Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

4 Szombat, 1987. június 13. Itt a vakáció Pénteken az ország valamennyi általános iskolájában befejeződött a tanítás: az utolsó csengelés, mintegy 1 millió 300 ezer diák számára jelezte a várva várt vakáció kezdetet. A diákok munkáját értékelő bizonyítványt a jövő héten kapják meg a tanulók. Az idén a tavalyinál mintegy 3 ezerrel több. 134 és fél ezer 8. osztályos fejezte be az általános iskolát. Közülük több mint 129 és fél ezren jelentkeztek továbbtanulásra, a legtöbben a szakközépiskolákba és szakmunkásképzőkbe, mintegy 20 százalékuk pedig gimnáziumokba. Az új tanév 1987. szeptember l-jén kezdődik, s az első félév 1988. január 31-ig tart majd. A két és fél hónapos vakáció alatt bőven juthat :dő a pihenésre, a kikapcsolódásra, s remélhetően a családdal, a szülőkkel való tartalmas együttlétre is. A szünidő hasznos eltöltéséhez, a vakációzó gyerekek foglalkoztatásához különböző szervezetek és intézmények változatos programokkal nyújtanak segítséget. Az idén mintegy 300 ezer gyermek vesz majd részt az úttörőszövetség csapat- és vándortáboraiban, a központi és a megyei táborokban, illetve külföldi csereüdültetésben. A SZOT nyáron 23 ezer gyermek üdültetését oldja meg. a napközis táborokban pedig mintegy 100 ezer gyermeket várnak különféle foglalkozásokkal. Gazdag programot kínálnak nyárra a művelődési házak: az otthon maradóknak szakköröket, klubokat, tanfolyamokat rendeznek, s vakációs játékokra hívják a gyerekeket a múzeumok is. A Magyar Úttörők Szövetsége a nagyvárosokban és Budapesten úgynevezett „vakációakciót" szervezett: ezzel az elnevezéssel foglalják egybe mindazt a június 15. és augusztus 30. között kínálkozó sport- és játékalkalmat, közösségi tevékenységet, amit az úttörőházak, mozik, múzeumok, kirándulóhelyek és művelődési házak nyújtanak a gyermekeknek. Az idei SZOTösztöndíjasok A Szakszervezetek Országos Tanácsának titkársága döntött az 1987—88. évi irodalmi, képző- és iparművészeti, valamint fotóművészeti ösztöndíjak odaítéléséről. Teljes ösztöndíjat kapott Baricz Katalin fotóművész, Bácher Iván író, Farkas László irodalomtörténész. Gulyás Mihály ¡ró, Iszlai Zoltán költő, Kovács Péter festőművész, Lapls András szobrászművész, Mátyás B, Ferenc író, Misch Adam festőművész, Pápai Lívia iparművész, textil tervező, Rác József grafikus, •Serfőző Simon költő, Tábori Zoltán író, Varga Éva szobrászművész. Megosztott ösztöndíjban részesült Csorba Piroska költő, Kunkovács László fotóművész, Lelkes Mária iparművész, a Nagy Maria— Vidák István iparművész, textil tervező alkotópáros, varga László újságíró. Nyuszik, vagy oroszlánok? Nem túl régen egyik középiskolánkban heves vita robbant ki az intézmény igazgatója és az szb-titkár, a szakszervezeti tagság között. A kollektíva tiltakozott az ellen, hogy a már odaítélt jutalmakat ripsz-ropsz viszszavonják. Ezúttal csodák csodája föl ül maradtak, ami a harcosságukon kivül köszönhető még a tájékozottságuknak is, azaz- ismerték a jogaikat. Létezik-e egyáltalán (az életen kívül) olyan iskola, ahol nyusziként bemegy a tisztségviselő, majd kijön oroszlánként harcosan, felvértezve a főnökkel, parttitkárral, majdan folytatandó csatározásokra? A kérdés természetesen naiv, még akkor is, ha az szmt oktatási központjában fel is vállalják némileg a fentieket. Bar patikamérlegen eldönthetnénk, mit sikerül a hallgatók fejébe „önteni" 30—35 órán keresztül. Ennek hiányában csak tapogatózhatunk. Induljunk a kályhától. Tudjuk, minél felkészültebb szakszervezeti tisztségv iselökre volna szükség. Számon kérjük ugyanis tőlük a harcosságol átor kiállást, a szivóss. -megyszer a fejükhc ik, hol volt ekkor, m akkor a szakszervezet. Miért nem nyitották ki a szájukat? De az is mind gyakoribb, hogy ezek az elégedetlenkedők elfordulnak a mozgalomtól. Mit tehet egy szakszervezeti oktatási központ? Többek között újit, kimegy az életbe, és onnan beviszi az „esszenciát" az iskolapadok közé. Nem véletlenül fogalmazták meg, hogy kevés oktatni a demokrácia, a szocialista vezetés, a törvényesség alapjait, ha a gyakorlat időnként rácáfol. Milyen ismeretekre, készségekre volna szükség? Nem art például, ha valaki indíttatást kap társadalmunk szociológiai elemzésére, saját helyének, helyzetének felmérésére. Elgondolkodtató, milyen szerepet szán magának az a tisztségviselő, aki kijelenti (akár Írásban is), neki nincs szüksége vezetési ismeretekre. Az önelégültség ez esetben, véleményünk szerint, kizárva. Inkább arról lehet szó. hogy nem is tartja magát vezetőnek. Demagógiánk ezúttal is lelepleződött. Mindezek után csodálkozunk a megállapodottságon, a passzivitáson? Az oktatási központ munkatarsai a kővetkező tanév újdonságának szánlak az idegen nyelvek tanítását. Igaz, egyelőre csak oroszt és angolt A visszhang elma radt. Pedig az érvek okosak, meggyőzőek. Miért kellene a magyar szakszervezeti mozgalomnak az elzárkózás politikáját folytatni? Nem lenne érdekes megismerkedni azzal, külföldön miként folyik a munka? Mert ugye a nyelvtudás e felé is réseket nyithat(na). E gondolatokkal sajnos a munkahelyek egyelőre még nem tudnak megbarátkozni. A közgazdasági, munkajogi ismeretek iránt viszont felébredt az érdeklődés. Feltehetően nem sznobság, kényszer szülte. Hányszor kerülünk olyan egérfogóba, hogy nem tudjuk munkavállalóként, milyen jogaink vannak. Segítség nélkül pénzügyi politikánk kerengöiben is ődönghetünk. Adóés árügyekben sem ártana valamicske iránytű. Nem akartam elhinni, hogy a szakszervezeti iskola felvállalta a számítástechnikai ismeretek közvetítését is. És mindezek után kétségbe lehet-e vonnunk, hogy ők kint mozognak az, életben. No meg bent, az úgynevezett szellemi műhelyben is törik a fejüket. Videón például feldolgoznak bizonyos konfliktushelyzeteket. Szerepjátékokat, önismereti gyakorlatokat találnak ki, helyi „cikis" helyzeteket próbálnak modellálni. És a fentiek azért jutottak eszünkbe, mert az szmt oktatási központja is iskola, ahol szintén véget ért az 1986—87-es tanév, a hallgatói létszámuk pedig meghaladta a kétezret. Érdemjegyeket, bizonyítványt az élet oszt. A stréberek, a halkszavúak, a nyuszik, a megalkuvók féljenek. Véljük kihallani az idő szavát. Nem mindennapi látvány Szegeden, tegnap délben, a Tisza-parton a sietős emberek is megálltak egy-két percre, mert a vizén nem mindennapi látvány „bontogatta szárnyait". Mint megtudtuk, a Szerelem második vérig című, készülő magyar film forgatásának kelléke volt a léggömb, amely exponálásra késztette a fotóriportert. Pintér Józsefet is Szabályozott ötletek Nem lepődik meg már azon senki, ha a tanár néni, tanár bácsi szabadidejében paprikát, hagymát, kukoricát termeszt. Vállára veszi » kapát, és beáll a még több pénzt keresni vágyók közé. Sajnos, mindezt kényszerből teszi. Csaposnak, pincérnek sem unalmukban szegődnek el — nyáridon — a tanáremberek. Vannak természetesen csököttebbek is, akik nem restellnek beülni egy idősebb kolléga óráira tanulni. Próbálnak ellesni módszereket, „trükköket". Mert akadnak még olyan tanárok, akik. képesek elszakadni — óráról órára — saját sztereotipiáiktól, a tankönyvi citátumoktól Virtuóz, újító szellemüket ugyan mi táplálja? Nagy szavak nélkül nehéz megfogalmazni a választ. 2. A minap tanácskozásra gyűlt össze a Pedagógusok Szakszervezete Csongrád Megyei Bizottsága. (Ez a veB. E. | retes megnevezés senkit ne riasszon vissza.) Nem protokolláris összejövetel volt, és természetesen, a szünetekben folyosói beszélgetések is folytak Fogyasztó vagy termelő az iskola? Milyen jó lenne, ha ez utóbbit nemcsak deklamálnánk. Akkor feltehetően kevesebb volna a „két műszakos" tanár, diák. Nem kellene talán naponta küszködni a szegénység ellen, ugyanis pénz szinte már semmire nem jut az iskolákban. Irigykedve nézzük a szakmunkásképző intézet hét nyelven beszélő oktatófalait, mesésen felszerelt szertárait? Az igazgató rögtön megadja a receptet. Célprémiumot tűz ki újításokra, az oktatás, nevelés korszerűsítésére. A jutalomkeretből csippenti le a pénzt. Ngm is keveset. Elképzelhető, hogv valaki egy innovációs ötletéért akár 15-20 ezer forintot is kap. Tátjuk a szánkat a szemléltetőeszközök arzenáljának láttán. Ebben a testületben sikerült lendületbe hozni a pedagógusokat. Elvétve akad A képlet egyszerűbb egy pofonnál. Június, nyár, vihart jelző, de még tikkasztó meleg. Autószereléstől kiizzadt test és lélek mélybe hűtött sörre vágyik, igy azonnal megleli a lakótelep legnagyobb éttermének csalogató teraszát. Csupasz bádogasztal figyelmeztet — itt nem szolgálnak ki. Talán bent, a melegben és konyhaszagban. A naiv vendég mégis reménykedik — „mondja uram, nem lehetne mégis a s/.abad levegőn azt a sört?" A naiv lélek nem csalódik, hisz a válasz nagyüzemi vendéglátáshoz méltó: „Nem, mert igy is épp elég gondunk van a 600 előfizetéses ebéddel. Ha bent nem jó . .." Szerencsére ezt a mondatot nem sikerül befejeznie, mert egy fiatal pincér közbe szól: „Semmi gond fonok, én s/.ivesen megterítek és kiviszem. Azon a pár méteren nem múlik." A fonok néz. mint aki csodál hall, majd dühösen legyint- Ügy. hogy mi is, a pincér is értse — a te bajod. És a fiú jön, terít, udvarias és mosolyog. „Ugye maga egy óv múlva már maszek lesz?" — vágom hozzá váratlanul a kérdést. „Romelem ..." — súgja oda bizalmasan. Mini aki fél a főnöktől, mert erre tanították. s aki tudja nem az itt tanulható vendéglátás az jgazi, csak épp egy pina szektorban (értsd: venben nem csinál sem nyalat. sem szinvonalat. Ha valaki most arra száKinek az érdeke ? mit, hogy a szegedi vendéglátás oly megszokott és annyira hiábavaló kritikája következik, — téved. Nem teszem, mert tapasztalataim szerint a rossz beidegződés, a kényelem e területen minden átok ellenére rendithetetlen. S nem teszem azért sem, mert a hűs nedűt kortyolgatva egészen más gondolatok rontottak el a nyárnak, napnak c-ülő kedvemet. Hadd soroljak közülük néhányat! Vajon csak ezen a lakótelepen, ebben cér a mamutvendéglődéglátás) vívhatja ki a főnök haragját egy olyan fiatal legény, aki szakijana a megszokással, a „mit érdekel engem, a pénzem úgy sem lesz több!" langyos életérzésével ? Vajon csak itt döbbenhet rá arra, hogy a ki tudja ki által, miért így szabályozott érdekviszonyok közt jobb ha lelép, és az oly áhított magánszektorban kamatoztatja képességeit? S vajon meddig engedhetjük meg magunknak, hogy a kényelem szürkeségre ítélje a hétköznapok legrövidebb pillanatait is? A teraszt keretező üvegablakon át még egyszer megnézem a főnököt Jól fésült, valószínűleg szakmailag felkészült (vagy inkább csak vizsgázott, netán levizsgázott?) üzletember, aki a tévéhíradó adásait nézve elitéli a struktúraváltásra, gyorsításra /.éptelen ipart, aki dühösen átkozza a szolgáltatások magyarországi rendszeret, ha egy napot késik a vízvezeték-szerelő, — s akj rendithetetlen nyugalommal küldi el a vendéget, ha plusz 50 centiméter sétát, egy bádogasztal lebontását, nelán tíz udvarias szót kér az alacsonynak éppenséggel nem nevezhető árakért. • De teheti. Mozdulatain jól látszik, nincs mitől tartania. Lehet, hogy olvasta a statisztikákat, miszerint a fialalok vezetővé válásának folyamata lelassult, s minden elv, cél és ígéret ellenére ma is nagyobb biztonságot jelent az egyegy munkahelyen (elálldogált?) idő. mint az új ötlet, a kezdeményezőkészség. vagy a joggal elvárt kötelesség pontos teljesítése. Vagy tudja, — lehet bármilyen veszteséges aző standja, a nagy egeszböl úgy is jut valami, legfeljebb még jobban kicsavarják azt a vállalkozót, amelyik épp újító szellemének köszönheti, hogy úgy issza a hasznot, mint szivacs a vizet. Lehel, hogy a főnök úr ügyesen észre vette azt is, hogy a mozdulni képtelen ráfizetéses gazdálkodási formáknál nem az átalakítás mikéntjéről folyik a vita. hanem új formát kreálunk a régj eltartására. Észre vehette, hisz épp saját szakmája szolgáltatta a szerződéses üzemeltetéssel a legjobb példát A berbe adott üzletekkel, ahol azonnal hasznot csapoltak abból a hordóból, amelyből korábban csak ráfizetes csordogált. Sahol az olyan főnök mint ő, hónapok alatt megbukott Mert ugyebár a saját zseb nem tűri a legyingetést Csak az államé, amelyik az alapeJvek szerint a mienk! „Fáradok" — mondom bágyadtan kollégámnak, aki jól tudta, nem az a fél liter sör, szivta ki az erőm. De mielőtt e kérdesre — „megyünk?" — bólintanék, elmesolek egy nemrég hallott történetet- Dél-Európa egyes országaiban, ahol ma is jó szokásként él a szieszta. a délutáni pihenés, a bolt- és vendéglőbezárás a kora esti nyitáskor elsőként teraszra telepedő vendég ingyen ihatja meg a rendelt italt. Mert jo reklám ez. s egyben jelzes — kinyitottunk, várjuk kedves fogyasztóinkat. „Nem is rossz, majd én is bevezetem" — nevet ránk a pincérfiú, s már teríti is a következő asztalt. „Ügy legyen" — helyeslünk a délutáni tűző naptól elbágyadt hangon, s egy ferde pillantással elbúcsúzunk a főnöktől is. Megkérdezném — járt-e Dél-Európában. De miért kerdezzem. A „nem" úgyis kézenfekvő, hisz. az. meg a terasznál is messzebb van. Bátyi ZulUn közöttük olyan, aki bérkiegészítést az iskola falain kívül keres, A lustábbak pedig megszöktek. 3. A néhány kivételtői eltekintve. van egyáltalán értelme a pedagógusok újításának? A megyei pedagógiai intézet munkatársa felháborodik a kérdésen. Hat persze, aki manapság nem újít, az lapátra kerül. Valóban így van? Nem lehet eltallabillézni nyugdíjig az egyetemen szerzett tudással, módszerekkel? Még talán anyagilag sem jár sokkal roszszabbul az illető. Ki újít? Az egyébként is ambiciózus pedagógus. ök viszont nem tekintik valami nagy tettnek, ha kitalálnak valamit. Ilyesmire egyébként senkit sem lehet kényszeríteni, de még mások tapasztalatainak eloroeásóra sem. Van lehetőség az ötletek honorálására? 4. Igazán örülhetünk, hogy a pedagógus-szakszervezet kezdeményezésére megszületett az újítási szabályzat. Az optimizmusunk azonban egy kicsit lelohad, amikor látjuk, a Kiváló Ujitó arany fokozatát az kaphatja meg, akinek legalább 100 ezer forint eszmei újítási dijat kifizettek Ehhez azt kell tudni, az újítási díj alsó határa 500 forint, és a közelmúltban — pedagógusnak — 6 .ezer forintnál többet a megyében egyetlen újításért sem fizettek ki. Kíváncsi lennék, akad-e olyan pedagógus, aki megcélozza a fenti kitüntetést? Kételyeim csupán azért folytatom, mert nemrég 8-10 gyári újítóval hozott össze a sors. Sírtak, hogy nem objektív a szakvéleményezés, hosszú az átfutási idő, a hasznos gazdasági eredmény 2 százalékát kapják meg csupán Rengeteg ellenséget szereznek. Nem egyszerű az újítások bevezetése sem 5. Gondolom, a junius 9-étői érvényes újítási szabályzat sem azért született. hogy egy dokumentummal több legyen. Sejtjük, ama magasságok fele orientál, ahol egykori tanítónk már-már személyre szólóan adta ki a számtanfeladatokat — külön válogatott a gyengéknek, az éleses/.üeknek. De az is előfordult például mugyarórán, hogy Az ember tragédiája kapcsán egyesek tévékritikát írtak az előző napi filmváltozatról, mások lemezről hallgatták a müvet. A fenti újitókra annak idején a kutya sem figyelt. Talán nem is vetették volna papírra az ötleteiket Szabalyzat ide. utmutaUls oda. félő, mostanság sem en meg túlságosán Bodzsár Erzsébet