Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

DMi magazin A

ugusztus 29-i számában a l'é* cscll megjeleni'» Dunántúli Napló kélnlilalas összeállítást közöli Szeged irodalmából. A reprezentatív válogatásnak beivel biztosító fórum illetősége éppúgy nem véletlen, mint választásuk: Pécs cs Szeged napilapjai, a Dunántúli Napló és a Délmagyarország közótt hosszú ideje kialakult. a kollegiális kapcsolatokon is túlmutató, hagyományosan baráli viszony áll fenn — e tradíció szilárdságának volt köszönhető az a tisztelgés is, amivel a mediterrán Pannónia gyönyörű városa illette a Tisza-parton élő alkotó embereket. Most nemcsak az illendőség, de a régi jó barátság okán is viszonozzuk pécsi kollégáink kedvességéi: kétoldalas, a pécsi irodalmat, (sőt: voltaképpen a pécsi kultúrát) bemutató válogatásunkat Italain a Erzsébet állította össze, n névsor remélhetőleg önmagáért beszél — ime, egy vidéki magyar város szellemi metszetdarahja, 1987 őszén. CSORBA GYÖZÖ Csak az segít A:. alázat, in már csak a:, segit — Látván a testnek gyöngeségeit j a tétekéit, s hogy a hírhedett akarat, mint megrugdalt eh, remeg, s ha olykor-olykor föhuzdutva még, fogcsattogtatva mutatná igényéi, s előrohanna, hogy rendel legyen az etkanászkodó népségeken: (képzetet, érzés, szív, izgága vágy: komédiások és komédiák), hamarján észre fogja venni, hogy nevetség tett a szörnyű, régi fog, s dühöngésére, bármilyen komoly, a válasz, egy-egy elnéző mosoly, — fölismeri akkor, nincs másra mód, mint elfogadni a sovány valót, s kinyitni önszántából tenyerét, s lebbenjenek csak pillangói szét, s legyen csak úgy, ahogy van, és lehet, s a még nagyobb szégyen kímélje meg. Martyn Ferencről Pécs irodalmáról Pannon táj, mediterrán város. A magyar Athcn... Simára koptatott szavak, de mint minden közhelyben, ezekben is található szemernyi igazság. Pées cs a „kincses" Baranya (lám, megint egy közhely) évszázadok óta úgy cl a köztudatban, mint a mediterrán térség egy magyar szeletkcjc. Csoda-e hát, hogy ez a múltban gyökerező makacs hit ihletőjévé vált az irodalomnak is? .lanus mandulafái... Az évezred derekán Cscztnicci János a legfényesebb csillag Pannóniában. Hozzá hasonlót évszázadokig nem találunk. A tragikus Mohács krónikásának, Brodariesnak, a műveltségét feltételezhetően Pécsen szerzett Tinódinak s a könyvtárát a nép előtt elsőként megnyitó Klimó püspöknek a neve azonban említést érdemel. Hitviták helyszíne a város, mesél a soktornyú török fészekről tv lia Cselcbi, a túlzást bocsánatos bűnnek tartó világcsavargó is. A mai értelemben vett irodalmi élet kezdeteiről a XIX. század közepétől beszélhetünk. 1843-ban, Kisfaludy lapjának mintájára, megjelenik a Pcesi Auróra. Szerkesztői kapcsolatot keresnek az akkori irodalmi nagyságokkal, de a kinyújtott kezet csak kevesen fogadják cl. A lap megbukik. Főként színielőadások, az irodalmi körök rendezvényei jcUik az igényt a literatura iránt. A város, ha kitermel is tehetségeket magából, hamar elveszíti őket, mint például az alig húsz évet clt Koezián Sándort, „Pées Petőfijei". Önkcpzőköri társa, Váradi Antal többre viszi: regényíróként, színházigazgatóként, helytörténészként ismeri meg az ország. A magyar irodalom nagyjai még e század elején is többnyire csak átutazó vendégek itt. Babits is, pedig ő iskoláinak nagy rés/ét Pécsett járta ki. Pécs-Baranyában az irodalmi elet a húszas évek derekán virágzik fel. A Pozsonyból áttelepített Erzsébet Tudományegyetem diákjai közölt irodalmunk sok inai jelesét találjuk meg: Csorba Győzőt, Kolozsvári Grandpierre Emilt, Takáts Gyulát, Taiay Sándort, Weöres Sándort... A Minerva folyóirat — főszerkesztőjével, Thinetuaun Tivadarral együtt — Budapestről Pécsre költözik. (Azóta sem történi ilyesmi a magyar sajtótörténetben.) Üj irodalmi lapok indulnak, a Symposíon, az Új írások, a Horizont, a Muskátli. Megalakul a Batsányi Társaság. majd ncgy évvel később, 1931 ben a lanus Pannonius Társaság. Születésénél ott bábáskodik Babits Mihály is, Kodolányi pedig hosszú évekig az elnökség tagja. A társaság működését a Sorsunk megjelenése koronázza meg. Szerkesztője Várkonyi Nándor, a Sziiiat oszlopainak szerzője. 1941-től 1948-ig, a lap megszüntetéséig, a Sorsunk körül szerveződik a pécsi irodalmi élet. E folyóirat közli egyebek között Fodor András, Simon István, Hunyadi József és Mészöly Miklós első műveit. A .lanus Pannonius Társaságot 1945-ben a Batsányi Társaság váltja tel. Ebben a/ évben lát napvilágot ("sorba Győző lapjának, az Iv-nek első és egyetlen szánta. A fordulat éve után hosszú csend. Csupán 1952-bon jelenik meg újra folyóirat a városban, a Dunántúl. Szántó Tibor szerkeszti. Négy esztendő alatt a sematikus versek, simulékony novellák albumából színvonalas periodikává fejlődik. Végre ismét adnak ki könyvet a városban: a Dunántúli Magvető róvid fennállása alatt tizennyolc mű jelenik meg. A lap 1956-os megszűnésekor tehetséges szerzőgárdájának nagy része a fővárosba költözik. Az új folyóirat, a Jelenkor, 1958 óta katalizátora a táj irodalmi eleiének, előbb Tuskés libor, majd Szederkényi Ervin szerkesztésében. Szederkényi tragikusan korai halála után jelenleg Hallatna Erzsébet jegyzi a lapot. A Jelenkor szerzőgárdájának egy részét a légióban elő írók,' költők, esztéták alkotják, de a lap vonzásában taitja a szűkebb hazatői clszakadiakat is. Az írószövetség dél-dunántúli csoportjának huszonegy tagja van. Összejöveteleik, irodalmi estjeik a város kulturális életének jó színvonalú, megszokott rendezvényei. Az idősebb korosztály — Csorba (íyőző, Pákolitz István, Pál József — mögött á tehetségét már bizonyított középnemzedék — Bertók l.ászló, Galambosi l.ászló. Tuskés Tibor, Makay Ida, Hallania Erzsébet, l.ászló Fajos — és izmos fiatal költőgárda, Csordás Gábor, Parti Nagy Lajos, Pálinkás György, Meliorisz Béla — sorakozik. 1985 óta újra adnak ki könyvel a városban: a Pannónia Könyvek sorozatát Tüskés I ibor szerkeszti. Célja régi, értékes művek reprintkiadása, valamint a régióban született színvonalas kéziratok megjelentetése. HAV ASI JÁNOS KII XI VS A KÁI.V ARIA-DOMIIItOI. Amikor megismertem, én huszonnégyhuszonöt, Martyn körülbelül ötvenötötvenhat éves volt. Martyn Ferenc nyolcvanhét éves korában halt meg. Most cn vagyok annyi idős, mint ő volt találkozásunk idején. Mi történt az alatt a harminc év alatt, ami első és utolsó találkozásunk közé esik? Soha nem akartam festőművész lenni. Martyn Ferencet nem rajzokkaj, vázlatokkal kerestem meg. Nem voltam a tanítványa. Ennek ellenére közel engedett magához, bevezetett műtermébe, megmutatta munkáit, sok órát töltöttünk együtt, sokat beszélt életéről, kortársairól, a művészeiről, a mesterségről, festményekről, szobrokról, rajzokról, külföldi utazásairól, a tengerről, a francia konyháról és sok más fontos és haszontalan dologról. 1966-ban hosszabb tanulmányt Írtam munkásságáról, csaknem mindegyik kísérórajz-sorozatával külön cikkben foglalkoztam, irodalmi illusztrációiról, kis könyvem jelent meg. Készítettem vele interjút, modellt ültem neki: ceruzával portrét rajzolt rólatn, rajzsorozatot adott Vallomás a városról cimű könyvemhez, munkáit beválogattam számos könvvem illusztrációi közé. Láttam PÁLINKÁS GYÖRGY Itt már nem lehet akárhogy söpörni Kedves — kezdhetném így mint lavórnyi vulkán No de lapozzunk Mivel hogy az ablak meg a lift a párosan beszoruliaknak kedvez Mondom hát álmomban Börtönbe csuktuk némi kártérítés fejében Leszálló-ágon mi bízvást felvirágoztathatja Alacsonyan szálló kedvünk gravitált álmaink Súlya alatt is persze mondhatná ezt más is — A szemét-leejtő ily magasságból magánügy Na de hogy álmunk fekvő végtelenjéről Szóljak Kedves Asszonyom ezért: Szól a smasszer kánikulában ötezer Forint a vétség hát zárva tarthatom Lapozzuk lelkét ezért a főleg félve meg hisztériásán mivel A padló e börtönben csuk sár s a dísz rajiu nyolcas-locsolás És hosszú az ágy: deszka hát anyánkat hívjuk Szalutálva e spirális-álmok mélyén Fölébredve rácsodátkozunk magunkra: a smasszer Szép nyakkendőben behozza kipucolt cipőnk és szól: Itt söpörni kell még akkor is ha látogatói Nem várunk ugye fiúk MARTYN FERENC: JANOVÁRI HASSZÁN-DZSÁMI (l%9) munka közben, láttam, ahogy vázlatfü/.ctébe grafikai följegyzésekei készít egyik közös somogyi -utazásunk alkalmával. Vázlat füzeidről külön is írtam. Megnyitottam kiállítását Niklán, Budapesten és'Pécseit. Szurkoltam a Pannónia Stúdió pécsi műtermében készített, művészetét bemutató-felvillantó animációs Film sikeréért. Festményt, egyedi rajzokat cs számozott, dedikált szitanyomatokai kaptam tőle. Baranyai képek cimű grafikai albumához előszót Írtam. Válogatott művészeti tárgyú írásaiból kötetet szerkesztettem, a róla szóló Írásokból bibliográfiát és ugyancsak önálló könyvet állítottam össze. Mindez, akár Icltárszcrű, hézagos fölsorolásban is, talán hiúságnak látszik. Odaállni fiatalon egy festő mellé, nem akkor, amikor mar Munkácsy-díjas, érdemes művész, Kossuthdíjas, kiváló művész, nem akkor, amikor a város díszpolgára és múzeummá alakított házában lakik, nem akkor, amikor szobrait bronzba öntik, rajzsorozatait könyvekben közlik, kepei a közgyűjtemények meg becsült és féltve őrzött értékei, hanem akkor, amikor Martyn egy gyár képzőművészeti szakkörének vezetője, a Somogy Megyei Könyvtár vendegeként falusi klubkönyvtárakat rajzol, és egy doboz kefirt fogyaszt el ebédre... Mindaz azonban, amit tehenem es tettem Martyn Ferenc művészetéért, nem érdem, hanem a hála szerény jele csupán. Mert mérhetetlenül hálás vagyok neki azért a harminc évén, amii közelében tölthettem. Ha valami érzékenység ébredt bennem a képzőművészet iránt, ha fogékonnyá váltam valamelyest a vizuális értékek befogadására, ha közelébe kerülhettem az alkotás születésének, ha képessé váltam a nem ábrázoló művészet szépségének fölismerésére, azt elsősorban neki köszönhetem. Manvn sosem „tanitott". Nem volt pedagógusalkat. Nem magyarazott didaktikai folkeszultseggel. Egy homlokraneolása, egy szemvillanasa, egy félbemaradt mozdulata, egy szájvonása beszélt. Ahogy kinyitott egy könyvet, ahogy asztalra helyezett egy rajzot, ahogy lélegzetvételnyi szünetet tartott ket szó közt beszéd közben. Megmutatta a jelenségek rejtett kapcsolatát, a vonal jelentését, a formák harmonikus rendjét. Képei az időben visszafelé is kaput nyitottak a művészet megertésére. Rádöbbentett, hogy átjárás van a természet és az ember alkotta világ, a parányi és az univerzum, a leirás és elvonatkoztatás között. Martyn Ferenc művészete, kepei, szobrai, rajzai ma mar az alkotó személyes jelenléte, az elő művész nel kul is beszélnek: érvenyesek, helyt állnak önmagukért ÍLSKÉS IIBOR .