Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

Szombat, 1987. július 18. magazin [DM gógust ismerhetjük meg. De bármiről is legyen szó: Apró minduntalan kordában tartja kutatói lelkesedését. Tiszteli a tényeket. Ennek köszönhető, hogy éppúgy felhasználja az ismerősök vélekedését, Kahána Mózes emlékezéseit, akár a Makói Reggeli Üjság aktuális részleteit. Ez a többsíkú tárgyilagosság mégsem szűkíti le a tanulmány szellemi horizontját. Ellenkezőleg. A szerző egyik legfontosabb érdeme pontosan az, hogy érdekes, tanulságos kultúrhistóriai körképet rajzol a századelő szegedi világáról. És tényleg: micsoda pazar, tehetségekben dúskáló város ez! Egy darabig itt van Csáky József, aztán Juhász Gyula, Gergely és Moholy-Nagy is. A költő mindenesetre a szobrász kezét fogja, 5 pedig a nemzetköz.! rangúvá lett avantgárd mester útját egyengeti. Gergely Sándor azonban elsősorban Hildebrandtól tanulta a szakmai próféciákat. Csakhogy a hűvös, intellektuális klasszicizálás olyan messze állt tőle, mint tűztől a víz. Apró meggyőzően érzékelteti: már első Táncosnő plasztikáiban is hátat fordított a hagyományos szobrászat elveinek. Inkább a szenvedélyes ritmus, a virtuális tér kifejezése érdekelte. Még akkor is. amikor dinamikus, expreszszív felfogása átfedésbe került a kubista szemlélettel, s zártabb fegyelmű torzók és önarcképhéroszok, kerültek ki vésője alól. Minthogy tényleg hérosz volt. Aki egyrszerre tudott elementáris szobrászi indulattal és monumentális szerkezetű, anyagszerű- formálással szólni. Aki lépten-nyomon felrúgta a súlyeloszlás éi/sZázados konvencióit. Gerle Margit kerámiája Zsigmond és kora A Budai Várba,n, az egykori Friss-palota dunai szárnyának maradványaiban, a gótikus nagytermekben —• részben az eredeti helyszínen — nyílt meg az év legnagyobb kultúrtörténeti bemutatója Zsigmond és kora a művészetben címmel. Az egész nyáron nyitva tartó kiállításnak helyet adó Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Tudományos Ak;yiérrüa Művészettörténeti Kutatócsoportjának közös vállalkoS aki egyik legutolsó művében, zásában fel évszázad történelmi a Lerogyó aktban Bourdelle-hoz fogható erővel bírta megragadni az emberi küzdelmek megrázó tragédiáját Aligha kétséges: nem a forma teszi a könyvet. Apró Ferenc szerény kis kötete pedig igazi érték, igazi újdonság. Olyannyira, hogy előbb-utóbb korrigálni lehet művészeti ismereteinket, Be kell látnunk például, a magyar aktivizmus nem csupán a festők, a grafikusok mozgalma. Itt van egy jelentős szobrász is: Nemes Lampérth méltó rokona, így a modern hazai plasztika pályakezdése is némileg átrajzolódik. Eddig jószerével csak a kiváló Beck ö. Fülöpről tudtunk: most viszont felbukkan mellette egy vitálisabb, expreszszivebb egyéniség'. Az ó nevét pusztán ezután fogjuk megtanulni. SZUROMI PAL .régészeti, művészeti, kultúrtörténeti emlékei, dokumentumai kerültek itt egymás mellé. Több tonnányi szobormaradványt, építészeti faragványos toredéket mozgattak meg részben a vár, részben a közeli Nagyboldogasszony (mai Mátyás-) templom egykori köveiből. Eddig még kiállításon nem szerepelt műtárgyak láthatók most a múzeum kőtárából. A budai töredékek mellett síremlékek, faszobrok, táblaképek, kódexek, ötvösmunkák, hímzések, oklevelek, címerek jellemzik a kort, s azt a magas fokú művészetet, amely ekkor Magyarországon virágzott, s amelynek tárgyi emlékei a török háborúkban, vagy később jórészt elpusztultak. Néhány becses darab úgy menekült meg, hogy Zsigmond elajándékozta, elzálogosította. őriznek egy kardot az anglíaj York városában, egy litván uralkodónak adományozott sárkányrend jelvényt NyugatBerlinben, tudjuk, hogy Harcias Frigyes szász meisseni választófejedelem is kapott Zsigmondtól Küldjön egy képet! Régi képeket szép számmal kapunk szinte naponta felhívásunkra. Olyan izgalmasakat is, mint például most Simon Ferenctől (Hont Ferenc utca 12 B), a valahai Kass Szállóról, abból az időből. amikor még eredeti pompájában tündöklött. Előtérben a régi szegedi villamossal, amely mögött felsejlik a szép ívű felsővezeték-tartó oszlop is. Nagy kár, hogy mára éppúgy a múlté az oszlop, mint a Hungária. A kiállítás plakátján egy eddig ismeretlen Zsigmond-ábrázolás egy bécsi kódexből egy pompás, sodronyzománcos kardot. Hatszáz éve, hogy 1387. március 31-én Zsigmondot magyar királlyá koronázták. Ekkor már két éve Mária királynő férje. Trónviszályoktól, összeesküvésektől, ármánykodásoktól terhes időkben került a trónra. Nagy tervekkel, világbirodalmi eszmékkel érkezett. S noha nem volt nagy hadvezér, sem nagy politikus — Magyarországon megszilárdította a királyi hatalmat S ötvenéves uralkodása alatt nem volt trónviszály. Adományokkal, kiváltságokkal, vagy éppen az ellene lázadók megsemmisítésével elérte, hogy minden báró a hive lett Ezért vált lehetővé számára, hogy megszerezze a német-római császári címet és a cseh koronát. E kiállítás nem is Zsigmonddal foglalkozik elsősorban, hanem korával és a nevével jelzett időszak művészeti produktumaival. Azzal a korral, az internacionális gótikával, amelyben a magyarországi művészet Európa* élvonalában járt. A kiállitás rendezői — Nagy Emese és Marosi Emő — összegyűjtötték mindazokat a Zsigmond-kori műtárgyakat, amelyek a mai Magyarország területén fellelhető és elmozdithatók. Az Esztergomi Keresztény Múzeum kölcsönözte Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki festett oltárát, a korszak legkiválóbb alkotását, a győri püspökség néhány hétre, a kiállításra átengedi féltett kincsét, Szent László ereklyetartó mellszobrát. Számos faszobor, szárnyas oltár erkezett Nemzeti Galériából, kódexek a Széchényi Könyvtárból a kalocsai és más egyházi gyűjteményből Igazi meglepetés néhány tűfestés techniirévíi készült liturgikus ruhadarab Torzók és héroszok Bécs, Graz, München, NyugatBerlin, Párizs múzeumai, nemzeti könyvtárai is szívesen küldték el- a korszakot reprezentáló műkincseiket a kiállításra. A •külföldi anyag jelenléte nemcsak kvalitása miatt öröm, de sokat meríthetnek tanulmányozásukkal a szaktudományok is. Ha elsősorban nem is a magyarországi anyagban. gyakran találkozunk Zsigmond alakját, arcát megörökítő műalkotásokkal. A király arca akkor igen népszerű volt. Korában a konstanzi zsinattól vált ismertté Szép, megnyerő férfinak ábrázolták. Dürer 1512-es datálásu Zsigmond-portréja ugyan csak másolatban látható, de a kiállitás plakátján is feltűnik az az eddig ismeretlen hiteles arcmás, amelyet Bécsben egy kódex őriz. Zsigmond teljes császári ornátusban U1 páncélos harci lován, mint a Nap csillagképének és a hatalomnak a Jelképe. Idealizált alakjával több alkotáson találkozhatunk, hol a Háromkirályok egyikét, hol Szent Zsigmondot, hol Heródes királyt személyesítve meg. Vagy mint a garamszentbenedeki oltáron, ahol a keresztre feszítés századosa viseli Zsigmond arcvonásait. Zsigmond budai udvara a nemzetközi politikának is egyik fontos központja volt. A lovagság utolsó nagy seregszemléjére 1396-ban Budára gyülekeztek Európa uralkodói, hercegei, lovagjai, s innen indultak a török elleni balsikerü keresztes hadjáratba. Zsigmond 1412-ben és 1424-ben, mint német király reprezentált budai udvarában. Noha a 15. században már végét járta a lovagvilág, Magyarországon Zsigmond meg udvari lovagrendet alapított: 1408-ban: a Sárkány-rendet. A lovagi költészet, az énekmondás sem volt ismeretlen az udvarban. A császár barátja, mulató cimborája Oswald von Wolkenstein. az utolsó Minnesangerek egyike. Az 5 énekeiből és a jól értesült udvari eletrajziró, Windecke írásaiból, a Thuroczi krónikából hiteles forrásból értesülünk Zsigmond jelleméről. Arról, hogy ravasz es taktikus volt a politikában, hogy híve volt az igazságnak (rendeleteket hozott a kereskedők védelmére, kiterjesztette a városi bíróság jogkörét), kedvelte a nöi nemet. Zsigmond egyénisége, ízlése, pompakedvelése, európai műveltsége rányomja bélyegét a korszak irodalmi, művészeti, építészeti produktumaira. Uralkodásának viszonylag békés 50 éve fénykora volt a magyar kultúrának, ha nem is olyan közismert mint * Mátyás-kori. Zsigmond hatására országszerte nagyarányú fejlődésnek indult a gazdasági-politikai, a szellemiművészeti éle* KADAR MARTA APRÓ FERENC: GERGELY SÁNDOR, AZ AKTIVISTÁK SZOBRÁSZA Jóformán hetente találkoztam müveivel a szegedi múzeumban, ö csinálta a legátszellemültebb Juhász Gyulai-portrét majd a monumentális hatású Tabu című plasztikát. Szó, ami szó: amolyan markáns, jó szobrásznak tartottam, a helybeliek legkülönbjének. Itt azonban megálltam. Sohasem forszíroztam: vajon mi lehet a többi alkotásával, miként is alakulhatott az élete. Apró Ferenc ellenben alaposan utánajárt Gergely Sándor munkásságának. Valóságos mélyfúrást végzett. Az eredmény mindenesetre megdöbbentő. Hogy magam is felszínesnek bizonyultam? Ez a legkevesebb. Adva van viszont a Szeged művelődéstörténetéből sorozat szerény. kisméretű kiadványa, a/nely ezúttal egy alig méltányolt nagy magyar szobrászt éleszt fel. Ne ijedjünk meg a súlyosabb szavaktól, komolyan beszélek. Legfeljebb azon morfondírozok: micsoda faramuci törvények érvényesülnek a „múzsák testvériségében". Elvégre az irodalomban, zenében már egyvegy rangosabb mű is elegendő, hogy a szerzőnek helye legyen a Parnasszuson. Nem így a képzőművészetben. Pedig Gergely úttörő formaadású, remekbe sikerült Tabuja önmagában is művészettörténeti tett. Bálint Aladár ugyanúgy felfigyelt rá, akárcsakj Lyka Károly. Ráadásul e plasztikán kívül az alkotó egyéb jellegzetes, színvonalas munkáiról is tudunk. Igaz, nem túl sokról. Ennek ellenére a vaskos, rangos aktivizmuskötet sem tud igazában mit kezdeni a szegedi művésszel. Egyszerűen csak ott van, jelen van, mint valami szükségszerű, megemlítendő és titokzatos figura. Akinek a neve azért nagyon is ismerős. Apró Ferenc említi, a nemrégiben megjelent magyarországi műtörténet hetedik kötetének névmutatója egyazon embernek gondolja az írót és a szobrászt. Más kérdés, hogy Gergely Sándor csakugyan vonzódott az irodalomhoz. Szuggesztív előadó volt, rajongott Adyért, s a Tűz emlékszámában maga is elbúcsúzott a példamutató, forradalmár alkotótól. A költő „szelleme" azonban továbbra is elkísérte küzdelmes, hányatott életútján. Mert a történelem kényszerű logikája folytán 1920-tól már Berlinben tevékenykedett, ahol feleségével együtt baráti kapcsolatban álltak Brüll Adéllal, Ady legendás Lédájával. De hovatovább a szobrász alkatában, sőt. végzetében is hasonlított példaképéhez. Éppen negyvenhárom éves volt, amikor egyszer s mindenkorra véget vetett emberi, művészi pályájának. Mindezeket már Apró Ferenc filologikus gondossággal megirt, szakszerű tanulmányából tudjuk meg. Természetes, hogy először a frissen feltárt életrajzi mozzanatokkal foglalkozik, aztán a művészi értékeléssel. Annál meglepőbb: milyen sokrétű, átfogó felkészültséggel rendelkezik az eredendően jogász szerző. Nem elég, hogy biztonságosan mozog a képzőművészetben, a műtörténetben, ám az irodalomban is igen tájékozott Persze, majd elfelejtem: tőle származik a Babits Szegeden című igényes körtet. Mint ahogy a mostani dolgozatnak is két főszereplője van: Nemcsak Gergely Sándor, hanem Juhász Gyula is. És a változatosság kedvéért most is ő a felfedező, a pártfogó és az organizátor. Aki a makói származású. Szegeden élő tehetséges fiatalembert összehozta Kassákkal, az aktivistákkal, s mindvégig értő. hűséges szószólója maradt drámai izzású szobrászatának. Közben sok minden kitudódik. Az egyik lapon még Gergely budapesti kiállítási sikereiről, vagy a bécsi Sezession meghívásáról olvashatunk, a kommün időszakában viszont a klor^ szerű szemléletű művészetpedar