Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

3 K:;dd, 1988. március 1. Árubemutató A Dél-Röviköt Kereskedelmi Vállalat ötnapos, vúsár1 ássál, adás-vétellel egybekötött árubemutatót nyitott meg tegnap, hétfőn a Fonógyári úti kereskedelmi raktárban. Vass Imre igazgató elmondta, hogy mintegy hatvanmillió forint értékű import- és hazai árut kínálnak az állami kiskereskedelmi partnereknek, s a szövetkezeti kereskedelem képviselőinek. Inkább viszonylag kevesebb mennyiségű, de rendkívül széles skálán mozgó áruválasztékot mutatnak be. Céljukat nem titkolják: manapság, a nehéz gazdasági helyzetben, legfontosabb a versenyképesség megtartása, sőt lehetőség szerinti fokozása. Különösen tavaszi, nyári blúzokból, illetve férfiingekből széles a választék. de más egyéb termékekből is bízvást kielégíthetik a jelentkezők igényeit. A kiállított árumennyiségből, amint Jó járt Miklós kereskedelmi igazgatóhelyettes elmondta, mintegy tíz-húszmillió forint értékűt terveznek értékesíteni. F. Cs. Uj egészségügyi létesítmény A tervek szerint júliusban adják át a Ráth György utcai onkológiai intézet úi diagnosztikai és élelmezési tömbjét — tájékoztatta az MTI munkatársát Pongrácz Pál. a kivitelező Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat vezérigazgatója. A 10 ezer négyzetméter alapterületű új létesítmény alapkövét 1985 végén tették le. Az, élelmezési tömböt már tavaly decemberben — a tervezettnél hat hónappal korábban — átadták. Ez az önálló egység lehetővé tette az úgynevezett zárt rendszerű étkeztetést, amely elsősorban a betegek kényelmét, jobb ellátását szolgálja. A központi ebédlő percek alatt előadóteremmé Is átalakítható, különböző megbeszélések, tanácskozások, összejövetelek színhelye lehet. A diagnosztikai szárnyban — az. építési munkálatokkal párhuzamosan — a Medicor már megkezdte az orvostechnológiai berendezések, műszerek szerelését is. • Az esetleges üzemzavarok megelőzésére a 030 millió forintos beruházás közműhálózatát nagyrészt a lakóterületi rendszertől elkülönítve építették meg; az épület víz- és csatornahálózata nem csatlakozik közvetlenül a fővárosi rendszerhez, és az innen származó szennyvizet is külön szállítják el. A terület elektromos túlterheltségének elkerülése érdekében kibővítették, átépítették a környék áramellátását szolgáló transzformátorállomást is; áramszünet esetén egy berendezés önműködően átkapcsol a tartalék energiaforrásra. Együttműködés az ifjúságért A közelmúltban értékelte az Állami Ifjúsági és Sport hivatal a Művelődési Minisztériummá] kötött együttműködési megállapodásban foglaltak teljesítését.' A megállapodás a felnövekvő nemzedékek oktatásával, nevelésével, művelődésével, egészség védelmével összefüggő ágazati és felügyeleti tennivalók összehangolására született meg egy évvel ezelőtt. Az. együttműködés eredményeként az AISH bekapcsolódott az. alapfokú oktatási rendszer fejlesztésére, középiskolai diákönkormányzatok kialakítására és működésére, valamint a diákok szociális helyzetének javítására vonatkozó intézkedések kidolgozásába. Heszt vett a gyermek- és ifjúságvédelem űj koncepciójának kialakításában. s a közös munka eredményeként készült el a gyermek- és ifjúsági szabadidős létesitmé nyék működési irányelveiről szóló rendelkezés tervezete, az ifjúsági szabadidős társaságok törvényességi felügyeletét szabályozó rendelet tervezete. A két intézmény közösen készítette elő a számítástechnikai Ismeretek terjesztését. a diákfoglalkoztatás fejlesztését, egységes rendszerének kialakítását szorgalmazó intézkedéseket. A megállapodás szellemében az AlSII képviselője helyet kap a minisztériumi alapítványok kuratóriumában is, mig a hivatal felülvizsgálja a saját kezelésében levő alapítványokat, s az esetleg működésképtelennek bizonyulókat megszünteti. A hivatal 14 millió forinttal támogatja a volt állami gondozottak lakáshoz juttatását. Anyagi sagitséget ad a minisztérium intézményeinek ahhoz a megelőző munkához, amely az ifjűsáigot veszélyeztető káros szenvedélyek visszaszorítását szolgálja, s támogatja azt a kísérleti programot, amelyben az Országos Kardiológiai Intézet Szivesházának szakmai közreműködésével a XVII. kerület iskolái vesznek részt. E kísérlet célja egy komplex egészségtan tantárgy kidolgozása. Az egészséges életmódra neveléshez szorosan kapcsolódó diáksport egészének .irányításában és finanszírozásában is sikerült előbbre lépni az együttműködés során. A tanórán kívül mindennapos testedzés általánossá tételét, az ehhez szükséges feltételek megteremtését a két intézmény — pályázat útján — anyagilag támogatja. Közös pályázati rendszer született a pedagógusképző intézmények (hallgatóinak szervezett turisztikai, illetve sporttáborozására. Ennek eredményeként 11 intézmény több •mint egymillió forintot kapott tavaly. Az ifjúság szabadidős tevékenységét. művelődesét, szórakozását az- amatőr művészeti, valamint a közművelődési szakemberek számára odaítélt ösztöndíjjal, továbbá a „Ki Mit Tud?" f i nanszí rozásá v al iseg i tse eddig is a hivatal és a minisztérium. A helyi szabadidős közösségeket napjainkig azonban csak az Á1SH támogatta, de erre az évre már ebben is részt vállalt a minisztérium. A két intézmény közösen rendezte meg tavaly az első gyermekszinházi találkozót, nemrég pedig létrehozta a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Alapot; jelenleg a pályázati kiírás feltételeit dolgozzák ki. A/. AISH és a Művelődési Minisztérium szakemberei új típusú ifjúsági kulturális kedvezményrendszer megteremtésén dolgoznak, s várhatóan júniusban tárgyalják •meg a középiskolai tanulmányi ösztöndíjakra vonatkozó előterjesztést. Eddig nem teljesült az a megállapodás, hogy a misztérium bevonja a hivatalt az ifjúság nevelését, oktatását szolgáló programok, intézkedések végrehajtásának értékelésébe. Nem tisztázódott még az sem. hogy melyik intézmény feladata az egyetemi-főiskolai nemzetközi szakmai szervezetek törvényességi felügyelete és anyagi támogatása; ennek ,vóllalását az AlSH felajánlotta. (MTI) Cukorrépa-vetőmag Nagycenkről Megkezdték a cukorrépavetőmag kiszállítását a Petőházi Cukorgyár nagycenki üzeméből. A mag kikészítésére egy űj nyugatnémet gépsort állítottak munkába; a berendezésért répamaggal fizetnek. A gyár jó kapcsolatokat épített ki egy NSZK-beli vetőmagokat előállító céggel, melynek szaporíttatje a legújabb nyugatnémet fajtákat. A magot részint a külföldi partner vásárolja vissza, részint a hazai termelöknek adják el. Az idei tavaszon 110 ezer hektáron vetnek cukorrépát a gazdaságok, s több mint 40 ezer hektárnyi területen a Nagycenkről érkezett vetőmagot teszik a földbe. A Petöházi Cukorgyár fogja össze az ország egyetlen cukortermesztési rendszerét. Saját érdeke is, hogy a legjobb hazai és külországból való fajtákkal lássa el a gazdaságokat, hogy még kedvezőtlen . időjárás esetén is elérjék a hektáronként 400 mázsát meghaladó termésátlagot, és a termény 16-17 százalékos cukortartalmát. Az átmenet kérdőjelei N

agyjából mindenki tudja, hogy átmeneti stádiumban van pillanatnyilag az ország. Nos, így, ilyen mondattal kezdeni egy írást, az eleve csődre — azaz, olvasatlanságra — ítéltetik. Hiszen ezt, valóban, nagyjából mindannyian tudjuk. A magam részéről mégis azt kérném, aki nem restelli, tartson velem e gondolatmenetben. Invitálásképpen mindössze annyit szeretnék elmondani, hogy most kivételesen nem a „helyzetről" szeretnék beszélni, hanem a lehetséges következményekről. Azaz, azokról az „eredményekről", amelyekről évtizedeken át csukis jelen időben eshetett szó, s amelyeket egyre inkább jövő időbe helyezünk. Vagyis, nagyjából arról, hogy mit. is várhatunk mai, nehéz sorsú világunk közepette... őszintén szólva, nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy alighanem valamennyien egyre keményebb szorításban élünk ebben a csöppnyi országban. Otthoni mindennapjainkban, családunkban egyre keményebb csatákat kell megvívnunk, lassanként nem is csupán a imár valaha elért életszínvonal fönntartásáért, hanem egyre nagyobb körben a megélhetés valamennyire is tisztességesnek nevezhető minimumáért. Ráadásul fiatalok ezreinek válik teljesen bizonytalanná az élete tehetősebb szülők híján, hisz a kezdőfizetések szinte az elemi szükségleteket sem fedezik, nemhogy a lakáshoz jutás, a családalapítás százezrekre rúgó költségeit. Egyúttal viszont ellentmondások, ellentétek is szép számmal feszülnek mindennapjainkban, a sok tízezres, félillegális jövedelmek és a kisnyugdíjas egy szelet kenyér, fel bögre tej vacsorája között. Mipdezek alapján akár azt is elmondhatnánk. hogy óriási, szinte viselhetetlen feszültségek f halmozódlak föl a magyar társadalomban. Elmondhatnánk, így többes számban és feltételes módban. Többes számban azért, mert részint elegánsan összemossa a dolgokat, s felelősként lehet mutogatni a többet keresőre, főként, ha az a társadalmi munkamegosztás más terrénumában tevékenykedik. S nem utolsósorban felelősként lehet mutogatni azokra a változásokra és „okozóikra", amelyek, mondjuk, az utóbbi egykét évben fölbolygatták az immár vagy harminc éve tűrhetően működő társadalmi konszenzust. Ennyit a többes szám értelmezéséről. A föltételes mód használata viszont azért indokolt, sőt nagyon is indokolt, mert a többes szám egyre kifejezettebb használata ugyan kétségkívül pontosan utal egy egyre általánosabbá váló, nekikaseredö társadalmi közhangulatra, a kollektív tapasztalások által hitelesített közösségi indulattal, de messzemenően nem differenciál a vágyott célok, az emberi-politikai szándékok és indíttatások között. Igazán szólva, most látom, hogy amit leírtam, az kicsit rébuszként hat, s illik konkretizálni Szóval, nagyjából arról van szó hogy abban mindannyian egyetértünk, hogy a mostani helyzet nehéz, vagy mondjuk úgy, „tarthatatlan". Vagyis gyors megoldást kellene találnunk bajainkra: a növekvő árakra, a csökkenő reálbérekre stb. Valóban kellene. így, feltételes módban. De hogyan? Hiszen a jelenlegi helyzet szerves következménye egy 1972-ben már hasonló nekibuzdulásokból ós társadalmi feszültségek által meghozott politikai döntésnek, amelynek eredményekent az akkor félig-meddig sem bevezetett reformot leállítottuk, a társadalmi-gazdasági működés mechanizmusait „visszarendeztük" a külsődleges irányítás pályáira. Éppen az elosztás demokráciájára, szociális szempontjaina, no meg a munkához, azaz, a munkahelyhez való jogra hivatkozva. Mindennek eredményeként az ország azóta hihetetlen méretű adósságállományra tett szert, gazdasági teljesítménye messze nem fedezi a közben hitelekből kialakított életnívót. Mert hiszen százmilliárdok mentek el veszteséges iparágak támogatására, fönntartására, amely százmilliárdokból közben valóban korszerű, húzóiparágakat lehetett volna megteremteni; s mellé a mindennapi politikai gyakorlat is kénytelen volt folyamatosan engedményeket tenni a nagyobb, sőt kiemelkedően nagy jövedelmek iránti nvomásnak amikor az alapvető ellátás biztosításához nélkülözhetetlen cikkekről (bús. zöldség, teí stb.) volt szó. Hisz általános restrikciós gyakorlatra elegendő volt ugvan egy látszat-életszínvonal fönntartásához. ám alkalmatlan arra, hogv a piaci hatásokat valóban hagyhassa érvényesülni az árakban. Természetesen beleértve a munkaerő árát is. Akárhogy is nézem, mostani bajaink nagyrészt éppen „korlátozó" gyakorlatunkból fakadtak. Abból, hogy mindent megpróbáltunk majd másfél evtizeden át — a reformfrazeológia használata ellenére, s annak jegyében — visszaterelgetnj a központi irányítás, irányítottság aklába Ez viszont magával hozta az állami felelőségvállalás totális kiterjesztését, s a központi döntések, valamint a vállalati tehetetlenségek közti, sok-sok millióban mérhető szakadékok folyamatos, külső hitelekből finanszírozott áthidalását. (Hisz jelenlegi, 16 milliárd dollárt meghaladó hitelállomanyunk tekintélyes részét végül is arra használtuk föl az utóbbi években, hogy az életszínvonal viszonylagos szinten tartásával is finanszírozhassuk gazdaságunk konzervatív vonásait, produkciójának folyamatos leépülését.) Nos, az írás elején azt ígértem, hogy o jövőről szeretnék beszélni, s mind ez idáig szinte csak a jelen gondjairól ejtettem szól. így van ez, de hát enélkül aligha lehet akárcsak pillantást is vetni a jövőre, amelyet alighanem valamennyien fölöttébb bizonytalannak látunk. így, többes számban s ezúttal nem is feltételes módban. Bizonytalannak, hisz itt és most egy ország áll válaszúton. S nem is akármilyenen. Mert egyre inkább fölerősödőek, ténybelj argumentációval megtámogatottnak tűnők a hangok, amelyek az azonnali „rendcsinálást" követelik. Sokféle rétegből hallok véleményeket, amelyek az azonnali és kemény föllépést kövelelnék a „rendcsinálás" érdekeben míg szin1e elenyészők, s a múltbéli tapasztalások alapján nagyon is visszafogottak azon vélemények, amelyek szerint igenis időt és távlatot kell megszavazni a kibontakozás politikai és kormányzati programjának. Pedig hát ez az egyetlen lehetőségünk. Jó, mondhatnák, könnyen vagyok bútor, amikor a kibontakozás politikai és kormányprogramjának pártját fogom, s ily módon évekre szóló türelmet és gon. dolkodást és felelősségvállalást kérek ettől a nagyon nehéz helyzetben levő magyar társadalomtól. Hisz a kibontakozási programot jóváhagyta az MSZMP KIT (igaz, előtte szerepel egy stabilizációs, szakasz, amiről gyakorta megfeledke-„ zünk!) a kormányét pedig az Országgyűlés. Mondhatják: tipikus újságírói magatartás. másokat türelemre, gondolkodásra é.s elfogadásra inteni. Talán igazuk is lehet. De legmélyebb meggyőződésem, hogy egyetlen lehetőségünk van: a reformfolyamat folytatása, s az ezzel szervesen együtt járó nehézségek, gondok, olykor eleddig elképzelhetetlenül súlyos gondok elviselése. Mert ha nem így teszünk, talán születhetnek olyan „politikai" döntések, amelyek átmenetileg valóban csökkenthetik a társadalomra nehezedő terheket, de akkor reménytelenül a szegénységre kárhoztatjuk magunkat, a fokozatos gazdasági leépülésre. S arra, hogy húsz év múlva is felelős beosztású emberek fognak a tévében arról vitatkozni — érdemi problémák helyett —, hogy jogosan járt-e el az a ruhagyár, amelyik azért adja drágábban a gyermeknadrágot, mert arrébb varrta a cipzárt. Szóval, a magam részérői azt mondom, ezt döntse el majd a piac. Hisz egy egészséges, s valamelyest is működőképes gazdaságban — ahol a termelök és a töke oda csoportosulnak, ahol az állandóan fejlődő technikával, a legkisebb költséggel is tűrhető hasznot érhetnek el! — abszurdummá válik a költségnövekedés fogyasztókra való áthárítására vonatkozó kérdésföltevés — maga. A

' tmeneti stádiumban élünk, kérlelhetetlenül. Olyan stádiumban, amelyben egyszerűbb lenne visszakoznunk tán, de akkor mindenképpen a nemzet elnyomorodását választjuk. Az előrelépésnek viszont kíméletlenül nagy ána van. Az az ár, amit egy végül is minőség] (nevezzük így: forradalmi) változásért mindig is meg kellett fizetnie minden társadalomnak. Ez az ár jelenleg még — űgv tűnik — a viselhetősée határán van. Egy-két év múltán — kívül lesz. Most kell tehát meggondolnunk, hogy elfogadjuk-e és támogatjuk-e egy mar valamelyest kialakult politikai és kormányzati program — az átmeneti állapotban egyre élesedő-ellentmondásos — hatásait, és végül is szívünk szerint való jövőképét, vagy meghátrálunk. Csak az a kérdés, annak távlati árát ki fizet] meg? És miből? Szávay István