Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

78. évfolyam, 62. szám 1088. március 14., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Szükség V

an egy szavunk — a válság —, melyet unásigkopásig használtunk már. Emlegetésének jogossága, tartalmának illetékessége vitathatatlan, hiszen amerre csak nézünk — oktatastól az egészségügyig, kereskedelemtől az építőiparig —, mindenütt a válság egyértelmű tüneteivel találkozunk. E szó kizárólagossága azonban már-már tarthatatlan. A jogosság és a kizárólagosság, mint ellentétes pólusok, kiegészítik ugyan egymást, de ha csakis az. egyikre, — esetünkben a válság illetékességére — koncentrálunk, figyelmen kívül hagyjuk az ellentétek egységének még a lehetőségét is. Magyarán: egyoldalú a gondolkodásunk, csak a panasz kifejezéseit használjuk ahelyett, hogy a tisztességesen megalkotandó jövőre függesztenénk a tekintetünket. Eme szózat, itt föntebb, nem az állami kincstár optimizmuskészletéböl keveredett ide. Felszólamlásomban ugyanis egy pillanatig sem szeretném tagadni, hogy válságban élünk. Sót: mély és nagyon kevés kiutat láttató gödörben élünk. Éppen ezért kell túllépni helyzetünk egyszerű regisztrálásán, hogy végro kimondassék: gyökeres változás kell, a toldozás-foldozás ideje ugyanis nem tegnap, hanem egy évtizede lejárt Nem akarom ostorozni azokat, akik kizárólag sanyarú sorsukon évődnek, hiszen évek óta mást sem diktálnak beléjük, hogy veszítünk, fogyunk, csökkenünk, azaz, valamiben, valahol megint kevesebbek lettünk. Éppen e helyzet miatt, célszerű lenne tudományosan is elhelyezni a mi külön, magyar valóságunkat a szocializmus történetében és az általános világválság erőtereiben. Elegendő talán arra utalni, hogy Magyarországon kívül a világ további száz országa küzd hasonló gondokkal. A hagyományos emberi értékek válsága, a civilizáció tartalmainak devalválódása általános jelenség. S tudnunk kell azt is. hogy a legfejlettebb országok — az első harmincba tartozók — bizonyos mértékig már a továbblépésen törhetik kollektív elméjüket, hisz a mélypontot már maguk mögött hagyták. Nem lenne szabad szégyellni: működőképességük miatt tanulnivalónk van tőlük. Ha csak válságaink — egyébként szükségszerűen átfogó — elemzéséig, a leírásig jutunk, el, akkor nehezen kerülhetünk ki e nagy, erős nemzeti sokkhatás alól. Szinte jól érezzük magunkat ebben a leblokkolt állapotban: ülünk, sőt elnyúlunk süppeteg fotelunkban, és enerváltan szidjuk a rendszert Okunk is van — ketsegtelen —, hisz mi magunk, a tömegtájékoztatási dolgozói jelentettük, jelenthettük ki, hogy a szocializmus is válságba került De éppen azért, meri Európa egyre keletibbnek tűnő szegletében élünk, nekünk kell kimondani a gödörbe jutott nemzetek örök tanulságát Ma már ugyanis egyértelmű — s talán illetékes helyeken is látható —, hogy csak azoknak az országoknak fejlesztési stratégiája bizonyult sikeresnek, amelyek szellemi készletük működtetésével, ösztönzésével és kategorikus megbecsülésével úrrá tudtak lenni a helyzeten. Jó lenne tehát a szólamok közül a hétköznapi tudásba emelni azt az örök érvényű igazságot miszerint az alkalmas tudás termelőerővé válik. Itt természetesen az alkalmasságon van a hangsúly, elvegre, a ludas, mint termelőerő szlogenje épv oly silány igazság, mint amilyen butaság azt hinni, hogy minden ügyes suszter képes eligazgatni egy cipőgyárat. A tudást ugyanis összetévesztettük a szakismerettel. s tragikusan összecseréltük az oktatást a szakképzéssel. Helyben vagyunk. Az iskola, a képzés dolgairól kellene szólnunk, ám elérik tolakszik egy szemtelen kifejezés: az oktatás vilagvalsága. Huszonöt éve, egy UNESCO-kozlemenyben ekként foglalták össze e téma szakértői a válság elemeit: 1. az oktatásra irányuló tömegigeny ugrásszerű növekedése; 2. az anyagi eszközeik égető hiánya; 3. oktatási rendszerek örökölt tehetetlensége; 4. maguknak a társadalmaknak a tehetetlensége, amely megakadályozza az oktatás és a képzett munkaerő legkedvezőbb, a nemzeti fejlődést elősegítő használatát. Iskola a tűréshatáron — mondhatnánk, ha ez egy cikk lenne a cikkben. Vagy elévődhetnénk azon, hogy miért szűkítjük le ilyen kicsi területre az általános világválságot. A válasz, a magyarázat, alighanem kézenfekvő, bár sokszor a kezünkig sem látunk el. Arról van szó ugyanis, hogy a válsághelyzetekben minden addiginál szigorúbb prioritásokat, értéksorrendeket kell fölallitani. Mert ha csak azt vizsgáljuk, hogy mi a fontos, akkor egy zsákba kerül az alacsony nyugdíj es a telefon, a demografia ügye és az autópálya-építés, a képzés meg a könyvkiadás. Tény, hogy egyikre sincs elegendő pénz. Ezért külön kell választani a legfontosabb kérdéseket: a szociális helyzetét és az oktatásét. Előbbi a gondokat enyhítendő, utóbbi a nehézségeket fölszámolandó érdemli meg a megkülönböztető prioritást. S

ajnálom, hogy ilyen a nyomdatechnikánk, hisz színessel írnám ide azt hogy a válság nagy szellemi erők mozgósítását teszi szükségessé. El kellene tehát érnünk — nem minél előbb, hanem azonnal —, hogy egy átfogó, maradandót hozó oktatási, szervezeti és politikai reformmal, a kreativitás lehetőségeivel a munkahelyükön is élő. friss szemléletű értelmiség, szakembergárda kerüljön a döntéshozók pozíciójába. Ha ez elmarad, szükségünk sem lesz jósokra. Dlusztus Imre II Minisztertanács irányelvei az árszínvonalnövekedés rövid távú mérsékléséről A Minisztertanács áttekintette az adóreformmal együttjáró termelői és fogyasztói árrendezést, és elemezte az év eleji áremelkedéseket. Megállapította, hogy az eddig bekövetkezett változások összhangban vannak a népgazdasági ele irányzatokkal. Az év eleji gazdasági folyamatok, egyes külpiaci áremelkedési iiányzatok mellett is reális törekvés a tervezett árszínvonal betartása. Egyes vállalatok ugyanakkor nagyobb áremelkedésre számítanak, s ezért várakozó állásponton vannak saját áraik emelését illetően. Ebben megnyilvánul a gazdálkodók azon törekvése is, hogy az adóreform és a múlt évi szigorú kormányzati döntések hatását áremeléssel semlegesítsék. A vállalatoktól kiinduló áremelések a fogyasztói árakat is emelnék, s ezzel a lakosságot sújtanák. Az egész társadalomnak érdeke fűződik ezért az ilyen indíttatású áremelések elkerüléséhez. Ehhez szükséges, hogy a vállalatok fegyelmezett magatartást tanúsítsanak, s mellőzzek az indokolatlan és túlzott áremeléseket. Ez most a társadalmi közmegegyezés egyik lényeges kritériuma. Az adóreform úgy került végrehajtásra, hogy a bruttó bérek személyi jövedelemadó miatti emelkedését a kereseteket terhelő adók mérséklése összességében kiegyenlítette a vállalati szférában. A januári termelői árak tehát a vállalatok döntő többségében fedi, zetet nyújtottak a vállalati többletbérköltségre. A gazdálkodók jelentős része nagyobb mértékű béremelést hajtott végre 19H7 utolsó két hónapjaban, amely ítZ idei jövedelmeket is emeli. A kormány elvárja, hogy ennek a gazdasági növekedésben, a hatékonyság javulásában legyen fedezete, s azt a gazdálkodók ne az árak emelésével teremtsék meg. A gazdálkodók egy részénél a termékek nem korszerűek, drágák, szervezetlen a termelési, értékesítési folyamat, ezért a mai kevesebb pénz mellett irántuk a kereslet is csökken. Mind(Folytatás a 2. oldalon.) Üzenetet kaptam, valaki megint gépesítette a tápkockagyártást. Azt eddig is tudtam, okos emberek ösz6zetömöritik a palántanevelésre legmegfelelőbb, tápanyagokban igen gazdag talajt, beültetik a palántát, és a kockával együtt ültetik ki. Nyilván gondolhatta, aki az üzenetet elindította, hogy írtam hetekkel ezelőtt arról a csodarendszerről, amelyik „szivarba", szivar alakú fülr decskébe dugja bele a magot, és abban neveli föl egészen a kiültethető palánfákig. Nagyszerű dolog lehet az, gondolhatta tovább, de sokára lesz, amire minden vidék minden palántája evvel a módszerrel nevelődik. Meg kéne mutatni azt is, ami átmeneti ideig pótolhatja. Illés Zoltán a konstruktőr, és igen egyszerű szerkezetet készített. Képzeljünk el egy hatalmas húsdarálót. Van akkora szája, lapáttal lehet belerakni a földet, van egy csiga, amelyik forgatás közben előbbre tolja, a szűrő végére rá lehet húzni a kétméteres műanyag hurkát. Forgatja valaki a hajtókart, egy másik eteti bele a földet, a harmadik űgv engedi a műanyagot, hogy kellő keménységű legyen a hurka. Amikor megtelt a hosszú cső, lefektetik, egyetlen fürészlappal villámgyorsan földarabolják, és jöhet a következő. Azelőtt hatalmas tölcsérbe rakták a földet, azon keresztül tömködték bele a műanyagba. Ahhoz képest ez maga az áldás. Aki falun kitalál valamit, ritkán dugja el. Mutatta minden ismerősnek, és mind azt mondta rá, okos az ,őtlet. Egyszer aztán előállt valaki, hogy ő még okosabbat tud. Kár ezt emberi erővel tekergetni, mint a kerekes kutat, tegyünk rá egy villanymotort. Igenám, de a villanymotor olyan gyorsan jár, szétverné az egész szerkezetet. Nem baj, kitalálta már az emberiség, hogy láncos áttétellel le lehet lassítani a fordulatot. Megnézhettük tehát Zádori Józseféknél a tökéletesített változatot. Még nem az igazi. egy „kuplung" kell még hozzá, egy pedál, amelyikkel meg lehet majd billenteni a villanymotort. Egyszerűbb úgy kikapcsolni, rövid pillanatokra persze, ha meglazítják az ékszíjat, „és erre a pedál a legalkalmasabb. Kedvünkért be is indították, és egy hurkát meg is töltöttek. Akácerdőből való avart kevernek össze műtrágyával, jól beáztatják, és mire végiger a gepen, illetve földarabolás után lehet is ültetni bele a palántákat. Amikor kiültetik, akkor elég egy fadarabba erősített pengével fölhasítani a fóliát, és máris mehet a helyére. Gyors, pontos, és az átültetés semmi kárt nem tesz benne. — Biztos, hogy kapható mindig a fóliahurka? — Az a legnagyobb baj most, hogy éppen nincsen. Szerencsénk van azonban, előre vettünk. * Hogy palántával együtt is láthassuk a „táphurkát", a szomszédba, Józsvai Zoltánokhoz kell átugranunk csak. Itt aztán özönével láthatjuk, mire képes az emberi elme, ha termelni hagyják. Kétféleképpen fűthetők a fóliasátrak. Fémhordókból hegesztette a légbefűvásos kályhákat. Szénnel tüzel, és ventillátor hajtja ki belőlük a meleget. Kicsit arrébb, vizet melegítenek a kazánok. A meleg vizet altalaj fűtésre has/.nalja. A kazánokat is maga hegesztette, és hat földrengést biztosan kibírnának azok is. Kis szerkezetet épített be, azonnal leállítja a fűtést, ha túl akarna melegedni. Valamikor jelzőberendezés vezetett a lakásba, de az most nem működik, ezért éjjelenként is föl kell kelnie, két-három óránként, nehogy valami baj történjen. Hiába tökéletes, mondom én, mégsincs idő még arra se, hogy kialudja magát. Ja, kérem, aki szegfűt akar termelni, gerberát meg kálát, ne aludni akarjon mindenáron! Egy okos ötlettel azonban a meleg vízből is lehet befűvásos levegővel fűteni a levegőt. Kombájnmotorok hatalmas hűtőjébe is belevezethető a víz, és a mögöttük lévő ventillátor hajtja át rajtuk a levegőt. Hosszú fóliazsákkal akár a sátor közepébe is elvezethető a meleg. * Sokan tanakodunk már a jobbnál jobb ötletek láttán, amikor valahogy kiforogja a nzó, hogy a nortonkutakhoz, nem lehet tükeletes talpszelepet kapni. Kétfélét is árul a kereskedelem, de mindLázár Mihály felvétele A gépesített „táphurkatöltő" egyik visszaereszti a vizet. Dehogy ereszti! Nézzük meg ezét meg ezét, majd meglátjuk, hogy nem ereszt. Elmentünk ide is, és meg is néztük. A régesrégi batériás permetező adta az ötletet, annak volt olyan zárószelepe, amit csak át kellett másolni a megfelelő méretre. Miért nem lehet boltban is kapni, ha ennyire egyszerű? Talán azért, mert a vizes szerkezetek megtervező! dolgoztak batériás permetezővel. Ide okos parasztember kellett, aki honosítani tudta az idegen ötletet. Még egy zseniális talulmánnyal hozott össze bennünke'. a sors. A szövetkezet majorjában, a portásfülke külső falán telefonkagyló lóg. Bárki telefonálhat vele, teljesen ingyen. Egy kampós szöghöz van csak bekötve, ezért akárkinek megmondhatja a véleményét vastagon-vékonyan, akit nagyon kihoztak már a sodrából. Ezt már a játszó elme találta ki. Annyira tökéletes, baj soha nem lehet belőle. Legföljebb a kabaréba vonulhat be. II. I>. Grósz Károly látogatása Szombaton évzáró közgyűlést tartott Szekszárdon a KSZE Növénytermelési Rendszer Agrárfejlesztő Közö:; Vállalat. A U megyére kiterjedő termelési rendszer központjában rendezett tanácskozáson részt vett Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A vitában Grósz Károly is szót kért. — A mai helyzet egyszerre igényli a problémák sokoldalú politikai és szakszerű gazdasági elemzését — hangsúlyozta. — Uj nemzeti közmegegyezésre van szükség, s ez az új nemzeti egység nem lehet olyan hosszú távú és széles bázisú, mint az 1957-ben kialakult. A társadalom minden rétegének az alapkérdésekben kell megegyeznie. Grósz Károly hangsúlyozta. hogy a kívánt fordulat elérésének, az egység mogteromtesenek jelentős állomása lehet a májusi pártértekezlet. „Táphurka", palántáknaK Zsombói lelemények