Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

85 Szombat, 1988. február 20. DM] mqgqzín Az ideológia hullámain«•• HOLLAND KÖNYVKIÁLLÍTÁS A SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRBAN A nyolcvanas evek első féle az elavult és a korszerű szocializmusfelfogás dialektikus körüljárásával telt el. Közben sokféle ok miátt a társadalom és benne a reformértelmiség jelentős része bizalmatlanná vált az ideológiával szemben. A ..köznapi" tudat az elmélettel szemben már korábbról előítéletekkel viseltetik, hiszen — érthetően — szinte máig azt tekinti a szocializmus marxista elméletének, amit a propaganda, a brosúrák elméletként feltálaltak neki. A dogmatizmustól szabadulni kívánó ideológia ezekben az években is pragmatikusan építkezett. Az új vagy újnak tartott jelenségeket a korszerű szocializmuskép részévé nyilvánította, az elavulni látszókat kidobta. Közben homályos maradt, mit is értünk a „régi" szoeializmusfelfogáson és mit az újon?! Sokan ezek láttán a legalább ilyen homályos „szocialista értékek" védelmére rendezkedtek be. A szegényes tartalmú ideológiai offenzíva pejoratív színezetet adott magának az ideológiának. Ekkor jött — hangot adva a reformerértelmiség egy részében uralkodó hangulatnak — Gombár Csaba kiváló politikuspukkasztó intellektuális provokációja, a Kritika egyik múlt évi számában. Mire nekünk az ideológia?! Ezen a fronton a reform mindig vereséget szenvedett a szocializmus vörös páncéljába rejtező konzervativizmussal szemben! Még rosszabbá vált a helyzet, amikor az ideológiai megnyilatkozásokat eldöntötte a reformfrazeológia. A gazdasági reformot, az élénkülést akaró technokrácia hivatali elvárásként fogalmazta meg a korszerűséget! Elhallgatott a nyílt dogmatizmus. egyre ritkábban emlegették a fejlett szocializmust is. A reform mégsem haladt előre. Ideológiai (ál(offenzívával leplezték a helybenjárást. a gazdaság fokozatos leépülését.' a rejtett centralizáció újraintézményesülésct. az adminisztratív hajlamok újraébredését. A reform tehát legyen racionális^ legyen konkrét! Ne nyisson ideológiai frontokat. A szocializmussal „ő" is azonosul. következésképp a Nagy Elveken nincs mit vitatni. Körülbelül így fejezte be Gombár nagy vitát kavaró cikkét. (Ezúton is elnézését kérem gondolatainak fenti összegzéséért.) Az 1984 áprilisában elfogadott — a kissé laza spárgázás miatt menetközben fogyatkozó — reformcsomag reformszeletkcinek bevezetgetése közben erősödtek a kedvezőtlen tendenciák. Továbbra is fokozatosan próbáltuk átállni a „másik" oldali közlekedésre. Az eltorlaszolt nagykapuk kinyitása (a makroszféra reformja) helyett hivatalos kiskapukat vágtunk rajta. A részreformok — a fizetési szükséghelyzet miatt is — menetközben semlegesítódtek. Másrészt gyakran nem egy reformkoncepció logikai rendje, hanem az őket felvállaló részapparátusok ereje határozta, meg bevezetésüket, (így került sor az adóreformra is. amely mintegy körtöltéssel torlaszolja cl a kisvállalkozások kapucskája körüli térséget! Az ellentmondások felhalmozódása láttán sorra születtek a reformkoncepciók. A reform központi zászlaját előbb kitűzték, majd újrabevonták. A korlátozott nyilvánosság egymástól is elzárt belső köreiben sorra bontogatták az apró kis zászlókat. Uj jelenség, hogy erre az útra lépett az „elkötelezett" értelmiség jelentós része is. Az élénkítés megalapozatlan reményének szertefoszlása után elkészültek a kibontakozási programok. Sajnos ezek adósak maradtak az eszközrendszer, a garanciák megfogalmazásával. Mind ez ideig nem teremtettek teljesítménykényszeres közeget, sót a kivárás, a teljesítményvisszatartás tendenciája sok helyütt erősödött is. Talán túl sokat vártak a szubjektív azonosulástól. Éppen akkor, amidón a már évek óta üzengető, sorskérdésekkel kellemetlenkedő értelmiség mellett válsághangulatba került a társadalom többi része is. A fokozódó elbizonytalanodás éles megvilágításba helyezte: az ideológia reformja nélkül a kibontakozás stratégiája nem dolgozható ki meggyőzően. Elfogadta végre a politika a reformértelmiség másik régi tézisét is: olyan átpolitizált, a politi„ Ideológia-éhség" — ezzel a ciinmel írtam meg Csernyenko idején egy cikkecskéi. Mi in vállalkozunk, újítunk — csináljatok mar hozzá végre egy kis ideológiái — mondóira volt ennek előtte Bábolnán jogászkodó évfolyamtársam. Jó csapolt sor mellett meg is ígértem: ideológiai végécmkát alakítunk egyetemi berkeinkben. Most furdal a lelkiismeret: mire jutottunk azóta ? kai apparátusokkal annyira átszőtt társadalmakban, mint a kelet-európai szocialista országoké — nem létezhet önmagában vett gazdasági reform. Döntés született a pártkonferenciáról. nyilvánosságra kerültek az ideológiai tézisek, s szűkebb körben megindultak a viták a politikai intézményrendszer „korszerűsítésének" irányelveiről. Kár — s ez a jövőre nézve is aggasztó, hogy mindkét dokumentum makacsul kerüli a reform kifejezés használatát a politikai rendszerre vonatkozóan. A fejmunkások felgyülemlett mérgüket alkotó energiává alakítva kapcsolódtak be az elemzésekbe. Ma egy ideológiai hullám átvonulásának lehetünk tanúi. Mi szükséges ahhoz, hogy ez ne maradjon partot érve ellapuló magányos habfodor? Milyen feltételek mellett hasznosulhatnak a vita eredményei? E kérdések kapcsán fogalmaznék meg néhány sarkított ..magántézist". 1. A cikkek, tanulmányok és egycb megnyilatkozások eddig inkább magányos töprengésnek tűnnek. Lelki egyensúlyunknak használ, ha élve az alkalommal most kiírjuk magunkról sokéves töprengéseink hordalékait. Ám ha továbbra is szó nélkül hagyjuk egymás egyoldalúságai té% kritikai bátorságunk továbbra is csupán a nálunk már úgy általában régóta csépelhető dogmák vagy akár politikai apparátusaink következetlenségei ellen irányul >— elmarad az eszmék megmérkózése. A gondolatok elmennek egymás mellett, nem egyesülnek koncepciókká. A különleges gyorsasággal porladó importhiányos papír miatt még az utókor ítéletébe vetett remény sem vigasztalhat bennünket. A tudományos nyilvánosság szerkezetének reformja politikai korlátok lebontását is feltételezi. A politika tolerálja a magánvéleményeket, sót a szakmai nyilvánosság belső köreiben ma már a vélemények csoportosulását is. Évek óta folynak az egymást is alig meghallgató marxista. bolsevik, népi-nemzeti, demokrata. liberális elit-értelmiségi szekták műhelyvitái. Ezek nem léphetnek ki a társadalom ítélőszéke elé. Ki ki fő a maga levében, s a párbeszéd hiánya miatt radikafizálódik önnön belső logikája szerint. A sors ördögi büntetése: a hutalorrrvédö reflex túltengéseböl fakadó eme jelenség legfőbb vesztese a hatalom hivatkozási eszméje: a marxizmus. A túlfűtött koncepciók, az elképzelések vívjanak egymással nyilvános mérkőzéseket. Az adóval, árakkal frusztrált állampolgár ma már kezdi látni a vélemények kavalkádját — az elrendeződés tcnciája nélkül. A tévedések tévedések, a rögeszmék rögeszmék, a féligazságok féligazságok maradnak ha egymás tévedései nem sarkallanak bennünket új felismerésekre. 2. Szemnek, fülnek egyaránt élvezetes. ha a teoretizáló hajlamú értelmiség egymással vitatkozik a nyilvánosság fórumain. Mindez az értelmiség és a politikai elit belső ügye marad azonban, ha vitáinkat nem kapcsoljuk össze világosan az embereket ma foglalkoztató gondok, a hétköznapok ellentmondásainak elemzésével. Az egymás közti vitáknak ma akkor van értelme, ha azok a néphez is szólnak. (Még akkor is. ha a dolgozó nép nem ér rá efféléket olvasni!) Ehhez többek közt magyarítani kellene a tudomány, a publicisztika „belső használatban" túlfinomult, áttúnéses nyelvezetét. Röviden, sarkítva, figyelemkeltóen — de mégsem az öncélú odamondogatás kéjes bűvöletében — (is!) kell írni az ideológiáról. Az emberek évezredek óta ha mást nem. lelki nyugalmukat várják a szó erejétől. — A szó hitelének visszanyerése nélkül a szocializmus reformja sem lehetséges. 3. A tudományos, a publicisztikai. a helyi közösségi, a pártalapszervezeti viták eredményei akkor is elsikkadhatnak, ha ezeket rutinszerűen . az eddig szokásos csatornákon gyűjtik be. Azaz ha a politikai adminisztráció csupán „felösszegzi". |Ugye nyájas olvasó, milyen borzasztó szót ötlött ki a tudomány a (terv) lebontás ikerpárjául ] Egy matematikus kollegám fogalmazta meg érzékletesen e veszélyt: vélemény lesz ilyen is. olyan is. pártos is. szélsőséges is. kritikus is. önkritika tlan is. A szélrózsa minden irányába mutató egyenlően súlytalan vektorok (nyilacskák) eredője a semmi! Politikai értékű demokratikus fórumokon kell összegezni a szellemi pezsgés hozadékait. Érdemleges szellemi vita politikai demokrácia, politikai reform nélkül meddő ábránd. Tényleges politikai kompromisszum az ideológia reformja csak ott lehetséges, ahol a vélemények valós érdekekhez kötődnek, ahol a konccpciógyártásnak. politikai tétje van. Ma vannak heves viták, vannak az apparátus által rendezett „vélemcnybcszolgáltatási" fórumok, van versengés a radikalizmusban, az odamondogatásban. Átn valahogy a végén túl sokszor és gyanúsan egyetértünk egymással, hogy aztán hazafelé menet tovább morogjunk magunkban. Nem tekinthetők igazi vitáknak azok. amelyeket a különvéleményeink. rögeszméink érintetlenül túlélnek. Ma ezért is tűnhet úgy sokak számára, hogy az egyetlen szellemi frontvonal a dús szellemiségű kritikus értelmiség cs az ót meg nem hallgató politika között húzódik. GÉCZI JÓZSEF F. <• • „ » • ..Vf '»» v» u i. ; í'<-)jv:vító» v* di :*»:< V*«*¿Ill Úi+Iittl IÏIIÏIÏÎII ..... Régi kódex (1500 körül) Részlet Ovidius Publius főművéből az Átváltozások-hói Picart legismertebb metszetgvűjteményéből „Herkules és a mérgező Ichcletű lernai hidra" Németalföldön cs Magyarországon egyazon évben. 1473-ban kezdődött meg a gazdag kódexirodalomra épülő könyvnyomtatás. Hollandiában tanult nyomdászatot 1683-tól Misztótfalusi Kis Miklós, aki olyan tökéletességre vitte a betűmetszés művészetet, hogy amszterdami betűivel egy virágzó korszakot jelölnek a németalföldi könyvészetben. Természetszerűen ott vannak Misztótfalusi Kis Miklós mintalapjainak hasonmásai is—más, Hollandiában nyomtatott hungűrikák között — azon a kiállításon, amelyet a várban, ai Országos Széchényi Könyvtárban rendeztek. A március 13-áig látogató kiállítás nemzeti könyvtárunk gazdag gyűjteményéből méltón mutatja be a holland i f: Wo u KATONA JUDIT MEZEY ISTVÁN RAJZA Parancsolat Tiszteld apádat és anyádat, legyél eléjük tele tálat, szorítsd a széthulló egészet, mentsd ami ép és nem enyészet Melegíts hideg, híg leveskét, jönnek szikrázó, fagyos estek, lobbants tüzet, sírjon fatörzse, füsttel, parázzsal sírj pörölve. Egyre szürkébb a gond s beérik. Szakíts bimbót, lia nincs azért is, áztass idült bánatot, ázzon! Gondolkodj a megváltódáson. Apádnak tiszta szó is kéne, borogatás anyád szivére. Kékítsd a gondot, ügy fehérebb. Csíptesd az éjek köteléhez. Minden időben csak te voltál áldatla máit, békesség, zsoltár, hozz áj törvényi s istened áldhat: tiszteld apádul és anyádul! könyv útját a kézzel írott kódexektől és a pergamenre rajzolt térképektől a fejlett nyomdaiparig, -technikáig. Tárgykörök és tudományágak szerint csoportosítva láthatók a vitrinekben a remekmívű könyvek. Kunigunda szerzetesnö imakönyve 1500-ból. egy korai holland ősnyomtatvány 1479-ból. Azelsó - 1499-ben nyomtatott — számtankönyv, amelynek szerzője Gcorgius de Hungaria. azaz magyarországi György mester. Az Utrechtbcn megindult könyvnyomtatásnak hamarosan más németalföldi városokban is akadt követője. A világ könyvművészetében is élen járt az antwerpeni Plantin műhely: ez a legjobb betűmetszőket, illusztrátorokat és rézmetszőket foglalkoztatta. Az 1576-tól 1825-ig fennálló Plantin-Morctusz-nyomda ma könyvművészeti múzeum. A holland „aranyszázad"-nak — a XVII. szazadnak — nagyszerű. Leidenben alapított kiadója volt az Elzcvireké. Kis alakú köteteiért ma is minden pénzt megadnak a gyújtók. Az amszterdami Blaeu Officina rézmetszetei és atlaszai révén lett világhírű. A Széchényi Könyvtárban őriznek egy pergamenre kézzel rajzolt hajózási térképet, a Blaeu-ház alapítójától. Williem Janszoon-tól, a XVII. század elejéről. Az Atlantióceán és Földközi-tenger partvidékét ábrázoló, részletcsen kidolgozott térképnek az az érdekessége, hogy nyugati tájolású. A nagyméretű színes lapot országcímerek és állatok rajza díszíti. A Széchényi Könyvtár tulajdonában lévő régi könyveket egy 1947-tól működő alapítvány, a Stichting de roos. azaz a Rózsa-alapítvány kiadványai egészítik ki a Holland Királyság korábbi magyarországi nagykövetének, Godert William de Vos van Steenwijknck gyűjteményéből, amelyet a többhónapos bemutatóra kölcsönzött. K.M.