói nagyságát jellemezve meg kell említenünk, hogy tervei szerint épült számos pályaudvar felvételi épülete: Győr, Debrecen, Zágráb, Cegléd, Fiume, Füzesabony, Kassa, Temesvár, Pécs. Szeged (1902), Kaposvár, Versec, Szatmárnémeti, Pozsony, Kolozsvár, Nyíregyháza. Legsikeresebb a zágrábi állomásépület barokkos tömbje, klasszicizáló négyoszlopos partikusszal, a párkány feletti kóbábos mellvéddel. Építészeti tevékenységének csúcspontja igazából a kaposvári állomásépület. Megvalósult vasútállomás terveinek száma: 16, de további müvei között meg kell említenünk a mai Közlekedési Múzeum épületét is, amely annak idején, a milleneumi kiállításra a közlekedési csarnoknak épült, a Városligetben. A szegedi üzletvezetóség területén már kezdetben létrehozták az ún. Leszámítoló hivatalt, amely először a Deák Ferenc u. 4. sz. alatti Deutsch-házban kapott elhelyezést. E hivatalra utalnak az épület ma is látható szárnyas-kerekes díszei. A hivatal életéről Cserzy Mihály (Homok) Az öreg Szeged c. müvében fest a szemtanú erejével hú képet, de az igazgatósági palota helyén volt térről is: a mai üzletvezetóségipalota előtt állt a nagy kocsiállás, melyet a többi piacterekkel és kövezett utcákkal együtt 1872-ig a közigazgatósági bíráskodás által a kisprofuntházban — a mai Jerney-ház és a városi gőzfürdő helyén — a letartóztatottak: láncra vert rabok söprögettek fel minden hetivásár után. Páva vendéglőről egy furcsa epizód maradt fönn a régi emberek emlékezetében. Itt volt ugyanis a gyapjúbörze, és a nagy vásárok alkalmával teli volt a fogadó juhosgazdákkal, juhászokkal, lókupecekkel és egyéb pusztai emberekkel..." Robosztusságában és épülettömegében is egyik legjobb alkotásnak tekintjük az Ottovay István (1877-1952) és Winkler Imre (1873—1941) tervezete Egyetem u. 2. szám. alatti, a szegedi vasútigazgatóság számára épített leszámítoló hivatal neoromán épületét, amely az egyetem Kolozsvárról való ideteiepülése után, 1925-től a bölcsészet- és természettudományi karok intézeteinek ad otthont. A háromemeletes épülettel 1912 ószére készültek el.' Ez a ma már szokatlannak hangzó intézmény, a leszámítoló hivatal, 1887-ben került Szegedre és a különféle vasúttársaságok egymás közötti elszámolását végezte. Szeged vasútforgalmára nagy hatást gyakorolt az Arad-csanádi Vasút Csongrád megyei vonalainak, a bácskai vasútnak, a szentes—hódmezővásárhelyi vasútszakasznak, a csongrád—félegyházinak kiépítése, valamint az a tény, hogy a meglévő vonalakon több állomást vagy megálló helyet létesítettek. Ezekkel a külterületek közlekedési akadályait igyekeztek felszámolni. Kulinyi Zsigmond írja (1901): „Szeged vasúti állomásait képezik: a Szeged állomás, a volt osztrák—magyar államvasút vonalaira és a Szeged—Rókus állomás, a volt Alföld—fiumei vasút vonalaira nézve. Ezen kívül a teherforgalomban: a rendezőpályaudvar és a tiszai teherpályaudvar, mely az alsó Tisza-part mentén vonuló sínhálózattal bír, és a nagyarányú szegedi teherforgalom legfőbb részének lebonyolítására szolgál." A rókusi állomás bővítését 1900ban végezték. Az újszegedi állomást 1903-ban építették fel, minden különösebb ihletettség nélkül. A szegedi vasutas sporttelepet Stampay János (1903-1983) tervei szerint alakították ki (1940), de a kiskunfélegyházi MÁV-étterem is az ó tervezőasztaláról került le (1941). Szeged a század tízes éveitől mindinkább foglalkozott hatalmas tanyavilágának kérdéseivel. Ennek egyik jelentós megjelenése a kisvasút volt. Létesítésének elsó szálai a Tisza Szálló tükörtermébe visznek vissza, amikor 1912. május 5-én tartott gyűlésén elhatározták. Kertész József elnökletével, hogy a vasutat a Bábakercsztig vezetik ki, s ott, és onnan ágaztatják el. A kisvasút elnökéül Regdon Sándort választották. A legelső tervet 1902-ben Stelczel Frigyes üzletigazgató készítette. ezt követte az Ormódi—Gerle-féle elgondolás. A Deutsch— Erdélyi tervet 1906-ban Sármezey Ede, az ACSEV igazgatójának elképzelése követte. A megvalósult tervet Szesztay László készítette, Zsigmondy Béla szakvéleményeit is felhasználva. Az alsótanyai határrészt Várostanya és Pusztamérges végállomásokkal két ágban behálózó 76 cm-es keskenyvágányú vasút 69 kilométeres vonalával és 24 állomásával olyan területeket kapcsolt be a város életébe, amelyekről0'' azelőtt a 40 kilométeres távolság és a kiépítetlen utak miatt a Szegedre való utazás legalább egy egész napot igénybe vett. A Rudolf (ma Roosevelt) téri végállomás első fónöke Csóty Jenő volt. Ezt az állomást az,ötvenes években áthelyezték az Átrakóra (MÁV). A kivitelezést Zsigmondy Béla vállalata végezte. A munkálatokat 1926. január 20-án kezdték, és az ünnepélyes átadásra 1927. február 1-én került sor, amikor az avató beszédet Hermann Miksa műegyetemi tanár, kereskedelmi miniszter tartotta. Eleinte kismozdonyokkal bonyolították le a forgalmat, majd 1928-ban vásároltak diesel-elektromos vontatókat. Államosítására 1944-ben került sor, míg végül is 1949-ben került a MAV kezelésébe. A legutolsó állapotok szerint az Átrakótól (Kunhalomtól két ágra oszolva) Várostanyáig 37,3 kilométeres a másik elágazás Pusztamérgesig 42,7 kilométeres szakaszt foglalt magában. A szegedi vasútügyet az elmúlt száz (134) évben a több tízezer alkalmazott, munkás és mérnök a kor műszaki megoldásain keresztül igyekezett élenjáróan szolgálni, és hatást gyakorolni az igazgatóság teljes területére, Baross Gábor vasútpolitikájának megvalósításával. Területünk vasútügyeit szolgáló legjelesebb személyiségei: Wolf István, Boros Béni, Ecsedy Mihály, György Mihály, Emerczy Pál, Pásztor Mihály, Bebrits Lajos, Ruzitska Lajos, Veress Gábor, Cserta László, s mindaz a 28 igazgató, akik az elmúlt 100 esztendő alatt vezették az igazgatóságot. Szeretem a vasútat, mert műszakitudományos fejlődésünknek mindig jó értékmérője volt. Műszaki intelligenciánk vezérlő dominánsaként hatott a közvetlen termelóerőre, az ipar és a mezőgazdaság haladására, s ezeken keresztül a gazdaság lehetőségeinek feltárására. Meggyőződéssel vallom, hogy vasutasaink a dicső múlt alapján és tapasztalataiból táplálkozva, a jövőben is kiválót alkotnak a magyar s egyben a szegedi vasútügynek. Minden elismerés illesse óket, a sínpályák felett uralkodókat. BÁTYAI JENŐ x- i