Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

2 Csütörtök, 1987. szeptember 24. ® ® ® magazin | DM GALAMBOSI LASZLO Napország Távozz, jégszügvű Télutó! Vontasd tört szánkód suhogó fáink közül. A meredek tükrében havas levelek kristályfüléig zsong a fény. Bíborbundás vándor lebeg felénk, mint zsombék szigetén virágos mellű vadmadár. Dallal köszön a Lángnyitó, hajója ringó napsugár. Kibontja ingét a Tavasz, szive dobog a lomb mögött. Tojással csöndít rejtekén a kákakosarú vöcsök. A pára vászna földig ér, vetít a pír szorgos kaszást. Háló feszül, holdszarva viz csalja csónakba a halászt. Kökörcsin-harang csőr elölt, bogyó-csöngettyűn friss bogár, ha megkondul a pirkadat, a sólyom rétről rétre jár. Hajnalok kápolnáiból lépked a kék hajú katáng. Pehely-bárka siklik elő, király kócsag tekint le ránk. Hattyú hangolja szárnyait, a menny kínjából gyöngy zubog. Kagylónyergü tujték-csikón bukkannak fol a lótuszok. Gyémántszoknyában páva száll. Bimbó pörög gyors pinty alatt. Zenélő koronájukat korallban őrzik a halak. Lepkét dajkáló nádbugái bolygat a gém, ezüst szirom hullámzik arany űrön ál, burjánzik rózsa-csillagon. Kalász-hintából a galamb szórt búzasz.emért kihajol. Kereng a banka bögyösen, amíg a csődör ahrakol. Dölvföl a hörcsög, árpa-trón szikrázik polvva-szőnyegen. Szalmaz.ckés ürge borong, pipacs-lámpát tart félszegen. Megvallás csipkés öble vár, selymek knz.t izzik a kehely A mályvát nyitó dombokon táltos fiú nem vérzik el. Öleld a lányt, a jegenye nyírfához hajol csöndesen, rlgós kötényű berkenyél juhar kísér a földeken. Redőzd a függönyt, pajzsodat szirom hevítse fürtösen, ha mátkaövű gyertya ég, sátrába von u szerelem. Emeld a pólyál, csöpp kezek pillangót fognak vérteden. Hőnek a tiindérlwngú fák a Tejút menti bérceken. A világvégi ház mögött kemencepadkán angyc' ül, metszi a hamvas ke ye-et, rubintos kése fén esul. Serkenj, c öm • Fölzeng a sip, az. árnyék-ba líng összedőlt. Átlyuggatott telő alól tápászkodik a meggyötört. Kalitkából a papagáj hintára röppen boldogan, a bársonytollú bizalom csillagtól csillagig suhan. Ormon nyerít napszörű ló, szegfűkből kötve kengyele. Markold a sörényt súlyosan, sisakod szirt se zúzza be. Zászlózott Hold-hegy földereng, csókolt palástod beborít. Jogarod tornyos tulipán, viola védi csontjaid. CSORDÁS GÁBOR: Szerelem IV. G.-nak szeretlek ember delfin-sorsú lény magányos dög az Isten partjain léted fölé vet az őrült remény és szétzilál a sötét protein i % szeretlek ember mikor a jövőt fülönfogod könyékig véresen járó gép mellett majszolsz vizbefőlt kását krumplit nem mégy szükségre sem szerellek ember ha a szerelem a semmire feszíti ösztönöd s a teremtés poklából fölhoz a sikoltó anyag másik halmaza szeretlek ember és egyetlenem ki rémültjarcom tükrét eltöröd i . BERTÓK LÁSZI Ó Határa sincsen, csak a türelem Most. hogv átírják a tankönyveket Haitin s a Fülöp-szigeteken, megint fölmerül a kérdés, hogy egv • történet ben meddig tart a jelen. persze csak amúgy, közönségesen, mert tudható, hogy elméletileg ötökké, hisz. a világ végtelen, majdnem nlvan, mint egv kerek sz.iget, ha körbe jársz, rajta, azt hiheted, hutára sincsen, csak a türelem, v ami makacsul szembejön veled, mindig ugyanaz, a történelem. aztán egyszer csak merőlegesen megpillantod a parttalan vizet. PÁKOLITZ ISTVÁN: Bizonyosság Bertók Lászlónak Ki életre-lialálra dalba fog. Kent lehel soha nyugodt érkezése, Hogv latolgassa a Talentumot: Fisokalltaioii-é a Kegyelem ? Beérhetné a szerényebb-kevéssel? Úgyis megüdvözül, ha kell, ha nem ? Facta loquuntur! így nyerhet jogot Töredék helyett a teljes Egészre; Kein a Véletlen s nem a Szerencséje Segélli a csúcsra-kapaszkodót! Ki nem sumákot, nem érthetik félre. Kiválasztottak közt vagyon helye: Megszenvedett-megliarcoli érdeme A Bizonyosság aranysugár fénye. \ .... G

yufásdoboz hever a dohányzóasztalon. — Vigyázz ezzel a dobozzal — mondja a gyerek -, nem gyufa. — Hál? — Dicsők. Ha holnap nem viszem be a bogárgyűjteményt, nem kapom meg az ötöst. Kértem kölcsön párat, de elég hervadlak. — Hervadtak? v- Régiek. Meg egypár lábtik is hiányzik. Azért mentem ki délután. De csak ezt az egy tücsköt bírtam fogni. Gondolod, hogy azért megadják az ötöst? Nem tudom. A bogárgyűjteményen múlik, azt mondták. — Helyes. De vidd el innen, jó? I I akarom olvasni ezi a cikket. Hátha ad valami támpontot. Az emberi teljesítmények minősége, ez az, amiről szó van. Választási lehetőség? falait igy is lehetne fogalmazni. Nem, ez a cikk semmi tampontól ' nem ad. I széfifit az egész témát élőiről kellene kezdem, h.i ugyanis. A csöndbe hclcharsun egy elképesztően váratlan hang. fáicsókliang. Megbolondultam volna? Kinézek az ablakon, de csak a tévétorony világit fehéren a hegytetőn. Körülnézek a szobában. Az asztalon egy hamutarló, benne néhány csikk, egy doboz cigaretta meg egy gyulásdoboz. Biztonsági gyújtó, Budapest, Gyufaipari V. 11/ van ráírva. De a doboz hangosan ciripel. Már egész mező lekszik a szoba helyén, esteledik, zeng a mező. Beárad az ablakon a nyár, virágzik a lóhere, disznóparéj és szulák nő a szőnyegen. A gyerek is itt áll az ajtóban és az asztalt nézi. A biztonsági gyújtó tiltakozik. Könyörög. Követelőzik. Tuesökhangon rikoltozik. A gyereknek tágra mered a szeme. Talán azt várja, hogy a doboz szökdécselni kezd és kiugrik az ablakon. A tücsök segítségén kiabál. De senki se felel neki, hát lassan halkabbra fogja, panaszosra. — Jajistenem — suttogja a gyerek —, most mit csináljak? Hallgatok. Az utolsó gondolatom, már fölismerhetetlenül, csikorogva fékez egy távoli kanyarban és elenyészik. A tücsök is elhallgat. Ezzel átmenetileg megszűnt létezni. Vagyis élni. — Pedig már elővettem a gombostűt — kezdi tölbátorodva az iskolás. Tintafoltos ujját markolászsza. — Fol kelleti volna már szúrni. — A bogárgyűjteményedbe... — Oda. Vagy előbb el kellett volna kábítani. És úgy fölszúrni Megpróbálok visszaemlékezni, volt-e nekem bogárgyűjteményem vagy nem volt. De csak a Hilda néni gilisztáira emlékszem. Ki kelleti tennünk minden padra egy fehér papírlapot, ö meg kiosztotta a gilisztákat. Annyi földigilisztát hozott, ahány pad volt. Illetve eggyel többet, azt a katedrán helyezte el. Figyelnünk kellett, hogyan mozog a földigiliszta, akinek szerencséje volt, annak a gilisztája üritett is. Persze, röhögtünk. Jóval később elcsodálkoztam, honnan szedte ez az oreg tanárnő azt a húsz darab földigilisztát. Egész éjjel ásott? Vagy fizetett valakinek, hogy negyven vihogó kamaszlánynak bemutathassa a földigiliszta gyűrűző IIALLAMA ERZSFIJLT Csak egy tücsök mozgását? A kérdés sokáig gyöiört: És most már sose tudom meg a választ. Az asztalon zümmögő nótaszó támad. Mintha berúgott volna a tücsök és tántorogva haladna bizonytalan jövője felé. A gyerek felindultan mászkál a lakásban, kábítószereket kutat, motyog magában. A motyogásban egyetlen gondolat ismétlődik makacsul: ha nem viszem be holnap a bogáigyűjieményi, nem kapom meg az ótost. Ez az egyetlen ht/tos pont. Meg hogy a biztonsági gyújtó ára negyven fillér. I / is föl van irv;t a dobozra, amely zúg, mim egy etdet kápolna. Már vadrepee is nő a szőnyegen. Aztán megint megáll előttem a gyetek, ke/éhen egy eceiesuvcg. Mi lenne, ha... - és néz. Nem szólok, nem én. — Ki fogta ezt a tücsköt ? — mondom idegesen. — lat fogtam. A tücsök csak danol. Megszűnt minden kapcsolata a világgal, csak danol. A maga örömére. A nyavalyás. — Hát akkor én — az ecetesűvcg a s/őnyegre ereszkedik, eltűnik a sznlákok között - elengedem. A gyulásdöhöz kimegy az erkélyre és megnyílik. A tücsök ugrik egyet, ráül a dohözra, arra, hogy dapest 40 f." Hangosan ciripel. Nem megy odébb, nem menekül. Ordítozik a doboz tetején. Ez valami diadalének? A gyerek rágja a száját, a szemében ki-kigyúló fények, [áldom, mire gondol. Ha én, ha valaki elhallgattatná cs mégiscsak gombostűre szúrná a/l a dögöt... Ó kimenne addig. A tücsök átváltozna egy ötössé és kész. Emlékszel az esetedre a hangyával, te istenverte tücske a világnak? Melyiktek volt az önzőbb, legalább , azt tudnám. Meg kellene taniiani a gyerekeket harcolni, igen. De miért és mi ellen ? A teljesítmények minősége, lám. Gyengeség ez vagy nagylelkűség? Szentimentalizmus vagy őszinteség? És mi a nagyobb teljesítmény, szembeszállni hajlamainkkal vagy szembeszállni erdekeinkkel? Fölemelem a kezein. — Ne bántsd! — kiállja a gyerek. — Csak elzavarom innen, mielőtt fölveri a házat. A tücsök a korlátra ugrik, aztán elnyeli az éjszaka. MAKAYIDA Hétfelé Most bújnak mocsárba a lidérclángok. . Süllyedi templomok tört harangja kong. Kórmenet vonul: alkonyali árnyak. Millió ércág vert aranyat ont. Kigyúlt torony a horizonton. Sirások konok vízesése zúg. Dűlök mélyén, a kidőlt keresztnél most ágazik el hétfelé az út. ARATÓ KÁROLY A magas tekepályán Gyerünk összesúgó fejek föléi Ott arcainkat nem rombolja, oda dörögve nem érnek gonoszkodások kis tarackjai — gyorsuló suhanással föl, sirályszívközeibe, jupiteri kék tekintet alá! Célba vehet összehúzott szemmel a kicsiség — kajánkodunk a magas tekepályán: döntheieilen babák! Orkánban: indulatunkban föl a szerzetesi játszó hazugságok fölé! Kerítettünk mosolyt elégszer ellenük — a levetkőztetett szerelmet befagyott tóra vacogó modellnek kitették. Asztalunkhoz telepedve Jágóként kezüket dörzsölve figyelték: tusáznak, kaszabolják egymást nézeteink — beásni kellett volna magukat, tüzelni az ellenük lánctalpakon robogó, behemót időre! Incselkedve a Kagy Medvével csillagokkal bújócskázva derítő lenne idefeni — Vegyünk teli tüdőre levegőt, leheljünk, társak, ármánykodókra: hanyattvágódnak-a hazugságok, szétfújódvu a panorámán átperdulnek. Tapsok fölött delelő ifjúság Jénykötelein lecsúszó akrobaták, feszítünk, feszengünk a porondon, emelt karral egymásra mulatva.