Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

2 Csütörtök, 15)88. március 17. Tanácskozik az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Urbán Lajos válasza Több felszólaló nem lévőn. ismét Úrban Lajos közledési miniszter kapott szót. Válaszában megköszönte az igen alapos törvény-előkészítő munkát. Utalt arra, hogy minden módosító javaslatot elfogadtak, mégpedig azért, mert azok többsége a mindennapi életből merített személyes tapasztalatokhoz fűződött. Elmondotta: a kormány neveben is megerősítheti, hogy az utak ügye állami ügy. Hozzátette: évente 15 milliárd forintot fordítanak útépítésre, -fenntartásra, s számítanak továbbra is a költségvetésen kívüli, helyi forrásokra. Ezek összege évente mintegy 200—300 millió forint. Emlékeztetett arra, hogy az állam a költségvetésből magas műszaki parrrr.cterekkel rendelkező utakat épít, ezért indokolt mérlegelni, hogy ezeket az «»utópályákat használók valamilyen módon hozzájáruljanak az építési költségekhez. Most elvi lehetőséget kapott a kormány arra, hogy kidolgozza az autópálya-használati dij szedésével kapcsolatos rendelkezéseket. Nem tartotta indokoltnak a miniszter az országos és a tanácsi úthálózat szétválasztását. mondván: a forgalom terjedésének mértékében a tanácsi utak is fokozatosan az országos úthálózat részévé válnak. Az útalapról szólva kifejtette: kívánatos egy olyan költségvetési hányadot rpeghatározni, amely a forgalomnövekedéssel párhuzamosan évről évre bővül. A növekedés mértéke évente mintegy ötmilliárd forint, ennek az összegnek a felhasználása nélkül az országos úthálózatban jelentős károk keletkeznének. A miniszter válaszában kitért az autópályák építésének ütemével kapcsolatos kérdésekre is. Elmondotta, hogy nem halogathatok a munkálatok az Ml-es autópályán, és Sopronban, Mosonmagyaróváron, Győrött is be kell fejezni az autóutak építését. Indokoltnak tartotta, hogy déli irányban Kecskemétig jusson el az autópálya. A járművekkel kapcsolatban megjegyezte: ma még időszerű a javítószolgálatot, az alkatrészellátást törvényi szinten szabályozni, ugyanis" nem egyszerűen kereskedelmi kérdésről van szó. A felszólalásokkal összhangban túlhaladottnak ítélte a közületek személygépkocsi-használatával kapcsolatos szabályozást, s egyetértve az ülésen elhangzott indítvánnyal, úgy vélte: a közületekre kell bízni, hány személygépkocsi használatát tartják szükségesnek. Hasonlóképpen oldani kívánatos a magánfu«arozással kapcsolatos rendelkezéseket is. A miniszter végül nem ellenezte, hogy az egészségvédelem fogalma bekerüljön a törvénymódosítás szövegébe. Hatá roza th oza ta I Urbán Lajos válasza után határozathozatal következett. A képviselők először az építési és közlekedési, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által már elfogadott — s az Országgyűlés tagjainak írásban elküldött — módosító .ndítványokról döntöttek. A két bizottság összesen 16 pontban fogalmazta meg javaslatait, amelyekről a képviselők külön-külön szavazlak. Egy kivétellel — amelyre öten nemmel szavaztak es hárman tartózkodtak — i. módosító javaslatokat egyhangúlag elfogadták. így oéldául a torvénybe került, hogy a lakott területeket, különösen a történelmi városrészeket, a műemléki és védett természeti területeket, továbbá a gyógy- és üdülőhelyeket forgalomszabályozási eszközökkel és megfelelő várakozási díjak alkalmazásával is fokozottan védeni kel) a közúti közlekedés károsító hatásaitól. Ugyancsak elfogadták azt a módosító indítványt, hogy a közút megrongálódását a közút kezelője köteles haladéktalanul kijavítani, vagy a közút lorgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetet elhárítani. A kijavításig, illetőleg a veszélyhelyzet elhárításáig köteles a torgalomban részt vevőket a veszélyre figyelmeztetni, szükség esetén sebesség- vagy súlykorlátozást elrendelni, illetőleg a közutat lezárni. Egyhangúlag fogadták el azt a módosító javaslatot is, amely kimondja, hogy a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért — a közművek építését és fenntartását kivéve — cüja: kel! fizetni. Ezt követően a már elfogadott módosításokkal kiegészített törvényjavaslatról szavaztak a képviselők. Az Országgyűlés a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslatot általánosságban, és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. * Ezután a napirend szerint megkezdődött a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szó'ó törvényjavaslat tárgyalása. Markója Imre expozéja Ezután Markója Imre igazságügy-miniszter bevezetőben elmondotta, hogy közel két évtized telt el a szövetkezetekről szóló törvény megalkotása óta. Bár szövetkezeti jogunk fejlődése sem volt töretlen, mégis e törvénynek jelentős szerepe volt abban, hogy keretei között a szövetkezeti mozgalom kiemelkedő sikereket ért el. Hazánk ma a társadalmi és a gazdasági reformok korát éli. A jogalkotásra jelentős felelősség hárul abban, hogy a reformfolyamat kibontakozását minél következetesebben segítse elő. Éppen ezért megújulásra van szükség a szövetkezeti jog területén is. Indokolt napirendre tűzni — a nem is távoli jövőben — a szövetkezetekre vonatkozó szabályozás átfogó és teljes felülvizsgálatát: egy új szövetkezeti törvény megalkotását. Ehhez azonban komoly, tudományosan is megalapozott előkészítő munkára van szükség, amely már elkezdődött. Az Országgyűlés elé terjesztett torvénytervezet ezért meg nem a szövetkezeti jog átfogó reformját tűzte ki célul. A javaslat azokat a változtatásokat kívánja végrehajtani, amelyek elősegítik a törvényben megfogalmazott elvek következetesebb érvényesülését. A továbbiakban a módosítás fő törekvéseiről szólt a miniszter. Hangsúlyozta, a szövetkezeti törvény alapelve, hogy a szövetkezet a tagoké, ők döntenek belső ügyeiben, így a szövetkezeti önkormányzat kérdéseiben is. Ehhez nélkülözhetetlen eszköz, hogy a szövetkezetek belső életében meghatározó szerepük legyen az alapszabályoknak, és egyéb belső szabályzatoknak, a jogi szabályozás pedig tág keretet adjon ezek demokratikus, a tagok akaratát tükröző, s az egyes szövetkezetek adottságaihoz igazodó kialakítására. Ez az elv azonban jelenleg — részben a törvény időközi módosításai folytán — nem valósul meg következetesen. A szövetkezetek önkormányzati szervezetére, és ezek működésére vonatkozó magas szintű jogi rendelkezések túlzottan aprólékos, bürokratikus jellegű szabályozásuk révén gátolják a szövetkezetek döntési önállóságának, s ezzel a szövetkezeti demokráciának mind teljesebb érvényesülését. Ennek következtében a szövetkezeti alapszabályok, és más belső szabályzatok sem töltik be megfelelően a szerepüket, szabályaik sokszor mechanikus ismétlései a jogszabályok rendelkezéseinek. A szövetkezeti önkormányzat erősítése ezért szükségessé teszi annak felülvizsgálatát, hogy össztársadalmi érdekből milyen kérdésekben szükséges a továbbiakban is egységes központi szabályozás, s megköveteli az ilyen érdekkel nem indokolható jogi kötöttségek feloldását. Ezt a célt követve a javaslat kimondja, hogy a jövőben a szövetkezet dönt — alapszabályában — arról, rendszeresít-e a közgyűlés mellett küldöttgyűlést is, és ha igen, néhány, a közgyűlés kizárólagos hatáskörében maradó ügyön kívül a döntési jogköröket milyen módon osztja meg a két vezető testület között. A tervezet szerint bővülne a szövetkezesági önállóságát. Ez nélkülözhetetlen feltétele az eredményes gazdálkodásnak, s ezen belül a gyorsan változó gazdasági-piaci követelményekhez való alkalmazkodásnak. A törvényjavaslat előkészítése során ezért törekedtünk a szövetkezetek gazdasági tevékenységével kapcsolatos indokolatlan korlátok lebontására. A miniszter a továbbiakban egy új szövetkezeti formáról, a kistermelők szövetkezetének intézményesítéséről szólt. Elmondotta: a jelenlegi szövetkezeti formákban — s ez vonatkozik a kisszövetkezetekre is — a közös gazdasági tevékenységnek, s az ebből való részesedésnek van meghatározó szerepe. A tagok saját gazdasági tevékenysége — így a háztáji gazdálkodás is — jelentős, de mégis csak „kiegészítő" jellegű. Most, gyakorlati igényként merült fel egy olyan új szövetkezeti forma létrehozása is, amely elsődlegesen a tagok saját gazdasági tevékenységére épül, s a szövetkezet fő feladata, hogy ezt a gazdasági tevékenységet a közös árubeszerzés, valamint az értékesítés megszervezésével, és más módon elősegítse. Erre elsősorban a mezőgazdaságban lehet szükség, azokban az esetekben, amikor — például a természeti adottságok miatt — a földek nagyüzemi megművelése nem gazdaságos. Hasonló igények merültek fel azonban — a kistermelők, kisiparosok, vállalkozók részéről — a gazdasági élet más területein is, így többek között a magántaxik üzemeltetésével kapcsolatban is. A törvényjavaslat ezért — új formaként — lehetővé teszi a kistermelök szövetkezetének létrehozását. Ennek célja, hogy tagjai gazdasági tevékenységét összehangolja, és szolgáltatásokkal segítse, továbbá gondoskodjon a kistermelők munkáját segítő eszközök biztosításáról, valamint létesítmények fenntartásáról és működéséről. Ezekben a szövetkezetekben csak az említett eszközök és létesítmények vannak szövetkezeti tulajdonban; a saját gazdasági tevékenységének alapjául szolgáló vagyon a tag tulajdona. Mivel új elveken alapuló szövetkezeti formáról van szó, amellyel kapcsolatban még nincsenek tapasztalatok, a javaslat csak a kistermelők szövetkezetére vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseket tartalmazza. A részletes szabályozásra, s ennek során a szövetkezetekre irányadó általános szabályoktól való eltérésre a törvényjavaslat a Minisztertanácsnak ad felhatalmazást — mondotta végezetül a miniszter. Vélemények, javaslatok tek önállósága más kérdésekben is, így például abban, hogy egy vagy több önkormányzati szabályzatot alkotnak-e, milyen bizottságokat alakítanak, a tisztségviselőiket milyen időtartamra választják meg; és így tovább. A szövetkezetek autonómiáját szélesíti a törvényjavaslat azzal is, hogy feloldja a státusváltozással, vagyis, az átalakulással kapcsolatos merev szabályozási kötöttségeket. A jövőben a közgyűlés általában szabadon dönthet a szövetkezetnek más ágazatba tartozó, vagy más formájú szövetkezetté való átalakulásáról. Természetesen megmarad a lehetősége annak is, hogy az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályok az átalakulást feltételhez kössék. Ilyen feltételt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok állapítanak meg. Végül: a szövetkezeti demokrácia elvének megfelelően a törvény eddig is lehetővé tette a szövetkezet két vagy több szövetkezetié való szétválását, valamint azt, hogy a tagok egy része — a szövetkezetből kiválva — új szövetkezetet alakíthasson. Ennek a jognak a gyakorlati érvényesülését, s egyszersmind a kisebbség jogainak a védelmét segíti elő a törvényjavaslat azzal, hogy az említett esetekben a vagyonmegosztás kérdésében megfelelő jogorvoslatot biztosít: azok számára, akiknek jogos érdeke sérelmet szenvedett, lehetőséget ad a bírósági út igénybevételére. Szövetkezeti törvényünk alapvető elvként fogalmazza meg a szövetkezetek gazdaTallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa, a törvényjavaslat bizottsági előadója hangsúlyozta: a tervezett módosítás csak az ipari, a fogyasztási, a takarék- és a lakásszövetkezeti szférát érinti. Ezekben az ágazatokban csaknem 3,3 millió szövetkezeti tag tevékenykedik. Az ipari szövetkezetekben tavaly mintegy 136 milliárd forintnyi termelési értéket hoztak létre, a fogyasztási szövetkezetek működtették a kereskedelem és a vendéglátás egyharmadát, s a takarékszövetkezetok kezelték a lakossági betétek 12—13 százalékát. Sokéves gyakorlat bizonyítja, hogy a szövetkezetek működését bürokratikus formaságok nehezítik, hatósági felügyeletük formális, tevékenységükben sok a szükségtelen elem. A most benyújtott törvényjavaslat ezeken a gondokon igyekszik segíteni. Növeli a szövetkezeti önkormányzat szerepét, lehetővé teszi a tevékenységi kör gyors hozzáigazítását a gazdasági környezet változásához, és egyben jobb garanciát ad a kisebbségi jogok érvényesítésére is. Hiánypótló szerepet tölthet be, szövetkezeti életünk új színfoltját jelentheti a kistermelök szövetkezeteinek megjelenése. Az új szervezetek az egyéni termelés, szolgáltatás fenntartása mellett képviselhetik a közös érdekeket. Tallóssy Frigyes elmondta, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság egyetért a törvény változtatásával, s a bizottsági vita során a képviselők maguk is tettek néhány, az érdemi részt kevésbé érintő módosító javaslatot. A bizottsági előadó néhány olyan közgazdasági feltételiül is szólt, amelynek kialakífása nélkülözhetetlen. Végezetül a jogi bizottság nevében az írásban előterjesztett szövegmódosításokkal együtt — elfogadásra ajánlotta a módosítást. A törvényjavaslathoz Kovács Sándor (Tolna m. 8. vk), a Dunaföldvári Afész elnöke szólt hozzá. A fogyasztási szövetkezetek szempontjából fontosnak tartotta a szövetkezeti törvény módosítását. Kifejtette: a szövetkezetek szempontjából fontos, hogy termelési szerkezetüket önállóan, mindenféle külső engedélyeztetési eljárás nélkül megváltoztathatják. Erre eddig nem volt lehetőségük, ami az állami vállalatokkal szemben hátrányt jelentett, azok uevanis nem kényszerültek a bürokratikus utak végigjárására. Hangsúlyozta a kistermelői szövetkezetek létrehozásának fontosságát; ezek — mint rámutatott — jól kiegészítik a ..nagyobbak" kínálatát, és lakossági szolgáltatásokat is elláthatnak. A képviselő sürgette, hogy ésszerűsítsék a szövetkezetek ellenőrzési rendjét; túlságosan gyakoriak ugyanis a különböző szervek párhuzamos ellenőrzései, vizsgálatai. Üdvözölte, hogy az egységes szövetkezeti törvény megalkotása folyamatban van, s szükségesnek tartotta, hogy e fontos jogszabály kidolgozásánál a kormány — az érdekképviseleti szervek mellett — kérje ki a szövetkezetek tagjainak és vezetőinek a véleményét is. Markója Imre igazságügyminiszter röviden válaszolt az elhangzottakra. Hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat elfogadása után a kormány véglegesíti a törvényjavaslattal kapcsolatos végrehajtási rendelkezéseket, s elvégzi egyéb, a módosított szövetkezeti törvénnyel öszszeíüggö jogszabályok felülvizsgálatát is, megteremtve ezzel a kívánt összhangot. Arról is szólt, hogy az előkészületben levő új szövetkezeti törvény körvonalazódó elgondolásait előzetesen széles körű társadalmi vitára bocsátják. Markója Imre válasza után határozathozatal következett. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság állal megfogalmazott, s most egyenként szavazásra bocsátott hét módosító javaslatot elfogadták. Ezután a képviselők a szövetkezetekről szóló 1971. évi III törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot egészében és a módosító javaslatokkal együtt — egy tartózkodás ellenében — elfogadták. Váncsa Jenő fölszólalása Ezután — a napirendnek megfelelően — Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztette az 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Rámutatott: a jog eszközeivel is törekedni kell arra, hogy népgazdaságunk sikeres' vállalkozási formája, a szövetkezés jobban alkalmazkodjék a megváltozott körülményekhez, a jövő feladataihoz. Utalt a tsz-ek nagy gazdasági súlyára; ezek állítják elő — a háztájival együtt — a mezőgazdasagi termékek, termények kétharmadát, így valóban meghatározó a szerepük a termelésben. Nem különben nagy a súlyuk a munkaerő foglalkoztatásában is; ahhoz a körhöz, amelyre a termelőszövetkezeti törvény hatálya kiterjed, kereken 800 ezer ember kapcsolódik. A háztáji kistermelői kapcsolatok révén pedig további csaknem egymillió család élet- és munkakörülményeit befolyásolják a termelőszövetkezetek. — Annak ellenére — folytatta —, hogy a termelőszövetkezeti törvény már több mint húsz éve született, időt állónak bizonyult. Egyelőre elégséges néhány elemének a módosítása. A ma agrárpolitikai gyakorlata a szövetkezeti jelleg erősítésére törekedve igyekszik elérni, hogy a termelőszövetkezeti nagyüzemben dolgozók jobban gazdának érezzék magukat. A szocialista tulajdonról vallott felfogásunk korszerűsödése, a gazdasúg változó feltételeihez való gyors, rugalmas igazodás biztos jövőt ígér a szövetkezeteknek. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a módosítási javaslat összhangban van a kormány kibontakozási programjával. Azok a változások, amelyeket a napirenden levő törvénymódosítás tartalmaz, egy irányba mütatnak: a nagyobb önállóság, a kiteljesedő önkormányzat irányába. A termelőszövetkezeti mozgalomban eléggé egyöntetű az igény: legyen kevesebb a külső megkötöttség. Helyeselhető ez a törekvés, hiszen magában hordja a nagyobb felelősséget és kockázatvállalást is. Bővíti, növeli azokat a lehetőségeket, amelyek mödet adnak arra, hogy a termelőszövetkezet közössége — adottságainak megfelelően — még inkább maga aiakítsa ki a közösség működési. szervezeti rendjét, /¡yen irányba hat az önkormányzattal kapcsolatos kötelező előírások csökkentése. A szövetkezeti demokrácia szervezeti kereteinek fejlesztése nem formai kérdés. Nagy a valószínűsége annak, hogy akik a kereteket megválasztják, meg is töltik azokat tartalommal. Megszüntethetők, csökkenthetők a kötelező bizottságokra, a testületek létszámára, az ülések számára vonatkozó törvényi előírások. Módosulhatnak a közgyűlés, a küldöttgyűlés, a vezetőség tevékenységét szabályozó rendelkezések, nagyobb mozgásteret nyitva a tagi, a tulajdonosi jogok gyakorlásához. Megállapította: több szövetkezetben okoz nehézséget az aktív korú tagság rendszeres foglalkoztatása. Ezzel a ténnyel számolni kell a megújhodó termelőszövetkezeti törvényben is. Az élőké-