Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

8 Szombat, 1988. május 7. DM magazin V

inkler László festőművész portrékiállítása, melyet Arcok-vallomások címmel rendeztek a Bartók Béla Művelődési Központ földszinti és emeleti termeiben, a nagy érdeklődésre való tekintettel május 20-ig látható. A tárlat felöleli a művész munkásságának mintegy fél évszázados történetéből a mindig jelenlévő arckép műfaját. A pályakezdés, az 1930-as évek dijakkal kitüntetett portréitól a kiállítás végigkíséri e műfaj jelenlétét a római éveken, a negyvenes évek kiteljesedésén és az ötvenes évek megtorpanásain egészen a pálya csúcsáig, a szintézis tettenéréséig. Olyan személyiségek tekintenek ránk a paravánokról, mint Szent-Györgyi Albert, Sík Sándor, Kerényi Károly, Vajda László, Ivanovics György, valamint családtagok. barátok, ismerősök. A főként hagyatékból és magánszemélyektől egybegyűjtött panteon is igazolja — s ez a tárlat legfontosabb tanulsága —, hogy Vinkler sokszínű művészete folyamatosan éreztette hatását portréin is, az éppen vallatóra fogott kifejezésmód — ha lecsendesülve, visszafogottabban is — tetten érhető arcképein. A tanulságos bemutató talán újabb lökést adhat Vinkler teljes életművének jobb és teljesebb megértéséhez, indíttatást a kellően meg nem értett és gyakran háttérbe szorított művészpálya tiszta fölrajzolásához. (A reprodukciókat Nagy László készítette) Szegedi népszokások F

igyelmesebb olvasó bizonyára felkapja a fejét a cím láttán, hiszen már sokadszor turkálhat így jelölt gondolataim között. Az ok oly egyszerű, mint a mottó: népszokás az, amit a nép szokik. Legalábbis a tévé betúreklámjának emióin nevelkedő nagy gondolkodó szeriht. És hogy mit szokunk az áfa utáni elsó évben? Hát nézzük együtt... Utcai közlckedős Úthálózatunk módosulásával (értsd: hát már erre sincs pénz?!) e népi játék egyre izgalmasabb (fel)fordulatokkal gazdagodik. Ha eme alapvetó kelléket (mármint út) kiegészítjük csotrogány járműveink, frissen-ropogósan töredezó Szamaraink, valamint gazdáik nyögéseivel, a májustól szeptemberig hóeltakarításügyben maximális eredményre is képes illetékes szerveink szorgalmával, nö meg az életszínvonalat oly ügyesen pallérozó szján és áfán nevelkedő új generáció hullámzó hangulatával — máris kezdhetjük játékunkat. Sajnos folyamatosságát a rendófi ellenőrzés mellett ma még apró gondok szabdalják. Ezért felhasználom e fórumot arra, hogy közzétegyem javaslataimat. Lám: Aki pult alatti akkumulátorral indít, az kapjon két jutalompontot, Lada Szamarához alkatrészt és elsőként üvöltözhet nagy ívben kanyarodás közben. Aki fel tudja sorolni, hogy Belvárosunkban hol, miért és kiért cgyirányúsított az utca meg a gondolkodás, az helyet cserélhet a kardnyelő* vei, s utazhat a szöuli olimpiára. Aki parkolót talál a Széchenyi tér környékén délután 1 órakor, az behajthat szombaton reggel számítógép-vezérlésű harckocsi igénybevétele nélkül a Szent István térre. Aki pedig kitalálja, miért épp a szabadtéri játékokat megelőző időszakban bontják fel évek óta a legnagyobb forgalmat áteresztő utakat, részt vehet egy tanácstagi beszámolón. * Telepi rombolós Ugye mondanom sem kell, egészen új keletű, a 20. század minden vívmányát, (anti)kultúráját felvonultató szokást jelez a telepi rombolós. Kialakulását arra az időszakra teszik kutatók és házmesterek, amikor építészek, városfejlesztők, s mindezt finanszírozó állami szervek a tömegkommunikáció összes áldását latba vetették, mintegy bizonyítandó: legszebb szín a szürke, legjobb építőanyag a beton, s akkor boldog a nép, ha a (Dél)épületes hangszigetelés jóvoltából még a szellentés is közkinccsé válik. Szóval akkoriban ugrott neki az elsó főbarbár az cchte szocialista brigádvállalásban lebetonozott játszótér hasogatásának, s bár munkája eredménye ma is példaként állítható az ügyetlenül csetló-botló óvodások fenekébe, a technikák és módszerek rohamosan fejlődtek az évek során. Ugyan ma is akajd olyan elmaradott népi játékos, aki tárgyak kidobásával igyekszik új színt és formát vinni mások autójába, netán liftgombok kicsavarozásával módosítani a lépcsőházi tömegközlekedés hangulatát, az új hullám (hevimetál) tűz, robbanóanyag, festékszóró és ragasztó alkalmazását tartja kifejezőbbnek. így keletkeznek ugyanis a legszebb, egymás nemi életét firtató, netán'aktív szexuális cselekvésre buzdító jelmondatok, így szellőztethető a jobb esetben ablak, máskor kapu nélkül maradt lépcsőház és így lehet a legjobbat röhögni azon a lakótelepi hastáncoson, aki a kapcsoló nélkül maradt villanygyújtogatási eszközbe nyúl bal kézzel, mondjuk éjszakai műszak után. Most vázolt játékunkba a hírek szerint bekapcsolódtak már államigazgatási és belügyi szervek is, de kommandó fölállítására sajnos nem futja a tanácsi gazdálkodásból. így a népszokás lakótelepeink terjeszkedésével együtt elmondhatja magáról, hogy nem ismer határokat... Családi beosztós Szakképzett néprajzkutatók szerint ezt a játékot korábban is űzték városunk lakói, de össznépi méreteket akkor öltött, amikor a nói egyenjogúság a három műszakban plusz otthoni kapkodásban csúcsosodott — vagyis két kereső esik egy találóra. Rövidke bevezetőmből talán már kiderült, idó helyett a pénz beosztását tűztem most pennahegyre, habár a manapság zsebben lapuló, áfától, szjától, levonásoktól, esztékától megtisztított pénztömeg mérete aligha indokolja. Vagy mégis? Hiszen a családi beosztós épp az igények és lehetőségek közt tátongó (bér)szakadékon alapul, mintegy jelezve a népi játék közgazdasági hangulatát. Természetesen fizetésnapon rajtol. Három másodpercig széles mosollyal űzzük, majd a fizetési szalag áttekintése után a magyar nyelv ápolására aligha érdemes szóképeinek felelevenítésével folytatódik. Népünk élni akarását jelzi, hogy ezután „no de sebaj!" felkiáltással kisebb-nagyobb csoportok ' rohamozzák meg az ABC-ket, az áruházakat és butikokat. A legmerészebbek képesek megállni az utazási irodák, a cipó- és gyermekruhaboltok kirakatai elótt is. Minden hó tizedike körül aztán a családi beosztós lefekvés elótti beszélgetősbe csap át. Fó témák: 1. Mi a francért kellett az a grillsütő (felfújható telefon, műanyag malaclopó stb...) 2. Miból veszünk huszadikán papsajtot? 3. Tudod te, mikor lesz még fizetésnap? Ez utóbbi kérdés a nyelvészek szerint költőinek minósíthetó, bár ettól még nem lesz épületesebb a játék harmadik szakasza, amikor ifc a kérdések már így fogalmazódnak: 1. Ki viszi vissza az üvegeket a boltba? 2. Nem találtál az öltönyzsebben egy ötvenest? 3. Tudod ki vesz neked kétgombócos fagyit?! A felsorolt kérdések ugyan jellemzőek, de huszonötödike után inkább a felkiáltó és felszólító mód jellemzi a konyhai társalgásokat. Majd harmincadikán panelrengetó fogadkozás következik, miszerint se kávé, se cigi, se sör, s meglátjátok, majd lesz akkor lágy kenyér. Fent vázolt játékunk magyaros jellegét egyébként az biztosítja, hogy minden hamuszórás ellenére havonta ismétlődik, legfeljebb az inflációs ráta alakulásával a szakaszolás módosítására kell hangsúlyt fektetni. Aki kitalálja, melyik lesz rövidebb, az beírhatja magát az „életszínvonala javult" rovatba, és kap friss kiflit este 7 órakor egy lakótelepi ABC-ben. BÁTYI ZOLTÁN