Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

¿yg/0 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEIMAGYAR0RSZA6 77. Évfolyam, 263. szám 1987. november 7., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint Újabb csaták előtt H

etven esztendő óriási idő, kivált <"i forradalmak históriájában nagyon hosszú szakasz. Hiszen a forradalmak, rendszerint, győztes, netán tragikus pillanatokat jelentenek: az egyéni és a közösségi erők rendkívüli összpontosítását, a csodalatos áldozatvállalások korszakát. a lehetőségek szinte határtalan birodalmát. Aztán a konszolidáció szokott következni, amelynek igazából a forradalmak eredményeinek tartósítását kellene jelenteni, azonban tudjuk, hogy sokszor a forradalmi eszmények devalválódását, ezek nvílt vagy alattomos megtagadását szokta hozni. Hetven esztendő számvetésre késztet barátot és ellenfelet egyaránt, Hetven esztendő — ez már tobb emberöltő A forradalom tobb nemzedéke áll a történelem ítélőszéke előtt. Gondoljuk csak el, hogy a francia polgári forradalom eszményei hét évtizeddel a Bastille lerombolása után, mivé züllöttek a polgárság kezén! Iít59-et tizenkét esztendő választja el a Párizsi Kommüntöl. amely r.em a bonaparti/must, s természetesen nem a royalista restaurációt tekintette tradíciónak, hanem a jakobinus elszántságot, lendületet. A hét évtizedet akarta kiigazítani, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava immár a munkásság életében és kezdeményezéséből lehessen realitás. Gondoljuk csak el. hogy a magyar társadalom. hét évtizeddel 1848, Petóf eh március tizenötödikéje után — az, őszirózsás forradalommal volt teí'hes fis mindannyian tudjuk, ez a hét évtized, amelynek leforgása alatt végzetesen elsikkadtak 184», 1841) eszményei, s nem azért, mert az, eszmények és a realitások összeütközéséből szükségszerűen ez utóbbiak kerülnek ki győztesen — egyenesen vezetett el a vesztes világháborúhoz, Trianonhoz, egy soha addig nem látott nemzeti tragédiához Gw'doljuk csak el, hogy hét évtizeddel az első, és vérbe fojtott orosz ¡forradalmi kísérlet, az. 1825 decemberében a pétervári Szenátus téren kartácstüzzel szétzavart dekabista mozgalom után szerveződik az orosz birodalom szociáldemokrata pártja. A majdani szocialista forradalom vezető ereje, a bolsevikok elődei voltak ők. 1917 októbere óta hét évtized múlott ei. Ez alatt egyetlen nap sem lelhetett úgy el, hogy a politikában és a gazdaságban, a szellemi életben, bárhol a világon, ne ennek a forradalomnak a hatása lett volna a meghatározó tényező. A torténeimet formáló erő. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Téli Palota ostroma sikeresen befejeződött, tehát a forradalmat vezető és kezdeményező erő, az orosz proletariátus kezébe vette a hatalmat — a világon mindenütt számolni kellett ezzel a minóségüeg új tényezővel ..A szocialista forradalom nem egyetlen csata, hanem a legkülönbözőbb gazdasági és demokratikus átalakításokért 1 folyó csaták egész sorának a korszaka .— figyelmeztetett Lenin, még két évvel a forradalom kirobbanása előtt. És az ünnepi pillanat is arra int, hogy ne csak az első csatára emlékezzünk, az Auróra cirkáló jelzölovése nyomán indult katonaipolitikai akcióra, hanem valóban csatáink mindegyikére. Helyénvaló ez a többes szám? Mert hogy maga az. esemény az orosz, nép áldozatvállalásából,' eLszántságából született meg. de a kezdetek kezdetetöl döntően internacionalista jellegű volt. Tehát mi. magyarok nemcsak a hatalomátvételt követő polgárháborúban részt vett tobb százezer magyar hadifogoly harcainak jogán. hanem magának a forradalomnak új minőségéből következően mondhatjuk: a mi forradalmunk is ez. Ezek a csaták, természetesen, nem voltak minden esetben győztes ütközetek. Nem volt csekély a szükséges és a szükségtelen áldozatok aránya. Mártírjaink is vannak, nagyon sokan. Különösen fájdalmas azokra emlékezni, akik nem a forradalom győzelméért folytatott csaták valamelyikében vesztették eletüket, hanem a forradalom eszményeit sértő voluntarizmus, a forradalom eszményei ellenére létezett ónkénv pusztította el őket. Bizony, hogy számvetésünk abban az esetben használ a jövőnek, azaz jelenünknek is, ha e hét évtized minden tényét mérlegre tesszük. A diadalokat és vereségeket, a sikereket és tévedéseket, a nagy igazságokat és a bűnöket is. A forradalom, a szocialista forradalom életerejet éppen az bizonyítja a legmeggyőzőbben — s ezért kerülhette el az eddigi forradalmak történelmi sorsát. —, mert meg tudott újulni, vezető ereje képes volt a legkeményebb önkritikára is Ez sohasem jelentette és napjaink reformfolyamataiban sem jelentheti az eszmények tagadását, az. elődök munkájának lebecsülését. Még kevésbé jelentheti, hogy a forradalmi hatalom gyakorlása valamiféle krajcáros taktikázássá silányulhatna. A szocialista forradalom hét évtizedének talán az a legdöntőbb eredménye; világossá tette, hogy századunkban a társadalmi-gazdasági-szellemi folyamatok helyesen világszinten értékelhetők. A nemzeti .keretek és a világprogresszió egységének helyes arányaira figyelmeztetett. Egyrészt olyan földrészeken, országokban is felgyorsította a nemzeti fejlődést, amelyek maguktól a szocialista eszméktől. ezeknek marxista—leninista értelmezésétől távol voltak és távol vannak, másrészt az, emberiség méreteiben segítette a társadalmi igazságosság, a teljes értékű progresszió terjedését. A

szocialista forradalom eszményekel is meghatározott, de éppen ezek az eszmények sugallják, hogy mindig soron következő csatákról illúziók nélkül kell ítélnünk A forradalom hét évtizede azt bizonyítja, hogy sorsára a realizmus elvesztése a legpusztítóbb hatású. És a fejlődés akkor sikeres igazán, ha a valóságból indulunk ki. A realizmus nem azonos a földhözragadtsággal. Ezért eszményeinkből az álmok sem hiányoznak. a költészetre is szükségünk van. De azért, hogy újra és újra a valóságra ébresszenek. A teendőkre. Most újra a megújulás korszakát éljük. A Szovjetunióban is, nálunk is. A hét évtized egyre teljesebben megismert történetéből is erőt merítünk a folytatáshoz. Mert e hét évtizedes forradalom elölt világszerte újabb megvívandó csaták állnak. A világ, az emberiség érdekében. E. Fehér Pál Ma, szombaton Koszorúzási ünnepség Szegeden Ma, szombaton, a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulójának tiszteletére koszorúzási ünnepséget rendez Szegeden, a Rákóczi téri l.enin-szobnrnál .i .Magvar Szociális' i Mii- ( • • ,;r t.f M revei és Szeged Városi Bizottsága, Csongrád Megyei és Szeged Megyei Város Tanácsa, valamint a Hazafias Népfront Csongrád Megyei és Szeged Városi Bizottsága. Az ünnepség délelőtt 11 órakor kezdődik. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából Díszünnepség Szegeden A nagy októberi szocialista forradalom 70 évfordulója alkalmából az MSZMP Csongrád Megyei és Szeged Városi Bizottsága, a Csongrád Megyei és a Szeged Városi Tanács, valamint a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága tegnap, pénteken este a Szegedi Nemzeti Színházban díszünnepséget rendezett. A megemlékezésen részt vettek városunk dolgozóinak, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek képviselői. Az ünnepi nagygyűlés elnökségében foglalt helyet, Schmidt József, a Szeged városi pártbizottság titkára, Papp Gyula, Szeged megyei város tanácselnöke, Molnár Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Kulcsárné Kiss Piroska, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottságának titkára, Ágoston József, az szmt vezető titkára, Germán né Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Szőke Péter, a szegedi rendőrkapitányság vezetője, Koezkás Ferenc, a megyei munkásőrség parancsnoka. Jákó Gyula, a szegedi helyőrség parancsnoka, Sipos Istvánné, a Szegedi Kendergyár dolgozója, Mucsi Istvánné, a Makói Lenin Tsz tagja, Takács Imréné és Vári Miklós országgyűlési képviselő, Sánta László, a Budalakk igazgatója, Bertus Pál, a Fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz elnöke. Békési Imre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola igazgatója, Gécsegh Ferenc akadémikus, Maglóczky Júlia egészségügyi dolgozó, Zabos Jánosné, a Szegedi Konzervgyár munkása, Papp György, az olajipari pártbizottság titkára, Gutpintér János, a csongrádi Fütöber dolgozója, Vajnai Sándor, a vásárhelyi porcelángyár dolgozója, Lengyel Edit óvodai dolgozó, Kovács Attila, a SZOTE hallgatója, Kecskeméti János ópusztaszeri munkás, Viziné Kurucz Ida ásotthalmi óvodai dolgozó és Maschánszky József, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok képviselői. Az ünnepi megemlékezés a magyar és a szovjet himnusszal kezdődött, majd Papdi József, a Csongrád Megyei Tanács elnöke, a díszünnepség elnöke köszöntötte a resztvevóket. Ezt követően Koncz János, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Koncz János ünnepi beszéde „Űj történelmi korszakot nyitó, nagy sorsfordulóra emlékezünk ma — 1917. november 7-ére. Arra u napra, amely a győztes forradalom lendületevei megrengette a világot, és új pályát jelölt ki a társadalmi haladásnak" — kezdte beszédét a szónok. Ezt követően szólt arról, hogy a nagy októberrel elkezdődött és előrehaladt az ember felszabadítása; felszabadulása az osztálytársadalmak történelmi keletű, tehetséget és cselekvési teret korlátozó viszonyai alól. Szólt a forradalom nemzetközi jellegéről, arról, hány nemzet fiai csatlakoztak orosz munkástestvéreikhez, s közöttük a magyar internacionalisták hőstetteit is följegyezhette a forradalom krónikája. ,,A hetven esztendő fejlődésének és az ezzel járó ellentmondásoknak áttekintése alapvetően testvérpártunk és a szovjet történettudomány feladata" — hangsúlyozta az előadó, majd utalt Leninre, aki gyakran hangsúlyozta, hogy a mi erőnk az igazság kimondásában rejlik. Majd így folytatta a szónok: „A megemlékezés keretében csak azt mondhatjuk: nincs alternatívája, csak perspektívája a békés egymás mellett élésnek, és a világ minden nagy és kis országa akkor tanúsít a kor követelményeihez méltó és elengedhetetlen bölcsességet, ha a népekre bízza saját jövőjük alakításának felelősségteljes feladatát, támogatva, segítve a haladás erőit." „Minden új társadalmi rend csak akkor tudja bizonyítani történelmi mértékben illetékességét és életképességét, ha állandó és folyamatos önmegújulásra képes. A marxizmus—leninizmus, a munkásmozgalom, a szocializmust építő társadalom belső lényege, meghatározó sajátja az önmaga folyamatos megújításának lehetősége és kötelessége. Hetven évvel ezelőtt a világ értelmezése mellett annak értelmes megváltoztatását is megkezdték. Ha visszatekintünk a hét évtizedes fejlődésre, nyomon követhetjük a szocialista társadalom önmegújításának törekvését, amely a járatlan útból is kővetkező sikereket és megtorpanásokat egyaránt hozó folyamat volt. Megállapíthatjuk, hogy ha a megújuló kísérletek külső és belső okok köveikeztében átmenetileg meg is torpantak, mindegyike értékes hagyatékkal, tanulságokkal járult hozzá egy következő reformkísérlethez" — hangzott el a beszédben. A Szovjetunió történetét felelevenítve utalt Koncz János arra, hogy a szocializmus nemcsak megmaradt egy orszagban, de lehetőséget adott több ország — köztük hazánk — számára a szocialista út választásához. E korszak elemzése nélkülözhetetlen a szocializmus születését vizsgálók számára — hangsúlyozta a szónok, majd rámutatott: egy új társadalom építésének tévedéseivel szemben a történelmi távú megitelésnél joggal elvárható a megértés. Nem lehet azonban az utókor megértő a tévedhetetlenség vak hitével szemben. Beszéde ''másod i k részében Koncz János szólt arról — a szocialista fejlődés belső logikáját mutatja, hogy a megtorpanás esztendeit immár néhány éve egy minden eddigi megújulási törekvés tanulságát hasznosító, a mai (Folytatás a 2. oldalon.) Az ünnepség elnöksége; "Koncz János beszédét mondja