Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-17 / 219. szám

2 Csütörtök, 1987. szeptember 17. Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a; 1. oldalról.) használásához sürgelóan szükséges a gazdaságirányí1;isi rendszer megújítása. A kormánynak a/, a véleménye. hegy irányítási rendszerünk es eszközeink nem fe.jlcsz.1holők csak a szabályozók módosításával. ahogyan ezt a korábbi években rendszeresen leltük Munkaprogramunk — a Központi Bizottság júliusi határozatának megfelelően — átfogó feladatokat tartalmaz irányítási rendszerünk megújítására. továbbfejlesztésere. Szamunkra tehát nem kérdés. hogy reformpártiak va• gvunk-e vagv sem! Ezt azok vitatják, akik politikai kételyeket akarnak elhirtteni. A kérdés inkább az: milyen reformot vagyunk képesek megvalósítani! Megfelel-e a mai követelményeknek? A változások három fő területre irányulnak: — az egyik a" szabályozó rendszer egyes fö elemeinek gyökeres átalakítása, új eszközök beléptetése; ezt szóltál ja a monetáris eszköztár oővülese, a vagyonerdekeltseg elemeinek kiépítése és az új társulási törvény kidolgozása; — a változások másik területe a piaci mechanizmusok kiteljesítése, a megteremtett vállalati önállóság tartalmánalt enösitése, a központi elvárások informális csatornákon történő közlésének megszüntetése. a re.szlelekbe menő szabályozás kötöttségeinek oldása, a vállalkozás es a vállalati felelősség következetes érvényre juttatása; — s yégül szándékunk a kormányzati irányítás. a tervezés módszereinek olyan továbbfejlesztése, amely az új körülmények között is eredményesebben kcpcs a folyamatokat, az össztársadalmi érdek, a gazdasági célok szerint befolyásolni, ami nem kisebb feladat, mint a piaci viszonyok érvényre juttatása. Uz új adórendszerről Ezekhez a változásokhoz olyan uj eszközöket is igenybe kell vennünk, mint a mostani ülésszakon elóterjesztesre kerülő adóreform. Az adoreform előkészítésének nagy és ellentmondásos társadalmi visszhangja joly.i. hogy itt nem egyszerűen adut ech ni káról van szó, hanem a társadalmi újraelosztás es a közteherviselés új rendszererői. vagyis fontos 1 ai sadakimp< »I i ti ka i kérdésről A közvélemény érdeklődésé érthetően a szemelv] jövedelemadóra összpontosul. de itt is szeretném hangsúlyozni, hoigy népgazdasági szempontból, igv a lakosság szempontjából az általános forgalmi ado jelentősége nem kisebb, es a keltő szorosan összefügg. Az uj adórendszert a gazdaságirányítás olyan eszkozsenek tekintjük, amellyel a vállalati, és sok tekintetben az állampolgári magatartás is befolyásolható. Ebben a rendszerben a vállalat értéktermelő tevékenységét várhatóan lantosabban tudjuk követni. Ha növelni akarjuk az emberek vállalkozókedvét, k i b< in1ak< »ztatn j a 1 kotóerejükel, akkor el kell fogadnunk a teljesítményekkel arányos, kiugróan magas jövedelmeket is. De az adórendszer átalakításával is elo kell segíteni, hogy ezek jelentós része visszaáramoljon a műszaki-technikai fejlesztésbe. Sokan felvetik, hogy a kis- vagy közepes jövedelműek miért adózzanak? Erre azt lehet válaszolni: azért, mert a jövőben az állam az ö borítékjaikban is elhelyezi azt a pénzt, amit eddig a vállalattól, vagyis a dolgozótól vont el. Azz-ri teszi ezt, hogy világossá váljék: a közkiadások fedezetét nem a társadalom íek-tt álló állam, hanem az állampolgárok állítják elő, .x ha rajtuk keresztül jut a költségvetésbe, jobban odafigyelnek a közpénzek felhasználására, a közpénzből gazdálkodók pédig nagyobb lelelósseggel sáfárkodnak a közkiadásokkal, az adófizetők pénzével. Az adórendszer eszkőz, amit haszjiálni lehet jól is, rosszul is. A kormányzat felelőssege, hogy jól alkalmazza. legyen ereje és bálorsaga legyőzni az indokolatlan ellenállást, és ugyanakkor engedjen utat minden olyan ésszerű javaslatnak, amely a rendszer menet közbeni tökéletesítését szolgálja A kormány — összhangban a Központi Bizolls tg 19X7. júliusi határozata . ,.l — ügy itelj meg. hogy bélrendszerünk reformjára i szükség van. Ennek napirendre tűzését eppen a népgazdaság, ezen belül az. állami szektor nem kielégítő teljesítménye kívánja meg. Nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy a népgazdaság nehéz, helyzetére való hivatkozással — az egyén, illetve a dolgozókol lek l i va teljesítményére való tekintet nélkül — Visszafogjuk a beit, és nivelláljuk a bérarányokat. A bérreform tehát nem olyan tennivaló, amellyel majd akkor kell megbirkóznunk, ha ehhez a feltetelek rendelkezésre állnak. Ellenkezőleg: nélküle, a teljesítésben való tényleges egyéni és kollektív érdekeltség megszilárdítása, létrehozása nélkül nincsenek reális esélyeink arra, hogy a népgazdaság helyzete érdemben javuljon. Megengedhetetlen leegyszerűsítés lenne ugyanakkor a bérreformot általános, ellenszolgáltatás nélküli reálbéremelésként felfogni. Mint köztudott, a reálbérek általános emelésére a közeli években nem nyílik módunk. A bérreform — amely elgondolásaink szerint széles önállóságot ad a vállalatoknak a bérrel, mint termelési költséggel való gazdálkodásban —. a gazdasági reformfolyamat szerves része. A kormány a közeljövőben programot dolgoz ki a bérreformra, amelynek folyamatos megvalósítása már lílHH-ban megkezdődhet. Olyan esztendők előtt állunk, amikor azt sem lehet elosztanunk, amit megtermeltünk, amiért megdolgoztunk. Ha átmenetileg is, és szerény mértékben is. de csökkentenünk kell a lakossági fogyasztást. A fogyasztói áraknak az előző evekben megszokottnál jelentősebb emelése most elkerülhetetlen. A kormány szilárd elhatározása, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel csökkenti az inflációs nyomást Az 1988-ra tervezett 14-15 százalékos átlagos fogyasztói áremelest követően már 1989-tól csökkentjük az áremelkedés ütemét. A kormány munkaprogramja ebben a jelenlegi helyzetben is felelősen foglalkozik az életszínvonal, a társadalmi, szociális gondoskodás feladataival. Az á t ren deződésse 1 egy ü 11 j á ró feszültségek enyhítésére külön intézkedéseket tervezünk. Az elhelyezkedésben s foglalkoztatásban ' várható nehézségek ellenére a kormány garantálja a szociális biztonságot. A kiegyensúlyozottabb szociális viszonyok érdekében tervbe vettük u szociálpolitika megújítását. Ennek kerek-ben a központi és helyi eszközöket elsősorban a fiatalok, a gyermekes családok, az időskorúak, a hátrányos helyzetűek ellátására összpontosítjuk. Ilyen szellemben terjesztjük az Országgyűlés elé 1988-ban a nyugdíjrendszer módositását. Család- és népesedéspolitikai céljainkkal összhangban gondoskodunk az ezt szolgáló eszközrendszer fokozatos kiépítéséről, korszerűsítéséről. A következő három évben a lakásépítést, -felújítást és a minőségi cseréket is számítva, mintegy 550-600 ezer család lakáshelyzete változik kedvezően. Ehhez új lakásgazdálkodási rendszert kell kidolgoznunk, igazságosabb támogatási rendszer kialakításával kell segítenünk az otthonteremtés feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! A kormány tisztában van azzal, hogy csak akkor szerezhéti meg a programhoz nélkülözhetetlen társadalmi támogatást, ha érezhetően megnő a társadalmi ellenőrzés, ha az állampolgárok képviselőik útján és közvetlenül is felelősen szólhatnak bele a gazdasági célok és eszközök kijelölésébe. A kormány munkamódszerének megújítása szempontjából az államigazgatás központi szervei munkájának ésszerűsítése és összehangolása, valamint a döntési jogkörök és a felelősségi viszonyok világos elhatárolása a legsürgetőbb feladatunk. Azt akarjuk elérni, hogy a Minisztertanács elsősorban nagy horderejű kérdésekbei döntsön, és ne terheljék részletkérdések. A kormány mellett olyan szakértői hálózat kialakítására van szükség, amely képes az egyébként nélkülözhetetlen hivatali szakértelmet és ágazati szemléletet kontrollálni, és az egységes kormányzati szempontokat megfogalmazni. Céljainkból következik, hogy magát az államot is olMegyei képviselők gyülekezése az ülésszak kezdete előtt csobban kell működtetnünk. Nagyon fontos természetesen. hogy az állami költségvetés kiadásainak csökkentésére irányuló törekvéseink során ne kergessünk illúziókat, és ne kövessünk el hibákat. Az egészségügyre vagy az oktatásra fordított összegek csökkentése például nem lehet célunk, de a hatékonyabb működést, a gazdaságosabb felhasználást itt is elő kell mozdítani. Biztonságunk és nemzetközi kötelezettségeink teljesítésének garantálásával egyidejűleg takarékosabban kell gazdálkodnunk a védelmi kiadásokkal. Álláspontunk szerint az állami szerveknél kisebb létszámú, de képzettebb, jobban megfizetett apparátusra van szükség. Ezt már régen hangoztatjuk, de érzékelhető eredményeket még alig mutathatunk fel. Ezért itt is fordulatra van szükség. Elhatározott szándékunk, hogy munkánkat az eddiginél jobban az Országgyűlés ellenőrzése alá helyezzük. A nagyobb jelentőségű kormánydöntések, illetve mi nisztertanácsi jogszabályok előkészítésénél fokozottabban támaszkodunk az országgyűlési bizottságok, illetve a képviselők véleményére és javaslataira. A kormány parlamenti" kapcsolatainak szervezésére már a közeljövőben létrehozzuk a Minisztertanács munkaapparátusa részeként működő Parlamenti Titkárságot. A kormány szándékairól és döntéseinek indokairól, a népgazdaság helyzetéről az eddigieknél rendszeresebben kívánjuk tájékoztatni az ország közvéleményét. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjának végrehajtásában bizakodva épít a nemzetközi viszonyok kedvező alakulására. Külpolitikánk alapelvei ismertek és változatlanok. Ezeket mind a párt XIII. kongresszusa, mind az 1985ben itt elfogadott kormányprogram egyértelműen jelölte meg. A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája a következő időkben is ezekre épül. Megelégedéssel és bizakodással vesszük tudomásul, hogy a Szovjetunió és más országok következetes politikájának eredményeként érezhetően javulnak a világbéke megőrzésének esélyei. A világpolitikát döntően meghatározó szovjet—amerikai viszony alakulásában örömmel tapasztaljuk, hogy a legfontosabb területeken felismerték a kölcsönös egymásra utaltságukat és azt, hogy egy biztonságosabb világ megteremtéséért erősíteniök kell kapcsolataikat, az egymás iránti bizalmat. E folyamat kedvezően befolyásolja a nemzetközi légkort. Az utóbbi évek talán legnagyobb figyelmet keltő és érdemlő világpolitikai fejleménye, hogy a szocialista országokban mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulások kezdődtek. E folyamatban kiemelkedő jelentőségűek a Szovjetunióban megkezdett reformok, radikális változások és a vezetés egyre inkább meghonosodó űj stílusa. A szocialista országok újszerűen válaszolnak a társadalmi fejlődés, valamint a gazdasági, tudományos-műszaki világméretű haladás kihívásaira, s ez a tény is jó irányba, érdemben befolyásolja a nemzetközi viszonyokat. S bár mindez — természetszerűleg — az adott országok sajátosságainak megfelelően más és más módon történik, mégis mind erőteljesebb a szándék, hogy okuljunk egymás tapasztalataiból. Hazánk kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal, a béke megőrzésében meglevő közös érdekeltségre, a kölcsönösen előnyös együttműködésre való törekvés jegyében fejlödnek. A magunk részéről a továbbiakban is minden szinten fenn kívánjuk tartani az érdemi párbeszédet. Történelmi hagyományainkkal, földrajzi helyzetünkkel összhangban és a helsinki záróokmány szellemében kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk, és cselekvő részesei vagyunk az európai együttműködési folyamatnak. A gyakorlatban bizonyítottuk, hogy hazánk társadalmi-gazdasági kibontakozását olyan irányokban keressük, amelyek összhangban vannak a Helsinki által felszínre hozott politikai értékekkel. Ennek jegyében határoztuk el, hogy az utazási lehetőségek további könnyítésével — többek között az utazások gyakoriságára vonatkozó korlátozás megszüntetésével is — előmozdítjuk a népek közeledését, együttműködését. A fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink alakításában továbbra is alapelvnek tartjuk a valamenynyiünk számára hasznos együttműködés fejlesztését. Hazánk — erejéhez mérten — a jövőben is támogatja erfőfeszitéseiket, amit a társadalmi felemelkedésért, az igazságos gazdasági világrend megteremtéséért kifejtenek. Közös cselekvéssel Az ülésszak szünetében képviselők — közöttük megyénkbclick — beszélgetnek A kormánynak saját munkaprogramjáért magának kell viselnie a felelősséget, s ezt nem is szándékozik másra áthárítani. Minthogy azonban a program az egész társadalmat érinti, senki — sem az állampolgárok, sem a társadalmi szervezetek, és különösen nem a gazdálkodó egységek — nem érezheti magát a kívülálló pozíciójában. Lehetőségeink a cselekvésre különbözőek, felelősségünk sem ugyanaz: a legnagyobb az országot irányító politikai-állami testületeké. szerényebb az egyes állampolgáré. Mégis a legtöbb eredmény az állampolgári közreműködésből születhet, hiszen végső soron az egyes emberek teljesítményeiből áll öSsze az, ami a népgazdaság eredménye lesz. A változásnak most szorító kényszere hat. Ezt csaknem mindenki látja, felismeri. Nem mindegy azonban, hogy ennek milyen iránya alakul ki, s hogy az irányt mi tartjuk-e akaratunk, szocialista értékrendünk szerint, vagy sodródunk az eseményekkel. Meg kell újulnunk, de úgy, hogy Károly eddig létrehozott történelmi jelentőségű értékeink megmaradjanak. sőt, alapjai megszilárduljanak. A kormányban megvan az elhatározottság, hogy a helyzetünkből adódó nehéz döntéseket is felvállalva, stabilizálja a gazdaságot, és előkészítse a társadalmi megújulással, a politikai, állami mechanizmus reformjával is együttjáró kibontakozást. A kormány nem kívánja sem önöktől, sem pedig a társadalomtól, hogy örüljenek a várható terheknek. Azt viszont kéri, hogy ha jóváhagyják ezt a programot. és azt önökön keresztül a társadalom is elfogadja, a végrehajtás legyen közös ügyünk. A nemzeti érzés mélyen benne él minden tisztességes emberben. A más népek iránti tisztelet és megbecsülés is akkor hiteles elsősorban. hu a hazánk és népünk szeretetére épül. Éppen ezért nagyon fontosnak tarlom, hogv amikor most honfitársainkat közös cselekvésre szólítjuk, érezzük át annak jelentőségét, hogy a haza sorsáról és jövőjéről van szó — mondotta Grósz