Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-08 / 237. szám

8 Csütörtök, 1987. október 1. Magyar-HSZK tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) programot határozott meg. Ezek a többi között a mező­gazdaság. az élelmiszeripar, az erdészet, a szociológiai kutatás, a környezetvédelem, az atomenergia, a plazmafi­zika. a számítástechnika, az automatizálás, az anyagkuta­lás és az egészségügy terü­letére vonatkoznak. A kulturális központok lét­rehozására az 1977. július 6-án kötött kulturális együtt­működési egyezmény alao­jan. a Budapesten rendezett európai kulturális fórumon 1985-ben elhangzott javasla­tok szellemében kerül sor. Célja az, hogy a két or­szág továbbfejlessze együtt­működését a kultúra, az ok­tatás és a tudomány terüle­tén, széles körben közvetít­sék egymás szellemi, művé­szeti értékeit. A két intézet tevékenységében kiemelt he­lyet tolt be a gazdasági, tu­dományos és műszaki isme­retek terjesztése. Működésük nagyban hozzájárulhat to­vábbá az NSZK és Magyar­ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének kölcsö­nös megismertetéséhez. A reális tájékoztatáshoz. Az NSZK kulturális inté­zetének székhelye Budapes­ten lesz. A többi között könyvtárat tart majd fenn, kulturális és tudományos rendezvényeket, nyelvtanfo­lyamokat szervez, és a ma­gyar intézményekkel együtt­működve segíti a Magyaror­szágon folyó németoktatást, a némettanárok képzését. A magyar intézet későbbi fel­állításáról a felek külön ál­lapodnak meg. A dokumentumokat — a két kormányfő jelenlétében — magyar részről Tétényi Pál és Kovács László, az NSZK részéről Hans-Diet­rich Genscher külügyminisz­ter és Heinz Riesenhuber ku­tatás- és technológiaügyi miniszter írta alá. Hilmar Kopper, a Deut­sche Bank elnökségének tagja és Fekete János, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettese megállapodást írt alá arról, hogy a Deutsche Bank — állami garanciával — egymilliárd márkás hitelt nyújt a Magyar Nemzeti Banknak kedvező feltételek­kel. A hitelt hazánk elsősor­ban export célú fejlesztések finanszírozására és a hazai iparszerkezet átalakítására .használja fel. Megállapodás született ar­ról is, hogy a két ország kul­turális együttműködési egyezménye alapján, az ab­ban foglalt programokon túlmenően a két kormány kö­zös intézkedéseket tesz a Magyarországon élő német nemzetiség kulturális igé­nyeinek jobb kielégítésére és a magyarországi német nyelvoktatás színvonalának emelésére. Ez alkalommal cserélték ki a két ország közötti beruhá­zásvédelmi szerződést meg­erősítő okmányokat is. A megbeszéléseken a nyu­gatnémet fél emlékeztetőben fejezte ki készségét arra, hogy kölcsönösen könnyíté­seket vezessenek be a hiva­talos és üzleti célú utazások feltételeiben, illetőleg az NSZK részéről csökkentsék a turistavízumok kiadásának határidejét. *• Grósz Károly hivatalos látogatásra hívta meg Hel­mut Kohl kancellárt, aki a meghívást elfogadta. * A magyar kormányfő lá­togatásának első napi prog­ramja a Schaumburg-palotá­ban fejeződött be: Helmut Kohl díszvacsorát adott ven­dége tiszteletére. Ezen a kancellár, majd a Miniszter­tanács elnöke pohárköszön­tőt mondott. Sorok a juharlevélen (4.) A korona árnyékában Hazánkba látogat a dán királynő Európa egyik legkisebb onszága. Dánia a nagyok kö­zött is nagynak számít, ha például ipara vagy mező­gazdasága produ'Kt limainak minőségét tekintjük. Bánki meggyőződhet a jól hangzó jelszó igazságáról: A dán termék az etalon. Ha a szo­ciális gondozást vesszük mértékegységül, Dánia akár nagyhatalommá is előléphet­ne. Csupán néhány példa: a 28 hetes szülési szabadság idejére hetenként és újszü­löttenként 2052 korona illeti az édesanyát. Minden család évente egyszer ötezer koro­nás csekket kap 18 éven aluli gyerekei után. A mun­kanélküli segély 342 korona naponta. A törvényes sza­badság öt hét, a heti mun­kaidő 39 óra. Ha viszont a vitorlássportban szerzett aranyérmek alapján sorol­hatnánk az országokat, Dá­nia mindenképpen szuper­hatalommá lépne elő ... Csupán az imént felsorol­takat tekintve is van mit tanulnunk a dánoktól, akik a többi között a mezőgaz­daságban és az élelmiszer­iparban legalább akkora hírnévre tettek szert, mint az építészetben, vagy a for­matervezésben. De ha a kü­lönleges híradástechnikai műszereket vesszük alapul, akkor is megállapítható: a világ élvonalában haladnak a vikingek utódai, akik egyébként a hajózásban és hajóépítésben sem lettek hűtlenek őseik hagyomá­nyaihoz. Az egyszerű, üveg­szállal erősített poliészter csónaktól a félmillió tonnás tankhajókig mindent képe­sek előállítani. Dánia gazdasága, külke­reskedelme az egész világ, ekként a szocialista Magyar­ország felé is nyitott. Erinek ellenére meglehetősen cse­kély a kölcsönös forgal­munk; egymás külgazdasá­gában 0,3-0,4 százalékkal ré­szesülünk. Mintha kereske­dőink, vállalataink még nem Németh Károlynak, az Elnöki Tanács elnöké­nek meghívására II. Margit, Dánia királynő­je ma, csütörtökön hi­vatalos látogatásra ha­zánkba érkezik. fedezték volna föl ezt az észak-európai országot! Hol­ott az eddig volt és napja­inkban is élő megállapodá­sok — az első házgyárat Dániától vásároltuk: ma már mindenütt kapható Tuborg-sor; hazánk vendé­gei elégedettek a dán ré­szesedéssel is működő Club Tihannyal — látványos bizo­nyítékai annak, hogy érde­mes és lehet előnyös üzlete­ket kötni a dánokkal. A magyar—dán gazdasági kapcsolatok áttekintésekor (legutóbb Poul Schlüter mi­niszterelnök budapesti láto­gatásakor kínálkozott erre kitűnő alkalom) mindkét részről a legmagasabb szin­ten is hangoztatják: szüksé­ges a tartalékok föltárása, új utak és lehetőségek meg­keresése, abból a célból, hogy érezhetően növekedjék kölcsönös forgalmunk. Kivi­telünk áruszerkezete ugyan­is (tőkés exportunk átlagá­hoz mérten) a!kár korszerű­nek is mondható. miután mintegy 30 százalékban fel­dolgozott ipari termék. Rá­adásul a magyar termékek nagy része korlátozás nélkül exportálható Dániába, nem sújtja őket magas beviteli vám, vagy éppen tilalom. Miiként más nyugati or­szágok cégei, akként a dá­nok is szívesen fogadják, az olyan közös vállalatok ala­pításának gondolatát, amely­lyel, illetve amelyek produk­tumaival képesek állni a világpiaci versenyt. Remél­hetőleg az aláírásra váró beruházás védelmi egyez­mény bátorítást ad a vegyes vállalatok létesítéséhez. és nem kell sokáig várni a műszaki-tudományos koope­ráció föllendülésére sem. Ez utóbbiakhoz egyébként köz­vetve vagy közvetlenül hoz­zájárulhat a lehetőség: ma­gyar műszaki ösztöndíjaso­kat rendszeresen fogadnak Dániában, ahonnan hasonló küldetésben a művészetek, a humán tudományok, a Ko­dály-módszer tanulmányozá­sára jönnek hozzánk isme­retgya rap i tás ra. Érvényes a megállapítás magyar—dán viszonylatban is: felhőtlen és széles körű, sót legmagasabb szintű ál­laimközi, diplomáciai kapcso­latainknak megfelelő nívó­ra szükséges emelni gazda­sági együttmunkálkodásun­kat. Ehhez — miként Buda­pesten és Koppenhágában egyaránt hangoztatják — hajlandók akár kormány­szinten is mindennemű tá­mogatást megadni. Csupán élni kell a lehetőséggel, és az eddiginél alaposabban megismernünk egymást. Kulcsár László Robbanás Cl Varsó (MTI) Nagy erejű robbanás tör­tént az ideiglenesen Len­gyelországban á llomásozó szovjet katonai alakulatok egyik gyakorlóterén, a nyu­gat-lengyelországi Jeleniá Góra-i vajdaság Boleslawiec nevü községének közelében. A robbanás — jelenti a PAP lengyel hírügynökség — nem szedett áldozatokat sem a katonák, sem a polgári la­kosság köréből. Néhány kö­zeli faluban azonban a de­tonáció betörte az ablako­kat, lesöpörte a tetöcserepe­ket. A baleset következté­ben keletkezett károk fel­mérésére, és a helyreállítás megszervezésére lengyel­szovjet közös bizottság ala­kult „Mint magánembert, lát­lak vendégül!" — tessékel be saját tervezésű, gyönyörű házába B. Imre neves épí­tész. „Jó, ha tudod, nem fo­gok kezet a magyar kor­mánnyal!" „Scjsem hallot­tam, hogy a magyar kor­mány kezet akart nyújtani neked" — próbáltam vissza­vágni, miközben a valóban elegáns, pompás bútorokkal, képekkel, modern tárgyak­kal berendezett házat végig­jártuk. „Ez pedig a family room, a családi szoba!" — nyitotta ki az utolsó ajtót. Megszokhattam már, hogy az emigránsok otthonai tele vannak népi hímzésekkel, hivalkodó csecsebecsékkel, kulacsokkal, fokosokkal, kalocsai, matyó és vásárhe­lyi tányérokkal. Itt vissza­fogottabb ez a „magyaros nosztalgia", bár a? asztalt áttört kalocsai terítő borít­ja, a falon nemzetiszínű csokor, s a valóban szép nagylány esküvői képe arról árulkodik, hogy a kiköpött amerikai vőlegénynek is meg kellett ismerni a csillo­gó pártát, a flitteres-sújtásos pruszlikot, a patyolat ing­vállat. S a főhelyen egy ne­mes vonalú, üvegezett szek­rény, telis-tele herendikkel. „Ezt mind úgy csempésztük ki!" — mutatja nem kis büszkeséggel a házigazda ... Ugyan, mit szólhattunk vol­na! Kollégámmal összeka­csintottunk, hisz nem elő­ször tapasztalhattuk, hogy itt mindegyik emigráns na­gyobb és karakánabb ma­gyar a másiknál. Mintha egy groteszk film jelenetei peregtek volna na­pokon át a torontói Magyar Házban. Tíz napon át zaj­lanak minden nyáron a Ca­ravan eseményei. Torontó város -vezetői fölismerték, hogy ennek a soknemzetisé­gű metropolisnak lakosait valamilyen módon össze kel­lene ismertetni. Így született meg évekkel ezelőtt a Cara­van gondolata. A város ál­tal biztosított buszok szál­lítják ilyenkor több hullám­ban a kínaiakat, az arabo­kat, a görögöket, a zsidókat, a japánokat, a lengyeleket, a magyarokat egymás kul­túreentrumaiba, ahol nem­zeti jellegű ételeket, italo­kat kínálnak, s bemutatják a nép zenéjét, kulturális ér­tékeit, fényképeken az elha­gyott haza tájait. A Magyar Ház azért vállalta a szegedi táncosok egyheti vendégül látását, hogy a Caravan kul­túrműsorának fénypontjai legyenek, esténként három­négy alkalommal. A hatalmas nagytermet a színpad mögött Budapest madártávlati képe díszíti. Kissé élénk színekkel. A fa­lakon Árpád vezér döfi tő­rét karjába, prémes-díszes Rákóczi strázsál a festőnek, Liszt támaszkodik a zongo­rára. Oldalt az ideiglenes, népi mintákkal gazdagon díszített pavilonok, büfék, árusbódék. A vendéglátók mindegyike kínosan ügyel a magyaros népviseletre. A te-/ remben hosszú asztalok, ahol páros debrecenit, töltött ká­posztát, gulyást, paprikást eszik a népes és hangos olasz család, a görög szerel­mespár és a vénséges vén kínai. Hallgatják a magyar nótát, s döbbenten nézik, majd szinte véresre csap­kodják tenyereiket a szege­di táncosok produkciója lát­tán. Fölöttük, a terem köze­pén a három méter átmérő­jű csillár a magyar szent koronát mintázza ... Hát­borzongató kavalkád. Különben a Magyar Ház — Kanadai Magyar Kultúr­központ a Torontóban és környékén élő mintegy 50 ezer magyar összetartozásá­nak fóruma, de bizony pa­naszkodtak a jelenlegi ve­zetők — akik meglehetősen viharos körülmények között vették át az irányítást a kö­zelmúltban! —, hogy soka­kat elriasztottak elődjeik soviniszta programjaikkal, ellenséges hangulatú rendezr vényeikkel Nem könnyű új módon gondolkodni, a nyitás az óhaza és annak megisme­rése, igazi értékei és mai viszonyai iránt igencsak megosztja az amúgy is za­varos, sokszínű és ellent­mondásos emigrációt. A ház ismertetőjéből azt is meg­tudom, hogy ezen a helyen 1974 óta működik, a tagok adományaiból tartják fenn, s programjait a tagdíjat fi­zetők szavazzák meg köz­gyűléseiken. Aki 1000 vagy annál több dollárral támo­gatja a ház működését, disztag lehet, s nevét emlék­táblára vésik. Az már való­ban a mostani csoportok torzsalkodásának köszönhe­tő, hogy sokan, elsősorban a progresszíven gondolkodó értelmiségiek és a fiatalok elpártoltak. Persze, a több KÍNAI SZÓVIVŐ TIBETRŐL A kínai külügyminiszté­rium szóvivője szerdai saj­tóértekezletén kormánya felháborodását és a legha­tározottabb tiltakozását fe­jezte ki az amerikai szená­tus „tibeti kérdésben" elfo­gadott határozata miatt. A határozat — mint ismeretes — támogatja a dalai láma Washingtonban kifejtett öt­pontos javaslatát.és nyíltan állást foglal Tibet „függet­lensége" melletti. A kínai szóvivő szerint az amerikai állásfoglalás durva beavat­kozás Kína belügyeibe, kí­sérlet Kína szuverén jogai­nak megsértésére és káros a kínai—amerikai kapcso­latokra nézve. CEAUSESCU BULGÁRIÁBAN Todor Zsivkovnak, a BKP KB főtitkárának, a bolgár államtanács elnökének meg­hívására szerdán hivatalos baráti látogatásra Szófiába érkezett Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság el­nöke és felesege, Elena Ceausescu. REAGAN FOGADTA NYIKONOVOT Reagan amerikai elnökkel találkozott szerdán Washing­tonban Viktor Nyikonov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára. Nyikonov az amerikai kép­| viselőház mezőgazdasági bi* ( Rádiótelex zottsági elnökének meghívá­sára tesz látogatást az Egyesült Államokban, ahol elsősorban mezőgazdasági üzemeket keres fel. KÉMHAJÓ­INCIDENS Ismeretlen kémhajó ha­tolt be a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság te­rületi vizeire, összeütközött az őt üldöző őrhajóval, és elsüllyedt. A KCNA hírügy­nökség közleménye szerint az incidens szerda hajnal­ban történt a Koreai-öböl­ben. Az ismeretlen hajó il­legálisan behatolt a KNDK területi vizeire, és ott kém­tevékenységet folytatott. A VEGYI FEGYVEREKRŐL Az amerikai külügymi­nisztérium igyekszik csök­kenteni azt a hatást, ame­lyet a moszkvai lépés, a szovjet vegyifegyver-tár si­hani bemutatása váltott ki az Egyesült Államokban. Charles Redman külügyi szóvivő ugyan elismerte a szovjet lépés fontosságát, s nyugtázta a Szovjetuniónak azt az óhaját, hogy mihama­rabb kössenek nemzetközi szerződést a vegyi fegyverek teljes eltiltásáról. A „HATOK" ÜZENETE A „hatok" csoportja kö­zös üzenetben üdvözölte a szovjet és az amerikai veze­tőket a közepes hatótávol­ságú és hadműveleti-harcá­szati rakéták felszámolásá­ról elért elvi megállapodás kapcsán. Az üzenetet szer­dán ismertette a mexikói külügyminisztérium. A hat ország — Argentína, Görög­ország, India, Mexikó, Svéd­ország és Tanzánia — ál­lam- és kormányfői 1985. januárjában Üj-Delhiben el­fogadott nyilatkozatukban az atomfegyverek kifejlesztésé­nek, kipróbálásának és te­lepítésének teljes és azon­nali betiltását követelték. A MAGYAR EGYHÁZPOLITIKÁRÓL Sajtókonferenciát tartott New Yorkban Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. Is­mertette a magyar állam és az egyházak között kiala­kult viszonyt, kapcsolatokat. Aláhúzta, hogy a magyaror­szági egyházak részt vállal­nak a társadalom életében, problémáinak megoldásá­ban. Szólt a magyar és az amerikai egyházak közötti kapcsolatokról is. Miklós Imre a Lelkiismeret felhívá­sa nevű. ismert kö/.életi - és különböző egyházi személyi­ségekből álló alapítvány meghívására tartózkodik az Egyesült Államokban. Az alapítvány a vallásszabad­ság érvényesülését kívánja elősegíteni a világban mint húsz csoport és szak­kör között vannak igen kü­lönösek, itthoni szemmel és ésszel: Bácska-Bánáti Ma­gyar Kör, Arany János Hét­végi Iskola, Női Csoport, Magyar Vadász és Horgász Egyesület, Nyugdíjasok Klubja, Mátyás Király Cserkészcsapat, Magyar Mérnök Egyesület, Népmű­vészeti Csoport, Kodály Együttes, és sorolhatnárfi. A ház lapja a Krónika. A címe szerint „irodalmi, tör­ténelmi és művészeti szem­le". Havonta jelenik meg, szerkesztősége a ház gazdag könyvtárában székel. Azon túl, hogy jelentős teret szen­tel elsősorban irodalmi, és történelmi témáknak — a legutóbbi számokban foglal­koztak Magyarország 1848­as eseményeivel, a párizsi békeszerződéssel, sétát te­hettek az olvasók Kisfaludy Sándor pátriájában, Süme­gen, találkozhattak Jékely Zoltán, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Tóth Árpád műveivel, Tűz Tamás kriti­káját olvashatták Zalán Ti­bor új verseskönyvéről — bő teret szentelnek a.toron­tói magyarság mindennap­jainak, elsősorban a közös­ségi élet eseményeinek. Oldalakon keresztül, fény­képek tucatjával illusztrál­va számol be az egyik szám az idei Helikon-bálról, mely ,,Torontó kimagasló társa*• dalmi eseménye", s melyet a „Metró Toronto Conven­tic,1,i Centre Constitution Halljában" tartottak meg, s a bál díszvendége John W. Pickersgill, egykori beván­dorlási és állampolgársági miniszter volt. Megtudhat­tuk az írásból, hogy kik voltak az első bálozok, hogy ott vendégeskedett több mi­niszter és Ontario tartomá­nyi kormányzója, hogy az idei Miss Helikon" Cörgé­nyi Éva lett. Egy másik lapszám képes krónikája a kint vendégeskedő Pelsöczy László és Dévai Nagy Ka­milla műsorát idézi, vala­mint az iparosbál hangula­táról számol be. Esemény­naptárukat böngészve is jel­lemző programokra bukkan­hatunk: Húsvéti sütemény­vásár; Tógabál — megjele­nés kizárólag tógában; Nép­művészeti kiállítás „Matyi néni múzeuma" címmel; Kísértet Lublón — Mikszáth Kálmán regényének színes filmváltozata; Göcseji táj — festménykiállítás; Farsangi bál — disznótoros vacsora. A Caravan egyik fárasztó estélyen a hallban a vásár­lásra kitett könyvek között böngészgettem. Volt ott minden, itthoni kiadvány a mesekönyvtől a képes albu­mon át a nemes irodalomig, s ott sorakoztak az emigrá­ció színes palettájának ki­adványai. A könyvárus öregúrtól hamar megtudom, hogy 92 éves, az ötvenes években megyei bíróként dolgozott Ková-iznai K. János évek óta gyermeteg verseket farag székelyföldi gyermekkoráról, múltba ve­sző emlékeiről, emigráns­voltáról, könyveket árul, s egyik oldalági ősének, Körö­si Csorna Sándor életének „megtévesztő adatait" igyek­szik pontosítani. Annikor elővette magánkiadásban megjelentetett versesköny­vét, hogy nekem ajándékoz­za, mielőtt dedikálta volna, óvatosan megkérdezte:,.Nem lesz magának ebből baja odahaza?" Talán nehéz js felfogni, hogy nem az ő verseik, megrekedt gondola­taik, téveszméik keserítik a mi napjainkat, nem ezek te­tézik gondjainkat. . . Illuszt­rálásul idemásolom a Haza­varnak ci-mű versének első szakaszát: „Engem mindig hazavárnak / ha nem is la­tom hazámat. / Tudom, sze­retnek is ottan, I Hiszen senkit sem bántottam. / Mégis nem mehetek haza, / Forróbban ölel Kanada ... Tandi Lajos (Folytatjuk )

Next

/
Oldalképek
Tartalom