Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-22 / 145. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEIMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 145. szám lí)S7. iúnius 22., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Mi bízatott rá ? A villamoson csíptem el a párbeszédet. Valami­kor, a csendesebb nappali órákban, amikor még beszélgetni i.s van kedvük az. embereknek. Egy asszony kérdezte a másikat; — Jönnek-e a fiadék nyáron sz NSZK-ból? — Nem tudom — hangzott a válasz.. — Megemel­ték az adójukat, több lett a lakbér Lehet, hogy az idén nem tudnak jönni. Hiába, ügy látszik, gondok a Világ. Európa más fertályain is lehetnek. Pedig hányszor meditálunk cl magunkban: milyen jó lehet arrafelé az élet. Egy-egy gazdagabb, gondokkal kevésbé terhes, a jövő elé tán kevesebb szorongással tekintő országban. Hisz mi vé­gül is egy válságperiódus kellős közepén éppencsak eljutottunk — hosszas habozás utáa — ad­dig, hogy most már végre valami komolyat tenni is kellene a kibontakozás érdekében. Tettek, vágyak, álmok, akarások szőtték mindig is a jövőt Vágyak, akarások, amelyek telteket szül­tek egy óhajtott eredmény érdekében. De vajon mé­lyen vágyaink, akarásaink vannak minékünk, s mi­lyen tetteket fognak szülni, milyen eredménnyel? A szövedék tán leginkább különböző magánbeszélgeté­sekből áll össze, ha teljes képpé nem is. legalább sokszínű benyomásokká. Beszélgetésekből, életformák­ból, a világ látott-hallott megélt dolgaiból. Vannak mércéink? Nyilván akadnak szép szám­mal életmódra, célokra. S tán az sem véletlen, hogy szinte valamennyi a világ gazdagabb fertályáról szár­mazott el hozzánk. S ez természetes is, sőt, végtelenül hasznos is lehet a maga nemében. Mert mi más lel­hetne a fejlődés mozgatórugója, ha nem a több és jobb utáni vágy? Vágyaink, valóságaink Végül i.s nem is ter­jednek túlságosan messzire. Egy szépen berendezett, kényelmes, tágíts lakás, lehetőleg kertes villában vagy belvárosi társasházban. Egy valamelyest is korszerű­nek és használhatónak, tekinthető autó, telefon; némi szabadon elkölthető jövedelmi hányad, utazásra, öl­tözködésre; olyan emberhez méltó munka, amelyben megtalálhatjuk magunkat, örömünket és a tisztességes elismerést Es 11 biztonság, a magunk és gyerme­keink jövőjét illetően. Nem, aligha kívánunk túl sokat az élettől. És hogy ez a lista sokszor mégis soknak, túlontúl is sok­nak bizonyul? Sajnos, mert olykor összeférhetetlen dolgok is szerepelnek benne. Vagyaink sorában. Mert az még csak hagyján lévőnek tekinthető, hogy e vá­gyaink olyan országok modelljeiből táplálkoznak, amelyekben az egy lakosra jutó nemzeti össztermék többszöröse a miénknek. (Hollandia — ha jól tudom — négymillió foglalkoztatottal tobb mint hatszorosát produkálja annak értékben, mint Magyarország öt­millió dolgozó polgára!) Bár az is kérdés, ha igénye­inket mondjuk a holland viszonyokhoz mérjük, értel­mesen cselekszünk-e? Egy történet jut erről eszembe, amelyet egy is­merősöm mesélt, hazatérve egy milánói kongresszus­ról. Ahol egy esti fogadáson sző esett a jövedelmek­ről is, ts ahol egy svájci egyetem munkatársa rémül­ten csapta össze a kezét, amikor meghallotta — no, nem a magyar, hanem — olasz kollégája keresetét: — Jó ég! Gyere át hozzánk, hatszor annyit kaphatnál .. Mire az itáliai válasza csak ennyi volt: — Olasz vagyok. De azt hiszem, nem is az igényekről, vágyakról érdemes manapság meditálni. (Hacsak azért nem. mert egy időre alighanem jó néhány vágyunk meg­valósítását el kell majd hulusz,tanunk, ha szamot ve­tünk az ország reális helyzetével ) Engem inkább az az ellentmondás izgat, ami e vágyak, s a minden­napokban általában sajátosan értelmezett biztonság Iránti érzékenység közölt látszik feszülni. Mert a ma­gunk és gyermekeink jövőjét leginkább akkor véljük biztosítottnak, ha minél kevésbé változik körülöttünk a világ, módszereivel, eljárásaival, társadalmi-politi­kai-közéleti játékszabályaival együtt. S mintha éppen ez lenne a legellentmondásosabb gondrendszer mi­felénk. Jó. azt hiszem, mindenki érti azért lényegében, hogy amennyiben mi. vagy legalábbis gyermekeink, valaha is valóban könnyedért es biztonságosan úgy szeretnénk élni, mint ahogyan azt a nálunknál hat­szor gazdagabb országok példája sugallja, föltehe­tően alapvetően meg kell Változtatnunk sok mindent. Az embereknek a munkához, eredményességhez, vál­lalathoz, államhoz való viszonyát, s fordítva. Mind­ezen változások közepette pedig eppen biztonságérze­tünk keiül alapvetően veszélybe majd. Mert meg kell lassan szoknunk, hogy a biztonságot a haladás adja, amely nem más, mint folyamatos, időnként ugrás­szerű változás. M indez talán még sikerülhetne is. Hiszen végül i.s sikerülnie kell. Csak az a kérdés: mennyi van az emberre bizva? Vajon mennyire felel önmagáért és családjáért a holland paraszt, s meny­nyire a magyar mezőgazdasági termelő? Vagy a mun­kás. a tanár, a mérnök, a kisebb és nagyobb vállal­kozó...? Mennyi jog es mennyi felelősség jut itt és ott az embernek? Hiszen a társadalmusodott. XX. szá­zadi embert alighanem leginkább a jogok és felelős­ségek ötvözete minősíti. Az, hogy mi bízatott rá, mi múlik rajta! Valószínűleg ezeket a kérdéseket is át kell rág­nunk akarásaink es vagyaink okán. s céljaink ér­dekében. S/avay István Paprikás és próbatétel Péntektől vasárnapig egy országos, két megyei és egy városi rendezvényen vehetett reszt jó néhány száz fiatal Szegeden és környékén. Asotthalnion kempingtalálkozó, Szegeden Tisza-parti vetélkedő volt. Újszegeden a szövet­kezeti KISZ-bizottságok vezetői, az ifjúsági házban a sze­gedi nagyüzemek ifjúságmozgalmi vezetői találkozhattak. A fiatalok összemérhették testi és szellemi tudásukat, el­mondhatták véleményüket, kicserélhették tapasztalataikat. Tisza-parti sült malacok Az erdő királynője Az ásotthalmi strand és a Gárgyán-crdö nem elő­szói- ad találkahelyet országos és megyei ren­dezvényeknek. Legutóbb péntektől vasárnapig a dol­gozófiatalok kempingtalál­kozóján közel 3(>0-an ver­tek sátrat a közkedvelt ki­rándulóhely környékén. Megérkezésemkor szom­baton már javában készü­lődlek megyénk dolgozó fiataljai a természetjáró­akadályversenyre. A rajt előttj utolsó megbeszélésen sok Ismerőssel is találkoz­hattam. Mara Péter és Tóth Dezső szegedi testnevelő ta­nárok most erre az alkalom­ra illő öltözékben rendezték a sorokat. A sport, a turiszti­ka, a közösségi élet ielkes szervezői. támogatói ők. Legutóbb Hronyecben, a té­li sportok talán legszebbjé­re, a síelésre okították cset­lő-botló, néha félelmetes se­bességgel erdő felé száguldó tanítványaikat. A verseny színhelyére in­dulás előtt a szegedi Tisza Volán csapattagjai l'akana­las reggelihez invitáltak. A menü másnapos krumpli­paprikás, bográcsban felme­legítve. Már túl voltam egytálnyi adagon, amikor dicsérve azt. kiderült, a tegnap esti főzöverseny díj­nyertes • ételkölteményét ehettem. A rajthoz folyamatosan érkezteg és indulták el a csapatok. Feltűnő volt a zöld lombú kerek crdő szé­lén a narancssárga sapkás és overállos fiúkból álló öt­tagú legénység, akik — mint kiderült — már régi' „motorasok". A szerelést a Makói Lenin Tsz ajándé­kozta nekik, s csapatuk ne­ve: Putyilov SC. A homo­kos talajú erdei ösvényen a rajtbíró indító szava után csak porfelhő jelezte erős indulásuk nyomát. A délután kispályás foci­val, röplabdázással, lábten­góval, a fiúknak Toldi Mik­lós-, a lányoknak amazon­versennyel folytatódott. Es­te még meg kellett válasz­taniuk azásotthalmi erdő ki­rálynőjét és a „lányok álmát-' i.s. így a legszebb fiúra — ha van ilyen — és a leg­szebb lányra — ilyen bi­zony szép számmal' akadt — fölkerülhetett a korona. Éj­félkor aztán elcsendesült a tábor, hogy a tegnap regge­li korai ébresztő után a tá­jékozódási futóversenyen is összemérhessék tudásukat. A szervezőknek, a me­gyei KISZ-bizottságnak, a megyei tanácsnak, a szak­szervezetek megyei bizott­ságának ezzel a rendezvény­nyel a turizmus, a ter­mészetjárás. a kempingezés, a természetben való sporto­lás népszerűsítése volt a célja. Megyénk természeti szépsé­geinek — így most Asott­hulomnak — bemutatása is persze. Szombaton délután, ponto­san 13 óra 58 perekor a Roosevelt téri közművelődé­si palota lépcsősorának mél­tóságteljes mozdulatlantág­ban és nématágban ülő kő­oroszlánjai mögül fölcsen­dült Verdi Aida cimű operá­jának bevonulási indulója és ezzel megkezdődött a nyolca­dik Tisza-parti disznóparti A szegedi üzemek közül a Délép. a posta, a MAV és a kőolajosok KISZ-bizottsá­gainak 50—100 tagú csapatai az előző évekhez hasonlóan Vidám, játékos szellemi és gyakorlati feladatok megol­dásában szándékoztak túl­tenni egymáson. S hogy volt miben vetélkedni, azt láthat­ta városunk apraja-nagyja, turisták, idegenek egyaránt A politikai, kulturális kérdé­seket tartalmazó tesztlapok kitöltése, a villámkérdések­re adott válaszok közben, számtalan látványos gyakor­lati feladatot oldottak meg H. G. Wells Láthatatlan em­ber cimű regényének — épp most játsszák a mozikban — filmrendezője is megirigyel­hette volna a négv csapat egy-egy tagjának maszkját. Jó néhány kiló. jobban mondva kilométer géz került rájuk, s a katonai rohamsi­sak alól csak szemük, szájuk látszott. Vagy még az sem, amikor a múzeumtól a Du­gonics térig és vissza beteg­hordó ágyon infúziós palack­ból málnaszörpöt szopogatva, a megengedett sebességi korlátokat már-már áthágva cikáztak a városon keresztül, a vasárnapi villamosvezetők és autósok nem kis örömére. Már tavaly is arra gondol­tam. lehet-e még kitalálni olyan feladatot, ami még nem volt. A szervezők és fő­nökük. Bakó István, a Délep­klub vezetője kifogyhatatlan az ötletekből. Természetesen most is szerepet kapott a szökőkút, de Isaura és oncio is fellépett négy pél­dányban. Az is kiderült, hogy a 30 éves KISZ tiszte­letére melyik csapat tagja tud messzebbre jutni 30 hosszú lépés eredményeképp. Kora este lett, mikor uz eredményhirdetés után a résztvevők nyílt színen, a terén közösen fogyasztották el a dijakat. A tobb száz éhes gyomorban a követke­zők tűntek el: három sult malac — eredendően egész­ben, ropogósra sütve —. tíz kiló sült oldalas. 10 küó sült kolbász és tíz kilő. forrón párolgó virsli. A győztes posta csapatának a többiek­kel együtt sikerült ezt a fel­adatot is jól megoldani. Döntés előtt A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága júliusi ülésén vi­tatja majd meg azt a jelen­test. amely az ifjúságmoz­galom politikái nevelőmun­kájának helyzetéről szól. A felelős döntés, a feladatok helyes meghatározása érde­keben szombaton délelőtt 1» Szegedi Ifjúsági Házban 0 Hódikot. a Szegedi Textil­művek. a Szegedi Ruhagyár és a Magyar Kenderipari Tröszt KISZ-bizottságának részvételével megyei fóru­mot rendeztek. Megnyitót és vitaindító előadást Germnn­ne Vastag Györgyi a KISZ Csongrád Megyei Ri/ottsá­(Folytatás az 5. oldalon.) Toronyszerelés A szegedi postaigazgatóság Lenin körúti székháza tetejére közel har­minc méter magas, rácsos antenna­tartó torony kerül. A hozzácsatlako­zó híradástechnikai berendezésekkel együtt a települések közti telefon­összeköttetések bővítésé), a későb­biekben a nemzetközi televíziós mű­sorcserét, a stúdióinsszeköttctóst is szolgálja a rendszer Nagy László képein az összeszerelés pillanatait örökítette meg. a Püspök utcában magasodó daru kezelőjével készí­tett beszélgetést a 3 oldalon olvas­hatják

Next

/
Oldalképek
Tartalom