Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-15 / 89. szám

2 Péntek, 1988. április 15. Tanácskozott a Szeged városi pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról.) kely Sándor szóbeli kiegé­szítését követően többórás vita alakult ki. Dobóczky Károlyné, a szakszervezetek megyei tanácsánál elhang­zott véleményekről szólt, s elmondta, hogy az állasfog­lalás-tervezetet sokan túl ál­talánosnak tartják. Szólt ar­ról is, hogy nagyobb figyel­met kell szentelni a párt vezető szerepének hangsú­lyozására és a politikai in­tézményrendszer átalakítá­sának fontosságának. Kör­möczi László tájékoztatott arról, hogy a munkásőrség tagjait is élénken foglalkoz­tatják az állásfoglalás-terve­zetben megfogalmazottak. Nagy várakozással tekinte­nek a pártértekezlet elé, egyértelműen leszögezték tenniakarásukat és kérik a feladatok konkrétabb meg­határozását. Piros László szerint a dokumentum kri­tikus hangjából a jobbító szándék tükröződik, de sok­szor szűkszavúan fogalmaz, amely akadályozza az egy­értelmű értelmezést. Java­solta. hogy néhány pontban bővebben, konkrétabban fo­galmazzák meg az állásfog­lalást. Emellett kiemelte: el­engedhetetlenül szükséges a tevékeny alkotómunka rang­jának visszaállítása. Berta Istvánné azt kifogá­solta, hogy nagyon rövid idő állt rendelkezésre a doku­mentum áttanulmányozásá­ra, és a megfogalmazott cé­lok nem egészülnek ki a konkrét tennivalókkal. Ha­sonló véleménnyel kezdte hozzászólását Csernai László is. Majd elmondta, az orvos?­egyetemen lezajlott vitákból kiderült, hogy a párttagság konkrétabb programot vár, olyat, amely mögé egyértel­műen fel tud sorakozni. Szin­tén erről beszélt Berta Ist­ván is. Gazdasági életünket elemezve javasolta, hogy legalább az egyes válságága­zatokra vonatkozóan fogal­mazódjék meg konkrétabb javaslat, majd szólt a döntés­előkészítők felelősségéről. A pártélet belső dolgairól szól­va felvetette: fontosnak tart­ja, hogy Csongrád megyének is legyen képviselője az MSZMP Központi Bizottsá­gában. Fraknóy Góbor hoz­zászólásában kiemelte, a párt az elmúlt évek során is törekedett arra, hogy az or­szág társadalmi-gazdasági életét a legjobb irányba befolyásolja. Bizonyítják ezt a korábban meghozott határozatok. De nagy gond, hogy ezek következetes vég­rehajtása nem történt meg. Hangsúlyozta: a pártérte­kezleten fogalmazódjék meg, hogy az MSZMP a megkezdett reformok követ­kezetes híve, és ellenáll minden olyan törekvésnek, amely a visszarendeződést szolgálná. A pártélet kér­déseit részletezve elmond­ta: növelni kell a tagság szerepét a párt döntéseinek meghozatalában, és szüksé­ges lenne a közvetlen vá­lasztási rendszer kidolgozá­sa is. Konya Mária az árpoliti­ka egyes torzulásaira, így például a gyermekruházati cikkek áraira hívta fel a figyelmet, majd Tóth Ta­mas a KISZ szegedi szerve­zeteiben kialakult álláspon­tokról beszélt. Igy például kérte, hogy pontosabban fo­galmazzák meg a párton belüli kisebbségre vonatko­zó részt, az MSZMP követ­kezetesebben hasznosítsa a különböző tudományos ku­tatások eredményeit, és tá­mogassa a nagyobb nyilvá­nosság megteremtését. Szólt arról is, hogy követelmény­ként fogalmazódott meg egy reális szocializmuskép ki­alakítása. Faragó M, Vil­mos figyelmeztetett arra, hogy az annyira várt meg­újulás csak úgy következ­het be, ha a maga terüle­tén mindenki tudása legja­vát nyújtja, s kialakul egy olyan közhangulat, amely­ben nemcsak másoktól, föl­ső fórumoktól várjuk a gon­dok megoldását. Besenyei Zoltán a felve­tésekre reagálva szólt a fe­lelősség kérdéséről, s ő is kiemelte a vitában több­szőr is felvetett, a mai kor­nak megfelelő szocializmus­kép kidolgozásának szüksé­gességét. Gárgyán Erzsébet azt kifogásolta, hogy a do­kumentum nem tükrözi megfelelő módon a . nagy­ipari munkásság társadal­munkban betöltött szerepét, és javasolta, hogy olyan konkrét elveket fogalmaz­zanak meg, amelyek egyér­telműen biztosítják a to­vábblépést, megfogható célt jelentenek a kommunisták számára. Kristó Gyula fel­vetette: az állásfoglalás­tervezetben nem tükröződik, hogy a párt számos tudo­mányos intézet kutatására is támaszkodhat, pedig er­re nagy szükség lenne, hi­szen csak így érhető el, hogy a szocializmusról al­kotott elvárások valóban a realitásokat tükrözzék, meg­tisztuljon .szocializmuské­pünk. Kérte, hogy szintén a tudomány eredményeire támaszkodva mérjük fel pontosan az ország gazda­sági-társadalmi helyzetét, és sokkal jobban vegyük fi­gyelembe az eltérő érdeke­ket. Szólt arról is, hogy az MSZMP ne ragaszkodjon kongresszusok összehívása­kor az ötéves ciklusokhoz, hanem a legfontosabb ta­nácskozások időpontját igazítsa a kialakult hely­zethez, a tennivalókhoz. Hangsúlyozta a politikai intézményrendszer reform­jának szükségességét. Mucsi Ferencné arról szólt, hogy szükséges lenne egy új ér­telmiségi politika kidolgo­zása, s ezen belül hangsú­lyosan figyelembe kellene venni a pedagógusok mun­kájának fontosságát. Koncz János a vita során többször is felvetődött kér­désre — miért volt szük­ség a pártértekezlet idő­pontjának májusi kijelölé­sére? — válaszolva elmond­ta: csak igy érhető el. hogy az itt elfogadott határoza­tokból adódó tennivalókat konkrétan ki tudják dolgoz­ni a különböző szervek az év végére, és januártól már kezdődhessen a feladatok végrehajtása. A szocializ­muskép kidolgozására felve­tődő kérdések kapcsán el­mondta, hogy a tavaly Szegeden megtartott elmé­leti tanácskozás már ezt a célt szolgálta, s hasonlóan lehet értékelni a közelmúlt­ban Békéscsabán megtartott fórumot is. Ezt követően hangsúlyozta a nyilvános­ság fontosságát, azt, hogy a pártban folyó vitát a lehe­tő legszélesebb körben is­mertetni kell. Végül el­mondta, reális az a kérési, mi­szerint egyes elméleti prob­lémákkal, igy például a válság fogalmának tisztázá­sával behatóbban kell fog­lalkozni. Valkusz Pálné konkrét javaslatot fogalmazott meg a tegnapi tanácskozáson: ki-ki addig maradhasson pártfunkcióban, amíg ele­get tud tenni az elvárások­nak, vagyis ne kösse két ciklushoz a dokumentum. Székely Sándor vitaössze­foglalójában elmondta, a tapasztalatok alapján általá­nosnak tekinthető a szegedi párttagság kórében az a vé­lemény, miszerint az állás­foglalás-tervezetet át kell dolgozni annak érdekében, hogy alkalmassá váljon a pártértekezleten való előter­jesztésre. A párttagok konk­rétabb fogalmazást várnak és olyan célmeghatározást, amely alkalmas arra, hogy felsorakoztassa a párttagsá­got. Törekedni kell a párt­vezetők és a párttagok kap­csolatának javítására épp­úgy, mint a párt és a töme­gek szövetségének erősítésé­re. A párton belüli informá­ciót úgy kell javítani, hogy elérje a várt nyitottságot és nyilvánosságot, s a párt munkastílusának átalakítá­sakor törekedni kell a moz­galmi jelleg erősítésére s a bürokratikus vonások meg­szüntetésére. Ezt követően a városi pártbizottság első tit­kára részletesen is kitért a vita során fölvetettekre, imajd elmondta, hogy a je­lentésben megfogalmazotta­kat kiegészítve a városi pártbizottság ülésén elhang­zottakkal továbbítják a föl­sőbb pártfórumokhoz. Ezt követően a testület a jelen­tést a kiegészítésekkel együtt elfogadta. Grósz Károly a Diósgyőri Gépgyárban A taggyűlést követően Grósz Károly válaszolt a sajtó jelen lévő munkatár­sainak kérdéseire. Az esz­mecserén szerzett benyomá­sairól szólva kijelentette: — Nagyon jó szellemű taggyűlésen vehettem részt, higgadt, tárgyilagos és szó­kimondó felszólalások hang­zottak el, elsősorban a tet­tekről, a munkáról, annak feltételeiről, s a politika lé­nyeges kérdéseiről mondtak véleményt a diósgyőri kom­munisták. Nagy politikai érettséggel, s úgy foglaltak állást a helyi dolgokban, hogy abban tükröződtek az ország egészének ügyei is. Ami az állásfoglalás-terveze­tet illeti: csaknem minden felszólaló úgy vélte — meg­győződésem szerint joggal —, hogy a dokumentum na­gyobb figyelmet fordít a helyzetelemzésre, mint a te­endők körvonalazására. A tervezet alapján ebben a pártszervezetben nem érzik világosan, hogy mit vár tő­lük a vezetés, hogyan tud­nak ők segíteni a problémák megoldásában. Bíráló meg­jegyzéseket kapott az ideoló­giával összefüggő témakör is; mint mondották, több helyütt nem fogalmaz eléggé világosan az okmány, néhol bizonytalanság érződik ben­ne, s általában: száraznak,; nehezen érthetőnek mondot­ták a dokumentum szövegét. Egy kérdésre válaszolva immár szélesebb összefüg­gésben szólt a Politikai Bi­zottság tagja az országos ér-, tekezletre készülő párttag­ság hangulatáról, a most zajló eszmecsere tapasztala­tairól. Mint mondotta, aktí­vabbak most a párttagok, mint korábban, s ez nagyon jó dolog. Az eszmecseréken elhangzó vélemények két csatornán jutnak a vezetés­hez. Egyrészt az illetékes párttestületek összegezik azokat, s a megyei pártbi­zottságok tapasztalatai végül a KB Titkárságának az asz­talára kerülnek. Másrészt pedig az ilyen közvetlen ta­lálkozások, mint a mostani, ugyancsak sok élményt, hasznosítható tapasztalatot adnak a további munkához. Az állásfoglalás-tervezetet kidolgozó munkacsoport megpróbálja majd úgy ösz­szegezni az országos eszme­cserében elhangzottakat, hogy abból a tagság jelentős része ráismerjen saját gon­dolataira és törekvéseire. Minden javaslat, vélemény persze nem kerülhet be a pártértekezlet elé terjeszten­dő anyagba, de az igazán fontos az, hogy valamennyi értékes gondolat igenis épül­Csiitörtökön a Diósgyőri Gépgyárba látogatott Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Dudla Józsefnek, a Borsod megyei pártbizottság első titkárának társasá­gában részt vett és felszólalt a gépgyár egyik párt­alapszervezetének taggyűlésén. Rigó István alapszer­vezeti titkár vitaindítója után a 32 tagú, főként for­gácsoló szakmunkásokat tömörítő kommunista közös­ség nyolc tagja fejtette ki véleményét az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről. jön be a pártértekezlet utá­ni mozgalmi munkába. Grósz Károly kitért arra is, hogy a társadalomban felfokozott várakozás érzé­kelhető a májusi országos értekezlet iránt. — Ezt a várakozást jo­gosnak tartom, hiszen na­gyon bonyolult, ellentmon­dásos gazdasági és társadal­mi viszonyokat élünk meg riapjainkban, és valameny­nyien keressük a kiutat. A felvetődött kérdésekre az emberek különböző válaszo­kat adnak, s ez önmagában is gerjeszti a várakozást. Ugyanakkor jelen vannak il­lúziók is, s a túlzott vára­kozás nem a legideálisabb feltétel a higgadt döntések­hez. De a vezetésnek ezzel számolni kell, természetes jelenségnek kell tekinteni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a pártértekezlet nem Izár le egy időszakot, ellen­kezőleg, csupán egy állomás­nak tartom azon az úton, amelyen sok esztendőn ke­resztül halad majd egy ak­tivan politizáló párt és tár­sadalom. A kormány elnöke kitért olyan konkrét kérdésekre is, amelyek a mostani taggyű­lésen is szóba kerültek, s amelyek az egész ország közvéleményét foglalkoztat­ják. Szólt arról, hogy a di­ósgyőri kommunistákat ért­hetően foglalkoztatja a mun­kanélküliség veszélye, ezért felszólalásában ismertette a kormányzat foglalkoztatás­politikai törekvéseit. Rámu­tatott: jelenleg a munka­nélküliség veszélye országo­san nem olyan nagy. mint amilyen mértékben a közvé­leményben jelen van az ag­godalom. Az országos szá­mokat tekintve változatlanul jóval több munkahelyet tu­dunk kínálni, mint amennyi iránt kereslet van. Igaz ugyanakkor, hogy a kínálat és kereslet között sem terü­letileg, sem a szakmai ösz­szetételt tekintve nincs összhang. Regionális problé­mákkal tehát valóban meg kell birkózni. Hozzátette: ha igaz lenne a hír, hogy rö­videsen több tízezer munka­nélküli foglalkoztatásának gondjával állna szemben a kormány, az azt jelentené, BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS TANÁCSKOZÁS A szocialista országokban kibontakozó megújulási fo­lyamat, a kommunista pár­tok politikájában tapasztal­ható változás, a Szovjetunió­ban végbemenő átalakítás kedvező feltételeket teremt arra, hogy a kommunista mozgalom ismét erőre kap­jon. A közös célok jegyében formálódik a kommunisták és más baloldali erők, hala­dó mozgalmak szövetsége és folytatódik, visszafordítha­tatlanná vált a demokrati­zálódási folyamat a mozgal­mon belül. A változások je­gyében a Béke és szocializ­mus című elméleti folyóirat tevékenységét is meg kell újítani — hangoztatta a lap jubileumi prágai tanácsko­zásán csütörtökön elmondott felszólalásában Szűrös Má­tyás, az MSZMP KB titkára. MAGYAR—NDK KÜLÜGYI MEGBESZÉLÉSEK Horn Gyula, az MSZMP KB tagja, külügyminisztéri­umi államtitkár csütörtökön befejezte kétnapos berlini látogatását. Megbeszéléseket folytatott Herbert Kroli­kowskJ külügyi államtitkár­ral, az NSZEP KB tagjával, és más külügyi vezetőkkel Fogadta őt Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, az NDK külügyminisztere. AQUINO KÍNÁBAN Corazon Aquíno Fülöp-szi­geteki elnök csütörtökön dél­előtt hi'atalos látogatásra Kínába érkezett. Ezalatt tel­jes készültségben van a Fü­löp-szigeteki hadsereg, hogy megakadályozzon egy esetle­ges puccskísérletet. Adóelőleg-fizetés az orvosi hálapénzek után A Pénzügyminisztérium­ban csütörtökön tájékoztat­ták az újságírókat az orvosi hálapénz adózásáról. Csúcs László főosztályvezető el­mondotta: a közelmúltban a Legfelsőbb Bíróságon állás­foglalás született. amely szerint az orvos és más egészségügyi dolgozó az ál­lami egészségügyi szolgálat keretében nyújtott ellátá­sért és szolgáltatásért anya­gi vagy más előnyt nem kérhet, az ellátást ilyen fel­tételhez n?m kötheti. Ha azonban a kizárólag és szo­rosan a gyógyító-megelőző tevékenységével kapcsolat­ban — annak külön elisme­réseként — felajánlott há­lapénzt vagy más juttatást az orvos utólag elfogadja, ezzel nem követ el bűncse­lekményt. Amennyiben ilyen forrásból jövedelme származik, az után adóznia is kell. A személyi jövede­lemadózásról szóló törvény előírja, hogy magánszemély bármilyen címen megszer­zett vagyoni értéke jövede­lemnek számit ami adókö­teles. A törvény végrehaj­tási rendelete szerint a bor­ravaló és a hálapénz nem minősül ajándéknak, ebben az esetben egyébként adó­mentes, de illetékköteles lenne. Az érintetteknek április 20-áig eleget kell tenniük az adóelőleg-fizetési kötele­zettségüknek, vagyis az ilyen címen elért jövedelem 20 százalékát be kell fizet­niük. Aki elmulasztja ezt a kötelezettségét, annak va­gyoni, jövedelmi helyzetét az adóhatóság öt évre visz­szamenőleg megvizsgálja. Ugyanis a hálapénz 1988. január 1-je előtt is adókö­teles volt, az általános jöve­delemadóról szóló rendelet alapján. Az adóhivatalnál termé­szetesen tisztában vannak azzal, hogy minden érintett egészségügyi dolgozónak más és más a jövedelmi helyzete. Van, aki egyálta­lán nem részesül hálapénz­ben. Mindenkinek tényleges jövedelme alapján kell el­készítenie adóbevallását Ezt az adóhivatal ellenőriz­ni fogja. Igy megvizsgálhat­ják az adózó vagyongyara­podásának mértékét, s azt, hogy a vagyongyarapodás forrásai adózott jövedel­mek-e. Lehetőség van arra is, hogy becsléssel felmérjék az adózó kiadásait, s azt összehasonlítsák bevallott jövedelmével. Amennyiben bizonyítható, hogy az ál­lampolgár a ténylegesnél kevesebb jövedelmet vallott be, az adóhatóság 50—200 százalékos bírságot szabhat ki. Galántai Pál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­tal elnökhelyettese elmon­dotta. hogy az adóelőleg be­fizetésének az adófelügye­lőségen vagy a postahiva­talokban kapható átutalási postautalványon lehet ele­get tenni. A befizetés pos­tai csekken, vagy átutalási betétszámláról is történhet. A pénzt minden esetben a 232-90 605-6359-es számú magánszemélyek személyi jövedelemadó és késedelmi pótléka elnevezésű számlá­ra kell átutalni. Az utalvá­nyon vagy a csekken fel kell tüntetni a személyi, vagy ha van, az adószámot. hogy megkezdődött a gazda­ság strukturális átalakulása. De, sajnos, itt még nem tar­tunk. Elmondotta, hogy a kor­mányzat dolgozik a lakás­gazdálkodás korszerűsítésén is. Sokáig nem tartható a lakásépítésre és -fenntartás­ra adott évi 50 milliárd fo­rintnyi állami támogatás je­lenlegi elosztási szerkezete. Hiszen az 50 milliárd na­gyon nagy pénz, mégis min­denki elégedetlen. Aki álla­mi bérlakásban lakik, az azért, mert elmarad a fel­újítás, aki lakást épít vagy házat vásárol, az azért, mert fél a jövőtől, az eladóso­dástól. Egyesek nagy jövede­lemre tesznek szert albérleti díjakból vagy más módon, miközben sokaknak egysze­rűen nincs lakásuk. A je­lenlegi struktúra tehát nem jó, s a kormány most ennek megváltoztatásán dolgozik, ugyanakkor a KISZ is for­málja ilyen irányú elképze­léseit. A kormányzati munka re­formjának soron következő lépéseiről szólva a Minisz­tertanács elnöke a tudomány irányításával kapcsolatos kérdéskör áttekintését emel­te ki. Mint mondotta, az év második felében tervezik megvizsgálni a tudománypo­litikai bizottság helyét, sze­repét, tevékenységének kor­szerűsítését, továbbá a Ma­gyar Tudományos Akadémia és az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság munkáját. Egy másik nagy kérdéskör pedig a területpolitikai, tele­pülésfejlesztési munka, az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium ezzel kap­csolatos irányító tevékeny­ségének áttekintése. Emellett a kormány szervezeti fel­építésében már eddig tett lépések tapasztalatait is fo­lyamatosan figyelemmel kí­sérik, ügyelve arra, hogy az új, illetve módosított hatás­körű minisztériumok, irá­nyító szervek megtalálják helyüket a kormányzati struktúrában. Grósz Károly a beszélge­tés során rendkívül nagyra értékelte azt a magatartást, amelyet a vállalatok leg­többje tanúsít az áremelé­sekkel kapcsolatban. Emlé­keztetett rá: amikor a kor­mány önmérsékletet kért a gazdálkodó szervektől, akkor egyben kötelezettséget is vállalt, hogy nem hoz olyan Intézkedéseket, amelyek to­vább nehezítenék a vállala­tok helyzetét. Nagyon sok példa tanúskodik arról, hogy a vállalatok megértették az ország helyzetét, segíteni akarnak, döntéseik komoly felelősségtudatról tanúskod­nak. Ezzel összefüggésben a kormány elnöke kitért arra is, hogy az új adórendszer­nek az árakra gyakorolt ha­tása ellentétben áll a kor­mányzat előzetes elképzelé­seivel, szándékaival. Mint mondotta, jobbítani szeret­tünk volna, de ez nem kö­vetkezett be. A szándék és a valóság közötti nagy kü­lönbség megszüntetésére munkabizottságok alakultak, s a Minisztertanács foglal­kozik ezzel a kérdéssel. Jó partner ebben a Magyar Gazdasági Kamara, sokat se­gít azzal a szándékával, hogy a gazdálkodók és a kormányzat közötti érdek­egyeztetés fórumává, ezen belül az áralkuk fórumává váljék. Ez egy korszerű meg­oldásnak tűnik, és hosszú távon beépülhet az intéz­ményrendszerünkbe, erősít­ve egyszersmind a vállalati önállóságot is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom