Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

VILÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint ma Ülést tartott a megyei pártbizottság Előrehaladásunk a Az országos pártértekezletre való felkészülés országszerte jelentős eseménysorozattal folytatódott szombaton: az MSZMP budapesti, megyei és megyei jogú pártbizottságai megvitatták a párt országos értekezletének állásfoglalás-tervezetét. A budapesti pártbizottság ülésén részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága szombaton. Szegeden, a megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságának előadótermében, Horváth Károiyné, illetve Koncz János megyei titkár elnökletével kibővített ülést tartott, amelyen a testület tagjain kívül részt vettek a városi, városi jogú és megyei irányítású nagyközségi pártbizottságok első titkárai, titkárai, és a megyei pártbizottság vezető munkatársai. Jelen volt, és felszólalt a tanácskozáson Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese. A megyei párttestület ülésének napirendjén szerepeit az MSZMP országos értekezlete állásfoglalás-tervezetének megvitatása, a megyei pártbizottság véleményének, javaslatainak kialakítása. A témáról Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára tartott beszámolót. — Lázár György felszólalása párt megújulásától FONTOS ÁLLOMÁS a mai tanácskozás a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének összehívását előkészítő politikai munkában. összegeztük azokat a tapasztalatokat, minősítő megállapításokat, a jövőt szolgáló javaslatokat, amelyeket megyénk párttagsága az elmúlt két hét során kifejtett és megfogalmazott. A megye kommunistáinak többsége érdeklődéssel, nagy figyelemmel ismerkedett a dokumentummal. Mindanynyian jelen voltunk több pártcsoportülésen, pártalapszervezeti taggyűlésen, testületi ülésen. Jólesően lehetett tapasztalni a nagyfokú érdeklődést és aktivitást a tézisekkel kapcsolatban. Az állásfoglalás-tervezet vitáján jelen volt megyénk párttagságának mintegy 90 százaléka, és mind az alapszervezeti taggyűléseken, mind a testületi vitákban minden harmadik, negyedik elvtársunk aktívan és felelősen részt vett. A néhány hónap alatt lezajlott, immár harmadik pártvita fontos tanulságokkal szolgált. Egyrészt tagságunk igényli a döntések előkészítésének ezt a nyilvánosságát, és a jövő számára is megfelelő formában követendőnek tartjuk. Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy a hagyomány nélküli és ilyen gyakoriságú pártaktívák a kifáradtság jeleit is a felszínre hozták. Vagyis párttagságunk igénye, hogy a pártvita legyen maradandó eleme a döntések előkészítésének és ezáltal a döntésekért érzett felelősségünk erősítésének. Ugyanakkor szervezési módjában, gyakoriságában meg kell találni a célravezető mértéket' és formát. A VITÁK HANGULATA felfokozott várakozásra utal. A párttagok nagy része szükségesnek ítéli a reformfolyamatok meggyorsítását, amelyben a politikai intézményrendszer megújításának, a párt munkájának döntő szerepe van. A vitában résztvevők sürgették: a párt a lehetséges mértékig teremtse meg a biztosítékát annak, hogy a hibás döntések ne ismétlődhessenek meg. A pártellenőrzés szigorúbb és következetesebb legyen, a kollektív felelősség mellett a személyes felelősség a jövőben jobban érvényesüljön. A viták — érthető okoknál fogva — nem korlátozódtak Szabó Sándotr beszámolója csak az állásfoglalás-tervezetre, hanem visszatükrözték a közvéleményt foglalkoztató problémákat, az általános és ezzel együtt a párttagság soraiban kialakult hangulatot is. A vitatkozók — miközben elkötelezetten hitet tettek szocialista céljaink mellett — kritikusan szóltak a kialakult helyzetről, igényelték az okok önkritikus feltárását. Sürgették azoknak a feltételeknek és a garanciáknak a megteremtését, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az állásfoglalásban tervezett célkitűzések valójában megvalósuljanak. El kívánom mondani, hogy a városi pártbizottságok öszszegzései az alapszervezeti taggyűlések tapasztalatairól, valamint a testületi ülések mondanivalójának összefoglalása, folyamatosan eljutott a Központi Bizottsághoz. Az országos pártértekezlet összehívása mindenképpen indokolt. Megoldandó politikai feladataink a társadalmi, gazdasági stabilizációt és kibontakozást irányító és szolgáló pártunk megújuló egysége, a politikai intézményrendszer korszerűsítése nélkülözhetetlen feltétele a naponta megújítást és megerősítést igénylő szocialista népi-nemzeti egységünknek. EZ A PROGRAM olyan feladatok egyértelmű elhatározását igényli, amelyek már meghaladják a Központi Bizottság illetékességét, de nem feltétlenül igénylik a rendkívüli kongresszus összehívását. Ügy ítéljük meg, hogy a tervezet a vita alapjaként betöltötte funkcióját, megfelelően érzékeltette a párttagsággal a Központi Bizottság törekvéseit és elgondolásait. Ebben az álláspontunkban megyénk párttagsága is megerősített bennünket. Ugyanakkor azt is világosan meg kell mondani, hogy a dokumentum a viták alapján egyes részeiben különböző méretű és mélységű pontosításokat, ismételt átgondolásokat igényel. Meggyőződésünk, hogy a viták ehhez gazdag anyaggal szolgáltak. KI KELL EMELNÜNK a tartalmi elemek közül a helyzetmegítélésünk realitását. E tekintetben a higgadt megítélő megnyilatkozások mellett egyszerre találkozunk — nagyobb mértékben — túlzottan pesszimista, kisebb •nértékben irreálisan optimista megnyilatkozásokkal. Azt gondoljuk, a reális véleményalkotáshoz nem nélkülözhetjük az elmúlt évtizedek eredményeinek hangsúlyozását, gazdasági, társadalmi, kulturális vívmányaink védelmének fontosságát. Erről manapság a közhangulat vagy annak alakítói olykor megfeledkeznek. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy bár az elmúlt több mint harminc esztendő alatt a pártirányításban olyan, a politikai intézményrendszer fejlődését is előrevivő reformokat hajtottunk végre, amelyek történelmi léptekkel mérve is maradandó értékeket hoztak létre, de a ináig kialakult módszerek már nem mutatkoznak elégségesnek az előttünk álló feladatok megoldásához. SZOCIALISTA ÉRTEKEINK megőrzése és gyarapítása szükségessé teszik, hogy megújítsuk és hatékonyabbá tegyük, a kor magasabb követelményeihez igazítsuk pártunknak, mint a társadalom vezető erejének irányító tevékenységét, hogy a gazdasági reformlépéssel egyidejűleg, következetesen végigvigyük a politikai intézményrendszer reformját is. Ma már jól látjuk, hogy egy hosszú idő óta változatlan politikai intézményrendszer kereTei között csak olyan ellentmondásosan bontakozhat ki a gazdasági reform, ahogyan ez nálunk történik. Valószínű általánosítható tanulsága a szocialista építésnek, hogy nem lehet egyegy szeletet az egészből kiemelve megújítani, hanem csak a társadalom, az ország minden építési folyamatának komplex, egymással szoros kölcsönhatásban fejlődő megújítása vihet következetesebben előre. A szocialista építést irányító és szolgáló pártunknak e tekintetben is mindenekelőtt a saját belső megújulására kell figyelmet fordítania. Ez nem lesz könnyű feladat, mert hagyományos tevékenységünk az eredményeknek és az ellentmondásoknak egyaránt részese volt. Talán későn vettük észre, hogy a legjobb elhatározások is szükségszerűen megtorpantak a megvalósítás útján, amikor olyan falakba ütköztek, amelyeket már le kell bontani annak érdekében, hogy a fejlődést ne akadályozzák. FEJLŐDÉSÜNK, előrehaladásunk sikere mindenekelőtt attól függ, hogy a párt milyen mértékben képes megújítani tevékenységét, működését, munkastílusát. Ebből kiindulva tartja szükségesnek az állásfoglalás-tervezet, hogy a páft őrizze meg, sőt, következetesebben és jobban gyakorolja vezető szerepét, e célból rendezze sorait, erősítse meg egységét, s eközben lényegbevágóan változtassa meg munkamódszerét. Szüntesse meg a formalizmust, a bürokratizmust, növelje a pártélet demokratizmusát. A politika alakításában jobban támaszkodjon a párttagság és a társadalmi aktíva erőinek közreműködésére. A tagkönyvcserét megelőző beszélgetések, a mostanáig kibontakozott széles körű eszmecsere jó feltételt teremt ahhoz, hogy megújítsuk munkánkat. Világosan kell látnunk, hogy a párt, a szocializmus jövőjéről van szó, a szocialista építésben betöltött felelősségünk eredményes cselekvő érvényesítése a tét. Az eddigieknél élőbb kapcsolatot kell kialakítani az egyes párttag és a párt minden szervezete között mindkét irányban. Erősítenünk kell a párton belüli szolidaritást, a nyílt elvtársi vitákat, amelyekben az az érv dönthet, amit az élet igazol. Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a legfelsőbb pártszervtől az alapszervezetekig a nézetek szembesítésével, vitákban formálódik a párt politikája. Nagyon sok a tartal'éka a pártdemokráciának, a párt nyilvánosságának, a párt cselekvő egységének — és lehetne még sorolni. A pártnak mindenütt jelen kell lennie a társadalom mozgásaiban az eddiginél érzékelhetőbben, de módszereiben másként. Az állásfoglalás-tervezet egyik alapvető feladata, amely a továbblépés irányát is jelzi, hogy a párt elsősorban elvi-politikai eszközökkel szerezzen érvényt akaratának. Ez vonatkozik a gazdaságra, a társadalomra, az ideológiára, a kultúrára, az élet minden területére. Lényegesen csökkentenünk kell az operatív társadalmi folyamatok nagy részét közvetlenül szervező munkánkat, az energiánk döntő részét arra kell fordítani, hogy a párt politikáját a maga területén növekvő hatékonysággal képviselje a párt minden szervezete, testülete és tagja egyaránt. Alapvető fontosságú kérdésekben nem a különböző szintű felelős vezetők privát véleményére vagyunk kíváncsiak, hanem a párt vitában kiérlelt állásfoglalására, útmutatására. OLYAN GYAKORLATOT kell tehát kialakítani, amelyben a közvetett eszközök és módszerek kerülnek előtérbe, világosabban elhatárolódnak a szerepek, a feladatok, és így egyértelművé válik a felelősség is. ELÉGEDETLEN a párttagság széles köre a párt ideológiai tevékenységével, hiányolja a kellő ideológiai-politikai érvanyagot. A párt egészének ideológiai tevékenységében nem érzékelhető annak a megújuló elméleti tevékenységnek a hatása, amely a párt irányításával megindult olyan nagy kérdések újragondolásában, mint a szocializmusfelfogásunk, a kapitalizmusképünk, a világnézeti, erkölcsi kérdések vagy éppen a nyilvánosság társadalmi szerepe. A tervezet az ideológia feladatával távlatosan foglalkozik, de a párt egysége, a napi poiitikai munka igényli az agitáció és tájékoztatás meggyőző erejének, hatékonyságának fokozását. A tartalmi elemek hosszú sorát lehetne még csokorba gyűjteni, amelyek válaszokat, megújítást, de mindenekelőtt együtt cselekvést várnak mindannyiunktól. Erre bizonyára nagy szükség lesz, de nem gondoljuk, hogy erről itt és most kellene vitát rendezni. Jelen esetben a tartalmi tennivalók egyértelműsítése fontos, és ezeket szolgálva kell a párt, a társadalom, a gazdaság szervezetét és munkamódszerét korszerűsíteni. MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy az állásfoglalás-tervezetben, valamint a vitában megfogalEnyedl Zoltán felvétele mázott feladatok gyakorlati megvalósítása a pártértekezlet után további intézkedések sorozatát igényli a párt-, az állami és a társadalmi szervektől egyaránt. A konkrét tennivalókat a megyei pártbizottságnak is az országos pártértekezlet állásfoglalása ismeretében .kell véglegesítenie. Az idő sürget, fordulatot, forradalmi lendületet igényel. Nagy veszély lenne viszont a kapkodás, a felfordulás tudomásul vétele bárhol is. Meggyőződésünk, hogy pártunk, társadalmunk képes az új feladatokat cselekvően vállalni, eredményeinket megőrizni, továbbítani, tennivalónkat jól szolgálni és megoldani a szocialista Magyarország építésének további gazdagítását. Az állásfoglalás-tervezetről folytatott alapszervezeti és testületi viták tapasztalatainak megyei összegzését írásban megkapták a testület tagjai. Az összegzés főbb megállapításait az alábbiakban közöljük. A Központi Bizottság 1988. március 23-i ülését követően a pártközvélemény kedvezően fogadta, hogy részt vállalhat a pártértkezlet állásfoglalástervezetének megvitatásában. Ugyanakkor kivétel nélkül élesen bírálták, hogy ismét rövid idő állt rendelkezésre és felerősödtek azok a kételyek, hogy a vélemények beépülnek-e a dokumentumokba. Sokan élesen vetették fel a felelősség kérdését. Egyértelműen megfogalmzódott, hogy a pártértekezleten foglalkozni kell a személyes felelőisség kérdésével, és ennek figyelembevételével kell sort keríteni a szükséges személycserékre. ÁLTALÁNOS VÉLEMÉNY volt az is, hogy a tervezet nagyrészt a korábbi dokumentumokból jól ismert megállapításokat tartalmazza, ugyanakkor kedvezőnek értékelték a korábbi pártvitákban megfogalmazott néhány új elem, javaslat megjelenését. Többen hiányolták az egyértelmű és világos választ arra, hogy a szocializmus építésének mely szakaszában vagyunk, s melyek a jelenlegi időszak fő jellemzői (a gazdaság és az ideológia kapcsolata, a tulajdonviszonyok, az osztály(Folytatás a 2. oldalon.)