Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-28 / 100. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT; EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 100. szám 1988. április 28., csütörtök Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A szervezettebb zöldségpiacért Megyénkben nagy hagyománya van a hajtatásos, korai zöldségtermesztésnek. Időigényes és kockázatos foglalatos­ság, mert magasak a költségek, s ezZel arányosan vagy — ami a gond a piacon, boltokban — aránytalanul magasak az árak. A vásárló drágán vesz, a termelő bosszankodik, mert nyakán marad az áru. Nagyjából ez a helyzet nap­jainkban. Számtalan forgalmazást javitó kísérlet után is­mét az előrelépés útját keresik az érintettek, ahogy az a tegnap, szerdán Szentesen, a Tóth József Színházteremben megtartott tanácskozáson is elhangzott. Lóczi János, a Szentesi Árpád Zöldségtermesztő Szövetkezet elnöke elmond­ta, 1975-től a Korai Zöldség­termesztési Rendszer meg­alakulása óta rendszeres e szakmai találkozó. A témája mindig a legaktuálisabb kérdéseket veti föl, jelen esetben az értékesítést. Raisz Gusztáv, a MÉM miniszterhelyettese országos adatokat ismertetett. Esze­rint az üvegházi felületek 40 százalékán, 80 hektáron; a vázas fóliák 80 százalékát, kétezer hektáron és ezer •hektár talajtakaró fólia alatt termesztenek zöldségfélé­ket. A 200 ezer tonnányi, 4 milliárd forint értékű áru a zöldségek területének 2-3 százalékáról, a megtermelt mennyiség 10 százalékát, és a termelési érték egynegye­dét adja. Hazánkban az egy főre jutó hajtatott zöldség­termelés 20 kilogramm, a fogyasztás a felénél is ke­vesebb. Ennek egyrészt a csekély fizetőképes kereslet, a térben és időben egyenet­len kínálat, a magas idény­árak az okai, de a termé­kekből külföldre is jut. Az előzőekből is kitűnik, mek­kora a jelentősége a terme­lés, forgalmazás és felhasz­nálás óhajtott összhangjá­nak. A váltakozva jelentke­ző túltermelés és hiány első­sorban a szervezetlenség, s csak kisebb mértékben a tudatos spekuláció számlá­jára írható. A termelési színvonal napjainkra elfogadhatóvá vált. A gazdaságtalan, magas költséggel üzemelő, szénhid­rogének energiáját felhasz­náló növényházi felületeket fokozatosan felszámolták az üzemekben. Fejlesztés csak a termálenergiával rendel­kező térségekben, így töb­bek között Szentes környé­kén indokolt. A technológiai korszerűsítések elsősorban a nagy légterű fóliaházakra összpontosulnak. Nagy szükség van a jó minőségű, tartós fóliára, a szellőztetés, a klíma, a víz- és a táp­anyagellátás szakszerű meg­oldására, az automatizálásra és ezzel összhangban a szá­mítógépek alkalmazására, az árukikészítés megfelelő feltételeinek kialakítására, hűtött tárolókra. Ehhez igen sok tételt importból kell be­szerezni, amely csak megfe­lelő exportkilátások remé­nyében képzelhető el. A növekvő termelést a szabadabb zöldségimport ré­vén belföldön is egyre in­kább versenyre késztetik. Az exportpiacokon a kedvezőbb klímájú országok — így pél­dául Spanyolország — hely­zeti előnyben vannak, a szo­cialista országok egyértel­műen csökkentik vásárlásai­kat. A pozíciók javításának útja a fajlagos költségek csökkentése, elsősorban az olcsó termálenergia kiakná­zásával és a jobb fajtákkal, hibridekkel elért nagyobb termésátlagok. A választék­ban a paprika, uborka és paradicsom túlsúlyos, a ked­vezőbb értékesítési lehetőség ennek bővítését igényli. Szentesen jó példa erre, hogy kínai kelből egymillió dollárt árultak. A progra­mozott, időben egyenletes szállítás egyik eszköze a sikfólia, melynek előnyei a mostani fagyos hajnalokon is megmutatkozott. Hama­rosan Novotex néven új ha­zai fátyolfóliát hoznak for­galomba, remélhetően olyan áron, hogy a termelőnek megérje alkalmazni. Spilák Ferenc, a Kereske­delmi Minisztérium minisz­terhelyettese is adatokkal kezdte az értékelést. Ha­zánkban 5 millió tonna bur­gonya, zöldség és gyümölcs terem, ebből a lakossági fo­gyasztás 2,2 millió tonna. E mennyiségből 1,2 millió ton­nát a saját termelés és fel­használás tesz ki, a meg­maradó 1 millió tonna sze­repel a belkereskedelmi for­galomban. A közepesnél jobb színvonalú fogyasztás az ingadozó kínálat és a magas árak- miatt az utóbbi években valamelyest csök­kent. A termékek zömét a kis­árutermelés adja, a forgal­mazásnak ezt a sajátosságot figyelembe kell venni. A Zöldértek, szövetkezetek a mennyiség 70 százalékát szerződésben kötik le, de végeredményben csak a ter­més 40 százaléka jut ide. Ebből is látszik, a szerződé­sek szerepét, komolyságát kell mielőbb helyreállítani. E szervezeteknek egyre in­kább a termeltetésre kell összpontosítania. Lennie kell egy olyan érdekszövet­ségnek, mely tisztában van azzal, miből mennyit lehet közös kockázattal értékesíte­A tavalyi tapasztalatok szerint a Zöldértek erősítet­ték pozícióikat, 15 százalék­kal növelték forgalmukat. A nem szerződött tételeknél a cél, hogy a termelői nagyba­ni piacok normális üzleti alapokon működjenek. Ter­vezik: a Bosnyák tér helyeit egy megfelelő technológiai szintű űj helyszínt választa­nak és építenek ki. A ter­melői és fogyasztói ár kö­zött 40 százalékos árrést tartanak kívánatosnak, a résztvevők közötti tisztessé­ges elosztásban. A jobban működő információs rend­szer, a kínálatot kiegyenlítő export és import beavatko­zás megteremtése a jövő feladata. A tanácskozás részvevői megismerkedhettek a száz­éves holland aukciók mene­tével, az árverések feltéte­leivel. Itthoni alkalmazása körültekintő elemzést igé­nyel, mert enélkül kudarcba fulladhat minden kezdemé­nyezés. Csikai Miklós, a KZR ve­zetője elmondta, a legtöbb termelési rendszertől abban különböznek, hogy az érté­kesítést is közösen végzik. Míg 1930-ban 13 taggazda­ságukból 13 ezer tonna árut értékesítettek 255 millió fo­rint értékben, addig 1987­ben a 26 tagú szervezet 27 ezer tonna primőrt forgal­mazott 676 millió forint ér­tékben. Az összes friss ex­port 20 százalékát adták. Jelentős lépés volt a Zöldért szentesi kirendeltségének csatlakozása, ezáltal eszkö­zökkel és árualapokkal egy­aránt gazdagodtak. A ter­melői kereskedelem javítása közvetlen érdekük, ezt szol­gálja e gyakorlati bemuta­tóval egybekötött rendezvé­nyük is. T. Sz. I. Átadták az idei SZOT-díjakat Tegnap a SZOT székhá­zában átadták a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa 1988. évi díjait. SZOT-díj kitüntetésben részesült töb­bek között két szegedi sze­mély: Király Levente szín­művész és Trogmayer Ottó múzeumigazgató. A kitünte­tettekkel való beszélgetést az 5. oldalon közöljük. Grósz Károly befejezte Zala megyei látogatását Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke szerdán Nagykanizsán foly­tatta Zala megyei látogatását. Először a Tungsram Rt fényforrás- és üveggyárát kereste fel, majd a Minisztertar nács elnökének kétnapos Zala megyei programja a nagy­kanizsai városi pártbizottságon fejeződött be, ahol párt­titkárokkal és gazdasági vezetőkkel találkozott. (Grósz Károly nyilatkozatát lapunk 2. oldalán ismertetjük.) A neb tapasztalatai a közétkeztetésben Vizsgálatkor jobb az étel... Megállapításaik szerint legjobbak a feltételek a sa­ját üzemeltetésű munkahe­lyi konyhákon, közepesnek mondható körülményeket ta­láltak a hivatásos vendég­látó szervezetek étkezdéi­ben, s főként a felszereltség és a táplálkozásélettani ha­tások szemszögéből sok a kifogás a diákétkeztetésben. A népi ellenőrök tapaszta­latait felhasználják majd annak az átfogó vizsgáló­dásnak az összegezésekor, melyről a megyei tanács végrehajtó bizottságát tájé­koztatják júniusban. E té­ma ismertetésére akkor részletesebben is visszaté­rünk. Ezúttal — utalva arra, hogy az utóbbi hónapokban más szervezetek ellenőrzései, helyzetértékelései kapcsán többször írtunk a közétkez­tetés állapotairól — a teg­napi neb-ülés vitája után megfogalmazott javaslatok közül említünk néhányat. Az egyik ilyen az 1988. július elsején életbe lépő élelmi­szertörvénnyel kapcsolatos. Az ugyanis a közétkeztetést az élelmiszer-előállítás ka­tegóriájába sorolja, azon­Nincs lényeges javu­lás a diák- és munka­helyi étkeztetésben, pe­dig az egy évvel ez­előtti árakhoz képest az előfizetőknek ötven szá­zalékkal többe kerül most az ebéd — állapí­totta meg az a munka­bizottság, mely a me­gyei népi ellenőrzési bi­zottság felkérésére az egyetemi és üzemi ét­kezdék, s konyhák kö­zül nyolcat ellenőrzött az utóbbi hónapokban. Importpótló műanyagok Üjabbakkal bővíti import­pótló termékeinek választé­kát a Pécsi Plastex Mű­anyag- és Textilipari Szó­vetkezet, s az idén export­megrendelést is teljesít: NDK-ban készülő rádióhoz gyárt műanyag elemeket. A mecsekaljai szövetkezet a Malév repülőjáratain hasz­nált műanyag étkészletek előállításával évente mint­egy huszonötmillió forint ér­tékű importot takarít meg. További tízmillió forintos behozatalt tesz szükségtelen­né a Witzmann márkájú mű­anyag edények hazai gyá-tá­sának megszervezésével. A hűtőszekrénybe való „szag­mentes" ételtárolásra szol­gáló fedeles-füles műanyag dobozok gyártásával bővítik ezeknek az edényeknek a választékát. Ülés! tartott a I0T elnöksége A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök­sége szerdán Szabó István elnökletével ülést tartott. A testület megvitatta a me­zőgazdasági szövetkezetek tavalyi gazdálkodásáról szó­ló jelentést, amelyet továb­bi elemzésre az országos tanács elé terjesztett. Az elnökség megvitatta a gazdasági társaságokról ké­szülő törvény alapvető el­veit, és azokról véleményt formált. A testület egyetér­tett azzal, hogy törvény szabályozza a gazdálkodó szervezetek együttműködé­sének szervezeti kereteit. Nem tartotta viszont he­lyénvalónak, hogy szövetke­zet alakulhasson át vala­milyen társasággá. Ám úgy ítélte meg: a bevált szövet­kezeti elvek figyelembevé­telével működhessenek új szövetkezeti társaságok. Ugyanakkor indokoltnak látta, hogy vagyoni betét­ként a gazdaságok termő­földet vihessenek — belé­péskor — a társaságba. Ehhez azonban — mulatott rá az elnökség — a földek értékelését és egyáltalán a vagyon értékelését szabá­lyozni kell, ugyanis e te­kintetben jelenleg nincse­nek irányt adó döntések. A tsz-ek azért is üdvözölnék a társasági törvény megszü­letését, mert az felgyorsít­hatná a tőkeáramlást, és lehetővé tenné a tőkeegye­sítést Ls amellett, hogy a forgalmazásban mutatkozó ellentmondások jó része a társasági szervezetben is felszámolható lenne. A társasági formák vál­tozatosságát tartják szük­ségesnek a tsz-ek — ez volt az elnökség véleménye. Am ahhoz, hogy az űj szerve­zetek kellő hatékonysággal, és tagjaik számára is gyü­mölcsözően működhessenek, meg kell teremteni a kellő közgazdasági ösztönzést; e tekintetben többek között a keresetszabályozás rendsze­rének korszerűsítését tar­totta szükségesnek a testü­let. A testület szükségesnek tartja, hogy jogrendszerünk — főként a miniszteri sza­bályozások szintjén — meg­tisztuljon az önszabályo­zást, az önkormányzatot korlátozó, vagy befolyásoló elemektől. ban a többi élelmiszerhez hasonló ellenőrzési rend­szer kidolgozása nélkül. A neb ezért azt javallja, hogy a Kereskedelmi Minisztéri­um és a MEM állapodjon meg az űj terület ellenőrzé­si feladatainak megosztá­sában. A vendéglátó vállalatnak címzett javaslatok főként a melegítőpultok és hűtők hiányával kapcsolatosak —, hogy folyamatos melegítés nélküli étel, illetve moso­gatóban (!) kiolvasztott csir­ke ezután ne kerülhessen az egyetemisták ebédlőasztalá­ra. A Hódiköt igazgatójának figyelmét arra hívják fel, túl nagy eltérések mutat­koznak az egyes napok ételnormái közt. Az üjsze­gedi szövőgyárban pedig azt kifogásolták a munkabizott­ság tagjai, hogy a felnőt­teknek készült ételből kap­nak az óvodások is — fél­fél adagot. Néhány, általában érvé­nyesíthető javaslat is meg­fogalmazódott a vitában. Példaképp: a moslék érté­kesítéséből befolyt összeget nem „egyéb bevételként" kellene elkönyvelni, hanem vissza kellene adni — a minőség javításával — az ebédet előfizetőknek. Töre­kedni kellene a belső el­lenőrzés hatásfokának ja­vítására, s arra is, hogy ol­csóbban szerezzenek be a konyhák vezetői alapanya­gokat — nagykereskedők­től, vagy akár őstermelőktől, termelőszövetkezetektől. Fel­merült a kérdés: miért ne lehetne egy-egy munkahe­lyi konyhát magánvállalko­zásba adni, illetve szervez­ni egy olyan hozzáértő tár­sadalmi bizottságot, amely rajtaütésszerűén ellenőrizné egész évben a menzákon fel­szolgált ételek minőségót. Amely — érdekes módon — a neb-vizsgálat alatt szin­te mindenütt javult. . . Q lakásépítési árakról A lakásépítési költségek és árak átlagosan 36—42 százalékkal emelkedtek 1983 és 1987 között — ál­lapította meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az űj lakások építésekor felmerülő díjak alakulását, és ennek okait feltáró vizs­gálatában. Az ellenőrzés során 3 ezer 300 állami, illetve szö­vetkezeti lakás költségeit és árait; 1000 magánépítő rá­fordításait, valamint 200 gazdálkodó és tanácsi szerv lakásépítési gyakorlatát ele­mezték a KNEB munkatár­sai. A jelentésben megálla­pították, hogy az állami és a szövetkezeti lakások épí­tési költségei öt év alatt az országban átlagosan 36 szá­zalékkal, Budapesten pedig 48 százalékkal nőttek. A költségnövekedésnek több mint a felét az építkezés­hez felhasznált különféle anyagok, szerelvények, aj­tók, ablakok, valamint az energiaárak és a szállítási költségek emelkedése idézte elő. Ezek együttesen az épí­tési költségek 60-80 száza­lékát adják. Az építési költségek növekedéséhez hozzájárultak a drágább építési díjak, valamint az is, hogy igényesebb kivite­lezésű, kedvezőbb alapraj­zú, magasabb szobaszámú, jobb minőségű anyagokból készült lakásokat építettek. Az űj hötechnikai követel­mények bevezetésével pél­dául négyzetméterenként átlagosan 1000 forinttal nö­vekedtek meg az építési költségek. A lakásépítési árakat az utóbbi időben mind job­ban növelték az úgyneve­zett járulékos költségek: a telekárak, a tartós haszná­latbavételi díjak, valamint a közművesítési költségek és a tervezési díjak drágu­lása. Míg a korábbi évek­ben ezek a tételek csak kis mértékben épültek be a la­kásárakba, napjainkra már meghatározóvá váltak. En­nek főként az az oka, hogy csökkent a tanácsok költ­ségvetési támogatása, s így arra kényszerültek, hogy ezeken a terheken megosz­tozzanak az építJtetőkkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom