Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

2 K:;dd, 1988. március 1. Magyar-indiai tárgyalások Q Új-Delhi (MTI) A hivatalos indiai látoga­táson tartózkodó Várkonyi Péter külügyminisztert hét­főn Uj-Delhiben fogadta Ramaszvami Venkat.iramon köztársasági elnök és San­kar Dajal Sarma alelnök Az udvariassági látogatáson je­len volt Oláh József, Ma­gyarország új-delhi nagykö­vete is. A magyar diplomácia ve­zetőjének hétfői programja koszorúzással kezdődött az indiai történelem kiemelke­dő személyisége, Mahatma Gandhi hamvasztási emlék­helyénél. Utána megkezdőd­tek a hivatalos tárgyalások. Várkonyi Péter először négyszemközt találkozott Natvar Szingh külügyi ál­lamminiszterrel, majd szak­értők jelenlétében folytatták megbeszélésüket. A tárgya­lások egyik témakörét a két­oldalú kapcsolatok képezték: a két ország viszonyát vitás politikai ügyek nem terhe­lik, a figyelem tehát az együttműködésnek kölcsönös érdekeltségen nyugvó bőví­tésére irányult. Egyetértés volt abban, hogy biztosítani kell a magas szintű szemé­lyi politikai érintkezések fo­lyamatosságát. Mindkét fél hangsúlyozott fontosságot tulajdonított a gazdasági­kereskedelmi együttműködés elmélyítésének, megelége­dettséggel állapítva meg, hogy tavaly a magyar—in­diai árucsere-forgalom érté­ke átlépte a százmillió dol­RKNDBONTASOK AZERBAJDZSÁNBAN Zavargások voltak az azerbajdzsáni Szumgajt vá­rosában február 28-án. A je­lentés szerint huligánok egy csoportja provokálta ezeket a zavargásokat, a garázda és erőszakos cselekményeket. Intézkedéseket foganatosí­tottak a városban az élet normalizálása, a fegyelem és a közrend biztosítása ér­dekében. A hatóságok vizs­gálatot folytatnak az ügy­ben., MAGAS KANGÚJ AEGAN VENDÉG BUDAPESTEN Marjai Józsefnek, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének meghívására hétfőn hazánkba érkezett Szaid Amanuddin Amin, az Afga­nisztáni Köztársaság első mi­niszterelnök-helyettese és az általa vezetett gazdasági­kereskedelmi delegáció. A nap folyamán Marjai József és Szaid Amin, valamint a két fél szakértői és vállalati képviselői megkezdték tár­gyalásaikat. KÜLÜGYI TITKÁROK TANÁCSKOZÁSA Szocialista országok test­vérpártjainak külügyi kér­désekkel foglalkozó titkárai kezdtek hétfőn tanácskozást Havannában. Az eszmecserét Raúl Castro, a Kubai KP KB másodtitkára nyitotta meg. A havannai értekezle­ten 12 kommunista és mun­káspárt küldöttsége vesz részt. Az MSZMP delegáció­ját Szűrös Mátyás^ a KB tit­kára vezeti. GORBACSOV JUGOSZLÁVIÁBA LÁTOGAT Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jugo­szláv államelnokség és a JKSZ Központi Bizottságá­nak meghívására március közepén hivatalos, baráti lá­togatást tesz Jugoszláviában — közölték hétfőn Belgrád­ban. SEVARDNADZE—VAKIL TALÁLKOZÓ A Szovjetunió és Afganisz­tán eltökélt szándéka az, hogy az ENSZ-közvetitéssel folyó afganisztáni—pakisztá­ni tárgyalások március 2-án Genfben kezdődő újabb for­dulóján végleges megegyezés szülessék, és így hozzá le­hessen kezdeni az afganisz­táni konfliktus felszámolásá­nak gyakorlati intézkedései­hez — hangsúlyozta Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, és Abdul Vakil. az Afgán Népi Demokratikus Párt KB PB tagja, Afganisztán kül­ügyminisztere. Vakil és Se­vardnadze hétfőn találkozott Moszkvában, ahol az afgán politikus úton Genfbe meg­állt. HUSZONHÁRMAK BÉCSI KONZULTÁCIÓJA A Varsói Szerződés és a NATO huszonhárom tagálla­mának képviselői hétfőn Bécsben ismét megbeszélést tartottak, amelyen folytat­ták az európai hagyományos fegyverzet, és fegyveres erők csökkentéséről tartandó tár­gyalások mandátumának ki­dolgozását. IRAM RAKÉTATÁMADÁS Iráni rakéták csapódtak be hétfőn Bagdadban — je­lentették be az iraki fővá­rosban. A közlemény szerint a három föld—föld rakéta célpontja a bagdadi rádió és televízió, illetve két katonai központ volt. láros szintet. Az érintett nemzetközi és regionális té­mák sorában szó volt az ál­talános biztonsági kérdések­ről, a kelet—nyugati vi­szonyrendszerről, az afga­nisztáni és a kambodzsai rendezéssel összefüggő fej­leményekről. Közösen osz­tott vélemény volt, hogy a regionális válsággócokat — amelyek megoldásában India aktív szerepet vállal — tár­gyalások útján kell elsimíta­ni. Az indiai fél tájékozta­tót adott a szomszéd orszá­gokhoz fűződő kapcsolatai­ról. A külügyi tárgyalások után Várkonyi Péter hivata­lában felkereste Krisna Csandra Pant hadügyminisz­tert. A hagyományosan baráti magyar—indiai viszony hő­fokát jól jelzi, hogy a helyi sajtóban élénk érdeklődés övezi a külügyminiszteri lá­togatást. Például a kormány­zó Indiai Nemzeti Kong­resszus (I.) Párt lapja, a Na­tional Herald — ritka gesz­tuskent — két teljes oldalas összeállítást közölt hazánk­ról vasárnapi számában. Jó néhár.y újság ismertette azt az interjút, amelyei Várko­nyi Péter adott a PTI hír­ügynökségnek, a Link c. fo­lyóirat pedig méltató cikk­ben mutatta be Magyaror­szág nemzetközi tevékenysé­gét. SZO T-állásfoglalás A magyar szakszervezeti mozgalom törtenelmi útja. tagsága támogatásából szár­mazó politikai ereje bizo­nyítja, hogy a magyar szak­szervezeti mozgalom olyan társadalmi tényező, amely történelmi, politikai folya­matokat formált és formál. Ugyanakkor az is nyilván­való, hogy munkáját megha­tározott társadalmi-gazdasá­gi körülmények között vég­zi, ezért a realitásokkal mindenkor számolnia kell. Mindemellett arról sem mondhat le, hogy működé­sének korlátait újra és újra legyőzve, munkájához új feltételeket teremtsen, fele­lősen kinyilvánított szándé­kai, törekvései megvalósítá­sához a tagság támogatásá­ban rejlő erőre támaszkod­jék. A SZOT elnöksége tudja, hogy a szakszervezeti szer­vek munkájával szemben megerősödött a tagság jogos kritikája. Ennek a bírálat­nak az indokait részben a mozgalom tevékenységén kí­vüli okokban kell keresni. A szakszervezetek ismerik a tagság jogos igényeit és fá­radoznak a legtöbb áldoza­tot hozó munkások és értel­miségiek. pályakezdők, nagy­családosok, nyugdijasok ter­heinek a könnyítésén, ha en­nek anyagi feltételeit a sta­bilizáció nehézségeivel köz­Beríja letartóztatásáról Az Izvesztyija heti képes melléklete, a Negyeija, legfrissebb számában meg­szólaltatja Ivan Zub nyugal­mazott vezérőrnagyot, az esemény egyetlen élö részt­vevőjét. A tábornok által elmondottak csak részben egyeznek azzal, amit Bur­lackij Hruscsov elmondása alapján megirt. A tábornok elmondta, hogy 1953-ban, a nyaralójá­ban hívta fel adjuntánsa, s közölte, hogy Nyikolaj Bul­ganyin honvédelmi minisz­ter hivatja, ö (Zub) akkor a moszkvai légvédelmi katonai körzet politikai törzsének vezetője volt. A miniszter fogadószobájában Batyickij, Bakszov és Moszkalenko tá­bornokkal, valamint Mosz­kalenko segédtisztjével, Ju­ferev alezredessel találko­zott. A miniszter megkér­dezte Zubot, hogy kész-e a kormány egy fontos megbí­zását teljesíteni? 0 a szol­gálati szabályzat értelmében válaszolt. Ivan Zub feltéte­lezi, hogy Nyikita Hruscsov, aki még a háború idejéből jól ismerte Kirill Moszka­lenkót, az akkori helyőrség­parancsnokot kérte fel Be­rija letartóztatására. A Kreml Borovickaja ka­pujában Bulganyin és Zsu­kov sötétüveges gépkocsijai­ban jutottak át a kiválasz­tott tisztek, majd a gyanú elterelése végett úgy beszél­tek róluk, mint akik a hon­védelmi miniszter kíséreté­ben érkeztek a tanácskozás­ra. A szünetben Bulganyin és Hruscsov odament hozzá­juk és elmagyarázták a fel­adatot. Amikor a csengő megszó­lalt, három párban, három különböző ajtón át léptek a terembe. Malenkov már je­lenlétükben ismertette az ügy lényegét, majd szava­zásra tette fel a kérdést: ki van Berija letartóztatása mellett? Mindenki fölemel­te a kezét. Georgij Zsukov (akkor a honvédelmi mi­niszter első helyettese) oda­lépett a még mozdulatlanul ülő Berijáh'oz, és rászólt: Kezeket fel, le van tartóz­tatva! A tábornok elmondta, hogy felkészültek Berija bármilyen váratlan cseleke­detére. de a letartóztatott valószínűleg fel sem fogta a helyzet komolyságát. A hat tiszt kíséretében egy másik szobába vezették. Hogyan tartóztatták le Lavrcntyij Boriját, Sztá­lin nagyhatalmú bel­ügyminiszterét? A kér­dés különösen foglal­koztatja a szovjet köz­véleményt, amióta ter­jedelmes cikkben fog­lalkozott vele a Kom­szomolszkaja Pravda, majd Fjodor Burlarkij irt róla a Lityeraturna­ja Gazeta hasábjain. A Zub által elmondotta­kat erősítette meg Andrej Malenkov, a volt kormányfő fia, aki elmondta, hogy Be­rija Hruscsovot és Bulga­nyint biztatta a hatalom át­vételére. Valószínűleg azért, mert mindketten befolyásos posztot foglaltak el a kor­mányban és az SZKP Köz­ponti Bizottságának. Berija azonban elszámolta magát, mert Bulganyin is, Hruscsov is mindent elmondott Ma­lenkovnak. Beszámolójuk elegendő okot adott a rend­kívüli intézkedésekre. Beri­ját meghívták a Politikai Bizottság következő ülésére. Nyilvánvalóan nem tudta, miről esik ott majd szó. Georgij Malenkov az ülésen a következő kérdést intézte Berijához: Lavrentyij, te ál­lamcsínyt akartál végrehaj­tani, milyen módon? Az elmondottakkal ellen­tétben Burlackij — Hrus­csovra hivatkozva — a kö­vetkezőképpen írta meg a történetet: Berija késett a Politikai Bizottság üléséről. A többiek már attól tartot­tak, hogy valamit megne­szelt, de mégérkezett az elmaradhatatlan aktatáská­val. Leült, és megkérdezte, hogy milyen kérdés szerepel ma a napirenden? Miért ült össze a PB ilyen váratla­nul? Hruscsov lábával meg­lökte Malenkovot és odasúg­ta: nyisd meg az ülést, és adj nekem szót. Malenkov elsápadt, a száját sem tudta kinyitni. Ekkor Hruscsov maga ugrott fel: „A napi­renden egy kérdés szerepel, Berijának, az imperializmus ügynökének pártellenes sza­kadás előidézését célzó te­vékenysége. A javaslat: ki­zárni öt az elnökségből, a Központi Bizottságból, a pártból, és katonai bíróság elé állítani. Ki van mellet­te?" Hruscsov elsőként emelte fel a kezét. Ivan Zub tábornok el­mondta, hogy Berija a letar­tóztatása idején mindenáron igyekezett elvonni őrzői fi­gyelmét, és a telefonhoz jutni. Ez azonban nem sike­rült. Az ellene felhozott vá­dakat nem ismerte el. Ti­zenegy napon át éhség­sztrájkot folytatott de őrzői mindent elkövettek azért, hogy a tárgyalásig életben tartsák. Kiderült, hogy még 1919-ben Azerbajdzsánban az ellenforradalmi kor­mánynak az angol titkos­szolgálattal kapcsolatban ál­ló elhárító ügynökévé vált, majd egy év múlva együtt­működött a grúziai mense­vik kormány titkosszolgála­tával. A kérdés csak az, tudott-e erről Sztálin? A Nyegyelja megírja, hogy Berija népbiztossá tör­tént kinevezésével kapcso­latban sok legenda él. A lap emlékeztet arra, hogy karrierje akkor ívelt me­redeken magasba, amikor a Rica-tónál megmentette az ott üdülő Sztálint egy me­rénylettől. A lap utal rá, hogy feltehetően megrende­zett színjátékról volt szó. A lap megszólaltatja Szer­gej Hruscsovot, a volt első titkár fiát, aki szerint Beri­jának semmi emberi sem volt szent. Glafira Bljuher, Bljuher marsall özvegye el­mondta, hogy az ő kihallga­tását személyesen Berija ve­zette. Igor Saposnyikov nyu­galmazott altábornagy, Bo­risz Saposnyikov marsall fia hangsúlyozta, hogy a hábo­rú idején az egész szovjet nép egyetlen gondolata az ellenség megsemmisítése volt. Mint mondotta, el sem tudja képzelni, hogyan vett magán apja erőt azt követő­en, hogy egyik közeli roko­nukat Berija parancsára le­tartóztatták. Ilja Sztarinov nyugalma­zott ezredes, Berija egy meghiúsult tervéről beszélt. Elmondta: Voronov tüzérsé­gi főmarsall eltávolításához Nora Csegodajevát, a Voro­novval Spanyolországban egykor együtt dolgozó tol­mácsnöt akarták felhasznál­ni tanúként. Csegodajeva azonban inkább vállalta a börtönt, ahonnan csak Sztá­lin halála után szabadult. Maja Konyeva, Konyev marsallnak, a Berija felett ítélkező bíróság elnökének lánva nem titkolta: apja gyűlölte Beriját. Ez év február 19-én ülést tartott a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa. A közzétett állásfoglalás a be­érkezett információk szerint széles korben alapvetően pozitív visszhangot váltott ki. Mindaz, arr.i az árak­kal, a foglalkoztatási problémák kezelésével, érdek­védelmi munkánk erősítésével, a szakszervezetek te­vékenységének tartalmi, szervezeti megújulásával kapcsolatban megfogalmazódott, találkozik a tagság többségének helyeslésével. A tagság igényli és támo­gatja az ágazati szakszervezetek és a SZOT felelős álláspontját, fellépését a dolgozók széles rétegeinek élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben, ér­dekeinek határozott védelmében. Tudatában van an­nak, hogy a jelenlegi helyzetben az ország társadal­mi-politikai tényezőinek közös erővel, együttes cse­lekvéssel kell hozzájárulni társadalmi-gazdasági prob­lémáink megoldásához. dő gazdaság nem is tudja biztosítani. Mindez nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a szakszervezetek némák maradnának, hiszen ismerik a legalapvetőbb problémá­kat, feszültségeket, és van véleményük azok lehetséges megoldásáról. Ez az.onban számos terü­leten nem jár kielégítő eredménnyel. ezért teljes mértékig érthető, hogy tag­ságunk jelentő.» része keresi érdekvédelmi-érdekképvi­seleti munkánk javításához a mainál jobb szervezeti ke­reteket, feltételeket és szá­mos területen változásokat sürget. Emiatt keresik egyre erő­teljesebben több szakma, foglalkozás 'képviselői is szakmai érdekeik jobb kife­jezésének a szakszervezeti mozgalom keretein belüli le­hetőségeit. A SZOT elnök­sége ezeket a törekvéseket helyesli és támogatja: ebben a szellemben foglalt állást a szakszervezetek legutóbbi kongresszusa. Ezért ismétel­ten leszögezi álláspontját: nyitott minden jószándékú, a szakszervezetek munkájá­nak eredményességét javító szervezeti, és a munka tar­talmát, felfogását jobbító törekvésekre, és messzeme­nően támogatja az ágazati­iparági szakszervezetek ilyen irányú kezdeményezéseit is. Támogatja az egyes szak­szervezeteken belüli erőtel­jesebb szakmai-szakmacso­portos szerveződéseket, ta­gozatokat, önálló szervezeti formák, Jceretek létrehozá­sát illetve az erre irányuló szándékokat. Lehetségesnek tartja, hogy az egyes szak­mai-ágazati szakszervezetek keretében szerveződő tago­zatok, vagy más szervezeti formák egymással a szak­mai-ágazati kereteken túl­menő, szakmaközi érdekkép­viseleti kapcsolatokat léte­sítsenek. Az elnökség indo­koltnak tartja, hogy az alap­szervezeteken belül is le­gyen lehetőség az azonos ér­dekű csoportok törekvéséi­nek szervezett kifejezésére. A legutóbbi időkben új je­lenségekkel is találkoztunk, és ez tette szükségessé a SZOl' elnöksége állásfoglalá­sának megjelentetését. Egy szűk csoport a szakszerveze­tek egységének megbontásá­ra, a mozgalmon kívüli szer­vezetek létrehozására irá­nyuló szándékát fejezte ki. Egyes személyek, csopor­tok a kétségkívül fennálló problémákat — amelyek megoldása érdekében a szak­szervezetek is több ízben felléptek — arra használják ki, hogy sanda politikai szándékoktól sem mentes megfontolásból a gazdaság, a politikai intézményrendszer működésében fellelhető vala­mennyi konfliktus miatt a szakszervezeteket ültessék a vádlottak padjára. A SZOT elnöksége mind a tagságtól, mind a közvéle­ménytől igényli munkájának tárgyilagos megítélését, bele­értve a jogos bírálatot is. Ugyanakkor határozottan visszautasítja az alaptalan hangulatkeltést, és elutasítja azok szándékát, akik a szak­szervezeti mozgalommal szembenálló szervezetek lét­rehozására tesznek kísérle­tet. A SZOT elnökségének meggyőződése, hogy a fenti­ekben kifejtett álláspontját a tagság túlnyomó többségé támogatja. Ez a bizalom a na kötelez, hogy a szakszervezeti moz­galom még felelősségtelje­sebben vegyen részt a gaz­dasági és a politikai intéz­ményrendszer gyorsabb üte­mű fejlesztésében, a tagság érdekeinek szolgálatában, s még határozottabban álljunk ki megteremtett értékeink lekicsinyítése, semmibevéte­le ellen. Csak egy önmagát becsü­lő nemzet képes a gondok­ból kilábalni, jövőjét biz­tonsággal kimunkálni. A SZOT elnöksége hazánk jö­vőjéért érzett felelősséggel dolgozik a mozgalom érté­keinek megőrzéséért, az or­szág gyarapításáért, a szer­vezett. dolgozók érdekeinek védelméért. ML. könyvvásár MÁRCIUS 12-ÉIG naponta más-más szépirodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő könyvek közül választhatnak minden Művelt Nép könyvesboltbein I MGv«Jt Nép I Kónyvfrj— Ttfl I Vállalat ——

Next

/
Oldalképek
Tartalom