Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

6 Szombat, 1988. február 6. DM"; magazin A

címberf jelzett témakör a nevelés visszatérő kérdései között tartható számon több összefüggésben is. Felmerül ugyanis a kérdés mindjárt'a/élején. hogy mennyire önálló divzeiplína a pedagógia elmélete és gyMcorltita. ésebből következően mekkora a reális felelőssége a pedagógiának a különböző korosztályok neveléséért. tudatának, magatartásáhilk .alakulásáért. E téren túlzásokkal éppúgy találkozunk, mint megfontolandó realitásokkal a nemzetközié:»a hazai közvéleményben egyaránt. Vannak olyan vélemények. amelyek túlértékelik a ncveléstudomáay lehetőségét a különböző nemzedékek gondolkodásának. magatartásának formálásában, mások lényegesen aláheesulik azt. Véleményünk szerint a pedagógia valóban felelős a társadalom arculatáért . az ifjúság neveléséért. De csak meghatározott reális keretek között. Különösen az ifjúság gondolkodásának formálása terén tartjuk nagymértékben meghatározónak az oktató-nevelő munka hatékonyságát. Ennek mércéjét egyebek között az adja. hogy mennyire sikerül a felnövekvő fiatalokat az anyagi és a szellemi folyamatok dialektikus megközelítésére és az abban való cselekvő résztvállalásra nevelni. E nevelés tartalma egyszerre kell. hogy a múltra, a jelenre és a jövőre irányuljon. Nagyfokú önállóság és felelősség szükséges ahhoz, hogy a világban végbemenő és gyorsan változó folyamatokban a felnövekvő ifjúság számára a megfelelő eligazodáshoz pedagógiai munkánk keretében pontos iránytűt adjunk. A világ változása a Xk. században állandóan gyorsuló ütemű volt. és ez a tendencia napjainkra is jellemző. Az utóbbi esztendők egyik sajátos vonása a szocializmus nemzetközi fejlődésében a folytonosság mellett egy dinamikus megújulás kibontakozása. Ez a tendencia egy Moszkvától Pekingig és Budapesttől Varsóig. és lehelne még sorolni, tartó széles körű reformtendencia kibontakozása. A pedagógiai önállóság és felelősség alakulásánál alapvető meghatározó az a gazdasági, társadalmi körülmény. amely mindennapjainkat meghatározza. Ha csupán a közelmúlt eseményeire utalok, c tekintetben legalább két konkrét dolgot kiemelek: az egyik a szegedi elméleti konferencia, amely a „Szocializmusönigazgatásreform" jegyében vizsgálta fejlődésünk legfontosabb eredményeit, tanulságait és továbblépésre ösztönzött. Az MSZMP Központi Bizottsága 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági, társadalmi kibontakozás programját fogadta el. amely az eddigi vívmányok megőrzése és egy dinamikusabb előrelépés feltételeinek a megteremtése érdekében konkrét kérdésekben jelölte meg a legfontosabb tennivalókat. Ezek ismertetése nem feladatunk, hiszen a dokumentumokat publikálták. E helyen csupán néhány olyan elemet kívánok kiemelni, amely úgy érzem, hogy önálló és felelős művelődési. pedagógiai gondolkodást igényel mindannyiunktól, mintegy személyre szóló megújulási. kibontakozási programot is. Olyan tartalmi kérdésekről van szó. mint a szocializmusról eddig kialakított cs az azok által nem ritkán túlhaladottnak minősített képűnk korszerűsítése, megújulás^., A mai követelmények alapján nem minősíthető kielégítőnek a társadalmi fejlődést befolyásoló. segíti'uj értékek hajtóerővé válása. Azt is tapasztalni lehet, hogy nem a változásokkal összhangban alakul a társadalom gondolkodása és életmóajif f)b utalnunk kell arra is. hogy a Wl'riŐvekvö ifjúság esélykülönbségéinek csökkentése korántsem egyenes vonalú fejlődés. Találkozunk az esélykülönbségek konzerválódásával, sót bizonyos területeken nnovdkcdcsével is. az előbb enililutt meghatározó tendencián belül j.. A párt és más dokumentumok minden eddiginél hangsúlyozottabban foglalnak állast a nagyobb szakképzettségei yéles körű műveltség mellett a kpzép-.és a felsőfokú képzés bővítésé mellett. Jogos igényként fogalmazódik meg az is. hogy az értelmiség tevékenységével, társadalmi hasznosságával a mainál arányosabban és egyben természetesen differenciáltabb anyagi, erkölcsi elismerés szükséges. Bizonyos Önállóság és felelősség a pedagógiai munkában területeken régi viták zárultak le a társadalom, a gazdaság cs az oktatás viszonyában. A vezető fórumok a nehéz körülmények között is elsőbbséget biztosítanak a holnap szempontjából nélkülözhetetlen művelődésnek. A programok állást foglalnak a szocialista demokrácia fejlesztése mellett is. kihtondva. hogy átalakulási folyamat, amelyben növekszik az egyének szerepe a társadalmi cselekvésben, nő a kollektívák önállósága, kialakulnak az önkormányzati funkciók a munkahelyeken és a lakóhelyeken. Mindez nem jelenti azt. hogy merőben új pedagógiát kell kialakítanunk vagy pedagógiai köntösbe kell öltöztetnünk a gazdasági, társadalmi. ideológiai törekvések minden mozzanatát. De a szakmánkat is rá kell tenni egy új növekedési pályára és az új követelmények mérlegére. Nem mondhatjuk, hogy az élet minden területén jelentkeznek problémák. kivéve a művelődést, a pedagógiát. saját munkánkat. Ha elégedetlenek vagyunk az ideológiai tevékenységgel. ez alól a művelődés, a neveléselmélet sem kivétel. Vagyis alapvető kötelességünk, hogy a pedagógia elméletében és gyakorlatában a folytonosság mellett a megújulásra is megfelelő figyelmet fordítsunk. A pedagógia kollektív tudomány, magába foglalja az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatását. a gyakorlati tapasztalatok elméleti általánosítását. Az elmélet csak akkor lehet előremutató, ha egyebek között jól általánosítja a gyakorlati tapasztalatokat is. E tekintetben munkánk egyik gyengéje, és ez nemcsak a pedagógiára, hanem a társadalomtudományok széles körére érvényes, hogy hiányoznak a hazai és nemzetközi tapasztalatok és tanulságok'széles körű elméleti biztosítását magukba foglaló munkák. De találkozunk olyan véleményekkel is. hogy „fent" jó a határozat. a dokumentum, „lent" azonban nem jó a végrehajtás. Nem hiszek az ilyen kettősségben. Ha rossz a gyakorlati végrehajtás, akkor nem lehet jó a határozat, a dokumentum' sem. mert valahol nem számolt a végrehajtás tartalmi, szervezeti mechanizmusával. A továbbiakban néhány önálló tartalmi kérdéssel kívánok foglalkozni a pedagógiai önállóság és felelősség összefüggésében. Mindenekelőtt nézzük meg. hogy a magyar művelődésügy, a pedagógia hogyan viszonyul a reformgondolkodáshoz és a reformcselekvéshez. A konkrét történelmi tények felsorolását mellőzve mindannyiunk ismerete alapján megállapítható, hogy a magyar művelődésügy és pedagógia reformgondolkodása és részben cselekvése sokat változott'az elmúlt évtizedek során. A felszabadulás után gyorsan megindult a történelmi reformpedagógiai gondolkodás alkotó alkalmazása a magyar viszonyokra. Csak sajnálni lehet, hogy ez a lendület néhány év múlva megtorpant és helyét sok területen a dogmatizmus vette át. De a rövid idejű hullámzást az 50-es évek végén egy újabb pedagógiai fellendülés váltja fel. amely már egyértelműen a reformgondolkodásra. a felelősségteljes önállóságra ösztönöz. Ez a reform természete; sen akciók és események sodrásában bontakozott. gyakran álltak elébe magunk emelte gátak, a cselekvésre éppen ezért a társadalomban és a gazdaságban is. a művelődésben. a pedagógiában is az volt a jellemző, hogy az indokoltnál lassabban alakult ki egy szerves reform. .A neveléstörténet feladata lesz. pontosítani a reformgondolkodás és cselekvés vívmányait és ellentmondásait utóbbi negyedszázadunkban. A 60-as évek elejének nagy lendülete új pályára került a művelődésben és a pedagógiában, az évtized derekán, amely az anyagi ráfordítások rohamos csökkenésével járt. Az évtized végériek nagy gazdasági megújulása űj reményeket csillantott fel és az 197(>-es évek elejére a magyar oktatásügy egy újabbönmegújulási programhoz kapott ösztönzést az ismert 1972-es júniusi Központi Bizottsági határozat révén. Az ellentmondásosságot bizonyítja, hogy eme dokumentum elfogadását követő néhány hónappal maga az alapokat meghatározó gazdaságirányítási reform területén keriilt sor a korábbi lendület visszafogására.- « Ebből következően az oktatás, a pedagógia önálló és leidós fejlődése is ellentmondásokba került, és ez a folyamat jószerével napjainkig tart. Az a véleményem, hogy a jelen számára egyetlen program lehet a művelődésben és a pedagógiában, hogy ráépüljön a gazdasági, társadalmi stabilizáció és kibontakozás programjára és ennek keretében önállóan és felelősen hozzájáruljon egy szerves reform szélesebb kibontakozásához. Ez csak akkor lehetséges. ha szélesedik és bővül az intézmények önállósága és felelőssége. A mindennapi tapasztalatok arról győznek meg. hogy e tekintetben figyelemre méltóak az eltérések az egyes intézmények között. Márpedig amikor csökkenteni igyekszünk a reformcselekvés korlátait, akkor lehet igazán megmérni a reformgondolkodás értékét. Ez nagy felelősséggel. új és új feladatok vállalásával jár. Ennek vannak tradíciói a magyar művelődésben. Érdemes volna tanulmányozni azoknak a művelődési alkotóműhelyeknek a tevékenységét, amelyek az évszázadok során immár a példa erejével mutatják a jelennek, hogyan lehet egy-egy intézmény felelősségteljes önállóságával nagy értékeket alkotni. Ha Sárospatakra. Csurgóra. Pápára. Nagycnyedre gondolunk, és lehetne még sorolni a ma már fogalom szintjén ismert történelmi példákat, amelyek döntően az intézmény szellemisége által váltak időtállóvá, akkor ebből példát és erőt meríthetünk. Szembe kell nézni azzal, hogy oktatásunk hatalmas lendületes fejlődése miért csökkentette ezeknek a patinás intézményeknek a húzóerejét a magyar valóságban. A jövőt illetően mindent meg kell tenni azért, hogy legyenek kiemelkedő intézmények, amelyek húzóerőt jelentenek. Ezt segíteni lehet, de a. döntő tényező az intézmény maga. Az intézményi demokrácia, a nyilvánosság és a nyitottság nélkülözhetetlen tényezők az előrehaladásban. a saját arculat megtalálásában és gazdagításában. Ebben az iskoláknak az eddiginél jobban kell építeniük közvetlen társadalmi környezetükre. azokra a helyi hagyományokra és értékekre, amelyekre a felsorolt példák messzemenően építettek. Munkánk szempontjából alapvető a társadalom és a művelődés viszonyának alakulása. A tapasztalatok szerint megállapítható, hogy örvendetesen túlhaladjuk azt a súlyosan káros és hamis nézetet, amely a művelődést döntően úgy tekintette, mint a gazdasági, társadalmi fejlődés következményét, ebből adódóan különösen anyagi helyzetét a maradékelv alapján sorolta. Ennek következtében szükségszerű ellentmondás keletkezett a szellemi töke. a műveltség erkölcsi értékeinek deklarálása, elismerése és anyagi helyzetének valósága között. Napi valóságunk érzékelhető ellentmondása. hogy e konfliktus feloldására éppen akkor nem állnak rendelkezésre anyagi lehetőségek, amikor pedig a probléma rendezése jövőnk létkérdése. A stabilizáció és a kibontakozás programjait tanulmányozva az a meggyőződésem, hogy a pillanatnyi helyzet belátható távon belül sem módosítja a politikai, kormányzati szervek törekvését a szellemi töke .eddiginél nagyobb elismerése területén. Itt természetesen nent lehet egyfajta nagy. átfogó, az anyagi helyzetet javító programról szó. de a rangsorolásban kétségkívül a műszaki. művelődési pályának kell az elsőbbséget megadni. Ez általános nemzeti program kell legyen, amely azonban valamennyi terület felelősségteljes önállóságával nemcsak központi rendelkezések, de helyi erőfeszítések árán is előbbre mehet a kibontakozás útján. Számos példa bizonyítja, hogy igen sok múlik a megyei, városi, községi önálló és felelős gondolkodáson a tekintetben. hogy a körülmények, a feltételek és ezzel együtt a követelmények is milyen irányba húzódnak el. Természetesen megújuló önálló és felelős nevelő munkát kíván számos erkölcsi, ideológiai törekvésünk megvalósítása is. A gyakorlati tapasztalatok alapján elméletileg is pontosítani kell az anyagi és erkölcsi értékek és érdekek egymást átszövő folyamatának támogatandó, vállaihatandó és elutasítandó elemei. A közösségben kibontakozó innovatív. kreatív személyiségeket kell nevelnünk és támogatnunk. Nem a mindent megoldó és feloldó formális közösség minden hatósága lesz a jövő mércéje, hanem azé az egyéné, aki önmaga boldogulását csak a közösség boldogulásával együtt tudja elképzelni, éppen ezért lételeme a közösségi magatartás. Az ember., közösségi lény. Az egyéni érdekek vagy éppen a tömegkommunikáció ideig-óráig atomizálhatják a társadalmat, akadályozhatják a hagyományos közösségek működését, de a megújuló gazdaság és társadalom alapján szükségszerűen jönnek létre új közösségek vagy kapnak új értéket a hagyományosak. Éhben a sorban meghatározó a család társadalmi, erkölcsi rangjának. súlyának helyreállítása. Ezért a család nagymértékben felelős, de a mai nevelésügynek is formálnia kcil a holnapi szülőt, akivel az együttmunkálkodás alapvető érdeke. De más közösségek is sorra jönnek létre, gondoljunk az ifjúsági és gyermekmozgalom új szervezeti kereteire, vagy a különböző társulásokra. amelyek ntind a személyes kommunikáció nélkülözhetetlenségét húzzák alá. Ezekben a közösségekben alapvető a nemzedékek tapasztalatainak átadása, a felnőttek és a fiatalok egymást kölcsönösen tisztelő magatartása. Ezek a közösségek fontos terepei az ideológiai tevékenységnek, ahol ugyancsak egy az eddiginél nyitottabb megnyilvánulási forma szükséges. Az ideológiai vitára az azonos világnézetűek között éppúgy szükség van. mint az eltérő világnézetűek között. Meggyőződésünk, hogy a mindennapi társadalmi valósággal összefüggő ideológiai élet önmegújulása termékenyítőén fog hatni a pedagógiai önállóságra és felelősségre is. KONCZ JÁNOS Kés/ült a szerzőnek a pedagógiai nyári egyetemen elhangzott, 1987es eloadasa alapjan. UJ ALLANDO KIÁLLÍTÁS A MEZOGAZDASAGI MUZEUMBAN A magyar vadászat története A mészkőbe ágyazott szarvasagancs egymillió éves. a mellette lévő. amely a Körös folyómedréből került elő. „csak" nyolcezer esztendős. A gímszarvas világrekorder trófea már nem korával, méreteivel kelt feltűnést. A 18. század folyamán kipusztult bölény is egyedülálló lehet a trófeák, fegyverek, vadászeszközök. preparált állatok között. Valamennyi dokumentum, tárgy a Mezőgazdasági Múzeum A magyar vadászat története című új. állandó kiállításán látható. Ugyanazokban a termekben, ahol 1904 óta rendszeresen rendeznek vadászati bemutatót. A legutóbbit 1979-ben állították össze. Ez a mostani, az ötödik kiállítás. amely újabb tíz-húsz évre (kisebb-nagyobb változtatásokkal) tájékoztatást ad a vadászat iránt érdeklődőknek. A Mezőgazdasági Múzeum gazdag gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének közép- és újkori letéti anyagával egészítették ki. Átfogó 'történeti áttekintést kapunk a Kárpát-medence vadászati hagyományairól. Attól a kortól, amikor a vadászat az itt élő ember számára életforma volt. amikor megélhetését, létfenntartását jelentette. Miközben régmúlt századok hagyományos vadászatait, királyi, főúri Vadászatokat idéz fel a kiállítás. Berendeztek egy romantikus vadászszobát a századforduló korhű bútoraival, használati eszközeivel, fegyvereivel. 'A honfoglalás előtti kisebb-nagyobb léptekkel, a huszadik század végéig, napjainkig jut el a kronológia. Dokumentumok. írásos feljegyzések, rajzok, metszetek, archív fotók- és tárgyak segítenek a tájékozódásban. Korunk vadászatáról és vadgazdálkodásáról is részletesen szól a kiállítás. A trófeabemutatón magyar világrekorder óz. szarvas, dámszarvas trófeák sorakoznak. Biotrop környezetben mutatja be a tárlat a hazai vadállományt, a lőhető nagyvadakat az apróvadukat, a ragadozókat. a mezőgazdasági kártevőket. Vizeinkben élő lőhető liba és kacsafajok gazdagítják a palettát. Vadászat a képzőművészetben lehetne a kiállítás harmadik fórészének a címe, ahol is a régi és mai mesterek vadászati témájú festményei, szobrai szerepelnek, s hogy a legújabb művészeti média se hiányozzék, végtelenített videofilmen Rácz Gábornak, a televízió munkatársának Szarvasbógés című filmje pereg. A filmet, amelynek különlegessége, hogy csak természetes állathangokból, a szarvasbógésból áll a „szövege", rövidesen bemutatja a televízió. K.M. „Vadászaton" — régi falfestmény