Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

Iíétfö, 198S. május 23. 3 Befejezte munkáját az MSZMP országos értekezlete rendszer demokratikus intézményeinek kiépítése, megerősítése nagyszabású, átfogó jogszabályalkotó tevékenységet is igényel. A szocialista építés gyakorlatának megújításakor meg kell őriznünk mindazokat az elemeket, amelyek tartósnak bizonyultak. A szocializmusnak vannak valós, változatlanul érvényes alapelemei, amelyekre a társadalmi szükségleteket minden eddiginél következetesebben szolgáló, hatékony és demokratikus társadalomépítési gyakorlat szilárdan támaszkodhat. A továbblépés feladatai azonban csakis a szocializmus mindenkori je-. lenének meghaladási lehetőségeiből és szükségleteiből, a haladás irányába tett lépésekből összegeződhetnek. Napjainkban e szükségletek a szocializmus történelmileg kialakult felfogásának radikális megújítását tették halaszthatatlanná. Teljesítményorientált, az értékalkotó emberi tevékenységet a kultúrában, a gazdaságban, a köznapi életben egyaránt előtérbe állító, hatékony, demokratikus és működőképes szocialista társadalomépítésben vagyunk érdekeltek. Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek megközelítésében, értelmezésében alternatív, egymástól eltérő, többféle válasz születhet. Pártértekezletünk is bizonyság arra, hogy az útkeresés nehézségei nem téríthetnek el bennünket a+társadalomépítés gyakorlatának megújítására irányuló szándékunktól, és csakis vitákban alakulhat ki a reformok fő iránya. Többen hangsúlyozták a társadalom tudatfolyamatainak, a közgondolkodás és az ideológiánk megújításának szükségességét. Nemcsak a vitákban tett észrevételek ösztönöznek a politikai ideológia szerepének újragondolására, hanem a radikálisan megváltozott társadalmi-politikai-gazdasági helyzet is. Tudatában vagyunk, hogy az ideológia nem vállalkozhat a jövőben elérni kívánt társadalmi állapotok és folyamatok részletekbe menő leírására, a társadalmi és politikai 'élet minden jelenségének magyarázatára. De segíthet és segítenie is kell abban, hogy megújulási törekvéseink történelmi léptékűek lehessenek. Az állásfoglalás-tervezetben foglaltakkal összhangban az ideológia feladata tehát az, hogy értelmezze a szocialista társadalom viszonyait, működési folyamatait, tárja fel a fejlődésben megnyilvánuló ellentmondások természetét, kritikailag értékelje azokat, s legyen elgondolása azok feloldására. A feloldás minden esetben a politikai vezetés feladata. A politikai ideológia csak akkor hathat ösztönzően a társadalmi folyamatokra és a politikai cselekvésre, ha a mozgalom valóságos értékeihez igazodik. A társulat és a politikai döntéseket orientáló szerepe akkor valósul meg, ha körülhatárolja az útválasztás kereteit, de nem írja erő a fejlődés menetének minden lépését. A szerkesztőbizottság egyetért Hámori Csabával, a KISZ Központi Bizottságának első titkárával abban, hogy az ifjúság helyzetének kérdései nem jelennek meg valóságos politikai súlyuknak megfelelően az állásfoglalásban. Társadalom- és ifjúságpolitikai gyakorlatunk megújítására van szükség ahhoz, hogy az ifjúság helyzetében meglevő mai feszültségek egy része megoldódjék, s a gazdaság hatékonyságában elérendő fordulat teremtheti meg az ifjúságpárti reformfolyamatok kibontakozásának alapelemeit. Mégis azt javasoljuk, hogy az ifjúság helyzetével való foglalkozást ne a dokumentumban elfoglalt terjedelmével* mérjük. Most olyan politikai program alapjait kell megfogalmaznunk, amely az ifjúság számára is vonzó jövőt jelenthet. Ennek fő elemeit — véleményünk szerint — az állásfoglalás tartalmazza. Jogosan észrevételezték a felszólalók az olyan területek nehezebb helyzetét, mint a tudományos kutatás, a művelődés, az egészségügy. Támogatva az állásfoglalás-tervezet megállapításait, javasoljuk, hogy e területek halaszthatatlan fejlesztésének konkrét mértékeit, módját és technikáit a költségvetési reform keretében dolgozzák ki, az érintett területek képviselőit vonják be a tárgyalásokba. A vitában számos hozzászóló foglalkozott a gazdaság problémáival, de nem kérdőjelezték meg az állásfoglalás megállapításait. A vita megerősítette — összhangban a dokumentummal —, hogy legfontosabb feladatunk a Központi Bizottság 1987. július 2-án elfogadott kibontakozási, valamint a Minisztertanács — Országgyűlés által jóváhagyott — stabilizációs munkaprogramjának végrehajtása. A szerkesztőbizottság elnöke biztosította az értekezletet arról, hogy az állásfoglalásba be nem épített javaslatok sem vesznek el. A bennük lévő mondanivalót egy későbbi .időpontban tematikusán feldolgozzák, majd javasolta, hogy a küldöttek bízzák meg a megválasztandó Központi Bizottságot: mérlegelje, miként építhető be a munkatervbe az összegzett javaslatcsokor, felelősen döntse el, a körülmények mit tesznek lehetővé, milyen feladatok vállalhatók fel. Berecz János a továbbiakban leszögezte: — A vitákból, a különböző véleményekben megmutatkozó azonosságokból, a megújulást kikényszerítő törekvésekből, az állásfoglalás-tervezetből s a határozattá emelt dokumentumból kirajzolódnak politikai vonalunk fő elvei és irányai. Ennek célja és tartalma a szükséges fordulat, reform és megújulás követelménye, vagyis az, hogy a társadalmi élet minden területén, ahol szükséges,, radikálisan is felgyorsítsuk a reformfolyamatot. összehangoltan, határozottan folytassuk a gazdasági és a politikai intézményrendszer működésének és ideológiánknak a megújítását, segítsük a társadalom alkotó erejének kibontakoztatását. Mindezt annak érdekében tegyük, hogy hazánkban eredményesen folytatódjék a szocializmus építése. Ügy gondolom, kijelenthetjük: ebben és ezen ügy iránti elkötelezettségünkben egység van, stratégiai kérdésekben egységesek vagyunk. Ez egyúttal minőségileg új, a vitákban mindig újjászülető és megszilárduló egység. Látnunk kell azonban, hogy ez az egység egyelőre csak új kiindulópontot teremtett ahhoz, hogy képesek legyünk végigmenni a most kijelölt úton, meg kell tudnunk felelni annak az igénynek, amelyet Kádár János elvtárs az előadói beszédben így fogalmazott meg: „A pártban egységre, a politikában kiállásra, az országban összefogásra, a munkában helytállásra van szükség." Fogadjuk el ezt a gondolatot, mint a felelős politikai élet bölcsességének öszszegzését. Meggyőződésem, mindnyájunk gondolatait és érzéseit fejezem ki: Kádár elvtárs tapasztalatai ezután is nélkülözhetetlenek pártunk sjámára. Nincs is más választásunk, hiszen haladnunk kell a magunk választotta úton, és tettek sorozatával kell elérnünk, hogy dolgaiig jobbra forduljanak, 'a társadalom és dz állampolgár egyaráni céljához közeledjen, vagyis az ország boldoguljon. Ez az egység fennmaradásának próbaköve éf záloga — mondotta végezetül Berecz János. Á párt vezető testületei AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA: Aczél György, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója; Antalóczy Albert, az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának elsö titkára; Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára; Bartha Ferenc kereskedelmi minisztériumi államtitkár; Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára; Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke, a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója; Becze Ferenc, a Szekszárdi Húsipari Vállalat tmk-csoportvezetője; Berecz Frigyes ipari miniszter; Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnöke; Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, akadémikus; Bocsák László, a Novotel Szálloda és a Budapest Kongresszusi Központ igazgatója; Bónyai István, a Mátra Volán Vállalat telepfenntartó • művezetője; Borbély Gábor, a Népszabadság főszerkesztője; Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka; Boros László, a GyőrSopron- Megyei Állami Építőipari Vállalat soproni főépítés-vezetőségének*művezetője; Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója; Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora; Cschák Judit szociális és egészségügyi miniszter; Csikász Jánosné, a Kecskeméti Konzervgyár műszakvezetője; Deák László, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vájára; Dudla József, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára; Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke; Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Fock Jenő, a Minisztertanács nyugalmazott elnöke; Fodorné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés. Megyei Tanácsának vezető titkára; Gáspár Antalné, a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyáregységének varrónője; Glanz Lászlóné, a Felsőszölnöki Általános Iskola igazgatója; Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke; Gubicza. Ferenc, a Balatonfüredi Csopak Tája Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke; Gyuricza László, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkára; Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára; Hegedűs Lajos, a Hartai Erdei Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke; Hollán Zsuzsa, az Országos Haematológiai Intézet főigazgató-főorvosa; Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke; Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár; Horváth Ede, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója; Horváth István belügyminiszter; Horváth József, a Csepel Autógyár szerelője; Huszár István, az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének igazgatója; Illei György, a Vas Megyei Tanács Markusovszky Kórház- és Rendelőintézet főigazgató-főorvos helyettese; Iványi Pál Budapest Főváros Tanácsának elnöke; Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára; Jókay Endre, a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár szerszámkészítője; Judik István, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelőmestere; Juscsák György, a Mátra-aljai Állami Gazdaság igazgatója; Katona Béla, az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára; Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára; Kádár János; Kállai Gyula, az Országgyűlés nyugalmazott elnöke; Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter; Kázsmér János, a Videoton Elektronikai Vállalat vezérigazgatója; Kiss István szobrász, a Képzőművészeti Főiskola rektora; Klenovics Imre, az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára; Koi Tibor, a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságának pályamestere; Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának nyugalmazott titkára; Kótai Géza, az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője; Kovács Ferenc, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora; Kovács Imre, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője; Kovács ' László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Köveskúti Lajos, az OKISZ elnöke, a Híradástechnika Szövetkezet elnöke; Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára; Kunos Sándor, az Orosházi Mezőgép Vállalat művezetője; Losonczi Pál, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke; Lukács János, az M:SZMP Központi Bizottságának titkára; Magyar Kálmán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem pártbizottságának titkára, egyetemi tanár; Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter; Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter; Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese; Molnár Magda, a Helikon Kiadó igazgatója; Mórocz Lajos honvédelmi minisztériumi államtitkár; Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottságának titkára; Nagy Sándor, a Szakszervezetek- Országos Tanácsának titkára; Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Nyers Rezső, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadójaOrbán István, az Égis Gyógyszergyár vezérigazgatója ; Ormos Mária, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora; Osztafi Béla, az Ózdi Kohászati Üzemek kohásza; ürdögh Szilveszter író, az Új írás rovatvezetője; Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Perényi János, a szegedi Déri Miksa Gépipari Szakközépiskola igazgatója; Petrovszki István, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője; Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat Vezérigazgatója; Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára; Rajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű Vállalat pártbizottságának titkára; Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete; Révészné Kéri Anna, a Tungsram kaposvári eiekironcsőgyárának csoportvezetője; Rimóczi Sándorné, a JContakta mezőtúri gyárának csoportvezetője; Romány Pál, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora; Sarlós István, az Országgyűlés elnöke; Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke; a Nádudvari Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke; Szabó István, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára; Szépe Ágnes, a Zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat minőségi ellenőre; Szilágyi Jánosné, a Biogal Gyógyszergyár laboránsa; Szilágyi Tibor, a Vígszínház színművésze; Szlamenicky István, a Szövosz főtitkára; Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Takács Imréné, az Ajkai Üveggyár technológusa; Tatai Ilona, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója; Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, akadémikus; Tóthné Kiss Mária, a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységének személyzeti vezetője; Tőkei Ferenc, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, az MTA Orientalisztikai Munkaközösségének vezetője, akadémikus; Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnöke; Vajda György, a Villamosenergetikai Kutatóintézet igazgatója; Varga László, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának főtitkára; jyáncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter; Várkonyi Péter külügyminiszter; Veres József nyugalmazott munkaügyi miniszter; A Központi Bizottság megválasztotta a párt elnökének Kádár Jánost. A Központi Bizottság a párt főtitkárának Grósz Károlyt választotta meg. A KB MEGVÁLASZTOTTA A POLITIKAI BIZOTTSÁGOT: Berecz János, Csehák Judit, Grósz Károly, Hámori Csaba, Iványi Pál, Lukács János, Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Szabó István és Tatai Ilona; továbbá a Központi Bizottság titkárait: Berecz János, Fejti György, Lukács János, Németh Miklós, Pál Lénárd és Szűrös Mátyás. Az országos pártértekezlet zárt ülésén 29 tagú Központi Ellenőrző Bizottságot választott. A testület elnökévé Gyenes Andrást, titkárává Somogyi Imrét választotta. A KÖZPONTI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG: Apáti Nagy Gábor, a Nagyszénási Október 6. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökhelyettese; Borbándi János, a Minisztertanács nyugalmazott elnökhelyettese; Csente Jenő, a Tatabányai Szénbányák Vállalat írontmestere; Csillik András, az MSZMP Belügyminisztériumi Bizottságának első titkára; Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára; Dérfalvi István, az MSZMP II. Kerületi Bizottságának első titkára; Farkas József, a Lenin Kohászati Művek művezetője; Farkas Lajosné, a Vas-, Fém- és Villamosener. iaipari Dolgozik Szakszervezete központi vezető: ogének nyugalmazott titkára: Farkasinszky Lajos, Bu- ' dapest Főváros Tanácsúnak nyugalmazott általános elnökhelyettese; Fehér Józsefné, az MSZMP I. Kerületi Bizottságának első titkára; Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke; Juhász János, a KÉV •Metró művezetője: Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára; Kovács Árpád, a Fóti Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke; Kováts Flórián, a Zalaegerszegi Városi Művelődési Központ igazgatója; Márta Ferenc, a Központi Kémiai Kutató Intézet főigazgatója, akadémikus; Németh László, az MSZMP Eger Városi Bizottságának első tiktára; Némethné Kánya Erzsébet, a Székesfehérvári Könnyűfémmű műszakvezető főművezetője; Petrák Ferenc, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének nyugalmazott főtitkára; Postás Sándor, az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára; Rácz Sándor nyugállományú honvédelmi miniszterhelyettes; Rév Lajos, az OKISZ nyugalmazott elnöke; Rumpf Károly, a Csepel Művek szakoktatója; Sebes Sándor nyugalmazott belkereskedelmi miniszterhelyettes: Somogyi Imre, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának titkára; Szcrényi Sándor, az MSZMP KB Pártfőiskolájának nyugalmazott igazgatója; Tausz János, az IBUSZ nyugalmazott vezérigazgatója; Varga Péter, az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának vezetője; Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák Vállalat vezérigazgatója.